November 22, 2017

gesztenyés-marcipános // chestnut-marzipan

Az ír mitológiában van egy tündér (ehm, jobban mondva a tündérek királya ő), akit Lughnak hívnak. Mielőtt királlyá lett, Lugh egy szép napon bekopogott Ezüstkezű Nuada, a tündérek királyának kastélyába, és amikor megkérdezték, ki az és mihez ért, a király udvarához ugyanis csak úgy csatlakozhat, ha van valami különleges képessége, azt felelte, hogy ő építész. Építész azonban már volt az udvarnál. Akkor Lugh azt mondta, hogy ő kovács. De már kovács is volt az udvarban. Akkor Lugh azt mondta, hogy ő harcos és költő és orvos és zenész és pohárnok.... És amikor kiszóltak neki, hogy mindezekből már van az udvarnál, akkor megkérdezte: és olyan is van, aki mindezt egyszerre tudja? No erre már ki kellett nyitniuk neki a kaput.
A következő hasonlat persze azért elég erőteljesen sántít, Lugh ugyanis olyan volt, mint az eminens kölök az iskolában, mert ő tényleg minden felsorolt mesterséghez nagyszerűen értett, de néha azért egy egész kicsit úgy érzem magam, mint ő: a rengeteg dolog, ami érdekel (és amikben egy kicsit is járatos vagyok), olyan, mint egy puzzle darabkái: egyik nélkül sem lehetek teljes. Ha csak elképzelem, milyen lenne zene, mese, rajzolás, csokizás vagy történelem, mitológiák stb. nélkül élni, inkább levágnám a fél kezem. Csak egyet elveszünk a képletből, és borul az egész :D Régen ott volt a kényszer, hogy választani kéne közülük, mert hát az embernek mégiscsak kell egy szakma, amiből megél, blablabla, de néhány éve eldöntöttem, hogy a továbbiakban nem érdekelnek az efféle, a társadalom által az emberre kényszerített korlátok. Lughnak sem mondták a tündérek kastélyából, hogy bocs haver, de ezt nem hisszük el, egyszerre csak egy dologhoz érthetsz! Sok dologhoz érteni (legalább egy kicsit) tök jó, és az embert arra sarkallja, hogy még több új dolgot tanuljon meg. Az élet olyan rövid és ez a világ olyan érdekes, annyi mindent fel kell fedezni, átélni, elolvasni, megtanulni! Kár, hogy nem 48 órásak a napjaim...


Hozzávalók:
30 gr főtt/pirított, hámozott gesztenye
50 gr tejszín
40 gr marcipán
1 kupaknyi fehér rum
130 gr étcsoki

Elkészítés:
A gesztenyéket alaposan megtisztítom, és belepasszírozom őket a tejszínbe. Egy éjszakára a hűtőben hagyom a keveréket, hogy a tejszín átvegye a gesztenye ízét. Másnap hozzátördelem a marcipánt, és felteszem melegedni. Miután a marcipán elolvadt, leveszem a tűzről, végül hozzáadok egy kis rumot.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonhüvelyeket. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a marcipános krémmel, és a hűtőbe teszem, amíg a töltelék megbőrösödik. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.



In Irish mythology there's a fairy (erm, he's the king of the fairies actually), whose name is Lugh. Before becoming the king, on one fine day Lugh knocked on the door of the castle of Nuada Airgetlam, king of the fairies. When they asked who it was and what skill he possessed, because he could join the court only in case he had a special skill, Lugh answered that he was a builder. But there was already a builder in the court. Then Lugh said that he was a smith. But there was already a smith in the court. Then Lugh said that he was a warrior and a poet and a physician and a musician and a cup bearer... And when he was told that there were people possessing each of these skills, then he asked: do you have someone who is skilled in all these things together? And then they had to open the door for him.
The following metaphor is quite lousy as Lugh was like the eminent kid in school, he really mastered all professions; but sometimes I do feel like him a bit: the many things I'm interested in (and I am familiar with at least a bit) are like the pieces of a puzzle: I cannot be complete without any of them. If I imagine life without music, fairytales, drawing, chocolate making or history, mythology, etc. then I would rather cut off my hand. Take one piece from the picture and the whole thing becomes incomplete. A long time ago there was this pressure that I must choose one of them because one needs a profession of which one makes a living blabla, but some years ago I decided that I am not interested in these limits that society is trying to force on us. Lugh wasn't told either that sorry buddy, but we don't believe it, you can be an expert of only one thing! Knowing/mastering many different things (at least a bit) is good and it urges one to learn even more new things. Life is so short and this world is so interesting, there are so many things to be discovered, experienced, read, learnt! It's a pity that I don't have 48-hour long days...


Ingredients:
30 gr boiled/roasted, peeled chestnuts
50 gr cream
40 gr marzipan
1 cap of white rum
130 gr dark chocolate

Recipe:
I clean the chestnuts and I mash them into the cream. I leave the mixture in the fridge for one night so the cream takes over the flavour of the chestnuts. The next day I add the marzipan cut/torn into small pieces and I warm it up. After the marzipan dissolves, I turn off the stove and finally I add a bit of rum.
I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them with the marzipan cream and I put the mould in the fridge until the filling starts to set. Finally I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.

