October 19, 2017

colors of love

Ahhhh újabb igazán-igazi mesecsoki projekt! Olyan régóta ült bennem ez a dal, annyit hallgattam az elmúlt napokban (napokban? hetekben inkább), hogy tudtam, ebből csoki lesz. Na meg egy réges-régi mese, ami egyből eszembe jutott róla, és illik is hozzá. 
Természetesen mi más lenne a dal, ha nem a zseniális Thomas Bergersen egyik melódiája, a "dalszöveg" egy Szent György napjával kapcsolatos bolgár népdal, szerelmes tavaszi dal. A kihívást nem is annyira a csoki külseje, mint inkább a belseje jelentette. Mégis milyen íze van a szerelemnek? A szokásos, elcsépelt szólamokat, úgymint csilis csoki és társai igyekeztem figyelmen kívül hagyni, és végül a választásom három fő összetevőre esett. Ezek közül kettő teljesen egyértelmű, hogy miért és hogyan is kapcsolódik a szerelemhez: a rózsa a szerelmesek virága, a füge pedig a termékenység, a nőiség jelképe. A harmadik meghatározó hozzávaló a kardamom, ami aromás, füstös ízével még különlegesebbé tette az ízkompozíciót. 

Hozzávalók:
50 gr füge
20 gr tejszín
40 gr rózsalekvár
30 gr étcsoki
fél kardamom
200 gr fehércsoki
kakaóvaj, lüszterpor

Elkészítés:
A fügét darabokra vágom, és összeturmixolom. Hozzáöntöm a tejszínt, adok hozzá a rózsalekvárból, végül a fél kardamom mozsárban összetört magvait is beleöntöm. Szép, rózsaszín keverék lesz, kóstolásra mindhárom fő összetevő ízei harmonikusan érezhetőek benne. Épp ezért csak 30 gr olvasztott étcsokit kevertem hozzá, hogy ne nyomja el a többi ízt.
Gyertyaláng felett felolvasztok egy teáskanálnyi kakaóvajat, hozzáadok némi sárga lüszterport, amivel csíkokat vagy mintákat festek a csokiforma félgömb alakú mélyedéseibe. Ezután ugyanígy járok el a kék és a piros lüszterporral is, ezek keverékeiből pedig zöld, narancssárga és lila színeket állítok elő, hogy minél több színben pompázzanak majd a csokigolyók. Némelyik színcsíkot a másik fölé húzom, vagy egybeolvasztom. Néhány percre a hűtőbe teszem a formát, majd temperálom a fehércsokit, elkészítem a csokiburkokat. Ismét a hűtőbe teszem a formát, és amiután a csoki megszilárdult, kiütögetem a félgömböket a formából. Megtöltöm őket a fügés krémmel, majd olvasztott fehércsokit kenek ecsettel a peremükre, és összeragasztom őket.

  

