tag:blogger.com,1999:blog-54971620292960388842024-03-18T06:35:56.659+01:00MeseCsoki - Fairytale ChocolateÜdv a világomban, ahol az álmaimat csokiba, mesékbe és zenébe öntöm /
Welcome to my world where my dreams take the form of chocolate, tales and musicMoonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.comBlogger311125tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-54109553032726713042024-03-16T09:12:00.002+01:002024-03-16T09:12:34.941+01:00Cremini<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Rettentően szeretem az olasz kaját. Nem vagyok egy sütis fajta, de a legtöbb sütijük, a saját csokimárkáik, az olasz különlegességek, pl. gianduja, na azok mindig mentek. Nemrég végre találtam törökmogyorót egy helyi boltban, és ennek apropóján megint elkezdtem mogyorós krémeket készíteni. Már nem is tudom, hogyan jött szembe a cremini receptje, a lényeg, hogy egyszeriben olthatatlan vágyat éreztem iránta, ezért tegnap készítettem is egy jó nagy adagot. Amit erről a desszertről tudni illik, az az, hogy mindhárom rétege csoki és mogyorókrém kombinációjával készül, ezért nevéhez híven nagyon krémes, lágy, könnyen olvad. Épp ezért érdemes hűtőben tartani, és csak fogyasztás előtt egy negyed órával elővenni. Én egy <a href="https://blog.giallozafferano.it/simona68/cremini-fatti-in-casa/" target="_blank">olasz receptet</a> használtam; eredetileg természetesen IGP piemonti mogyoróból kéne készíteni, de az itthon aranyárban van... Amit még tudni érdemes a creminiről, az az, hogy</span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"> függőséget okoz, ezért csak módjával szabad fogyasztani!!!</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKqupF_ZilUpin5mOTiAS3IhI58Cuqzv6cKfkGVvzpnK80FIb44DkBvpnYeVgIYxGxxfNuqHp4luNyCN9pMMrhDwhYdWn1HuTC3FcDTe9tBAc-AkVQWaVKNuNAFORMKwIPiS6sWq0flBz87mwfzZ9VrIHlRoZLkvKb7LlbFQiqfMo2PJA4uPWBnRJdpu9o/s3498/20240316_071606%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2700" data-original-width="3498" height="309" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKqupF_ZilUpin5mOTiAS3IhI58Cuqzv6cKfkGVvzpnK80FIb44DkBvpnYeVgIYxGxxfNuqHp4luNyCN9pMMrhDwhYdWn1HuTC3FcDTe9tBAc-AkVQWaVKNuNAFORMKwIPiS6sWq0flBz87mwfzZ9VrIHlRoZLkvKb7LlbFQiqfMo2PJA4uPWBnRJdpu9o/w400-h309/20240316_071606%20(1).jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />100 gr étcsoki<br />100 gr tejcsoki<br />150 gr fehércsoki<br />135 gr mogyoró<br />olívaolaj</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A mogyorót robotgépbe teszem, néhány kiskanál olívaolajat öntök hozzá (én négyet tettem, hogy krémesebb legyen), és addig darálom, míg sima pasztát nem kapok.<br />Felolvasztom az étcsokit és a tejcsokit, kimérek 75 gr mogyorópasztát, és egybekeverem őket. Egy kb 25x15 cm-es négyszögletes, magas falú edényt kibélelek sütőpapírral, beleöntöm a krém felét, kicsit a pulthoz ütögetem, hogy szétterüljön. Ezután az edényt a mélyhűtőbe teszem 10-15 percre, míg a krém teteje megszilárdul.<br />Eközben felolvasztom a fehércsokit, összekeverem 60 gr mogyorópasztával. Kiveszem az edényt a hűtőből, beleöntöm a fehércsokis krémet, és elegyengetem. Ismét visszarakom a mélyhűtőbe egy kis időre, míg a krém megköt. Ekkor a tetejére öntöm a maradék étcsokis krémet, és még félórára hűtőzöm.<br />Amikor kész a cremini, a sütőpapírnál fogva kiveszem az edényből, lehámozom a papírt, és egy éles késsel levágom az egyenetlen széleket. Kb. 2x2 cm-es kockákat vágok, és tálalom.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJoX2hZJuao26MaCdlzUKgITvOdbhHuLCepA9jkORCB1zfWWiwiVagZZE_GgkphQRlQtyvWdkN0_-CAMtYNH4LDx-a_q9OYC5DGeTM4s86e-KpP9lF52ZGUgsiGrcTUHif31FNuwml_gSZD9_WEVJ9bKKAD1UvW9LrzzePMqLMapGJzegWPPcuApcehWe1/s3354/20240316_071701%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2850" data-original-width="3354" height="340" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJoX2hZJuao26MaCdlzUKgITvOdbhHuLCepA9jkORCB1zfWWiwiVagZZE_GgkphQRlQtyvWdkN0_-CAMtYNH4LDx-a_q9OYC5DGeTM4s86e-KpP9lF52ZGUgsiGrcTUHif31FNuwml_gSZD9_WEVJ9bKKAD1UvW9LrzzePMqLMapGJzegWPPcuApcehWe1/w400-h340/20240316_071701%20(1).jpg" width="400" /></a></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/6jWsIpAbo-8" width="320" youtube-src-id="6jWsIpAbo-8"></iframe></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">I adore Italian cuisine. I don't usually like cookies, but most of their pastries, their own chocolate brands and Italian specialties like gianduja, well, I've always been a fan :D Not long ago I discovered hazelnuts in a local shop and I started to make various hazelnut spreads and creams. I don't even remember how I found the recipe of cremini, but suddenly I felt an unquenchable desire for them, so yesterday I made a huge portion. What you need to know about this dessert is that all three layers are made with the combination of chocolate and hazelnut paste, therefore it is very creamy, silky and melts easily. Therefore it is advisable to keep it in the fridge and take it out only 15 minutes before consuming. I used an <a href="https://blog.giallozafferano.it/simona68/cremini-fatti-in-casa/" target="_blank">Italian recipe</a>; originally it would be best to use IGP Piemontese hazelnut, but that costs a fortune... What you also need to know about cremini is that it causes addiction, so eat it with caution!!!</span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhinyn3_7DXexaVQAGkN-xXRhNQgb7nD1GMjJsXgT0aX2LzEcMYyA0q_SfBoI2MbC8-G6sMxCS-zIi5SOsKBdmQ1Z9oOCIt0Ea6L7h7g0AU3MOOynC-HhymzWAHK0wJnSxPPh9zJ2mRjKsUrIqNymBwscGWgU1LSDIych9RHq8_6Z_V94GDeM686Glc97Yc/s3107/20240316_071743%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2700" data-original-width="3107" height="348" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhinyn3_7DXexaVQAGkN-xXRhNQgb7nD1GMjJsXgT0aX2LzEcMYyA0q_SfBoI2MbC8-G6sMxCS-zIi5SOsKBdmQ1Z9oOCIt0Ea6L7h7g0AU3MOOynC-HhymzWAHK0wJnSxPPh9zJ2mRjKsUrIqNymBwscGWgU1LSDIych9RHq8_6Z_V94GDeM686Glc97Yc/w400-h348/20240316_071743%20(1).jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />100 gr dark chocolate<br />100 gr milk chocolate<br />150 gr white chocolate<br />135 gr hazelnut<br />olive oil</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I put the hazelnut in a blender and pour some olive oil on it to make it more creamy. Then I blend it until I get a smooth paste.<br />I melt the dark and milk chocolates, and add 75 gr hazelnut paste. I line a ca. 25x15 cm dish with parchment paper and pour half of the cream in it, then tap it on the counter so that it spreads evenly. Finally, I put the dish in the freezer for 10-15 minutes until the cream sets.<br />In the meantime, I melt the white chocolate and combine it with 60 gr hazelnut paste. I take the dish from the freezer and pour the white chocolate cream in it. I put it back in the freezer for a while until the cream sets. Then, I pour the leftover dark chocolate cream on the top and leave it in the fridge for about half an hour.<br />When the cremini are ready, I lift it out of the dish, peel off the parchment sheet and cut off the edges. Finally, I cut 2x2 cm cubes and they are ready to be served.</span></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-51037310068969016502024-01-28T12:53:00.002+01:002024-01-28T12:53:14.439+01:00gránátalma-chili // pomegranate-chili<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Nagyon szeretek csokival bíbelődni, és még amikor semmi energiám, néha olyankor is bekattan és nekilátok órákon át festegetni egy tálcányit. Ez most épp ilyen alkalom volt - előre készítettem Valentin-napi csokit életem férfijainak :D Úgy tűnik, a következő napokban nem igazán lesz időm ilyesmire, úgyhogy előre kellett cselekedni :)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />25 ml gránátalma szirup<br />25 ml tejszín<br />10 gr vaj<br />100 gr tejcsoki<br />200 gr fehércsoki<br />chili<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A tejcsokit apró darabokra tördelem és egy tálkába teszem. Összeöntöm a gránátalma szirupot, a tejszínt és a vajat, és felforralom őket. Ezután a csokira öntöm, és addig kevergetem, amíg fényes ganache-t nem kapok. Chilivel ízesítem.<br />A forma mélyedéseit porfesték és olvasztott kakaóvaj keverékével díszítem. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a gránátalmás krémmel, majd hűtőbe teszem a formát. Amikor a ganache megbőrösödött, kiveszem, és temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisWQM0PS13mf_GpV-7u32IItNz6b6MK2Dcr1uLKT_u_i3J-1WU_O26FQvAQp7YIjv5H53VsvqPllFNeV65myzGC-GlfT7VTX5dFUvDHLxejIeBHtHz_O8RokFiwmanW25gtjKmucdO1rKb5rwoBqDbLY2srDX4u1AEme5PPYMeSGRcB89dELDjb6xypGvs/s3679/DSCN1334.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3066" data-original-width="3679" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisWQM0PS13mf_GpV-7u32IItNz6b6MK2Dcr1uLKT_u_i3J-1WU_O26FQvAQp7YIjv5H53VsvqPllFNeV65myzGC-GlfT7VTX5dFUvDHLxejIeBHtHz_O8RokFiwmanW25gtjKmucdO1rKb5rwoBqDbLY2srDX4u1AEme5PPYMeSGRcB89dELDjb6xypGvs/w400-h334/DSCN1334.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">I love to deal with chocolate, and sometimes this overwhelms me even when I have zero energy and I start to paint for hours to make a tray of nice looking bonbons. This was such an occasion - I had to prepare the Valentine's day chocolate for my men in advance :D It seems that in the coming days I won't have time for it, so I had to do it now :)</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />25 ml pomegranate syrup<br />25 ml cream<br />10 gr butter<br />100 gr milk chocolate<br />200 gr white chocolate<br />chili<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I break the milk chocolate into smaller pieces and put them in a bowl. I pour the pomegranate syrup, the cream and the butter together and boil them. Then I pour them on the chocolate and stir it until I get a shiny ganache. I season it with chili.<br />I decorate the cavities of the mold with the mixture of paint powder and cocoa butter. I temper the white chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the pomegranate cream, then I put the mold in the fridge. When the ganache sets, I take it out and I seal the bonbons with tempered white chocolate.<br /></span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM7hhuN-MB7ClqmZrmo8bwDD9PYTT8d9vSV6YX22gpc2MYEI4ZuxU78IZr5tte3P0aUjFeu2JhbtPSfKsMN0ZIXT5Egdq13FQsWyBsX0VObuAaxq-ltxO3bWU4Z2SnI0LMy3sOY7uZBv1RsaFSwnm6hgwYPSxB58ICNepowJ-f6yfFkwD6YdKhKX-psdra/s3254/DSCN1333.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3254" data-original-width="3053" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM7hhuN-MB7ClqmZrmo8bwDD9PYTT8d9vSV6YX22gpc2MYEI4ZuxU78IZr5tte3P0aUjFeu2JhbtPSfKsMN0ZIXT5Egdq13FQsWyBsX0VObuAaxq-ltxO3bWU4Z2SnI0LMy3sOY7uZBv1RsaFSwnm6hgwYPSxB58ICNepowJ-f6yfFkwD6YdKhKX-psdra/w375-h400/DSCN1333.jpg" width="375" /></a></div><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-29506846336448200522023-12-28T09:53:00.003+01:002023-12-28T09:53:59.955+01:00hóvihar // blizzard<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Karácsonyi ajándék volt ez a bonbon, a töltelék igazából egyszerű, csak az áztatás miatt időigényes. A festegetéssel is elpepecseltem egy darabig, de persze úgy nem nehéz, ha az embernek nincs festékszórója...<br />Amikor ez készült, épp úgy tűnt, hogy fehér karácsonyunk lesz: vastag hópaplan fedte be a várost, és hosszú évek után végre reménykedhettem. Persze másnap elolvadt az egész, de nem baj, legalább 24-e délig volt egy kis fehér :)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />15-20 szem meggy<br />40 ml borpárlat vagy pálinka<br />100 gr marcipán<br />200 gr étcsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A meggyszemeket félbevágom (kimagozom, ha nem mirelit), és beáztatom a borpárlatba. Egy délután hagyom ázni, azután leszűröm és kinyomkodom a meggyeket, hogy ne maradjon benne túl sok nedvesség.<br />Arannyal összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Szivaccsal középkékre festem a felüket, azután fehérrel átfestem a mélyedéseket. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Mindbe belehelyezek egy fél szem meggyet, amit letakarok marcipánnal. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE8led0iWzSSkJJF5OGZ8exE8yeR9PcQDtDEXSbi-ehxkOR34ZtJSfQHGdL7GRmqD0yTHfpsK-Aq7Da45FGQA3JE7dvd8c2c2UxWRrh8M-8PK7bpW1_qOA1ryka5zYLPOYZohE5ugqGsZ2R1UkIrA92FGO13xnpfd0mOlNoGCP3R_qq7N0iZPuzmaiPrex/s4088/DSCN1305.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2759" data-original-width="4088" height="270" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE8led0iWzSSkJJF5OGZ8exE8yeR9PcQDtDEXSbi-ehxkOR34ZtJSfQHGdL7GRmqD0yTHfpsK-Aq7Da45FGQA3JE7dvd8c2c2UxWRrh8M-8PK7bpW1_qOA1ryka5zYLPOYZohE5ugqGsZ2R1UkIrA92FGO13xnpfd0mOlNoGCP3R_qq7N0iZPuzmaiPrex/w400-h270/DSCN1305.jpg" width="400" /></a></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">I made these bonbons as Christmas present - the filling is rather simple, but it takes time because of the soaking. Painting also took some time but of course it's easy to spend time with it if you don't have an airbrush...<br />When I prepared these, it seemed that we would have a white Christmas: a thick blanket of snow covered the city and after long years, finally I had hope. But of course the next day it all melted - at least we had some snow left until noon on 24 :)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />15-20 sour cherries<br />40 ml brandy or pálinka<br />100 gr marzipan<br />200 gr dark chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I cut the cherries into two (and deseed them if needed), and soak them in the brandy. I leave them for an entire afternoon, then I pour off the brandy and squeeze most of the leftover juice out of the cherries.<br />I sprinkle gold luster into the cavities of the mold. With a piece of sponge, I paint half of them blue, then I paint the cavities with white. I temper the dark chocolate, I prepare the shells. I place a half cherry into each of them, which I cover with marzipan. Finally, I temper the dark chocolate and I seal the bonbons.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDUQ57BcIhG68ws4HazeodRQfI-WKi2JE-A3ukf94ze2t9NmodMebztNsgy76LqPTCP5nzrkbsQA52BV_upWbz03WoA5tQm-RQ9549qelV3r9RuLU_Jivci-K8_F4a0MTVnxr3qnd-zCyQRsc8vjFaD_njx8kiLieKlDB2-jPMBgI1ZMfioyMBL0nFOkBS/s3756/DSCN1303.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2767" data-original-width="3756" height="295" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDUQ57BcIhG68ws4HazeodRQfI-WKi2JE-A3ukf94ze2t9NmodMebztNsgy76LqPTCP5nzrkbsQA52BV_upWbz03WoA5tQm-RQ9549qelV3r9RuLU_Jivci-K8_F4a0MTVnxr3qnd-zCyQRsc8vjFaD_njx8kiLieKlDB2-jPMBgI1ZMfioyMBL0nFOkBS/w400-h295/DSCN1303.jpg" width="400" /></a></div><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-65438792651221836112023-12-23T17:03:00.001+01:002023-12-23T17:03:04.138+01:00Advent IV<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Bölcsis karácsonyozásra készült az alábbi csoki, úgyhogy igyekeztem egyszerűre venni a figurát. Először a ganache-ba akartam keverni a kekszdarabokat, de végül letettem erről, mert nem akartam, hogy teljesen átázzanak. Így végül kétrétegű töltelék készült :)</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXh1LmWRIRHurr7KBHS0LVWFWhktyu8YEERKkYrDPHNP5-r8-Mx38SE13yDOqFuboZuHMzZn-3aVC1blZVYGCX1_DgouvIyyEaIUEOlNIDWKI-RKvzaaQYnObmEAmlq7uHcwwnEtVu5jMiB9Fd8D6GHo1GO0mzQckWUTl19lSe2K69vRhKpftT-NQY9SoB/s3729/DSCN1301.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2940" data-original-width="3729" height="315" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXh1LmWRIRHurr7KBHS0LVWFWhktyu8YEERKkYrDPHNP5-r8-Mx38SE13yDOqFuboZuHMzZn-3aVC1blZVYGCX1_DgouvIyyEaIUEOlNIDWKI-RKvzaaQYnObmEAmlq7uHcwwnEtVu5jMiB9Fd8D6GHo1GO0mzQckWUTl19lSe2K69vRhKpftT-NQY9SoB/w400-h315/DSCN1301.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />200 gr étcsoki<br />50 ml tejszín<br />10 gr vaj<br />100 gr tejcsoki<br />2-3 db <a href="https://detkikeksz.hu/termekek/edessegek/mese-mezes-linzer/" target="_blank">Mese keksz</a><br />cukorgyöngyök</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Megolvasztom a tejcsokit, a vajhoz és kimért tejszínhez keverem. <br />Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket félig a ganache-sal. Apró darabokra töröm a Mese kekszet, és minden bonbonban a csokis oldalával lefelé a ganache-ra helyezek néhány darabot. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat. Kiszedem őket a formából, és végül temperált étcsokival a tetejükre ragasztok egy-egy cukorgyöngyöt.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/CjWQZBmJf6M" width="320" youtube-src-id="CjWQZBmJf6M"></iframe></div><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 14.2pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Kettes, négyes, hatos, nyolcas, tizenkettes… – Tarin elakadt, visszább
libegett, és ismét átnézte a kezében tartott leveleket. – Hiányzik a tízes! –
kiáltott fel, és Pikára nézett. Letelepedtek a háztető ormára.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Mondtam, hogy nem hisz – vetette oda a szarka. – Miért vártad, hogy akkor írni
fog a Mikulásnak?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
vállat vont. – Csak reménykedtem… Mit lehet kezdeni a hozzá hasonlókkal?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Pika
felborzolta a tollait. – Nem sokat.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– De
hát akkor nem fog ajándékot kapni?! – borzadt el a lány. – Hiszen attól, hogy
nem írt levelet, még lehetett jó gyerek!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– A
Mikulás viszont nem gondolatolvasó – jegyezte meg csípősen Pika.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
nem válaszolt, a gondolataiba mélyedt.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Már megint min töröd a fejed?! Többet nem engedem, hogy eltérj a szabályoktól!
– csípte meg a karját a szarka. Tarin még mindig merengve repült fel, nem
válaszolt a társának. Újrakezdte az ellenőrzést, majd miután végzett, áttért a
következő utcára. Késő este értek vissza az északi sarkra.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Karácsony
éjjelén a Mikulás hótündérek csapatával indult útnak. Tiszta, kristályfekete ég
és tűéles fényű csillagok alatt suhantak, hogy mint annyi éve már, titokzatos
útjukon idén is eljuttassák minden gyerekhez a várva várt ajándékokat. Tarin
először tartott velük, izgatottsága nem ismert határt. Közvetlenül a szán
nyomában repült, és alig várta, hogy kézbesíthesse a rá bízott meglepetéseket.
Utcáról utcára, városról városra jártak, nesztelenül, sebesen látogatták a
házakat.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Amikor
odaértek ahhoz a bizonyos házhoz, Tarin a szomszéd utcában parkoló szánhoz sietett,
és megállt a zsákjában matató Mikulás mellett. Az öreg várakozásteljes arcára
pillantott, és kedélyesen elmosolyodott.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Itt vagyunk?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
bólintott.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Mikulás
elővett egy kis csomagot, ami külön a szán ülésére volt készítve. – Akkor vezess!
– mondta a leánynak.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Nem hiszem el, hogy szóltál Mikulásnak! – zsörtölődött suttogva Pika. – Mintha nem
lenne elég dolga enélkül is!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– De
Mikulás minden gyerekkel törődik – még azzal is, aki nem hisz benne – felelte Tarin.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Ekkor
értek a tízes számú ház ablakához. Mikulás kesztyűs keze egyetlen érintésével kinyitotta,
és bekukucskált. Tarin lélegzetvisszafojtva figyelte hátulról, amint a nagyszakállú
feje eltűnik odabent, s egy darabig csak motoszkálásának neszeit lehetett
hallani. Piros sapkája sziluettjét kirajzolták a szobában égő karácsonyi
fények.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Egyszerre
valami csörömpölve hullott le odabent. Tarin és Pika rémülten bámult egymásra.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Hoppá…
– dörmögte Mikulás.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Fény
támadt, és a hótündér Mikulás válla felett látta, ahogy egy gyermek felül az ágyában,
az ablak felé fordul, s tátott szájjal nézi őket.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Mikulás
mosolyogva intett neki, behúzta az ablakot, azzal elindult vissza a szánjához.
Tarin egy darabig még figyelte, mit tesz a kisfiú – az ablakhoz szaladt,
Mikulás után kémlelt, majd fogta és kibontotta az ajándékát – aztán követte a
nagyszakállút.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Mi
történt? – kérdezte aggodalmasan.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Ó,
semmi, csak véletlenül levertem az ablakpárkányon lévő gyertyatartót.
Aggodalomra semmi ok, a gyertya már kialudt benne – kacsintott Mikulás.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
és Pika lemaradt, összenéztek.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Direkt csinálta – jelentette ki Pika.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
szája széles mosolyra húzódott. Még akkor is mosolygott, amikor már rég messze
jártak.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 14.2pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBShC1t3tc6C6BogAWwG3f686AMf1b_L-o9qPpkQY7pQVfBv_LlqqP0-JrYljklCTPnlbcSVbHfTQ8aRQr7CUEaBj5njeNaNRkNwTN01AZukyZZ_2uJSOAEB_V_37KcJEwciT5rjsX-WyJTpIbSxBrOqkfrkwPZo2D3SnPSo5zw8xTq0piia5uFyfCYKCv/s4088/DSCN1300.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3066" data-original-width="4088" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBShC1t3tc6C6BogAWwG3f686AMf1b_L-o9qPpkQY7pQVfBv_LlqqP0-JrYljklCTPnlbcSVbHfTQ8aRQr7CUEaBj5njeNaNRkNwTN01AZukyZZ_2uJSOAEB_V_37KcJEwciT5rjsX-WyJTpIbSxBrOqkfrkwPZo2D3SnPSo5zw8xTq0piia5uFyfCYKCv/w400-h300/DSCN1300.jpg" width="400" /></a></div><span style="text-indent: 0px;"><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">I made these bonbons for the Christmas celebration at my son's nursery, therefore I tried a very simple recipe. At first, I wanted to mix the biscuit pieces into the ganache, but then I gave up this idea because I didn't want them to get soaked. So finally I made a two-layer filling :)<br /></span></span><p></p><p><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />200 gr dark chocolate<br />50 ml cream<br />10 gr butter<br />100 gr milk chocolate<br />2-3 pcs <a href="https://detkikeksz.hu/termekek/edessegek/mese-mezes-linzer/" target="_blank">Mese keksz</a> (a gingerbread flavored linzer biscuit)<br />candy pearls</span></p><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"></span><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 14.2pt;"><span style="text-indent: 0px;"></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I melt the milk chocolate and mix it with the cream and the butter.<br />I temper the dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them halfway with the ganache. I break up the biscuits into little pieces and place a couple of them on the top of the ganache layer. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. I take them out of the mold, and finally, I glue one candy pearl on the top of each bonbon with tempered dark chocolate.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2mYyrhPIy6GkElBedpu9T2vhqyJLzi8cVZRMCncyRnM04aiYLUtmgiBs9fXdtpfrCX8kLXDtAk5RNpr-rKb6n2eVY4YY7AIax7UkBVulnhWHWHXLb4_lHu0dN4uujvbGkA9wfEaPvaMeENcBZLw5K2PWHlkCStzDoav3ozZdzzit_YsV3nh6lrUC7qQHt/s3679/DSCN1299.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2772" data-original-width="3679" height="301" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2mYyrhPIy6GkElBedpu9T2vhqyJLzi8cVZRMCncyRnM04aiYLUtmgiBs9fXdtpfrCX8kLXDtAk5RNpr-rKb6n2eVY4YY7AIax7UkBVulnhWHWHXLb4_lHu0dN4uujvbGkA9wfEaPvaMeENcBZLw5K2PWHlkCStzDoav3ozZdzzit_YsV3nh6lrUC7qQHt/w400-h301/DSCN1299.jpg" width="400" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Number two, four, six, eight, twelve..." Tarin stopped short, floated back and went through the letters held in her hand again. "Number ten is missing!" she exclaimed and looked at Pika. They sat down on top of the roof.<br />"I told you that he doesn't believe," said the magpie. "Why did you expect him to write to Santa then?"<br />Tarin shrugged. "I was just hoping... What can we do with kids like him?" </span></div><div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Pika shook his feathers. "Not much."</span></div><div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">"But then he won't get any presents?!" cried out the girl in horror. "Even if he didn't write a letter, he could be a good child!"</span></div><div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">"But Santa is not a mind reader," remarked Pika sharply.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Tarin didn't answer, she was deep in thought.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">"What are you thinking about again?! I won't let you break the rules anymore!" The magpie pinched her arm. Tarin flew away still brooding, she didn't reply her companion. She restarted checking the letters, and when she was done, she went to the next street. It was late night by the time they returned to the north pole.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">On Christmas eve, Santa went out with a group of snow fairies. They glided under a clear, crystal black sky and stars shining with a sharp light, to bring the awaited presents to all the children - just like they had been doing so for many years. Tarin flew with them for the first time, she could barely contain her excitement and she could hardly wait to deliver the surprises entrusted to her. They went from street to street, from town to town, noiselessly and quickly.</span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">When they reached that particular house, Tarin hurried to the sleigh which was parking in the neighboring street, and she stopped next to Santa who was digging in his bag. The old man looked at her expectant face and smiled.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Are we there?"</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin nodded.</span></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Santa took a small package which was prepared on the sleigh's seat. "Then lead me!" he told her.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"I can't believe you told Santa!" griped Pika. "As if he didn't have enough to do!"</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"But Santa cares about all the children - even those who do not believe in him," answered Tarin.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">They reached the window of house number ten, Santa opened it with one touch of his gloved hand, and he peeked inside. Tarin was observing breathlessly from behind as his head disappeared in there and for a little while, only the faint noises of his fumbling could be heard. The Christmas lights painted a silhouette on his red cap.</span></div><div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Suddenly something fell off clattering. Tarin and Pika stared at each other terrified.</span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Ooops..." murmured Santa.</span></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">A light was turned on and the snow fairy saw above Santa's shoulder as a child sat up in his bed, turned toward the window and looked at them with his mouth hanging open.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Santa waved to him smiling, closed the window and started back to his sleigh. Tarin was observing what the child was doing - he ran to the window, peering after Santa, then he opened his present - then she followed the old man.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"What happened?" she asked worriedly.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Oh, nothing, I accidentally knocked off the candlestick from the window sill. No worries, the candle had gone out already," winked Santa.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin and Pika fell behind, they looked at each other.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"He did it on purpose," declared Pika.</span></div><div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin smiled a big smile. She was smiling even when they departed, and were already far away.</span><br /><p></p></div>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-71950030848293192832023-12-10T18:41:00.001+01:002023-12-10T18:41:23.148+01:00advent II<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Ezúttal karamellvariációk készültek: alapból öt adag sima karamellás csoki volt a leadott rendelés, de úgy döntöttem, hogy az unalmas; kicsi megbolondítom. Így lett sós karamellás, málna balzsamecet-karamellás, kávés-karamellás és fehércsokis-karamellás. </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />250 gr cukor<br />200 ml tejszín<br />40 gr vaj<br />40 gr méz<br />50 gr fehércsoki<br />10 ml málna balzsamecet<br />só<br />fél kiskanál instant kávé<br />400 gr tejcsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Felmelegítem és megolvasztom a cukrot, mígy szép, sötétarany szímű karamellt kapok. Ekkor beleadagolom a mézet és a vajat, majd kis részletekben hozzáadom a tejszínt. A kész karamellszószt négyfelé porciózom. Az első adagba két csipet sót teszek. A másodikba fél kiskanál instant kávét, és alaposan elkeverem, hogy feloldódjon. A harmadik adaghoz hozzákeverem a fehércsokit. Végül, miután kissé hűlt, a negyedik adagba beleöntöm a balzsamecetet.<br />Két adag bonbont készítek. Az egyik adagot fröcsköléssel díszítem: fehér és arany festéket használtam ehhez, hogy a hóesést imitálja. Néhány bonbon "hátterét" sötétkékre festem. A második adagnál vörös, arany és fenyőzöld csíkokat húztam a bonbonforma mélyedéseibe.<br />Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a különböző karamellkrémekkel, és hűtőbe teszem a formát. Végül temperált tejcsokival zárom le a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimHrzP0LGamJXe-zDi4NGStlBLtQsc6QbU2QMD73E0X-WNmCZGx9MoJRJeuRCR5RWGvtRtSY-ya4vcfqAFRJ_1sL5NDIwtQb4QWvEVOAXFXl44MELKkPpEkFivPw35_7d94pLiT1h5D3yypQ6oH0pIPl7fYo4hEijdV-Js41iR2WN5rO9X0Q3_BunoGgeV/s3679/DSCN1293.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3679" data-original-width="2911" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimHrzP0LGamJXe-zDi4NGStlBLtQsc6QbU2QMD73E0X-WNmCZGx9MoJRJeuRCR5RWGvtRtSY-ya4vcfqAFRJ_1sL5NDIwtQb4QWvEVOAXFXl44MELKkPpEkFivPw35_7d94pLiT1h5D3yypQ6oH0pIPl7fYo4hEijdV-Js41iR2WN5rO9X0Q3_BunoGgeV/w316-h400/DSCN1293.jpg" width="316" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Sűrűn
göndörödött a köd, egy-egy vaskosabb szürke gomoly mögül a nap sápadt
pénzérmeként bukkant elő, csak hogy ismét eltűnjön a füstként bodorodó fellegek
között.<br /></span></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Pika
nesztelenül suhant, mintha csak a köd a zajokat is elnyomta volna körülötte.
