May 19, 2017

mangó-lime-bazsalikom mousse // mango lime basil mousse

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egy kicsit megáll a világ, és az ember átértékel mindent, mert egyetlen momentum annyira elgondolkodtatja. Jelenleg Chris Cornell halála az, amin két napja morfondírozok, és vele együtt az öngyilkosság. Sajnos nem valami vidám téma, ugyanakkor nem mehetek el mellette szó nélkül. Volt már nekem is ismerősöm, aki önként búcsúzott el az élettől, és mondhatom, egyáltalán nem volt jó érzés, hogy előtte pár hétig nem beszéltünk, bár tudtam, hogy magányos lehet az életében. Nem kezdek papolni arról, hogy "a modern, pörgős életvitel elidegeníti egymástól az embereket", mert szerintem ez marhaság, az egyetlen, ami fontos, és ide kívánkozik, az az, hogy ha úgy vélitek, valaki nincs jó passzban, írjatok neki, hívjátok fel, figyeljünk egymásra a saját kis köreinkben! Ez az, amivel igazán jobbá tehetjük a világot...
Christől, ettől a csodás énekestől pedig egy dalával búcsúzom - nehéz volt egyet választani, mert olyan sok szép dala van, végül egyszerűen a saját kedvencemet választottam, ami - minő meglepetés - egy kis mese :) 
És hogy ne csak ilyen borongós hangulatú írás álljon itt, jön egy recept is. 
Sok helyen olvastam, milyen frissítő és finom a mangó, a lime és a bazsalikom kombinációja, úgyhogy úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Csokimousse-t készítettem belőlük, és mondhatom, a sok gasztroblognak meg receptes oldalnak igaza volt :D Jól behűtve isteni desszert egy ilyen meleg, majdnem nyári napon, mint a mai!


Hozzávalók:
90 gr mangó
fél lime leve
5-6 nagy, vagy 7-8 kis levél bazsalikom
40 gr fehércsoki
3 pillecukor
0,1+1 dl tejszín
70 gr tejcsoki

Elkészítés:
0,1 dl tejszínt, a fél lime levét, a mangót és az összetépett bazsalikomleveleket felteszem melegedni. Amikor a lé felforrt, leveszem a tűzről és összeturmixolom. Ezután ismét felrakom a tűzhelyre, hozzáadom a pillecukrokat, és addig kevergetem, míg elolvadnak. Ekkor elzárom a tüzet, és belekeverem a fehércsokit. Megvárom, míg kihűl a massza, addig 1 dl tejszínből kemény habot verek. Összeforgatom a kettőt, és berakom a hűtőbe néhány órára.
Temperálom a tejcsokit, a kanálformába öntöm, és ezt is a hűtőbe teszem. A mousse-t habzsákból kis pohárkába nyomom, bazsalikommal díszítem, és csokikanállal tálalom.



There are moments in life when time stands still and one thinks over everything. Right now Chris Cornell's passing and suicide make me think a lot. Unfortunately it is not a very happy topic, but I cannot avoid it. I, too, have a friend, who took her own life and it was a very bad feeling that even though I knew that she must have been lonely in her life, we didn't talk for a couple of weeks before that. I won't preach that "our modern lifestyle alienates people from each other", because I think that's stupid. The only thing that matters is that if you know that someone is having troubles, call or write to him/her; we should take care of one another in our little circles! This is what makes the world a better place...
I would like to say farewell to Chris, this wonderful singer, with one of his songs - it was hard to choose only one as he has many beautiful songs, so finally I chose my personal favourite, which is, what a surprise, a little fairytale. :)
And in order not to write only about these sad things, here is a recipe.
I read in many places how refreshing and tasty the combination of mango, lime and basil is; therefore I decided to give it a try. I made chocolate mousse of them and I can say the gastroblogs and recipe pages were right :D It is a great dessert on such hot, almost summer-ish days as today!


Ingredients:
90 gr mango
juice of half a lime 
5-6 big, or 7-8 small basil leaves 
40 gr white chocolate
3 marshmallows
0,1+1 dl cream
70 gr milk chocolate

Recipe:
I warm up 0,1 dl cream, the lime juice, the mango and the basil leaves in a pot. When the liquid starts boiling I blend them, then I put them back on the stove and I add the marshmallows. I stir the cream until the marshmallows dissolve, then I turn off the stove and I mix the puree with the white chocolate. While it is cooling down, I whip 1 dl cream. I combine the two and I put the mousse in the fridge for some hours.
I temper the milk chocolate and I pour it in a mould with spoon-shaped cavities. I put that in the fridge as well. From a piping bag I squeeze the mousse into small cups, I decorate it with basil leaves and I serve it with a chocolate spoon.

