August 7, 2017

Limoncello chocolate

A nyári napsütést igyekeztem csokiba foglalni, és mi lenne naposabb a friss citrom ízénél?! Az olaszországi nyaralásokhoz hozzátartozik a limoncello, így aztán ez végezte a tejcsoki burokban. Na de persze nem önmagában, hanem felturbózva még sok-sok citrommal, hogy üdítő savanykás íze még élesebb kontrasztot alkosson a burok édességével.
A csoki ajándék volt Pontusnak, Glenn Hughes dobosának ^^ (lásd  beszámolóm itt)


Hozzávalók:
0,5 dl limoncello
egy pöttynyi tejszín
egy fél citrom héja
egy fél citrom leve
1 kiskanál vaj
100 gr fehércsoki
150 gr tejcsoki

Elkészítés:
A limoncellót egy tálkába öntöm, belereszelem a citromhéjat, és belefacsarom fél citrom levét. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit, beleöntöm a citromos lébe, majd hozzáadom a vajat is, és egyneművé keverem.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat. Miután kihűltek, megtöltöm őket a limoncello krémmel. Hűtőbe teszem, míg a töltelék megbőrösödik, azután lezárom a bonbonokat.

Ezúton kívánok minden kedves olvasónak kellemes nyarat, most néhány napig nem fogok posztolni, mert nyaralni megyek :)


I tried to encompass summer sunshine in a chocolate, and what would be more sunny than the taste of fresh lemon?! Limoncello belongs to the Italian vacations, therefore it ended up in the milk chocolate shells. Not in itself of course, but boosted with lots of lemon so the fresh sour taste would be even more contrasting with the sweet milk chocolate.
This chocoalte was a present for Pontus, the drummer of Glenn Hughes (see my account here)


Ingredients:
0,5 dl limoncello
a tiny bit of cream
lemon zest of half a lemon
lemon juice
1 small spoon of butter
100 gr white chocolate
150 gr milk chocolate

Recipe:
I pour the limoncello in a bowl, I shred the skin of half a lemon in it and squeeze the juice of the same amount of lemon in it. I melt the white chocolate in a baine marie and I pour it in the limoncello. I add the butter and I stir it until it becomes smooth and creamy.
I temoer the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. After they cool down, I fill them. I put them in the fridge until the cream sets, then I seal the bonbons.

I wish every reader a great summer, I will not be posting for a couple of days as I'm going on vacation :)

July 29, 2017

túrókrém szederszósszal // quark cream with blackberry sauce

Az elmúlt heteket a családfám kutatásával töltöttem. Ez egyrészt igen hálátlan feladat, mivel aprólékos kutatómunkát igényel, ugyanakkor hálás is, mert az ember egyszerre teljesen más perspektívából tekint az életére: apró, mulandó, az időben elveszett lény helyett egy századokon átívelő hálózat fontos összekötő pontjaként látja magát. Én vagyok olyan szerencsés, hogy rengeteg anyakönyvi kivonat megmaradt apai nagyapámtól, a másik ágon pedig még van, aki emlékszik, és volt, aki összegyűjtött adatokat, így mindkét ágon legalább 150 évre vissza tudom vezetni a családfámat, de van olyan ág, amelyet egészen a 18. század elejéig is. Jó érzés név szerint ismerni a dédszülőket, ükszülőket, tudni, hogy mikor, honnét származtak, mikor volt a születésük napja, mikor és kivel házasodtak. 
Aztán amikor már napok óta böngészem a 18. századi anyakönyveket, óhatatlanul az jut az eszembe, hogy ha az a bizonyos ősöm aznap este a családi élet helyett mondjuk a vadászatot választotta volna, akkor bizony most nem ülnék itt. Milyen apróságokon múlik az ember élete! Elég lett volna egy eltévedt golyó a második világháborúban, és anyám sosem született volna meg. Na meg amikor az ember már szinte ismerősként üdvözli a családja származási helyén élő, kiterjedt 19. század eleji családokat, akkor az is megfordul a fejében, hogy rákeressen egy-egy különleges hangzású vezetéknévre a facebookon, és amikor három találat áll előtte, ingerenciát érez, hogy rájuk írjon: heló, tudsz róla, hogy N.-ből származik a családod, és egykor az egyik felmenőmmel házasságot kötött a te egyik felmenőd? :D
Különben a családom elég tipikus közép-európai család, mondhatni lemodellezi Magyarország történelmét: eleinte mindenki a saját kis falujában élt, legfeljebb a helyi nemzetiségek keveredtek egymással, majd amikor létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, egyben egy hatalmas olvasztótégely, akkor aztán mindenki utazott mindenhová, kvázi mint ma az EU-ban, határok nélkül. Így történt, hogy a családunk felmenői között cipszerek (felvidéki németek), szlovákok, horvátok, olaszok, osztrákok, szlovének, erdélyiek éppúgy megtalálhatók, mint a tősgyökeres magyar nemes, akinek 1262-ben V. István adta nemesi címét.
Végeérhetetlen a keresgélés, mindig lehet találni újabb és újabb információkat, és visszafelé haladni az időben, elveszni ebben a hatalmas szövevényben. 
Na de hogy a kutatásról se legyen annyira száraz, jól jön mellé egy kis édesség. Mivel a csoki továbbra is reménytelen eset a nyári melegben, ezért inkább valami máshoz használtam fel a megvásárolt fehércsokimat :) A túrókrémet imádom, és persze szederrel igazán klasszikus párosítás ^^


