May 17, 2018

jázminlikőr // jasmine liqueur

A likőrkészítés talán még varázslatosabb, mint a csokizás - abból a szempontból, hogy míg a csokinál az ember tevékenyen, aktívan vesz részt a varázs létrejöttében, a likőrnél mindez idő, türelem és valamiféle titokzatos átalakulás kérdése. 
Korábban készítettem már rebarbaralikőrt és orgonalikőrt, ezúttal pedig jázminnal kísérleteztem. A legkedvesebb virágom, törékeny, tiszta, édes illata tavaszi éjszakákat, a csalogány énekét, virágba borult tájat idéz. Ezt akartam itallá szűrni.

Hozzávalók:
egy kosárnyi (kb. 30 gr) jázminvirág
20 dkg cukor
1 dl víz
2 dl vodka

Elkészítés:
A jázmin illatanyaga - a rózsával ellentétben - nem alkoholban, hanem vízben oldódik, ezért először a cukorszirupot készítem el. 20 dkg cukor és 1 dl víz keverékét addig melegítem, amíg a cukor fel nem oldódik. A jázmint megtisztítom: lemosom, eltávolítom belőle a rovarokat, lecsippentem a zöld szárakat. Ezután a virágokat belekeverem a még meleg szirupba, lefedem, és állni hagyom két éjszakán át. 
Leszűröm a szirupot, a virágokat, miután jól kinyomkodtam, kidobom. A léhez hozzáöntöm a vodkát, és összerázom. Két hétig állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek.


A Hold járása hajt. A csillagok - kurvák, akik elérhetetlenségükben csábítanak magukhoz, soha meg nem szűnő vonzásuk ősi siratók ruhaszaggató fájdalma és tengerszemek sötét, elképzelhetetlen mélysége.
Az út mindig van. Az út végtelen, az út szűz lány testeként feszül az őt járók alá. Mindig a Hold után. Néha aranybölcső, néha rézérme, néha más világokba vezető fekete kút az égkupola héjában.
Ahogy fogy a távolság, a messzeségben alvó dombok egyre éberebbek lesznek, és azzal együtt röppen el varázsuk is, hogy szeszélyes, kék madárként még távolabbra csalogassa a csapdájába esőket.
Szabadság.                                                                     
Szabadság. Felhők, tavaszi eső, vadvirágok és gazok az árpaföld szélén, lehajló, zuzmós ágak, süvítő szél a tengerparton, őszi napfény fehérre meszelt parasztház eresze alatt, téli alkonyon ködbe fulladó nap, fecskék cikázó röpte a tó felett, hatalmas nyári éjszaka kínja...
Sokakat láttam, akik érezték. Egyesek áradó szeretetük által próbálták másoknak átadni, ha már nekik nem sikerült megszerezni. Mások igyekeztek minél többet magukhoz ölelni a világból, hátha így lelkükhöz láncolhatják. Megint mások kis, titkos üzelmeket folytattak, hogy ismerőseik és saját maguk háta mögött mégis átélhessék.
De többen vannak, akik nem érzik. Nem érzik, vagy nem akarnak tudomást venni róla. Mint szemlén a katonák, úgy sorakoznak napjaik unt házastársakkal, képzelt szerelmekkel; gyötrelmes munkával dolgozzák át magukat egyik esztendőből a másikba.

Az én napjaim - mint erdőben a fák kusza gyönyörűségükben, fényfoltosan, szitáló cseppek fátylában; édes sötétségükön moha sarjad, gyanta csurran; a sziklák mögött farkas kapar, fajdkakas zörgeti lehullott levelek múmiáit. Minél többet járom útjait, annál biztosabban tudom - sosem fogom elhagyni.


Sometimes it seems I'll forever be trapped in the gilded cage of my fairytale world. Forever, alone with my tales. It is miraculous and horrifying at the same time. I will always imagine that the torn clouds of the night, bathing in orange light, belong to another realm; when seeing the empty balcony of a mansion looking over the Danube and the majestic night skyline of Pest from the Buda hill, I imagine a slender figure standing on it, in a long, translucent dress illuminated by the tender light of a lantern - she might be thinking of her first ball or that enchanting stranger that she'd seen during her afternoon walk; a night butterfly flying in front of me is a magical creature carrying dreams. My world is filled with light and colour, it is a wonderful world. Wonderful and solitary.


