June 12, 2018

Ratcatcher's truffles

Ratcatcher az én kis házi kedvencem, a házisárkányom (ha én magamnak nem lennék eléggé az :D). Ő vigyáz rám, amikor egyedül vagyok, és mindig mindenhova velem tart. Jól emlékszem, amikor rátaláltam a tojására - kis vörös rücskös drágakőként csillogott az erdő mélyén. Ott voltam, amikor kikelt az Éjféli Tűz izzásában, és akkorka kis gyík volt, mint az ujjam. Vele voltam, amikor csetlés-botlás közepette megtanult mindent, amit egy igazi sárkánynak tudnia kell, és akkor is, amikor szárnyra kelt a hír, hogy a világok egyikében ismét él egy sárkány, és ellenfeleink megpróbálták megszerezni őt. Amióta megnőtt, vele repülök hegyek és felhők között, egészen fel az égig. Egyszer pedig kóstoltam még a sárkányköpetből készült igen erős koktélt is (ha tehetitek, inkább hagyjátok ki, hacsak nem bírjátok igenigen jól a másnaposságot...). Kissé nehézkes most már a lakásban tartani őt, de persze ez nem szakíthatja el a köztünk lévő köteléket :) (nézzétek el, hogy nem rakok fel róla képet, csak a saját rajzaimat, de a csokifotózás közben épp vadászni volt).


Most az általa ihletett trüffel receptjét osztom meg veletek - természetesen ez is kellemesen tüzes, amilyen illik is egy sárkányhoz :)


Hozzávalók:
120+100 gr étcsoki
40 gr málnapüré
0,1 dl vodka
4 csipet csili
egy kiskanál vaj
egy kiskanál méz

Elkészítés:
A málnát lepasszírozom és leszűröm, a málnapürét vajjal és mézzel felmelegítem, majd hozzákeverek 120 gr magas kakaótartalmú étcsokit. Ezután adom csak hozzá a vodkát. Végül megszórom csilivel, és alaposan összekeverem. Hűtőbe rakom 3-4 órára, azután kiskanál segítségével kis adagokat veszek ki belőle, amiket golyókká formázok. Ezeket sütőpapírra ültetem.
Temperálok 100 gr étcsokit. A trüffelgolyókat konyhai tűre szúrva megforgatom a csokiban, lerázom róluk a felesleget, majd visszateszem őket a sütőpapírra, végül ismét a hűtőbe rakom őket, míg a burok megszilárdul.




Ratcatcher is my pet dragon (if I myself wasn't enough :D). He takes care of me when I'm alone and he comes with me everywhere. I can remember so well when I found his egg - it was shining like a little red coarse gemstone in the deep of the forest. I was there when the egg hatched in the glow of the Midnight Fire and he was a tiny lizard like my finger. I was with him while he, stumbling around, learnt everything that a real dragon needs to know, and also when news spread that a dragon lives in one of the worlds again and our enemies tried to seize him. Since he grew up I fly with him amid mountains and clouds, up in the sky. And once I even tasted a strong cocktail made of dragon spit (do not try it, only if you can handle hangover very very well...). Nowadays it is kinda difficult to keep him in the house but of course this cannot tear our bond :) (apologies that I can't upload a photo of him, only my drawings, but he went out hunting while I was taking pictures of the chocolates). 


Now I will share with you the recipe of truffles inspired by him - naturally they are pleasantly fiery as it befits a dragon :) 


Ingredients:
120+100 gr dark chocolate
40 gr raspberry puree
0,1 dl vodka
4 pinches of chili
one small spoon of butter
one small spoon of honey

Recipe:
I blend the raspberries and sieve them; I warm up this puree with butter and honey, then I add 120 gr dark chocolate with high cocoa percentage. I only add the vodka then, finally I sprinkle the ganache with chili and I stir it properly. I put it in the fridge for 3-4 hours, then with a small spoon I scoop little portions and I shape small balls. I put them on a parchment sheet.
I temper 100 gr dark chocolate. Pinning the truffles on a kitchen needle I dip them in the chocolate, I shake off the excess, then I put them back on the parchment paper. I put them in the fridge until the chocolate shell sets.

June 7, 2018

epres-balzsamecetes // strawberry-balsamic vinegar

"Bizony mondom néktek, ím eljő a kard s a bárd kora, a farkas-förgeteg kora. Eljő a Fehér Fagy és a Fehér Fény Kora, az Őrület és a Megvetés Ideje, Tedd Deireádh, a Végidő. A világ fagyban pusztul el, s az új nappal újjászületik. Újjászületik az Ősi Vérből, Hen Ichaerból, a magból, mit elvetettek. A magból, mely nem hajt ki, hanem lánggal lobban fel. 
Ess'tuath esse! Így lészen! Olvassátok a jeleket! Hogy milyen jelek érkeznek, elmondom néktek - elébb elárasztja a földet az Aen Seidhe vére, a Tündevér..."