Úgy tartották, ha valaki igaz szerelemmel csókolja meg a szobrot, az elnyeri a lány szívét, és megéled végre sok száz éves álmából. Számtalan fiatal próbálkozott, lehunyt szemmel illették a szobor kőajkait, ám egyikük sem járt sikerrel. A kőleány csak állt kitárt karral, széltépte ruhájában, fekete kőhaját lesodorta válláról a száz meg száz évvel ezelőtti szél, amikor meleg, emberi szíve gránittá változott. Jöhetett fagy, nyári hőség, zuhogó eső, vad szél, a szobor rendületlenül állt, és várta megváltóját. Sem az időjárás, sem a pergő napok nem fogtak rajta; nem repedt meg, nem kopott el. A falusiak illendő tisztelettel kerülték meg, amikor földjeikre tartottak, vagy látogatóba mentek rokonaikhoz. A kisfiúk elsőként a kővé vált leány meséjét hallották, ezért amint felcseperedtek, mind szerelmesek lettek belé, és mind megpróbálták visszahozni az életbe. A lánykák gyakran ücsörögtek a szobor talpánál, találgatták, vajon hogy nézhetett ki valójában, és a ruhája redői között bújócskáztak.
Egy kora tavaszi napon két ismeretlen érkezett a faluba. A kovácsnál szálltak meg, és hamarosan kósza hírek terjedtek el róluk: hogy a férfi egy távoli királyság trónörököse volt, kislánya pedig attól a nőtől született, akibe titkon szerelmes volt, ám, lévén rangján aluli, nem vehette el. A nő azután elhagyta, a király pedig szégyenében elüldözte fiát a gyermekkel együtt.
Igaz volt-e, vagy sem, a falusiak hercegnek nevezték el az ismeretlent, aki munkát vállalt a kovácsnál. Attól kezdve nap mint nap látták, ahogy lányával a kovács földjére igyekszik, hogy a napi betevő fejében azt művelje. Nem tellett sok időbe, hogy a herceg megismerje a kővé vált lány történetét. És egyik este hazafelé menet leült a szobor elé, nézte-nézte, míg gyermeke a kőlány szélfútta szoknyájával játszadozott. A másnap alkonya ismét ott találta néhány lépésnyire a szobortól. Harmadnap is ott ült, és attól fogva három hónapon keresztül minden este, egészen addig, míg a csillagok meg nem tették égi útjuk felét. És minden este egy kicsivel több hatotta át a lány titokzatos történetéből.
Szemerkélő eső mosta szürkévé a világot. A folyó megáradt, kiöntött medréből, feláztatta a fűcsombékokat. Apró patakokban ömlött lefelé a hegyoldalról az esővíz, benne mezítláb szaladt a lány, ruhája átázott, és a testére tapadt. Megfordult, nevetett. Ekkor ért oda a férfi, összeölelkeztek.
- Hogy világít a szemed ebben a szürke világban! – mondta a lány.
A férfi megcsókolta. – Gyere velem!
A lány megrázta a fejét. – Tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű… idő kell. Várj még, kérlek!
- Már régóta várok. Engem szeretsz, velem kéne lenned. Hagyd hátra őt végre!
- Tudom, igazad van – sóhajtott a lány. – Sosem szerettem még úgy senkit, mint téged, és ez megrémiszt. Rémisztő és csodálatos. De mégsem olyan könnyű hátrahagyni mindent, ami az eddigi életemet jelentette…
- Igen, erre számítottam! Mióta enyelegsz másokkal a fiam háta mögött?  
A hang hallatán a pár szétrebbent. 
– Halljam! Ki ez a senkiházi? – a fekete ruhás nő fenyegetően lépett előrébb.
- Én… ő… – a lányt megcsalták a szavak.
- Tudtam, hogy nem vagy hozzá való! Hogy is szerethetett bele ilyen alávaló, hazug nőszemélybe! De nem fogom hagyni, hogy összetörd a szívét! Nem ám! – a nő felemelte kezeit.
Feltámadt a szél; nehéz, párás, forró levegő, és ahogy a lány szeretője felé szaladt segítségért kiáltva, tüdeje megtelt vele, szétáradt tagjaiban. Mielőtt lehunyta elnehezült szemhéját, a férfi sötétzöld szemeit látta maga előtt.
Felnézett. Zöld, mint a hajnali ég, mint a mohos köveken futó patak. Zöld szemek néztek vissza rá. Ott állt a férfi karjai közt az esti ég alatt.
- A szobor! – hallatszott a háta mögül, kíváncsi emberek gyűltek köréjük.
- Gyere! – mondta halkan a férfi, kézen fogta, és ő ment, nem tiltakozott többé.



Ohhh another really-real fairytale project! This song has been in my ear for such a long time, I've been listening to it so many times in these last days (days? rather weeks) that I knew I'd have to make a chocolate about it. It reminded me of an old-old tale, which matches it.
Naturally this is a melody of the genious Thomas Bergersen; the "lyrics" are those of a Bulgarian folk song about St George's day, a spring love song. The challenge was not so much the ouside of the chocolate, rather the inside. How does love taste? I tried to avoid the usual, banal combinations such as chocolate with chili, and finally I chose three key ingredients. It is quite obvious why two of them are connected to love: rose is the flower of lovers, fig is the symbol of fertility and femininity. The third significant component is cardamom, whose aromatic, smoky flavour made the composition even more special.



Ingredients:
50 gr fig
20 gr cream
40 gr rose jam
30 gr dark chocolate
half cardamom
200 gr white chocolate
cocoa butter, luster dust

Recipe:
I cut the figs into pieces and I blend them. I pour the cream in it, I add the rose jam and finally the crushed seeds of the cardamom. It becomes a nice, pink mixture and if you taste it, the flavours of all three ingredients can be felt harmoniously. Therefore I mixed it with only 30 gr of molten dark chocolate.
Above candle light I melt a teaspoon of cocoa butter, I add yellow luster dust, with which then I paint stripes or patterns in the hemisphere shaped cavities of the mould. I do the same with blue and red luster dust and from their mixtures, I make green, orange and purple colours so the chocolate globes will get even more colourful. Some stripes are painted above others, or merged. I put the mould in the fridge for some minutes, then I temper the white chocolate and I create the chocolate shells. After the chocolate gets solid in the fridge, I tap the mould and take the shells out of it. I fill them with the cream, then I smear molten white chocolate on the brims and I stick the two halves together.