Nyomában Tarin úszott, kicsivel magasabban, nehogy fennakadjon az antennákban
vagy kéményekben. Hunyorogva pásztázta a várost, és amikor a szarka éles kanyart
vett jobbra, épp akkor vette észre ő is a sárgás ragyogást odalent. Követte
társát – egy tágas, vasráccsal szegett erkélyre érkeztek. A levél az
ablaküvegnek támasztva állt, címzésében arany betűkkel világított a Mikulás
neve. Tarin elővette a kulcsát, kinyitotta az ablakot. Gondosan hajtogatott,
gyöngybetűkkel írt levél került a kezébe. Elrakta a kabátja belső zsebébe, majd
elrugaszkodott.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tovább
fürkészték a várost. A városközpontban hat- és nyolcemeletes házak sorakoztak,
akár a sorba állított dominók. Itt is – ott is felfénylett egy-egy ablak; a
Mikulásnak szóló levelek átvilágítottak a sűrű ködön. Pika véletlenszerű
sorrendben vezette Tarint az ablakokhoz, ő pedig szorgalmasan gyűjtögette a
leveleket kabátja zsebébe.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Épp
nyitotta volna a következő, ötödik emeleti ablakot, amikor egy arc jelent meg
odabent. Tarin és a kislány is lefagyott; a gyermek tátott szájjal, kitágult
szemekkel bámulta az odakint lebegő leányt, ő pedig hirtelen azt sem tudta,
hová kapjon. Rövidke pályafutása alatt még sohasem bukott le, bár hallotta a többieket
arról beszélni, hogy ez az igazi „beavatás”.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Csak semmi pánik – hallotta maga mögött a szarka hangját. – Nyisd ki az
ablakot!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
előhúzta a kulcsát, óvatos, lassú mozdulatokkal közeledett az ablak felé, és
kioldotta a zárat. A kislány szeme – ha lehetséges – még jobban kitágult.
Elhátrált az ablaktól, de tekintetét nem vette le Tarinról.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Pika
az ablakpárkányra röppent. – Vedd elő a varázsport! Ha egy csipetnyit ráfújsz,
azt fogja hinni, hogy álmodott.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">A
lány elővette zsebéből a dobozkát, felcsippentett egy csipetnyit az aranyszín
porból, majd óvatosan kitárta az ablakot.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Te
ki vagy? – kérdezte a gyermek.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
keze elakadt félúton, ahogy a nagy szemekbe nézett.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Tarin vagyok. Gyakorló hótündér. Én viszem el a leveledet a Mikulásnak – bökött
a borítékra.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Mit művelsz?! – sziszegte a szarka. – Ne beszélgess vele!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">A
kislány közelebb lépett. – Tényleg?! Létezik a Mikulás? – kérdezte bizalmas
hangon. – Az oviban azt mondták, hogy nincs is…<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Ha
hótündér léteznek és itt röpködnek a házak között, akkor miért ne létezne a
Mikulás? – mutatott rá Tarin.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– De
te hogy tudsz repülni?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Így születtem. A tündérek mind tudnak repülni.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Azta! – a kislány már ott állt az ablakpárkánynál. – Ott él az északi sarkon?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Igen. És vannak manói. És az összes levelet elolvassa. Remélem, csak szép
dolgokat írtál!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">A
gyermek buzgón bólogatott, Tarin kezébe adta a borítékot, aki eltette.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Azonnal hagyd abba, és szórd rá a varázsport! – zsörtölődött a szarka.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Ez
a madarad? – hajolt ki az ablakon immár széles mosollyal a kislány.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Pika a társam. Segít megkeresni a leveleket.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Tarin!! – hördült föl a szarka.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Továbbá
figyel év közben, hogy jók-e a gyerekek – emelte fel a mutatóujját Tarin. – Ő a
Mikulás szeme – mielőtt Pika szólhatott volna, folytatta: – Ha felébredsz majd,
ez az egész álomnak fog tűnni. Ez majd emlékeztet arra, hogy mégsem csak az
volt – benyúlt a másik zsebébe, előhúzott egy aranyozott mézeskalácsot, olyat,
amilyet útközben szokott rágcsálni. Berakta az ablakpárkányra, és gyors
mozdulattal a gyermek felé fújta a még mindig a kezében tartott varázsport. Megrebbentek
a kisleány szemhéjai, szó nélkül megfordult, az ágyához ment és lefeküdt. Tarin
bezárta az ablakot.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Ez
most mire volt jó?! – vonta kérdőre a szarka.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Azt akarom, hogy tudja az igazat.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– De
hát…<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Változni fog bármi attól, hogy egyetlen gyermek tudja?! Elvárjuk, hogy
higgyenek bennünk, mégis mindent a legnagyobb titokban csinálunk. Hogyan
kérhetjük akkor számon, hogy egyre több gyermek veszti el a hitét?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
megfordult, tovább repült a következő fénylő ablakhoz. Pika szótlanul követte.
Az ablakpárkányon aranyosan ragyogott az ott hagyott mézeskalács.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/BwHhpzhZW_0" width="320" youtube-src-id="BwHhpzhZW_0"></iframe></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">This time I made a variety of caramel bonbons: I got an order for five portions of caramel chocolates but I decided that it would be too boring so I'll come up with something. Thus, I made salty caramel, raspberry balsamic vinegar-caramel, coffee-caramel and white chocolate-caramel bonbons.<br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />250 gr sugar<br />200 ml cream<br />40 gr butter<br />40 gr honey<br />50 gr white chocolate<br />10 ml raspberry balsamic vinegar<br />sale<br />half spoonful of instant coffee<br />400 gr milk chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I warm up and melt the sugar until I get a nice, amber caramel. Then I add the honey and butter, and the cream too in small portions. I divide the caramel cream into four portions. I put two pinches of salt into the first one. I add a small amount of instant coffee into the second one and stir it well until it dissolves. I prepare the third portion with the white chocolate. Finally, after it cools a bit, I pour the balsamic vinegar into the fourth portion.<br />I prepare two portions of bonbons. I decorate the first batch by sprinkling white and gold paint into the cavities. I paint the "background" of some of the bonbons with dark blue. For the second batch, I paint streaks of red, gold and pine green into the cavities.<br />I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the caramel creams, then I place the mold into the fridge. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLOG6FcMugxqHg3LMA5ke8oGbZ76I0-97cK_JZyqMM-RZ7uFIYZ7ifoKWdiuKoGA5npdfSf4wD4Z2n5IDFi0GPF5Uuo_HfeszxwXeLtK3GskhHyVKcljVpeGTIyLEYHoVDvrghEVa0EHKOBDfz9zDRqzewAgn5ziNctLnmIGArZuZouIc4XuFZRdxZuuwr/s3679/DSCN1293.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3679" data-original-width="2911" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLOG6FcMugxqHg3LMA5ke8oGbZ76I0-97cK_JZyqMM-RZ7uFIYZ7ifoKWdiuKoGA5npdfSf4wD4Z2n5IDFi0GPF5Uuo_HfeszxwXeLtK3GskhHyVKcljVpeGTIyLEYHoVDvrghEVa0EHKOBDfz9zDRqzewAgn5ziNctLnmIGArZuZouIc4XuFZRdxZuuwr/w316-h400/DSCN1293.jpg" width="316" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 24px; text-indent: 18.9333px;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The sun appeared as a pale coin between the thick grey curls of the fog, only to disappear again a moment later. Pika glided noiselessly as if the fog had swallowed up sounds too. In his wake, Tarin was flying a bit higher in order to avoid antennas and chimneys. She scanned the town squinting and when the magpie took a right turn, she also noticed the yellow glow down below. She followed her companion - they arrived on a spacious balcony. The letter stood on the window sill, in the address Santa's name was sparkling with golden letters. Tarin took her key and opened the window. She found a carefully folded, beautifully calligraphed letter which she put into her inner pocket, then she took off.<br />They searched through the town. In the center, six and eight-story buildings lined up just like domino tiles. Here and there, certain windows glowed up; letters written for Santa Claus gleamed through the thick fog. Pika led Tarin to these windows in a random order; and she collected all letters into her pocket.<br /></span></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">She was about to open the next window on the fifth floor when a face showed up inside. Both Tarin and the little girl froze: the child was staring at the floating lady outside while the latter did not even know how to proceed. During her short career, she had never been caught although she had heard the others say that this is the real "initiation".<br />"Do not panic," she heard the magpie's voice from behind. "Open the window!"<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin took out her key and approached the window with careful, slow movements; then she unlocked the latch. If possible, the little girl's eyes widened even more. She backed away but she didn't take her eyes off Tarin.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Pika laded on the window sill. "Take your magic powder! If you blow a pinch of it on her, she will believe that she had dreamt this."<br />The girl took a small boy from her pocket and took a pinch of the golden powder inside, then she carefully opened the window.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Who are you?" asked the child.<br />Tarin's hand stopped mid-movement as she looked into her big eyes.<br />"My name is Tarin. I'm a snow fairy in training. I take your letter to Santa Claus," she pointed at the envelope.<br />"What are you doing?!" hissed the magpie. "Don't talk to her!"<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">The little girl stepped closer. "Really?! Does Santa really exist?" she asked in a confidential voice. "They said in the kindergarten that he's not real..."<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"If snow fairies exist and they fly around among the houses, then why wouldn't Santa exist?" pointed out Tarin.<br />"How can you fly?"<br />"I was born this way. All fairies can fly."<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Wow!" the little girl was standing at the window. "Does he live in the North Pole?"<br />"Yes. And he has elves. And he reads all letters. I hope you wrote only nice things!"<br />The child nodded and placed the envelope into Tarin's hand, who put it away.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Stop it immediately and sprinkle the magic powder on her!" griped the magpie.<br />"Is this your bird?" leaned out the window the little girl with a wide smile.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Pika is my companion. He helps find the letters."<br />"Tarin!!" exclaimed the magpie.<br />"He also observes the children during the year," lifted her index finger Tarin. "He is Santa's eye." Before Pika could say anything, she went on: "When you wake up, all this will seem like a dream. This will remind you that it wasn't," she reached into her other pocket and took out a gilded gingerbread just like the ones she usually ate during traveling. She placed it inside on the window sill, then quickly blew the magic powder onto the child. The little girl's eyelids fluttered, she turned around without a word, went to her bed and lay down. Tarin locked the window.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"What was this good for?!" questioned her the magpie.<br />"I want her to know the truth."<br />"But..."<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">"Will anything change if one child knows it?! We expect them to believe in us, still we do everything in utter secret. Why are we surprised then, that more and more children lose their faith?"<br />Tarin turned around and she flew to the next glowing window. Pika followed her silently. The gingerbread left on the window sill was shining softly.</span><br /></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-54486289135274760962023-12-03T17:23:00.001+01:002023-12-03T17:23:43.426+01:00advent I.<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Végre ismét itt van kedvenc évszakom és kedvenc hónapom 💙Természetesen elmaradhatatlan </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">a csokikészítés</span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"> a gyerkőc bölcsis csoportjának a mikulás-napra! Ezúttal kicsit más csomagot állítottam össze, mivel a tej- és mogyoróérzékeny kisfiú oviba került, így most már senkinek nincsen ételallergiája. Ez nagyban megkönnyíti az ember dolgát :D De mégis, mivel kicsi gyerkőcökről van szó, csak nem túl gejl, viszonylag egészséges alapanyagok jöhetnek szóba!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />aszalt gyümölcsök<br />magvak<br />100 gr tejcsoki<br />150 gr étcsoki<br />karácsonyi szórócukor<br />transzferfólia</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Kiterítem a transzferfóliát, kis darabkákra vágom a gyümölcsöket, tányérkára készítem őket a dióval, mandulával, mazsolával és aszalt áfonyával együtt. Kistányérokban színben és stílusban összeillő karácsonyi szórócukor-keverékeket állítok össze. Temperálom az étcsokit, evőkanállal adagolom a transzferfóliára; kör alakban kissé szétkenem, hogy szép korongokat kapjak. Minden mendiant-ra négyféle magot és/vagy gyümölcsdarabot teszek, középen pedig megszórom őket cukorkával. Hűtőbe teszem őket.<br />Kikészítem az aszalt szilvát és barackot. Temperálom a tejcsokit. Félig belemártom a barackokat, és sütőpapírra teszem őket. Hústűre vagy mártóvillára szúrva megmártom a szilvákat is a csokiban, és szintén a papírra teszem őket száradni.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieeF1GQ7fhM1qFoypwrZ381WFwT3E2voQaEyBp3tbjLuZhNvnFz6cWOiirRRPqtciSeN37CjJJG54OdiO9EwDvUSgr5tAFHzCDTl0sGg3mLR09Lg_s9SRmJVDwbAi7C6J2xF2cvlCGt_gIU7IPIxwgR6cCrErewkZmxYonWgGlu4bbV8IkUNbF9FSk4CE_/s3612/DSCN1288.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2759" data-original-width="3612" height="305" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieeF1GQ7fhM1qFoypwrZ381WFwT3E2voQaEyBp3tbjLuZhNvnFz6cWOiirRRPqtciSeN37CjJJG54OdiO9EwDvUSgr5tAFHzCDTl0sGg3mLR09Lg_s9SRmJVDwbAi7C6J2xF2cvlCGt_gIU7IPIxwgR6cCrErewkZmxYonWgGlu4bbV8IkUNbF9FSk4CE_/w400-h305/DSCN1288.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 150%;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Fekete-fehér
tollkavalkád közepette egy szarka röppent a csupasz faágra, és zajosan
cserregett.<br /></span></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
mellé telepedett, csizmás lábát a semmi felett lógázta.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Melyik ablak az? – kérdezte.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">A
szarka előre bökött a csőrével. – Nem nehéz észrevenni… – morogta. – Három
krampusz integet bentről.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Óh, már látom! – nevetett fel Tarin. – Gyere, menjünk! – felröppent a faágról,
a szomszéd utcában álló kertesház emeleti manzárdablaka felé szállt.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Semmi kedvem ehhez – zsörtölődött a mellette suhanó szarka. – Gonosz kölyök,
megdobott kővel.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Ugyan, ugyan! – békítgette Tarin. – A rossz gyerekek is megérdemlik néha az
ajándékot.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– De
nem a Mikulástól! – kiáltott fel a szarka.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Ne
méltatlankodj, Pika! Majd én intézem a dolgot.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Nesztelenül
landoltak a háztetőn, a szarka tollászkodott, míg Tarin bekukkantott az
ablakon. Odabentről a három krampusz gúnyosan öltött rá nyelvet. Egyikük
megragadta az ablakba tett levelet, és nekilátott, hogy széttépje.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Ne, várj! – kiáltott fel Tarin.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Nem tudják eltépni – világosította fel Pika, és megrázta magát. – Csak a
címzett bonthatja fel vagy semmisítheti meg.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Nyissátok ki az ablakot! Hadd vigyem el a levelet! – kérlelte a krampuszokat
Tarin.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">A
szarka a vállára röppent, csőrével előhúzta a nyakláncát, amelyen apró
aranykulcs fityegett.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Épp ezért kaptad ezt. Hogy figyeltél az eligazításon?!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
könnyedén nevetett a szarka bosszúságán. – Túlságosan csábítóak voltak azok a
mézeskalácsok!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Levette
a láncot, a kulcsot az ablakkerethez érintette. Pattant az ablak, és kitárult.
Tarin csak akkor vette észre, mit művelnek a krampuszok: széthajtották a
levelet és kormos mancsaikkal összefogdosták, olvashatatlanná téve az írást.