Mit érezhet az, akinek a születését és sorsát ilyen szavakkal jósolják meg? A 12 éves Ciri épp ebben a helyzetben van. Miután szülővárosát és nagyanyját, Cintra királynőjét elpusztítják Nilfgaard katonái, a kislány sorsa összefonódik Geraltéval, aki megmenti és magával viszi őt Kaer Morhenbe. Geralt foglalkozására nézve szörnygyilkos, vagyis abból tartja fenn magát, hogy megfelelő bérezésért cserébe ellátja az embereket rettegésben tartó különféle szörnyetegek (úgy mint vámpírok, hullaevő szellemek, és így tovább) baját. A történetnek már ez az alapfelállás is épp elég muníciót ad, azonban a kis hercegnő és a szörnygyilkoló mutáns közti barátság - ami később apa-lánya szeretetté mélyül - csak a kiindulópontja Andrzej Sapkowski méltán híres Witcher-sorozatának. 


Öt könyvön keresztül kísérhetjük el Geraltot és Cirit kalandos útjukon; sorsuk egybefonódik nemcsak számtalan izgalmas, vicces, drámai karakterével, hanem a történelem szövetével is, ami itt nemcsak hátteret ad a történetnek, hanem kíméletlenül a markába szorítja szereplőinket. Megismerhetjük a királyságok uralkodóit, varázslónőket, egyszerű parasztokat, törpéket, tündéreket - és mindezt szerencsére nem a megszokott Tolkien-utánzatú kliséken keresztül. 
Sapkowski érdeme, hogy a történet mindvégig realisztikus marad véres és kevésbé véres érdekellentétekkel, érzésekkel, törekvésekkel, komplex viszonyokkal. Továbbá nem kímélte magát, és bőven merített az európai mitológiakincsből - az ő tündérei sokkalta szervesebben kapcsolódnak a kelta mondavilághoz, mint Tolkienéi, szereplői életében a mitológia realitássá válik, a lények, amikkel Geraltnak időről időre szembe kell szállnia, a legkülönbözőbb "nemzetiségeket" tudhatják magukénak. Ez a sokszínűség megmutatkozik a szereplők elnevezésében is, ami néha egy kissé már zavarba ejtő. Az is mindenképp Sapkowski számlájára írható, hogy nem kiszámítható fordulatok szerint építkezik a történet: hogy csak egy példát említsek, a Ciri előtt álló két legnyilvánvalóbb lehetőség közül az egyik, hogy törékeny gyermekként kézenfekvő módon Geraltra bízza magát, és hagyja - netán elvárja -, hogy megvédje őt. Ehelyett ő a másik utat választja: edz és küzd és tanul, és mindenekkel szemben ő maga alakítja a sorsát (ami, lássuk be, a fenti idézet felől nézve nem is olyan könnyű feladat).
Bár ebben a gazdag, részletesen kidolgozott képzeletbeli világban általánosan elterjedt nézet, hogy a Geralthoz hasonló mutánsokat (szándékosan nem használom a magyar fordítás "vaják" szavát, egyszerűen borzalom) kiképzésük során megszabadítják az emberi érzésektől, a regény kezdetétől fogva nyilvánvaló, hogy ez valójában nem igaz. Geralt gyengéd szeretettel veszi körül Cirit, ahogy a társai is Kaer Morhenben. És persze két főszereplőnket nemcsak egymáshoz fűzi különleges kapcsolat, hanem az eleinte visszataszítóan büszke és hiú mágushoz, Yenneferhez, a könnyed és kedves Trisshez, na meg személyes kedvencemhez, Dandelionhoz, a bárdhoz, aki legalább úgy haldoklik egy kis karcolástól és vértől, ahogy én tenném :D
Ahogy megállíthatatlanul folyik a történet, szereplőink észrevétlenül változnak és az olvasó velük változik; és bár nem várnánk, mert Sapkowski mintha kevésbé kedvelné saját szereplőit, mint sok más író, a regény végére velük érzünk, velük sírunk és nevetünk. Na ez az igazi írói teljesítmény.

Most, hogy a végére értem az öt könyvnek, úgy hiszem, jó nyári kikapcsolódás lesz újraolvasni őket, és ismét elmerülni a kalandokban :) 
Ezúttal pedig én is egy izgalmas csokival próbálkoztam - méghozzá epret és balzsamecetet kevertem össze tejcsokival. Az édes ízt finoman ellensúlyozta a balzsamecet savanykássága; a bonbonok ezúttal vékony étcsoki burkot kaptak.