Liqueur making is maybe even more magical than chocolate making - from the point of view that while one is actively involved in the magical process of chocolate making, in the case of liqueurs it is a matter of time, patience and some mysterious transformation.
Previously I made rhubarb and lilac liqueurs; this time I experimented with jasmine. It is my favourite flower, its delicate, clear, sweet fragrance evokes spring nights, the song of the nightingale and flowering landscapes. This is what I wanted to filter into potion.

Ingredients:
a basketful of jasmine flower (ca. 30 gr) 
20 dkg sugar
1 dl water
2 dl vodka

Recipe:
The flavour molecules of jasmine - unlike those of rose - are water soluble, therefore first I make sugar syrup. I warm the mixture of sugar and water until the sugar dissolves. I clean the jasmine flowers: I wash them, I get rid of little insects and I chip off the green stems. Then I put the flowers in the still warm syrup, I cover the pot and leave it like that for two nights.
I distil the syrup and after squeezing the last drop from the flowers, I throw them away. I add the vodka to the liquid and I shake it. I store it for two weeks so the flavours can get mature.


The motion of the Moon chases me. The stars - whores, who allure me with their unreachability; their unceasing attraction is the garment-tearing pain of ancient mourning songs and the dark, inconceivable depth of tarns.
The road always exists. The road is endless; it stretches under wanderers like the body of a virgin. Always after the Moon. Sometimes it is a golden cradle, other times a copper coin, and sometimes a black well leading to other worlds in the cupola of the sky.
As distance decreases, the hills sleeping afar awaken and their magic flees in order to lure those fallen in its trap even further, like a sassy, blue bird.
Freedom.
Freedom. Clouds, spring rain, wild flowers and weeds at the border of the barley field, bending branches covered with lichen, whooshing wind on the seaside, autumn sunlight under the drain of a whitewashed cottage, sun drowning in mist at winter dusk, the swirling flight of swallows above the lake, the anguish of an enormous summer night...
I have seen many who felt it. Some tried to deliver it to others through radiating love as they themselves didn't manage to get hold of it. Others tried to embrace as much of the world as they could in order to chain it to their souls. Others carried on small, secret practices to experience it behind their own backs and those of their acquaintances.
But there are even more who don't feel it at all. They don't feel it or don't even want to be aware of it. Like soldiers at a muster, their days are aligned with boring spouses, fictional passions; they work themselves excruciatingly from one year to the next.
My days - like trees in the forest in their entangled beauty, with specks of light, in the veil of drizzling drops; moss germinates and resin trickles in their sweet darkness; wolf scrapes behind the rocks; grouse rattles the mummies of fallen leaves. The more I travel its paths, the more assured I am - I will never leave it.

May 14, 2018

kókuszos-vaníliás // coconut-vanilla

A múlt héten Közép-Európa méltatlanul elhanyagolt, szépséges vidékein jártam. A Budapest-Graz-Maribor-Ptuj útvonalat 24 órán belül sikerült megtenni, ezzel a repertoáromat két újabb várossal bővítve, ahol még nem jártam korábban :) A gyengéim a középkori hangulatú helyek, és mind Graz, mind Ptuj erős ebben: kanyargós, kis utcácskák, macskakő, kőházak, vár, természet - minden, ami varázslatos sétákhoz kell. 
Ptuj Szlovénia legöregebb városa a Dráva mentén, vörös tetős házikói fölé magasodik a domb s rajta a fehér falú vár. Benne kiállítások találhatók a vár történetéről, fegyverekről, na és az elmaradhatatlan festmények.