Kikapta a kezükből a papírt, mire a három kisördög rakoncátlan kacagás
kíséretében rebbent szét. Puff-puff-puff és csupán három apró füstpamacs maradt
a nyomukban.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">– Na
ezt jól megcsinálták! – bosszankodott a lány.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Pika
némi kárörömmel a hangjában vihogott. – Megmondtam: rossz gyereknek nem jár
ajándék!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Tarin
elszántan szorította össze az ajkait. Kilibbent az ablakon, visszazárta a
kulcsával. Felrepült az égbe. Pika alig győzte követni.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Most meg hová mész?! – kiáltott utána, ám Tarin válaszra sem méltatta.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">Szétmálló,
szürkésfehér felhők úsztak az égen, szürke szálakat szőve a kékségbe. Amint
elérte az elsőt, a lány hozzáérintette az aranykulcsot. Megnyílt a felhő
gyomra, hófehér pelyhek libegtek alá belőle – előbb egyesével, majd egyre
sűrűbben. Tarin feléjük tárta a tenyerét, és amikor egy jó adag hó összegyűlt
rajta, végighúzta a kezét a piszkos levélen.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">S
láss csodát! Lemállott a korom, csupán egy szürke-sáros folt maradt Tarin
tenyerén. Ragyogó mosolyt vetett a vállán gubbasztó szarkára, aki zsörtölődve
törődött bele a dolgokba.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 14.2pt;">–
Irány az északi sark! – kiáltott Tarin, megfordult és célirányosan elszáguldott
észak felé. Odalent a várost lassan belepte a hó.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/xp9rK8FmYog" width="320" youtube-src-id="xp9rK8FmYog"></iframe></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Finally my favorite season and favorite month have arrived </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">💙 Of course, I had to make a chocolate package again for my kid's nursery group. This time I prepared different types of sweets than before as the little boy who had lactose and nut intolerance went away to kindergarten, and now no one has allergies. That makes things a bit easier :D But still, since we're talking about little children, I used only not-too-sweet, relatively healthy ingredients.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />dry fruits<br />nuts<br />100 gr milk chocolate<br />150 gr dark chocolate<br />Xmas candies<br />transfer sheet</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I spread out the transfer sheet; cut up the dry fruits and prepare them on a small plate together with walnuts, almonds, raisins and dry blueberries. I make two different kinds of Christmassy decor candies mix. I temper the dark chocolate and portion it on the transfer sheet with a tablespoon. I smear the chocolate into small disks. I put four different types of fruits/nuts on each mendiant, and sprinkle the middle with candy mix. I put them in the fridge.<br />I prepare the dry plums and apricots. I temper the milk chocolate. I dip the apricots and place them on baking paper. With a trussing needle, I dip the plums in the chocolate too and put them on the paper to dry.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtmTYfdv9fYnuUp4heQFnP0NQAqp6Zj4y3BlvG0MpyTT_czr5zO_H8OUTRw3UkUjgGtgB6-05fXjgdkmeL6XIn1bY4sxcr_aONFYlgZrKSCIy4rxxf4iZjsFlQY51heBXXe6Z87oLjPxfsH8WwxGBmqh2EwONZ7fBPIDj5GoRIutfKDrGWBL94Tty7JgKT/s3524/DSCN1290.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3524" data-original-width="2913" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtmTYfdv9fYnuUp4heQFnP0NQAqp6Zj4y3BlvG0MpyTT_czr5zO_H8OUTRw3UkUjgGtgB6-05fXjgdkmeL6XIn1bY4sxcr_aONFYlgZrKSCIy4rxxf4iZjsFlQY51heBXXe6Z87oLjPxfsH8WwxGBmqh2EwONZ7fBPIDj5GoRIutfKDrGWBL94Tty7JgKT/w331-h400/DSCN1290.jpg" width="331" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">In a flurry of black-and-white feathers, a magpie landed on the naked branch and rattled noisily.</span></div><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 24px; text-indent: 18.9333px;"><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">Tarin settled next to him and dangled her booted feel above the abyss.</span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"Which window is it?" she asked.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">The magpie poked ahead with his beak. "Not hard to notice..." he grumbled. "Three Krampuses are waving from inside."</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"Ah, I see it now!" laughed Tarin. "Come, let's go!" She flew up and floated toward the mansard window of a house in the neighboring street.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"I don't feel like doing this," groaned the magpie gliding next to her. "He's a naughty kid, he threw a stone at me."</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"My, my," consoled him Tarin. "Even bad children deserve a present sometimes."</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"But not from Santa!" cried the magpie.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"Don't be so cross, Pika! I'll deal with this."</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">They landed noiselessly on the roof; the magpie preened his feathers while Tarin peeped in the window. From inside, the three Krampuses poked their tongues at her. One of them snatched the letter from the window pane and started to tear it apart.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"No, wait!" exclaimed Tarin.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"They can't tear it up," enlightened her Pika, and he shook himself. "Only the recipient can open it or annihilate it."</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"Open the window! Let me take the letter!" begged them Tarin.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">The magpie flew on her shoulder and drew forth her necklace on which a tiny golden key dangled.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"That's why you got this. Why didn't you pay attention at the orientation?!"</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">Tarin laughed wholeheartedly at the magpie's irritation. "Those gingerbread cookies were way too tempting!"</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">She took off her necklace and touched the key to the window frame. The window snapped, then opened. Only then did Tarin realize what the Krampuses were doing: they unfolded the letter and pawed it with their sooty hands, making the writing unreadable. She snatched the letter away; the three little devils danced away with unruly laughter. Puff-puff-puff and only three small smoke puffs remained of them.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"Now they've done it!" fumed the girl.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">Pika cackled with gloat in his voice. "I told you: naughty kids don't get presents!"</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">Tarin pursed her lips resolutely. She darted through the window, locked it back with her key. She flew up in the sky; Pika could barely keep up with her.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"Where are you going now?!" he shouted but Tarin ignored him.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">Moldering, grey-white clouds swam in the sky, weaving grey threads into the blue. As soon as she reached the first one, the girl touched it with her golden key. The cloud's belly opened up; snow white flakes fluttered down - one by one initially, then ever more densely. Tarin opened her palm towards them and when a good amount of snow gathered on it, she drew her hand over the dirty letter.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">And alas! The soot crumbled down; only a grey-muddy stain remained on Tarin's palm. She cast a glowing smile at the magpie crouching on her shoulder who resigned to the developments.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-indent: 18.9333px;">"Let's go to the North Pole!" cried Tarin; she turned back and sped northwards. Underneath, the city was slowly covered in snow.</span></div></span></span><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-71025985060591365352023-11-25T17:29:00.002+01:002023-11-25T17:29:15.268+01:00málna-karamell // raspberry-caramel<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Ez egy igazi internacionális bonbon lett. Anno Salzburgban fedeztük fel a <a href="https://www.vomfass.de/" target="_blank">Vom Fass</a> üzletláncot, ahol rengeteg különleges balzsamecetet, olajat és likőrt lehetett kapni (azóta kiderült, hogy Magyarországon is van <a href="https://www.vomfass.hu/" target="_blank">üzletük</a>! Ajánlom mindenkinek aki efféle specialitásokra vágyik). Most ősszel, amikor a párom Németországban járt, hozott nekem két kis üvegcsét: az egyikben málna-balzsamecet, a másikban pedig kakaó-balzsamecet van. Nos, ebből az egyiket, a málnásat használtam az alábbi bonbonhoz, de már alig várom, hogy a kakaósat is kipróbáljam! A végeredményt pedig szlovák és cseh barátaim kapták meg Prágában (állítólag nagyon jó lett) - így tehát az egyik hozzávaló több mint 1200 km-t utazott, mire célba ért :)))</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />200 ml tejszín<br />200 gr cukor<br />50 gr vaj<br />50 gr méz<br />20 ml málna-balzsamecet<br />200 gr tejcsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A cukrot addig melegítem, míg borostyánszínű karamellt nem kapok. Ekkor házzadom a vajat és a mézet, majd kis adagokban a tejszínt (vigyázat, forró!). A kész karamellkrémet lehúzom a tűzről, és belekeverek egy kis adag málnás balzsamecetet. Nagyon markáns íze van, ezért óvatosan kell adagolni, de azért túl keveset sem szabad beletenni, különben a csokiréteg mellett nem fog érvényesülni az íze.<br />Kétféle rózsaszín ételfestékkel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a karamellkrémmel, és hűtőbe teszem a formát néhány órára. Amikor a karamell megbőrösödik, temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgythqzJEeKcaN3q2p2OfrKQw2Mv_E51ophksyd_6WUmE9cC6ZcmoRUfwguyKd2JenhaMkrqvz88N2mvjghyKOAXIL4RaGIUHj2F3NE4FlCiQZ8dEUW9A7HwCOVGGe3YFKTaNk8OtrM_CKeBQkqkwZ2hyphenhyphenQTwskNJ8xeOZgGlqkQmgyP2B4dOgjFOeK1_vdg/s3461/DSCN1187.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3461" data-original-width="2635" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgythqzJEeKcaN3q2p2OfrKQw2Mv_E51ophksyd_6WUmE9cC6ZcmoRUfwguyKd2JenhaMkrqvz88N2mvjghyKOAXIL4RaGIUHj2F3NE4FlCiQZ8dEUW9A7HwCOVGGe3YFKTaNk8OtrM_CKeBQkqkwZ2hyphenhyphenQTwskNJ8xeOZgGlqkQmgyP2B4dOgjFOeK1_vdg/w305-h400/DSCN1187.jpg" width="305" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">This is a real international bonbon! Anno in Salzburg, we discovered the <a href="https://www.vomfass.de/" target="_blank">Vom Fass</a> chain where you can buy a great variety of special balsamic vinegars, oils and liqueurs. This autumn, when my boyfriend traveled to Germany, he brought me two small vials: one contains raspberry-balsamic vinegar, the other one cocoa-balsamic vinegar. I used the raspberry one for this bonbon but I cannot wait to try the one with cocoa! And the final product was given to my Slovak and Czech friends in Prague (allegedly it was very good!) - therefore one of the ingredients travelled more than 1200 km until it reached its destination :)))</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />200 ml cream<br />200 gr sugar<br />50 gr butter<br />50 gr honey<br />20 ml raspberry-balsamic vinegar<br />200 gr milk chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I warm the sugar until I get an amber-colored caramel. Then I add the butter and the honey, and in small portions, the cream (careful, it's hot!). I turn off the heat and I add some of the raspberry balsamic vinegar. It has a very peculiar taste so take it easy, but be careful to put enough in it, otherwise the chocolate shell suppresses the flavor.<br />I sprinkle to types of pink food paint into the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and prepare the shells. I fill them with the caramel cream and place the mold in the fridge for some hours. When the caramel sets, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPqm6vL6d9OrcuwaUVXARo-jnOiPMLw3koW1bRr5bcyKO0kkJbcAuBlB8p5DVZGzS_-bQaBFyrTzv4B9mpJ4Gay0uFq4bPLoaagQLBXJVqWPgrCS5FAB4SnEVf6wSM1AYC3NQcEYoZU0Yen7fjYGg7Lcnmky-0blSvJar3osfyrWqR9t8KhhBqbpDL2i-1/s3524/DSCN1189.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2759" data-original-width="3524" height="314" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPqm6vL6d9OrcuwaUVXARo-jnOiPMLw3koW1bRr5bcyKO0kkJbcAuBlB8p5DVZGzS_-bQaBFyrTzv4B9mpJ4Gay0uFq4bPLoaagQLBXJVqWPgrCS5FAB4SnEVf6wSM1AYC3NQcEYoZU0Yen7fjYGg7Lcnmky-0blSvJar3osfyrWqR9t8KhhBqbpDL2i-1/w400-h314/DSCN1189.jpg" width="400" /></a></div>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-66114780935976426212023-10-26T21:52:00.002+02:002023-10-26T21:52:22.204+02:00Halloween<p style="text-align: justify;"> <span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Idén valamiért már jó ideje ráhangolódtam a Halloweenre, fene se tudja miért, talán az a borús-őszies egy hét az oka. Minden esetre a hangulathoz megvolt minden, ami kell, és a szuper helyi piacon már több ízben vettünk méretes sütőtököket is, amiket rendre el is pusztítottunk. A legutóbbi alkalommal </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">félretettem </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">egy szelet sütőtököt, abból készültek az alábbi bonbonok. A minta ötlete pedig egy </span><a href="https://mesecsoki.blogspot.com/2022/10/toklampas-jack-o-lantern.html" style="font-family: georgia;" target="_blank">korábbi bonbonomból</a><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"> jött, azonban nemrég az egyik csokis FB csoportban megláttam, hogy valaki ennek épp az inverzét festette meg, és a homlokomra csaptam :D Hiszen a töklámpás lényege épp az, hogy a sötétben világítson! Szóval idén ennek megfelelően készült a festés. Maga a bonbon elkészítése három napot vett igénybe, mivel gyerkőc mellett nem annyira egyszerű ilyen bonyolult műveleteket elvégezni :D Na meg a festés különösen pepecselős volt...</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsh7I0hKYJ7iVhM2tYzEHDLm-nKODF7gUd-2ARiEZ4C1Mvbo0wjjPbKQb9x8z0a3z3fjsm4xWB6-Im1GJjayvzosxIgMziwXtXSdFlFO8RMxXcIURkKSAJJZGl2mZ_fu0sOV7_t4k8gEqwdDIQMKXVKsm4bhTnSf1hXNRxFS6VzqUXBsRmjNIdrCDP3oxN/s3298/DSCN1184.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2912" data-original-width="3298" height="354" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsh7I0hKYJ7iVhM2tYzEHDLm-nKODF7gUd-2ARiEZ4C1Mvbo0wjjPbKQb9x8z0a3z3fjsm4xWB6-Im1GJjayvzosxIgMziwXtXSdFlFO8RMxXcIURkKSAJJZGl2mZ_fu0sOV7_t4k8gEqwdDIQMKXVKsm4bhTnSf1hXNRxFS6VzqUXBsRmjNIdrCDP3oxN/w400-h354/DSCN1184.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />200 gr tejcsoki<br />50 gr fehércsoki<br />50 gr sütőtök<br />65 gr tejszín<br />fahéj<br />szerecsendió<br />gyömbér<br />ételfesték</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A sütőtököt puhára sütöm, kikanalazom a héjából. Kimérem a tejszínt, felmelegítem, a beledarabolt tököt villával összenyomkodom. Felolvasztom a fehércsokit, a massszához keverem, majd 2-2 csipetet szórok bele a fűszerekből.<br />Kifestem a bonbonforma mélyedéseit feketével. Fogpiszkáló segítségével belekarcolom az arcokat. Előkészítek fehér, sárga és vörös ételfestéket, és lángokhoz hasonló mintát festek a töklámpások arcára: alul a fehérrel kezdem, kifelé haladok a sárgával, végül a vörössel, és fogpiszkálóval húzom egymásba a színeket.<br />Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm a sütőtökös krémmel, hűtőbe teszem. Végül temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiuaxxbe5cxKQS1_Qlanu8-ldir8ChhGQ84hvcRL5G0uhfSzYQTRfQkiFoOSXtXNscOOaXMalxnYy4dSwmKJJgv6d_CGGijJC4xs4n3uL-Y1rCXeZqcKh0n35QI3bqAtJHt-CYkxLZl9DxbevdFhBTpqK9ixyTrBQTpME6i2j6QLU9_b4jlnhUCeQAiO4_/s3679/DSCN1179.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2578" data-original-width="3679" height="280" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiuaxxbe5cxKQS1_Qlanu8-ldir8ChhGQ84hvcRL5G0uhfSzYQTRfQkiFoOSXtXNscOOaXMalxnYy4dSwmKJJgv6d_CGGijJC4xs4n3uL-Y1rCXeZqcKh0n35QI3bqAtJHt-CYkxLZl9DxbevdFhBTpqK9ixyTrBQTpME6i2j6QLU9_b4jlnhUCeQAiO4_/w400-h280/DSCN1179.jpg" width="400" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">For some reason, this year I got into Halloween mood some time ago - who knows why, maybe because of the gloomy weather. Anyhow, I have everything needed for the atmosphere, and we've bought sizable pumpkins at the amazing local market which we then gobbled up. Last time I put aside a slice of pumpkin and I used it up for these bonbons. The idea of the pattern came from an <a href="https://mesecsoki.blogspot.com/2022/10/toklampas-jack-o-lantern.html" target="_blank">earlier bonbon</a>, however, in one of the FB groups I saw that someone made an inverse version and I had a revelation :D After all, jack-o-lanterns were found out to illuminate the night! So this year I painted the bonbons accordingly. Preparing the bonbons took three days as it's not so easy to deal with such complex operations when you have a kid at home :D And of course the painting was particularly time consuming...</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIUeaYU875Oe2hrDzeVhUODayiGmP8JQrPYUNByIzN0crhHACCC4-vGG3eyiajKupESomW9F6_Z37WNRlxBcMD83WVwp8kupsPNWKWP5v3SIDSyNmt-GDzK3ttqCVguaiodTNgdtwnpSZWAss8_nX8qUbOVcUnVEjhcuMQTx10tGzSDA0qttuMDb29nx0g/s3060/DSCN1181.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2521" data-original-width="3060" height="330" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIUeaYU875Oe2hrDzeVhUODayiGmP8JQrPYUNByIzN0crhHACCC4-vGG3eyiajKupESomW9F6_Z37WNRlxBcMD83WVwp8kupsPNWKWP5v3SIDSyNmt-GDzK3ttqCVguaiodTNgdtwnpSZWAss8_nX8qUbOVcUnVEjhcuMQTx10tGzSDA0qttuMDb29nx0g/w400-h330/DSCN1181.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />200 gr milk chocolate<br />50 gr white chocolate<br />50 gr pumpkin<br />65 gr cream<br />cinnamon<br />nutmeg<br />ginger<br />food paint</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I bake the pumpkin and scrape it from its skin. I pour the cream in a small bowl, warm it up and put the diced pumpkin in it. I smash the dices with a fork. I melt the white chocolate, combine it with the mass, then I sprinkle 2-2 pinches of the spices in it.<br />I cover the cavities of the bonbon mold with black paint. With a toothpick, I carve the faces in it. I prepare white, yellow and red food paints and paint a pattern imitating flames into the jack-o-lanterns' faces: I start with the white in the bottom, then comes the yellow and finally the red. I blend the colors with a toothpick.<br />I temper the milk chocolate, I prepare the shells. I fill them with the spicy pumpkin cream and place the mold in the fridge. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.</span></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-35249597461155709122023-10-01T13:36:00.004+02:002023-10-01T13:36:39.227+02:00pisztácia-sáfrány // pistachio-saffron <p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Krokos spártai ifjú Hermész szeretője volt, ám egyszer diszkoszvetés közben az isten véletlenül megsebesítette őt. Krokos földre hulló véréből született meg a sáfrányvirág, amelynek három vörös bibéjét a vércseppjei színezték meg. <br />A virág később Éosz, a hajnal istennőjének szimbólumává vált: Ovidius Sáfrány Anyaként hivatkozott rá, más szerzők </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">aranyszínű szandáljáról, tiarájáról és </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">sáfránnyal színezett rózsás ujjairól írtak, amelyekkel megnyitja a mennyet, hogy a Nap felkelhessen. Homérosz szólt sáfránnyal kivarrt köpenyéről, amelyet védelmezőn a földre terít. A sáfrányhoz hasonlóan az Éoszról szóló történetek is hangsúlyozzák érzékiségét és bujaságát.<br />A sáfrány szülőhazája valószínűleg Irán, Mezopotámia vagy Görögország - íze valóban karakteres: egyszerre édes és pikáns; számomra leginkább a Közel-Kelet ízvilágát idézi fel. Épp emiatt nehezebb csokiban elképzelni. Sokat gondolkodtam, hogy mivel párosíthatnám, végül a neten bóklászva találtam eladó pisztáciás-sáfrányos bonbonokat - recept persze nem volt mellé, de sebaj, megalkottam a sajátomat :)</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLfH7TKdLB1FFnrs5f7xBKAeEAKraKnsDUz_Br7FoEcwc0plUQLgFvPnl4SOB9WqRip_KWplAjZ6UgCLgGb5mbH2kDflkcX_IqJocuyBbFQ3QjdG9WY8AwiA_XwEDqDJmTcbkvBLSo75jVOaEa1XkdbKgi8oKQP4ECCwE0cbu3jbEipaKTnqSTUZY6e8x2/s3600/_CAP2749.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2551" data-original-width="3600" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLfH7TKdLB1FFnrs5f7xBKAeEAKraKnsDUz_Br7FoEcwc0plUQLgFvPnl4SOB9WqRip_KWplAjZ6UgCLgGb5mbH2kDflkcX_IqJocuyBbFQ3QjdG9WY8AwiA_XwEDqDJmTcbkvBLSo75jVOaEa1XkdbKgi8oKQP4ECCwE0cbu3jbEipaKTnqSTUZY6e8x2/w400-h284/_CAP2749.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />70 gr étcsoki<br />fél kiskanál sáfrány<br />40 ml tejszín<br />egy kiskanál vaj<br />150 gr pisztácia<br />porcukor<br />pisztáciaolaj<br />200 gr tejcsoki<br />ételfesték</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A tejszínhez keverem a sáfrányt és felmelegítem. Én benne hagytam a sáfránydarabkákat, de le is lehet szűrni. Hozzáadom a vajat, és az olvasztott étcsokit, majd simára keverem. Félreteszem.<br />A pisztáciát meghámozom, robotgépbe teszem két kiskanál porcukorral és igény szerinti mennyiségű pisztáciaolajjal, majd addig darálom, amíg egységes masszát kapok.<br />Levágok megfelelő méretű darabokat az öntapadó papírszalagból és beragasztom őket a forma mélyedéseibe. Felállítom a formát és mohazölddel fröcskölöm össze a mélyedések alsó felét. Az esetleg félrecseppent festéket vattával törlöm ki a mélyedések másik feléből. Ezután feketével festem ki a mélyedéseket. Végül kiszedem a papírszalagot, a helyén maradt csíkokat arannyal festem át.<br />Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Egy réteg pisztáciapasztával, majd egy réteg sáfrányos ganache-sal töltöm meg őket, végül temperált tejcsokival lezárom.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhEXkQ5WLofmDXX6_RGYylNRJPN8hKdoU-bj6wjPMUdQuvRH2SdL4wAjSCNI87nbNFjV_KHYSifkXACk3x2q5uqo8IW1NjA2-qcIeTA3MiIBXGzjKbQEl5uh5c0pVz05AEuGY8rWxCBRIt3_f7_WfYS4QK4hsoGHudDzQdKLBHQsGjm-6uAFiZ0cLG4MOc/s3800/DSCN1037.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2940" data-original-width="3800" height="310" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhEXkQ5WLofmDXX6_RGYylNRJPN8hKdoU-bj6wjPMUdQuvRH2SdL4wAjSCNI87nbNFjV_KHYSifkXACk3x2q5uqo8IW1NjA2-qcIeTA3MiIBXGzjKbQEl5uh5c0pVz05AEuGY8rWxCBRIt3_f7_WfYS4QK4hsoGHudDzQdKLBHQsGjm-6uAFiZ0cLG4MOc/w400-h310/DSCN1037.jpg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/bzEYNsFC2gE" width="320" youtube-src-id="bzEYNsFC2gE"></iframe></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV26ZAMPx4TE7bWKyMG6nWUiTJ8hfd6L0KGz4wqtW36nQOBUNpklxlN4arss3TsJzO-gTPQMo0v7lO1kzLfOHcrHIBgvA7LTnwmhxYz7VwCtoipa6G7aTnrK6wdMvnbC062ktJhU4Nn0zTS8F2q4wUfjn-N9ABcBmF2wEvKeB6uApeY9Q0kSxnEF4or0ni/s3583/_CAP2759.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2493" data-original-width="3583" height="279" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgV26ZAMPx4TE7bWKyMG6nWUiTJ8hfd6L0KGz4wqtW36nQOBUNpklxlN4arss3TsJzO-gTPQMo0v7lO1kzLfOHcrHIBgvA7LTnwmhxYz7VwCtoipa6G7aTnrK6wdMvnbC062ktJhU4Nn0zTS8F2q4wUfjn-N9ABcBmF2wEvKeB6uApeY9Q0kSxnEF4or0ni/w400-h279/_CAP2759.jpg" width="400" /></a></div><div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; text-align: justify;"><br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; text-align: justify;">Épp emiatt nehezebb csokiban elképzelni. Sokat gondolkodtam, hogy mivel párosíthatnám, végül a neten bóklászva találtam eladó pisztáciás-sáfrányos bonbonokat - recept persze nem volt mellé, de sebaj, megalkottam a sajátomat :)</span><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Krokos, a Spartan youth was Hermes' lover; however, once the god accidentally wounded him while throwing a discus. From his blood pouring on the ground was born the crocus (saffron) flower whose three red styles were colored by his blood.<br />Later on, the flower became Eos' symbol. The goddess of dawn was called the Saffron Mother by Ovid; other authors described her golden sandals, tiara and saffron-dyed fingers which open the heavens for the Sun to rise. Homer wrote about her saffron-embroidered robe which she spreads on the Earth for protection. Just like saffron is considered an aphrodisiac, the stories about Eos emphasize her sensuality. <br />The saffron originates from Iran, Mesopotamia or Greece - its flavor is characteristic: sweet and spicy at the same time; it reminds me mostly of Middle Eastern culinary. Therefore it is not easy to imagine it with chocolate. I was brainstorming for a while what kind of flavor I should pair it up with, and finally while browsing the internet, I came across pistachio-saffron bonbons. Of course, the recipe wasn't included, so I made up my own :)</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYMdVgBikU6CptlhOEEIPX2NZ7lX6B-0b2z3XRiCGt8xWHzNcyMBJgVjlPJasC8Dh-vLjajRVj56pt_g19C5B4x-9UvTTqWVZfw2TCtaRQbKJRj0tDQjpe24XpP5OyYRX5nTeBV5S2tfmaDinnYkrmzAqjevgdrPh14u17K7W5MIC2zbxPlaFEKEKBf5F5/s3716/DSCN1042.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2841" data-original-width="3716" height="306" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYMdVgBikU6CptlhOEEIPX2NZ7lX6B-0b2z3XRiCGt8xWHzNcyMBJgVjlPJasC8Dh-vLjajRVj56pt_g19C5B4x-9UvTTqWVZfw2TCtaRQbKJRj0tDQjpe24XpP5OyYRX5nTeBV5S2tfmaDinnYkrmzAqjevgdrPh14u17K7W5MIC2zbxPlaFEKEKBf5F5/w400-h306/DSCN1042.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; text-align: left;"><i>Ingredients</i>:<br />70 gr dark chocolate<br />half spoonful saffron<br />40 ml cream<br />one small spoon of butter<br />150 gr pistachio<br />icing sugar<br />pistachio oil<br />200 gr milk chocolate<br />food paint</span></span></p><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"></span></p><p style="color: black; font-family: "Times New Roman";"></p><p></p><p style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: justify; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I add the saffron to the cream and warm it up. I left the saffron pieces in it but you can also sieve it. I add the butter and the melted dark chocolate and stir it to get a smooth cream.<br />I clean the pistachios and put them in a blender together with two small spoonful of icing sugar and pistachio oil. I blend it until I get a thick paste.<br />I cut off some stripes of the self-adhesive paper band and stick them into the cavities of the mold. I hold the mold in an upright position and sprinkle moss green paint into the lower half of the cavities. I clean the upper halves with cotton. Then I paint the cavities with black paint. Finally, I get rid of the paper bands and paint the middle of the cavities with gold.<br />I temper the milk chocolate; I prepare the bonbon shells. I fill them with one layer of pistachio paste and a layer of the saffron ganache. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.<br /></span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhqTtN1CzApJCLScirpfoVYu8krpdZptQyFZLQ8roX_pkyqcI3B234wOUkL5hYfqkohyphenhyphenvwfQv5TLZmJySmA-kAIW2f6cYlmi0sUNVS_ZOhhzBQd3LEWULf1G1zSy17JV4lxKzGxENJ7hOVH4CEHtp9HA1bBVf3zI2yG7vqPFT1uV2tfz4C-vAFupifrRsT/s2505/_CAP2774-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1595" data-original-width="2505" height="255" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhqTtN1CzApJCLScirpfoVYu8krpdZptQyFZLQ8roX_pkyqcI3B234wOUkL5hYfqkohyphenhyphenvwfQv5TLZmJySmA-kAIW2f6cYlmi0sUNVS_ZOhhzBQd3LEWULf1G1zSy17JV4lxKzGxENJ7hOVH4CEHtp9HA1bBVf3zI2yG7vqPFT1uV2tfz4C-vAFupifrRsT/w400-h255/_CAP2774-2.jpg" width="400" /></a></div><p></p></div>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-15629470604113360772023-09-17T13:56:00.000+02:002023-09-17T13:56:00.767+02:00barackos-kakukkfüves // peach-thyme<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Végre vége az elviselhetetlen hőségnek (újabban a négy évszak: nyár, kibírhatatlan hőség, nyár, ősz), itt az ideje ismét csokit készíteni! Már alig vártam, mert a korábban nyárnak nevezett időszakban mostanság már nem is próbálkozom - és hát az embernek csak hiányzik az egyik legkedvesebb hobbija két hónap kihagyás után.<br />Egy kedves barátom látogatása során gyümölcsöket hozott nekünk a piacról - ebből az egyik barackot félretettem csokizáshoz 😋 A kakukkfű pedig (rozmaringgal együtt) szinte mindig telitalálat, ha gyümölcsöt ízesítünk vele. Elsőre talán szokatlan kombinációnak tűnik, pedig ezek a mediterrán fűszerek nem csak husival jók - érdemes kísérletezni velük!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />200+100 gr tejcsoki<br />50 gr barackpüré<br />10 ml tejszín<br />egy kiskanál kakukkfűméz<br />3-4 ág kakukkfű<br />egy kiskanál vaj<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés:</i><br />A barackot meghámozom, leturmixolom, majd szűrőn átpasszírozva kimérek belőle 50 gr-ot. Beletépem a kakukkfű levélkéit és felforralom, majd fél órát állni hagyom. A még meleg püréhez hozzáöntöm a tejszínt, a mézet és a vajat. 100 gr tejcsokit vízgőz felett megolvasztok, egyesítem a barackkal.<br />Rózsaszín és sötétrózsaszín festékkel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Zöld festékkel pedig kis vonalkákat húzok benne. Felolvasztok és temperálok 200 gr tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a barackos krémmel, egy órára hűtőbe teszem a formát. Végül temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSB3kptgHtfmn8ffE8X4lJavJv4eQycPgk7v5wfPAMUbGs24I7uak89KL-eMcawg-HIxniiN5Ge_bUEDhk_nhSWwwZEWI7cktUn05mNbWNrINbmG9masKiovrBXDf1_2-ga4ynHuUZnwJQkoJA54N4ztU6Nw-QaEAyPeLIB99Jo7cKehowsOlEnw-XO4_6/s3469/DSCN1024.