Hozzávalók:
150 gr étcsoki
90 gr tejcsoki
45 gr eperpüré
3 kiskanál glassa gastronomica
egy kiskanál vaj
vörös lüszterpor, kakaóvaj

Elkészítés:
Az eperpürét és a vajat összemelegítem, majd hozzáadom a tejcsokit. Végül belekeverek 3 kiskanál glassa gastronomicát, és megkóstolom, hogy kellően pikáns-e.
Olvasztott kakaóvajhoz keverem a vörös lüsztert, ecsettel körkörös mozdulatokkal vörös csíkokat festek a bonbonforma mélyedéseibe. Míg a díszítés megszárad, temperálom az étcsokit. Elkészítem a bonbonhéjakat. Megtöltöm őket az epres krémmel, és hűtőbe teszem a formát. Miután a töltelék megbőrösödött, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.



"Verily I say unto you, the era of the sword and axe is nigh, the era of the wolf's blizzard. The Time of the White Chill and the White Light is nigh, the Time of Madness and the Time of Contempt: Tedd Deireádh, the Time of End. The world will die amidst frost and be reborn with the new sun. It will be reborn of the Elder Blood, of Hen Ichaer, of the seed that has been sown. A seed which will not sprout but will burst into flame.
Ess'tuath esse! Thus it shall be! Watch for the signs! What signs these shall be, I say unto you: first the earth will flow with the blood of Aen Seidhe, the Blood of Elves..."

What might one feel when one's birth and destiny was foretold with such words? 12-year-old Ciri is exactly in this situation. After her hometown and her grandmother, the queen of Cintra had been destroyed by the soldiers of Nilfgaard, the girl's fate is intertwined with Geralt's, who saved her and brought her to Kaer Morhen. Geralt is a witcher, he earns his living by killing monsters that threaten the lives of people (such as vampires, ghouls, etc.). This situation in itself holds enough munition, but the friendship of the little princess and the monster-killing mutant - which later on transforms into the love of father and daughter - is only the starting point of Andrzej Sapkowski's deservedly famous Witcher-series. 

We can accompany Geralt and Ciri on their adventures through five books; their destiny intertwines not only with those of numerous exciting, funny, dramatic characters, but also with the texture of history, which is not only a backdrop but it grasps our characters into its fist without mercy. We can get to know the rulers of kingdoms, sorcerers, simple peasants, dwarves, elves - fortunately not through the usual Tolkien-ish clichés. A merit of Sapkowski is that the story remains realistic with bloody and not-so-bloody conflicts of interest, emotions, aspirations, complex relations. Moreover, the author did not spare the effort of drawing from European mythologies - the connection of his elves to Celtic myths is much more organic than those of Tolkien; mythology becomes the reality of his characters; the monsters that Geralt has to face from time to time, bear various "nationalities". This diversity manifests itself in the names of the characters too, which is sometimes baffling. Another advantage is that the story is quite unpredictable. Just to mention one example, from the two obvious paths that Ciri can take, one is that as a fragile child, she lets - or even expects - Geralt to take care of her and defend her. Instead, she takes the other path: she trains and fights and learns and in spite of everything, she shapes her own destiny (which, let's face it, is not such an easy task from the point of view of the above quotation).
Even though in this rich, detailed imaginary world it is common knowledge that mutants like Geralt are disposed of their feelings during their training, from the very beginning of the novel it is clear that this is not true. Geralt, as well as his comrades in Kaer Morhen, surround Ciri with gentle love. And of course our protagonists have special relationships with others too: such as the initially obnoxiously proud and vain sorceress, Yennefer, the easygoing and kind Triss and my personal favourite, Dandelion, the bard, who agonizes from a little scratch and blood just like I would :D
As the story unstoppably flows, the characters change and the reader changes with them; and even though we wouldn't expect it, as it seems that Sapkowski doesn't like his characters as much as other writers, by the end of the novel we feel with them, we cry and laugh with them. Now that's a real achievement of the writer.

Now that I finished the five books, I believe it will be nice to re-read them during the summer and submerge in the adventures again :)
This time I tried an exciting chocolate - I mixed strawberry and balsamic vinegar with milk chocolate. The sweet flavour is counterbalanced by the sourness of the vinegar; the bonbons got thin dark chocolate shells.