It was believed that if someone kisses the statue with true love, he wins the girl's heart and finally she wakes up from her centuries-long sleep. Countless young man tried their luck, they kissed the stone lips of the statue with closed eyes, but none was successful. The stone girl was just standing with her arms spread, in her windtorn dress; her black stone hair floated in the wind that had blown centuries ago, when her warm heart turned into granite. Frost, summer heat, pouring rain, wild wind could come, the statue stood steadily and waited for its saviour. Neither the weather, nor the passing days could corrode it; it did not crack or deteriorate. The villagers passed by respectfully while going to their lands or visiting their relatives. The little boys heard first the tale of the girl who had turned to stone, therefore when they grew up, they all fell in love with her and all of them tried to bring her back to life. The little girls were frequently sitting at the foot of the statue, guessing how she might have looked in reality and playing hide-and-seek among the pleats of her dress.
One early spring day two strangers arrived in the village. They found lodging at the blacksmith's and soon the tidings spread about the man being the heir of the throne of a faraway kingdom and his daughter being born from the woman he had secretly loved. However, being a commoner, he could not marry her. Then the woman had left him and the king, being ashamed, had expelled his son together with the child.
Whether it was true or not, the stranger, who was working for the blacksmith, was named prince by the villagers. From then on they saw him day by day going to the land of the blacksmith with his daughter, in order to work on it for his daily bread. Not much time passed until the prince learnt about the story of the girl who had turned to stone. And one evening, while going back home, he sat down in front of the statue, he was watching it while his child was playing with the windtorn skirt of the stone girl. The next dusk found him there, sitting a few steps away from the statue. He was sitting there also on the third day and then every single evening, until the stars took half of their heavenly journey, for three months. And every single evening he absorbed a bit more of the mysterious story of the girl.
Sprinkling rain washed the world to grey. The river flooded, gushed out of its bed, it washed away tufts of grass. Rain water was pouring down on the hillside; the girl was running barefooted in it; her clothes soaked through and clung to her skin. She turned around and laughed. The man got there and they hugged. 
"Your eyes are shining in this grey world," said the girl. 
The man kissed her. "Come with me!"
The girl shook her head. "You know that this is not so simple... I need time. Wait a bit more, please!" 
"I've been waiting too long. You love me, you should be with me. Leave him finally!" 
"I know, you are right," sighed the girl. "I have never loved anyone like you and it frightens me. It is frightening and wonderful. But it is not easy to leave everything that was my life until now..." 
"Yes, I suspected it! Since when have you been flirting with others behind my son's back?"
Hearing the voice, the couple jumped apart. 
"Tell me, who is this rascal?" the woman in black threateningly stepped forward.
"I... he..." words eluded the girl.
"I knew you were not meant to be with him! How could he fall in love with such a despicable, lying woman! But I won't let you break his heart!" the woman lifted her hands.
The wind rose; heavy, humid, hot air, and as the girl was running to her lover, screaming for help, her lungs filled with it, it spread in her body. Before she closed her heavy eyelids, she saw the man's dark green eyes in front of her.
She looked up. Green like the dawn sky, like the stream running above mossy stones. Green eyes were looking back at her. She was standing under the evening sky, in the man's arms. 
"The statue!" she heard from behind her; curious people gathered around them. 
"Come!" said the man quietly, he took her hand and she went with him, she did not protest any more.

October 13, 2017

marcipánlikőrös // marzipan liqueur

Tudom, hogy már túl sokat áradoztam a Two steps from hellről, de lassan egy éve a mindennapi kenyerem, nem telik el nap úgy, hogy ne hallgatnám a zenéiket, és ha már azt hinném, hogy meguntam, felbukkan egy még nem hallott album, vagy épp kiadnak egy újat, és belemerülök, vagyis inkább elszállok az új dallamok álomvilágába. Megfékezhetetlen az ember fantáziája, erre már rá kellett jönnöm az elmúlt egy évben, amióta a zenével együtt a mese is csak folyik és folyik. Na de most jöjjön a csoki :)


Bár a marcipánlikőrt tavaly vettük, most jutottam el odáig, hogy fel is használjam (jobb későn, mint soha), és természetesen nem lehetett elég mandulás/marcipános hozzávalót belezsúfolni ebbe a bonbonba. A végeredmény lágy, intenzív mandulaízű töltelék lett, díszes csokiburokban :)
Hozzávalók:
100 gr marcipán
20 gr tejszín
30 gr marcipánlikőr
3-4 csepp mandulaaroma
150 gr étcsoki
transzferfólia

Elkészítés:
A tejszínbe beledarabolom a marcipánt, felmelegítem, és addig kevergetem, amíg a marcipán el nem olvad. Ekkor hozzáadok még pár csepp mandulaaromát, végül, amikor kissé kihűlt, a likőrt.
Méretre vágom és a mágneses bonbonformába teszem a transzferfóliát. Temperálom az étcsokit, beleöntöm a formába, a felesleget kirázogatom. Félreteszem, amíg meg nem szilárdulnak a burkok, ezután megtöltöm őket marcipánkrémmel. Hűtőbe teszem néhány órára, míg a töltelék meg nem bőrösödik, ekkor aztán temperálom a maradék csokit, és lezárom a bonbonokat.