May 16, 2017

erdei gyümölcsös // fruits of the forest

Áh, van hogy bemegyek a levéltárba, és kész, az ember csak kinéz az ablakon, és már máshol is jár gondolatban, mondjuk a saját kis mesevilágában, vagy épp azon az igen király koncerten agyal, ami augusztus 4-én lesz a Fezen fesztiválon. Ha eddig netán halogattátok volna, itt a jó alkalom meghallgatni Glenn papit, ne habozzatok sokat, mert már ő sem lesz fiatalabb, ki tudja, mikor vonul vissza, meddig hallhatjuk még a hangját - és ha van koncertélmény, amit nem érdemes kihagyni, hát akkor az ő éneklése az!
A lenti dalocskát azért teszem ide, mert ugyan ez majdnem tíz éves, de a Papi hangja hihetetlen módon azóta is ugyanaz maradt! (ellentétben bizonyos I.G.-ével, de ebbe most inkább ne menjünk bele :D). De közel áll ez a dal a szívemhez más szempontból is: minden, de minden repüléssel kapcsolatos számot imádok, az a legnagyobb álmom. És nem, nem repülővel, hanem csak úgy a szélbe kapaszkodva, a felhők között, az égben úszva szárnyak és gép nélkül! Néha, amikor azok a kócos, ragyogó fehér felhők utaznak a tiszta kék égen, a belső madár szárnyra kap, és csak úgy vonzanak magukhoz a távolból a hegyek 
Ennek örömére készítettem egy fincsi erdei gyümölcsös bonbonkát, aminek még a héja is rózsaszín :D


Hozzávalók:
0,1 dl tejszín
40 gr erdei gyümölcsök (pl. Sparban lehet kapni, tartalmaz: szeder, ribizli, málna, feketeribizli)
100 gr tejcsoki
150 gr fehércsoki
liofilizált málna

Elkészítés:
A töltelékhez a tejszínnel együtt felforralom a gyümölcsöket, majd szűrőn átpasszírozom őket. A maradék fincsi, meg lehet kajálni nyugodtan :D A lét visszatöltöm a fazékba, ismét felmelegítem, és összekeverem 100 gr tejcsokival.
Temperálok 150 gr fehércsokit, közben hozzákeverek egy adag liofilizált málnaport, amitől szép márványos rózsaszín lesz. Elkészítem a bonbonhéjakat, és száradás után megtöltöm őket a gyümölcsös krémmel. Hűtőben hagyom őket, míg a töltelék megszikkad, azután lezárom a bonbonokat.



Ahh, sometimes I just go to the archive and that's it, I look out the window and I'm already somewhere else, for instance in my fairytale world or I'm thinking about that supercool concert, which will be at Fezen festival on 4 August. If you have the chance, go to Glenn Hughes' concert, we can never know when he'd retire, he doesn't get younger and if there's an experience that you don't want to miss, it is listening to his freaking awesome voice!
The song above is almost ten years old, but Papa's voice is still the same ever since! (unlike a certain I.G.'s but let's not even mention that :D). But this song is dear to my heart also because it is about flying and I adore every song that is about flying. It is my biggest dream. And no, not in a plane but clinging to the wind, among the clouds, swimming in the sky without wings and machines! Sometimes, when those ruffled, shining white clouds are travelling in the blue sky, the inner bird flies with them and those mountains in the distance attract me.
This time I made bonbons with fruits of the forest, and even the shells are pink!


Ingredients:
0,1 dl cream
40 gr fruits of the forest (blackberry, raspberry, red currant and black currant)
100 gr milk chocolate
150 gr white chocolate
lyophilised raspberry

Recipe:
For the filling I boil the cream with the fruits, then I strain them. The leftover is very tasty, so you can eat it up :D I pour the liquid back in the pot, I warm it up again and I add 100 gr milk chocolate.
I temper 150 gr white chocolate and in the meanwhile I mix it with some lyophilised raspberry powder, which provides a nice pink colour. I prepare the bonbon shells, when they get dry, I fill them with the cream. I put them in the fridge until the filling sets, then I seal the bonbons.

May 10, 2017

mangós-sós karamellás // mango-salted caramel

Első házassági évfordulónkra különleges csokit akartam gyártani. A trópusi gyümölcs-sós karamell kombó igen népszerű manapság, a sós karamell kábé olyan, mint az ominózus kék pulóver Az ördög Pradát visel című filmben: a gourmet éttermekből és édességkészítők receptjeiből szivárgott le a köztudatba, és manapság már szinte minden formában fellelhető: a csokitól a fagylaltig és a süteményekig. Mivel az esküvőnk mediterrán helyen zajlott és a vacsorán mediterrán fogásokat ettünk, ezért úgy gondoltam, egy ilyen hangulatú csoki illeni fog az évfordulóhoz is :) Mangós változatban készült, és nem mondhatni, hogy rosszul sikerült :D


Hozzávalók:
150 gr fehércsoki
arany lüszterpor
mangós ganache:
40 gr mangó
50 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
két kiskanál méz
sós karamell:
100 gr cukor
30 gr vaj
0,6 dl tejszín

Elkészítés:
Először a karamellt készítem el: 100 gr cukrot addig melegítek, míg fel nem olvad, és kevergetem, míg sötétarany színt nem kap. Ekkor lehúzom a tűzről és hozzákeverem a vajat. Közben kissé megmelegítem a tejszínt, és azt is hozzáöntöm. Csak óvatosan, mert ilyenkor nagyon fortyogni kezd az olvasztott cukor. Végül kevergetés közben teszek hozzá pár csipet sót, és kóstolom, hogy mikor lesz elég.
A mangókrémhez a mangódarabokat, a mézet és a vajat kissé megmelegítem, és összeturmixolom, hogy sima állagot kapjon. Ismét fölmelegítem, és belekeverem a csokit. Ehhez a krémhez adok 50 grammnyit a sós karamellből, a maradék karamellt pedig szépen megeszegetem (vigyázat, addiktív!). 
Ecset hegyével kis adag arany lüszterport kenek a forma mélyedéseibe. Temperálok 150 gr fehércsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszáradtak, beletöltöm a mangós krémet, és hűtőbe teszem. Ha a töltelék teteje megdermedt, a maradék csokit ismét temperálom, és lezárom a bonbonokat.