Hozzávalók:
A túrókrémhez:
250 gr túró
150 gr fehércsoki
100 gr mascarpone
egy citrom héja
fél citrom leve
fél zacskó vaníliás cukor
A szederszószhoz:
250 gr szeder
két kiskanál cukor
kb. 3 gr tortazselé por

A túrót egy tálba teszem, a mascarponéval krémesre keverem. Közben felolvasztom a fehércsokit, és hozzákeverem. Belereszelem egy citrom héját és belefacsarok a levéből is egy kicsit, valamint hozzáöntök egy fél zacskó vaníliás cukrot. Alaposan elkeverem az egészet, és beteszem a hűtőbe.
Egy másik edénybe 250 gr szedret szűrőn átpasszírozok. A lé elég sűrű lesz így is, úgyhogy épp csak annyi cukrot teszek hozzá, amennyit megkíván, és elkeverek benne egy fél zacskónyi tortazselé port. Ezután felrakom főni, és addig melegítem, míg be nem sűrűsödik egy kissé. Ekkor megvárom, hogy kihűljön, végül kis üvegbe töltöm, és szintén beteszem a hűtőbe. 
Tálalás előtt néhány kanálnyi szederszószt a túróra öntök, szederszemekkel díszítem.


I spent the last weeks with researching my family tree. From a point of view this is a quite ungrateful task as it requires exhaustive research; at the same time it is special, as suddenly you percieve your life from a completely different perspective: instead of a tiny, evanescent creature lost in time, you see yourself as a significant connecting point in a network arching over centuries. I am lucky enough to have the copies of several certificates from my paternal grandfather; on my mother's side there is someone who still remembers and another, who collected data, so on both sides I can trace back my family for at least 150 years; but there are branches which lead back as far as the beginning of the 18th century. It's a good feeling to know your great-grandparents and great-great-grandparents by name, to know where and when they were born, to whom they got married.
And when I'd been browsing through 18th century matriculae for days, I kept thinking that had this certain ancestor gone hunting instead of choosing family life, then I wouldn't be sitting here. One's life depends on such tiny things! One bullet would have been enough in the second world war and my mother wouldn't have been born. Also, when one salutes almost as friends the extended 19th century families, living at his family's place of origin, then it comes to one's mind to search for certain peculiar surnames on Facebook. And when Facebook shows three results, one feels the urge to write to these people: hello, did you know that your family comes from N. and one of your ancestors got married to one of mine? :D
Apart from that, my family is a quite typical Central European family, we could say it's the model of Hungary's history: at first everyone lived in their villages, they intermingled with members of the local nationalities. Then when the Austro-Hungarian Empire - a huge melting pot - came into existence, everyone was traveling everywhere without borders, just like today in the EU. Among my ancestors there are Zipsers (Germans living in the Northern towns of Hungary, which are parts of Slovakia today), Slovaks, Croats, Italians, Austrians, Slovenes, Transylvanians, as well as an ancient noble Hungarian family who were ennobled by King Stephen V in 1262.
The search is endless, you can always find further and further pieces of information and go back in time, get lost in this huge labyrinth.
But this search should be sweetened a bit, so this time I made a nice dessert: since making chocolate in the summer heat is still hopeless, I used my white chocolate for something else :) I adore quark cream, and together with blacberries it's a classic combination ^^


Ingredients:
Quark cream:
250 gr quark
150 gr white chocolate
100 gr mascarpone
lemon zest
lemon juice
vanilla sugar
Blackberry sauce:
250 gr blackberries
2 small spoons of sugar
ca. 3 gr jelly powder

I put the quark in a bowl and I mix it with the mascarpone. In the meanwhile I melt the white chocolate and I add that too. I scrape one lemon's skin in the mixture and I squeeze some of its juice as well. I also add a small sachet of vanilla sugar. I stir the ingredients and I put the cream in the fridge.
In another pot I press 250 grams of blackberries through a sieve. The liquid will be quite thick so I add only a bit of sugar and half a sachet of jelly powder. I warm it up until it gets more dense, then I wait for it to cool down. I pour it in a small jar and I put it in the fridge.
Before serving, I pour 2-3 spoonfuls of the sauce on the quark and I decorate it with blackberries.