November 16, 2017

mango-matcha

Hallgatásom okai: költözés, utazás, munka, doktori (nem feltétlen ebben a sorrendben :D). Valójában a színfalak mögött már beindult a karácsonyi csokigyár, ami idén elég extenzívnek néz ki - amit persze nem bánok, mert a csokikészítés addiktív folyamata olyan, mint a meditálás: közben az ember szépen végiggondolja a napját, megszabadul a feszültségtől, és már csak a csillogó, illatos csokit figyeli, és előre örül a finomságnak, amit készít belőle. Az alkotás öröme, ami aztán majd másoknak is örömet okoz :)
Időm és energiám sem volt, hogy ráálljak a plázákban, üzletekben már tobzódó karácsonyi hangulatra, de talán lassacskán eljön ennek is az ideje, hiszen már csak két hét, és itt az advent. Ideje lesz karácsonyi ízvilágú csokikon agyalni, na meg néhány kreatív ötlet is van még a tarsolyomban :) De ezekről később, én nem vagyok olyan türelmetlen, mint a boltok, a karácsonyt ki kell várni, abban rejlik a szépsége.
Úgyhogy most egy mangós-matchás ízesítésű bonbont mutatok be, amit tegnap készítettem.


Hozzávalók:
70 gr mangó
30 gr tejszín
50+20+150 gr fehércsoki
matcha por

Elkészítés:
A mangót és a tejszínt együtt felmelegítem, majd összeturmixolom. Hozzáadok fél teáskanálnyi matchát (a keverék színvilágáról szó se essék, ha el tudjátok képzelni a narancs és a zöld kombinációját...XD), valamint belekeverek 50 gr fehércsokit.
Temperálok 20 gr fehércsokit, némi matchával megszínezem, majd spirálokat festek a bonbonforma mélyedéseibe. Ezután temperálok 150 gr fehércsokit, és miután a díszítés megszilárdult, kiöntöm a bonbonformát. Kicsepegtetem a felesleget, száradás után megtöltöm a bonbonhéjakat a mangós töltelékkel. Hűtőbe teszem néhány órára, végül a maradék temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.


The reason of my silence: moving, travelling, work, doctoral studies (not necessarily in this order :D). As a matter of fact, behind the scenes the Christmas chocolate factory has started its work, which seems to be extensive this year - which I don't mind at all because the addictive process of chocolate making is like meditation: in the meanwhile one thinks over one's day, gets rid of the stress and then pays attention only to the shiny, fragrant chocolate, and is happy about the goodies that will be made. The joy of creating, which will cause joy to others too :)
I didn't have time and energy to adapt to the pushy Christmas atmosphere of malls and shops but sooner or later that time will come too, since there are only two weeks left until Advent. I'll also have to think about Christmas flavour chocolates and there are some creative ideas on my mind as well :) But I'll write about these later because I'm not as impatient as the shops - you must anticipate Christmas, that's the beauty of it.
So for now I'm going to introduce mango-matcha bonbons which I made yesterday.


Ingredients:
70 gr mango
30 gr cream
50+20+150 gr white chocolate
matcha powder

Recipe:
I warm up the mango and the cream together, then I blend them. I add half teaspoon of matcha (let's not talk about the colour of the mixture, if you can imagine the combination of orange and green...XD), and I also add 50 gr white chocolate.
I temper 20 gr white chocolate, I colour it with some matcha, then I paint spirals in the cavities of the mould. Then I temper 150 gr white chocolate and after the decoration gets solid, I prepare the bonbon shells. When they get dry, I fill them with the mango cream. I put the mould in the fridge for some hours, finally I temper the rest of the white chocolate and I seal the bonbons.

November 8, 2017

málnás-hibiszkuszos // raspberry-hibiscus

Egyik kedves együttesem a Darkness - most többen biztosan értetlenül néznek a képernyőre, de ha azt írom: I believe in a thing called love? Freddie Mercury (egyik) reinkarnációjaként értékelt énekes és bandája a 80-as éveket idéző, az összes rock-klisét felvonultató, gusztustalanul vicces videókkal és a 70-es éveket idéző hangzásvilággal - jelen pillanatban a Queen dobosának fiával a dobok megett :) Hát ez a Darkness, teljes őrület, és két nap múlva második alkalommal fogok részt venni a koncertjükön (aztán harmadszor is Bécsben, de az már másik történet :D). 
No most glamrock csokit ugyan már készítettem egyszer, de a Darkness zenéje is ehhez a stílushoz áll közel, így hasonló ízvilágú bonbont készítettem nekik is. A csípős-csattanós töltelékhez a málna, a hibiszkusz és a gyömbér adja a lendületet :) azt hiszem elég vagány ízkombináció.


Hozzávalók:
50 gr tejszín
80 gr fehércsoki
2-3 kiskanál hibiszkusz
2-3 kiskanál liofilizált, porított málna
3 nagy csipet gyömbér
180 gr tejcsoki
cukorcsillag, lüszterpor

Elkészítés:
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát.
Felmelegítem a tejszínt és a hozzákevert hibiszkuszt. Miután felmelegedett, hozzáadom a málnát, majd elkeverem benne a fehércsokit. Végül beleszórok pár csipet gyömbért - kóstolásos alapon, hogy kellemesen bizsergős-savanykás legyen. A tölteléket kihűtöm, majd a burkokba töltöm, és a hűtőbe teszem. Miután megszilárdult a teteje, temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.
Arany és vörös lüszterporral díszítem őket, és olvasztott csokival egy-egy cukorcsillagot ragasztok a tetejükre.