I know I've been praising Two steps from hell way too much but it's been slowly a year that they have been my daily bread and not a single day passes by without me listening to their music; and when I think I got fed up, then an album pops up that I haven't heard or they release a new one and I submerge or rather fly away into the dreamworld of new songs. Man's imagination cannot be restrained, I came to realise that in the last year, while my fairytale was just flowing and flowing together with the music. But now here comes the chocolate :)


Even though we bought the marzipan liqueur last year, I got to use it only now (better late than never), and naturally there couldn't be enough almond/marzipan ingredients stuffed into this bonbon. The result is a soft filling with intensive almond flavour, in fancy chocolate shell :)
Ingredients:
100 gr marzipan
20 gr cream
30 gr marzipan liqueur
3-4 drops of almond aroma
150 gr dark chocolate
transfer sheet

Recipe:
I chop up the marzipan and put it in the cream, I warm it up and stir it until the marzipan dissolves, then I add a few drops of almond aroma. Finally, when it cools down, I also add the liqueur.
I cut off a piece of the transfer sheet to fit in the magnetic mould. I temper the dark chocolate, pour it in the mould, then I shake out the excess. I put it aside until the shells become solid, then I fill them with marzipan cream. I put the mould in the fridge for some hours until the filling sets, then I temper the rest of the chocolate and I seal the bonbons.

October 7, 2017

őszi mesecsoki // autumn fairytale chocolate

"Október a temetés hónapja. A természet halálában még ragyogóbb, mint életében. A távozás hónapja még szebb, mint az érkezés hónapja - október szebb, mint május. Minden zöld szeret ragyogó színekben meghalni."
Henry Ward Beecher

Sötétség és világosság egyensúlya hozza el a Hold születése napját, az év sötétebbik felét, az elmúlás és újjászületés titokzatos idejét. Hiszen halál és alászállás nélkül nincs felemelkedés és feltámadás; a hősnek meg kell küzdenie a sötétség sárkányával, mielőtt visszatér az életbe. Ekkor lép be a Nap a Mérleg, az egyensúly jegyébe, az év négy sarokkövének egyikébe, hogy aztán folytassa útját a megmérettetés felé.
A nyár termése a magtárakba és raktárakba kerül, a fák színes ruhát öltenek, a virágok álomra hajtják fejüket, minden nappal kissé hűvösebb lesz, és a tél ködfátyla már előúszik hajnalonként. A növények gyökerei között a természet manói vizet és tápanyagot raktároznak el, hogy télire is maradjon elegendő; bár a fák is téli álmot alszanak, már nincsenek leveleik, hogy összegyűjtsék a napfényt. Megérik a szőlő, az alma, a körte, a tök, a dió, és a bölcsesség makkjai is lepotyognak a tölgyfákról. Kibújnak az avar alól a gombák. Készül a must és az új bor, megsül az első kenyér. 
Minden élő készülődik a télre, a hideg napokra. Az ég még áttetszően kék, de a Nap sugarai már nem melegítenek úgy át, mint nyáron, elkél a sál és a kabát. Esténként gyertyák fénye lobban fel az ablakokban, eljött a szerelmi mágia ideje.








October is nature's funeral month. Nature glories in death more than in life. The month of departure is more beautiful than the month of coming - October than May. Every green thing loves to die in bright colors."
Henry Ward Beecher

The balance of light and darkness brings about the birthday of the Moon, the darker side of the year, the mysterious time of evanescence and rebirth. After all there is no ascension and resurrection without death and descending, the hero must fight the dragon of darkness before he returns to life. The Sun enters Libra, the sign of equilibrium; one of the four cornerstones of the year, in order to continue his journey towards the challenge.
The crops of summer are collected in barns and storerooms; the trees put on colourful dresses; the flowers fall asleep; the weather gets a bit colder every day and the mist-veil of winter flows out at dawn. The elves of nature store water and nutrients among the roots of the plants so they would have enough of them during the winter; even though the trees hibernate , they don't have leaves to collect sunshine. Grapes, apples, pears, pumpkins and nuts become ripe, the acorns of wisdom fall off the oak trees. Mushrooms spring forth from the leaf litter. Must and new wine are being produced, the first breads are being baked.
Every living being is getting ready for winter, for the cold days. The sky is still crystal blue but the rays of the Sun don't heat us up as much as during the summer; scarf and jacket are needed. In the evening the light of candles are lit in the windows; the time of love magic has arrived.

Álomfogó, tündérek, levelek, tollak csokiból

Hozzávalók:
150 gr tejcoski
200 gr fehércsoki
lüszterpor, kakaópor

Ingredients:
150 gr milk chocolate
200 gr white chocolate
luster dust, cocoa powder

Tegnap elfogott a kreativitási láz, és este 10-kor nekiláttam a csokikészítésnek...
Az álomfogó az amerikai őslakosok odzsibve törzsében volt elterjedt, rontáselhárító szimbólum, általában fűzfavesszőből készül, különböző mágikus hozzávalókkal, például tollakkal díszítve. Ezúttal viszont csokiból készült, a háló pedig a napot és a holdat ábrázolja :)
Egyszerre készült a "Zöld Emberrel", akit egy levelek közül előbukkanó emberi arcként ábrázolnak. A Zöld Ember sokféle variációja elterjedt az építészetben, festészetben, szobrászatban; a világ szinte minden táján megtalálható. A növényzetet szimbolizálja, valószínűleg eredetileg vegetatív istenség lehetett. Az újjászületés jelképe, nálam pedig őszi levelek közül kukucskál elő, ezen kép alapján.

