eper-marcipán // strawberry-marzipan

Ezt a receptötletet innét vettem, de jelentősen átalakítottam, saját ízlésnek megfelelően :) Mivel épp akadt itthon - merő véletlenségből, ugye :D - egy adag marcipán, ezért úgy voltam vele, miért ne?! 

Úgy vélem, ebben a receptötletben van potenciál, csak egy kis fantázia és kézügyesség kell hozzá. El tudnám képzelni például pisztáciás vagy épp tejcsokis-rózsaborsos krémmel is, és a díszítés is ezerféle lehet cukorkonfettitől kezdve az eredeti receptben szereplő áfonyaszemig.

Hozzávalók:

12 szem eper

3 evőkanál mascarpone

15 ml tejszín

50 gr marcipán

70 gr tejcsoki

Elkészítés:

Az epreket kicsumázom, megmosom, letörölgetem és sütőpapírra állítom (ha feldőlne, akkor épp csak egy kicsit le kell vágni az aljából). Kereszt alakban bevágom az eprek tetejét.

Kimérem a mascarponét. Egy kis fazékba öntöm a tejszínt, és beleaprítom a marcipánt. Felmelegítem, és addig kevergetem, amíg el nem olvad a marcipán. Ekkor a mascarponéhoz öntöm, alaposan összekeverem, és beteszem a hűtőbe. Ha áthűlt, kiveszem, és habzsákba töltöm. A habzsák csövét óvatosan az epreken ejtett bevágásokba illesztem, és megtöltöm őket a krémmel.

Végül temperálok egy adag tejcsokit, és habzsákba töltve megcsíkozom az epreket. Kis hűtés után kész is a mennyei finomság. Vigyázat, addiktív!

I found this recipe idea on one of the popular Hungarian recipe collection sites, but I adapted it to my taste :) Since I had some marzipan at home - a total accident - I thought, why not?!

I think this recipe has potential, you only need a bit of imagination and dexterity. I could imagine it with pistachio cream or milk chocolate-rose pepper cream; and the decoration could be adapted too, candy confetti or blueberry etc.

Ingredients:

12 strawberries

3 spoons of mascarpone

15 ml cream

50 gr marzipan

70 gr milk chocolate

Recipe:

I clean and wash the strawberries then dry them and place them on parchment paper (in case they are not stable, I cut a little bit off the bottom). I carefully cut in the top of the strawberries in a cross shape.

I put the mascarpone in a bowl. Then I pour the cream in a pot, chop up the marzipan and throw it in it. I warm it up and stir it until the marzipan melts. I combine the liquid with the mascarpone and mix the two. I put the bowl in the fridge. When the cream cools down, I spoon it in a piping bag; I carefully push the tube into the cuts on the strawberries and fill them with the cream.

Finally I temper some milk chocolate and pouring it into a piping bag, I draw lines on the strawberries. After a bit of cooling, the amazing treat is done. Be careful, it's addictive!

eper-rebarbara // strawberry-rhubarb

Réges-régen Ahura Mazda megteremtette a világot. Az általa teremtett első állat a fehér bika volt, amely fénylett, akár a hold. Az első ember, Gayomart pedig oly tökéletes volt, hogy napként világított. Ám az álnok Ahriman nem tűrhette ezt, bemocskolta a teremtett világot és megölte a bikát is meg az embert is. Ahura Mazda azonban elűzte Ahrimant és démonjait a földről. A haldokló bikából új növények és állatfajok jöttek létre, Gayomart földre hulló magjából pedig negyven év múlva rebarbaranövény nőtt ki. Egyetlen szára és tizenöt levele két alak formáját öltötte: ők lettek Mashya és Mashyanag, az emberiség ősszülei. A két ember között egy lélek is kinőtt, és a három alak kilenc hónapig maradt a rebarbara formájában. Amikor végül Mashya és Mashyanag emberi alakot öltött, a lélek beléjük szállt. Ekkor Ahura Mazda így szólt hozzájuk: "Az ember magva vagytok, a világot benépesítő emberek szülei vagytok, fennkölt, szilárd értelmet kaptatok, így hát gondoljatok nemes gondolatokat, mondjatok szép szavakat, tegyetek jó tetteket, és ne imádjátok a démonokat."

Így írja le a világ teremtését az Aveszta, a zoroasztrianizmus szent könyve. Egyben megmagyarázza, hogy az androgün Gayomartból hogyan keletkezett két egyenrangú fél: férfi és nő, akik egy lelken osztoztak.