One of my favourite bands is Darkness - and probably many are staring at the screen uncomprehendingly, but what if I say I believe in a thing called love? Singer regarded as (one of) the reincarnations of Freddie Mercury and his band operating with disgustingly funny videos gathering all rock clichés of the 80s and the sound of the 70s - at the moment touring with the son of Queen's drummer :) This is the Darkness, madness that I'll see for the second time the day after tomorrow (and then third time in Vienna, but that's another story).
Once I've made glamrock chocolate but the music of Darkness has this style too so I prepared bonbons with similar flavour for them. The impulse of the spicy filling is provided by raspberry, hibiscus and ginger :) I think it's a quite cool combination.


Ingredients:
50 gr cream
80 gr white chocolate
2-3 small spoons of hibiscus
2-3 small spoons of lyophilised raspberry
3 pinches of ginger
180 gr milk chocolate
candy stars and luster dust

Recipe:
I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells.
I warm up the cream and the hibiscus. After it gets warm, I add the raspberry, then I mix it with white chocolate. Finally I sprinkle it with ginger - I taste it in order to achieve a pleasantly tingling-sour taste. I cool down the filling, then I pour it in the shells and I put the mould in the fridge. After the filling gets solid, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.
I decorate them with gold and red luster dust and I stick candy star on their top with molten chocolate.

October 26, 2017

mogyoróvajas // peanut butter

Masszív héten vagyok túl. Ami egyébként sok szempontból az év egyik fénypontja volt. Másfél évig szerveztünk egy eseményt, ami végül - amellett, hogy fárasztó volt - igazi feltöltődésnek bizonyult. Sok új embert ismertem meg - ez nekem mindig olyan, mintha egy kincsesládát nyitnék ki. Némelyikben kedves apróságok vannak, másokban színes papírvirágok vagy épp szépen összerendezett kavicsok. De néha, nagy ritkán ráragyog az arany az emberre a láda nyílásából - valaki olyan, akivel egyből egy hullámhosszon van, és gazdagítja az életét. Ezúttal ilyesvalakihez volt szerencsém :) és egy háromperces beszélgetés során megoldotta életem egyik nagy dilemmáját.
Egyszer régen suliban angolórán kitöltöttünk (szórakozásból) egy személyiségtesztet. Az eredményem INFP lett (ha bővebben érdekel ez a fajta teszt, itt lehet kitölteni) (update: ismét kitöltöttem a tesztet, és az eredmény ugyanaz :D), amiből az I=introvertált. Ugyanakkor csupán egyetlen pont választott el attól, hogy ez ne E=extrovertált legyen. Ez a kettősség azóta is kísértett, és igazán magam sem értettem soha. Visszahúzódó ismerőseim szerint rengeteg barátom van - azonban csak nagyon kevés az, akivel igazán jókat tudok beszélgetni. Szocializálódás közben alig várom a "me time"-ot, amikor otthon végre egyedül lehetek, zenét hallgathatok és írhatok, de sokszor van, hogy amikor ez bekövetkezik, úgy érzem, megfojt a magány, és rögvest ráírok két-három ismerősre. Van, hogy egy buli közepén tör rám a depi, és legszívesebben elmenekülnék. Ha valakinek ismerősek ezek a tünetek, ne aggódjon - mint a múlt héten megtudtam eme új kedves ismerőstől (aki most biztos elégedett magával, hogy valami újat tudott tanítani egy olyan tudatlan egyénnek mint én :P :D), ezt a jelenséget úgy hívják, hogy "nyitott introvertált", és röpke kutatás után az ember ráébred, hogy nincs egyedül. De persze az is lehet, hogy csak meg kellett valahogy ideologizálni a flúgosokat XD
A sűrű hét után tegnap volt időm először csokit csinálni. Az amerikaiak jó szokása, hogy mindent geil édesre képesek csinálni, beleértve persze a csokoládét is. Az ő találmányaik közé tartozik a mogyoróvajjal töltött tej(!!!)csoki, ami olyan, hogy ha az ember beleharap, összeragad a szája XD de mivel kedves tesóm vett egy üveg mogyoróvajat, végül kénytelen voltam elkészíteni itthon, és természetesen föl is enni, ha már megcsináltam. Borzalmas :D


Hozzávalók:
150 gr tejcsoki
100 gr mogyoróvaj

Elkészítés:
Temperálom a tejcsokit, majd a formába töltöm. Kirázom a felesleget, fejjel lefelé hagyom kicsepegni a maradékot is. Ezután berakom a hűtőbe, és megvárom, míg a csokicsészék megszilárdulnak. Akkor kirázom őket a formából. Mogyoróvajat kanalazok a habzsákba, és megtöltöm a csészéket. 

arrrgh!!