Yesterday the creative fever caught me and I started to make chocolate at 10 pm...
Dreamcatcher comes originally from the Ojibwe tribe of Native Americans, it is a charm against hex; usually it is made of willow, adorned with other magical ingredients, such as feathers. This time it is made of chocolate, the web depicts the sun and the moon :)
I prepared it together with the Green Man, who is depicted as a face peeping out of leaves. Many variations of the Green Man are spread in architecture, painting, sculpture; it can be found all around the world. It is a symbol of vegetation, originally it was probably a vegetative deity. It is the symbol of rebirth, in my case he peers out from among autumn leaves, based on this picture.

A képeket megtervezem, sütőpapírra rajzolom, azt másik sütőpapír alá helyezem. Temperálom a tejcsokit, és habzsákba töltöm - vagy ha nincs egészen kicsi lyukú zsákom, akkor nejlonzacskó is megfelel a célnak, esetleg sütőpapírból is lehet hajtogatni egyet. A lényeg, hogy icipici lyuk legyen az alján, amivel úgy lehet rajzolni, akár egy ceruzával. 
I plan the pictures; I draw them on parchment paper, which I place under another sheet of parchment paper. I temper the milk chocolate and I pour it in a piping bag - if you don't have a piping bag, you can make one of a nylon bag or you may fold one of parchment paper. The most important is to have a tiny little hole on the bottom, with which you can draw like with a pencil.


Megrajzolom a sablon alapján a két képet, és a vékonyabb vonalakat még egyszer áthúzom. Egy műanyag félgömbben több irányból vonalakat húzok, amíg kellően "kosár-szerű" nem lesz: ez lesz a Zöld Ember hátsó fele. Amikor a csoki megszilárdult, arany és ezüst lüszterporral kiszínezem a napot és a holdat; a Zöld Embert pedig kékeszölddel veszem körbe, az arcát fehér porral színezem. Végül olvadt csokival hozzárögzítem az arcot a csokifélgömbhöz.
I draw the two pictures based on the template; I go through the thinner lines once more. In a plastic hemisphere I make lines from various angles until it becomes like a basket: this is going to be the rear side of the Green Man. When the chocolate gets dry, I colour the sun and the moon with gold and silver luster dust; the Green Man is surrounded by blueish-green leaves; his face is white. Finally I stick the face to the chocolate hemisphere.



Az őszi táj persze nem lenne tökéletes gomba és hullott levelek nélkül. A gombát Ann Reardon videója alapján készítettem el, én azonban egy kis műanyag csészét használtam a kalapnak. A gomba törzséhez egy kis szelet sütőpapírt göngyöltem fel, a végét behajtottam, hogy ne folyjon ki a csoki, majd megtöltöttem. A törzset olvasztott csokival rögzítettem a kalaphoz. A kész gomba kalapját egészen pici kakaóporral színeztem.
The autumn landscape wouldn't be the same without mushrooms and fallen leaves. I prepared the mushroom based on Ann Reardon's video; for the hat I used a small plastic cup. For the stems I rolled up a small piece of parchment paper and folded the end so the chocolate couldn't flow out; then I filled it. I fastened the stem to the hat with molten chocolate. I coloured the hat of the mushroom with a tiny bit of cocoa powder.


Csokilevelek készítése nem nagy ördöngösség: csak arra kell figyelni, hogy ne mérgező növényt válasszunk hozzá. Én hárs- és gesztenyeleveleket szedtem. A leveleket megmostam, megszárítottam, majd temperált fehércsokival festettem be az alsó felüket. Érdemes gömbölyű tárgyra fektetni őket, míg száradnak, így lesz szép görbületük. Miután az első réteg megszáradt, még egy réteggel befestettem őket, nehogy széttörjenek. Végül egyszerűen lehúztam róluk a leveleket. Ezeket is lehet lüszterporral díszíteni.
Making chocolate leaves is not a difficult task: you only have to pay attention that you don't choose poisonous plants. I picked linden and chestnut leaves. I washed and dried them; then I painted their back side with tempered white chocolate. You may want to place them on something round while they get dry, so they'll have a nice curve. When the first layer have dried, I painted them once more so they wouldn't get broken. Finally I simply pulled off the leaves. These can be decorated with luster dust too.