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2759" data-original-width="3469" height="319" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSB3kptgHtfmn8ffE8X4lJavJv4eQycPgk7v5wfPAMUbGs24I7uak89KL-eMcawg-HIxniiN5Ge_bUEDhk_nhSWwwZEWI7cktUn05mNbWNrINbmG9masKiovrBXDf1_2-ga4ynHuUZnwJQkoJA54N4ztU6Nw-QaEAyPeLIB99Jo7cKehowsOlEnw-XO4_6/w400-h319/DSCN1024.jpg" width="400" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/8IjdkNaGI6k" width="320" youtube-src-id="8IjdkNaGI6k"></iframe></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Finally the unbearable heat is over (nowadays our four seasons are: summer, unbearable heat, summer, autumn), it's time for chocolate making! I could hardly wait for it, as during this period formerly called summer, I don't even attempt chocolate making - and one misses one's favorite hobby after a two-month hiatus.<br />A friend of mine has brought us some fruits from the market when he visited - I kept one of the peaches for chocolate 😋 And thyme (as well as rosemary) is almost always perfect with fruits. At first it may seem like a weird combination but these Mediterranean herbs are not meant only for meat - it's worth to experiment with them!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />200+100 gr milk chocolate<br />50 gr peach puree<br />10 ml cream<br />one small spoon of thyme honey<br />3-4 sprigs of thyme<br />one small spoon of butter<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe:</i><br />I peel the peach, blend it and press it through a sieve. I take 50 gr of it; sprinkle the thyme leaves in it and boil it. I put it aside for half an hour and add the cream, honey and butter to the still warm puree. I melt 100 gr milk chocolate and combine it with the puree.<br />I sprinkle pink and dark pink paint into the cavities of the bonbon mold. Then I paint thin green lines in it too. I melt and temper 200 gr milk chocolate; I prepare the shells. I fill them with the peach cream and place the mold in the fridge for an hour. Finally I seal the bonbons with tempered milk chocolate.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBVwFVwF2RXFrIa6x75XAn7COgTiamJ5unr0Y-qaTI71zb3bGZ1UYN1-XOPR1oqRlvnCd1dSSEtGtbdoCnI7WornTUpIhnO5fhJb8XjBmSp2gt59nK_f1hHNEJwJQlywDYMuplyEH6c47s3XM7abqNtRvpUrUg6PEVIsg3vpoZaEAX_DS9ngCftdmydrVl/s3311/DSCN1023.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2463" data-original-width="3311" height="297" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBVwFVwF2RXFrIa6x75XAn7COgTiamJ5unr0Y-qaTI71zb3bGZ1UYN1-XOPR1oqRlvnCd1dSSEtGtbdoCnI7WornTUpIhnO5fhJb8XjBmSp2gt59nK_f1hHNEJwJQlywDYMuplyEH6c47s3XM7abqNtRvpUrUg6PEVIsg3vpoZaEAX_DS9ngCftdmydrVl/w400-h297/DSCN1023.jpg" width="400" /></a></div><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-89947679958606427102023-06-04T13:18:00.003+02:002023-06-04T13:18:58.127+02:00eper-bazsalikom // strawberry-basil<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Két repülés között :D Múlt héten Anglia, jövő héten Izrael - ilyen a történészek élete. Persze aztán itthonra úgy felgyűltek a feladatok, hogy ezt a csokit is csak három részletben bírtam megalkotni. Az alapkoncepció az arany-fekete színkombináció volt, ebből akartam afféle geometrikus-szecessziós jellegű mintákat kihozni. A festéssel iszonyú sok idő elment, igen pepecs munka volt, de azt hiszem, megérte a ráfordított energiát. És mivel eperszezon van, mi más is lehetne a töltelék, mint egy pihe-puha epermousse?</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNXd6-yMCV2ipx_wW0D7wO6V236vp2htHcnsWr1u2RPpV2rptFlwrizsJPOfZaNN66nX6x34jpDZum6-wn042E6XGDim8Ahh0L7E8yZKC8MaWAOV2me97v9xPib9vv6Kj4525_qq8nvuKUu8Ka-9zOEy6yJLuvEdUtIYmi_OM32XrH6goelawLkZ4jng/s3064/20230603_131025.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2402" data-original-width="3064" height="314" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNXd6-yMCV2ipx_wW0D7wO6V236vp2htHcnsWr1u2RPpV2rptFlwrizsJPOfZaNN66nX6x34jpDZum6-wn042E6XGDim8Ahh0L7E8yZKC8MaWAOV2me97v9xPib9vv6Kj4525_qq8nvuKUu8Ka-9zOEy6yJLuvEdUtIYmi_OM32XrH6goelawLkZ4jng/w400-h314/20230603_131025.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />70 ml eperpüré<br />két bazsalikomlevél<br />2 lapzselatin<br />60 gr fehércsoki<br />100 ml tejszín<br />20 gr porcukor<br />200 gr tejcsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Az epret leturmixolom, kipasszírozok belőle 70 ml-t, amelybe beletépkedek két bazsalikomlevelet. Felteszem melegedni. Addig hideg vízbe áztatok két lapzselatint. Amikor az eper felforr, belekeverem a zselatint, a masszát félreteszem. Vízgőz felett felolvasztom a fehércsokit, az eperpüréhez keverem. A tejszínhez hozzáöntöm a porcukrot és kemény habbá verem. Beleforgatom az eperpürét, majd hűtőbe teszem a mousse-t két órára.<br />A bonbonforma mélyedéseit kifestem feketével. Fogpiszkálóval rajzolom meg bele a mintákat, amiket aztán átfestek arannyal (na jó... ez így tök egyszerűen hangzik, de mivel szinte minden bonbonra másféle minta készült, ez az egész folyamat 3-4 óráig tartott).<br />Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket az epermousse-szal, ismét hűtőbe teszem a bonbonokat. Néhány óra múlva előveszem a formát, és temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.<br /><br /></span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyngnmuLJfMPRA1J6h9bz8vPtyuI7YZhi3yGjjD9_a7gwpKyS9i5NvACxxbHqfHmDKUYbEc4GCJZXu-kcqqIPuuG54WpVzbw7ddRPcaE6FjiPnVFQwAoAhoZiHz3A7toq2Nep2JI1XFTUhjtTzUVtUE6czmSiMMMw1wFhFIdoGyxkblc1qeTt5yetBTg/s2846/20230603_131943.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2588" data-original-width="2846" height="182" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyngnmuLJfMPRA1J6h9bz8vPtyuI7YZhi3yGjjD9_a7gwpKyS9i5NvACxxbHqfHmDKUYbEc4GCJZXu-kcqqIPuuG54WpVzbw7ddRPcaE6FjiPnVFQwAoAhoZiHz3A7toq2Nep2JI1XFTUhjtTzUVtUE6czmSiMMMw1wFhFIdoGyxkblc1qeTt5yetBTg/w200-h182/20230603_131943.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8QHCaKMQm6QtAFWxEdB_VYaq0TZGGSLAFR_4wxMZI7XMNFgYxQm0dD8ewwD_5pz7Oui3f8vXMBfAr5vnO1MXsO7vp06QRKGprr63iXRXQvZCBgAIBPeBYjvBPN_BZQ-XYfM2VYuLd7jcJzcNtOKOp58NPW_W5jf4JBw2OXQpxkti__q69Fxm7qlzwqw/s2993/20230603_131821.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2593" data-original-width="2993" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8QHCaKMQm6QtAFWxEdB_VYaq0TZGGSLAFR_4wxMZI7XMNFgYxQm0dD8ewwD_5pz7Oui3f8vXMBfAr5vnO1MXsO7vp06QRKGprr63iXRXQvZCBgAIBPeBYjvBPN_BZQ-XYfM2VYuLd7jcJzcNtOKOp58NPW_W5jf4JBw2OXQpxkti__q69Fxm7qlzwqw/w208-h181/20230603_131821.jpg" width="208" /></a><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #0000ee;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-89C7zOReg7qhnTGxipqVtYZsLYoq5xvXy14A0PkKUUqmgT0T7tf172knx8aImOzf-S5313OwoWi70FDoOyc-e3KrH_XaKKBxg-YyLpwPDaZ1lhyqmFlFORkPER9jQB3C0GhJij7SR88Ku-swYpn9s00Otkx2b4JigvGG3fLRYOVJRp7_bvh_q95BAQ/s3106/20230603_131830.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2700" data-original-width="3106" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-89C7zOReg7qhnTGxipqVtYZsLYoq5xvXy14A0PkKUUqmgT0T7tf172knx8aImOzf-S5313OwoWi70FDoOyc-e3KrH_XaKKBxg-YyLpwPDaZ1lhyqmFlFORkPER9jQB3C0GhJij7SR88Ku-swYpn9s00Otkx2b4JigvGG3fLRYOVJRp7_bvh_q95BAQ/w200-h174/20230603_131830.jpg" width="200" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmUxERj0KjS0gzTF4Ni1fSHPo0azgVUe0TacaTJJ0V3uEKwYGu-pD2oQLOE7eJ2aJkN8HgfiwbL2MNW05Ry493Ac_zgc-lPLjAB694jcnFpbTAMOZFEiQoZaRjKlxj5YDADWBy6mdb920j1UTUybLQUfXMNGDBtARlePpL1j3DYeVx2zJ-ndM2jqTUyQ/s3000/20230603_131810.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2546" data-original-width="3000" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmUxERj0KjS0gzTF4Ni1fSHPo0azgVUe0TacaTJJ0V3uEKwYGu-pD2oQLOE7eJ2aJkN8HgfiwbL2MNW05Ry493Ac_zgc-lPLjAB694jcnFpbTAMOZFEiQoZaRjKlxj5YDADWBy6mdb920j1UTUybLQUfXMNGDBtARlePpL1j3DYeVx2zJ-ndM2jqTUyQ/w207-h174/20230603_131810.jpg" width="207" /></a><br /></div></span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><br /></span><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/xmRk4rom3Uc" width="320" youtube-src-id="xmRk4rom3Uc"></iframe></div><div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><br /></div><p style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: justify; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrn5Afyx7tKaVn6ngmEbblnroNwJLtLljx09Hi3_O0dXlVdrfxk75pCrXIigE6IGa8Qx7cigaDpBSAst17QXTq8xlio4_agof0RA3tmiIR3MXzKOQFVmmpafEQzTLREq8I2CMV1QecE9aXrRmubFONT6iygWY0dOcy3H7fln9grgla_6NwApSJCnqx1w/s3514/20230603_131222.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2700" data-original-width="3514" height="308" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrn5Afyx7tKaVn6ngmEbblnroNwJLtLljx09Hi3_O0dXlVdrfxk75pCrXIigE6IGa8Qx7cigaDpBSAst17QXTq8xlio4_agof0RA3tmiIR3MXzKOQFVmmpafEQzTLREq8I2CMV1QecE9aXrRmubFONT6iygWY0dOcy3H7fln9grgla_6NwApSJCnqx1w/w400-h308/20230603_131222.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Between two flights :D Last week it was England, next week it's gonna be Israel - the life of a historian. Of course by the time I came back home, all the tasks accumulated so I could prepare these bonbons only in three instalments. My basic concept was black-gold; I wanted to create geometric-art nouveau patterns. Painting took an awful lot of time, but I believe it was worth all the pain and energy. And since it's strawberry season, what else could be the filling, if not a fluffy strawberry mousse?!</span><p></p><p style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: justify; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirQXlc0y1ahcN6UkJ1ePlSWaixQ7qtVTHFFSGS3A1YyuSG-NXg4UX5jJynRw8Am4p2Dt54qzOVPW8ssQpNF7g-j5T22iM1PE4iSlNYRvsjITt-OKk9qD-Cwf2It-fzxBS2s0Gbc6hOLnX9QiJd7jPSg14rGEPooNAUO86pLE5TZilguOnmy8pIz68_gw/s3334/20230603_131550.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2514" data-original-width="3334" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirQXlc0y1ahcN6UkJ1ePlSWaixQ7qtVTHFFSGS3A1YyuSG-NXg4UX5jJynRw8Am4p2Dt54qzOVPW8ssQpNF7g-j5T22iM1PE4iSlNYRvsjITt-OKk9qD-Cwf2It-fzxBS2s0Gbc6hOLnX9QiJd7jPSg14rGEPooNAUO86pLE5TZilguOnmy8pIz68_gw/s320/20230603_131550.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />70 ml strawberry puree<br />two basil leaves<br />2 gelatin sheets<br />60 gr white chocolate<br />100 ml cream<br />20 gr icing sugar<br />200 gr milk chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I blend the strawberries and take 70 ml of the juice, in which I put the basil leaves torn into little pieces. I heat the puree and in the meanwhile soak two gelatin sheets in cold water. When the strawberry starts simmering, I add the gelatin, stir it then put it aside. I melt the white chocolate in bain-marie and combine it with the strawberry puree. Finally, I mix the cream and the sugar, and whip it to a stiff whipped cream. I stir the strawberry cream in it and put the mousse in the fridge for two hours.<br />I paint the cavities of the mold with black. I draw the patterns with a toothpick, then I paint them over with gold (oh well... it sounds so simple but since I made a different pattern on each bonbon, this process took at least 3-4 hours).<br />I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the strawberry mousse, then I put the bonbons in the fridge. A couple of hours later I seal the bonbons with tempered milk chocolate.</span></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-38010397004045468752023-05-28T14:52:00.002+02:002023-05-28T14:52:15.389+02:00narancs-marcipán // orange-marzipan<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Valójában több csoki is el van tárazva, hogy majd írjak róluk, de annyi minden történik egyszerre, hogy ritkán jutok el odáig, hogy írjak is. Utazások, konferenciák, munka, különböző projektek, na meg a <a href="https://www.libri.hu/konyv/klacsmann_borbala.holokauszttortenetek.html" target="_blank">könyvem</a>, és a könyvbemutatók, ezzel kapcsolatos interjúk. Magával a könyvvel is rengeteg meló volt (pl. közel száz kép szerepel benne, amiket különböző forrásokból kellett összeszedni), de az ember nem is gondolná, hogy az interjúkra és egyéb promótevékenységre is mennyi idő el tud menni. Aztán persze hamarosan itt a nyár, amikor megint nem lehet majd csokizni a zsillió fok miatt :( No de addig is itt van az első a felgyűlt csokikból, ami egy j</span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">óbarátom születésnapjára készült :) Ő volt az aki kulcsszerepet játszott mostani létállapotom kialakításában, méghozzá azzal, hogy összeismertetett a párommal. Szóval nem csak ezt a csokit kapta, hanem még egy tortát is, amire készítettem dísznek egy csokimaszkot (állítólag azóta sem ette meg, pedig lassan meg fog punnyadni :D)</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhssc0AWzHVe5hxdpFYpc8fwGqCYcF5I30KdFwN2qBPgVnz6LNHfj9daG_ubDp4L8_aQaornjkVjlCTX5vSW4awWRjhUWthXTBikkNsc1kznXoGGzcmn-LS9Hsdz6b8jiDYtLspfoqcLcP0FqFK6jXchJkYslMRg2XNKDC4R2No-ACH7UJzBch96SOe-w/s3640/DSCN0124.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2759" data-original-width="3640" height="304" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhssc0AWzHVe5hxdpFYpc8fwGqCYcF5I30KdFwN2qBPgVnz6LNHfj9daG_ubDp4L8_aQaornjkVjlCTX5vSW4awWRjhUWthXTBikkNsc1kznXoGGzcmn-LS9Hsdz6b8jiDYtLspfoqcLcP0FqFK6jXchJkYslMRg2XNKDC4R2No-ACH7UJzBch96SOe-w/w400-h304/DSCN0124.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">50 ml narancslé<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">100 gr marcipán<br />200 gr tejcsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Kifacsarom és leszűröm egy narancs levét, ebből kimérek 50 ml-t. A marcipánt kis darabokra szaggatom, és összegyúrom a narancslével. Ízlés szerint lehet esetleg fahéjat, szegfűszeget is szórni bele.<br />A bonbonforma mélyedéseit összefröcskölöm narancs és rózsaszín festékkel. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a marcipánkrémmel, és kis időre hűtőbe teszem a formát. Végül a maradék temperált csokival lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8HykLIkRPSgFnt9LUoViRhv3tA60gwgFcdxQUswK5cHc6n2N3JuI-gI21eyrC-hIjL22Autr0w6PzNjtuLuBOWHDQPMqYokWXFx_NdLxwobPjP0sCxHEuMaBGW5wWba6Y8U62cxrr8ghBtWBZwmnEaLSSy__p2nNLXJPWBtCD74zGima2d2SV25osEw/s3737/DSCN0125.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2912" data-original-width="3737" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8HykLIkRPSgFnt9LUoViRhv3tA60gwgFcdxQUswK5cHc6n2N3JuI-gI21eyrC-hIjL22Autr0w6PzNjtuLuBOWHDQPMqYokWXFx_NdLxwobPjP0sCxHEuMaBGW5wWba6Y8U62cxrr8ghBtWBZwmnEaLSSy__p2nNLXJPWBtCD74zGima2d2SV25osEw/w400-h311/DSCN0125.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">I reality, I have several chocolates in store to be written about, but so many things keep happening at the same time that I rarely have time to write. Traveling, conferences, work, various projects, and of course my book and the book launches, interviews. There was a lot of work with the book itself too (e.g. it contains close to a hundred photos which had to be obtained from different sources), but one wouldn't even think how much time the interviews and promotion takes up. And then summer is here soon, when I won't be able to make chocolate any more because of the trillion degrees :( But until then, here is the first one from among those in the store - I made these bonbons for a friend's birthday :) He was the one who played a key role in my current situation by introducing me to my boyfriend. So he didn't only get the chocolates, but also a cake with a chocolate mask decoration (which he still hasn't consumed even though soon it will go to waste :D)</span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZLLtqVBU8ZXQqS8BkqKnDEVKszhA0XBtj1Dgibee1h8i7Jtdpy81HP1UuauSyOZbyWOH_QCj8I4EcpZKFBu6MJFevvy7dn5d3iInuIktZlH6aYFz_jLOstxvDV7HxhZMEDnituHdyyrL0nAS321U8QBeAP0zJYrSALkzYbMicMZcdpO1BBs-U7q-zDw/s3645/DSCN0121.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2759" data-original-width="3645" height="303" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZLLtqVBU8ZXQqS8BkqKnDEVKszhA0XBtj1Dgibee1h8i7Jtdpy81HP1UuauSyOZbyWOH_QCj8I4EcpZKFBu6MJFevvy7dn5d3iInuIktZlH6aYFz_jLOstxvDV7HxhZMEDnituHdyyrL0nAS321U8QBeAP0zJYrSALkzYbMicMZcdpO1BBs-U7q-zDw/w400-h303/DSCN0121.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">50 ml orange juice<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">100 gr marzipan<br />200 gr milk chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I squeeze the orange and sieve the juice, then take 50 ml apart. I tear the marzipan into little pieces and knead it together with the juice. You may also add cinnamon or clove.<br />I sprinkle orange and pink paint in the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the marzipan cream and place the mold in the fridge for some time. Finally, I seal the bonbons with the leftover chocolate.</span></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-44643621753855839692023-04-15T15:45:00.003+02:002023-04-15T15:45:47.536+02:00mandulakrém // almond cream<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Első alkalom, hogy fekete festéssel kísérletezek. Eddig mindig úgy gondoltam, hogy az étcsoki elég jó sötét alapnak, de be kellett látnom, hogy ez nem igaz. A fekete még annál is feketébb, iszonyú elegáns és iszonyú jól néz ki, szerelem. Ráadásul minél sötétebb az alap, annál jobban látszik, hogy szépen fénylik a bonbon. Tölteléknek egy szerepjáték estére vett, végül el nem fogyasztott zacskó mandulát választottam, mert a mandula yummy és karamellizált formában még annál is finomabb!!</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqnfisnQrV81E6LS8kp_XWCXTBmHigiiZp5g9D_eIbdBc_MrwA_dh5ERAtWDoLf1xpN2kjOJ3mBEg-aXg_Jjci2xaykf1y99lq841f8q1Wx197Amk8J85J1dq4V_REKHW6LSBKvdCL7KcVzN5YnWxsIQuzOD-4d7ABShCIzqFqimohHqgAp963bLef7w/s2719/DSCN0363.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2344" data-original-width="2719" height="345" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqnfisnQrV81E6LS8kp_XWCXTBmHigiiZp5g9D_eIbdBc_MrwA_dh5ERAtWDoLf1xpN2kjOJ3mBEg-aXg_Jjci2xaykf1y99lq841f8q1Wx197Amk8J85J1dq4V_REKHW6LSBKvdCL7KcVzN5YnWxsIQuzOD-4d7ABShCIzqFqimohHqgAp963bLef7w/w400-h345/DSCN0363.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />150 gr sós, pirított mandula<br />75 gr cukor<br />pisztáciaolaj<br />250 gr étcsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A cukrot kimérem és egy serpenyőbe öntöm. Addig melegítem, míg szép, aranybarna karamellt kapok. Mivel a mandula már pirítva volt, csak ekkor öntöttem hozzá. (Ha nincs megpirítva, akkor előbb azt is el kell végezni, sima, olaj nélküli serpenyőben) Összeforgatom a mandulát a karamellával, majd amikor mindenhol bevonta a mandulaszemeket, szilikonlapra öntöm őket, és szétterítem. Megvárom, míg kihűl a mandula, ekkor aprítógépbe teszem, hozzáöntök néhány kiskanálnyi pisztáciaolajat, és addig aprítom, amíg krémes állagú lesz.<br />A bonbonformába fehér, majd rózsaszín festékkel fröcskölök. Ezután fekete festékkel kifestem a mélyedéseket. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a mandulás krémmel, és néhány órára hűtőbe teszem a formát. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEACgH4LFCuwQwur8UoRrOucfGBvo6e-dXrQ7wmypbYuzcWDUethfJCYfuXI4_Kh-icYOnAVDHE4yPrC9bIbnTh5AbevR3vebdG06OJWygOXKrWtDCgVt4EE1KN10Ca4mtDy0RmMr_HwxeoCLwnBoCgqZpNVXWionS9KLs92CS26-7HV1u_9NTkjJpdA/s3631/DSCN0361.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2715" data-original-width="3631" height="299" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEACgH4LFCuwQwur8UoRrOucfGBvo6e-dXrQ7wmypbYuzcWDUethfJCYfuXI4_Kh-icYOnAVDHE4yPrC9bIbnTh5AbevR3vebdG06OJWygOXKrWtDCgVt4EE1KN10Ca4mtDy0RmMr_HwxeoCLwnBoCgqZpNVXWionS9KLs92CS26-7HV1u_9NTkjJpdA/w400-h299/DSCN0361.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/O4irXQhgMqg" width="320" youtube-src-id="O4irXQhgMqg"></iframe></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">This is the first occasion that I painted black bonbons. I always though that dark chocolate is dark enough as a background - I officially take that back :D Black is even more black, terribly elegant and looks terribly good, it's love at first sight. Moreover, the darker the basis is, the more the shine can be seen. As filling, I prepared a sack of almonds (originally bought for a RPG evening) because almonds are yummy and they are even yummier if they are caramelized!!</span><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS4QeaQoZXgoajR5K808I_2B8Cx3ZGs5qdBcTl09xESIvghCK7JrbY4qlMHEj0pIP7k935byzfmwFd-uIvchqcxT92vSrWQbFxNR8IPgornVK0S-WZU7wHDUBxWWo9wP3fgcElXA8Ud1ylVmA8wigi1l3fEFHSdpdgfS2UcqpzMGlGLJNLr0L-4OQ0CQ/s3752/DSCN0356.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2901" data-original-width="3752" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS4QeaQoZXgoajR5K808I_2B8Cx3ZGs5qdBcTl09xESIvghCK7JrbY4qlMHEj0pIP7k935byzfmwFd-uIvchqcxT92vSrWQbFxNR8IPgornVK0S-WZU7wHDUBxWWo9wP3fgcElXA8Ud1ylVmA8wigi1l3fEFHSdpdgfS2UcqpzMGlGLJNLr0L-4OQ0CQ/s320/DSCN0356.jpg" width="320" /></a></div><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />150 gr salty, roasted almonds<br />75 gr sugar<br />pistachio oil<br />250 gr dark chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I pour the sugar in a pan and warm it until I get nice, golden brown caramel. Since my almonds had already been roasted, I left this step out and poured them in the caramel only when that was ready (if your almonds are not roasted, you have to do that too, in a pan without oil) I combine the almond and the caramel until the latter coats the almonds, then I pour them on a silicone sheet and spread them. I wait until the almonds cool down, then I put them in a food processor together with some pistachio oil, and grind them until I get a smooth cream.<br />I sprinkle the bonbon mold with white then pink food paint. Then I paint the cavities with black. I temper the dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the almond filling and place the mold in the fridge for some hours. Finally, I temper the leftover dark chocolate and I cap the bonbons.</span></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-81133256675602282632023-03-15T21:02:00.005+01:002023-03-15T21:02:55.449+01:00csupakókusz // all-in-coconut<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">A világ legjobb fogászának és csapatának készült ez a bonbon (remélem mindenki érzi a helyzet iróniáját XD). </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />30 ml kókuszolaj<br />20 gr kókuszreszelék<br />80+150 gr étcsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Megolvasztom a kókuszvajat, hozzáadom a kókuszreszeléket és egy-két percig kis lángon melegítem, hogy a kókusz picit megpuhuljon. Vízgőz fölött megolvasztok 80 gr étcsokit, a kókuszolajhoz keverem.<br />Fehér ételfestékkel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálok 150 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a kókuszos krémmel és kis időre hűtőbe teszem. Végül temperált étcsokival lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdH0IPgSDiiSMuOTxPavnppPt5_5SyVwEgRo8wYi__8WaA9QkueBuCDQoar__c-OnhJG72alWrZ8hTqeLf13xgAn25SMdO-FK6SkwxSvGisLJDK4rtnxmUoGj7x82LY2r6XPJGRppxim9xXD79DA1CP6gRuKBKT1dbCFQYPwC_2bXNl6hzFG4esbv3cw/s3288/DSCN0099.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3064" data-original-width="3288" height="373" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdH0IPgSDiiSMuOTxPavnppPt5_5SyVwEgRo8wYi__8WaA9QkueBuCDQoar__c-OnhJG72alWrZ8hTqeLf13xgAn25SMdO-FK6SkwxSvGisLJDK4rtnxmUoGj7x82LY2r6XPJGRppxim9xXD79DA1CP6gRuKBKT1dbCFQYPwC_2bXNl6hzFG4esbv3cw/w400-h373/DSCN0099.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">I made these bonbons for the world's best dentist and his team (I hope you feel the irony XD)</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />30 ml coconut oil<br />20 gr shredded coconut<br />80+150 gr dark chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I melt the coconut oil, then I add the shredded coconut and let them simmer for 12 minutes until the coconut gets soft. In a bain-marie, I melt 80 gr dark chocolate and combine it with the coconut oil.<br />I sprinkle white food paint in the cavities of the mold. I temper 150 gr dark chocolate; I prepare the bonbon shells. I fill them with the coconut cream and put them in the fridge for some time. Finally, I seal the bonbons with tempered dark chocolate.</span></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-71717760244688772082023-03-15T10:27:00.003+01:002023-03-15T10:27:30.248+01:00Vénusz bimbói // nipples of Venus<p></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">- Felkelthetem az érdeklődését Vénusz bimbóival?</span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">A Csokoládé című film ikonikus mondatában szereplő édességet régóta el akarom készíteni, de az első próbálkozásom anno kudarcba fulladt (nem lett elég szilárd a ganache). Most azonban újra próbálkoztam, új arányokkal, és ezúttal sikeres lett a kísérlet! A Vénusz bimbói desszert valójában többféle változatban létezik, az eredeti, olasz csoki gesztenyepürével készül. Én azonban nagyon csokis-fűszeres, érzéki ízt akartam elérni, úgyhogy a <a href="http://levendulaescsokolade.blogspot.com/2011/02/venusz-bimboi.html" target="_blank">Levendula és csokoládé blogon található receptet </a>alakítottam át. </div><div style="text-align: justify;">Mivel közeledik a húsvét, azt hiszem, ideje újraolvasni a Csokoládét ;)) És persze megnézni a csodálatos filmet. Mindkettő kedves a szívemnek, mivel a valódi főszereplő bennük a kakaó és a csokoládé, és ez így is van rendjén - szívet melengető látni azokat a gyönyörű képsorokat, amikor Vianne csokoládét készít, töri a kakaóbabot, temperál. Életfogytigtartó szenvedély ez! (tegye fel a kezét, akinek a csokis karrierjére hatással volt a film! ☝)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHUkAJhGi0tVKNpDhm1Gs0uizmKh1f8adnh7drsZhP16yRN27zIgr6unRhERNLJ1NUXIbANYl-c35TA-9vEcYcYjeyKdEDYn83GUj1w0SAkGBjT4y3gZ10fqgAsIjkXvLv5d2WU4kSPtCb-KxYvnWskHqR6gTXaI87LQrTM89qdGCHFw7LlkogSLVsgA/s3598/DSCN0090.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3598" data-original-width="2982" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHUkAJhGi0tVKNpDhm1Gs0uizmKh1f8adnh7drsZhP16yRN27zIgr6unRhERNLJ1NUXIbANYl-c35TA-9vEcYcYjeyKdEDYn83GUj1w0SAkGBjT4y3gZ10fqgAsIjkXvLv5d2WU4kSPtCb-KxYvnWskHqR6gTXaI87LQrTM89qdGCHFw7LlkogSLVsgA/w331-h400/DSCN0090.jpg" width="331" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Hozzávalók</i>:</div><div style="text-align: justify;">150 gr tejcsoki</div><div style="text-align: justify;">80 ml tejszín</div><div style="text-align: justify;">két kiskanál vaj</div><div style="text-align: justify;">csili, fahéj</div><div style="text-align: justify;">200 gr étcsoki</div><div style="text-align: justify;">20 gr fehércsoki</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Elkészítés</i>:</div><div style="text-align: justify;">Gőzfürdőben felolvasztom a tejcsokit, majd összekeverem a tejszínnel és a vajjal. Végül a fűszereket adom a ganache-hoz, ízlés szerint. Én úgy szeretem, ha nem direktben érződik a csili, hanem miután az ember lenyelte a csokit, egy kis csípős utóíz marad utána. Habverővel keményre verem a krémet, és hűtőbe teszem egy éjszakára. Másnap habzsákba töltöm és sütőpapírra kis halmokat nyomok belőle. Ezeket visszateszem a hűtőbe még egy órára.</div><div style="text-align: justify;">Temperálom az étcsokit, kimártom a ganache-halmokat. Hagyom megszilárdulni a csokit, végül temperálom a fehércsokit, és belemártom a bimbók tetejét.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWCjo4mVOjJ74yKdkV2zF7RLy5YaH6iWLLpYysxxqebeC82jl_uv0UZzhTc204tVCEKIe2LUiYZdHhnsbthMBFxxaNQY8inJOSa18r7RlAM3ltkQUSIGLcRBvBIyDlZOQ61HuRBMaOJF-rWqCH4pGmnb74UdWu9zBQnPxO-kBgc6C-Z_iQLtwpol432g/s3752/DSCN0088.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2912" data-original-width="3752" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWCjo4mVOjJ74yKdkV2zF7RLy5YaH6iWLLpYysxxqebeC82jl_uv0UZzhTc204tVCEKIe2LUiYZdHhnsbthMBFxxaNQY8inJOSa18r7RlAM3ltkQUSIGLcRBvBIyDlZOQ61HuRBMaOJF-rWqCH4pGmnb74UdWu9zBQnPxO-kBgc6C-Z_iQLtwpol432g/s320/DSCN0088.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/paimTyp83_8" width="320" youtube-src-id="paimTyp83_8"></iframe></div></span><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">"Can I interest you with some Nipples of Venus?"</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">I've wanted to make the dessert mentioned in this iconic sentence from the movie Chocolat; but my first attempt was a failure (the ganache was not solid enough). This time, however, I tried it again with different proportions and the experiment was a success! In fact, there are different variations of the dessert called Nipples of Venus: the original Italian bonbon is made with chestnut puree. I, however, wanted to achieve a chocolaty-spicy, sensual flavor, therefore I modified the <a href="http://levendulaescsokolade.blogspot.com/2011/02/venusz-bimboi.html" target="_blank">recipe from the Levendula és csokoládé blog</a>.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Since Easter is approaching, I think it's time to re-read Chocolat ;)) And of course to watch the amazing movie. Both of them are dear to me because the real protagonist is cocoa and chocolate and that's how it's supposed to be - it is heart-warming to see those amazing scenes of Vianne preparing chocolate, crashing cocoa beans, and tempering. This is a passion for a lifetime! (hands up if your chocolatier career was influenced by the movie! </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">☝)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYrPMtz0BY7xFqRMY5iHOtSznFdmH0LYhP-3U2fKAL3xbLPzfHU7ITvzdYcmmJvPdf10I7VBXpGhbiuxUAwolHJYzwguZ41uClgvPaTDYove7eLwSIGYeVh6Tj_ekOFuUAmBFwv-JJ7IsQbh0ceylnPPGKkVVm7o3trBejbLQy-on0TjlZivsD0JJ-Cg/s3639/DSCN0086.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2912" data-original-width="3639" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYrPMtz0BY7xFqRMY5iHOtSznFdmH0LYhP-3U2fKAL3xbLPzfHU7ITvzdYcmmJvPdf10I7VBXpGhbiuxUAwolHJYzwguZ41uClgvPaTDYove7eLwSIGYeVh6Tj_ekOFuUAmBFwv-JJ7IsQbh0ceylnPPGKkVVm7o3trBejbLQy-on0TjlZivsD0JJ-Cg/w400-h320/DSCN0086.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><div><i>Ingredients</i>:</div><div>150 gr milk chocolate</div><div>80 ml cream</div><div>two small spoons of butter</div><div>chili, cinnamon</div><div>200 gr dark chocolate</div><div>20 gr white chocolate</div><div><br /></div><div><i>Recipe</i>:</div><div>I melt the milk chocolate in a bain-marie, then mix it with the cream and the butter. Finally, I add the spices. I prefer chili to be felt at the end of a bite: a hot aftertaste in your throat. I whisk the cream until it gets solid, and I leave it in the fridge for a night. The next day, I put it in a piping bag and I squeeze small mounds on a parchment sheet. I put them back in the fridge for an hour.</div><div>I temper the dark chocolate, I dip the mounds in it. I let the chocolate get solid, finally I temper the white chocolate and I dip the tip of the bonbons in it.</div></div></span></div>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-42702519536507460692023-03-02T19:54:00.002+01:002023-03-02T19:54:54.434+01:00Farsang // carnival<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Babafarsangra készült ez a maszk :) Nagyon egyszerűen színes kakaóvaj és ecset segítségével festettem.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifWTN7Rp--2VrVwbegtiVSBrJXcLbZOl3Q5foEXJuubBNniprGBbONP8IUHvVVfcItiNDiARxbwt9GnH_DZcjeWLipSFIKRWiuj-3NM1H5_FfMOllGywHPoXdx49wIhp6VhISB7eD5vheza4L0XV_XUIbsos7iHLUhIaHJbTQKrnJJ8i1Hp2RbEnhmlg/s3488/DSCN0080.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3488" data-original-width="2759" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifWTN7Rp--2VrVwbegtiVSBrJXcLbZOl3Q5foEXJuubBNniprGBbONP8IUHvVVfcItiNDiARxbwt9GnH_DZcjeWLipSFIKRWiuj-3NM1H5_FfMOllGywHPoXdx49wIhp6VhISB7eD5vheza4L0XV_XUIbsos7iHLUhIaHJbTQKrnJJ8i1Hp2RbEnhmlg/w316-h400/DSCN0080.jpg" width="316" /></a></div><p></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Once