I'm over a massive week. Which, actually, was one of the highlights of this year from many aspects. We've been organising an event, which - besides being very tiring - proved to be recharging as well. I got to know many new people - which, for me, is always like opening a treasure box. In some of them there are lovely knick-knacks, in others colourful paper flowers or nicely arranged pebbles. But sometimes, quite rarely, gold is shining from under the lid of the treasure box - someone with whom you're on the same wavelength and who'll enrich your life. This time I was lucky. And during a ca. 3-min long conversation he solved one of the big dilemmas of my life.
Once upon a time in school during an English class we took a personality test, just for the sake of fun. My result was INFP (if you're interested in this test, take a look here) (update: I took the test again and the result is the same :D), of which I=introvert. However, only one point, and my result would've been E=extrovert. This duality has been there throughout my life and I never quite understood it. According to my introverted friends I have loads of friends - but I can have meaningful discussions only with a select few. While socialising, I can't wait for my "me time" when finally I can be at home alone and listen to music and write; but many times when that happens, I feel like loneliness is choking and I immediately write to some of my friends. Sometimes in the middle of a party I suddenly feel depressed and I'd rather escape. If you find these symptoms familiar, don't worry - as I got to know from this new friend (who, if he'll ever read this, will be quite pleased with himself that he could teach something new to an ignorant Hungarian :P :D), this phenomenon is called "extroverted introvert" and after a quick search you'll realise that you're not alone. But maybe they just wanted to put ideology behind eccentric personality XD
After the busy week yesterday I had time to make chocolate. Americans have this good habit that they make everything terribly sweet, including chocolate. They invented milk(!!!) chocolate filled with peanut butter, which is like you eat a bite and you can't open your mouth anymore XD but since my sis bought a jar of peanut butter, I was forced to prepare the chocolate and then of course to eat it up. It's horrible :D


Ingredients:
150 gr milk chocolate
100 gr peanut butter

Recipe:
I temper the milk chocolate, then I pour it in the mould. I get rid of the excess and I leave it to drip. I put it in the fridge until the chocolate cups get solid. I shake them out of the mould, I put peanut butter in the pastry bag and fill the cups.

October 19, 2017

colors of love

Ahhhh újabb igazán-igazi mesecsoki projekt! Olyan régóta ült bennem ez a dal, annyit hallgattam az elmúlt napokban (napokban? hetekben inkább), hogy tudtam, ebből csoki lesz. Na meg egy réges-régi mese, ami egyből eszembe jutott róla, és illik is hozzá. 
Természetesen mi más lenne a dal, ha nem a zseniális Thomas Bergersen egyik melódiája, a "dalszöveg" egy Szent György napjával kapcsolatos bolgár népdal, szerelmes tavaszi dal. A kihívást nem is annyira a csoki külseje, mint inkább a belseje jelentette. Mégis milyen íze van a szerelemnek? A szokásos, elcsépelt szólamokat, úgymint csilis csoki és társai igyekeztem figyelmen kívül hagyni, és végül a választásom három fő összetevőre esett. Ezek közül kettő teljesen egyértelmű, hogy miért és hogyan is kapcsolódik a szerelemhez: a rózsa a szerelmesek virága, a füge pedig a termékenység, a nőiség jelképe. A harmadik meghatározó hozzávaló a kardamom, ami aromás, füstös ízével még különlegesebbé tette az ízkompozíciót. 

Hozzávalók:
50 gr füge
20 gr tejszín
40 gr rózsalekvár
30 gr étcsoki
fél kardamom
200 gr fehércsoki
kakaóvaj, lüszterpor

Elkészítés:
A fügét darabokra vágom, és összeturmixolom. Hozzáöntöm a tejszínt, adok hozzá a rózsalekvárból, végül a fél kardamom mozsárban összetört magvait is beleöntöm. Szép, rózsaszín keverék lesz, kóstolásra mindhárom fő összetevő ízei harmonikusan érezhetőek benne. Épp ezért csak 30 gr olvasztott étcsokit kevertem hozzá, hogy ne nyomja el a többi ízt.
Gyertyaláng felett felolvasztok egy teáskanálnyi kakaóvajat, hozzáadok némi sárga lüszterport, amivel csíkokat vagy mintákat festek a csokiforma félgömb alakú mélyedéseibe. Ezután ugyanígy járok el a kék és a piros lüszterporral is, ezek keverékeiből pedig zöld, narancssárga és lila színeket állítok elő, hogy minél több színben pompázzanak majd a csokigolyók. Némelyik színcsíkot a másik fölé húzom, vagy egybeolvasztom. Néhány percre a hűtőbe teszem a formát, majd temperálom a fehércsokit, elkészítem a csokiburkokat. Ismét a hűtőbe teszem a formát, és amiután a csoki megszilárdult, kiütögetem a félgömböket a formából. Megtöltöm őket a fügés krémmel, majd olvasztott fehércsokit kenek ecsettel a peremükre, és összeragasztom őket.

  