July 19, 2017

pisztácialikőrös // with pistachio liqueur

Hjajj a múltkori családi hepajra vittem egy üveg pisztácialikőrt, amit a többi nőnemű családtaggal bőszen ittunk XD Persze azzal a nem (jól) titkolt szándékkal is vettem a likőrt, hogy majd egy kis adagot felhasználjak belőle csokihoz. Most, hogy otthon voltunk a hétvégére, egyből neki is láttam - bár meg kell mondjam, nagyjából száz ötletem van talonban, egy-két hozzávalót már hetek óta őrzök a hűtőben (nem, nem romlandókat), szóval lassan be kell hoznom majd magamat :D 
Pisztácialikőr+pisztácia az egy álompárosítás, ezt meg kell jegyeznem későbbre, mondjuk a likőrhöz nehéz lesz hozzájutni, de lehet, hogy elspejzolok egy üveggel a biztonság kedvéért, amit aztán majd felhasználhatok kísérletezéshez a csokikkal :D Szóval ha van lehetőségetek, próbáljátok ki ezt a csokit, mert nagyon nagyon finom!!!


Hozzávalók:
0,5 dl pisztácialikőr
20 gr pisztácia
70 gr fehércsoki
150 gr étcsoki
pisztáciatöret

Elkészítés:
A pisztáciát beleőrlöm a likőrbe. Megolvasztom a fehércsokit, és hozzákeverem azt is, így egynemű krémet kapok. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat. Szilárdulás után megtöltöm őket a krémmel, majd beteszem a hűtőbe egy-két órára.
Miután a töltelék kellően összeáll, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat. Ezután már elég egy egész kicsi hűtés nekik, és ki lehet rázni őket a formából, úgyhogy a még olvadt étcsokit felhasználom arra, hogy pöttyöket fessek a szívecskék sarkára. Ezeket megszórom pisztáciatörettel. Ami így beleragad, az lesz a díszítés :)


For the last family gathering I brought a bottle of pistachio liqueur, which we drank together with the other female family members XD Obviously I bought the liqueur with the not (well) concealed intention to use a bit of it for chocolate. Now that we spent the weekend at home I made it - although I have to admit that I have about a hundred ideas on mind, I've been keeping some ingredients in the fridge for weeks already (no, not spoilable ones), so soon I'll have to get done with them :D
Pistachio liqueur+pistachio is a dream pairing, I'll have to remember this; although the liquor is hard to acquire, maybe I'll put away an entire bottle for myself to make my little experiments with chocolates :D So if you have the chance, try this chocolate because it's very very tasty!!!


Ingredients:
0,5 dl pistachio liqueur
20 gr pistachio
70 gr white chocolate
150 gr dark chocolate
pistachio nibs

Recipe:
I grind the pistachio into the liqueur. I melt the white chocolate and add that too until I get a smooth cream. I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they have dried, I fill them with the cream, then I put them in the fridge for a couple of hours.
Once the filling sets, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. Just a little bit of cooling is enough this time and they can be shaken out of the mould, so I can use the still molten dark chocolate to paint little dots on the corner of the hearts. I sprinkle these with pistachio nibs and whatever gets stuck there, is going to be the decoration :)

July 14, 2017

Garrone-os gyümölcssaláta // fruit salad with Garrone

Titkos kertem a szépség és nyugalom szigete, ahol mindig jó lenni, még akkor is, ha az idő nem tökéletes. A vízben úszva megszűnik a világ, csak az ég létezik alattam és felettem, valójában az égben úszom, a madarak úgy kapálóznak, akár az úszók, némelyik verdes a szárnyaival, mint egy gyorsúszó, mások méltóságteljesen, lassan lebegnek. És a felhők, a felhők mindig is arra emlékeztettek, mintha egy végeérhetetlen égi óceán hullámai és habjai lennének, örökké változók, akár az élet. Habfehérek, aranycirmos szegély fut rajtuk csipkeként, szürke szárnyukat puhán terjesztik a hegy fölé, mintha át akarnák ölelni. A naplemente ajtó egy másik világba, mindig máshol, mindig másként, de mindig ugyanabba a másik világba vezet. Olyan tökéletes és gyönyörű ez a világ.
Bárcsak tudnék repülni. Az úszás egy egész kicsit arra emlékeztet... 
Most csak angolul lesz mese. Öt éve írtam, erre pontosan emlékszem. Nem szeretném és nem is tudnám lefordítani. 




