April 27, 2017

rumos-áfonyás // rum-blueberry

Rendelésre készült ez a bonbon, de olyan fincsi lett a töltelék, hogy kénytelen voltam párat magunknak is készíteni :) Az ötlet a Pralinéparadicsomról származik, azonban egy kissé felturbóztam, mert hát mi az, aminek nem tesz jót egy kis alkohol? :D A töltelék színe egyébként első blikkre a lilakáposztáéra hajaz, még szerencse, hogy az íze nem XD 
Azon agyaltam, hogy tulajdonképpen a csoki olyan, mint a boldogság meg a zene: akkor az igazi, ha az ember másokkal is megosztja. Úgyhogy meghirdetek egy kis játékot facebookon: szeretnék egy csokikóstolót szervezni egyébiránt azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy másoknak hogy ízlenének a csokijaim. A kóstolóra egyebek mellett ebből a bonbonból is viszek majd :)


Hozzávalók:
0,1 dl fehér rum
0,1 dl tejszín
30 gr áfonya
egy kiskanál méz
néhány csepp citromlé
100+150 gr fehércsoki
lüszterpor és kakaóvaj

Elkészítés:
Először rumba áztatom az áfonyát egy-két órára, és kissé meg is nyomkodom, hogy minél jobban átitassa az alkohol.
Díszítem a bonbonformát: a felolvasztott kakaóvajba lila lüszterport keverek, és minden mélyedés aljára teszek egy pöttyöt. 
Elkészítem a tölteléket: a rumos áfonyát egy kis mézzel, citromlével és tejszínnel felrakom melegedni. Még forrás előtt elzárom, és hozzáadom a 100 gr fehércsokit. Érdekes egyébként, hogy a fehércsoki valamiért sokkal jobban kihozza a színeket, pedig én pl. mindig azt vártam, hogy inkább halványítja. Temperálom a maradék fehércsokit, kiöntöm a formát, és száradás után beletöltöm a tölteléket. Hűtőbe rakom, míg megdermed, ezután lezárom a bonbonokat.



These bonbons are part of an order, but the filling became so yummy that I had to make some for ourselves too :) The idea came from Pralinéparadicsom, but I boosted it up a bit; what gets worse only because of a bit of alcohol? :D The colour of the filling reminded me of that of red cabbage, but fortunately the flavour didn't XD


Ingredients:
0,1 dl white rum
0,1 dl cream
30 gr blueberries
one small spoon of honey
some drops of lemon
100+150 gr white chocolate
luster dust and cocoa butter

Recipe:
First the blueberries get soaked in rum for one or two hours and I even squeeze them a bit so they absorb the alcohol even better. 
I decorate the mould: I mix the melted cocoa butter with some purple luster dust and I put one dot in every cavity.  
I prepare the filling: I mix the blueberries with honey, lemon drops and cream and I warm up the mixture. Before it starts boiling I put the pot on the counter and I add 100 gr of white chocolate. It is interesting to see how the white chocolate enhances the colours instead of fading them. I temper the leftover chocolate, I prepare the bonbon shells and after they get solid, I fill them. I put the mould in the fridge until the filling starts to set, then I seal the bonbons.

April 20, 2017

Alice és az égkék // Alice and the blue

Milyen jó is, amikor az ember anyóspajtása támogatja a csokoládéfüggőségét, és egy egész üveg gianduiát vesz neki! A gianduia - a legtöbb jó kajához hasonlóan - olasz találmány, méghozzá Torinóban, Piemontban hozta össze egy Michele Prochet nevű cukrász azáltal, hogy csokoládéját őrölt mogyoróval keverte össze, és látta, hogy ez jó :D A mogyorós-csokis krém nevét Giandujáról, a tipikus piemonti figuráról kapta, mivel az első forgalomba kerülő darabok az ő háromszögletű kalapjára hasonlítottak. Valahogy így:


A gianduia aztán Nutella néven világra szóló karriert futott be, de maradjunk a realitások talaján: a Nutellát bőségesen megküldik pálmaolajjal, az igazi gianduiában pedig csak mogyoró, tej, cukor, kakaó esetleg természetes aromák vannak. 
Természetesen, mielőtt eltüntetem a gyomromban a csokinak fenntartott külön dobozban, muszáj volt kipróbálnom bonbonban. Mivel a krém önmagában is elég édes, ezért egy savanykás-gyümölcsös kiegészítőt: a feketeribizlit választottam hozzá.
A végeredmény olyan kellemesen "keserédes" lett, amilyen a tavaszi hó, és amilyen az alábbi mese is, amelyet egy olasz dal ihletett - a két versszakhoz a mesehűség jegyében hozzáadtam egy harmadikat is :) Azt hiszem, ez ismét az ég iránti szerelmem egyik bizonyítéka.


Hozzávalók:
20 gr feketeribizli
40 gr gianduia
200 gr fehércsoki
lüszterpor, kakaóvaj

Elkészítés:
A feketeribizlit felmelegítem, átpasszírozom egy szitán, hogy a magok és héjak ne kerüljenek a pürébe.
Lüszterpor és olvasztott kakaóvaj keverékével díszítem a bonbonformát. Temperált fehércsokiból készítem el a héjakat, ebbe csepegtetek a ribizlipüréből, majd befedem a mogyorókrémmel. Hűtőbe teszem néhány órára, végül lezárom a bonbonokat.