Úgy tartották, ha valaki igaz szerelemmel csókolja meg a szobrot, az elnyeri a lány szívét, és megéled végre sok száz éves álmából. Számtalan fiatal próbálkozott, lehunyt szemmel illették a szobor kőajkait, ám egyikük sem járt sikerrel. A kőleány csak állt kitárt karral, széltépte ruhájában, fekete kőhaját lesodorta válláról a száz meg száz évvel ezelőtti szél, amikor meleg, emberi szíve gránittá változott. Jöhetett fagy, nyári hőség, zuhogó eső, vad szél, a szobor rendületlenül állt, és várta megváltóját. Sem az időjárás, sem a pergő napok nem fogtak rajta; nem repedt meg, nem kopott el. A falusiak illendő tisztelettel kerülték meg, amikor földjeikre tartottak, vagy látogatóba mentek rokonaikhoz. A kisfiúk elsőként a kővé vált leány meséjét hallották, ezért amint felcseperedtek, mind szerelmesek lettek belé, és mind megpróbálták visszahozni az életbe. A lánykák gyakran ücsörögtek a szobor talpánál, találgatták, vajon hogy nézhetett ki valójában, és a ruhája redői között bújócskáztak.
Egy kora tavaszi napon két ismeretlen érkezett a faluba. A kovácsnál szálltak meg, és hamarosan kósza hírek terjedtek el róluk: hogy a férfi egy távoli királyság trónörököse volt, kislánya pedig attól a nőtől született, akibe titkon szerelmes volt, ám, lévén rangján aluli, nem vehette el. A nő azután elhagyta, a király pedig szégyenében elüldözte fiát a gyermekkel együtt.
Igaz volt-e, vagy sem, a falusiak hercegnek nevezték el az ismeretlent, aki munkát vállalt a kovácsnál. Attól kezdve nap mint nap látták, ahogy lányával a kovács földjére igyekszik, hogy a napi betevő fejében azt művelje. Nem tellett sok időbe, hogy a herceg megismerje a kővé vált lány történetét. És egyik este hazafelé menet leült a szobor elé, nézte-nézte, míg gyermeke a kőlány szélfútta szoknyájával játszadozott. A másnap alkonya ismét ott találta néhány lépésnyire a szobortól. Harmadnap is ott ült, és attól fogva három hónapon keresztül minden este, egészen addig, míg a csillagok meg nem tették égi útjuk felét. És minden este egy kicsivel több hatotta át a lány titokzatos történetéből.
Szemerkélő eső mosta szürkévé a világot. A folyó megáradt, kiöntött medréből, feláztatta a fűcsombékokat. Apró patakokban ömlött lefelé a hegyoldalról az esővíz, benne mezítláb szaladt a lány, ruhája átázott, és a testére tapadt. Megfordult, nevetett. Ekkor ért oda a férfi, összeölelkeztek.
- Hogy világít a szemed ebben a szürke világban! – mondta a lány.
A férfi megcsókolta. – Gyere velem!
A lány megrázta a fejét. – Tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű… idő kell. Várj még, kérlek!
- Már régóta várok. Engem szeretsz, velem kéne lenned. Hagyd hátra őt végre!
- Tudom, igazad van – sóhajtott a lány. – Sosem szerettem még úgy senkit, mint téged, és ez megrémiszt. Rémisztő és csodálatos. De mégsem olyan könnyű hátrahagyni mindent, ami az eddigi életemet jelentette…
- Igen, erre számítottam! Mióta enyelegsz másokkal a fiam háta mögött?  
A hang hallatán a pár szétrebbent. 
– Halljam! Ki ez a senkiházi? – a fekete ruhás nő fenyegetően lépett előrébb.
- Én… ő… – a lányt megcsalták a szavak.
- Tudtam, hogy nem vagy hozzá való! Hogy is szerethetett bele ilyen alávaló, hazug nőszemélybe! De nem fogom hagyni, hogy összetörd a szívét! Nem ám! – a nő felemelte kezeit.
Feltámadt a szél; nehéz, párás, forró levegő, és ahogy a lány szeretője felé szaladt segítségért kiáltva, tüdeje megtelt vele, szétáradt tagjaiban. Mielőtt lehunyta elnehezült szemhéját, a férfi sötétzöld szemeit látta maga előtt.
Felnézett. Zöld, mint a hajnali ég, mint a mohos köveken futó patak. Zöld szemek néztek vissza rá. Ott állt a férfi karjai közt az esti ég alatt.
- A szobor! – hallatszott a háta mögül, kíváncsi emberek gyűltek köréjük.
- Gyere! – mondta halkan a férfi, kézen fogta, és ő ment, nem tiltakozott többé.



Ohhh another really-real fairytale project! This song has been in my ear for such a long time, I've been listening to it so many times in these last days (days? rather weeks) that I knew I'd have to make a chocolate about it. It reminded me of an old-old tale, which matches it.
Naturally this is a melody of the genious Thomas Bergersen; the "lyrics" are those of a Bulgarian folk song about St George's day, a spring love song. The challenge was not so much the ouside of the chocolate, rather the inside. How does love taste? I tried to avoid the usual, banal combinations such as chocolate with chili, and finally I chose three key ingredients. It is quite obvious why two of them are connected to love: rose is the flower of lovers, fig is the symbol of fertility and femininity. The third significant component is cardamom, whose aromatic, smoky flavour made the composition even more special.



Ingredients:
50 gr fig
20 gr cream
40 gr rose jam
30 gr dark chocolate
half cardamom
200 gr white chocolate
cocoa butter, luster dust

Recipe:
I cut the figs into pieces and I blend them. I pour the cream in it, I add the rose jam and finally the crushed seeds of the cardamom. It becomes a nice, pink mixture and if you taste it, the flavours of all three ingredients can be felt harmoniously. Therefore I mixed it with only 30 gr of molten dark chocolate.
Above candle light I melt a teaspoon of cocoa butter, I add yellow luster dust, with which then I paint stripes or patterns in the hemisphere shaped cavities of the mould. I do the same with blue and red luster dust and from their mixtures, I make green, orange and purple colours so the chocolate globes will get even more colourful. Some stripes are painted above others, or merged. I put the mould in the fridge for some minutes, then I temper the white chocolate and I create the chocolate shells. After the chocolate gets solid in the fridge, I tap the mould and take the shells out of it. I fill them with the cream, then I smear molten white chocolate on the brims and I stick the two halves together.