Ingredients:
150 gr dark chocolate
90 gr milk chocolate
45 gr strawberry puree
3 small spoons of glassa gastronomica
one small spoon of butter
red luster dust, cocoa butter

Recipe:
I warm up the strawberry and the butter, then I add the milk chocolate. I mix it with 3 spoons of glassa gastronomica and I taste the cream to see if it's piquant enough.
I mix red luster dust with molten cocoa butter. With a brush I paint red circles in the cavities of the mould. While the decoration dries, I temper the dark chocolate. I prepare the bonbon shells. I fill them with the strawberry cream and I put the mould in the fridge. After the filling sets, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

June 2, 2018

epres-rózsás // strawberry-rose

Áh, már annyiszor megfogalmaztam magamban a legszerelmesebb csoki-ízt, de azt hiszem, ezt már semmi sem überelheti :D Hát mi más is lehetne az igazi szerelmes íz, ha nem a tejszínes eper és a vörös rózsa kombinációja?! Már csak a pezsgő hiányzik belőle, de talán egyszer majd úgy is kipróbálom. Csak a teljesség kedvéért :D
A modern zenetörténet legszebb szerelmes dala (és amikor ezt mondom, teljességgel objektív vagyok!!!) egyértelműen a Love of my life, ikonikus Queen-dal, aminek természetesen itt a helye :)


Hozzávalók:
150+80 gr fehércsoki
50 gr eperpüré
0,1 dl tejszín
6-8 rózsaszirom
vörös lüszterpor, szárított rózsaszirmok

Elkészítés:
Összeöntöm az eperpürét és a tejszínt, megmosom a rózsaszirmokat és beletépkedem. Felforralom a szószt, és hagyom állni 1-2 órát, hogy a rózsa íze kioldódjon. Ezután hozzákeverek 80 gr fehércsokit.
A csokiforma egyes mélyedéseit kis pöttynyi vörös lüszterporral díszítem. Temperálok 150 gr fehércsokit, elkészítem a csokiburkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket az epres töltelékkel és a hűtőbe teszem. Végül a maradék temperált csokival lezárom a bonbonokat. Miután kifordítottam őket a formából, fehércsoki pöttyel szárított rózsasziromdarabkákat ragasztok a szívek tetejére.



Ah I tried to formulate the best chocolate with love-taste but I think this one cannot be outdone :D What could be the ultimate love taste if not the combination of strawberry with cream and red rose?! Only champagne is missing, but maybe I'll try it with that too. Just for the sake of it :D
The most beautiful love song in the history of modern music (and when I say this, I'm totally objective!!!) is obviously Love of my life, Queen's iconic song, which must be inserted here :)


Ingredents:
150+80 gr white chocolate
50 gr strawberry puree
0,1 dl cream
6-8 rose petals
red luster dust, dried rose petals

Recipe:
I pour the strawberry puree and the cream in a pot; I wash the rose petals, I tear them into small pieces and add them to the puree. I boil the sauce, cover it and leave it for 1-2 hours so the rose's flavour dissolves. Then I mix it with 80 gr white chocolate.
I decorate some of the cavities of the mould with tiny dots of red luster dust. I temper 150 gr white chocolate and I prepare the shells. After they get solid, I fill them with the strawberry cream and I put the mould in the fridge. Finally I seal the bonbons with the leftover tempered chocolate. After they fall out of the mould, with a dot of white chocolate I stick pieces of dry rose petals on the top of the hearts.

May 28, 2018

mediterrán fűszeres // mediterranean

Imádom a fűszeres csokikat. Meg a fűszereket - főleg, ha frissek. Na most tudni kell, hogy valamiért a növények és én nem kedveljük egymást. Azazhogy ez a viszolygás inkább egyoldalú, és leginkább abban nyilvánul meg, hogy amint a közelembe kerül egy növény, inkább mihamar elpatkol, mint hogy velem kelljen megosztani az általa termelt oxigént. Ez alól eddig csak és kizárólag az eredeti olasz bazsalikom volt kivétel, meg aztán valamiért egy elárvult fokföldi ibolya is meggondolta magát, és mégis képes szimbiózisban élni velem. Aztán úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom más fűszernövényekkel is, elvégre a mediterrán növényeket viszonylag nehéz kinyírni: csak hagyni kell őket napozni, és amikor kornyadoznak, alájuk önteni egy kis vizet. Ezen felbuzdulva a rozmaring mellé beszereztem kakukkfüvet, meg oreganót is, amiknek egyszerűen imádom az illatát. Szóval mostanra már egész kis fűszerkert van az erkélyen, és csodával határos módon még egyik sem döglött meg.
És hát ezek a fűszerek nemcsak a pizzán finomak, hanem csokiban is - az aromájuk buja, különleges, jellegzetes.