Alice és az égkék
Egyszer volt hol nem volt, egy távoli, soktornyú városban élt egy szépségesen szép leány, Alice. A város fölé magasodó dombon lakott ódon kertesházában, a kék szemű, hűséges Beppével és kék szemű, ezüstszőrű macskájával. S jóllehet Alicét szépség vette körül – virágok pompáztak napsütötte kertjében, énekesmadarak ébresztették reggelente, az erkélyéről belátta az egész várost – minden hiába, mert ajkaira soha nem jött mosoly. A külvilágot kívül rekesztve elzárkózott a szobájában s naphosszat az ablaka előtt ült, arcát az ég felé fordítva. A hűséges Beppe mindent megpróbált, hogy felvidítsa, ám rendre kudarcot vallott. Alice csak sóhajtozott és az eget fürkészte. Csak egy apróság, egy kis csoda hiányzott ahhoz, hogy különlegesnek érezze magát és végre boldog legyen.
A hűséges Beppe egy szép tavaszi napon végül megkérdezte:
- Mondd, mit tegyek, hogy mosolyogni lássalak, szépséges Alice?
A leány az égre mutatott.
- Nézz fel a kékségbe, szállj oda és hozz nekem egy grammnyi felhőt!
Beppe akkor kölcsönkérte a virágoskert madarainak szárnyait, a karjai alá erősítette őket, majd így szólt:
- Hamarosan visszatérek azzal, amit kértél – azzal kirepült az ablakon.
A város tornyai összezsugorodtak kék szemeiben, amint a felhők felé szállt, s látta, ahogy Alice mozdulatlanul ül az ablakában kék szemű macskájával s őt nézi. Elérte az első felhőt, leszakított belőle egy darabot, majd leereszkedett az ódon házhoz.
Alice a kezébe vette a felhődarabot, s mintha halovány mosoly suhant volna át ajkain. Hanem a felhő abban a pillanatban elpárolgott, s ő visszaült az ablakhoz és ismét felsóhajtott.
- Mi mást tehetek még? – kérdezte a hűséges Beppe.
A leány ismét az ég felé mutatott.
- Nézz még magasabbra, szállj oda és hozz nekem egy darabot az ég kékjéből!
Beppe akkor újból fölvette szárnyait, s így szólt:
- Rendben, hamarosan visszatérek azzal, amit kérsz – azzal kirepült az ablakon.
Eltörpült alant a soktornyú város, ahogy egyre magasabbra hágott. Odalent Alice mozdulatlanul ült az ablakban kék szemű macskájával, s várta, hogy visszatérjen. Beppe elérte az eget, kitépett belőle egy darabot, majd ellebegett a virágoskert felé.
Ahogy Alice a kezébe fogta az ég kékjét, boldog mosoly terült szét szépséges arcán. Hanem egy perc múlva már ismét az ablakban ült, s tekintetét szomorúan függesztette a felhőkre.
- Mit tehetnék még érted? – kérdezte a hűséges Beppe.
A leány az ablak felé mutatott.
- Nézz még magasabbra, szállj oda és hozz nekem egy kék holdsugarat!
Beppe újból karjai alá rakta szárnyait.
- Nemsokára visszatérek azzal, amit kértél – mondta, azzal kirepült az ablakon. Kék szemeiben a soktornyú város egyre kisebb lett, ahogy az égbe szárnyalt, mialatt Alice lent, a háza ablakában ült kék szemű macskájával s várta a visszatértét. Beppe elérte a Holdat, letörte egyik kék sugarát, majd elrepült a város fölé magasodó domb irányába.
Alice a kezében tartotta a holdsugarat s felnevetett. Egész nap mosolygott, a másnap azonban ismét az ablaka alatt találta, ahol sóhajtozva ücsörgött.
A hűséges Beppe akkor karjai alá erősítette szárnyait.
- Isten veled szépséges Alice! – mondotta, azzal kirepült az ablakon, fel a kékségbe.
Alice pedig kék szemű macskájával az ablakban ülve mozdulatlanul várta, örökre várta, hogy visszatérjen. 



How nice it is when one's mother-in-law supports one's chocolate addiction and buys her and entire jar of gianduia! Gianduia - just like many other good foods - is an Italian invention; it was first made in Turin, Piedmont, by a confectioner called Michele Prochet when he mixed his chocolate with ground hazelnuts and he saw that it was good :D The chocolate-hazelnut cream got its name from Gianduja, the typical Piedmontese figure, as the first confections were similar to his hat. Somehow like this:


Gianduia then made its career under the name Nutella, but let's stick to reality: Nutella contains palm oil in abundance, while real gianduia is made of hazelnuts, milk, sugar, cocoa and maybe natural aromas.
Naturally, before it will disappear in my stomach, in the special box reserved for chocolate, I had to try it in bonbons. Since the cream is sweet enough in itself, I chose a sour-fruity companion: blackcurrant. 
The final product became just as bittersweet as spring snow and the following fairytale, which was inspired by an Italian song (see above) - I added a third one to the two verses just to be faithful to the structure of tales :) I think this is another proof of my love for the sky.


Ingredients:
20 gr blackcurrant
40 gr gianduia
200 gr white chocolate
luster dust, cocoa butter

Recipe:
I warm up the blackcurrants and sieve them so the seeds and the peels don't get into the puree.
I decorate the cavities of the mould with the mixture of luster dust and melted cocoa butter. I prepare the shells of tempered white chocolate, then I pour some drops of the puree in the bottom of them. This is covered with gianduia. I put them in the fridge for a couple of hours, finally I seal the bonbons.