Na és ha már nyár, következzék egy igazán nyári finomság. Kedvenc gyümölcseim egyike a sárgadinnye, mérhetetlen mennyiséget meg tudok enni belőle. Csokiban is ki kell majd próbálnom természetesen, de ezúttal az egész családnak készült egy fincsi gyümölcssaláta ^^

Hozzávalók:
1 érett sárgadinnye
2-3 kis méretű körte
2 dl Garrone

Elkészítés:
Félbevágom a dinnyét. Kikaparom a magokat mindkét feléből. Kiskanállal, vagy magszedővel kis gombócokat vájok ki belőlük úgy, hogy a gyümölcshús legalább fele megmaradjon. Feltöltöm őket félig Garrone-nal, majd visszahelyezem beléjük a dinnyedarabkákat. Ha marad még hely, ne sajnáljuk belőle az alkoholt. Végül két körtét vékony szeletekre vágok, és a szélükre helyezem dísznek. Mindkét dinnye-felet beteszem a hűtőbe legalább 3-4 órára, hogy jól lehűljön, és legyen ideje megszívni magát Garrone-nal. 
Tálaláskor tejszínhab, édesszájúaknak akár cukor is mehet bele, bár az igazán érett dinnye nem kívánja a plusz cukrot szerintem.




My  secret garden is the island of beauty and peace; it's always good to be there, even when the weather is not perfect. The world ceases to exist when  I'm swimming, only the sky exists below and above, I am swimming in the sky; the birds are flapping like swimmers, some are fluttering quickly like freestyle swimmers, others float gracefully, slowly. And the clouds, the clouds have always reminded me of the waves and foam of an endless celestial ocean; forever changing like life itself. They are foam-white, golden fringes frame them as laces, they softly spread their grey wings aove the mountain as if they wanted to embrace it. The sunset is a door opening to another world, always from another place and always differently, but always to the same world. This world is so perfect and wonderful.
I wish I could fly. Swimming reminds me a bit of that...
Now here is a tale that I wrote 5 years ago.



And so if it's summer, here is a real summer delight. One of my favourite fruits is melon, I could eat up endless portions of it. I'll have to try it in chocolate as well, but this time I prepared a yummy fruit salad for the entire family ^^

Ingredients:
1 ripe melon
2-3 small pears
2 dl Garrone

Recipe:
I cut the melon into halves. I scrape out the seeds. With a small spoon I scoop little balls out of them, and I leave at least half of the fruit flesh. I fill the halves with Garrone, then I place back the melon pieces. If there is any space left, do not spare the alcohol. Finally I cut up two pears into thin pieces and I put them on the sides. I put the melons in the fridge at least for 3-4 hours until they get cold and absorb the Garrone.
Serve it with whipped cream or even a bit of sugar but a really ripe melon doesn't need additional sugar.






Learning to fly

From the edge of the cliff the landscape looked like a glass globe. Clear, green hills in the foreground; the river, oh the river like a silver ribbon flowing among the familiar forests where so many of childhood’s miracles had happened. Cottages hiding behind the trees; smoke rising to the sky like a white-grey snake. Turquoise mountains on the horizon, below the sky, that endless, vast blueness, the place out of reach, the other half of the world which remained unknown to the villagers, a secret without boundaries. Even those who knew the paths of the stars, who could translate the whisper of the wind and were able to read such signs as a red moon or a rainbow, would never dream of getting there: flying on the wings of the storm, touching the silk of that rainbow, treasure-hunting among the stars.
But little Ilmailu did.
He was desperately attracted to the sky, in love with the Moon, that mystical mother; his passion: staring at the wandering clouds. When wild winds roared, he was sure to be found outside the village on the small field in front of the forest, where the grass waved like a green sea. Every day he sat on the cliffs for hours and watched the setting sun – his family had to have dinner later then all the other villagers because of his habit. At first they tried to persuade him to stay at home, to miss at least one sunset but when they locked up the door, he escaped through the window. So they just gave it up. And thus little Ilmailu was the only one who knew that every sunset painted different colours on the sky and on the land.
However, when it came to real life, Ilmailu could hardly find his way. Living among the clouds, he stumbled in stones and fallen branches; his mates liked to tease him and killed little birds just to see the horror on his face. He was old enough to help out his father in work, but nobody expected him to do anything as they all knew that he would fail.
The shaman, a middle-aged man with white beard secretly appreciated the boy: when Ilmailu was younger (after he passed through the fourth or fifth cycle) he told him a tale about the Falcon, the forefather of their people. He said – and of that little Ilmailu remembered perfectly – that in every third generation the essence of the Falcon descended into a soul and that soul surpassed even the shaman in wisdom, abilities and in the longing for the sky.
That evening, while sitting on the cliff and excitedly waiting for the first stars to light up in the distance coated in mist, little Ilmailu contemplated the Falcon once more. He knew it for sure that somehow he was able to fly. At night his free spirit cleft the sky like a tiny owl – he saw the village and the hills so clearly and next morning when he woke up he remembered his dreams as real experiences.
Now, deep in thoughts, he caressed the brown feather held in his lap. The other feathers wiggled as if they desired to float impatiently. Three times three – the perfect form of the magical number: that might do it. Little Ilmailu sighed and collected all his will. He fastened the nine feathers to the sleeves of his tunic and to his rumpled, long, mahogany hair; then stood up and backed nine steps. His free spirit jumped into his throat, suspecting that it will break its chains soon. Running, then a quick leap into the air – the boy gasped for a second, and then his wings unfolded, spread, flapped and shed some purple feathers.
Little Ilmailu balanced and drifted on the borderline of daylight and night, wakefulness and dreaming, on the star-spotted carpet of the night sky, crying out in rapture. His eyes were watering in the biting wind; the unreal radiance of the setting sun blinded him. He didn’t look down but held his head up high to see the silver void and galaxies shining like golden ponds. His newly gotten, ambitious wings took him higher and higher, to the glowing line of dusk, where the world ceases to exist and consciousness burns out.