Ptuj
Ptuj

A szlovén városkával ellentétben Graz sokkal nagyobb, ami az építészeten is meglátszik: a középkorias városközpont körül modern városrészek húzódnak. A várost a Mura szeli ketté, keleti partján pedig valószerűtlenül, hirtelenül nő ki a Park Schlossberg, egy erdő és kertek borította sziget, egyszerre békés, izgalmas, csodálatos! De maga a város is tartogat kincseket, elég felemelt tekintettel végigsétálni a Hauptplatzon, a Herrengassén.

Graz
Graz óratorony // clock tower
Természetesen amint megláttam Szlovéniában bevásárlás közben az ideális csokialapanyagot, egyből beszereztem :D Ez egy bio kókuszkrém, amit, úgy vélem, igazából otthon is elő lehet állítani, mivel csupán a következő összetevőkből áll: agave szirup (57%), kókuszkrém (41%), vaníliakivonat, tengeri só. És persze ki is próbáltam rögvest :) A kókuszt gyakran társítják tejcsokival, de ez a krém önmagában is elég édes, így inkább étcsokival párosítottam.


Hozzávalók:
130 gr étcsoki
Narayan vaníliás kókuszkrém
vaníliaőrlemény

Elkészítés:
Temperálom az étcsokit, majd beleöntöm a formába. Ezúttal kis csészéket készítek, úgyhogy megvárom, míg megszilárdul a csokiréteg, ezután kiborítom őket a formából. Megtöltöm a csészéket a kókuszkrémmel, díszítésként vaníliaőrleményt szórok rá.


Last week I wandered in undeservedly neglected, beautiful parts of Central Europe. I managed to make the Budapest-Graz-Maribor-Ptuj itinerary within 24 hours; thus broadening my repertoire with two cities where I hadn't been before :) My favourites are places with a medieval atmosphere and both Graz and Ptuj are good at that: twisting, tiny alleys, cobblestones, stone houses, castle, nature - everything that is needed for enchanted walks.
Ptuj is the oldest city of Slovenia, on the shores of the Drava; a hill and on it a white-walled castle emerge above its houses with red roofs. In the castle there are exhibitions about its history, weapons and paintings of course.

Ptuj kastély kiállítás // castle exhibition
Ptuj

Contrary to the Slovene city, Graz is much bigger, which can be obsereved in its architecture: modern districts spread around the medieval city centre. The Mura flows through it; on its Eastern bank the Park Schlossberg grows out unrealistically and abruptly. This hill is an island covered by forests and gardens; peaceful, exciting and wonderful! But the city itself also holds treasures, it's enough to walk through the Hauptplatz and the Herrengasse with open eyes.

Graz a Park Schlossbergről // Graz from the Park Schlossberg
Park Schlossberg alatti tér // the square under Park Schlossberg
Naturally as soon as I saw the ideal chocolate ingredient in Slovenia, I had to get it :D This is a bio coconut cream, which, I believe, would be easy to prepare at home, since it contains only the following ingredients: agave syrup (57%), coconut cream (41%), vanilla extract, sea salt. And of course I tried it at once :) Coconut is often paired with milk chocolate, but this cream is already sweet enough, so I rather added dark chocolate.


Ingredients:
130 gr dark chocolate
Narayan coconut cream with vanilla
vanilla grist

Recipe:
I temper the dark chocolate, then I pour it in the mould. This time I make small cups, so I wait until the chocolate layer gets dry, then I take them out of the mould. I fill the cups with the coconut cream; I decorate the tops with vanilla grist.