Hozzávalók:
150 gr 70%-os étcsoki
100 gr 60%-os étcsoki
0,5 dl tejszín
rozmaring, kakukkfű, oregano

Elkészítés:
5-6 ágacska kakukkfűről lecsipkedem a leveleket, összetépek 6-7 levél rozmaringot és 5-6 levél oreganót, beleteszem őket a tejszínbe, amit felforralok. Elzárom a tüzet, és letakarom a lábost, és néhány óráig hagyom állni. Ezután le lehet szűrni a tejszínt, de én benne hagytam a fűszernövényeket.
Ismét megmelegítem a tejszínt, hozzákeverek 100 gr 60%-os étcsokit.
150 gr étcsokiból elkészítem a bonbonok héját. Miután megszáradt, megtöltöm a fűszeres krémmel, és hűtőbe teszem. Végül temperálom a maradék csokit, és lezárom a bonbonokat. 

I love spicy chocolates. And spices - especially if fresh. Now you have to know that for some reason plants and I don't like each other. More precisely this antipathy is one-sided and it manifests through that whenever a plant gets in my vicinity, it rather bites the dust (hahaha, what a picture!) than to share with me the oxygen it produces. The only exception so far was the original Italian basil, and then later on an orphaned African violet, which changed its mind and decided that it can live in symbiosis with me. Then I thought I'd try other herbs, after all mediterranean plants are quite hard to kill: you only have to leave them in the sun and when they start to look weary, you water them a bit. Thus I bought rosemary, thyme and oregano, whose scent I really love. By now I have a real herb garden on the balcony and - a miracle! - none of them has died so far.
And these spices are not only good with pizza, but also with chocolate - their aroma is sensual, special and characteristic.


Ingredients:
150 gr 70% dark chocolate
100 gr 60% dark chocolate
0,5 dl cream
rosemary, thyme, oregano

Recipe:
I put the leaves of 5-6 small branches of thyme, 6-7 leaves of rosemary and 5-6 leaves of oregano in cream, which I then boil. I turn off the stove, I cover the pot and I leave it for some hours. Then you may sieve the cream, but I left the herbs in it. I warm up the cream again and I mix it with 100 gr 60% dark chocolate.
I prepare the bonbon shells of 150 gr dark chocolate. After they get dry, I fill them with the spicy cream and I put the mould in the fridge. Finally I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

May 17, 2018

jázminlikőr // jasmine liqueur

A likőrkészítés talán még varázslatosabb, mint a csokizás - abból a szempontból, hogy míg a csokinál az ember tevékenyen, aktívan vesz részt a varázs létrejöttében, a likőrnél mindez idő, türelem és valamiféle titokzatos átalakulás kérdése. 
Korábban készítettem már rebarbaralikőrt és orgonalikőrt, ezúttal pedig jázminnal kísérleteztem. A legkedvesebb virágom, törékeny, tiszta, édes illata tavaszi éjszakákat, a csalogány énekét, virágba borult tájat idéz. Ezt akartam itallá szűrni.

Hozzávalók:
egy kosárnyi (kb. 30 gr) jázminvirág
20 dkg cukor
1 dl víz
2 dl vodka

Elkészítés:
A jázmin illatanyaga - a rózsával ellentétben - nem alkoholban, hanem vízben oldódik, ezért először a cukorszirupot készítem el. 20 dkg cukor és 1 dl víz keverékét addig melegítem, amíg a cukor fel nem oldódik. A jázmint megtisztítom: lemosom, eltávolítom belőle a rovarokat, lecsippentem a zöld szárakat. Ezután a virágokat belekeverem a még meleg szirupba, lefedem, és állni hagyom két éjszakán át. 
Leszűröm a szirupot, a virágokat, miután jól kinyomkodtam, kidobom. A léhez hozzáöntöm a vodkát, és összerázom. Két hétig állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek.