A csokitollakat szintén Ann Reardon ihlette, de ezek elkészítése is pofonegyszerű: sütőpapírra öntök egy kis adag csokit, ráhajtom a papír másik felét, és kissé szétnyomom, hogy toll formájú legyen. Ezután széthúzom a két réteget, és hagyom, hogy a csoki megszikkadjon. Habzsákból nyomom rá a toll gerincét, és egy éles késsel bevágom rá a mintát. Végül a tollakból hármat az álomfogóhoz erősítettem egy kis olvasztott csokival
The chocolate feathers were inspired by Ann Reardon too, but they are super easy to make: I pour a bit of chocolate on a parchment sheet, I fold the other side on it and I push it down gently until I get a feather shape. Then I pull the two sheets of paper apart and I let the chocolate set. I make the spine of the feather with a piping bag and I scratch the surface a bit with a sharp knife to get the texture. Finally I fixed three feathers to the dreamcatcher with some molten chocolate.

October 4, 2017

fügés-marcipános // fig-marzipan

Nem ezt a bonbont terveztem, de ha már hazahoztam a sok fügét,muszáj volt feldolgozni őket. Amint tavaly, idén is ősszel érett egy nagy második adag, ezúttal pedig az az ötletem támadt, hogy marcipánnal párosítom, elvégre a füge kellemes, édeskés ízéhez jól passzol a mandula, kissé megszelídítik egymást :)
A múlt hétvégét a Balatonon töltöttem - nem mondanám, hogy jó viszonyban vagyok az ősszel, vagyis igyekszem meglátni benne a szépet, de az esős-szürke napokon nem igazán megy. Most viszont mintha csak a nyár hagyta volna hátra a színes tollruhát: virágok nyíltak, zöldelltek a fák, a kertben termettek a zöldségek. Na és ott a dió! Hat fáról szedtük össze a termést, és a napon szárítottuk őket. És persze megérett a szőlő is, ami körül csak úgy döngtek a darazsak -  ők is akartak egy-egy falatot, de szerencsére a háló távol tartotta őket.
Valahányszor a Balatonon járok, a természet jelenléte egyszeriben értelmet ad a létnek, a zsúfolt hétköznapok után marad idő átgondolni és átérezni az életet. A sok szín, illat, a feltárulkozó ég, a télre készülődő föld, a madarak hangja megnyitja a lélek előtt ezt a titokzatos végtelent. 
Esténként a nap épp félúton bújik a dombok mögé a nyári és a téli napforduló két pontja közt, hisz nemrég volt a napéjegyenlőség. És ahogy ezen eltűnődöm, szinte magam előtt látom azt a hatalmas égi órát, ami most fordul át a nyárból a télbe, végeérhetetlen körforgásban.


Hozzávalók:
50 gr füge (két kisebb, vagy egy nagyobb darab)
70 gr marcipán
30 gr tejszín
150 gr étcsoki

Elkészítés:
A fügét darabokra vágom, és leturmixolom. Hozzáöntöm a tejszínt és a marcipánt kis darabokra tépve. Felmelegítem, míg a marcipán nagyjából fel nem olvad, de ha egy kicsit darabos marad, az sem baj. 
Temperálom az étcsokit, beleöntöm a formába, majd a felesleget kiöntöm. Hűtőbe rakom, míg a csokicsészék meg nem szilárdulnak, akkor kiütögetem őket a formából, és megtöltöm a marcipános krémmel.



lámpások // lanterns

itt a tavasz! // spring is here!


horgász // fisherman



I didn't plan this bonbon but since I brought home lots of figs, I had to process them. Just like last year, in this year we had a second round of figs and this time I thought that I'd pair them with marzipan, after all the sweet, nice flavour of the figs would fit with almond, they would tame each other a bit :)
I spent the last weekend at lake Balaton - I can't say that I'm on good terms with autumn; I try to see its beauty, but I don't succeed on the grey-rainy days. This time, though, it seemed that summer had left her colourful feathers behind: flowers were blooming, the trees were green and vegetable was growing in the garden. And the walnuts! We picked walnuts from six trees, and we dried them in the sun. And we also had grapes, the wasps were humming around but frotunately they were kept away by the net.
Whenever I go to Balaton, the presence of nature gives life a meaning; there is time to think about and feel life after the busy workdays. The colours, scents, the open sky, the earth preparing for winter, the songs of birds open this mystical infinity for the soul.
In the evenings the sun sets behind the hills right in the middle of the points of the summer and winter solstice, after all the equinox was anoly a couple of days ago. And as I contemplate this, I can almost see that mighty celestial clock that turns from summer to winter in an endless cycle.


Ingredients:
50 gr fig (two smaller or one bigger)
70 gr marzipan
30 gr cream
150 gr dark chocolate

Recipe:

I cut the figs to pieces and blend them. I add the cream and the marzipan, also in little pieces. I warm them up until the marzipan melts, but it's not a problem if some small pieces remain.
I temper the dark chocolate, I pour it in the mould, then I get rid of the excess. I put it in the fridge until the chocolate cups get solid. Then I take them out of the mould and I fill them with marzipan cream.