It was believed that if someone kisses the statue with true love, he wins the girl's heart and finally she wakes up from her centuries-long sleep. Countless young man tried their luck, they kissed the stone lips of the statue with closed eyes, but none was successful. The stone girl was just standing with her arms spread, in her windtorn dress; her black stone hair floated in the wind that had blown centuries ago, when her warm heart turned into granite. Frost, summer heat, pouring rain, wild wind could come, the statue stood steadily and waited for its saviour. Neither the weather, nor the passing days could corrode it; it did not crack or deteriorate. The villagers passed by respectfully while going to their lands or visiting their relatives. The little boys heard first the tale of the girl who had turned to stone, therefore when they grew up, they all fell in love with her and all of them tried to bring her back to life. The little girls were frequently sitting at the foot of the statue, guessing how she might have looked in reality and playing hide-and-seek among the pleats of her dress.
One early spring day two strangers arrived in the village. They found lodging at the blacksmith's and soon the tidings spread about the man being the heir of the throne of a faraway kingdom and his daughter being born from the woman he had secretly loved. However, being a commoner, he could not marry her. Then the woman had left him and the king, being ashamed, had expelled his son together with the child.
Whether it was true or not, the stranger, who was working for the blacksmith, was named prince by the villagers. From then on they saw him day by day going to the land of the blacksmith with his daughter, in order to work on it for his daily bread. Not much time passed until the prince learnt about the story of the girl who had turned to stone. And one evening, while going back home, he sat down in front of the statue, he was watching it while his child was playing with the windtorn skirt of the stone girl. The next dusk found him there, sitting a few steps away from the statue. He was sitting there also on the third day and then every single evening, until the stars took half of their heavenly journey, for three months. And every single evening he absorbed a bit more of the mysterious story of the girl.
Sprinkling rain washed the world to grey. The river flooded, gushed out of its bed, it washed away tufts of grass. Rain water was pouring down on the hillside; the girl was running barefooted in it; her clothes soaked through and clung to her skin. She turned around and laughed. The man got there and they hugged. 
"Your eyes are shining in this grey world," said the girl. 
The man kissed her. "Come with me!"
The girl shook her head. "You know that this is not so simple... I need time. Wait a bit more, please!" 
"I've been waiting too long. You love me, you should be with me. Leave him finally!" 
"I know, you are right," sighed the girl. "I have never loved anyone like you and it frightens me. It is frightening and wonderful. But it is not easy to leave everything that was my life until now..." 
"Yes, I suspected it! Since when have you been flirting with others behind my son's back?"
Hearing the voice, the couple jumped apart. 
"Tell me, who is this rascal?" the woman in black threateningly stepped forward.
"I... he..." words eluded the girl.
"I knew you were not meant to be with him! How could he fall in love with such a despicable, lying woman! But I won't let you break his heart!" the woman lifted her hands.
The wind rose; heavy, humid, hot air, and as the girl was running to her lover, screaming for help, her lungs filled with it, it spread in her body. Before she closed her heavy eyelids, she saw the man's dark green eyes in front of her.
She looked up. Green like the dawn sky, like the stream running above mossy stones. Green eyes were looking back at her. She was standing under the evening sky, in the man's arms. 
"The statue!" she heard from behind her; curious people gathered around them. 
"Come!" said the man quietly, he took her hand and she went with him, she did not protest any more.

October 13, 2017

marcipánlikőrös // marzipan liqueur

Tudom, hogy már túl sokat áradoztam a Two steps from hellről, de lassan egy éve a mindennapi kenyerem, nem telik el nap úgy, hogy ne hallgatnám a zenéiket, és ha már azt hinném, hogy meguntam, felbukkan egy még nem hallott album, vagy épp kiadnak egy újat, és belemerülök, vagyis inkább elszállok az új dallamok álomvilágába. Megfékezhetetlen az ember fantáziája, erre már rá kellett jönnöm az elmúlt egy évben, amióta a zenével együtt a mese is csak folyik és folyik. Na de most jöjjön a csoki :)


Bár a marcipánlikőrt tavaly vettük, most jutottam el odáig, hogy fel is használjam (jobb későn, mint soha), és természetesen nem lehetett elég mandulás/marcipános hozzávalót belezsúfolni ebbe a bonbonba. A végeredmény lágy, intenzív mandulaízű töltelék lett, díszes csokiburokban :)
Hozzávalók:
100 gr marcipán
20 gr tejszín
30 gr marcipánlikőr
3-4 csepp mandulaaroma
150 gr étcsoki
transzferfólia

Elkészítés:
A tejszínbe beledarabolom a marcipánt, felmelegítem, és addig kevergetem, amíg a marcipán el nem olvad. Ekkor hozzáadok még pár csepp mandulaaromát, végül, amikor kissé kihűlt, a likőrt.
Méretre vágom és a mágneses bonbonformába teszem a transzferfóliát. Temperálom az étcsokit, beleöntöm a formába, a felesleget kirázogatom. Félreteszem, amíg meg nem szilárdulnak a burkok, ezután megtöltöm őket marcipánkrémmel. Hűtőbe teszem néhány órára, míg a töltelék meg nem bőrösödik, ekkor aztán temperálom a maradék csokit, és lezárom a bonbonokat.