A Hold járása hajt. A csillagok - kurvák, akik elérhetetlenségükben csábítanak magukhoz, soha meg nem szűnő vonzásuk ősi siratók ruhaszaggató fájdalma és tengerszemek sötét, elképzelhetetlen mélysége.
Az út mindig van. Az út végtelen, az út szűz lány testeként feszül az őt járók alá. Mindig a Hold után. Néha aranybölcső, néha rézérme, néha más világokba vezető fekete kút az égkupola héjában.
Ahogy fogy a távolság, a messzeségben alvó dombok egyre éberebbek lesznek, és azzal együtt röppen el varázsuk is, hogy szeszélyes, kék madárként még távolabbra csalogassa a csapdájába esőket.
Szabadság.                                                                     
Szabadság. Felhők, tavaszi eső, vadvirágok és gazok az árpaföld szélén, lehajló, zuzmós ágak, süvítő szél a tengerparton, őszi napfény fehérre meszelt parasztház eresze alatt, téli alkonyon ködbe fulladó nap, fecskék cikázó röpte a tó felett, hatalmas nyári éjszaka kínja...
Sokakat láttam, akik érezték. Egyesek áradó szeretetük által próbálták másoknak átadni, ha már nekik nem sikerült megszerezni. Mások igyekeztek minél többet magukhoz ölelni a világból, hátha így lelkükhöz láncolhatják. Megint mások kis, titkos üzelmeket folytattak, hogy ismerőseik és saját maguk háta mögött mégis átélhessék.
De többen vannak, akik nem érzik. Nem érzik, vagy nem akarnak tudomást venni róla. Mint szemlén a katonák, úgy sorakoznak napjaik unt házastársakkal, képzelt szerelmekkel; gyötrelmes munkával dolgozzák át magukat egyik esztendőből a másikba.

Az én napjaim - mint erdőben a fák kusza gyönyörűségükben, fényfoltosan, szitáló cseppek fátylában; édes sötétségükön moha sarjad, gyanta csurran; a sziklák mögött farkas kapar, fajdkakas zörgeti lehullott levelek múmiáit. Minél többet járom útjait, annál biztosabban tudom - sosem fogom elhagyni.


Sometimes it seems I'll forever be trapped in the gilded cage of my fairytale world. Forever, alone with my tales. It is miraculous and horrifying at the same time. I will always imagine that the torn clouds of the night, bathing in orange light, belong to another realm; when seeing the empty balcony of a mansion looking over the Danube and the majestic night skyline of Pest from the Buda hill, I imagine a slender figure standing on it, in a long, translucent dress illuminated by the tender light of a lantern - she might be thinking of her first ball or that enchanting stranger that she'd seen during her afternoon walk; a night butterfly flying in front of me is a magical creature carrying dreams. My world is filled with light and colour, it is a wonderful world. Wonderful and solitary.


Liqueur making is maybe even more magical than chocolate making - from the point of view that while one is actively involved in the magical process of chocolate making, in the case of liqueurs it is a matter of time, patience and some mysterious transformation.
Previously I made rhubarb and lilac liqueurs; this time I experimented with jasmine. It is my favourite flower, its delicate, clear, sweet fragrance evokes spring nights, the song of the nightingale and flowering landscapes. This is what I wanted to filter into potion.

Ingredients:
a basketful of jasmine flower (ca. 30 gr) 
20 dkg sugar
1 dl water
2 dl vodka

Recipe:
The flavour molecules of jasmine - unlike those of rose - are water soluble, therefore first I make sugar syrup. I warm the mixture of sugar and water until the sugar dissolves. I clean the jasmine flowers: I wash them, I get rid of little insects and I chip off the green stems. Then I put the flowers in the still warm syrup, I cover the pot and leave it like that for two nights.
I distil the syrup and after squeezing the last drop from the flowers, I throw them away. I add the vodka to the liquid and I shake it. I store it for two weeks so the flavours can get mature.


The motion of the Moon chases me. The stars - whores, who allure me with their unreachability; their unceasing attraction is the garment-tearing pain of ancient mourning songs and the dark, inconceivable depth of tarns.
The road always exists. The road is endless; it stretches under wanderers like the body of a virgin. Always after the Moon. Sometimes it is a golden cradle, other times a copper coin, and sometimes a black well leading to other worlds in the cupola of the sky.
As distance decreases, the hills sleeping afar awaken and their magic flees in order to lure those fallen in its trap even further, like a sassy, blue bird.
Freedom.
Freedom. Clouds, spring rain, wild flowers and weeds at the border of the barley field, bending branches covered with lichen, whooshing wind on the seaside, autumn sunlight under the drain of a whitewashed cottage, sun drowning in mist at winter dusk, the swirling flight of swallows above the lake, the anguish of an enormous summer night...
I have seen many who felt it. Some tried to deliver it to others through radiating love as they themselves didn't manage to get hold of it. Others tried to embrace as much of the world as they could in order to chain it to their souls. Others carried on small, secret practices to experience it behind their own backs and those of their acquaintances.
But there are even more who don't feel it at all. They don't feel it or don't even want to be aware of it. Like soldiers at a muster, their days are aligned with boring spouses, fictional passions; they work themselves excruciatingly from one year to the next.
My days - like trees in the forest in their entangled beauty, with specks of light, in the veil of drizzling drops; moss germinates and resin trickles in their sweet darkness; wolf scrapes behind the rocks; grouse rattles the mummies of fallen leaves. The more I travel its paths, the more assured I am - I will never leave it.