September 28, 2017

rumos-kókuszos // rum-coconut

Nos hát meglehetősen izgalmas volt részt venni a Segítsütiben! És még nincs vége, mert csak a licitálás zárult le, de a csokikat el is kell juttatni a nyerteshez. Mivel vállaltam a postázást, még az is lehet, hogy aztán dobozolásra lesz szükség :) Őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy egyszer a bonbonjaim ennyi pénzért fognak elkelni :D Az a legjobb a Segítsütiben, hogy mindenki jól jár vele: a licitálók megkapják a finom sütiket, az alapítvány a támogatást, nekünk pedig jó játék, és még az az érzés is vele jár, hogy segíthet az ember.
Ennek örömére itt egy újabb recept - annyira klasszikus, hogy nem is értem, miért nem jutott eszembe már jóval korábban, csak azután, hogy csináltam egy kókuszos-rumos forrócsokit valamelyik nap. Biztosan mert már így is túl sok ötletem van - talán el kéne kezdeni vezetni egy külön füzetkét, hogy ne feledjem el őket. Ami az összetételt illeti, nálam a rum egy kissé megszaladt (ami miatt természetesen senki nem panaszkodott :D), szóval érdemes kóstolgatni, és ízlés szerint adagolni :D


Hozzávalók:
200 gr tejcsoki
50 gr fehércsoki
20 gr kókuszolaj
30 gr tejszín
7 kiskanál kókuszreszelék
2 cl fehér rum

Elkészítés:
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát, és a hűtőbe teszem hűlni.
Összeöntöm a tejszínt és a kókuszolajat, és felmelegítem, közben hozzáadom a reszeléket is, és egy addig kevergetem, míg egy kissé megszívja magát. Eztán leveszem a tűről, ás belekeverem a fehércsokit. A rumot csak a legvégén adom hozzá.
A tölteléket a bonbonokba töltöm, ismét hűtőbe teszem egy órára, végül lezárom őket. A csokik tetejét fehércsoki-pöttyel díszítem.


This is a real classic - so much so that I don't even understand why I haven't thought about it earlier, only after preparing  coconut-rum hot chocolate the other day. Probably because my mind is full of chocolate recipes all the time, maybe I should start writing them down in another booklet so I won't forget them. As for the ingredients, I poured a bit too much rum in the filling (no one complained about it :D), so you should also add it according to your own taste :D 


Ingredients:
200 gr milk chocolate
50 gr white chocolate
20 gr coconut oil
30 gr cream
7 small spoons of coconut shred 
2 cl white rum

Recipe:
I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells, then I put them in the fridge.
I pour the cream and the coconut oil together, I warm it up and in the meanwhile I add coconut shred and stir it until it swells a bit. Then I turn off the stove and I add the white chocolate. I pour rum in it only at the very end. I fill the bonbons with the cream and I put the mould in the fridge for an hour. I seal the bonbons and I decorate them with a white chocolate dot.

September 25, 2017

Segítsüti

Idén ősszel egy kedves kezdeményezéshez csatlakozom: a Segítsüti árverése évente kétszer kerül megrendezésre, részvételemet az őszi fordulóra kértem, és megtiszteltetésnek veszem, hogy megkaptam e lehetőséget. A Segítsüti lényege, hogy bárki licitálhat harminc gasztroblogger által felajánlott süteményekre, édességekre, az így befolyt összeget pedig általában egy-egy alapítvány kapja. 
A 2017 őszi támogatott a Völgyzugolyház Alapítvány (Facebookon itt), amely a "kacifántosok", vagyis halmozottan sérült gyermekek testi-lelki támogatását, tanítását, fejlesztését tűzte ki célul. Az alapítványt maguk a gyermekek szülei hozták létre annak érdekében, hogy a kicsik megfelelő környezetben tanulhassanak. Az alapítvány igyekszik ezen gyermekek integrált oktatása révén megakadályozni elszigetelődésüket, a társadalomból való kiszorulásukat. A Segítsüti árverésén fejlesztő eszközökre, játékokra és egyéb szükséges berendezésekre gyűjtünk nekik. 
Ez a Segítsüti és ahhoz való csatlakozásom egy számomra fontos évfordulóval esik egybe: épp tíz éve indultam el egy olyan úton, ami kiformálta azt az embert, aki ma vagyok, legfontosabb érdeklődési területemmel, amelyről doktori disszertációmat fogom írni. Hosszú éveket töltöttem oktatással és kutatással ebben a témában, amelynek egyik legfontosabb vonatkozása épp arról szól, hogy minden ember szabadon születik és joga van az emberi méltósághoz, a méltó élethez. Ez alól nem kivételek a gyermekek sem, legfőképp a testi vagy szellemi adottságaikból kifolyólag hátrányban lévők. Épp ezért kiemelten fontosnak és megbecsülendőnek tartom a Völgyzugolyház Alapítvány munkáját.
Na meg arról se feledkezzünk el, hogy egy olyan pánpéter-szindrómás egyén, mint én, aki megrekedt a csoki és a mesék világában, és még mindig hisz a tündérekben, örömmel segít a gyermekeken. A Segítsütire a felajánlásom: negyven darab bonbon: húsz Strawberry dusk epres-rozmaringos és húsz áfonyás-levendulás, valamint egy mese :) Az epres csokit igény szerint tejmentesen is el tudom készíteni. A licit nyertesének Budapesten személyesen át tudom majd adni a csokikat, de postázni is tudom dobozban, ha a nyertes máshol lakik.
A licitálás ma indul és csütörtökig tart! Kérlek, kukkantsatok rá a Segítsüti honlapjára vagy Facebook oldalára a részletekért, böngésszétek végig a többi ínycsiklandó tortát és sütit, aztán licitre fel! :)