upon a time, there was a city. It was a quite ordinary city with bigger and
smaller houses, pigeons on the streets and bridges arching over the river. And
in the middle of this city stood a white castle. And in the green park of the
castle stood a small bench, from where a stunning view opened on the old town
and the river.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">This
was the contemplating spot of the Dragonmaster-Without-Dragon. The
Dragonmaster, unlike the other ordinary citizens of the city, could see the
shadows of kings who had once trodden the paths of the green park, he understood
the whisper of the breeze and when he woke up at dawn and heard the roof tiles
rattling, he knew that the night creatures that walk the roofs in the
moonlight, are climbing back into the darkness to hide their delicate skin from
the rays of the sun.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">But
even though the Dragonmaster perceived the creatures of the otherworld, he was
lonely, because none of his friends, not one other person in the city could see
them, and he was lonely as he had no dragon to tame and train.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">One
fine spring day the Dragonmaster was sitting on his bench, contemplating and
waiting for something – even he himself didn’t know for what. The sky was
crystal clear above him and the sunshine was warming the white walls of the
castle that still kept the winter cold. Around, in the park, the trees and bushes
pampered their tiny sprouts and sparrows squabbled among their branches. The
fingers of the wind caressed the still dry and yellow grass, then it danced
around the bench and whispered in the ear of the Dragonmaster. <o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">He
looked up and among the other, ordinary people, he saw a figure approaching.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">She
was a Barbarian, in ragged clothes and with long, unkempt hair. As soon as they
cast an eye on each other, they knew their meeting was not a coincidence. She
sat down on the bench of the Dragonmaster and in her presence he felt all her
years spent with wandering in distant, wild lands, the wars that she’d fought
in the past, and a strange yearning.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'That is right,' said the Barbarian. 'I come from a long journey, from a far-away
kingdom. The wind told me that I would find you here.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'Why
were you looking for me?' asked the Dragonmaster.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'Because
I have something that will complete both our lives.' She tossed her long
hair back. 'I’ve been through many adventures and saw many places and knew many
people. But my greatest wish, the one thing I crave for, I have never been able
to get hold of, no matter how hard I tried or how far I went. But now that I found
you, you can help me and in exchange you will get something that you have been
yearning for.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">She
dug into one of her deep pockets and took something out of it. This something
was round and coarse and shone like a ruby flame in the sunlight.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The
heart of the Dragonmaster skipped a beat.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'A
dragon egg!' he whispered. 'I’ve been looking for dragon eggs for so many
years, I went through the Devil’s Tunnel in the underworld, I swam in the depths of the Stormy Ocean, I even climbed the Fiery Peaks, but to no avail! Where did
you find this one?'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'In
the most unexpected place of all: after a battle I entered a calm, beautiful
forest in the search of new adventures, when an old peasant crossed my path and
warned me that there still might be dragons in that part of the wilderness. So
I followed his direction and arrived to a pleasant clearing where a thin creek
was flowing and flowers were growing in the river bed. But around the field the
rocks looked like molten drops of metal, and I saw a red sparkle behind one of
them.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The
Dragonmaster looked at the egg. <o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'I
wonder why they left it behind. Can I hold it?'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'I
will give it to you, but first you must promise one thing.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'What
is that?'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'When
your dragon grows up, whenever I will want to fly with him, you will have to
allow me, for that is my greatest wish of all.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'I
promise,' said the Dragonmaster and the Barbarian placed the egg in his hand.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'Now
we have to wake him up and hatch the egg. You must stay with me, the dragon has
to see you, otherwise he won’t let you touch him.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'All
right then. How do we wake him up?'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'We
need the Midnight Fire for that.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'You
have a Midnight Fire in this city?' looked around the Barbarian frowning.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'No,
not here, but I know where we can find it.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">So
when the night descended on the city, the Dragonmaster and the Barbarian
returned to the castle. Their path led to the excavations at the back of the
park. They climbed through the fence and quickly made their way to the tunnels
and holes that looked like dark cavities in the stone teeth of the ground. The
Dragonmaster entered a narrow tunnel that ended in a dome-like space. He turned
to the right, where a thin crack opened in the wall. Inside it was darker than
in the vast space, darker than in the stomach of the Great Leviathan. They crept
slowly in the thin, dark passage for a long while – they lost track of time, it
seemed as if they had been walking for days. Sometimes they took a turn and the
air got hotter and hotter as they approached the center of the earth.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">From
the fumes and fires of creation came forth the dragons and as the center of the
earth still kept the heat of creation, its flames were able to give life to
gemstones called dragon eggs. These flames broke to the surface in places where
magic concentrated, but the Dragonmaster knew that he could find them only far,
far below his city.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'We
are almost there,' he told the Barbarian, and in that instant they arrived in a
great hall, whose walls gleamed in red. The fire roared below them, the heat
was unbearable, even breathing was painful.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The
Dragonmaster crossed the hall and on the other side he found a tunnel leading
even further down. In the next cave the stones were glowing and they could not
proceed any further because poisonous steam filled the air. So the Dragonmaster
built a nest of the burning stones and he placed the egg in the middle. They
covered their noses and waited, their eyes fixed on the egg.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Nothing
moved, only the lights were dancing on the walls and sometimes new flames
flared up on a stone.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The
Barbarian shifted from one foot to the other.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'Maybe
the dragon died?'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'Shhh,
it takes time,' replied the Dragonmaster.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'I’m
not a patient person, especially in a place like this.'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'Do
you want to fly with the dragon or not?'<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">To
this question the Barbarian closed her eyes and immersed in a dream about
flying while the Dragonmaster kept on waiting, leaning even closer to the egg.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The
only sound that remained was the silent purring of the flames of the Midnight
Fire and the snake-like hissing of fumes, and sometimes the earth tolled like
an enormous gong whose sound resonated in the guts instead of the ears.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'There
you go! The first crack!' exclaimed the Dragonmaster.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">They
were both staring at the egg while tiny cracks appeared, one after the other,
and ruby pieces of the shell fell on the rocks like drops of blood. First the
nose, then the head, the long, graceful neck and the body wriggled out of the
egg. The newborn dragon was not bigger than a hand and he curiously looked at
them with his shiny, golden eyes.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The
Dragonmaster crouched down and held out his palm towards him.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The
creature timidly smelled his fingers but he seemed to like the smell because he
quickly ran up the Dragonmaster’s arm, to his shoulder, where he nested himself
close to his neck and after all these hardships, fell asleep.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The
Dragonmaster stood up, he smiled at the Barbarian.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">'We
can go back now,' he said.<o:p></o:p></span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">They
left the great halls of the center of the earth and walked up the dark passage.
When they arrived to the excavation site, it was still night: the light of the
stars mingled with the lights of the city, but in the East a faint grey stripe
glistened.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; text-indent: 18pt;">They
stood there for a minute, absorbing the sight of the sleeping city, then they
walked down the hill of the castle: the Dragonmaster-With-Dragon and the
Barbarian.</span></p><p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;"><o:p></o:p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMgXpGrj9Z4eHvAG4XPKu4KyGO_VbqfrsUK5OvrnqDZYuy00jN38MYf8J55HMZot6hdwZIqCL64Ju_r-RykmVqJycXDRBgadAjWpJF7Zq9ankvPu0eeOBfCu1Yxo1ct8qrXJqmpvmxBl4yqVYJTu91xi8ia1btulFxf3pExeNDSHnbIqBHIMDehJhk3Q/s3449/DSCN0079.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3449" data-original-width="2669" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMgXpGrj9Z4eHvAG4XPKu4KyGO_VbqfrsUK5OvrnqDZYuy00jN38MYf8J55HMZot6hdwZIqCL64Ju_r-RykmVqJycXDRBgadAjWpJF7Zq9ankvPu0eeOBfCu1Yxo1ct8qrXJqmpvmxBl4yqVYJTu91xi8ia1btulFxf3pExeNDSHnbIqBHIMDehJhk3Q/s320/DSCN0079.jpg" width="248" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeXm5rlcrgEU-iR3qfQgsIcygettO02UPisu81zya_pxnwgzoMI1fBrfi8unm-WkZfaLBaQ1cC-w1L9LY6G8C2TmNGpeXlzHYVUDk98v4N-Of-KtptH0VUz4fNiiuAyQlNbHgHCvSrRgiFrt4FHuZqzTb1WdQk7OBfde295_O9aGxhp8NeJPUdYW3_lQ/s3614/DSCN0081.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3614" data-original-width="2759" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeXm5rlcrgEU-iR3qfQgsIcygettO02UPisu81zya_pxnwgzoMI1fBrfi8unm-WkZfaLBaQ1cC-w1L9LY6G8C2TmNGpeXlzHYVUDk98v4N-Of-KtptH0VUz4fNiiuAyQlNbHgHCvSrRgiFrt4FHuZqzTb1WdQk7OBfde295_O9aGxhp8NeJPUdYW3_lQ/s320/DSCN0081.jpg" width="244" /></a></div><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-36011619578482213412023-02-14T17:08:00.003+01:002023-02-14T17:08:49.088+01:00Valentin nap // Valentine's day<p style="text-align: justify;"> <span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Kedvenc pasijaimnak: Tamásnak és Erik babának 😍</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpnjQ06pQoz2Won1uTMqC0bBbiONbRDF_8pIJrnvnMuF-OUYockzKjZH71nBDuSsFGblD446dYavyRGUDQibc7HiQPTY_-QotR7SUEfAH4AHnY7NTpBFl3fWSVEKRzc6T6rMn-iaAUbEiSU5LioxDJf_9T46XEhC5sf1McW-YPvcJGwE1fKRNJfb_ZBQ/s3744/DSCN0047.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3020" data-original-width="3744" height="323" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpnjQ06pQoz2Won1uTMqC0bBbiONbRDF_8pIJrnvnMuF-OUYockzKjZH71nBDuSsFGblD446dYavyRGUDQibc7HiQPTY_-QotR7SUEfAH4AHnY7NTpBFl3fWSVEKRzc6T6rMn-iaAUbEiSU5LioxDJf_9T46XEhC5sf1McW-YPvcJGwE1fKRNJfb_ZBQ/w400-h323/DSCN0047.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />három kiskanál szárított rózsa<br />4-5 szem rózsabors<br />80 ml tejszín<br />1 kiskanál vaj<br />100 gr tejcsoki<br />150 gr fehércsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Kimérem a tejszínt, hozzáadom a rózsaszirmokat, a mozsárban összetört rózsaborsot, valamint a vajat. Kis lángon felmelegítem, amíg gyöngyözni kezd. Akkor elzárom, egy órát hagyom állni. Végül leszűröm a keveréket. Az így kapott tejszínhez hozzákeverek 100 gr olvasztott tejcsokit.<br />Vékony ecsettel virágokat festek a bonbonforma mélyedéseibe: fehéret, rózsaszínt és sötétrózsaszínt használtam; a leveleket zölddel festettem meg, és fogpiszkálóval húztam beléjük az erezetet.<br />Temperálom a fehércsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdult, megtöltöm a rózsás töltelékkel, és egy órára hűtőbe teszem a formát. Végül temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8CbfCct9mPsJEVuxfZb_Rvh2GG41q6XF9gRVUGGFLVHB8ENKKs60_zK-b7ddGMlswOFxdoXJ4YjfF3KnjHF84GsNE2DHtXv2HEIu8dWCuod8wQd2_91xbLcNiFE2NeWcx3NJHkXEAezn6UEM3k-3VXl9c9Qr5dhrk0U9zl0YWocgqUS4nQ8zLBHL12A/s3781/DSCN0039.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2862" data-original-width="3781" height="303" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8CbfCct9mPsJEVuxfZb_Rvh2GG41q6XF9gRVUGGFLVHB8ENKKs60_zK-b7ddGMlswOFxdoXJ4YjfF3KnjHF84GsNE2DHtXv2HEIu8dWCuod8wQd2_91xbLcNiFE2NeWcx3NJHkXEAezn6UEM3k-3VXl9c9Qr5dhrk0U9zl0YWocgqUS4nQ8zLBHL12A/w400-h303/DSCN0039.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">For my favorite guys: Tamás and baby Erik 😍</span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeBNhH_NU7JCegiszDUQkLz9Od0ZCxNUQ2POKaB8zzlIHVqMumT0JNkoNwGg2gz2mCXvmfGVm9FwORdGdtZbaU7g7qcIw62z2idXE1smvTAT9BpuLX-iNiDxuO7TakKj3c_3aYWPcWgvwokyKctVYY3nneewD3bcjIfkYiZ2Z_tq7ytztQfq96mevTkw/s2966/DSCN0049.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2759" data-original-width="2966" height="373" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeBNhH_NU7JCegiszDUQkLz9Od0ZCxNUQ2POKaB8zzlIHVqMumT0JNkoNwGg2gz2mCXvmfGVm9FwORdGdtZbaU7g7qcIw62z2idXE1smvTAT9BpuLX-iNiDxuO7TakKj3c_3aYWPcWgvwokyKctVYY3nneewD3bcjIfkYiZ2Z_tq7ytztQfq96mevTkw/w400-h373/DSCN0049.jpg" width="400" /></a></div><br /><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />three small spoons of dry rose petals<br />4-5 rose peppers<br />80 ml cream<br />one small spoon of butter<br />100 gr milk chocolate<br />150 gr white chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I pour the cream in a small bowl, add the rose petals, the crushed rose peppers and the butter. I warm them on low heat until it starts to simmer. Then I put them aside for an hour. I sieve the mixture and discard the solid ingredients. I add 100 gr melted milk chocolate.<br />With a thin brush, I paint flowers in the cavities of the mold: I used white, light pink and dark pink; I painted the leaves with green and carved the veins with a toothpick.<br />I temper the white chocolate; I prepare the bonbon shells. After they dry, I fill them with the rose filling and put the mold in the fridge for an hour. Finally, I seal the bonbons with tempered white chocolate.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjHzc6TjHRtsQFKZdf30R-peMnoeuqcI_ctrJGnh9bsurvU0sdPlyRWdWujrxiD4_B0Sex7C7KkmxHFuR_feg9l_T2zSvX41kNKRZZM9T7TTzYRTAMBk-dK1Ebptuw3T6SC8xQNGuKjMGvBa6xk2VLBkhplBGThK-lbqJqCxCJVpzh9kVlG6c54GpZoQ/s3649/DSCN0043.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3649" data-original-width="2959" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjHzc6TjHRtsQFKZdf30R-peMnoeuqcI_ctrJGnh9bsurvU0sdPlyRWdWujrxiD4_B0Sex7C7KkmxHFuR_feg9l_T2zSvX41kNKRZZM9T7TTzYRTAMBk-dK1Ebptuw3T6SC8xQNGuKjMGvBa6xk2VLBkhplBGThK-lbqJqCxCJVpzh9kVlG6c54GpZoQ/w324-h400/DSCN0043.jpg" width="324" /></a></div><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-48409697418583464332023-01-31T21:57:00.002+01:002023-01-31T21:57:18.190+01:00gránátalma sajttorta // pomegranate cheesecake<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Nemrég ráébredtem, hogy iszonyú régen csináltam csokit - illetve amit csináltam, az sem lett elég látványos ahhoz, hogy posztoljak róla. Nehéz időszak volt ez az évkezdés: az elmúlt két év folyamatos meló-babázás-meló kombinációja és a pihenés totális hiánya után teljesen leeresztettem a karácsonyi szünetben. Aztán persze még nehezebb volt visszatérni a melóhoz (ami valójában nem is meló, mint tudjuk, csak cigifüstös kocsmákban merengő bölcsész vagyok XD). Na de most! Nagy nehezen tudtam időt szakítani rá. És mivel valami érthetetlen oknál fogva rápörögtem a sajttortára, keresgéltem néhány receptet. Azokból gyúrtam össze a saját sajttorta-bonbonomat, ami gránátalma sziruppal igazán ütős lett!</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl9f0YTnhe5Fm5dVh5bqypxUod3JzBGHnlekCw1c2r1MRLctEUW-KiytQHZr4-S6xR0rqcgy13Vhm8MnbnvYF_tTCVkaNV8Q6t_u1CP2unjbMeoVDRZYElDdTkC4JETvHKTd97PdMK_MHKReBphp_P2mldjJPf3r9659LtyLnAYYk7FwbZSaK7Va69QA/s3483/DSCN9692.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2912" data-original-width="3483" height="335" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhl9f0YTnhe5Fm5dVh5bqypxUod3JzBGHnlekCw1c2r1MRLctEUW-KiytQHZr4-S6xR0rqcgy13Vhm8MnbnvYF_tTCVkaNV8Q6t_u1CP2unjbMeoVDRZYElDdTkC4JETvHKTd97PdMK_MHKReBphp_P2mldjJPf3r9659LtyLnAYYk7FwbZSaK7Va69QA/w400-h335/DSCN9692.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:</span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">50 gr sajtkrém</div><div style="text-align: justify;">25 gr tejföl</div><div style="text-align: justify;">fél rúd vanília </div><div style="text-align: justify;">15 gr méz</div><div style="text-align: justify;">70+180 gr fehércsoki</div><div style="text-align: justify;">egy csipet só<br />gránátalma szirup<br />ételfesték</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Elkészítés</i>:</div><div style="text-align: justify;">A sajtkrémet, tejfölt és a vanília kikapart magvait egy kis fazékban összekeverem. Hozzáadom a mézet, egy csipet sót, és felmelegítem, épp csak annyira, hogy puha állagú legyen a krém. Vízgőz fölött megolvasztok 70 gr fehércsokit, amit a sajtkrémhez öntök. Hűtőbe teszem a keveréket.</div><div style="text-align: justify;">Pasztellszínű ételfestékkel kifestem a csokiforma mélyedéseit. Én előbb aranyat, aztán világos lilát, rózsaszínt és sötétlilát használtam. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a burkokat. Cseppentek beléjük néhány csepp gránátalma szirupot, amit befedek a kihűlt sajtkrémmel. Temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLfo-cxGDVYkC7MUYdlkLDXLbVGTYQmH8vYzIkIm45M_2YLnOwV44PL4jt9X89D6g1P-l1tLOtFXqRprLbnZxQysD9q2q6FXC1lcE5PuaOJV7eBNdot4g8phd88if5Few79rqTrNfNRKGVTZjR_LVut3QrnU_wBdugOatdbIJgS8jBpBR_3a-YszoAcA/s3933/DSCN9696.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2726" data-original-width="3933" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLfo-cxGDVYkC7MUYdlkLDXLbVGTYQmH8vYzIkIm45M_2YLnOwV44PL4jt9X89D6g1P-l1tLOtFXqRprLbnZxQysD9q2q6FXC1lcE5PuaOJV7eBNdot4g8phd88if5Few79rqTrNfNRKGVTZjR_LVut3QrnU_wBdugOatdbIJgS8jBpBR_3a-YszoAcA/w400-h278/DSCN9696.jpg" width="400" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Some days ago I realized that I haven't made chocolate in a loooong while - and the portion I made was not as spectacular as to deserve a post. The beginning of this year was really hard: after spending the last two years with work-baby-work without relaxing or having vacation, I completely unwound during the Christmas break. After which it was even harder to get back to work (which is not even work after all, I'm a historian for god's sake :D). But now! Somehow I managed to find the time. And since for unknown reasons I got interested in cheesecake, I looked up some recipes. I created my own cheesecake bonbons by combining these recipes. I added pomegranate syrup in it, which made it a real blockbuster! :D<br /><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTrvPYotJAlTjCEZsM5tsmlskXAPmQSWqvUsNVzhtkzXhkEg2xlwkq-YVXTARqMNtN0llFGskrsidd7pkEfLCN5Xe4F9qB90XHWlvhcOCGVZroof9Nfdwx5XvLjHhweJntExyrgVd0WssFOGvXSSJEeE4Oo8mZAkbPViyV6Xsqp69iiNZAh-6--sQC3w/s3112/20230129_120148%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3112" data-original-width="2700" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTrvPYotJAlTjCEZsM5tsmlskXAPmQSWqvUsNVzhtkzXhkEg2xlwkq-YVXTARqMNtN0llFGskrsidd7pkEfLCN5Xe4F9qB90XHWlvhcOCGVZroof9Nfdwx5XvLjHhweJntExyrgVd0WssFOGvXSSJEeE4Oo8mZAkbPViyV6Xsqp69iiNZAh-6--sQC3w/w348-h400/20230129_120148%20(1).jpg" width="348" /></a></div></span><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">50 gr cream cheese</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; text-align: left;"><div style="text-align: justify;">25 gr sour cream</div><div style="text-align: justify;">half a vanilla bean</div><div style="text-align: justify;">15 gr honey</div><div style="text-align: justify;">70+180 gr white chocolate</div><div style="text-align: justify;">pinch of salt<br />pomegranate syrup<br />food paint</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>Recipe</i>:</div><div style="text-align: justify;">I mix the cream cheese, sour cream and the scraped vanilla seeds in a small pot. I add honey and a pinch of salt and warm them up, just so the cream becomes soft. I melt 70 gr white chocolate in a bain marie and combine it with the cheese cream. I put the mixture in the fridge.</div><div style="text-align: justify;">I paint the cavities of the bonbon mold with pastel paints. I used gold first, then light violet, pink and dark violet. I temper the white chocolate and I prepare the shells. I add a couple of drops of pomegranate syrup, which I cover with the cold cheese cream. I seal the bonbons with tempered white chocolate.</div></span></div>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-27908852064479203692022-12-23T11:02:00.003+01:002022-12-23T11:02:39.124+01:00Advent IV<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Utolsó adag csoki, már karácsonyra :) Három napja készítettem egy jó adag narancsos-fahéjas dióvajat (isteni, csak ajánlani tudom!!), gondolván jó lesz pirítóshoz, palacsintához stb. De persze csokiban is ki kellett próbálni, és az ünnepi alkalomra tekintettel az uncsi rum (vagy még uncsibb rumaroma) helyett portói boros ganache-sal egészítettem ki. Hm hm :)))</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />a dióvajhoz:<br />fél narancs reszelt héja<br />2-3 kanál pisztáciaolaj<br />150 gr dió<br />60-70 gr porcukor<br />fahéj<br />A ganache-hoz:<br />20 ml portói bor<br />10 ml tejszín<br />50 gr tejcsoki<br />egy kiskanál vaj</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">180 gr fehércsoki<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Megpörkölöm a diót: egy serpenyőben zsír vagy olaj hozzáadása nélkül addig hevítem, míg kellemes illata nem lesz és a héja el nem kezd lepattogzani. Ekkor konyharuhába öntöm, becsomagolom és kissé megdörgölöm, így lejön a héjak nagyja. A diót ízlés szerinti adag porcukorral és fahéjjal együtt darálógépbe töltöm (van, aki jobb szereti a dió ízét érvényesülni hagyni - én most picit édesebbre készítettem épp a fent említett célok miatt). Belereszelem egy fél narancs héját, valamint hozzáöntök néhány kiskanál pisztáciaolajat. Addig darálom a keveréket, míg krémes állagúvá válik, ekkor kis üvegbe töltöm és lezárom.<br />A ganache-hoz kimérem egy tálkába a tejszínt és a bort. Felolvasztok gőz felett 50 gr tejcsokit, és egy kiskanál vajat. Elegyítem a folyadékkal, így egyenletes masszát kapok.<br />A bonbonforma mélyedéseibe egy ecsetvonás aranyat és egy vonás bronzot festek. Ezután néhány mélyedést szivacs segítségével sötétkékre festek, a többit hagyom simán. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a burkokat. Dióvajat teszek alulra, rá pedig egy réteg boros ganache-t. A maradék fehércsokit temperálom és lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipNnbeZxMjiOkAwLrYXTT75GHyk1C0S2teRCM8O1zyN46bnjsETalBNIN4Xz0fhxKRIQ_6FIOlx9qsBJJwyfB1na_Yi4_HmHZKlucUK1Rs15bjltnGavALbHa0xdfnYMqKV-auJaIiT4E9cMwc0enohIbdgO-YGgXK2YYv3ALvNd8V4ixlL26Sv6iY6g/s3516/20221222_133429%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2684" data-original-width="3516" height="305" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipNnbeZxMjiOkAwLrYXTT75GHyk1C0S2teRCM8O1zyN46bnjsETalBNIN4Xz0fhxKRIQ_6FIOlx9qsBJJwyfB1na_Yi4_HmHZKlucUK1Rs15bjltnGavALbHa0xdfnYMqKV-auJaIiT4E9cMwc0enohIbdgO-YGgXK2YYv3ALvNd8V4ixlL26Sv6iY6g/w400-h305/20221222_133429%20(1).jpg" width="400" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">Erik manó kilépett szobácskája ajtaján.</span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Gyere, Láma, megkeressük!</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Fogta kis barátját, a szürke szőrű ajtónálló
lámát, és elindult.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Először a konyhába ment, ahol anyukája
csokinyalókákat készített, míg több már manó a sütiket sütötte, habot és
krémeket kevert. Erik körbejárta a sütőket, bekukkantott az asztalok alá, a
székek közé, a raktárhelyiségbe.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Mit keresel ennyire? – kérdezte az
anyukája.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– A kék szalagomat – felelte a manócska.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Óh – a manóasszonyság töprengve rágta az
ajkát. – Nem is tudom, mikor láttam utoljára. Talán nézd meg a fürdőszobában,
hátha ott hagytad el.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Erik manó bólintott, kiszaladt a konyhából,
Lámácskát a fülénél fogva húzta maga mögött. Már messziről látszott, hogy ömlik
a gőz a fürdő ajtajából: néhány manó épp a rézkádakban dagonyázott.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Müüü müüü!</span><span style="font-size: 12pt;">
</span><span style="font-size: 12pt;">Mondta Lámácska.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Tudom, te nem jöhetsz be, nehogy nedves
legyen a szőröd – Erik letette őt az ajtó mellé.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Besomfordált a fürdőbe, előbb a vetkőzőt
nézte végig, aztán a kádak körül vizsgálódott.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Nem láttad mostanában a kék
selyemszalagomat? – kérdezte a fürdőmester manót, aki hosszú szakállát nemes
egyszerűséggel megcsomózva viselte, nehogy leérjen az örökké nedves padlóra.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Sajnos nem – ingatta a fejét.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Erik manó leforrázva tért vissza Lámácskához.