I wanted to make some special chocolate for our first wedding anniversary. Nowadays the tropical fruit - salted caramel combination is so popular; salted caramel is like that ominous blue pullover in The devil wears Prada: from gourmet restaurants and the recipes of chocolatiers it infiltrated our everydays and one can get it almost in every form: chocolate, ice cream, cookies, etc. Since our wedding was in a mediterranean place and we ate mediterranean food for dinner, I thought that a chocolate fitting this atmosphere would be great for the anniversary. I made my version with mango and I can't say that it wasn't delicious :D


Ingredients:
150 gr white chocolate
gold luster dust
mango ganache:
40 gr mango
50 gr white chocolate
one small spoon of butter
two small spoons of honey
salted caramel:
100 gr sugar
30 gr butter
salt
0,6 dl cream

Recipe:
First I prepare the caramel: I melt 100 gr of sugar and I stir it until it gets a nice dark golden colour. Then I turn off the stove and I add the butter to the caramel. I warm up the cream a bit and I pour it together with the sugar. Be careful bacuse it starts spouting. Finally I add some pinches of salt while constantly tasting it.
For the mango cream I warm up the mango, the honey and the butter, then I blend them in order to get a smooth texture. I warm it up again and I add the chocolate. I mix this cream with 50 gramms of salted caramel and I eat the rest of the caramel (be careful, it's addictive!)
I smear a tiny bit of golden luster dust with the help of a brush into every cavity of the mould. I temper 150 gr white chocolate and I prepare the shells. After they get dry, I fill them with the cream and I put the mould in the fridge. When the filling sets, I temper the rest of the chocolate and I seal the bonbons.

May 7, 2017

orgonalikőr és csoki anyák napjára // lilac liqueur and chocolate for mother's day

Ajj de nehéz úgy élni, hogy az ember egyszerre két univerzumban él, és legszívesebben éjjel-nappal írna! Na de csak összeszedtem magam, elvégre ma anyák napja van, és a második orgonacsokor már alkoholban végezte (igen, az elsőnél annyira belemerültem az írásba, hogy mire észbe kaptam, már el is hervadt XD).
A csokoládé-édesség boszorkánykonyha egyik kedvenc aspektusa nálam az ehető virágok feldolgozása lett. Korábban nem sejtettem, hogy az ibolya, orgona és társaik ehetőek, sőt igen finomak (talán csak a rózsát meg a jázmint), de most már alig várom a tavaszt, hogy kandírozott virágokat készíthessek, vagy likőrökhöz használhassam fel őket. Az orgona csodás, édes illata italba párolva is édes és különleges, a likőrkészítés pedig maga a varázslat: a virágok múlékony esszenciáját üvegbe zárni és megőrizni - egy egész kicsit úgy érzem magam ilyenkor, mint Grenouille, a Parfüm főhőse - persze a gyilkos hajlamok nélkül :DDD

Hozzávalók:
A likőrhöz:
6 kisebb, vagy 3 nagyobb fürt orgona
2 dl vodka
70 gr cukorszirup 
A bonbonhoz:
150+70 gr étcsoki
0,2 dl orgonalikőr
lüszterpor és kakaóvaj

Az orgonalikőrhöz, ha lehet, olyan helyről szerzem be a virágokat, ahol nem éri őket szennyeződés, mosni nem javasolt őket, mert attól elhalványul az illatuk. Az első fürtről pohárba szedem a virágokat, minél kevesebb zöldet hagyok rajta. Ráöntöm a vodkát, kissé megkeverem, hogy a virágok lemerüljenek. 12 órán át sötét helyen hagyom ázni őket, ekkor leszűröm, a virágokat kidobom. A következő, majd a harmadik fürttel is így járok el, végül sötét bronzszínű folyadékot kapok. 


Elkészítem a cukorszirupot, amihez 2:1 arányban öntök össze cukrot és vizet, felmelegítem, míg a cukor el nem olvad. Miután kihűlt, hozzákeverem a vodkához. 2-3 hétig tárolom, hogy az ízek összeérjenek.
A bonbonhoz kidíszítem a csokiforma mélyedéseit: lila lüszterport olvasztott kakaóvajhoz keverek, és márványozom őket. Felolvasztok 70 gr étcsokit, hozzákeverek 0,2 dl likőrt. Temperálok 150 gr étcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat. Megtöltöm őket a krémmel, és hűtőbe teszem. Egy óra múlva kiveszem, temperálom a maradék csokit, és lezárom a bonbonokat.