I know I've been praising Two steps from hell way too much but it's been slowly a year that they have been my daily bread and not a single day passes by without me listening to their music; and when I think I got fed up, then an album pops up that I haven't heard or they release a new one and I submerge or rather fly away into the dreamworld of new songs. Man's imagination cannot be restrained, I came to realise that in the last year, while my fairytale was just flowing and flowing together with the music. But now here comes the chocolate :)


Even though we bought the marzipan liqueur last year, I got to use it only now (better late than never), and naturally there couldn't be enough almond/marzipan ingredients stuffed into this bonbon. The result is a soft filling with intensive almond flavour, in fancy chocolate shell :)
Ingredients:
100 gr marzipan
20 gr cream
30 gr marzipan liqueur
3-4 drops of almond aroma
150 gr dark chocolate
transfer sheet

Recipe:
I chop up the marzipan and put it in the cream, I warm it up and stir it until the marzipan dissolves, then I add a few drops of almond aroma. Finally, when it cools down, I also add the liqueur.
I cut off a piece of the transfer sheet to fit in the magnetic mould. I temper the dark chocolate, pour it in the mould, then I shake out the excess. I put it aside until the shells become solid, then I fill them with marzipan cream. I put the mould in the fridge for some hours until the filling sets, then I temper the rest of the chocolate and I seal the bonbons.

October 7, 2017

őszi mesecsoki // autumn fairytale chocolate

"Október a temetés hónapja. A természet halálában még ragyogóbb, mint életében. A távozás hónapja még szebb, mint az érkezés hónapja - október szebb, mint május. Minden zöld szeret ragyogó színekben meghalni."
Henry Ward Beecher

Sötétség és világosság egyensúlya hozza el a Hold születése napját, az év sötétebbik felét, az elmúlás és újjászületés titokzatos idejét. Hiszen halál és alászállás nélkül nincs felemelkedés és feltámadás; a hősnek meg kell küzdenie a sötétség sárkányával, mielőtt visszatér az életbe. Ekkor lép be a Nap a Mérleg, az egyensúly jegyébe, az év négy sarokkövének egyikébe, hogy aztán folytassa útját a megmérettetés felé.
A nyár termése a magtárakba és raktárakba kerül, a fák színes ruhát öltenek, a virágok álomra hajtják fejüket, minden nappal kissé hűvösebb lesz, és a tél ködfátyla már előúszik hajnalonként. A növények gyökerei között a természet manói vizet és tápanyagot raktároznak el, hogy télire is maradjon elegendő; bár a fák is téli álmot alszanak, már nincsenek leveleik, hogy összegyűjtsék a napfényt. Megérik a szőlő, az alma, a körte, a tök, a dió, és a bölcsesség makkjai is lepotyognak a tölgyfákról. Kibújnak az avar alól a gombák. Készül a must és az új bor, megsül az első kenyér. 
Minden élő készülődik a télre, a hideg napokra. Az ég még áttetszően kék, de a Nap sugarai már nem melegítenek úgy át, mint nyáron, elkél a sál és a kabát. Esténként gyertyák fénye lobban fel az ablakokban, eljött a szerelmi mágia ideje.








October is nature's funeral month. Nature glories in death more than in life. The month of departure is more beautiful than the month of coming - October than May. Every green thing loves to die in bright colors."
Henry Ward Beecher

The balance of light and darkness brings about the birthday of the Moon, the darker side of the year, the mysterious time of evanescence and rebirth. After all there is no ascension and resurrection without death and descending, the hero must fight the dragon of darkness before he returns to life. The Sun enters Libra, the sign of equilibrium; one of the four cornerstones of the year, in order to continue his journey towards the challenge.
The crops of summer are collected in barns and storerooms; the trees put on colourful dresses; the flowers fall asleep; the weather gets a bit colder every day and the mist-veil of winter flows out at dawn. The elves of nature store water and nutrients among the roots of the plants so they would have enough of them during the winter; even though the trees hibernate , they don't have leaves to collect sunshine. Grapes, apples, pears, pumpkins and nuts become ripe, the acorns of wisdom fall off the oak trees. Mushrooms spring forth from the leaf litter. Must and new wine are being produced, the first breads are being baked.
Every living being is getting ready for winter, for the cold days. The sky is still crystal blue but the rays of the Sun don't heat us up as much as during the summer; scarf and jacket are needed. In the evening the light of candles are lit in the windows; the time of love magic has arrived.

Álomfogó, tündérek, levelek, tollak csokiból

Hozzávalók:
150 gr tejcoski
200 gr fehércsoki
lüszterpor, kakaópor

Ingredients:
150 gr milk chocolate
200 gr white chocolate
luster dust, cocoa powder

Tegnap elfogott a kreativitási láz, és este 10-kor nekiláttam a csokikészítésnek...
Az álomfogó az amerikai őslakosok odzsibve törzsében volt elterjedt, rontáselhárító szimbólum, általában fűzfavesszőből készül, különböző mágikus hozzávalókkal, például tollakkal díszítve. Ezúttal viszont csokiból készült, a háló pedig a napot és a holdat ábrázolja :)
Egyszerre készült a "Zöld Emberrel", akit egy levelek közül előbukkanó emberi arcként ábrázolnak. A Zöld Ember sokféle variációja elterjedt az építészetben, festészetben, szobrászatban; a világ szinte minden táján megtalálható. A növényzetet szimbolizálja, valószínűleg eredetileg vegetatív istenség lehetett. Az újjászületés jelképe, nálam pedig őszi levelek közül kukucskál elő, ezen kép alapján.