Ő azonban izgatottan szökdécselve fogadta.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Müüü müü!</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Esetlenül húzta a fenekét a Mikulás
palotájának szövevényes folyosóin, míg egy hatalmas teremhez értek.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Hogy te milyen okos vagy! – kiáltott fel a
manócska, megragadta a láma fülét, és már vonszolta is az ajándékcsomagoló
üzembe.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Itt aztán minden volt! Karácsonyi
csomagolópapírok, szalagok, masnik, ajándékkísérő kártyák és díszek, matricák,
ragasztószalagok – igazi mennyország egy ifjonc manónak. Erik el is feledkezett
látogatása céljáról, csillogó szemmel járt körbe, míg Lámácska meg nem bökte az
orrával. Akkor végre felocsúdott, és odalépett az egyik munkafelügyelő manóhoz.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– A kék szalagomat keresem, tudod, amit
mindig a nyakamban hordtam. Nem keveredett ide véletlenül?</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">A manó összevonta a szemöldökét.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Anyag, hosszúság, színárnyalat?</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Selyem, ilyen hosszú – tárta szét a karjait
Erik manó. – Türkizkék… azt hiszem. Az egyik végén van egy kicsi csokifolt,
mert véletlenül leettem…</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">A munkafelügyelő manó egy polcsorhoz vezette,
ahol fakkokban színárnyalat szerint sorakoztak a különböző szélességű, anyagú
szalagok. Megkeresték a türkiz színűeket, végignézték őket, de – bár néhány
fakkba rövidebb-hosszabb maradékokat is gyűrtek a csomagolók – nem találták
Erik manó szalagját. A felügyelő végül kifaggatta beosztottjait is, ám egyikük
sem emlékezett csokifoltos, türkizkék selyemszalagra.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Erik manó és kis barátja szomorúan hagyták el
az üzemet. Még egy darabig tébláboltak a palotában, de végül a manócska
anyukája értük jött, vacsorázni és fürdeni vitte őt, aztán ágyba dugta.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Ne bánkódj annyira! – vigasztalta Eriket. –
Előbb-utóbb csak meglesz az a szalag!</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Három nap múlva épp karácsony napja volt! Miután
kiszállították az ajándékokat az egész világon, este az összes manó Mikulás
palotájának nagytermében gyülekezett. Eljött az ideje, hogy egymást is
megajándékozzák!</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Mikulás egymás után vette kézbe a csomagokat
a karácsonyfa alól, és szólította ki a manókat. Erik manó már tűkön ült – mikor
végre rá került a sor! Amint kipenderül a nagyszakállú elé, megdermedt: az
ajándékcsomagján kék masni díszelgett – és egyik végén ott feketéllett a
csokifolt.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– A szalagom! – kiáltott fel, nyomban
leszedte és a nyakába akasztotta. Hanem aztán maga a meglepetés következett:
kibontotta az ajándékot, és mi mást talál benne, ha nem egy igazi sátrat! Ott ahelyt
fel is állította, és Lámácskával beköltöztek forró csokit inni.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Anyukája és a Mikulás egyszerre kukkantottak
be hozzá.</span></div></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">– Boldog Karácsonyt! – kiáltották. </span></div></span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigxqeYvqAIgSikrcZEenzukdMiWGPM_0gzmWfLo7V1ut3oSPwSAUGMd-WInVjWCBRCmLAHD4z8GjewuKMcZlgTMg-ZAzrvkT_TSycL5Uchm6PaL4B4FjjEvzt8JdDwRY6ds9OajGTJWmxeBr0e6I3P-i3dXvAOJPW7VF8k4Arq0YHCOsCcmeBxIi_pCA/s3529/20221222_134231%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2616" data-original-width="3529" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigxqeYvqAIgSikrcZEenzukdMiWGPM_0gzmWfLo7V1ut3oSPwSAUGMd-WInVjWCBRCmLAHD4z8GjewuKMcZlgTMg-ZAzrvkT_TSycL5Uchm6PaL4B4FjjEvzt8JdDwRY6ds9OajGTJWmxeBr0e6I3P-i3dXvAOJPW7VF8k4Arq0YHCOsCcmeBxIi_pCA/w400-h296/20221222_134231%20(1).jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">The last batch of bonbons, this time for Christmas :) Three days ago I made a proper portion of walnut butter (it is heavenly, I can only recommend it!), thinking that it will be good with toast, pancakes etc. But of course I had to try it in bonbons too and considering the occasion, instead of boring rum, I combined it with Port wine ganache. Hm hm :)))</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />for the walnut butter:<br />orange peel<br />2-3 spoonfuls of pistachio oil<br />150 gr walnut<br />60-70 gr icing sugar<br />cinnamon<br />for the ganache:<br />20 ml Port wine<br />10 ml cream<br />50 gr milk chocolate<br />one small spoon of butter</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">180 gr white chocolate<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I fry the walnuts: I warm them in a frying pan without adding grease or oil, until they have a nice smell and their skin starts to peel off. Then I pour them in a dishtowel, bundle and rub them a bit, thus most of the brown skin comes off. I put the walnuts into a food grinder together with icing sugar and cinnamon (the quantity of these two depends on individual taste - this time I wanted to make them a bit sweeter, therefore I put a bit more sugar). I shred the peel of half an orange into it and add 3-4 small spoonful of pistachio oil. I grind the mixture until it becomes creamy; then I fill a small jar with it and close the jar.<br />For the ganache, I pour the cream and the wine into a bowl. I melt 50 gr milk chocolate and a small spoon of butter; I combine them with the liquid until I get a smooth cream.<br />In the cavities of the mold, I paint one stroke of gold and one stroke of bronze. Then I paint some of the cavities to dark blue with the help of a sponge. I temper the white chocolate; I prepare the shells. I put walnut butter in the bottom, and on that, one layer of wine ganache. I temper the leftover white chocolate and I seal the bonbons.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJrpeteu5zaweF780AVxRu-8av-KooA9HkYJ7ioeMQwAy2CoNvW5aoWiDqx3IhlL5xKHcVb2diDsVNIoigGjdGT70d2QC2ISBeEkfVGVtQvPntaICCVK7Cxi314TisGdSX-AOyFs-z6J-xvkBs9BuQ6KhcL--o9FPUPUO0cZvS-CccBcJO_1K_1rwJHw/s3563/20221222_133713%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2610" data-original-width="3563" height="293" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJrpeteu5zaweF780AVxRu-8av-KooA9HkYJ7ioeMQwAy2CoNvW5aoWiDqx3IhlL5xKHcVb2diDsVNIoigGjdGT70d2QC2ISBeEkfVGVtQvPntaICCVK7Cxi314TisGdSX-AOyFs-z6J-xvkBs9BuQ6KhcL--o9FPUPUO0cZvS-CccBcJO_1K_1rwJHw/w400-h293/20221222_133713%20(1).jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Erik the little elf stepped out of his room.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">"Come on, Lama, we'll look for it!"<br />He took his little friend, the grey furry door-stopper lama and off he went.<br />First, he visited the kitchen where his mom was preparing chocolate lollipops, while other elves were baking cookies, stirring foam and cream. Erik went around the ovens, peeped under the tables, among the chairs, into the storage room.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">"What are you looking for?" asked his mum<br />"My blue ribbon," answered the tiny elf.<br />"Oh" the elf lady was chewing on her lip. "I don't even remember when I saw it last time. Check the bathroom maybe, perhaps you lost it there."<br />Erik nodded and ran out of the kitchen; he pulled Lama by his ears. Steam was gushing through the door of the bathroom: some elves were taking a bath in the copper tubs.<br />"Müüü müüü!" said Lama.<br />"Yes, I know, you can't come in otherwise your fur will get wet." Erik put him down beside the door.<br />He sneaked into the bathroom, first he checked the dressing room; then he examined the bathing room.<br />"Have you seen my blue silk ribbon?" he asked the bath attendant elf who wore his long beard in a knot so that it wouldn't reach the constantly wet floor.<br />"Unfortunately not," he shook his head.<br />Erik returned to Lama disappointedly. He, however, greeted him skipping excitedly.<br />"Müüü müü!"<br />He pulled his butt clumsily along the labyrinth of Santa's palace until they reached an enormous hall.<br />"You are so clever!" cried the elf; he grabbed the lama's ear and dragged him along into the gift wrapping workshop.<br />Here one could find everything! Christmas-themed wrapping papers, ribbons, bows, gift tags and ornaments, stickers, tapes - a real heaven for a young elf. Erik forgot about the purpose of his visit and walked around starry-eyed, until Lama nudged him with his nose. Then he finally roused and stepped to one of the fore-elves.<br />"I am looking for my blue ribbon, you know, that one I used to wear on my neck. Has it maybe ended up here?"<br />The elf knitted his eyebrows. "Material, length, hue?"<br />"Silk, this long," Erik stretched out his arms. "Turquoise... I think. There's a small chocolate stain on one of its ends because I accidentally dripped on it..."<br />The fore-elf led him to a row of shelves where ribbons of various size and fabric were arranged according to shade and hue. They searched for the turquoise ones; looked through them, however - even though shorter-longer leftovers were also tucked in by the wrappers - they could not find Erik's ribbon. Finally, the fore-elf interrogated his underlings, but none of them remembered a turquoise ribbon with a chocolate stain on it.<br />The sad Erik elf and his little friend left the workshop. They walked around in the palace a bit more, but finally the elf's mum came to pick him up, she took him to have dinner and a bath, then tucked him in bed.<br />"Don't be so sad!" she consoled Erik. "Sooner or later that ribbon will be found!"<br />Three days later it was Christmas day! After they delivered all the presents around the word, the elves gathered in the main room of Santa's palace. It was time to give presents to each other!<br />Santa took the gifts one by one from under the Christmas tree and he called the recipients. Erik was on pins and needles - when finally it was his turn! As soon as he jumped in front of Santa, he froze: a blue bow decorated his package - and on one end, there was the chocolate stain.<br />"My ribbon!" he cried and he immediately took it off and hung it on his neck. But then the surprise came: he opened the gift and found a real tent in it! He set it up immediately and moved in it together with Lama to drink some hot chocolate.<br />His mum and Santa Claus peeped in the tent at the same time.<br />"Merry Christmas!" they shouted.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg16LR5_gO7RQE1VOWmnuiL-HIomcQl7BHFAvQjNk2R3TfZFdzlWHjrVp6tjVr0hMD6nUfQa5R29l89aVkZVPqjzOJIHCEdI95C7IEuYRS7emicw9p_gXZLvAYGXpXcOpX6UzrEYHJOjfGXSHU3m52d6OzASK3Dutc_1jyGSt8OZUjY8_4ZLrSpW0pquw/s2850/20221222_134256%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2360" data-original-width="2850" height="331" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg16LR5_gO7RQE1VOWmnuiL-HIomcQl7BHFAvQjNk2R3TfZFdzlWHjrVp6tjVr0hMD6nUfQa5R29l89aVkZVPqjzOJIHCEdI95C7IEuYRS7emicw9p_gXZLvAYGXpXcOpX6UzrEYHJOjfGXSHU3m52d6OzASK3Dutc_1jyGSt8OZUjY8_4ZLrSpW0pquw/w400-h331/20221222_134256%20(1).jpg" width="400" /></a></div><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-16452583570556167382022-12-16T17:35:00.000+01:002022-12-16T17:35:04.729+01:00Advent III<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Advent harmadik vasárnapjára az alábbi csoki készült. Ezen a héten volt a szülinapom (öreg vagyok, mint az országút XD), és jött egy rakás vendég. Szóval többségében ők ették meg. A felhasznált gránátalmaszirupot még Törökországból kaptam, nagyon finom: savanykás-pikáns-édes ízvilágú, ami igazán jól passzolt a csokihoz.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbqs_Pwwz2oLhzQoZA224t0ZqK5247DPQ_CiDWnLgysYRLYVnSsBqht34fNRrKcbdG4dAoPwSQzlszUpzA2bb2YcrPYRCJMMHdkaNPMxUNc8hO8DvH-8B58Tg374MNtkTH63kbPL7RnAojpzx3QIo3WMaiB9o1TdGUsLEN_Q-SV5p-Ll5eSFIguJJxUQ/s3325/DSCN9606.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2912" data-original-width="3325" height="350" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbqs_Pwwz2oLhzQoZA224t0ZqK5247DPQ_CiDWnLgysYRLYVnSsBqht34fNRrKcbdG4dAoPwSQzlszUpzA2bb2YcrPYRCJMMHdkaNPMxUNc8hO8DvH-8B58Tg374MNtkTH63kbPL7RnAojpzx3QIo3WMaiB9o1TdGUsLEN_Q-SV5p-Ll5eSFIguJJxUQ/w400-h350/DSCN9606.jpg" width="400" /></a></div><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />100+200 gr étcsoki<br />30 ml gránátalmaszirup<br />20 ml tejszín<br />egy kiskanál vaj<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Kimérem a tejszínt és a szirupot, összekeverem őket. Felolvasztok 100 gr étcsokit, majd a vajat is, és hozzákeverem a gránátalmás léhez.<br />Piros ételfestékkel kifestem a bonbonforma mélyedéseit. Egy fogpiszkálóval karácsonyi mintákat karcolok bele, azután fehérrel is átfestem a mélyedéseket, hogy a minta láthatóvá váljon.<br />Temperálom a maradék étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Száradás után megtöltöm őket a ganache-sal, hűtőbe teszem egy órára, majd lezárom a bonbonokat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvxCIFJC0Z79oEvrE1bb0x5gkHc1Brko27HOX8_oJofSQJI8OaWrRMxNKi7PoYng9APGb_sbeyF9EhZ5r4iFOK3YsxG-gsmLRGd_r2Ua3ycPVAqPppYAkwxP2C3oGLqBZh8xv6xjuAFi4pXPxnh1RxHCw1KwtsmT5vDQ5-ValDg_-jEy7P7HNc0cICLw/s3367/DSCN9610.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2705" data-original-width="3367" height="321" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvxCIFJC0Z79oEvrE1bb0x5gkHc1Brko27HOX8_oJofSQJI8OaWrRMxNKi7PoYng9APGb_sbeyF9EhZ5r4iFOK3YsxG-gsmLRGd_r2Ua3ycPVAqPppYAkwxP2C3oGLqBZh8xv6xjuAFi4pXPxnh1RxHCw1KwtsmT5vDQ5-ValDg_-jEy7P7HNc0cICLw/w400-h321/DSCN9610.jpg" width="400" /></a></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">Csípős szél süvített végig az utcán, megrázta
a fák csupasz ágait.<br /></span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">– Ébredjetek, ébredjetek! Itt a Tél!<br /></span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">Nyomában fütyörészve érkezett Fagy Jankó,
áttetsző alakja jégkristályként csillogott a felhők közül előbukkanó Hold
fényében. Meg-megállt egy-egy ház előtt, hosszú, kecses ujjaival cifra
virágmintákat rajzolt az ablakaikra. Rálehelt a zöld tujákra: dércsipke
ütközött ki ágaik végén. El-eltűnődött valamely ablak előtt, ahová a háziak
ragyogó karácsonyi díszfényeket aggattak. Fagy Jankó arcán e színes fények
elcsúsztak, káprázva szóródtak szét.<br /></span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">Jankó mögött érkeztek a fagybaglyok,
szárnycsapásaik nyomán pehelytollak szállingóztak – egy-egy hópehely. Pihéik megültek
faágon, kerítésen, ablakpárkányon, aztán lassan a járdán és az úttesten,
háztetőkön is. Sötét rajban repültek a baglyok, szárnyaik elhomályosították az
eget, suhogásuk a tél mély, sötét, titokzatos melódiájává szövődött.<br /></span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">A szél felkapta, megpörgette tollpihéiket,
mintákat sepert az úton összegyűlt hórétegbe. Feltúrta az utca sarkán, egy
kertesház kőkerítésénél. Zsörtölődve kászálódott elő alóla egy apró alak:
hosszú szakálla épp oly színű volt, mint a hó, hosszú, csúcsos sisakja alig
fért ki a résen. Kezeiben jókora seprűt tartott, amellyel elkezdte sepergetni a
havat, el a portája elől.<br /></span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">A keresztutcában, ahol a templom kőépülete
állt, a feszület mellett vadrózsabokor nőtt. Most a szél szavára egy kéz nyúlt
ki ágai közül. Kígyózó, száraz, tövises vesszők között egy tündér öltött
testet: szoknyáját rózsalevelekből és pókhálóból szőtték, hosszú haja
szétterült az ágakon, és dér övezte homlokát.<br /></span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">Végül megrázkódtak az óriás fenyőfák is,
fekete fejük a Hold felé nyújtózott, lerázták hatalmas karjaikról a havat,
felsóhajtottak. Minden fa közül egyedül ők ébredtek fel télen a szél szavára,
hogy együtt várják a napfordulót az azt megelőző fekete órákban a Tél többi
titokzatos teremtményével. A távolságtartó fenyőóriások méltóságteljesen
hajladoztak, bele-belekaptak az alacsonyan szálló fellegekbe, azok gúnyája
vattapamacsként akadt fenn a tüskés ágakon. Rájuk telepedtek a néma
fagybaglyok, fehéren világító szemeikkel végignéztek a világon.<br /></span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">S a világ az éjszaka ellenére is fehér volt:
hó ült a házakon, kerteken, utakon, fákon, csend telepedett a városra, csak a
szél dudorászott a tűlevelek között. Megérkezett a Tél.</span></div></span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivDFXEeIX9ApSSXQtkQuLwSyz2M2Z0D6EJii8GJKLRPiFld1IG3YYbYQL_v_usnzcu1YBG3SH2BoMVt2fg-fTA9pqJj3IwMGy8kJGz5lj5fMLcJNBRBd8CyARWaIJl4IhMRd0QUFkSoH9mhpTM9eb7t5sdLVqdhpLo1FBS-g278V8HNGIcfsGezYOlDw/s3547/DSCN9604.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2873" data-original-width="3547" height="324" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivDFXEeIX9ApSSXQtkQuLwSyz2M2Z0D6EJii8GJKLRPiFld1IG3YYbYQL_v_usnzcu1YBG3SH2BoMVt2fg-fTA9pqJj3IwMGy8kJGz5lj5fMLcJNBRBd8CyARWaIJl4IhMRd0QUFkSoH9mhpTM9eb7t5sdLVqdhpLo1FBS-g278V8HNGIcfsGezYOlDw/w400-h324/DSCN9604.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">For the third Sunday of Advent, I created these chocolates below. My birthday was this week (I aaam getting old :D) and many guests came. So mainly they ate them up. I received the pomegranate syrup from Turkey, it is very tasty: it has a sour-savory-sweet taste, which goes well with chocolate.</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />100+200 gr dark chocolate<br />30 ml pomegranate syrup<br />20 ml cream<br />one small spoon butter<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I pour the cream and the syrup into a bowl and mix them. I melt 100 gr dark chocolate, then the butter too. I combine them with the pomegranate syrup.<br />I paint the cavities of the mold with red food paint. With a toothpick, I carve Christmassy patterns into them, then I paint the cavities with white too, in order to get a nice contrast.<br />I temper the leftover dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them with the ganache and I place the mold in the fridge for an hour. Finally, I seal the bonbons.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwyEMrZbqxnl9aicg_0QWzyPiEzUlMPye2p2fIB-AGCWs9LPxsK9mz_FYSIA38hniVJyjeGf2WI9U2eST8eRiFRoc5rELhmz2b6brGDYxu_ezHu3T7ahYsYgTUB1g3Ov5Ue_SeS6RMCqTcQC6hANBKdIibAv4-xZYolX75x8yoaqAURzh4SzZn0eosVQ/s3513/DSCN9608.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2882" data-original-width="3513" height="329" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwyEMrZbqxnl9aicg_0QWzyPiEzUlMPye2p2fIB-AGCWs9LPxsK9mz_FYSIA38hniVJyjeGf2WI9U2eST8eRiFRoc5rELhmz2b6brGDYxu_ezHu3T7ahYsYgTUB1g3Ov5Ue_SeS6RMCqTcQC6hANBKdIibAv4-xZYolX75x8yoaqAURzh4SzZn0eosVQ/w400-h329/DSCN9608.jpg" width="400" /></a></div><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Chilly wind whooshed through the street and shook the bare branches of the trees.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– Wake up, wake up! Winter has arrived!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">In his wake, Jack Frost came whistling; his transparent figure sparkled as an ice crystal in the Moon's light. Occasionally he stopped in front of a house; he drew flowery ornaments on its windows with his long, graceful fingers. He breathed on the thuja trees: hoarfrost appeared on the edge of their branches. He was daydreaming in front of the windows where the inhabitants hung glowing Christmas lights. These colorful lights slipped on Jack Frost's face, then they dissolved dazzling.<br />Behind Jack, the frost owls arrived; every wing stroke let out fine feathers </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– the snowflakes. Their flakes gathered on branches, fences, window sills, then slowly on the pavement, the road and the roofs. The owls flew in a dark flock; their wings dimmed the sky; their rustle weaved the deep, dark, mysterious melody of winter.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">The wind snatched up and whirled their flakes, swept patterns into the snow that gathered on the road. He piled it up on the corner of the street, at the stone fence of a house. Mumbling, a tiny creature crawled out from under: his long beard had the color of the snow; he could barely pull his long, pointy hat out. He held a huge broom in his hands, with which he started to sweep the snow.<br />In the next street, where the stone church stood; a brier grew </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">next to the crucifix</span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">. Hearing the call of the wind, a hand reached out from its branches. Among the meandering, dry, thorny twigs, a fairy appeared: her skirt was weaved from rose leaves and cobweb; her long hair spread across the branches; hoarfrost crowned her forehead.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Finally, the giant pine trees shook themselves; their black heads reached toward the Moon; they shook the snow off their enormous arms and sighed. From among all the trees, only they woke up to the call of the wind in order to wait for the solstice in the black hours, together with the other mystical creatures of Winter. The cold pine giants bowed majestically; they snatched at the clouds which flew too low so that their garments got caught on their spiny branches just like cotton. The frost owls settled on them; they looked around with their white, glowing eyes.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">And the world became white even despite the night hour: snow covered the houses, gardens, streets, trees; silence enveloped the city; only the wind hummed among the pine needles. Winter has arrived.</span></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-38235851013038426582022-12-07T19:52:00.003+01:002022-12-07T19:52:12.169+01:00Advent II<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Advent második vasárnapján kisfiam bölcsis csoportjának készítettem Mikulás-napi csokikat. Mivel az egyik kisfiú nem ehet sem tejes ételeket, sem olajos magvakat, ezért alaphangon csak étcsoki jöhetett szóba, azt viszont igyekeztem változatosan elkészíteni :)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />300 gr étcsoki<br />kókuszreszelék<br />liofilizált és aszalt gyümölcsök<br />mézeskalács fűszer<br />ételfesték</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A manónyalókák formájának mélyedéseit kifestem fehérrel, rózsaszínnel és pirossal. Megfelelő nagyságú köröket vágok a transzferfóliából, és belehelyezem a kör alakú nyalókaforma mélyedéseibe. Előkészítem a fűszereket, gyümölcsöket (én epret, banánt, barackot és mazsolát használtam), valamint egy adag karácsonyi szórócukrot. Méretre vágom a hurkapálcákat.<br />Temperálom az étcsokit és előbb a nyalókákat készítem el, azután egy-egy kanálnyit a struktúrfóliára öntöttem. A nyalókákba belehelyezem a pálcikákat, a manókat megszórom mézeskalácsfűszerrel, a kerek nyalókákat pedig kókusszal. A mendiantokra egy-egy darabot teszek a négyféle gyümölcsből, majd karácsonyi cukorkát szórok rájuk. Miután megszilárdultak, és leveszem őket a fóliáról, bronz színű lüszterporral festem ki az aljukat.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidmibJdwn2Ile3SiH6wvLXt1jx-OB2iAzud5Y6wKkrJY8VcuJt3NIHcHfyvT6KWOzPU64Ele--_qCVW5seW59HzdiFXa-2mWCoanUwoFNCgbf6otN9Y99sxGiYHZuQPlS65e8J39-d9r2bUx2qUzUtqC2NOec_d3xRNG6oVdYPFlnL8e-JHSEUmN74rw/s4088/DSCN9595.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3066" data-original-width="4088" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidmibJdwn2Ile3SiH6wvLXt1jx-OB2iAzud5Y6wKkrJY8VcuJt3NIHcHfyvT6KWOzPU64Ele--_qCVW5seW59HzdiFXa-2mWCoanUwoFNCgbf6otN9Y99sxGiYHZuQPlS65e8J39-d9r2bUx2qUzUtqC2NOec_d3xRNG6oVdYPFlnL8e-JHSEUmN74rw/w400-h300/DSCN9595.jpg" width="400" /></a></div><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">(igaz történet alapján :D)<br />A manók a Mikulás palotájának kapujában
tülekedtek. Mindenki előrébb akart jutni, hogy jobban lásson, holott a kapuban
csak 7-8 manó fért el egyszerre, a többiek mögülük pislogtak kifelé.<br />
– Mi folyik itt? – kérdezősködött Erik manó, de a tömeg olyan bőszen tárgyalta
az eseményeket, hogy meg sem hallották őt. Megpróbált előrefurakodni a lábaik
között. Ám mire odaért volna, a manók megindultak, és
magukkal sodorták őt is, be a palota központi termébe. A manócska csak annyit
hallott, hogy a Mikulás rendezkedik, valami csörömpöl, valami más zörög, a
manók elégedetten zümmögnek és izgatottan beszélgetnek. Megint megpróbált
előrébb nyomulni, de a pirosgatyás lábak erdeje körülfogta, nem juthatott
sehova.<br /></span></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">Mit volt mit tenni, leült a padlóra, és várt.