God, it's so hard to live simultaneously in two universes! I would rather write all day long. But I pulled myself together, as it is mother's day today, and the second bunch of lilacs ended up in alcohol (yes, I focused so much on writing that the first bouquet withered by the time I realised that I should buy some vodka XD).
One of my favourite aspects of chocolate and sweets making is processing edible flowers. Previously I didn't know that violets, lilac and the others are edible, moreover, quite tasty (maybe only rose and jasmine), but now I can hardly wait for spring when I can make candied flowers or use them for liqueurs. The wonderful, sweet scent of lilac remains sweet and special distilled in a potion; liqueur making is magic itself: closing and keeping the transient essence of flowers in a bottle - I feel like Grenouille, the protagonist of Perfume, a tiny bit - but without the killing instinct :D


Ingredients:
Liqueur:
6 smaller or 3 bigger lilacs
2 dl vodka
70 gr sugar syrup
bonbon:
150+70 gr dark chocolate
0,2 dl lilac liqueur
luster dust and cocoa butter

For the liqueur, if possible, I get the flowers from a clean place where they could not get polluted, as it is not advised to wash them because their scent gets faded. I pluck the flowers and place them in a glass, I leave as small green as possible. I pour the vodka on them and I stir it a bit so the flowers submerge. I leave them  in a dark place to soak for 12 hours, then I strain them and I throw away the flowers. I do the same with the second and the third bunch of flowers, finally I get dark, bronze coloured liquid.


I prepare the sugar syrup, for which I mix sugar and water in 2:1, I warm it up until the sugar melts. When it gets cold, I add it to the vodka and I keep it in a dark place for 2-3 weeks until the flavour matures.
For the bonbons first I decorate the cavities of the mould: I mix purple luster dust and cocoa butter, and I marble them. I melt 70 gr dark chocolate and I add 0,2 dl liqueur to it. I temper 150 gr chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the cream and I put them in the fridge. An hour later I take them out, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.

May 3, 2017

barackos-bazsalikomos // peach-basil

Jeeee, itt az első tavaszi vihar! A legkedvesebb természeti jelenségem, van abban valami megfoghatatlan méltóság, erő és titokzatosság, ahogy elsötétül a világ amikor gyűlnek a felhők, feltámad a szél, és rakoncátlanul száguld amerre kedve tartja, a távolból hangzik csak a morajlás, az ember először mintha nem is a fülével érzékelné, hanem a belső hatodik érzékével, a fenyegető sötétség egyre mélyül, és már bevilágítja az utcát, a szobákat, a villámok lobbanása. A vihar táltosok harca, a garabonciás diák bosszúja, a mennyei lovak patáinak dübörgése, kiszámíthatatlan, akár egy tündér, és kétarcú, mint Janus isten. A mai mese és zene is róla szól :)
A tavasz örömére egy tavaszias ízvilágú bonbont készítettem most. Már régóta rájöttem, hogy a bazsalikommal nem nagyon lehet mellényúlni, az egyik kedvenc fűszerem, nem lehet betelni jellegzetes, friss ízével. Barackkal párosítva pedig igazán különleges ízharmóniát ad ebben a könnyed csokimousse-ban!


Hozzávalók:
35 gr barackpüré
3-4 nagyobb, vagy 5-6 kisebb levél bazsalikom (lehetőleg friss)
0,1+0,5 dl tejszín
2 pillecukor
75+200 gr fehércsoki
kurkuma, kakaóvaj

Elkészítés:
A barackpürébe beletépkedem a bazsalikomleveleket, hozzáadok 0,1 dl tejszínt, a pillecukrokat, és felforralom. Végül belekeverek 75 gr fehércsokit. Kemény habbá verek fél deci tejszín, és miután a barackos krém kihűlt, beleforgatom a habot. Hűtőbe teszem.
A bonbonhéjakhoz előbb olvasztott kakaóvajhoz keverek két csipet kurkumát, és ezzel márványozom a forma mélyedéseit. Temperálok 200 gr fehércsokit, kiöntöm a formát. Miután a burkok megszilárdultak, megtöltöm őket a mousse-szal. Egy éjszakára hűtőbe teszem, hogy a hab megkeményedjen. Másnap temperálom a csoki maradékát, és lezárom a bonbonokat.