His body was found next day at the foot of the cliff, crushed but with a sweet smile on his face, a smile of one who had found the meaning of his life.

July 7, 2017

meggyes-mentás // sour cherry-mint

Hát ez az év vége elég sűrűre sikeredett. És még mindig nincs vége a tennivalóknak. Na de így szép az élet, és még mindig nem panaszkodhatom, mert nem kell napi 8 órát egyhelyben ülnöm valami unott munkahelyen, hanem ott dolgozom, ahol épp kedvem van. Mindemellett viszont a csokizásra alig jut időm mostanság, na meg ez a nagy meleg sem kedvez neki annyira, szóval úgy döntöttem, hogy amíg 30 fok felett leledzünk, inkább csak mousse-t, meg egyéb hűthető finomságokat fogok készíteni.
Minden esetre másfél hete beszereztem néhány mentalevelet, és muszáj volt csokit készítenem velük. Mivel valami hűsítő, nyárias kombinációt akartam alkotni, végül a meggyre esett a választásom, ami kellemesen kiegészíti a mentát. Továbbá, hogy még krémesebb legyen a töltelék, feláldoztam két kanálnyi Pernigotti csokis mogyorókrémet is, ami - mellesleg megjegyzem - igen nehezemre esett... :D


Hozzávalók:
5-6 mentalevél 
50 gr meggy
60+150 gr étcsoki
2 kiskanál étcsokis krém

Elkészítés:
A meggyet és a mentaleveleket összeturmixolom. Felrakom melegedni, és hozzáadok 60 gr étcsokit, elkeverem, míg el nem olvad. Ekkor adok hozzá még két kanál csokikrémet. 
150 gr étcsokit temperálok, beleöntöm a formába. Én most mini cupcake-eket készítettem, amelyhez elég elvégezni ezt az egy műveletet, és miután kiráztam a felesleges csokit, hagyom kicsepegni, majd beteszem a hűtőbe a bonbonformát. Amikor megszilárdultak a csokicsészék, kiütögetem őket a formából, és megtöltöm őket a krémmel. Mentolos cukorkával díszítem, majd alaposan behűtöm.


Well, the end of this semester became quite busy. And it's still not over yet. But life is beautiful like this, and I shouldn't complain as I don't have to sit 8 hours at a boring workplace, but I work wherever I want to. Besides working I don't have much time for making chocolate, and this heat is not the optimal weather for it either, so I decided that as long as it's above 30 degrees, I'll rather make only mousse and other cold goodies.
Still, a bit more than a week ago I managed to get a couple of mint leaves and I had to prepare chocolate with them. Since I wanted to create a cooling, summer-ish combination, I chose sour cherry, which was quite pleasant with mint. Moreover, in order to have an even creamier filling, I sacrificed two spoonfuls of my Pernigotti dark chocolate cream, which wasn't easy...:D


Ingredients:
5-6 mint leaves
50 gr sour cherry
60+150 gr dark chocolate
2 spoonful of dark chocolate cream

Recipe:
I blend the sour cherries and the leaves. I warm them up, I add 60 gr dark chocolate and I stir it until it melts. Then I add two spoonfuls of chocolate cream.
I temper 150 gr dark chocolate, I pour it in the mould. I made mini cupcakes this time, for which it is enough to shake out the excess; I leave the mould upside down so the last bit of excess can drop on the paper, then I put it in the fridge. When the chocolate cups are ready, I take them out of the mould and I fill them with the cream. I decorate them with mint candies and I cool them down again.