May 4, 2018

kávés-kakukkfüves // coffee-thyme

Az okos embereket onnét lehet megismerni, hogy egyszerű igazságokat fogalmaznak meg - olyasmiket, amikről ugyan mindenki tud, mégsem öntik szavakba, és gyakran nem is ötlik fel bennük, hogy alkalmazzák az életükben. Egy ilyen okos ember mondta nekem egyszer azt, hogy igyekszik csak számára kedves emberekkel és tárgyakkal körbevenni magát. Megtetszett ez a gondolat, és azóta próbálok eszerint élni. Végül is teljesen igaza van, és logikus is. Persze ehhez az is kell, hogy az ember legyűrje attól való félelmét és szégyenérzetét, hogy mások hülyének nézik a furcsa hobbijai, szenvedélyei miatt. És hogy rájöjjön, gyakran a kisebb ellenállás irányába kell menni - arra, ahol süt a nap, ahol boldog lehet. Ezzel persze nem azt mondom, hogy semmiért nem kell megküzdeni, vagy hogy arra kell várni, hogy a boldogság az ölünkbe hulljon, erről szó sincs. Ez csak egy apró praktika, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy az ember felismerje, kire-mire van szüksége az életében. Végső soron a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat az életünkben, nem igaz?
Na az én Maslow-piramisomhoz hozzátartoznak a koncertek - ezen a héten pedig éppenséggel Roger Watersén voltam. Roger nagy hősöm a szókimondásával és aktivizmusával, és ezúttal sem hazudtolta meg magát. A koncert csodás volt, profi és látványos, a zenészek egytől egyig kitettek magukért. Olyan nosztalgikus nekem Pink Floyd-dalokat hallgatni élőben... visszahozza a gimnazista éveket, amikor végeérhetetlenül hallgattam ezeket a számokat, és nem is sejtettem, hogy egyszer ilyen gigantikus show keretében hallom majd viszont őket. A PF-on keresztül mindig is az élet realisztikus, vagy inkább sötétebb oldalát tapasztaltam meg (persze lehet, hogy csak azért, mert amikor valami rossz történt, általában őket hallgattam :D). Azt hiszem, ez a csoki nagyon is illik a zenéjükhöz, sötét, kesernyés, de mégis van benne egy csipetnyi édesség :)


Hozzávalók:
200+80 gr étcsoki
0,4 dl kávé
7-8 kávészem
egy kiskanál kakukkfűméz

Elkészítés:
A még forró kávéhoz hozzákeverek 80 gr étcsokit, és egy kanálnyi kakukkfűmézet. Hagyom kihűlni. Közben temperálok 200 gr étcsokit és elkészítem a bonbonburkokat. Mozsárban apróra töröm a kávészemeket. Miután megszilárdultak a burkok, mindegyikbe szórok pár szem kávétöretet. Rájuk adagolom a kávés tölteléket, és beteszem a hűtőbe a csokiformát. Egy óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.




Clever people can be recognised as they can formulate simple truths - things that everyone knows of, still they cannot put them into words and oftentimes they don't even think of applying them in their lives. One such clever person once told me that he tries to surround himself with people and things dear to him. I liked this thought and since then I try to live accordingly. After all he's totally right and it's logical. Of course one also needs to overcome the fear and shame of being considered an idiot for his/her weird hobbies and passions. And to realise that one shall often go for the easier way - where the sun is shining and one can be happy. Of course I'm not saying that one doesn't have to fight for anything, nor that one simply has to wait for happiness to come, that's not even a question. This is only a small trick, which can contribute to the revelation who and what is needed in one's life. After all the most important is that we feel good in our lives, right?
Concerts certainly do belong to my Maslow pyramid - this week I was at the show of Roger Waters. Roger is my hero with his bluntness and activism and he was true to himself again. The concert was amazing, professional and spectacular; all musicians gave 100%. For me it is so nostalgic to listen to Pink Floyd songs live... it brings back memories from secondary school, when I was listening to them endlessly and didn't even suspect that once I'll hear them at such a gigantic concert. I always experienced the realistic or rather darker side of life through the music of PF (but maybe only because whenever something bad happened, I was listening to them :D). I think this chocolate fits their music - dark, bitter but still there's a bit of sweetness :)


Ingredients:
200+80 gr dark chocolate
0,4 dl coffee
7-8 coffee beans
a small spoon of thyme honey

Recipe:
I mix the still hot coffee with 80 gr dark chocolate and a spoonful of thyme honey. I leave it to cool. In the meanwhile I temper 200 gr dark chocolate and I prepare the bonbon shells. In a mortar I crush the coffee beans. After the shells get dry, I sprinkle some coffee nibs in each of them. I add the coffee filling on them, then I put the mould in the fridge. An hour later I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.