Cicka Bogdán bátyó kunyhójától néhány lépésnyire, a faluból kivezető úton ácsorgott. Szájában szalmaszál, kezeivel egy letépett bogáncsfej lila virágát birizgálta, míg elmélyülten figyelte a földek felett káprázó délibábot. A hőség néma csendjét csak néhány bágyadt tücsök réveteg ciripelése zavart meg időnként. Poros, kiszáradt, szürke kórók övezték a gyalogutat, két pillangó kergetőzött közöttük. Cicka kiköpte a szalmaszálat, szórakozottan szakított helyette másikat a kunyhó melletti gazból. Felpislogott a vakító kék égre. Felhő sehol.
A délibáb meglepően hosszú ideig tartott; ragyogó tükörként reszketett az ég alján. Alakok tűntek fel és enyésztek el benne: sötétebb foltok, színek, minták. Fekete pálcika-forma képződött középen, megnyúlt, kiszélesedett, a fény körbefolyta. Cicka tekintetét a délibábba vájta, nehogy elszalassza az égi kaleidoszkóp egyetlen villanását is.
Nőtt-nőtt a fekete pálcika, újabb kis vonalak jelentek meg mellette, amik azután valamiféle ritmikus mozgásban csatlakoztak hozzá. Végül együtt váltak ki a délibábból, és egy ember alakját öltötték.
A faluba az erdő felől kanyarodott az út, Cicka jól tudta; hogyne tudta volna! Az ismeretlen a földek felől valahogy mégis az úton jött, Cicka apja és Pityere apó szántása között. Amint közeledett, az ég úgy szűkült össze tompa, súlyos kupolává; a rög úgy száradt-aszott fekete kővé. A délibáb ránőtt az égre, tengervízként áradt szét az érkező mögött. Fiatal suhanc volt, batyuja hátára kötve, hóna alatt vaskos könyv. Hosszúra nőtt, elvadult haja félig eltakarta piszkos arcát, szemeiben a délibáb csillogott. Cicka elejtette a bogáncsfejet.
- Egy pohár tejet kérek.
Cicka két lépést hátrált, szemeit le nem véve a mezítlábas suhancról. Bezörgetett Bogdán bátyóhoz.
- Szia Cicka, mi kéne? – kérdezte Csomóca asszony.
- Egy… egy pohár tej – felelte a lány még mindig az ismeretlent bámulva.
Csomóca asszony térült-fordult és már hozta is a zsíros tejet kis agyagbögrében.
- Jól vagy, Cicka? Mi ez, vihar készül? Csak jég ne legyen, még leveri a zsengét! – Csomóca asszony az ajtóból kukucskált, az eget figyelve.
Cicka a suhanc felé nyújtotta a poharat. Ő egyetlen kortyban nyelte le az édes tejet, kézfejével megtörölte a száját. Elfordult,  könyvét könyökhajlatába eresztette vissza, és hosszú léptekkel folytatta útját az erdő felé.
Mintha hordókat gurítanának, úgy hangzott fel az első égzengés; a vihar súlyos szürke paplanja rászakadt a dombokra, diónyi jéggel verve el a fák lombjait. Cicka ujjai közt új szalmaszálat forgatva állt a haját cibáló szélben, gyengéd eső paskolta arcát.


Yay, the first spring storm has arrived! It is my favourite natural phenomenon, there is some kind of incomprehensible dignity, power and mystery in how the world gets dark when the clouds are gathering, the wind is rising and perkily running wherever it wants and the roaring can be heard from the distance, as if one sensed it not with one's ear but with the inner sixth sense; the threatening darkness gets deeper and the streets and rooms are illuminated by the flashing lightnings. The storm is the war of giants, the tramping of the horses of heaven; it is unpredictable just like a fairy and two-faced like the god Janus. Today's music and fairytale are about the storm :) the tale is based on a Hungarian folk belief about the wise "garabonciás", who is a learned student, but he also possesses supernatural powers and in case his wish (usually a jar of milk or some food) is not fulfilled by the villagers, his revenge arrives in the shape of storm and hail that beats down the crop.
In order to greet spring, today I made bonbons with a springish flavour. I realized a long time ago that one cannot mess things up with basil; it is one of my favourite spices, you can't get enough of its characteristic, fresh flavour. Paired with peach it provides a special aroma to this light chocolate mousse.


Ingredients:
35 gr peach puree
3-4 bigger, or 5-6 smaller basil leaves (preferably fresh)
0,1+0,5 dl cream
2 marshmallows
75+200 gr white chocolate
curcuma, cocoa butter

Recipe:
I tear the leaves into pieces and mix them with the peach, the marshmallows and 0,1 dl cream. I boil the mixture and finally I add 75 gr white chocolate. I whip 0,5 dl cream until it becomes a stiff foam. When the peach cream gets cold, I carefully combine it with the foam and I put the mousse in the fridge.
For the decoration of the bonbons I add two pinches of curcuma to the melted cocoa butter and I marble the cavities of the mould. I temper 200 gr of white chocolate and I prepare the shells. After they get solid, I fill them with the mousse. I leave them in the fridge for a night so the foam can set. The next day I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.


Cicka was loitering some steps away from the cottage of uncle Bogdán, on the road leading out of the village. A straw in her mouth, she was fiddling with the plucked purple flower of a thistle while she was observing the dazzling mirage above the lands. The silent stillness of the heat was interrupted only by the faint chirping of crickets. Dusty, dry, grey weeds fringed the road, two butterflies frisked among them. Cicka spat out the straw and abstractedly plucked another one from the weeds surrounding the cottage. She blinked up on the blinding, blue sky. No clouds anywhere. 
The mirage lasted surprisingly long; it trembled at the bottom of the sky as a blazing mirror. Shapes appeared and vanished in it: darker spots, colours, patterns. A black rod-shape formed in the middle, it expanded, broadened, the light poured around it. Cicka fixed her gaze on the mirage as she didn't want to miss any flash of the heavenly kaleidoscope.
The black rod grew and grew, other small lines appeared next to it, which then adjoined it in a kind of rhythmical motion. Finally they came out of the mirage and took the form of a man.
The road bent to the village from the forest, Cicka knew that; she knew it very well! Somehow the stranger still came on the road from the direction of the lands, between the arables of Cicka's father and uncle Pityere. As he was approaching, the sky shrunk to a dull, heavy dome; the clods dried to wizened, black stones. The mirage grew onto the sky, it flooded like seawater behind the arriving man. He was a young guy, his bundle was fixed on his back, a thick book under his arm. His long, fuzzy hair hid his dirty face, the mirage sparkled in his eyes. Cicka dropped the head of the thistle.
"I would like a jar of milk."
Cicka backed two steps, always keeping her eyes on the barefooted youngster. She knocked on uncle Bogdán's door.
 "Hi Cicka, what would you have?" asked aunt Csomóca.
"A... a jar of milk," answered the girl still staring at the stranger.
Aunt Csomóca went around and she brought the greasy milk in a small clay mug.
"Are you alright, Cicka? What is this, a storm is approaching? Just no hail I hope, it would beat down the crop!" Aunt Csomóca peeped at the sky from the door.
Cicka handed the mug to the man. He swallowed the sweet milk in one gulp and wiped his mouth with his hand. He turned away, let his book down in the crook of his arm and with long steps he continued his journey towards the forest.
As if barrels were rolled, the first thunder roared; the heavy, grey quilt of the storm descended on the hills, beating the foliage with nut-sized ice. Cicka was spinning a new straw between her fingers while she was standing in the wind that tousled her hair; gentle rain patted her face.