July 1, 2017

barackos-rozmaringos // apricot-rosemary

Ó már július van. Szinte csak most kezdődött ez az év, már a fele elment. És mennyi minden történt! Csupa jó dolog. Meg egy pár rossz is, de hát az élet ettől lesz izgalmas. 
Múlt hétvégén családi összeröffenés volt. És hát mi mással készülhetne az ember, ha nem csokival?! :D sikere volt. A múltkori sárgabarack-Tokaji kombó egy másik változatát próbáltam ki, ezúttal rozmaringgal, mert a fűszer-gyümölcs páros igazán ütős tud lenni, ha az ember jól választja meg a hozzávalókat :) A rozmaring például passzol az édes gyümölcsökhöz (lásd még az epret). A fehérbor pedig egy kis extra aromát ad hozzá - a Tokaji fehérbor egyébként is finom gyümölcsös ízű.


Hozzávalók:
0,2 dl Tokaji fehérbor
50 gr sárgabarack
6-7 levél rozmaring
1 kiskanál vaj
40 gr tejcsoki
60+200 gr étcsoki
kurkuma és kakaóvaj

Elkészítés:
Felolvasztom a kakaóvajat, hozzákeverek egy csipet kurkumát, és márványozom a bonbonforma mélyedéseit.
A barackokat alaposan összeturmixolom, majd az összetépett rozmaringgal együtt felmelegítem. Hozzáadom a vajat, majd hozzákeverem a tejcsokit és 60 gr étcsokit. Legvégül beleöntöm a bort.
Temperálom a maradék étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a barackos krémmel, és beteszem a hűtőbe, míg a töltelék megdermed. Ismét temperálom a csokit, és lezárom a bonbonokat.


Ah it's July already! This year has just started and half of it is gone. And so many things have happened! A lot of good things. And some bad too, but that makes life more exciting.
Last weekend there was a family gathering. And what else can one prepare for that, if not chocolate?! :D It was a success. I tried another version of the apricot-Tokaji combination, this time with rosemary because the spice-fruit pairing can be superb if one chooses the ingredients carefully :) Rosemary, for instance, goes well with sweet fruits (see also strawberry). And the wine gives extra aroma to it - Tokaji white wines usually have a nice fruity flavour.


Ingredients:
0,2 dl Tokaji white wine
50 gr apricot
6-7 leaves of rosemary
1 small spoon of butter
40 gr milk chocolate
60+200 gr dark chocolate
turmeric and cocoa butter

Recipe:
I melt the cocoa butter and mix it with a pinch of turmeric, then I marble the cavities of the chocolate mould.
I blend the apricots, then I warm them up with the rosemary torn into little pieces. I add the butter, then the milk chocolate and 60 gr dark chocolate. Finally I pour the wine in the mixture.
I temper the leftover dark chocolate, I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them with the apricot cream and I put the mould in the fridge until the filling sets. I temper the dark chocolate again and I seal the bonbons.

June 24, 2017

mangós-sárgabarackos // mango-apricot

Hát ez eredetileg trüffelnek indult, de ebben az elviselhetetlen hőségben végül inkább a mousse mellett döntöttem. Nagyon könnyed, finom desszert lett és hamar elkészült, mondjuk a nyári gyümölcs-fehércsoki kombináció általában eléggé bejön, és persze egy gyümölcsös fehér bor csak jót tehet az összeállításnak :) Ugyanis nagy nehezen kikönyörögtem kedves férjemtől, hogy hagyjon a múltkor vásárolt isteni Tokajiból egy kicsit, mivel két ötletem is volt a Tokaji-sárgabarack együttesére :) Ez az egyik. A másik majd hamarosan jön :)
Meglátogattak minket a szülei, és az ő tiszteletükre készült ez a mousse, ami persze gyorsan elfogyott a vacsora végén :D 


Hozzávalók (4 főre):
50 gr sárgabarack+ egy fél barack a díszítéshez
50 gr mangó
0,2 dl Tokaji fehérbor
150 ml tejszín
160 gr fehércsoki
4 pillecukor
1 kiskanál vaj

Elkészítés:
A barackot és a mangót alaposan összeturmixolom. Hozzájuk adom a vajat és a pillecukrokat, és felforralom, addig keverem, míg a pillecukrok el nem olvadnak. Ekkor lehúzom a tűzről, hozzáadom a fehércsokit, alaposan összekeverem. Végül beleöntöm a bort.
Egy másik lábosban felverek másfél deci tejszínt. Megvárom, míg a a gyümölcsös krém kihűl, azután egybeforgatom a tejszínhabbal. Kis tálakba töltöm, és alaposan lehűtöm. Tálalás előtt barackszeletekkel és cukordísszel díszítem.