April 30, 2018

mangós-kókuszos // mango-coconut

A minap valahol megpillantottam valahol azt a mondást, hogy "a szeretet mindent legyőz". Mekkora marhaság! Először is, a szeretet nem az a fajta, hogy nosza akkor kapjuk magunkat és öljük meg! Ha így lenne, nem szeretetnek hívnák, hanem ölésvágynak vagy könyörtelenségnek vagy törtetésnek. Másrészt meg még csak nem is igaz. A szeretet a legbonyolultabb érzelem, ami csak létrejöhet egy emberben, egy szivárványszín szövedék alázatból, elfogadásból, segíteni akarásból, odaadásból, empátiából, türelemből, barátságból, odafigyelésből, a másik iránti aggodalomból, és néha szomorúságból, egy rohadt vaspántból, amit valami kegyetlen isten az ember szíve köré kovácsol. Félreértés ne essék, nemcsak a szerelemről írok, hanem minden rendű-rangú rokoni és baráti kapcsolatról is. És néha a szeretet egyáltalán nem elég. Vagy csak létezik, de egyáltalán nem vonul hadba, hogy másokat legyőzködjön. Mert a népszerű életfelfogással ellentétben, miszerint az élet egy harc, a szeretet nem hirdeti a győztes hatalmát, és nem felülkerekedni akar. És néha még akkor is ott van, amikor már rég nem kéne, hogy létezzen, amikor maga a létezése irracionális: eltávozott emberek iránt, rég nem látott ismerősök iránt, akikkel évek óta nincs kapcsolat, mégis nosztalgiával gondolunk rájuk... De hát az érzelmek ilyenek - ha bármi közük lenne az észhez, akkor már nem érzelemnek hívnák őket :D
És azt hiszem, minden ételek közül a csoki a szeretet legközelebbi rokona, de ez is egy megmagyarázhatatlan kapocs, vagy inkább csak egy érzés :D A valaki iránt érzett szeretetet mégiscsak egy adag csokival lehet leginkább kifejezni, nem igaz? :) Furcsa lenne, ha tökfőzelékkel, vagy egy jó véres steakkel ajándékoznánk meg azt, akit szeretünk XD
No az alábbi bonbonok az én szeretteimnek készültek a családi hepajra, és mondhatni nagy sikerük volt: pár perc alatt elfogyott mind a harminc darab :D


Hozzávalók:
70 gr mangó
70 gr fehércsoki
40 gr tejszín
három kiskanál kókuszreszelék
200 gr magas kakaótartalmú tejcsoki
bronz lüszterpor

Elkészítés:
A mangót és a tejszínt összeturmixolom. Felmelegítem a keveréket, és hozzáadom a csokit. Elkeverem, majd beleadagolom a kókuszreszeléket, és egy kis ideig még melegítem.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszáradtak, megtöltöm őket a mangós krémmel, és hűtőbe teszem egy éjszakára. Másnap temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat. Végül lüszterporral színezem őket.



Some days ago somewhere I glimpsed the proverb "love conquers all". What bullshit! First of all, love is not the kind that would just go about and kill. If it was, then it'd be called a desire to kill or mercilessness or pushiness. Second, it is not even true. Love is the most complex feeling that can evolve in a human being; a rainbow-coloured fabric made of humility, acceptance, the will to help, devotion, empathy, patience, friendship, attentiveness, concern and sometimes sadness, a freakin iron strap that some cruel god forges around one's heart. Don't misunderstand, I'm not only writing about romantic love but also any kind of relationship with relatives and friends. And sometimes love is not enough at all. Or it exists but it doesn't go to war to conquer others. Because, contrary to the popular view that life is like a war, love doesn't propagate the power of the victor, and it doesn't want to overcome anything. And sometimes it is still there when it shouldn't exist anymore, when its mere existence is irreal: love for people who are gone, acquintances with whom there's been no contact for years, still we think of them with nostalgia... But feelings are like this - if they had anything to do with the brain, they wouldn't be called feelings anymore :D
And I think from all kinds of food, chocolate is the closest kin of love, but this is another unexplainable link, or rather just a feeling :D Giving some chocolate is the easiest way to express our love to someone, isn't it? :) It'd be weird to give vegetable stew or a good bloody steak to our loved ones XD
The following bonbons were made for my loved ones for the family gathering, and I can say they were a big success: all 30 pieces were gone in a couple of minutes :D