Alice and the blue
Once upon a time in a far-away town with many towers lived a fair maiden, Alice. She dwelled in her old mansion on the hill above the town with the blue-eyed, faithful Beppe and with her blue-eyed, silver cat. And although beauty surrounded Alice – flowers bloomed in her sunlit garden, songbirds woke her every morning, from her balcony she could see the whole town – everything was in vain as she would never smile. Excluding the outer world she closed herself up in her room and sat in front of her window all day long, turning her face towards the sky. The faithful Beppe tried everything to cheer her up but he constantly failed. Alice was only sighing and gazing at the sky. She only needed something small, a little miracle in order to feel special and be happy finally.
On one lovely spring day the faithful Beppe asked at last, „Tell me what shall I do to see you smile, beautiful Alice?”
The maiden pointed towards the sky. „Look up in the blue, fly there and bring me a gramm of a cloud.”
Beppe then borrowed wings from the birds of the garden, fastened them under his arms and said, „Soon I will return with what you asked for,” and then he flew out of the window.
The towers of the town shrunk in his blue eyes as he floated towards the clouds, and he saw how Alice was sitting motionlessly in her window with her blue-eyed cat, watching him. He reached the first cloud, plucked a piece, then descended to the old mansion
Alice took the piece of cloud in her hands and it seemed that a faint smile passed over her lips. But in that moment the cloud evaporated and she sat back to the window and sighed again.
„What else can I do?” asked the faithful Beppe.
The maiden pointed towards the sky again.
„Look even higher, fly there and bring me a piece of the blue sky!”
Beppe then put on his wings again and said, „Allright, I will soon return with what you wish for,” then he flew out of the window.
Below him the town with the many towers shrivelled as he ascended higher and higher. Down there Alice sat motionlessly in the window with her blue-eyed cat and waited for his return. Beppe reached the sky, tore out a piece then floated down towards the garden.
As Alice took the blue of the sky in her hands, a happy smile spread on her beautiful face. However, one minute later she was sitting in the window again, fixing her gaze sadly on the clouds.
„What else could I do for you?” asked the faithful Beppe.
The maiden pointed towards the window.
„Look even higher, fly there and bring me a blue ray of the Moon!”
Beppe put his wings under his arms again.
„Soon I will return with what you asked for,” he said, then flew out of the window. The town with the many towers became smaller and smaller in his blue eyes as he soared in the sky, while down there Alice sat with her blue-eyed cat in the window of her house  and waited for his return. Beppe reached the Moon, broke off one of her blue rays then flew back towards the hill above the town.
Alice held the moonlight in her hands and laughed out. She was smiling all day long, but the next day found her in front of her window again, where she was sitting and sighing.
The faithful Beppe then fixed his wings under his arms.
„Goodbye, beautiful Alice!” he said then flew out of the window, up in the blue.

And Alice was sitting motionlessly with her blue-eyed cat in the window and waited, waited forever for his return.

April 13, 2017

Kérem minden olvasómat, hogy ne vegyenek élő nyuszit Húsvétra, csak ha tudják, mivel jár egy ilyen kis állat tartása, és felelősséget tudnak vállalni érte! A nyuszik akár 10 évig is élhetnek, és ugyanolyan gondoskodást igényelnek, mint egy cica vagy kutya!



I would like to ask all of my readers NOT to buy real bunnies for Easter, only in case they know how to take care of them! Rabbits can live up to ten years and they require similar caring as dogs or cats. 

April 11, 2017

húsvét // easter

Közeledik a húsvét, a termékenység és újjászületés ünnepe. Germán neve (Easter/Ostern) a Bede nevű angol szerzetestől ered, aki az április régi angol nevét egy Eostre nevű istennő nevéből eredeztette. Mivel azonban ő az egyedüli, aki megemlíti az istennő nevét, nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy valóban létezett. Egy proto-indoeurópai, hasonló nevű istennő létezését azonban régóta kutatják, és elterjedt tisztelete a nevéből eredő helynevek alapján kimutatható. A név maga a hajnal/fény szóból ered, és több indoeurópai gyökerű népnél található olyan mítosz, amely szerint a "menny leánya" elhozza a fényt a földre. Természetesen a nevéből ered a Kelet elnevezése is a germán nyelvekben (East/Ost). Egy másik értelmezés szerint Eostre azonos lenne Freyjával, a szépség, termékenység és szerelem germán istennőjével.
Az isten/nő halála és feltámadása sem újdonság: Istár sumér istennőt is ekkor égették meg, majd visszatért az alvilágból. Kübelé szerelme, Attisz egy szűztől született, minden évben meghalt és feltámadt. És rajtuk kívül még számtalan analógia található az ősi mitológiák, mítoszok körében, amelyek beépültek a későbbi keresztény kultúrkörbe.
A húsvéthoz kapcsolódó jelképek, úgy mint a tojás, a nyuszi, a kiscsibék szintén mind a termékenység, a tavasz szimbólumai (bár arról, hogy a nyúl hogy került ide, sok különböző véleményt lehet olvasni). 

Az alábbiakban néhány ötlet azoknak, akik szeretnének saját készítésű csokival kedveskedni a rokonoknak/ismerősöknek. 
A kézműves boltokban ilyenkor többféle kiöntőforma kapható (amelyek elsősorban gipszfigurákhoz szolgálnak, de hát legyünk rugalmasak ;))) Be lehet szerezni példának okáért ilyen szépen dekorálható fél tojás alakúakat. Ezekben aztán kifesthetjük például fehér csokival a mintát, majd kiönthetjük tej- vagy étcsokival, de lehet fordítva is, ahogy kedvünk tartja. Kaphatók félbeszedhető műanyag tojások is, amelyekbe temperált csokit öntve, azokat összezárva, és öt percig forgatva belül üreges csokitojást kapunk. Ha azonban smartiest, mogyorót, egyéb apróságokat szeretnénk a tojás belsejébe rejteni, akkor a két felét külön-külön "fessük ki" temperált csokival, hagyjuk őket néhány percig fejjel lefelé fordítva, majd várjuk meg, hogy teljesen megszáradjanak. A formából kivéve beletesszük a smartiest, temperált csokit kenünk az egyik fél szélére, és összeillesztjük a kettőt. Kész is a csörgős, meglepetést rejtő csokitojás.