April 29, 2017

e-mail

Meseírás közben egyik legfőbb inspirációm a Two steps from hell zenéje: egy norvég és egy angol zeneszerző alkotja e csapatot, és az epic music ill. trailer music műfajában mozognak. Ezt nagyjából úgy lehet elképzelni, mint egy grandiózus, soha véget nem érő fantasy film zenéjét, én meg repeatre állítom az "EPIC" playlistemet, és ameddig a zene szól, addig csak írok és írok. Mivel Thomas Bergersen dala ihlette a Bűbájos nevű csokimat (na meg persze a mesét is), ezért aztán megkerestem az e-mail címét, és elküldtem neki a post linkjét :) Pár órával később a következő választ kaptam: "thank you for sharing! That's really cool. If I could cook I would try.. :)" 
Wow! :))))



My main inspiration while writing fairytales is the music of Two steps from hell: a Norwegian and a British composer make up this team and they write epic music or trailer music. You could imagine this as the music of a gradiose, neverending fantasy movie, I put my "EPIC" playlist to repeat mode and as long as the music flows, I'm just writing and writing. As Thomas Bergersen's song inspired my Enchantress chocolate (and of course the tale too) I looked up his e-mail address and I sent him the link of the post :) Some hours later the following answer arrived: "thank you for sharing! That's really cool. If I could cook I would try.. :)" 
Wow! :))))

April 27, 2017

rumos-áfonyás // rum-blueberry

Rendelésre készült ez a bonbon, de olyan fincsi lett a töltelék, hogy kénytelen voltam párat magunknak is készíteni :) Az ötlet a Pralinéparadicsomról származik, azonban egy kissé felturbóztam, mert hát mi az, aminek nem tesz jót egy kis alkohol? :D A töltelék színe egyébként első blikkre a lilakáposztáéra hajaz, még szerencse, hogy az íze nem XD 
Azon agyaltam, hogy tulajdonképpen a csoki olyan, mint a boldogság meg a zene: akkor az igazi, ha az ember másokkal is megosztja. Úgyhogy meghirdetek egy kis játékot facebookon: szeretnék egy csokikóstolót szervezni egyébiránt azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy másoknak hogy ízlenének a csokijaim. A kóstolóra egyebek mellett ebből a bonbonból is viszek majd :)


Hozzávalók:
0,1 dl fehér rum
0,1 dl tejszín
30 gr áfonya
egy kiskanál méz
néhány csepp citromlé
100+150 gr fehércsoki
lüszterpor és kakaóvaj

Elkészítés:
Először rumba áztatom az áfonyát egy-két órára, és kissé meg is nyomkodom, hogy minél jobban átitassa az alkohol.
Díszítem a bonbonformát: a felolvasztott kakaóvajba lila lüszterport keverek, és minden mélyedés aljára teszek egy pöttyöt. 
Elkészítem a tölteléket: a rumos áfonyát egy kis mézzel, citromlével és tejszínnel felrakom melegedni. Még forrás előtt elzárom, és hozzáadom a 100 gr fehércsokit. Érdekes egyébként, hogy a fehércsoki valamiért sokkal jobban kihozza a színeket, pedig én pl. mindig azt vártam, hogy inkább halványítja. Temperálom a maradék fehércsokit, kiöntöm a formát, és száradás után beletöltöm a tölteléket. Hűtőbe rakom, míg megdermed, ezután lezárom a bonbonokat.



These bonbons are part of an order, but the filling became so yummy that I had to make some for ourselves too :) The idea came from Pralinéparadicsom, but I boosted it up a bit; what gets worse only because of a bit of alcohol? :D The colour of the filling reminded me of that of red cabbage, but fortunately the flavour didn't XD


Ingredients:
0,1 dl white rum
0,1 dl cream
30 gr blueberries
one small spoon of honey
some drops of lemon
100+150 gr white chocolate
luster dust and cocoa butter

Recipe:
First the blueberries get soaked in rum for one or two hours and I even squeeze them a bit so they absorb the alcohol even better. 
I decorate the mould: I mix the melted cocoa butter with some purple luster dust and I put one dot in every cavity.  
I prepare the filling: I mix the blueberries with honey, lemon drops and cream and I warm up the mixture. Before it starts boiling I put the pot on the counter and I add 100 gr of white chocolate. It is interesting to see how the white chocolate enhances the colours instead of fading them. I temper the leftover chocolate, I prepare the bonbon shells and after they get solid, I fill them. I put the mould in the fridge until the filling starts to set, then I seal the bonbons.