Originally this was going to be a truffle but in this unbearable heat I rather made a mousse. It is a very light, tasty dessert and it didn't take much time to prepare. I usually like the combination of summer fruits and white chocolate anyway and they can only benefit from some fruity white wine. So I begged my husband not to consume the last bit of the wonderful Tokaji wine that we'd bought the other day, as I had two ideas featuring the wine and apricot :) This is one of them. The other one will come soon :)
His parents visited us and I made this mousse for them - it disappeared very quickly after the dinner :D


Ingredients (4 persons):
50 gr apricots+ half an apricot for decoration
50 gr mango
0,2 dl Tokaji white wine
150 ml cream
160 gr white chocolate
4 marshmallows
1 small spoon of butter

Recipe:
I blend the apricot and the mango. I add butter and marshmallows and I boil the mixture until the marshmallows melt. Then I turn off the stove and I add white chocolate to the cream. I stir it, then I pour white wine in it.
In another pot I whip the cream. I wait until the fruit cream cools down, then I combine it with the whipped cream. I put the portions into small bowls and I put it in the fridge for some hours. Before serving, I decorate the mousse with apricot pieces and candies.

June 19, 2017

glam rock

Van az úgy, hogy az ember bemegy a munkahelyére, gyanútlanul berak valami chillout zenét, mondjuk Mike Oldfield-től a Sailinget, és hoppá, szembetalálja magát az ifjú Freddie Mercuryval! Aztán persze nincs megállás, meló helyett addig kutat, míg ki nem deríti, hogy a fiatalember a The Struts nevű banda énekese, azután pedig egy héten keresztül rongyosra hallgatja a dalaikat, mert egyszerűen addiktív a zenéjük.
Youtube kommentekben sokféle zengzetes hasonlatot lehet olvasni róluk, úgy mint: az új Queen; Luke, az énekes mint Freddie, Mick Jagger, Steven Tyler, David Bowie, és így tovább. Nekem elég annyi, hogy a srácok igyekeznek egyik kedvenc zenei zsáneremet, a 70-es évek glam rockját visszahozni, ami igazán dicséretes dolog tőlük, manapság sajnos nem vagyunk elkényeztetve ilyen téren. Na és milyen érzés volt azt olvasni, hogy Luke színpadi kosztümjeit Zandra Rhodes tervezi?! Oh yeah!
Luke az a fajta frontember, akire egy rockegyüttesnek szüksége van: stílusos, karizmatikus, mosolygós, a hangja odavág, nem lehet nem szeretni! A The Struts dalai pedig a legborúsabb napot is képesek feldobni: hajat-szélben-lobogtatós, táncra-ingerlő, kocsiban-letekert-ablak-mellett-hallgatós, felpörgetős dalok, muszáj repeaten hallgatni őket!
Na persze, hogy csokikészítésre inspiráltak...:D A cél az volt, hogy minél tiritarkább, csillogóbb, és ízében is figyelemfelkeltő csoki készüljön :))
A The Struts tiszteletére itt a glam rock csoki, badumm-tss!


Hozzávalók:
200 gr tejcsoki
150 gr magozott meggy
10-12 szem pezsgős cukor (eredetileg robbanós cukrot akartam, de sehol nem lehetett kapni, így fizzy pez maradt helyette :D)
4-5 csipet gyömbér
2 kiskanál cukor
0,2 dl meggypálinka 
6 gr tortazselé (egy kis zacskó fele)
maradék transzferfóliák, csillámzselé, cukordíszek, lüszterpor

Elkészítés:
A maradék transzferfóliákat méretre vágom és beteszem a mágneses csokiformába.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a csokiburkokat. Miután megszilárdultak, apróra tört pezsgős cukrot teszek beléjük.
Most jöhet a meggyzselé: a meggyeket összeturmixolom és átszűröm egy szitán, míg sima meggylét kapok. Hozzáadok két kiskanál cukrot és gyömbért, míg az íze egészen karakteres csípős-savanykás nem lesz. Felforralom a zseléporral, végül hozzákeverem a pálinkát. Amikor a zselé kihűl, kiskanállal a csokiburkokba adagolom. Hűtöm egy pár percig, temperálom a maradék csokit, és lezárom a bonbonokat. Miután kiszedem őket a bonbonformából, azokat, amelyeket nem transzferfóliával díszítettem, megkenem egy kis csokival, és cukordíszeket ragasztok rájuk, lüszterporral, vagy ehető csillámzselével dekorálom őket.