Néhány javaslat töltelékekhez húsvétra:
Barackos:
0,2 dl tejszín
0,3 dl barackpüré
1 kiskanál vaj
100 gr étcsoki
A tejszínt és a barackpürét együtt felforralom, hozzáadom a vajat, végül belekeverem az étcsokit. Ehhez lehet adagolni még pálinkát is ;)

Marcipánlikőrös:
0,2 dl tejszín
100 gr étcsoki
Felmelegítem a tejszínt, beletördelem a csokit. Miután sima masszává kevertem, hozzáadom a marcipánlikőrt, hogy ne menjen ki belőle az alkohol.

Epres-kakaós:
0,2 dl tejszín
0,2 dl eperpüré
100 gr tejcsoki
kakaóbabtöret
1 kiskanál vaj
Összeforralom a tejszínt és az epret, hozzáadom a vajat, majd a kakaóbabtöretet is. Végül hozzákeverem a tejcsokit.

De lehet még készíteni meggyes-marcipánostmálnás-rózsást, vagy bármilyen, tavaszias ízzel, gyümölcsből készült tölteléket. Jó szórakozást hozzá!

Ezúton kívánok boldog Húsvétot mindenkinek!


Easter, the celebration of fertility and rebirth is approaching. Its Germanic name (Easter/Ostern) comes from the English monk Bede, according to whom the old English name of April derived from a goddess called Eostre. Since he's the only one mentioning this goddess, we cannot be sure if she was really worshipped. The existence of a proto-Indo-European goddess with a similar name has been researched for a long while and her adoration can be traced through many location names. The name itself comes from the word dawn/light and according to the myths of several Indo-European stocks the "daughter of heaven" brought light to earth. Naturally the word East/Ost comes from her name too. Another theory says that Eostre and Freyja, the Norse goddess of beauty, fertility and love are the same.
The death and resurrection of the god/dess is not new either: Ishtar, the Mesopotamian goddess descended to the underworld, then she returned. Cybele's lover, Attis was born of a virgin, and he died and resurrected every year. Apart from them, many analogies can be found in the myths, which made their way in the Christian world.
Symbols connected to Easter, like eggs, rabbits and chicks are also the symbols of fertility and spring (although there are many different opinions about how rabbits became associated with it).

Here you'll find some ideas in case you'd like to prepare hand-made chocolate for your friends/relatives.
 You can get various moulds in handicraft shops at this time, for instance these beautiful half eggs. We can decorate them with white chocolate and then make the shells of milk or dark chocolate - or the other way round. We can also get egg moulds made of two halves and by putting tempered chocolate in them, closing the halves and then turning the egg over and over for five minutes, we can get a hollow chocolate egg. If we want eggs filled with smarties, peanuts or other small sweets inside, then we have to "paint" the two halves separately with tempered chocolate, then put them upside down and wait for them to get dry. After we take them out of the mould, we put the smarties in them, we smear some tempered chocolate on the fringe of one half, then we put the two together.


Some ideas for filling:
Peach:
0,2 dl cream
0,3 dl peach puree
1 small spoon of butter
100 gr dark chocolate
I boil the cream and the puree together, and I add the butter, finally I put the chocolate in it. You may also add some alcohol ;)

Marzipan liqueur:
0,2 dl cream
100 gr dark chocolate
I warm up the cream and I put the chocolate in it. After it becomes a smooth mass, I add the liqueur so the alcohol doesn't evaporate.

Strawberry-cocoa:
0,2 dl cream
0,2 dl strawberry puree
100 gr milk chocolate
cocoa nibs
1 small spoon of butter
I boil the cream, the strawberry and I add the butter, then the cocoa nibs. Finally I mix the cream with the milk chocolate. 


But you may also prepare fillings with sour cherry and marzipanraspberry and rose, or with any other springish flavour or fruit. Have fun! 

I wish everyone Happy Easter!


April 9, 2017

ha én rózsa volnék


Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,

Minden áldott este fényben megfürödnék,

És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,

Alattam a föld is sírva beomolna.

csokitatyó // chocolate handbag

A táska ötlete Ann Reardon videójából eredt, rendelésre készült :) Ann honlapján meg lehet rendelni a sablont, én viszont sajátot készítettem - valójában nem olyan nehéz, meg amúgy is szeretek kézműves dolgokkal bíbelődni. A táska maga 11x21 cm-es, papírból kivágva és félig összegöngyölítve körberajzoltam a szélét, így megkaptam, nagyjából mekkorának kell lennie az oldalának. A teteje ugyanilyen széles, a hosszúsága pedig azon múlik, mennyit szeretnénk, hogy elfedjen a a táskából. A pánt 26x1.5 cm-es.

Hozzávalók:
150 gr tejcsoki
50 gr fehércoki
transzferfólia
dekorgyöngyök
lüszterpor

Elkészítés:
Ugyanúgy, ahogy a videóban látható. Előbb a széleket és a két kis támaszték háromszöget készítettem el, és miután megszáradtak, összeállítottam őket. Ezután temperált csokit terítettem a transzferfóliára, és amikor a csoki elkezdett szikkadni, ráhelyeztem a széleket, és köréjük göngyölítettem a csokilapot. Az elkészítés során arra kell ügyelni leginkább, hogy a csokit a dermedésnek a megfelelő pontján hajlítsuk meg, mert ha túl folyós, akkor maszatolódik, ha pedig már megkeményedett, akkor össze fog törni. Az alkalmas pillanat akkor van, amikor a felszíne már nem nedvesen fénylik, hanem "tompa" fényű lesz.