Yesterday the creative fever caught me and I started to make chocolate at 10 pm...
Dreamcatcher comes originally from the Ojibwe tribe of Native Americans, it is a charm against hex; usually it is made of willow, adorned with other magical ingredients, such as feathers. This time it is made of chocolate, the web depicts the sun and the moon :)
I prepared it together with the Green Man, who is depicted as a face peeping out of leaves. Many variations of the Green Man are spread in architecture, painting, sculpture; it can be found all around the world. It is a symbol of vegetation, originally it was probably a vegetative deity. It is the symbol of rebirth, in my case he peers out from among autumn leaves, based on this picture.

A képeket megtervezem, sütőpapírra rajzolom, azt másik sütőpapír alá helyezem. Temperálom a tejcsokit, és habzsákba töltöm - vagy ha nincs egészen kicsi lyukú zsákom, akkor nejlonzacskó is megfelel a célnak, esetleg sütőpapírból is lehet hajtogatni egyet. A lényeg, hogy icipici lyuk legyen az alján, amivel úgy lehet rajzolni, akár egy ceruzával. 
I plan the pictures; I draw them on parchment paper, which I place under another sheet of parchment paper. I temper the milk chocolate and I pour it in a piping bag - if you don't have a piping bag, you can make one of a nylon bag or you may fold one of parchment paper. The most important is to have a tiny little hole on the bottom, with which you can draw like with a pencil.


Megrajzolom a sablon alapján a két képet, és a vékonyabb vonalakat még egyszer áthúzom. Egy műanyag félgömbben több irányból vonalakat húzok, amíg kellően "kosár-szerű" nem lesz: ez lesz a Zöld Ember hátsó fele. Amikor a csoki megszilárdult, arany és ezüst lüszterporral kiszínezem a napot és a holdat; a Zöld Embert pedig kékeszölddel veszem körbe, az arcát fehér porral színezem. Végül olvadt csokival hozzárögzítem az arcot a csokifélgömbhöz.
I draw the two pictures based on the template; I go through the thinner lines once more. In a plastic hemisphere I make lines from various angles until it becomes like a basket: this is going to be the rear side of the Green Man. When the chocolate gets dry, I colour the sun and the moon with gold and silver luster dust; the Green Man is surrounded by blueish-green leaves; his face is white. Finally I stick the face to the chocolate hemisphere.



Az őszi táj persze nem lenne tökéletes gomba és hullott levelek nélkül. A gombát Ann Reardon videója alapján készítettem el, én azonban egy kis műanyag csészét használtam a kalapnak. A gomba törzséhez egy kis szelet sütőpapírt göngyöltem fel, a végét behajtottam, hogy ne folyjon ki a csoki, majd megtöltöttem. A törzset olvasztott csokival rögzítettem a kalaphoz. A kész gomba kalapját egészen pici kakaóporral színeztem.
The autumn landscape wouldn't be the same without mushrooms and fallen leaves. I prepared the mushroom based on Ann Reardon's video; for the hat I used a small plastic cup. For the stems I rolled up a small piece of parchment paper and folded the end so the chocolate couldn't flow out; then I filled it. I fastened the stem to the hat with molten chocolate. I coloured the hat of the mushroom with a tiny bit of cocoa powder.


Csokilevelek készítése nem nagy ördöngösség: csak arra kell figyelni, hogy ne mérgező növényt válasszunk hozzá. Én hárs- és gesztenyeleveleket szedtem. A leveleket megmostam, megszárítottam, majd temperált fehércsokival festettem be az alsó felüket. Érdemes gömbölyű tárgyra fektetni őket, míg száradnak, így lesz szép görbületük. Miután az első réteg megszáradt, még egy réteggel befestettem őket, nehogy széttörjenek. Végül egyszerűen lehúztam róluk a leveleket. Ezeket is lehet lüszterporral díszíteni.
Making chocolate leaves is not a difficult task: you only have to pay attention that you don't choose poisonous plants. I picked linden and chestnut leaves. I washed and dried them; then I painted their back side with tempered white chocolate. You may want to place them on something round while they get dry, so they'll have a nice curve. When the first layer have dried, I painted them once more so they wouldn't get broken. Finally I simply pulled off the leaves. These can be decorated with luster dust too.


A csokitollakat szintén Ann Reardon ihlette, de ezek elkészítése is pofonegyszerű: sütőpapírra öntök egy kis adag csokit, ráhajtom a papír másik felét, és kissé szétnyomom, hogy toll formájú legyen. Ezután széthúzom a két réteget, és hagyom, hogy a csoki megszikkadjon. Habzsákból nyomom rá a toll gerincét, és egy éles késsel bevágom rá a mintát. Végül a tollakból hármat az álomfogóhoz erősítettem egy kis olvasztott csokival
The chocolate feathers were inspired by Ann Reardon too, but they are super easy to make: I pour a bit of chocolate on a parchment sheet, I fold the other side on it and I push it down gently until I get a feather shape. Then I pull the two sheets of paper apart and I let the chocolate set. I make the spine of the feather with a piping bag and I scratch the surface a bit with a sharp knife to get the texture. Finally I fixed three feathers to the dreamcatcher with some molten chocolate.