Ingredients:
70 gr mango
70 gr white chocolate
40 gr cream
three small spoons of shredded coconut
200 gr milk chocolate with high cocoa percentage
copper luster dust

Recipe:
I blend the mango and the cream. I warm up the mixture and I add the chocolate. I combine them, then I also add the coconut and I keep warming the cream for a little while.
I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them with the mango cream and I put them in the fridge for the night. The next day I temper the rest of the chocolate and I seal the bonbons. Finally I colour them with luster dust.

April 25, 2018

címer // coat of arms

Mit érdemel az az elvetemült történész, aki képes kitalálni és bejegyeztetni a saját címerét? Hát na, van akinél nem olyan sikeres a családfakutatás, mint nálam, nincsenek nemesi felmenők, de még egy ágrólszakadt  hétszilvafás nemes sem :D így aztán kénytelen maga lerakni az eljövendő dinasztia alapjait. Az ilyen erőfeszítések csak megérdemlik, hogy csokiba öntsék őket, nem? :D A módszer a már jól bevált volt ezúttal is: temperált fehércsoki alapra temperált étcsokival habzsákból rajzoltam meg a mintát. Azután fondantformázóval utánaigazítottam, ahol kellett. Nagyjából egy óra alatt megvolt :)


What does that determined historian deserve, who finds out and gets his own coat of arms registered? Well, not everyone can be as successful with family tree research as I was - sometimes there are no noble ancestors whatsoever :D so one has to establish the future dynasty himself. Such efforts deserve to be immortalised in chocolate, don't they? :D The method was the usual one: on a tempered white chocolate basis I drew the pattern with tempered dark chocolate, from a piping bag. Then I adjusted it with fondant shaper. It was ready in an hour :)

April 19, 2018

eper-banán turmix // strawberry-banana smoothie

Szép tavaszunk volt az idén, egy keddi napra esett. Most meg már itt a nyár :D de nem is baj, élvezem. Végre eljött a gyümölcsök és zöldségek ideje, a napsütés, a napozás, a teraszon/erkélyen evés ideje :) Amit különösen szeretek, most, hogy az erkélyről egyenest a budai várra nyílik igen csúnya kilátás :D 
A jó idő örömére egy extrán gyümölcsös csokit készítettem: banánnal és eperrel. Az eper egyike kedvenc gyümölcseimnek (a sárgabarackkal és a cseresznyével karöltve), végtelen mennyiségeket tudok megenni belőle, azok legnagyobb sajnálatára, akikkel együtt eszem XD


Hozzávalók:
150+90 gr fehércsoki
70 gr eper
40 gr banán
egy loccsintásnyi tej
egy kiskanál méz
piros lüszterpor

Elkészítés:
Az epret és a banánt a mézzel meg a tejjel együtt leturmixolom. Megolvasztok 90 gr fehércsokit, és a turmixhoz adagolom.
Temperálok 150 gr fehércsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Száradás után megtöltöm őket a gyümölcskrémmel, és egy éjszakára a hűtőbe teszem. Másnap a fehércsoki maradékát ismét termperálom, lezárom a bonbonokat. Miután kifordítottam őket a csokiformából, lüszterporral megszínezem őket.



We had a nice spring, it was on a Tuesday. And now it's summer already :D but it's ok, I'm enjoying. Finally it's time for fruits and vegetables, sunshine, sunbathing, eating out on the terrace/balcony :) Which I particularly like now that there's a view on the Buda castle :D
On the occasion of the nice weather I prepared extra fruity chocolates: with banana and strawberry. Strawberry is one of my favourite fruits (together with melons and cherries), I can eat up endless amounts of it :D


Igredients:
150+90 gr white chocolate
70 gr strawberry
40 gr banana
a splash of milk
small spoon of honey
red luster dust

Recipe:
I blend the strawberry and the banana with the milk and the honey. I melt 90 gr white chocolate and add it to the smoothie.
I temper 150 gr white chocolate and I prepare the bonbon shells. When they get dry, I fill them with the fruity cream and I leave the mould in the fridge for a night. The next day I temper the leftover white chocolate and I seal the bonbons. After I take them out of the mould, I colour them a bit with luster dust.