Megtöltöttem a táskát pezsgős bonbonokkal, és elkészítettem a tetejét. Ann elég konvencionális darabokat készített, én viszont kicsit lendületesebb, fiatalosabb táskát akartam, ezért lett féloldalas a fehércsoki rész. Ezt aztán úgy díszítjük, ahogy akarjuk - én egy csíkot festettem temperált csokiból a tetejére, és megszórtam dekorgyönggyel, szintén fehércsokiból csatot készítettem rá, amit lüszterporral festettem aranyra.
Végül következik a táska szíja: ezt is transzferfóliával készítettem, és a dermedés megfelelő pontján rögzítettem a táska két oldalához.


The idea of this chocolate bag comes from Ann Reardon's video. You can order the template at Ann's website, but I made my own - it is not that difficult and I like to deal with handicraft stuff. The bag itself is 11x21 cm, I cut it out of paper and half rolled up I drew around its edge, thus I got how big the sides of the bag should be. The top is the same in width, its length depends on how much you want it to cover the bag. The strap is 26x1.5 cm.


Ingredients:
150 gr milk chocolate
70 gr white chocolate
transfer sheet
decor pearls
luster dust

How to make it:

It is the same as in the video. First I prepared the sides of the bag and two small triangles to hold them in their place. When they got dry, I fixed them together. Afterwards I spread tempered chocolate on the transfer sheet and when it started to set, I placed the sides on it and I rolled the chocolate sheet around them. While making it, you have to be careful to bend the chocolate at the right moment: if it is too liquidish, then it will get smeared, if it is too hard, then it will break. The right moment is when the surface doesn't look wet, but matt. 



I filled the bag with champagne bonbons and I prepared the top. Ann made quite conventional pieces, I wanted something more modern, that's why the white chocolate part is lop-sided. You can decorate it the way you want it - I painted a white cocolate stripe on the top and sprinkled it with decor pearls and I made a buckle of white chocolate, which I painted with golden luster dust. Finally I made the strap: I used the same transfer sheet for this too and I attached it to the two sides of the bag.

April 4, 2017

Venchi mogyorókrémes // Venchi hazelnut cream

Valahányszor Olaszországban járok (ami elég gyakran megesik), veszek egy üveg Venchi csokikrémet. Természetesen a fehércsokis a kedvencem, mint mindenből. A Venchi újítása az, hogy olívaolajat használnak a krémhez, ami elsőre biztos nem hangzik túl gusztán, de ha hozzátesszük, hogy ez az összetevő a pálmazsírt váltja ki, akkor mindjárt jobb, nem? :D Az olívaolajtól a mogyorókrém olvadékony lesz (és egészségesebb is, már ha ilyesmi egyáltalán számít az efféle termékeknél :D), és épp hogy csak az utóízén lehet érezni egy picit az olívát. Ami, mellesleg megjegyzem, egészen jól passzol a csokikrémhez, kissé kifinomultabb lesz tőle az ízharmónia, mint a brutális pálmazsírtól.
Legutóbb, amikor kint jártam, nagy nehezen visszafogtam magam, és nem zabáltam be az egész üveg krémet egyszerre, hanem meghagytam egy kicsit egy adag bonbonhoz. Ez lett belőle:


Hozzávalók:
150 gr magas kakaótartalmú tejcsoki
15-20 szem makadámdió
Venchi mogyorókrém

Elkészítés:
Roppant egyszerű, mivel nem kell a kém elkészítésével bajlódni :D Tejcsokiból készült a bonbonok burka, miután megszáradtak, az aljukra tettem egy csepp mogyorókrémet, arra pedig fél szem makadámdiót. Erre jött a többi krém, végül némi hűtést követően lezártam a bonbonokat. Meg kell mondjam, mivel nem a hagyományos, egyszerű, bolti csoki- vagy mogyorókrém került bele, ez a bonbon igen könnyed lett, és nem émelyítően tömény.


Whenever I travel to Italy (which happens quite often), I buy a jar of Venchi chocolate cream. Obviously the one with white chocolate is my favourite. Venchi's innovation is that they use olive oil in the cream, which might not sound very yummy at first, but if we add that this ingredient is used instead of palm fat/oil, it is much better, isn't it? :D Olive oil makes the hazelnut cream fusible (and healthier in case that counts at all when it comes to such products :D) and you can feel its flavour only a bit in the aftertaste. Which, in my opinion, fits quite well to the chocolate cream - the harmony of flavours is more sophisticated than in the case of the brutal palm fat.
Last time when I was abroad, I managed not to eat up the entire jar of cream at once and I left a bit for some bonbons. This is the outcome:



Ingredients:
150 gr milk chocolate (high cocoa percentage)
15-20 macadamia nuts
Venchi hazelnut cream

Recipe:
Very easy as we don't have to deal with preparing the cream itself :D The bonbon shells are made of milk chocolate and after they get dry, I put a drop of hazelnut cream in the bottom, and on it half of a macadamia nut. Then the rest of the cream comes and after some cooling I seal the bonbons. I have to say, since it's not the regular chocolate or hazelnut cream, this bonbon is very light and not too sweet.