May 14, 2018

kókuszos-vaníliás // coconut-vanilla

A múlt héten Közép-Európa méltatlanul elhanyagolt, szépséges vidékein jártam. A Budapest-Graz-Maribor-Ptuj útvonalat 24 órán belül sikerült megtenni, ezzel a repertoáromat két újabb várossal bővítve, ahol még nem jártam korábban :) A gyengéim a középkori hangulatú helyek, és mind Graz, mind Ptuj erős ebben: kanyargós, kis utcácskák, macskakő, kőházak, vár, természet - minden, ami varázslatos sétákhoz kell. 
Ptuj Szlovénia legöregebb városa a Dráva mentén, vörös tetős házikói fölé magasodik a domb s rajta a fehér falú vár. Benne kiállítások találhatók a vár történetéről, fegyverekről, na és az elmaradhatatlan festmények.

Ptuj
Ptuj

A szlovén városkával ellentétben Graz sokkal nagyobb, ami az építészeten is meglátszik: a középkorias városközpont körül modern városrészek húzódnak. A várost a Mura szeli ketté, keleti partján pedig valószerűtlenül, hirtelenül nő ki a Park Schlossberg, egy erdő és kertek borította sziget, egyszerre békés, izgalmas, csodálatos! De maga a város is tartogat kincseket, elég felemelt tekintettel végigsétálni a Hauptplatzon, a Herrengassén.

Graz
Graz óratorony // clock tower
Természetesen amint megláttam Szlovéniában bevásárlás közben az ideális csokialapanyagot, egyből beszereztem :D Ez egy bio kókuszkrém, amit, úgy vélem, igazából otthon is elő lehet állítani, mivel csupán a következő összetevőkből áll: agave szirup (57%), kókuszkrém (41%), vaníliakivonat, tengeri só. És persze ki is próbáltam rögvest :) A kókuszt gyakran társítják tejcsokival, de ez a krém önmagában is elég édes, így inkább étcsokival párosítottam.


Hozzávalók:
130 gr étcsoki
Narayan vaníliás kókuszkrém
vaníliaőrlemény

Elkészítés:
Temperálom az étcsokit, majd beleöntöm a formába. Ezúttal kis csészéket készítek, úgyhogy megvárom, míg megszilárdul a csokiréteg, ezután kiborítom őket a formából. Megtöltöm a csészéket a kókuszkrémmel, díszítésként vaníliaőrleményt szórok rá.


Last week I wandered in undeservedly neglected, beautiful parts of Central Europe. I managed to make the Budapest-Graz-Maribor-Ptuj itinerary within 24 hours; thus broadening my repertoire with two cities where I hadn't been before :) My favourites are places with a medieval atmosphere and both Graz and Ptuj are good at that: twisting, tiny alleys, cobblestones, stone houses, castle, nature - everything that is needed for enchanted walks.
Ptuj is the oldest city of Slovenia, on the shores of the Drava; a hill and on it a white-walled castle emerge above its houses with red roofs. In the castle there are exhibitions about its history, weapons and paintings of course.

Ptuj kastély kiállítás // castle exhibition
Ptuj

Contrary to the Slovene city, Graz is much bigger, which can be obsereved in its architecture: modern districts spread around the medieval city centre. The Mura flows through it; on its Eastern bank the Park Schlossberg grows out unrealistically and abruptly. This hill is an island covered by forests and gardens; peaceful, exciting and wonderful! But the city itself also holds treasures, it's enough to walk through the Hauptplatz and the Herrengasse with open eyes.

Graz a Park Schlossbergről // Graz from the Park Schlossberg
Park Schlossberg alatti tér // the square under Park Schlossberg
Naturally as soon as I saw the ideal chocolate ingredient in Slovenia, I had to get it :D This is a bio coconut cream, which, I believe, would be easy to prepare at home, since it contains only the following ingredients: agave syrup (57%), coconut cream (41%), vanilla extract, sea salt. And of course I tried it at once :) Coconut is often paired with milk chocolate, but this cream is already sweet enough, so I rather added dark chocolate.


Ingredients:
130 gr dark chocolate
Narayan coconut cream with vanilla
vanilla grist

Recipe:
I temper the dark chocolate, then I pour it in the mould. This time I make small cups, so I wait until the chocolate layer gets dry, then I take them out of the mould. I fill the cups with the coconut cream; I decorate the tops with vanilla grist.