September 22, 2017

csokis márkiz // chocolate marquise

Végre elérhető közelségbe került a hétvége, ennek örömére itt egy recept, amit még az is könnyen elkészíthet, akinek a csoki temperálása valamiféle mágikus eljárásnak tűnik :D
Töredelmesen bevallom, életemben eddig kétszer készítettem sütit - az első alkalommal az eredmény állagában inkább egy medúzára hasonlított; másodszor már sikerült megsütni a piskótát, és még a külcsínt is valamelyest helyrepofoztam temperált csokibevonattal :) azonban az a sikerélmény sem indukált akkora lelkesedést bennem, hogy azóta folyton-folyvást sütigyártási kényszerem lenne. Na meg - eretnek gondolat, tudom - nekem a legtöbb sütiben a piskóta mindig is felesleges gyomorkitöltőnek tűnt, ami a lényeg, az a krém/lekvár/töltelék/csoki, és ha már ezeket önmagukban is lehet fogyasztani, minek hozzá bármi más? :D ez is arra motivált, hogy megmaradjak a csoki mellett.
A minap azonban elővettem a 30 csokoládés recept című kiskönyvet (ha már megkaptam ajándékba, ne porosodjon haszontalanul a polcon, ugye), és választottam belőle egy receptet - ez ugyan nem kimondottan sütemény (sőt inkább mousse-nak mondanám), de nem is szimpla csoki, könnyen elkészíthető, és meglehetősen finom. Ugyan nem vagyok oda a nyers tojásos receptekért, de egyszer ezt is meg lehet kóstolni :) Kicsit fel is dobtam némi szederszósszal. Szóval most következzék a csokis márkiz, aztán lehet, hogy majd egyszer még rászánom magam a sütikkel való kísérletezésre is, egy messzi-messzi galaxisban :D

Hozzávalók:
120 gr étcsoki
3 tojás
60 gr cukor
80 gr vaj
6 ek tejszínhab
100 gr szeder
mentalevél

Elkészítés:
Gőz fölött megolvasztom a csokit és a vajat. Egy üvegtálban összekeverem, a tojássárgájákat a cukorral, hozzáöntöm a csoki-vaj keveréket. A tojásfehérjéket felverem, hozzákeverem a csokis krémhez, majd ugyanígy teszek a tejszínhabbal is. A tálat hűtőbe teszem egy fél napra.
Tálalás előtt a szedret szitán átpasszírozom, és a kockákra vágott márkizt szederszósszal, mentalevéllel tálalom.


Finally the weekend is within arm's reach; therefore here is a recipe, which even those can prepare to whom chocolate tempering seems some kind of a magic procedure :D
I must admit that I've made cookies only twice in my life - the first time the consistency of the outcome resembled that of a jellyfish; the second time I managed to cook the sponge cake and I even improved the outer appearance with a tempered chocolate coat :) still, it didn't prove to be a success big enough to induce enthusiasm for cookie making. Moreover - a heretical thought, I know - to me in most cookies the sponge cake is an absolutely unnecessary stomach-filler; the cream/jam/filling/chocolate are the essentials; and since one can eat them in themselves, why would one  need anything else? :D This also motivated me to stay with chocolate and leave the rest.
The other day, though, I took the booklet entitled 30 recipes with chocolate (since I'd received it as a gift, it shouldn't just gather dust on the shelf, right?); and I chose a recipe from that. This is not really a cookie (moreover, I'd rather say it's a mousse), but not simple chocolate either, easy to prepare and quite tasty. I am not fond of recipes with raw egg, but once you can try this too :) I boosted it with some blackberry sauce. So here is the chocolate marquise, then maybe once, in a galaxy far, far away, I'll bestir myself to cookie making :D

Ingredients:
120 gr dark chocolate
3 eggs
60 gr sugar
80 gr butter
6 ek cream
100 gr blackberry
mint leaves

Recipe:
In a bain marie I melt the chocolate and the butter. I mix the egg yolks and the sugar in a glass bowl, then I pour the chocolate-butter mixture in it. I whip the egg whites and I add them to the chocolate cream; thne I do the same with the cream. I put the bowl in the fridge for 12 hours.
Before serving, I strain the blackberries through a sieve; I serve the marquise with blackberry sauce and mint leaves.