April 20, 2017

Alice és az égkék // Alice and the blue

Milyen jó is, amikor az ember anyóspajtása támogatja a csokoládéfüggőségét, és egy egész üveg gianduiát vesz neki! A gianduia - a legtöbb jó kajához hasonlóan - olasz találmány, méghozzá Torinóban, Piemontban hozta össze egy Michele Prochet nevű cukrász azáltal, hogy csokoládéját őrölt mogyoróval keverte össze, és látta, hogy ez jó :D A mogyorós-csokis krém nevét Giandujáról, a tipikus piemonti figuráról kapta, mivel az első forgalomba kerülő darabok az ő háromszögletű kalapjára hasonlítottak. Valahogy így:


A gianduia aztán Nutella néven világra szóló karriert futott be, de maradjunk a realitások talaján: a Nutellát bőségesen megküldik pálmaolajjal, az igazi gianduiában pedig csak mogyoró, tej, cukor, kakaó esetleg természetes aromák vannak. 
Természetesen, mielőtt eltüntetem a gyomromban a csokinak fenntartott külön dobozban, muszáj volt kipróbálnom bonbonban. Mivel a krém önmagában is elég édes, ezért egy savanykás-gyümölcsös kiegészítőt: a feketeribizlit választottam hozzá.
A végeredmény olyan kellemesen "keserédes" lett, amilyen a tavaszi hó, és amilyen az alábbi mese is, amelyet egy olasz dal ihletett - a két versszakhoz a mesehűség jegyében hozzáadtam egy harmadikat is :) Azt hiszem, ez ismét az ég iránti szerelmem egyik bizonyítéka.


Hozzávalók:
20 gr feketeribizli
40 gr gianduia
200 gr fehércsoki
lüszterpor, kakaóvaj

Elkészítés:
A feketeribizlit felmelegítem, átpasszírozom egy szitán, hogy a magok és héjak ne kerüljenek a pürébe.
Lüszterpor és olvasztott kakaóvaj keverékével díszítem a bonbonformát. Temperált fehércsokiból készítem el a héjakat, ebbe csepegtetek a ribizlipüréből, majd befedem a mogyorókrémmel. Hűtőbe teszem néhány órára, végül lezárom a bonbonokat.


Alice és az égkék
Egyszer volt hol nem volt, egy távoli, soktornyú városban élt egy szépségesen szép leány, Alice. A város fölé magasodó dombon lakott ódon kertesházában, a kék szemű, hűséges Beppével és kék szemű, ezüstszőrű macskájával. S jóllehet Alicét szépség vette körül – virágok pompáztak napsütötte kertjében, énekesmadarak ébresztették reggelente, az erkélyéről belátta az egész várost – minden hiába, mert ajkaira soha nem jött mosoly. A külvilágot kívül rekesztve elzárkózott a szobájában s naphosszat az ablaka előtt ült, arcát az ég felé fordítva. A hűséges Beppe mindent megpróbált, hogy felvidítsa, ám rendre kudarcot vallott. Alice csak sóhajtozott és az eget fürkészte. Csak egy apróság, egy kis csoda hiányzott ahhoz, hogy különlegesnek érezze magát és végre boldog legyen.
A hűséges Beppe egy szép tavaszi napon végül megkérdezte:
- Mondd, mit tegyek, hogy mosolyogni lássalak, szépséges Alice?
A leány az égre mutatott.
- Nézz fel a kékségbe, szállj oda és hozz nekem egy grammnyi felhőt!
Beppe akkor kölcsönkérte a virágoskert madarainak szárnyait, a karjai alá erősítette őket, majd így szólt:
- Hamarosan visszatérek azzal, amit kértél – azzal kirepült az ablakon.
A város tornyai összezsugorodtak kék szemeiben, amint a felhők felé szállt, s látta, ahogy Alice mozdulatlanul ül az ablakában kék szemű macskájával s őt nézi. Elérte az első felhőt, leszakított belőle egy darabot, majd leereszkedett az ódon házhoz.
Alice a kezébe vette a felhődarabot, s mintha halovány mosoly suhant volna át ajkain. Hanem a felhő abban a pillanatban elpárolgott, s ő visszaült az ablakhoz és ismét felsóhajtott.
- Mi mást tehetek még? – kérdezte a hűséges Beppe.
A leány ismét az ég felé mutatott.
- Nézz még magasabbra, szállj oda és hozz nekem egy darabot az ég kékjéből!
Beppe akkor újból fölvette szárnyait, s így szólt:
- Rendben, hamarosan visszatérek azzal, amit kérsz – azzal kirepült az ablakon.
Eltörpült alant a soktornyú város, ahogy egyre magasabbra hágott. Odalent Alice mozdulatlanul ült az ablakban kék szemű macskájával, s várta, hogy visszatérjen. Beppe elérte az eget, kitépett belőle egy darabot, majd ellebegett a virágoskert felé.
Ahogy Alice a kezébe fogta az ég kékjét, boldog mosoly terült szét szépséges arcán. Hanem egy perc múlva már ismét az ablakban ült, s tekintetét szomorúan függesztette a felhőkre.
- Mit tehetnék még érted? – kérdezte a hűséges Beppe.
A leány az ablak felé mutatott.
- Nézz még magasabbra, szállj oda és hozz nekem egy kék holdsugarat!
Beppe újból karjai alá rakta szárnyait.
- Nemsokára visszatérek azzal, amit kértél – mondta, azzal kirepült az ablakon. Kék szemeiben a soktornyú város egyre kisebb lett, ahogy az égbe szárnyalt, mialatt Alice lent, a háza ablakában ült kék szemű macskájával s várta a visszatértét. Beppe elérte a Holdat, letörte egyik kék sugarát, majd elrepült a város fölé magasodó domb irányába.
Alice a kezében tartotta a holdsugarat s felnevetett. Egész nap mosolygott, a másnap azonban ismét az ablaka alatt találta, ahol sóhajtozva ücsörgött.
A hűséges Beppe akkor karjai alá erősítette szárnyait.
- Isten veled szépséges Alice! – mondotta, azzal kirepült az ablakon, fel a kékségbe.
Alice pedig kék szemű macskájával az ablakban ülve mozdulatlanul várta, örökre várta, hogy visszatérjen. 