May 4, 2018

kávés-kakukkfüves // coffee-thyme

Az okos embereket onnét lehet megismerni, hogy egyszerű igazságokat fogalmaznak meg - olyasmiket, amikről ugyan mindenki tud, mégsem öntik szavakba, és gyakran nem is ötlik fel bennük, hogy alkalmazzák az életükben. Egy ilyen okos ember mondta nekem egyszer azt, hogy igyekszik csak számára kedves emberekkel és tárgyakkal körbevenni magát. Megtetszett ez a gondolat, és azóta próbálok eszerint élni. Végül is teljesen igaza van, és logikus is. Persze ehhez az is kell, hogy az ember legyűrje attól való félelmét és szégyenérzetét, hogy mások hülyének nézik a furcsa hobbijai, szenvedélyei miatt. És hogy rájöjjön, gyakran a kisebb ellenállás irányába kell menni - arra, ahol süt a nap, ahol boldog lehet. Ezzel persze nem azt mondom, hogy semmiért nem kell megküzdeni, vagy hogy arra kell várni, hogy a boldogság az ölünkbe hulljon, erről szó sincs. Ez csak egy apró praktika, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember felismerje, kire-mire van szüksége az életében. Végső soron a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat az életünkben, nem igaz?
Na az én Maslow-piramisomhoz hozzátartoznak a koncertek - ezen a héten pedig éppenséggel Roger Watersén voltam. Roger nagy hősöm a szókimondásával és aktivizmusával, és ezúttal sem hazudtolta meg magát. A koncert csodás volt, profi és látványos, a zenészek egytől egyig kitettek magukért. Olyan nosztalgikus nekem Pink Floyd-dalokat hallgatni élőben... visszahozza a gimnazista éveket, amikor végeérhetetlenül hallgattam ezeket a számokat, és nem is sejtettem, hogy egyszer ilyen gigantikus show keretében hallom majd viszont őket. A PF-on keresztül mindig is az élet realisztikus, vagy inkább sötétebb oldalát tapasztaltam meg (persze lehet, hogy csak azért, mert amikor valami rossz történt, általában őket hallgattam :D). Azt hiszem, ez a csoki nagyon is illik a zenéjükhöz, sötét, kesernyés, de mégis van benne egy csipetnyi édesség :)


Hozzávalók:
200+80 gr étcsoki
0,4 dl kávé
7-8 kávészem
egy kiskanál kakukkfűméz

Elkészítés:
A még forró kávéhoz hozzákeverek 80 gr étcsokit, és egy kanálnyi kakukkfűmézet. Hagyom kihűlni. Közben temperálok 200 gr étcsokit és elkészítem a bonbonburkokat. Mozsárban apróra töröm a kávészemeket. Miután megszilárdultak a burkok, mindegyikbe szórok pár szem kávétöretet. Rájuk adagolom a kávés tölteléket, és beteszem a hűtőbe a csokiformát. Egy óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.




Clever people can be recognised as they can formulate simple truths - things that everyone knows of, still they cannot put them into words and oftentimes they don't even think of applying them in their lives. One such clever person once told me that he tries to surround himself with people and things dear to him. I liked this thought and since then I try to live accordingly. After all he's totally right and it's logical. Of course one also needs to overcome the fear and shame of being considered an idiot for his/her weird hobbies and passions. And to realise that one shall often go for the easier way - where the sun is shining and one can be happy. Of course I'm not saying that one doesn't have to fight for anything, nor that one simply has to wait for happiness to come, that's not even a question. This is only a small trick, which can contribute to the revelation who and what is needed in one's life. After all the most important is that we feel good in our lives, right?
Concerts certainly do belong to my Maslow pyramid - this week I was at the show of Roger Waters. Roger is my hero with his bluntness and activism and he was true to himself again. The concert was amazing, professional and spectacular; all musicians gave 100%. For me it is so nostalgic to listen to Pink Floyd songs live... it brings back memories from secondary school, when I was listening to them endlessly and didn't even suspect that once I'll hear them at such a gigantic concert. I always experienced the realistic or rather darker side of life through the music of PF (but maybe only because whenever something bad happened, I was listening to them :D). I think this chocolate fits their music - dark, bitter but still there's a bit of sweetness :)


Ingredients:
200+80 gr dark chocolate
0,4 dl coffee
7-8 coffee beans
a small spoon of thyme honey

Recipe:
I mix the still hot coffee with 80 gr dark chocolate and a spoonful of thyme honey. I leave it to cool. In the meanwhile I temper 200 gr dark chocolate and I prepare the bonbon shells. In a mortar I crush the coffee beans. After the shells get dry, I sprinkle some coffee nibs in each of them. I add the coffee filling on them, then I put the mould in the fridge. An hour later I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.