March 29, 2017

Titkos kert // Secret garden

Ez volt az első chocolart projekt amibe belekezdtem. Eredetileg egyetlen ablaknak készült, de amikor kész lett, arra gondoltam, miért állnánk meg itt? Így aztán végül kert lett belőle, megtöltve a tavasz jelképével: ibolyával. Több szempontból is kapcsolódik a Balatonhoz - az ibolyákat onnét szedtem, a kertünkből, és a mesét is ott írtam egyszer régen, egy napsütéses tavaszi reggelen. A mese is első bizonyos szempontból: ez volt az első, amelyet kiadtak egy mesegyűjteményben.
(alant a nyuszis kép szupertehetséges amerikai grafikus unokatestvérem, Tate munkája :))


Hozzávalók:
100 gr tejcsoki
cukorgyöngyök
ibolya
tojásfehérje
porcukor

Elkészítés:
Kandírozott ibolya - rettentő egyszerű, a recept pedig több helyen fellelhető az interneten. Az ibolyákat megmosom és óvatosan megszárítom. Egy tojás fehérjét villával fellazítom és ecsettel bevonom vele az ibolyákat. A titok itt az, hogy nagyon vékony rétegben kell felkenni a fehérjét, különben túl sok porcukor fog a virágra tapadni. Ügyeljünk arra is, hogy a virág minden oldalát és a belsejét is befedje a fehérje. Ezután porcukorba forgatom, sütőpapírra teszem, és hagyom megszáradni. Közben egyszer-kétszer meg lehet fordítani őket, hogy minden oldaluk megszáradjon.
Kert - sütőpapírra előrajzolom egy oldal mintáját. Habzsákba vagy zacskóba töltöm a temperált csokit, és átrajzolom a mintát. Amikor egy-egy vonal végére érek, ujjal felfogom a csokit, hogy ne folyjon túl sok egy pontba. A minta közepét kék gyönggyel díszítettem, a kaput pedig fehér kandírozott ibolyával. Miután mind a négy oldal megvan, temperált csokival vonalat húzok egy oldal szélére, és hozzáillesztem a másodikat. Egy pohárral megtámasztom, hogy 90 fokban álljon, míg megszárad. Ugyanígy járok el a következő oldallal és a kapuval is, amelyet kissé nagyobb szögben ragasztok az utolsó oldalhoz. Végül óvatosan felállítom a kertet, és ibolyákkal (vagy kandírozott rózsával) megtöltöm :)