April 12, 2018

cseresznyés-marcipános // cherry-marzipan

Ma van a költészet napja. Mások a FB-on postolgatják kedvenc verseiket, én viszont itt fogom ezt megtenni. Több is van belőlük, persze. Kedvenc költőim közé tartozik a tragikus sorsú Radnóti, Kosztolányi és Tóth Árpád. De most egy olyan verset fogok idemásolni, amibe első olvasásra beleszerettem, és azóta is tudom kívülről. Ritka az olyan vers, aminek ennyire magával ragadó, sejtelmes a hangulata, aminek az olvasásakor az ember megborzong, mert úgy érzi, a költőnek sikerült elkapnia azt az időn túli érzést, az élet titkát.
Az alábbi csokit anyukám születésnapjára készítettem. Ő nagy marcipánrajongó, úgyhogy nem is volt kétséges, hogy kétféle marcipános bonbont kap majd a születésnapjára :D


Hozzávalók:
100 gr marcipán
0,3 dl pálinka
40 gr aszalt cseresznye
150 gr étcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
A cseresznyét 3-4 órára pálinkába áztatom. Amikor kellően átvette az alkohol ízét, a pálinka pedig megszínesedett tőle, az egészet aprítógépbe töltöm a marcipánnal együtt. Addig darálom, míg egynemű masszát nem kapok.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonburkokat. Miután megszilárdultak, kiskanál segítségével megtöltöm őket a marcipánkrémmel. Ezúttal nem szükséges hűteni, mert a töltelék elég szilárd halmazállapotú. Alaposan lenyomkodom a krémet, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat. Vörös lüszterporral díszítem a kész csokikat.

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.




Today is the day of poetry in Hungary. Others post their favourite poems on FB, I am going to share mine here. I have many, obviously. My all time favourite poets are Miklós Radnóti, Dezső Kosztolányi and Árpád Tóth. But now I will copy a poem, which I fell in love with instantly and I know it by heart ever since. Such poems are rare, which are fascinating, have such a mysterious tone; when one reads them, he has goosebumps because he feels that the poet managed to grasp that feeling beyond time, the secret of life.
This chocolate was prepared for my mum's birthday. She is a big fan of marzipan, so it was kind of obvious that I'd make her two different kinds of chocolates with marzipan :D


Ingredients:
100 gr marzipan
0,3 dl pálinka
40 gr dried cherry
150 gr dark chocolate
luster dust

Recipe:
I soak the cherries in pálinka for 3-4 hours. When they absorb the alcohol and the pálinka gets a bit of colour from them, I put the whole thing in a kitchen grinder, together with the marzipan. I grind them until I get a smooth mass.
I temper the dark chocolate; I prepare the bonbon shells. After they get dry, with a small spoon I fill them with marzipan cream. This time cooling is not necessary, as the filling is quite solid. I push down the cream, then I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons. I decorate them with red luster dust.

Endre Ady: Autumn slipped into Paris

Autumn slipped into Paris yesterday
gliding silently down Rue Saint Michel,
beneath the noonday Dog and hush of trees
She met me with her spell.

I had been sauntering toward the Seine,
small-fry kindling-songs smouldered in my head;
purple and pensive, strange and smokey-hued;
that I'll soon die, they said.

Then Autumn whispered something from behind.
The road of Saint Michel began to shake.
Wish, wish - the jesting leaves arose in swirls
along the gusty wake.

One moment - Summer had not even blenched,
and Autumn fled away with mocking ease.
She came, but that she came, alone I knew
beneath the moaning trees.

(transl. Anton Nyerges, Adam Mak)