It happens that one goes to work, guilelessly puts in some chillout music, for instance Sailing from Mike Oldfield and boom, finds herself eye to eye with the young Freddie Mercury! Then there's no stopping, instead of working, she is researching until she finds out that the young man is the singer of a band called The Struts and then for a week she's listening to their songs on repeat because they are addictive!
In Youtube comments a lot of pompous metaphors, such as: they are the new Queen; Luke, the singer is like Freddie, Mick Jagger, Steven Tyler, David Bowie etc. For me it is enough that the guys are trying to bring back one of my favourite musical genres, 70s glam rock, which is praiseworthy as we are not spoiled nowadays with such music. And how does it feel to read that Luke's stage costumes are designed by Zandra Rhodes?! Oh yeah!
Luke is the kind of frontman that a rock band needs: he has style, charisma, smile on his face and his voice is superb, it's impossible not to love him! The songs of The Struts can cheer up even the gloomiest days: they are hair-in-the-wind, inspiring-to-dance, listening-while-driving type of songs!
And of course they inspired me to make chocolate...:D My aim was to make a colourful, glittering bonbons whose flavour also strikes :))
So in honor of The Struts, here is the glam rock chocolate, badumm-tss!


Ingredients:
200 gr milk chocolate
150 gr sour cherry
10-12 pieces of fizzy candy 
4-5 pinches of ginger
2 small spoons of sugar
0,2 dl cherry palinka (or any other drink that contains at least 45% alcohol)
6 gr jelly powder
leftover transfer sheets, glitter jelly, candies

Recipe:
I cut the leftover transfer sheets to size and I put them in the magnetic mould.
I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. After they get solid, I put crushed fizzy candies in them.
Now comes the sour cherry jelly: I blend the cherries and sieve them until I get plain juice. I add two spoons of sugar and ginger until its flavour becomes characteristic spicy-sour. I boil it with the jelly powder, finally I mix it with palinka. When the jelly cools down, I put it in the chocolate shells with a spoon. I put them in the fridge for a while; I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons. After I take them out of the mould, I smear a bit of chocolate on the top of those that were not decorated with transfer sheets, and I glue candies on them or I decorate them with luster dust and edible glitter jelly.


June 16, 2017

ribizlis-rózsaborsos // red currant-rose pepper

Az alábbi bonbon a tesóm szülinapjára készült. Általában ha valahova látogatóba megy az ember, akkor házi pálinkával kínálják - nos, nálunk a ribizlibor a menő, házi gyártású aperitif. Sajnos egy-két éve már nem termett elég ribizli a bokrokon, úgyhogy ki kellett vágni őket és újakat ültetni helyettük, ezeknek az első termése most érett be. És ha már így alakult, természetesen nem tudtam megállni, hogy ne kerüljenek bonbonba :D A ribizli olyan kellemesen savanykás, és mindig az volt az érzésem, hogy a rózsabors jól passzol az efféle gyümölcsökhöz, úgyhogy nem is kellett sokat töprengeni a ganache összetételén :)


Hozzávalók:
100 gr fehércsoki
200 gr étcsoki
0,4 dl ribizlilé
0,1 dl pezsgő
5-6 szem rózsabors
egy kiskanál vaj
3-4 szem liofilizált vörösáfonya

Elkészítés:
A ganache-hoz először felmelegítem a ribizlilét és a vajat, valamint a mozsárban apróra tört rózsaborsot. Hozzáadom a 100 gr fehércsokit, összekeverem, végül hozzáöntök egy kis pezsgőt, ami kellemesen feldobja majd a krémet.
Temperálom az étcsokit, és megtöltöm a bonbonforma mélyedéseit, majd kiöntöm a felesleget. Miután megszilárdult a burok, megtöltöm a krémmel, és beteszem a hűtőbe. Amikor a töltelék megbőrösödik, lezárom a bonbonokat. A talp megdermedése után kiütögetem őket a formából. Díszítésként a maradék temperált csokival liofilizált vörösáfonya darabkákat ragasztok a tetejükre.


These bonbons were made for my sister's birthday. Usually when one visits someone, they are offered home made pálinka - well, our cool, home made aperitif is redcurrant wine. Unfortunately in the last couple of years the bushes didn't grow enough berries so we had to cut them out and plant new ones. The first portion of redcurrants became ripe nowadays and obviously I couldn't withhold myself from putting them into chocolate :D Redcurrants are pleasantly sour and I always had the feeling that rose pepper goes well with such fruits, so I didn't have to speculate too much on the ingredients of the ganache :)


Ingredents:
100 gr white chocolate
200 gr dark chocolate
0,4 dl redcurrant juice
0,1 dl champagne
5-6 rose peppers
one spoonful of butter
3-4 lyophilised cranberries

Recipe:
I warm up the redcurrant juice, the butter and the crushed rose peppers. I add 100 gr white chocolate and I stir the mixture, finally I pour 0,1 dl champagne in it, which will zing up the ganache. 
I temper the dark chocolate and I fill the cavities of the mould, then I get rid of the excess. After the shells harden, I fill them with the cream and I put the mould in the fridge. When the filling sets, I seal the bonbons. I take them out of the mould and I decorate them with pieces of lyophilised cranberries: I stick them on the top with tempered chocolate.