Legenda
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kert. Egy tó partján terült el, és a tó körülfogta és elringatta. Amióta csak csillagok fénylettek az éji égen, amióta csak a nappal és az éjszaka váltakozott, a kert ott állt a tó partján, és zöldellt, és örök tavasz uralkodott felette. Zöld gyepében hangyák és bogarak szorgoskodtak; méhecskék és dongók repkedtek; a fűszálak közt gyermekláncfű és százszorszép nyílt; a fehér és rózsaszín virággal borított gyümölcsfák ágain apró levelek feslettek, mint a bábból kikelt, tarka szárnyú pillangók. Spíriabokrok övezték a kertet, fehér viráguk és sárgászöld leveleik illata keveredett a tulipánok, jácintok, nárciszok illatával. A fenyők, a bokrok és a gyep ezerárnyalatú zöldje a látóhatárig terült, addig, ameddig a madarak éneke hangzott; addig, ameddig a szellő elvitte a tulipánok illatát. És amikor elért a kert végéhez, ott visszafordult, mert csak a kert létezett. A szellő mindig bársonyos és simogató volt, az égen ragyogott a nap, a magasban zúgtak a szelek, amelyek néha halványkék felhőket sodortak a kert fölé, és olyankor langyos zápor söpört végig a tájon, felfrissítve a föld és a zöld növények illatát. A bokrok közt rőten fénylett az őzek háta, a levendula ágain csillogó bőrű, kékeszöld gyík surrant, alkonyatkor vadmacska osont a levelek alatt.
Ebben a kertben élt Baltazár, a varázsló. Egész nap a fűben sétált, a fák ágait simogatta, és a pillangók röptét, vagy a távolban az éggel egyesülő tó hullámait figyelte. Tökéletesen boldog volt, mert fölé végtelen kékség borult, hallgathatta a madarak énekét, és amikor elfáradt, leheveredhetett a fák árnyékába. Ezer és ezer éve élt itt, ezer és ezer éve járta a kertet, ismerte benne az összes virágot, az összes bokrot és az összes állatot. Hanem amikor leszállt az éj, és csillagok hunyorogtak a szürke égboltról, az árnyak pedig megsűrűsödtek, Baltazár egy spíriával kerített magaslaton állt, és a tavat nézte. Ilyenkor édes vágyakozás kelt a szívében, nem találta a helyét; a körtefa törzséhez simult, hogy virágai közé súgja kérdéseit és mindent, ami a szívét nyomta. Amikor egyedül állt a Tündérek Útja alatt a csalogány énekét hallgatva, úgy érezte, valami hiányzik, valami még nem teljes, és ez a sóvárgás nem hagyta nyugodni.
Aztán eljött a hajnal, a napsugarak megtörték az éjszaka sötétjét, és megtörték Baltazár magányos gondolatait. A virágok ismét az ég felé fordították orcájukat, a cinkék hangja keveredett a rigóéval és a gerléével, fácán kiáltozott a nyírfaligetből, és dongók döngték körül a barackfát. A nap felszárította a tikszemekre hullott harmatot, Baltazár pedig ismét az ismerős utakon járt boldogan és elégedetten.
Így ment ez napról napra, évről évre az örök tavasz kertjében: napközben Baltazár eltelt a színekkel, illatokkal, a szellő susogásával és a madarak énekével, de amint az éj sötét fátyla eltakarta a világot, és csak a fülemüle és a csillagok őrködtek felette, a varázsló várakozott. Maga sem tudta, mi az, amire vár, és hogy amit érez, az várakozás, csak állt a spíriával kerített magaslaton, a távolba meredve.
Ezer és ezer év telt el, míg egy nap megjelent a kertben egy idegen. A szél megrázkódott jöttére, innét tudta meg Baltazár, hogy megérkezett. A spíriával kerített domb felől jött, kezében egy kis csomagot és egy szál százszorszépet tartott. Hosszú, sötét hajfonata kócos volt, arca pedig kipirult, mert hosszú ideje vándorolt.
Amint Baltazár megpillantotta a lányt, olthatatlan szerelemre lobbant iránta. Leült mellé a magaslat tetejére.
- Kié ez a föld? - kérdezte a lány.
- Senkié. Csak én élek itt és sétálgatok a kertben.
- Akkor pihenhetek itt egy kicsit, mielőtt továbbmegyek?
- Igen, itt maradhatsz, de a kerten túl nincs semmi. Még a szél is visszafordul, amikor a spíriabokrokhoz ér.
- Akkor hát nekem is vissza kell fordulnom, ha folytatni akarom az utam.
- Miért nem maradsz itt velem? Együtt járhatnánk a kertet, mert te vagy az, akire vártam. A lány megrázta a fejét. - Nem maradhatok. Haza kell térnem.
- De itt örök tavasz van: egész életedben virágzó fák közt vezetném lépteidet, illatos fű simulna a talpad alá, és a szellő fésülné a hajad.
- Ez nagyon szép ígéret, nagy varázsló, de én halandó vagyok, és a halandó, változó világban kell élnem.
Baltazár elszomorodott ennek hallatán, mivel az idő felett még neki sem volt hatalma. Ezt mondta a lánynak: - Világok múltak el és születtek újjá, amióta ezt a földet járom, de a kert mindig változatlan maradt. Én örök időktől fogva itt vagyok benne, és az életem olyan tökéletes, mint egy üveggömb. De éjjel, amikor a csalogány dalát hallgatom, a szívem ki akar szakadni a helyéből, mert érzi, hogy van valami, ami még nem jött el. A sóvárgás miatt nem jön álom a szememre, és a gyümölcsfáknak súgom meg a bánatom. Most, hogy itt vagy, tudom, hogy te hiányoztál. 
A lány megszomjazott hosszú vándorútja során, ezért kibontotta a batyuját és elővett belőle egy gránátalmát. Kettészelte, az egyik felét Baltazár felé nyújtotta. - Kérsz almát?
- Nem ehetek az ételedből, mert amint megízlelem, magam is halandóvá leszek. –
A lány tudta, hogy ő és Baltazár összetartoznak, amióta csak csillagok fénylenek az éji égen, amióta csak a nappal és az éjszaka váltakoznak, ezért így szólt: - Miért nem jössz velem, nagy varázsló? A tavasz csak az ígéret, azért érzed szívedben éjszakánként a vágyakozást. Az ígéret után jön csak el a beteljesülés, azután az elmúlás és az újjászületés. Sosem éred el szíved vágyát, sosem érted meg a tavasz titkát, ha örökké kies kertedben sétálsz és némán várakozol.
- Hagyjam hát itt tökéletes életemet, és váljak halandóvá?
- Ha itt maradsz, ezer és ezer éven át fiatal és halhatatlan leszel, és békében sétálhatsz a kertben. Ám ha velem jössz, megismered a fájdalmat, a szomorúságot és a halált, de az életed csak így lesz teljes. Hiszen ki akarna örökké élni?- felelte a lány.
Baltazár elcsendesült és a szíve szavát hallgatta. A szíve pedig azt súgta, hogy menjen a lánnyal, de ugyanakkor azt is, hogy maradjon a kertben. Félt a halandó élettől, de a lány iránt való szerelme végül legyőzte kétségeit és félelmét. Kezébe vette a gránátalmát és beleharapott.
Abban a percben megérezte édes ízét, a halandó lét ízét. A kert fölé nehéz, szürke felhők gyűltek, és szomorú esőcseppek siratták a varázsló ifjúságát, de ő boldog volt, boldogabb, mint az elmúlt ezer és ezer esztendőben. A lány kézen fogta, és elindultak ki a kertből; az örök tavaszból a változó, újjászülető világba.



This was my first chcolart project. Originally it was planned as only one window but when I finished it, I thought why should I stop there? So then it became a garden, filled with the symbol of spring: violet. It is connected to lake Balaton from more than one point of view: I picked the violets there in our garden and I also wrote the tale there once on a sunny spring morning. The tale is also a first one - it was the first to be published in a collection.
(the picture with the bunny is the work of my superbly talented artist cousin, Tate :)))


Ingredients:
100 gr milk chocolate
candy pearls
violet
egg white
icing sugar

Recipe:
Candied violet - very easy to make it and the recipe can be found online in many places. I wash and carefully dry the violets. I beat up a bit the egg white and I cover the violets with the help of a brush. The secret is to smear the egg white in a very thin layer, otherwise too much icing sugar will get stuck on the flowers. Be careful to cover all sides and even the inside of the flowers. Then I put them in icing sugar and I let them dry on parchment paper. Once or twice I turn them around so that all sides get dry.
Garden - I draw the pattern of one side on parchment paper. I fill a piping bag or plastic bag with tempered chocolate and I go through the pattern with it. When I reach the end of a line, I stop the flowing chocolate with my finger. I decorate the middle of the pattern with blue candy pearls, and with a white violet when it comes to the gate. When I'm done with all four sides, I put tempered chocolate on the fringe of one side and I fit the second one to it. I put a glass next to it, which will hold it in 90 degrees until it dries. I do the same with the third side and then with the gate, which is "glued" to the last side in a slightly bigger angle. Finally I carefully set up the garden and I fill it with violets (or candied roses :)