Előbb egy kissé oszlani kezdett a tömeg, aztán idővel szétszéledtek az utolsó
manók is, és Erik egyedül maradt. Akkor végre megpillantotta, mi is volt az
izgalom tárgya!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">A terem hátsó sarkában egy karám állt, benne
szénatartó, vizes tálka és egy kis búvóhely. Két kis nyuszi eszegette a szénát.
Erik közelebb ment hozzájuk, arcát a rácshoz nyomta.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– Sziasztok! Hát ti hogy kerültetek ide az
Északi-sarkra?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– Már nem kellettünk a gazdáinknak, és
kitettek minket – felelte a kisebbik, fehér-barna tarka nyuszi. – Ott
tébláboltunk a hidegben, már majdnem feladtuk, amikor megláttuk a Mikulás
palotáját. Szerencsére ő volt olyan jószívű, hogy befogadott minket.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– És most már örökre itt maradtok nálunk?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– Remélem, igen, mert ez a széna nagyon finom
– dörmögte teli szájjal a nagyobbik, barna nyuszi.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">Erik ott hagyta őket, hadd egyenek, és
töprengve ment a konyhába.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">„Miféle ember teszi ki a kisállatait ilyen
hidegben? Viszek nekik egy kis csemegét, hátha örülnek majd neki.”<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">Kért a szakácsmanóktól néhány darabka répát
és almát, aztán ment is vissza a nagyterembe. Úgy tűnt, a jövevények már
egészen otthon érzik magukat: elfeküdtek a szőnyegen, ott csócsálták a maradék
szénaszálakat. Erik manó körbejárta a karámot, hogy megtalálja a bejáratot. A
leghátsó sarokban lelt rá. Elfordította a reteszt, sarkig kitárta az ajtót. Már
épp belépett volna a karámba, amikor a támaszát vesztett rács hatalmas
csattanások közepette ledőlt. A két nyuszi, akiket a rács majdnem maga alá
temetett, riadtan rohant szerteszét.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">Összesereglett a manók, még Mikulás is
megjelent a zajra!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– Hát itt meg mi történt? – dörmögte a
rombolás láttán.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– Én csak nasit hoztam nekik – pityergett a
megszeppent Erik manó.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– Na ezt jól megcsináltad! – zsörtölődött az
anyukája. Két másik manóval együtt felállította a karámot, helyre rakták a
szétszóródott berendezést, összeszedték a széttört tálka cserepeit.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– Legközelebb, ha be akarsz jönni, szólj, és
segítek! – mondta a manócskának.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">Mikulás közben megkereste az ijedt nyuszikat:
egyikük a kandalló sarkában kucorgott, a másik pedig egy karosszék alatt.
Szegényeknek csak úgy vert a szívük! De gyorsan megnyugodtak, és ismét
elfoglalták a helyüket. Megszaglászták és hálásan megették az Erik által hozott
almát és répát is.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">Délután a manócska a konyhába igyekezett. Megrángatta
anyukája szoknyáját.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">– Megnézhetem a nyuszikat? – kérdezte.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;">Az anyukája odakísérte, kinyitotta a karám
ajtaját. A két nyuszi elcsámcsogta a répazöldet és petrezselymet, amit vitt
nekik. Utána Erik manó leült melléjük, és simogatta puha bundájukat. Hamarosan
jó barátok lettek, és attól kezdve Erik viselte a gondjukat: ha kellett,
feltakarított a karámban, adott nekik enni és persze nagyokat játszottak! A két
nyuszi nemsokára el is felejtette, milyen sanyarú sorsa volt korábban.</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibI2RWaI-y6LkyGP3wDOqoa7pgLKyJlbt7FLldgxd-jIeVOlZX9IjNQ4SAVR93lkb27PBPWnkuWYAQIKvP74qwbneHzBX8yum5P058SNTpEuZvgfzaTnwwSKZaabPeFGpLdtRnog3CD0gZ6BhzPN_20xptqFT1Hgsg_uxEeGq1ibJO1WFFu9FYy6e04g/s5152/DSCN7214.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3864" data-original-width="5152" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibI2RWaI-y6LkyGP3wDOqoa7pgLKyJlbt7FLldgxd-jIeVOlZX9IjNQ4SAVR93lkb27PBPWnkuWYAQIKvP74qwbneHzBX8yum5P058SNTpEuZvgfzaTnwwSKZaabPeFGpLdtRnog3CD0gZ6BhzPN_20xptqFT1Hgsg_uxEeGq1ibJO1WFFu9FYy6e04g/w400-h300/DSCN7214.JPG" width="400" /></a></div><p></p><p><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">On the second Advent Sunday I made Santa chocolates for my little boy's nursery group (in Hungary, Santa comes on 6 December, while at Christmas, baby Jesus brings presents). Since one of the kids has lactose intolerance and also cannot eat oilseeds, I could only use dark chocolate, but I tried to prepare it with a variety of ingredients :)<br /></span></p><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />300 gr dark chocolate<br />shredded coconut<br />lyophilized and dried fruits<br />gingerbread spice<br />food paint</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I paint the cavities of the elf lollipop mold with white, pink and red. I cut out circles of the transfer sheet and place them into the circular lollipop mold's cavities. I prepare the spices, fruits (I used strawberry, banana, apricot and raisins), and Christmas themed decorating candies. I cut appropriate pieces of the skewers.<br />I temper the dark chocolate. First, I prepare the lollipops, then I pour spoonfuls of the leftover chocolate on the texture sheet. I put the skewers into the lollipops; then I sprinkle gingerbread spice on the elves, and coconut on the circular lollipops. I put pieces of the fruits on the mendiants, and sprinkle them with the Christmas decor candies. After they get solid, I take them off the sheet and paint their bottom with bronze luster dust.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp1XYkKMZuzx6AqtIrRuoE1Y9t0nwycS-ydiN1CavA5pZkjFRnI54oeqzSAyI1tSjrIeyOMQ94p_tpPevERSZsLXnByKIqn2nljcO3Ot0Yxb7DctUlbQHTmqSGFyQaQaCLE0AQzkRQe5Ytm-DO-gxzvco3Oindzhv5E7wdYkSoJ5MDbbijIy-nJcAX2Q/s3999/DSCN9593.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2843" data-original-width="3999" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp1XYkKMZuzx6AqtIrRuoE1Y9t0nwycS-ydiN1CavA5pZkjFRnI54oeqzSAyI1tSjrIeyOMQ94p_tpPevERSZsLXnByKIqn2nljcO3Ot0Yxb7DctUlbQHTmqSGFyQaQaCLE0AQzkRQe5Ytm-DO-gxzvco3Oindzhv5E7wdYkSoJ5MDbbijIy-nJcAX2Q/w400-h284/DSCN9593.jpg" width="400" /></a></div><br /><span lang="HU" style="font-size: 12pt; line-height: 18.4px;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">(based on real events :D)<br />The elves scrambled at the gate of Santa's palace. Everyone tried to get forward in order to see, however, only 7-8 elves had enough space in the first row, all the rest peeked from behind them.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">– What's going on here? </span></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– asked Erik elf, but the crowd was discussing the events so eagerly that they didn't even hear him. He tried to make his way forward among their legs. But by the time he would've arrived, the elves left and they carried him away too, into the central room of the palace. The little elf heard only Santa arranging something, clinking, and rattling; the elves buzzed contentedly and talked excitedly. He tried to push his way forward again, but the forest of legs in red trousers surrounded him and he couldn't go anywhere.<br />What could he do, he sat down and waited. First, the crowd started to disperse, then the last elves left and Erik was left alone. Then he could finally see what all the excitement was about!<br />In the back corner of the room, a pen stood; in it a hayrack, a water bowl and a small house. Two little rabbits were eating the hay. Erik approached them and pushed his face to the cage.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– Hello! How come that you are here on the North pole?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– Our owners didn't want us anymore, so they put us out - said the smaller, white-brown bunny. </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– We were hovering in the cold, we almost gave it up but then we saw Santa's palace. Fortunately he was good enough to take us in.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– Are you going to stay with us forever?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– I hope so because this hay is really yummy </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– muttered the bigger, brown bunny with his mouth full.<br />Erik left them to eat and deep in thought went to the kitchen.<br />"What kind of person puts out his pets in such cold? I'll bring them some treats, maybe they'll be happy."<br />He asked the cook elves to give him some pieces of carrots and apples, then he returned in the main room. It seemed that the newcomers felt at home already: they lay on the carpet, nibbling on the leftover hay. Erik elf went around the pen, looking for the entrance. He found it in the back. He turned the latch and flung open the door. He was about to enter the pen when the rail, which had lost its support, collapsed with a loud crash. The two terrified bunnies, who were almost buried under the rail, ran away.<br />All the elves came running, even Santa showed up!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– What's happened here? </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– he asked, seeing the wrecks.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– I just brought them some treats </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">– wept the frightened Erik.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– Amazing! </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– griped his mom. She set up the pen with two other elves, they furnished it and picked up the broken shards of the bowl.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– Next time if you want to come in, ask and I'll help! </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– she told the tiny elf.<br />In the meanwhile Santa looked for the bunnies: one of them was hiding under an armchair, the other one in the corner of the hearth. Their hearts were racing! But they quickly calmed down and took their place. They sniffed and ate up the carrot and apple brought by Erik.<br />In the afternoon, the little elf hurried to the kitchen. He tugged at his mom's skirt.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– Can I take a look at the bunnies? </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px;">– he asked.<br />His mom took him there and opened the door of the pen. The two bunnies munched on the carrot green and parsley he brought them. Then Erik sat down next to them, he caressed their soft fur. Soon they became good friends and Erik took care of them: he cleaned up in the pen, gave them food and of course they played a lot! The two bunnies soon forgot about their bad experiences.</span><p></p><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"></span><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-70011392949986238342022-12-01T09:25:00.002+01:002022-12-01T09:25:14.497+01:00Advent I<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Aki azt hitte, hogy idén nem írtam karácsonyi mesét, az nagyot tévedett! Csak kissé kések a publikálással, egyébirányú elfoglaltságaim, továbbá utazgatás miatt (hja, akinek adventkor kell látnia Londont...). Szóval itt az első adag karácsonyi csoda: grillázsos kosárkák, és a mese első fejezete :)</span></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><span style="font-size: 12pt;"><i>Hozzávalók</i>:</span></span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><span style="font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">100 gr tejcsoki</span></div></span><span style="font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">200 gr étcsoki</span></div></span><span style="font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">50 ml tejszín</span></div></span><span style="font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">két kiskanál vaj</span></div></span><span style="font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">grillázs (130 gr magkeverék, 350 gr cukor)</span></div></span></span><p></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;"></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><i>Elkészítés</i>:</span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Először elkészítem a grillázst: a magvakat
(mandulát, kesudiót és földimogyorót) durvára darálom. A cukrot serpenyőbe
teszem és felolvasztom. Amikor az utolsó darabka is megolvadt és a karamell
szép borostyánszínű lett, belekeverem a magvakat, és az egészet egy szilikon
sütőlapra öntöm. Elterítem a grillázst, hagyom kihűlni. Végül kisebb darabokra
töröm, és néhány darabot mozsárban apróra zúzok.</span></div><span style="font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Felolvasztok 100 gr tejcsokit, hozzákeverem a
vajat és a tejszínt. Az így kapott ganache-ba ízlés szerinti adagot teszek az
összetört grillázsból.</span></div></span><span style="font-size: 12pt;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">Megolvasztom és temperálom az étcsokit,
kiöntöm a bonbonformát. Hagyom megszilárdulni a kosárkákat, majd óvatosan
kiveszem őket a formából. Lefestem őket bronzszínű lüszterporral. Egy-egy
kiskanálnyi grillázsos csokikrémet töltök beléjük, majd grillázsdarabokkal és
szórócukorral díszítem őket.</span></div></span></span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5cc-uQEIby43bO-y5rCbUT9GsTIViNXZuthA2iO5ADValWuo3LwZVmFV28n0_aBJlHErTjkhcOQB0FryqCpMqVuYFr4cR97tkEYR7wY5AnXpZRa9anSL1bZJtQtKY_7ve17KYO5erRWKTe_j9Zd0vPAmdCW4cGiNVXeFB2QZUj2vJ6zIoV0mm1MGHAQ/s3395/20221127_141519%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2621" data-original-width="3395" height="309" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5cc-uQEIby43bO-y5rCbUT9GsTIViNXZuthA2iO5ADValWuo3LwZVmFV28n0_aBJlHErTjkhcOQB0FryqCpMqVuYFr4cR97tkEYR7wY5AnXpZRa9anSL1bZJtQtKY_7ve17KYO5erRWKTe_j9Zd0vPAmdCW4cGiNVXeFB2QZUj2vJ6zIoV0mm1MGHAQ/w400-h309/20221127_141519%20(1).jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">A Mikulás északi-sarki palotájában élő manók
legapróbbikát Eriknek hívták. Csodálkozó, kék szeme volt és fürtös szőke
szöszhaja, fitos kis orra, és folyton ott lábatlankodott, ahol épp nem kellett
volna neki. Ám mivel annyira pici volt, a többiek, akik egész évben a karácsonyi
ajándékokat készítették szorgalmasan, gyakran észre sem vették őt, csak amikor
rossz fát tett a tűzre.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Karácsony előtt négy héttel a manócska
körbejárta az ajándékgyárat. Beszaladt a fafaragó manók műhelyébe, ahol míves
fafigurák, kisautók, karácsonyfadíszek készültek, míg több manó festette a
mintát az elkészült darabokra. Ám ekkor megkordult a gyomra, úgyhogy inkább a
konyha felé vette az irányzékot.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Útközben belesett a rongybabakészítő
manókhoz, ahol néhányan megállás nélkül varrták a babatesteket, mások puha
vattával töltötték őket, megint mások pedig babaruhákat öltögettek. A vatta épp
olyan bolyhos volt, mint egy habcsók, hmmm, a manócska már jó előre megnyalta a
szája szélét.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Ezután elhaladt a Mikulás irodája előtt is.
A jó öreg nagyszakállú íróasztalán halomban álltak a gyerekek levelei, amikre
egymás után írta a választ, míg mézeskalácsot majszolt. Ezután a roller- és
biciklikészítő manók műhelye következett, ahol nagy csilingelés fogadta Erik manót:
egy ötvösmester épp akkor próbálta végig a csengettyűket, amiket aztán egy
társa fölszerelt a kerékpárok kormányára.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Végül a manócska elérkezett kedvenc helyére,
a konyhába. Már a gyönyörűséges illatoktól elhomályosult a látása. Gyömbér,
szegfűszeg, fahéj, narancs! És persze csokoládé! Itt készült az összes
karácsonyi finomság, amit csak el lehet képzelni: habcsók, szaloncukor,
püspökkenyér, ánizsos süti. Besurrant az egyik forró sütő mellett, és leült az
asztal alá, amin két kötényes manó épp mézeskalács tésztából szaggatta a
figurákat. Erik manó felnyúlt, épp elérte a tálkát, amiben a mázt keverték ki.
Belenyalt, elégedetten cuppogott. Óvatosan visszarakta a tálkát, tovább
tapogatózott. Lecsippentett egy darabot a tészta csücskéből, elrágcsálta. Már épp
az üvegtálkában hűlni hagyott ánizsos kekszből csent volna, amikor
ráripakodtak: – Hát te mit keresel itt?!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Az anyukája volt, aki a kész
csokimikulásokkal érkezett a konyhába. Erik manó összerezzent, elejtette az
ánizsos kekszet.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">– Semmit, mama!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">– Miért nem mész és segítesz virgácsokat
kötni, az még a legapróbb manó számára is gyerekjáték. Nemsokára itt a
karácsony, most minden segítő kéz elkél.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">– Nagyon muszáj?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">– Igen, nem ártana, ha segítenél. Na sipirc!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">– Megyek már – kiáltotta a manócska, és már szaporázta
is kifelé.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">A délutánt aranyfüsttel bevont gallyak és
piros krepp papírszalagok között töltötte. Hanem ott sem sokáig ücsörgött: nem
telt bele sok idő, és fájdalmasan mordult egyet a pocakja. Szegény Erik manó
rosszul lett a nyers tojástól!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">A mamája azonnal ágyba dugta, forró teát és
vajas pirítóst vitt neki a konyhából. Elücsörgött mellette, míg elmondta a
kedvenc meséjét, de aztán felállt.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">– Most mennem kell, mert úgy néz ki, a havasi
pockok megint beszöktek a kamrába, és valahogy meg kéne szabadulnunk tőlük,
mielőtt mindent összerágnak! – sopánkodott.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">– Miért nem rakod ki nekik a mázat?! Ha nekik
is megfájdul a pocakjuk, többé nem fogják elcsenni a tartalék ételeket.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">A manó asszonyság eltöprengett ezen az
ötleten. Még akkor is morfondírozott, amikor kiment az ajtón.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Másnapra Erik manó meggyógyult, és első útja
természetesen a konyhába vezetett. Legnagyobb megdöbbenésére a szakács- és
kuktamanók között apró fehér jószágok szorgoskodtak: pockok díszítették a
fatörzs tortát, ők festették ki a csokimikulásokat, ők nyomták a fehér mázat a
mézeskalácsra. Apró mancsaikkal még sokkal ügyesebben és precízebben végezték
el az utolsó simításokat a süteményeken, mint a manók.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">– Hát itt meg mi történt? – érdeklődött Erik.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Nagy tálca csokimikulással érkező édesanyja
felelt: – Tegnap este kiraktuk nekik a mázat. Szerencsétlenek a földön gurultak
ide-oda, míg meg nem ígérték, hogy segítenek. Cserébe minden nap kapni fognak
rendes élelmet, és nem kell többé csenniük.</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/qOOaH6BAwvY" width="320" youtube-src-id="qOOaH6BAwvY"></iframe></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><p style="text-align: justify;">Those who believed that I didn't write a Christmas tale this year, are sorely mistaken! I am a little bit late with publishing it due to other activities (well, yes, if you have to see London at advent...). So here is the first batch of Christmas wonder: brittle cups and the first part of the tale :)<br /></p></span><p></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><span style="font-size: 12pt;"><i>Ingredients</i>:<br />100 gr milk chocolate<br />200 gr dark chocolate<br />50 ml cream<br />two small spoons of butter<br />brittle (130 gr nuts, 350 gr sugar)</span></span></div><p></p><p class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;"></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><i>Recipe</i>:<br />First, I prepare the brittle: I slightly grind the nuts (almond, cashew and peanuts), just to get bigger pieces but not crumbs. I pour the sugar in a pan and melt it. When the caramel gets a nice amber hue, I add the nuts, stir it and pour the mass on a silicone sheet. I spread it and leave it to cool down. Then I break it into smaller pieces and in a mortar, I crush a couple of the pieces.<br />I melt 100 gr milk chocolate; I add the butter and the cream. I combine the ganache with a portion of the crushed brittle.<br />I melt and temper the dark chocolate; I prepare the bonbon shells. I leave the cups until they get solid, then I take them out of the mold. I paint them with bronze luster dust. I fill them with the brittle ganache, then I decorate them with brittle pieces and candy.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><br /></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj58HBK-p0yN191fHGcUcMZd-sgChOyi5_BMecvIwpx1mNsbWSHk8NwiapvR1Njb7Pg_DSu6NPAwXBE3vANarO3xEPoRnY5rOIrxZ-CA6JPDWXLAkLKwsfWNv3wqPQ0bTuawlaDOaKBFvizmALf7jrAZuuLygp5JQJwXBuRVVTOgi-pRxhrquMYwFMQ1Q/s3646/20221127_141551%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2700" data-original-width="3646" height="296" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj58HBK-p0yN191fHGcUcMZd-sgChOyi5_BMecvIwpx1mNsbWSHk8NwiapvR1Njb7Pg_DSu6NPAwXBE3vANarO3xEPoRnY5rOIrxZ-CA6JPDWXLAkLKwsfWNv3wqPQ0bTuawlaDOaKBFvizmALf7jrAZuuLygp5JQJwXBuRVVTOgi-pRxhrquMYwFMQ1Q/w400-h296/20221127_141551%20(1).jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">The tiniest elf in Santa's palace at the North Pole was called Erik. He had wondering blue eyes, curly, blond fluffy hair, a snub nose and he was constantly under other's feet. However, since he was so tiny, the others, who were preparing Christmas gifts the whole year around, often didn't even notice him, only when he made some mischief.<br />Four weeks before Christmas, the elf went around the gift factory. He ran into the woodcarvers' workshop where beautiful wooden figurines, toy cars and tree ornaments were made, while some of the elves painted the prepared pieces. Then his stomach rumbled - so he headed for the kitchen.<br />On his way he peeped into the room of the ragdoll-makers where elves were continually sewing together the bodies of the dolls, others stitched doll clothes. The cotton filling was just as fluffy as a meringue, hmmm, the little elf licked his lips in advance.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Then he passed by Santa's office. Letters were piling up on the desk of good old Santa, and he was writing replies one after the other while he nibbled on a gingerbread. The next workshop was that of scooter and bicycle makers where Erik heard loud jingling: a smith elf was trying out the bells, which another elf then fixed on the handlebars of the bikes.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">Finally the tiny elf arrived to his favorite place: the kitchen. His mouth watered from the delightful scents. Ginger, clove, cinnamon, orange! And of course chocolate! All the Christmas treats that you can imagine were cooked there: meringue, candies, barmbrack, anise cookies. He scurried inside next to one of the hot ovens and sat down under the table on which two elves with aprons were cutting out shapes from gingerbread dough. Erik reached up and took the bowl in which the icing was prepared. He tasted it and smacked his lips. He put the bowl back carefully and poked about. He plucked off the corner of the dough, he ate it. He was about to steal from the anise cookies which were left to cool in a glass bowl when someone exclaimed: </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– What are you doing here?!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">It was his mom who entered the kitchen with a bunch of chocolate Santas. Erik startled and dropped the anise cookie.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– Nothing, mommy!<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– Why don't you go and help make Christmas crackers, even the tiniest elf can wrap them. Christmas will come soon, we need all the help we can get.<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– Do I have to?<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– Yes, you should help us. Now go!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– I'm leaving! </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– cried the little elf and he hurried out.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">He spent the afternoon among sweet wrappers. However, he did not sit there for too long: soon his belly growled painfully. Poor Erik got sick because of the raw egg!<br />His mom tucked him in bed immediately and brought him hot tea and toast from the kitchen. She was sitting at his bedside until she told his favorite tale but then she stood up.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– I must go now because it seems that the lemmings sneaked into the pantry again and we must get rid of them before they chew up everything! </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– she moaned.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– Why don't you put the icing out for them?! If their bellies will ache, they won't steal food anymore.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 12pt; text-align: left;">The elf mom contemplated this idea. She was still thinking when she went out of the room.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Erik got better the next day and his first journey led to the kitchen. To his surprise, among the cook elves, tiny brown-white creatures were working: the lemmings decorated the tree stump cakes, they painted the chocolate Santas and they put the white icing on the gingerbread. With their tiny paws, they were even more agile and skillful than the elves when it came to small details.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– What's going on here? </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– asked Erik.