How nice it is when one's mother-in-law supports one's chocolate addiction and buys her and entire jar of gianduia! Gianduia - just like many other good foods - is an Italian invention; it was first made in Turin, Piedmont, by a confectioner called Michele Prochet when he mixed his chocolate with ground hazelnuts and he saw that it was good :D The chocolate-hazelnut cream got its name from Gianduja, the typical Piedmontese figure, as the first confections were similar to his hat. Somehow like this:


Gianduia then made its career under the name Nutella, but let's stick to reality: Nutella contains palm oil in abundance, while real gianduia is made of hazelnuts, milk, sugar, cocoa and maybe natural aromas.
Naturally, before it will disappear in my stomach, in the special box reserved for chocolate, I had to try it in bonbons. Since the cream is sweet enough in itself, I chose a sour-fruity companion: blackcurrant. 
The final product became just as bittersweet as spring snow and the following fairytale, which was inspired by an Italian song (see above) - I added a third one to the two verses just to be faithful to the structure of tales :) I think this is another proof of my love for the sky.


Ingredients:
20 gr blackcurrant
40 gr gianduia
200 gr white chocolate
luster dust, cocoa butter

Recipe:
I warm up the blackcurrants and sieve them so the seeds and the peels don't get into the puree.
I decorate the cavities of the mould with the mixture of luster dust and melted cocoa butter. I prepare the shells of tempered white chocolate, then I pour some drops of the puree in the bottom of them. This is covered with gianduia. I put them in the fridge for a couple of hours, finally I seal the bonbons.


Alice and the blue
Once upon a time in a far-away town with many towers lived a fair maiden, Alice. She dwelled in her old mansion on the hill above the town with the blue-eyed, faithful Beppe and with her blue-eyed, silver cat. And although beauty surrounded Alice – flowers bloomed in her sunlit garden, songbirds woke her every morning, from her balcony she could see the whole town – everything was in vain as she would never smile. Excluding the outer world she closed herself up in her room and sat in front of her window all day long, turning her face towards the sky. The faithful Beppe tried everything to cheer her up but he constantly failed. Alice was only sighing and gazing at the sky. She only needed something small, a little miracle in order to feel special and be happy finally.
On one lovely spring day the faithful Beppe asked at last, „Tell me what shall I do to see you smile, beautiful Alice?”
The maiden pointed towards the sky. „Look up in the blue, fly there and bring me a gramm of a cloud.”
Beppe then borrowed wings from the birds of the garden, fastened them under his arms and said, „Soon I will return with what you asked for,” and then he flew out of the window.
The towers of the town shrunk in his blue eyes as he floated towards the clouds, and he saw how Alice was sitting motionlessly in her window with her blue-eyed cat, watching him. He reached the first cloud, plucked a piece, then descended to the old mansion
Alice took the piece of cloud in her hands and it seemed that a faint smile passed over her lips. But in that moment the cloud evaporated and she sat back to the window and sighed again.
„What else can I do?” asked the faithful Beppe.
The maiden pointed towards the sky again.
„Look even higher, fly there and bring me a piece of the blue sky!”
Beppe then put on his wings again and said, „Allright, I will soon return with what you wish for,” then he flew out of the window.
Below him the town with the many towers shrivelled as he ascended higher and higher. Down there Alice sat motionlessly in the window with her blue-eyed cat and waited for his return. Beppe reached the sky, tore out a piece then floated down towards the garden.
As Alice took the blue of the sky in her hands, a happy smile spread on her beautiful face. However, one minute later she was sitting in the window again, fixing her gaze sadly on the clouds.
„What else could I do for you?” asked the faithful Beppe.
The maiden pointed towards the window.
„Look even higher, fly there and bring me a blue ray of the Moon!”
Beppe put his wings under his arms again.
„Soon I will return with what you asked for,” he said, then flew out of the window. The town with the many towers became smaller and smaller in his blue eyes as he soared in the sky, while down there Alice sat with her blue-eyed cat in the window of her house  and waited for his return. Beppe reached the Moon, broke off one of her blue rays then flew back towards the hill above the town.
Alice held the moonlight in her hands and laughed out. She was smiling all day long, but the next day found her in front of her window again, where she was sitting and sighing.
The faithful Beppe then fixed his wings under his arms.
„Goodbye, beautiful Alice!” he said then flew out of the window, up in the blue.

And Alice was sitting motionlessly with her blue-eyed cat in the window and waited, waited forever for his return.