Legend
Once upon a time there was a garden. It lay on the shore of a lake and the lake encompassed it and rocked it. Since stars shone in the night sky, since daylight and night revolved, the garden lay there on the shore of the lake and it was green and eternal spring reigned over it. Ants and bugs were working in its green lawn; bees and bumblebees were flying; dandelion and daisy were flowering among the grass; tiny leaves sprang like colourful winged butterflies on the branches of fruit trees covered with white and pink flowers. Spiraea bushes surrounded the garden, the scent of their white flowers and yellow-greenish leaves mingled with the smell of tulips, hyacinth and daffodils. The thousand green shades of firs, bushes and the grass spread to the horizon, until where the singing of birds sounded; until where the breeze brought the scent of the tulips. And when it reached the end of the garden, it turned back because only the garden existed. The breeze was always soft and caressing; the sun was shining in the sky; the winds, that were whizzing up high, sometimes carried light blue clouds above the garden and then a mild shower swept over the landscape, refreshing the scent of the soil and the plants. The back of the deers shone russet among the bushes; shiny, greenish blue lizard slipped on the twigs of the lavender; at dusk a wild cat sneaked under the leaves.
In this garden lived Balthasar, the wizard. He was walking in the grass all day long, he caressed the branches of trees and he was observing the flight of the butterflies or the waves of the lake that united with the sky in the distance. He was perfectly content because the sky was endlessly blue above him, he could listen to the singing of the birds and when he grew tired, he could rest in the shadow of the trees. He had lived there for thousands and thousands of years, he had walked the garden for thousands and thousands of years, he knew all of the flowers, all of the bushes and all of the animals in it. But when the night came and the stars were twinkling from the grey sky and the shadows became dense, Balthasar was standing on a mound surrounded by spiraea and he was watching the lake. A sweet yearning arose in his heart at this time, he couldn't find his place; he clung to the trunk of the pear tree in order to whisper his questions among its flowers and to unburdened his heart. When he was standing alone under the Milky Way, listening to the singing of the nightingale, he felt he was missing something, that something was not complete and this longing was bothering him. 
Then dawn came, the rays of the sun broke the dark of the night and they broke the lonely thoughts of Balthasar. The flowers turned their faces towards the sun, the sound of blackbirds blended with that of doves; pheasant yelled from among the birch trees and bumblebees hummed around the peach tree. The sun dried up the dew off the pimpernels and Balthasar was walking the familiar paths happily and contentedly.
The same went on from day to day, from year to year in the garden of eternal spring: during the day Balthasar was filled with colours, scents, the whisper of the breezee and the singing of the birds, but as soon as the dark veil of the night covered the world and only the nightingale and the stars guarded him, the wizard was waiting. He did not know what he was waiting for and that what he felt was waiting, he was just standing on the mound surrounded by spiraea, staring in the distance.
 Thousands and thousands of years passed by until one day a stranger appeared in the garden. The wind shook at her coming, that is how Balthasar knew that she arrived. She came from the direction of the mound surrounded by spiraea, she was holding a small bundle and a daisy in her hand. Her long, dark braid was rumpled, her face blushing because she had been wandering for a long while.
As soon as Balthasar caught sight of the girl, he fell in love with her. He sat next to her on the top of the mound.
"Whose is this land?" asked the girl.
"No one's. It is only me who lives and walks here in the garden."
"So can I rest here for a while before I leave?"
"Yes, you can stay but there is nothing beyond the garden. Even the wind turns back when it reaches the spiraea."
"So I have to turn back too if I want to continue my journey."
"Why don't you stay here with me? We could walk the garden together because you are the one I was waiting for."
The girl shook her head. "I cannot stay. I have to go home."
"But here spring is eternal: I would guide your steps among blooming trees, fragrant grass would lean under your soles and the breeze would comb your hair."
"This is a beautiful promise, great wizard, but I am mortal and I have to live in the mortal and changing world."
Balthasar saddened when he heard this, because even he did not have power over time. He told the girl: "Worlds vanished and were reborn since I have been walking this earth, but the garden has been unchanged. I have been here forever and my life is as perfect as a glass globe. But at night while I am listening to the song of the nightingale, my heart wants to break because it feels that something has not arrived yet. I cannot sleep because of the yearning and I whisper my grief to the trees. Now that you are here, I know that it was you that I was missing."
The girl became thirsty during her long journey so she opened her bundle and took a pomegranate. She cut it in two and handed one half to Balthasar. "Would you like some pomegranate?"
"I cannot eat your food; as soon as I taste it, I will become a mortal."
The girl knew that she and Balthasar belonged together since stars were shining in the night sky, since days and nights revolved, so she said, "Why don't you come with me, great wizard? Spring is only a promise, that is why you feel the desire in your heart at night. Only after the promise comes fulfillment, then evanescence and rebirth. You will never reach your heart's desire, you will never understand the secret of spring if you walk in your beautiful garden and tacitly wait forever.
"Shall I leave my perfect life and become mortal?"
"If you stay, you will be young and immortal for thousands and thousands of years and you can walk peacefully in the garden. However, if you come with me, you will know pain, sadness and death, but your life will be complete. Who would want to live forever?" answered the girl.
Balthasar silenced and he was listening to his heart. And his heart told him that he should go with the girl but at the same time it said that he should stay in the garden. He was afraid of mortal life but his love for the girl conquered his doubts and fears. He took the pomegranate and he took a bite.
In that minute he felt the sweet flavour, the flavour of mortal life. Heavy, grey clouds gathered above the garden and sad raindrops mourned the youth of the wizard, but he was happy, happier than in the last thousand and thousand years. The girl took his hand and they left the garden; they went from eternal spring to the forever-changing, reviving world.