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">His mom, who came in with a tray of chocolate Santas, answered: </span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; font-size: 16px; text-align: left;">– Yesterday we put the icing in the pantry. The poor things were rolling on the floor until they promised to help us. In exchange they will get proper food every day and they won't have to steal anymore.</span></div>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-9510108663786655552022-10-31T22:28:00.005+01:002022-10-31T22:28:40.150+01:00Töklámpás // Jack-o-lantern<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lusta, részeges, ám ravasz kovács, bizonyos Sóher Jack. Nem tartották túl nagyra a faluban, ahol élt, mert mindenkit folyton átvert, és gonosz trükkökkel bosszantotta szomszédait. Híre eljutott a szomszéd falvakba, sőt, annál messzebb is: maga a Sátán is hallott róla! És miután a Sátán szerette azt hinni, hogy ő a legagyafúrtabb lény kerek e világon, úgy döntött, megnézi magának ezt a fickót, és elviszi a lelkét, nehogy már egy halandó ember legyen konkurencia!<br />El is ment, hogy megkeresse Sóher Jack-et. Egészen Írországig utazott, és ott egy apró kis faluban rálelt. Épp Halloween éjszaka volt, és Jack hazafelé sétált a korán leszálló, ködös sötétben, amikor egyszerre elétoppant kecskepatákon, kifent szarvakkal a Sátán.<br />- Én biz most magammal viszlek! - szólt a Sátán.<br />- Máris eljött az időm?! Hisz még félszáz éves sem vagyok! - kiáltott föl Jack. - Csak akkor adom oda a lelkemet, ha megihatok még egy utolsó sört.<br />- Egye fene, legyen így - egyezett bele a Sátán.<br />El is indultak a falu főterén álló kocsmába.<br />Jack kikérte a sörét, ám miután elfogyasztotta, végigtúrta a zsebeit, és segítségkérőn nézett a Sátánra. - Nincs nálam egyetlen buznyák sem! De szegény kocsmárost sem akarom itt hagyni úgy, hogy nem fizettem ki a sörömet, talán még eggyel lejjebbi bugyorba kerülnék a Pokolban miatta! Talán átváltozhatnál egy hatpennys érmévé, és miután fizettem, indulhatunk is.<br />A Sátán vállat vont, könnyedén átváltozott pénzérmévé. Jack megragadta és a tárcájába tette, az aprócska kereszt medalionja mellé.<br />- Te átkozott csaló! - szitkozódott a Sátán a tárcából. - Nem tudod, mit művelsz, azonnal eressz ki!<br />- Eszemben sincs! - nevetett Jack, és elindult hazafelé. Egész úton a Sátán átkozódását hallgatta, otthon aztán letette a pénztárcát a szekrényre, és békésen aludni tért.<br />Másnap reggel a Sátán, aki az egész éjszakát végigüvöltötte, egészen más hangon szólalt meg.<br />- Engedj ki, és megígérem, hogy csak egy év múlva viszem el a lelked!<br />- Tíz év! Tíz év múlva jössz értem, megértetted?! <br />- Jó, jó, legyen tíz év. <br />- Ígérd meg!<br />- Megígérem - felelte a Sátán, mire Jack kiengedte a tárcából. A Sátán kénes füst közepette jelent meg, rávicsorgott Jack-re, majd eltűnt.<br />Tíz év múlva a kapatos Sóher Jack éppen a kocsmából tántorgott hazafelé, amikor ismét megjelent előtte a Sátán. Azonnal tudta, hogy letelt az ideje.<br />- Máris eltelt a tíz év?! - siránkozott.<br />- Most aztán nincs kegyelem!! - a Sátán megragadta Jack gallérját és már vitte is magával.<br />- Várj, várj! - kiáltott Jack. - Hadd egyek egy utolsó falatot! Nézd, ott az az almafa, nem hoznál nekem egy almát? Ilyen állapotban örülök, hogy állni tudok, nemhogy fára másszak...<br />A Sátán gyanakodva nézett Jack-re. - De semmi trükközés!<br />Azzal már ott se volt. Felmászott a fára, de lemenni már nem tudott: Jack ugyanis azonnal ott termett, és egy keresztet vésett a fa törzsébe. A Sátán kénköves lángokat szórt haragjában. <br />- Ezt még megkeserülöd te átkozott!<br />- Ígérd meg, hogy soha nem viszel magaddal, akkor elengedlek! - mondta Jack odalentről teljes nyugalomban. Mivel a Sátán már tudta, kivel van dolga, úgy gondolta, jobb hamar túllenni a dolgon.<br />- Megígérem, megígérem, csak engedj el!<br />Jack elégedetten vájta ki a keresztet a fa kérgéből, és mintha sosem lett volna, a Sátán el is tűnt.<br />Hosszú évek múltán Sóher Jack végül meghalt. Felment a Mennyországba, ám amint Szent Péter meglátta, kivel van dolga, azonnal intett: - Fel is út, le is út! Ilyen bűnös lélek ide nem teheti be a lábát!<br />Jack ekkor lement a Pokolba. Amikor bezörgetett, a Sátán kitárta a kaput és elnevette magát. - Hát te mit keresel itt?! Megegyeztünk, hogy nem viszem el a lelked, úgyhogy nem jöhetsz be a Pokolba!<br />- De hát akkor hová menjek?! - kérdezte kétségbeesetten Jack.<br />- Oda, ahonnan jöttél!<br />- Nagyon sötét van és hideg, nem adnál legalább egy kis fényt?<br />- Arról éppenséggel lehet szó - mondta a Sátán, és Jack kezébe nyomott egy füstölgő parázsdarabot egyeneset a Pokol legmélyebb bugyrából. Azzal a kapu döndülve bezárult.<br />Jack elővette a tarlórépát, amit a Mennyországból lefelé jövet egy ágyásból lopott, kivájta a belsejét és belehelyezte a parázsdarabot. Attól fogva arra ítéltetett, hogy csak vándoroljon, vándoroljon a sötétben pihenés nélkül, és csupán a lámpása szolgáltasson némi világosságot számára.<br />Ez a jack-o-lantern (azaz a töklámpás) igaz története.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhszvHHB_VBWjg-dWJzeCkGYvojZyVRBA5wPxScc8vtMLp6giNWTZ3s2OTsY6m8jWZzjqk6dfCL8qM9j7XLrtT-614K8gIdBziC6TgFCaTJ9Ob1eGuvCeIlxVmIYla6jWPQg5_epiNE1uPQGa9HyiOOhC4Ezf_6EvPR0FBQpgVf_6yuApwzJ8tdTJ6ziQ/s3724/20221031_125911%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2600" data-original-width="3724" height="446" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhszvHHB_VBWjg-dWJzeCkGYvojZyVRBA5wPxScc8vtMLp6giNWTZ3s2OTsY6m8jWZzjqk6dfCL8qM9j7XLrtT-614K8gIdBziC6TgFCaTJ9Ob1eGuvCeIlxVmIYla6jWPQg5_epiNE1uPQGa9HyiOOhC4Ezf_6EvPR0FBQpgVf_6yuApwzJ8tdTJ6ziQ/w640-h446/20221031_125911%20(1).jpg" width="640" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />100 gr marcipán<br />60 ml szilvapüré<br />20 ml slivovica<br />3 csipet fahéj<br />200 gr étcsoki<br />ételfesték</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />Ezt a <a href="https://mesecsoki.blogspot.com/2016/10/toklampas-csoki-jack-o-lantern-chocolate.html" target="_blank">díszítést már korábban kitaláltam</a>, de most új technikával készítettem el, ami egyszerűbb is volt és az eredmény is mutatósabb.<br />Narancssárgával (illetve esetemben narancs és bronz keverékével) kifestem a bonbonforma mélyedéseit. Egy fogpiszkálóval az alapszínbe karcolom a töklámpás arcokat, illetve a "trick or treat" feliratot (nem feledve, hogy tükrözni kell az írást). Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat, és hűtőbe teszem a formát.<br />A szilvákat megmosom, megpucolom, majd leturmixolom. Egy kis fazékba kiszedek 60 ml-nyit, belereszelem a marcipánt és addig melegítem, amíg egynemű masszát kapok. Hozzákeverem a fahéjat és ízlés szerint slivovicát.<br />A bonbonhéjakat kiveszem a formából, 3/4-ig töltöm őket a marcipánkrémmel. Ezután ismét temperálok egy kis adag étcsokit, és egy-egy fél bonbon szélét ecsettel megkenve összeragasztom a feleket.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1C3T8hNt7jS_AVUmCQYW13x3RRNqLoj2oSNIjLQaZmyJJjRkroNOnIaZe7fhbBWR_bNx2wUfaAXpEXC--2QxchOac4svJ6v17neO3NjZzXxpGFfxspcfkmw9hN-UfVYpRQY-tQZpbtDy2hqzExqDo8Snk5lK49kzEhfo6boM4ZsbL83JVwSao4sqU6A/s3550/20221031_130104%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3550" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1C3T8hNt7jS_AVUmCQYW13x3RRNqLoj2oSNIjLQaZmyJJjRkroNOnIaZe7fhbBWR_bNx2wUfaAXpEXC--2QxchOac4svJ6v17neO3NjZzXxpGFfxspcfkmw9hN-UfVYpRQY-tQZpbtDy2hqzExqDo8Snk5lK49kzEhfo6boM4ZsbL83JVwSao4sqU6A/w338-h400/20221031_130104%20(1).jpg" width="338" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Once upon a time there was a lazy but shrewd old drunk called Stingy Jack. He was not held in high regard in his village as he always deceived everyone and played mean tricks on them. Stories told about him reached the neighboring villages and even further: even Satan himself had heard about him! And since Satan loved to believe that he was the dodgiest creature in the whole wide world, he decided to take a look at this fellow and take his soul - de Devil does not like competition after all!</span></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><div style="text-align: justify;">He went to look for Stingy Jack and traveled all the way to Ireland, where he found him in a tiny village. It was the night of Halloween and Jack was walking home in the foggy dark when Satan himself appeared in front of him, with his goat hooves and horns.</div><div style="text-align: justify;">"I am going to take you with me!" said Satan.</div><div style="text-align: justify;">"Has my time come already?! I am not even fifty yet!" cried Jack. "I will give you my soul only in exchange for a last beer."</div><div style="text-align: justify;">"To hell with it, let's go," agreed Satan.</div><div style="text-align: justify;">They went to the pub at the central square of the village. Jack asked for a beer, however, when he was done, he dug through his pockets and looked at Satan. "I haven't got any money! But I don't want to leave the poor innkeeper without paying, I would have an even more severe punishment in Hell! Maybe you could change into a sixpence and after I paid, we can go."</div><div style="text-align: justify;">Satan shrugged and easily turned into a coin. Jack grabbed it and put it in his purse, next to his tiny crucifix.</div><div style="text-align: justify;">"Damned fraud!" swore Satan from the purse. "You have no idea what you are doing; let me go immediately!"</div><div style="text-align: justify;">"No way!" laughed Jack and he went home. All way long he was listening to Satan's curses; at home he placed the purse on his drawer and he went to sleep.</div><div style="text-align: justify;">The next morning Satan, who spent the whole night cursing and screaming, changed tactics.</div><div style="text-align: justify;">"Let me go and I promise that I will leave you alone for a year."</div><div style="text-align: justify;">"Ten years! You will claim my soul in ten years, understood?!"</div><div style="text-align: justify;">"Alright, alright, ten years."</div><div style="text-align: justify;">"Promise me!"</div><div style="text-align: justify;">"I promise," answered Satan, to which Jack released him. Satan appeared among sulphurous foam, snarled at Jack then disappeared.</div><div style="text-align: justify;">Ten years later the drunken Stingy Jack was stumbling home from the pub when Satan appeared again. He knew immediately that his time was up.<br />"Are the ten years gone?!" he cried.<br />"No mercy this time!" Satan grabbed Jack's collar and took him.<br />"Wait, wait!" pleaded Jack. "Let me eat one more bite! Look, there is that apple tree, would you mind bringing me one apple? I can barely stand, let alone climb trees...<br />Satan looked at Jack with suspicion. "No tricks this time!" he warned him.<br />And with that, he was gone. He climbed the tree but he could not go back down: Jack was there immediately and carved a cross into the bark of the tree. Satan was fuming with anger.<br />"You will regret this!"<br />"Promise me to never take my soul and I will let you go!" said Jack from down below. Since Satan knew what he was facing, he thought it would be better to get over it.<br />"I promise, I promise just let me go!"<br />Jack then carved the piece of bark with the cross out and as if he had never been there, Satan disappeared.<br />Many years later, finally Stingy Jack died. He went up to Heaven, but as soon as Saint Peter saw him, he shooed him away: "Get lost, such a sinful soul cannot enter this place!"<br />Then Jack went down to Hell. When he knocked, Satan opened the gate and burst out laughing. "What are you doing here?! We made a deal that I would not take your soul so you cannot enter Hell!"<br />"Then where should I go?" asked the desperate Jack.<br />"Back to where you came from!"<br />"It is dark and cold, could you give me a bit of light at least?"<br />"I could," said Satan and tossed Jack a smoking piece of ember ablaze with hellfire. Then the gates closed.<br />Jack took the turnip which he had stolen from a bed on the way down from Heaven, he carved it and placed the ember inside it. From that time, he was doomed to wander in the dark without a resting place, and only his lantern lit the way for him.<br />This is the true story of Jack-o-Lantern.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJms-GmqwBOn2tirr8Vj2IhcNSKb0GDRVRVdEv-UCVPpyg030rqXJAGuanjnLz5D1arCEAPx9O3FLLGc1Gq9UxzR1BAv5Y_nHW8Vs057xttfMs1SaRI2I76s_m8eVauqlbOg6FQumknho02wgnjqOXvRCQ-burN0qflA8IaMCTsgwiWE-1uE0whQ9RIA/s3454/20221031_130205%20(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3454" data-original-width="3000" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJms-GmqwBOn2tirr8Vj2IhcNSKb0GDRVRVdEv-UCVPpyg030rqXJAGuanjnLz5D1arCEAPx9O3FLLGc1Gq9UxzR1BAv5Y_nHW8Vs057xttfMs1SaRI2I76s_m8eVauqlbOg6FQumknho02wgnjqOXvRCQ-burN0qflA8IaMCTsgwiWE-1uE0whQ9RIA/w348-h400/20221031_130205%20(1).jpg" width="348" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia; text-align: left;"><i>Ingredients</i>:<br />100 gr marzipan<br />60 ml plum puree<br />20 ml slivovica<br />3 pinches of cinnamon<br />200 gr dark chocolate<br />food paint</span><p style="color: black; font-family: "Times New Roman"; text-align: left;"></p><p style="color: black; font-family: "Times New Roman";"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I <a href="https://mesecsoki.blogspot.com/2016/10/toklampas-csoki-jack-o-lantern-chocolate.html" target="_blank">found out this decoration earlier</a>, but now I recreated it with a new method, which was much simpler and the outcome is much more spectacular.<br />I paint the cavities of the mold with orange (or, in my case, the combination of orange and bronze). I scratch the jack-o-lantern faces and the "trick or treat" inscription into the basic color with a toothpick (don't forget that the writing must be mirrored). I temper the dark chocolate and I create the bonbon shells. I put the mold in the fridge.<br />I wash and clean the plums, then I blend them. I pour 60 ml of the puree into a small pot, grate the marzipan in it and I heat it until it becomes a creamy mass. I season it with cinnamon and slivovica.<br />I take the bonbon shells out of the mold. I fill them to 3/4 with the marzipan cream. Then I temper a small amount of dark chocolate and glue the hemispheres together by smearing tempered chocolate on the edges with a brush.</span></p></div></span>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-40980079897316014302022-10-29T14:27:00.003+02:002022-10-29T14:27:41.436+02:00Halloween<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Csokizni halloweenkor muszáj. A különböző csokis csoportokban repkednek a jobbnál jobb ötletek, úgyhogy én is beszállok az alábbival. Ez mondjuk egyszerű transzferfóliás megoldás hagyományos ízvilággal, de még nem ért véget az őszi szünet :D Valamiért most (talán a saját otthon által inspirálva) kissé jobban rákészültem a Halloween-mindenszentek napokra: készült már sütőtökleves, nemsokára lesz almásrétes, esténként gyertyák teszik hangulatosabbá a szobát. És persze van egy különbejáratú vérfarkasunk, aki most épp inszomniás, nem tud aludni, ezért hangosan vonyít XD<br /><br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixP0N2dqPFLdNb_zd6PA1k1hD7GM6aNTkpEihtivrz4QA7ANVkXVWS3gjhNQCHvrjUXhMkMwYOfySu234h82ISPlY0_fy74sfU1TBd3O3dQdFA7CeyJq0knvlv7SY2ZStPuvaXnUdbVPH4H8cMt_TCfHEM49MUfJIXoxdBoOrqmk-ZgGPJImvUHLln6w/s3609/DSCN9034.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2913" data-original-width="3609" height="323" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixP0N2dqPFLdNb_zd6PA1k1hD7GM6aNTkpEihtivrz4QA7ANVkXVWS3gjhNQCHvrjUXhMkMwYOfySu234h82ISPlY0_fy74sfU1TBd3O3dQdFA7CeyJq0knvlv7SY2ZStPuvaXnUdbVPH4H8cMt_TCfHEM49MUfJIXoxdBoOrqmk-ZgGPJImvUHLln6w/w400-h323/DSCN9034.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Hozzávalók</i>:<br />50 ml mangópüré<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">60 gr sütőtök<br />200 gr tejcsoki<br />transzferfólia</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Elkészítés</i>:<br />A tökszeleteket megszórom cukorral és megsütöm (200 fokon kb 30-40 perc). Kikaparom a héjból a húst, 60 gr-ot félreteszek belőle egy tálkába. A mangót megpucolom, felaprítom és leturmixolom. Ebből a püréből 50 ml-t a sütőtökre öntök, majd ezt a kettőt is összedarálom. Ezzel kész is a töltelék.<br />A transzerfóliából levágok egy megfelelő nagyságú darabot, beteszem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a sütőtökös krémmel és hűtőbe teszem egy kis időre. Végül temperált csokival lezárom a bonbonokat. Még aznap elfogyasztandó.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ97rAsG9ycWFlbcCG_1OBo4-H08k6U6rNe_HZc-mdRQzgc05qBdLshRHFPISs2WppIpQZL-dVKEXzq5arbE2NqVwR6V2VicSqPAhuEhWvB6Z22IW0hwpkKRZvvkCQRoGFLKi72q58wh2am82CLkq2eHcvm_TYXR3wsmKMDjlp10Q86wM_1Xk3UB6bTg/s3625/DSCN9026.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2610" data-original-width="3625" height="288" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ97rAsG9ycWFlbcCG_1OBo4-H08k6U6rNe_HZc-mdRQzgc05qBdLshRHFPISs2WppIpQZL-dVKEXzq5arbE2NqVwR6V2VicSqPAhuEhWvB6Z22IW0hwpkKRZvvkCQRoGFLKi72q58wh2am82CLkq2eHcvm_TYXR3wsmKMDjlp10Q86wM_1Xk3UB6bTg/w400-h288/DSCN9026.jpg" width="400" /></a></div><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><br />It is compulsory to make chocolate at Halloween. In the various chocolatier groups, several amazing ideas can be found, and below is my contribution. It is a simple transfer sheet method with traditional flavors but the autumn break is not over yet :D For some reason (maybe inspired by having an own home), this time I prepared better for Halloween: we've eaten pumpkin soup, the apple strudel will be ready soon, and in the evening, candles create the atmosphere. And of course we have our own werewolf, who, this time, has insomnia, he can't sleep and therefore he's howling XD<br /><br /></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdH9WTTjrjxHe92xSeGzNCGnjejL6Dk6D6WlBWCLXvMRJSYjnOqzUGXOJL1vKRwsNmgpQ_hhyi7Qzk7YkuD2O_p-AQaIu1sX5qpNjwhipgs5GcINon-GWwBCnpCKWal5OMCoYOx2M15pdOExI25hwQCazAXzcVqvuYVG1hePVgPHDXhmFndBx5JJCqEQ/s3508/DSCN9033.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2615" data-original-width="3508" height="299" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdH9WTTjrjxHe92xSeGzNCGnjejL6Dk6D6WlBWCLXvMRJSYjnOqzUGXOJL1vKRwsNmgpQ_hhyi7Qzk7YkuD2O_p-AQaIu1sX5qpNjwhipgs5GcINon-GWwBCnpCKWal5OMCoYOx2M15pdOExI25hwQCazAXzcVqvuYVG1hePVgPHDXhmFndBx5JJCqEQ/w400-h299/DSCN9033.jpg" width="400" /></a></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Ingredients</i>:<br />50 ml mango puree<br /></span><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">60 gr pumpkin<br />200 gr milk chocolate<br />transfer sheet</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><i>Recipe</i>:<br />I sprinkle sugar on the pumpkin slices and bake them (200 Celsius degrees, 30-40 minutes). I scrape out the flesh and cut off 60 gr, which I place in a bowl. I peel the mango, cut it up and blend it. I combine 50 ml of the puree with the pumpkin and blend them together. The filling is ready.<br />I cut a piece of the transfer sheet and put it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and I create the bonbon shells. When they get dry, I fill them with the pumpkin cream and put the mold in the fridge for a while. Finally, I seal the bonbons with tempered chocolate. It has to be eaten the same day.<br /></span></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5497162029296038884.post-7082556232990084922022-10-18T21:28:00.001+02:002022-10-18T21:28:12.280+02:00cselló / cello<p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">Olyan rég vettem utoljára csokiformát, hogy nem is emlékszem :( Ez persze nem a szándék hiányának tudható be, hanem egyszerűen a baba és az élet mellett nem volt alkalmam, időm, néha pénzem sem. Na de most! A minap nagy elánnal elmentem tonkababot venni, hogy végre kipróbáljam, mire egy kisebb vagyont hagytam ott az Ázsia bt-ben. Sunyin nekiálltak ugyanis műanyag csokiformákat árulni, és kénytelen voltam venni egyet. <br />Tudni kell, hogy a családunkban mindenki zenél: a nővérem a szlovén állami operában csellózik, a húgom pedig meghívásos alapon különböző helyeken és alkalmakkor hegedül. Én meg hobbiból csellóztam elég sokáig (elő is kéne szednem, meg egy kis állagjavítás sem ártana a hangszernek...). Egyszóval nálunk a zene szerencsére mindennapos jelenség volt, és ma sem telik el nap anélkül, hogy ne hallgatnék valamit, legyen az könnyű- vagy komolyzene, ameddig hangszerek szólnak benne, nagyjából minden jöhet. Ezek után talán nem meglepő, hogy ezt a formát muszáj volt hazahoznom :D<br />Elsőre egy antik cselló készült étcsokiból. A leírás és képek alatt található néhány csellós kedvencem (közte egy videó, amin én is játszom) :)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">A formában sajnos a húrok valamiért homorúak, ahelyett, hogy domborúak lennének, ami kicsit furcsa nekem... A húrokat fehér és ezüst keverékével festem meg, a felesleget fogpiszkálóval szedem le a szélükről. A fogólap, az f-lyuk és a hangolók fekete és sötétszürke keverékéből készültek. Végül a cselló testét és a csigát előbb arannyal festettem le. Amikor ez megszáradt, egy keményebb sörtés ecsettel hosszában végigkarcolom a festéket, hogy kialakítsam a fa mintázatát. Ezután festem meg a test felületének belső felét narancs és bronz keverékével.<br />Ezután a formát kiöntöm temperált étcsokival, hűtőbe teszem, és megvárom, míg megszilárdul.</span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">***</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">I haven't bought chocolate forms for such a long time that I can't even remember the last time :( It's not because I didn't want to, but because besides the baby and life, I didn't have the opportunity, time and sometimes money. But now! The other day I enthusiastically went to buy tonka beans to finally try them and suddenly I left a whole fortune at the shop. Because they started to sell chocolate molds and I had to buy one.<br />You have to know that in my family everyone plays music: my older sister plays the cello in the Slovene national opera; my younger sister plays the violin whenever and wherever she's invited. I used to play the cello for a long while as a hobby (I should restart it and the instrument also needs some renovation...). To conclude, fortunately music was present in our everyday life and even today no day passes by without listening to music, be it pop or classical, as long as there are instruments in it, I can listen to everything. After this, it is probably not surprising that I had to take this mold home :D<br />First, I created an antique cello made of dark chocolate. Below the description and the photos, you'll find some of my favorite cello music (among them one video in which I play) :)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;">In the mold, for some reason the strings are concave instead of convex, which is a bit weird for me... I painted them with a mixture of white and silver; whatever overflowed, I scratch it off with a toothpick. The fingerboard, the F holes and the tuning pegs were painted with black and dark grey. Finally, I painted the body and the scroll first with gold. When it got dry, I scratched the paint lengthwise with a harder brush in order to achieve the pattern of the wood. Then I paint the inner parts of the body with the mixture of orange and bronze.<br />I pour tempered dark chocolate in the mold, I place it in the fridge and wait until it gets solid.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzbq-ZY2UaXnwJr2UmPw8yA9D_wQfIME94UKMiESn4EKORLjAMBJuBYA-jLFJVJNd_i0g3KvMRWKGpljA62-SwjjqSVY2yfWl6cd0vlGTokHNSPTdfpCa3UMSS46_GKNI9q5EFmVd1OUdM2UR3odnWsz_DwUt_ROgA-b7T41O6EHPHfHBCbWBCr9c-cg/s3607/DSCN8950.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2835" data-original-width="3607" height="315" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzbq-ZY2UaXnwJr2UmPw8yA9D_wQfIME94UKMiESn4EKORLjAMBJuBYA-jLFJVJNd_i0g3KvMRWKGpljA62-SwjjqSVY2yfWl6cd0vlGTokHNSPTdfpCa3UMSS46_GKNI9q5EFmVd1OUdM2UR3odnWsz_DwUt_ROgA-b7T41O6EHPHfHBCbWBCr9c-cg/w400-h315/DSCN8950.jpg" width="400" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsydcunNvQ4vH42bmaH0HL90D9Iih5MefKSY_HLSEaxnBgJHHgjrRPUqcwfzgKzr9U2hkoTIYMsIKW7BxlLb05yFHUankykAOlt72l2VI7PTwGVCjtmu3p_F9v6VBjDke2IwnbNWkeq38H5gLRuJTwKvnLjbXMSrhHB9IIwJHK86boar1N9rwVUylJfw/s4088/DSCN8955.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4088" data-original-width="3066" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsydcunNvQ4vH42bmaH0HL90D9Iih5MefKSY_HLSEaxnBgJHHgjrRPUqcwfzgKzr9U2hkoTIYMsIKW7BxlLb05yFHUankykAOlt72l2VI7PTwGVCjtmu3p_F9v6VBjDke2IwnbNWkeq38H5gLRuJTwKvnLjbXMSrhHB9IIwJHK86boar1N9rwVUylJfw/w300-h400/DSCN8955.jpg" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH9HFgys_BzJQwzVkOi-VEbMNCwy3fwqlm6BKBN0OzR9SvDB24i9c73zm-L1_4ivTWTnO_IN8-qr7_DX9Vnqzhn4IXhNh3Yy5K7PFNoo0l9iGSBvx6644WnL-KOLDPb5Ehdps_8I-W_oYIdzHc_N1zDBH-w0T0jpXElmoTsARurVKcrxyyIsREXuATpA/s3884/DSCN8953.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2759" data-original-width="3884" height="284" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH9HFgys_BzJQwzVkOi-VEbMNCwy3fwqlm6BKBN0OzR9SvDB24i9c73zm-L1_4ivTWTnO_IN8-qr7_DX9Vnqzhn4IXhNh3Yy5K7PFNoo0l9iGSBvx6644WnL-KOLDPb5Ehdps_8I-W_oYIdzHc_N1zDBH-w0T0jpXElmoTsARurVKcrxyyIsREXuATpA/w400-h284/DSCN8953.jpg" width="400" /></a></div><br /><span style="color: #6fa8dc; font-family: georgia;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/Ry4BzonlVlw" width="320" youtube-src-id="Ry4BzonlVlw"></iframe></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/iqKLnJrwYFg" width="320" youtube-src-id="iqKLnJrwYFg"></iframe></div><p></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/4j4GcEiNErM" width="320" youtube-src-id="4j4GcEiNErM"></iframe></div><p></p>Moonrockerhttp://www.blogger.com/profile/17135528538797468614noreply@blogger.com0