Továbbá leírja a rebarbara keletkezését is - amelynek eszerint kulcsszerepe volt az emberiség létrejöttében :) A rebarbarát már 5000 éve is használták a kínai gyógyászatban hashajtóként. A középkorban azután Európában is felfedezték, és az értékes szárított rebarbarát - amely bizonyos esetekben drágább volt még a fahéjnál és a sáfránynál is - a Selyemúton át importálták Ázsiából. A rebarbara sokáig luxuscikk maradt, a 17. századi Angliában például kétszer-háromszor annyiba került, mint az ópium. 

Végül amikor meghonosították Európában, közkedvelt édesség-alapanyaggá vált. A rebarbara neve egyébként görög, illetve latin nyelvből ered: a görög "rheon" szó a perzsa "rewend" átvétele. A szintén görög "rha" pedig a Volga nevére utal, mivel annak mentén termesztették  a rebarbarát. A középkori latinban ezekből aztán "rheum barbarum" (idegen rheum) lett.

Ilyen gazdag, hosszú történelemmel rendelkező növénynek, azt hiszem, méltó ha csokitöltelékként kerül felhasználásra. :D nálam ez történt - a klasszikus eper-rebarbara kombinációt alkalmaztam mindenféle más ízesítés nélkül.

Hozzávalók:

100 gr eper

100 gr rebarbara

két kiskanál cukor

200 gr tejcsoki

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Mintha lekvárt készítenék, az epret és a rebarbarát feldarabolom, és minimális vízzel, valamint kis cukorral felteszem őket főni. Amikor kellően pépes állagot kapok, leveszem a tűzről, és szűrőn átpasszírozom az egészet. 

Olvasztott kakaóvajjal kevert barackszín lüszterporral összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megvárom, amíg megszilárdul. Közben az eper-rebarbara lekvárból nyert kb. 150 ml folyadékot ismét felteszem forrni az agaragarral (a megmaradt gyümölcsöt pedig jóízűen bekanalazom). Elzárom a tüzet, a lét kevergetve hűtöm. Amikor szobahőmérsékletű, és bőrösödni kezd, betöltöm a csokiburkokba, majd 10 percre a hűtőbe teszem. Miután a töltelék zselésedett, kiveszem a formát. Temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.

Long long time ago Ahura Mazda created the world. The first animal he created was a white ox, which glowed like the moon. And the first man, Gayomart, was so perfect, that he shone like the sun. However, the treacherous Ahriman did not stand this, he defiled the creation and killed both the ox and the man. However, Ahura Mazda chased away Ahriman and his demons. From the dying ox, new plants and animal species emerged; whereas from Gayomart's seed, which fell on the ground, a rhubarb grew out forty years later. Its single stem and fifteen leaves took the shape of two figures: they were Mashya and Mashyanag, the ancestors of all human beings. Between the two humans, a spirit also rose up and for nine months, they maintained the shape of the rhubarb. Finally when Mashya and Mashyanag assumed human form, the spirit entered them. Then Ahura Mazda told them: "You are the seed of man, you are the parents of the world, you have been given the most exalted sound reason, think good thoughts, speak good words, do good deeds and do not worship the demons."

This is how the creation of the world is described in the Avesta, the holy book of Zoroastrianism. At the same time, it explains how two equal peers: man and woman arose from the androgynous Gayomart, who shared the same spirit.
Moreover, it also describes how the rhubarb was created - which had a key role in the origins of mankind :) Rhubarb has been used a laxative in Chinese medicine even 5000 years ago. In the Middle Ages then, it was also discovered in Europe and the precious dried - which was sometimes more expensive than cinnamon or saffron - was imported through the Silk Road. The rhubarb remained a luxury good for a long time; for instance in 17th century England it was double or triple the price of opium. 
Finally, when its cultivation started in Europe, it became a popular component of sweets. The name of the rhubarb comes from Greek and Latin: the Greek word "Rheon" derives from the Persian "rewend". The Greek "rha" refers to the name of the Volga River, where rhubarb was cultivated. In medieval Latin, these words became "rheum barbarum" (foreign rhubarb).
It is only fitting for a plant with such rich and long history to be used as chocolate filling :D And that's what I did - I applied the classic strawberry-rhubarb combination, without any other flavouring.

Ingredients:

100 gr strawberry

100 gr rhubarb

two small spoons of sugar

200 gr milk chocolate

agar

lustre dust

Recipe:

I chop up the strawberry and the rhubarb and start to cook them with a minimal amount of water and a little bit of sugar. When the consistency becomes pulpy, I turn the stove off and I sieve the jam.
I sprinkle the cavities of the mould with the mixture of melted cocoa butter and peach lustre dust. I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I wait until they become solid. In the meanwhile take the ca. 150 ml strawberry-rhubarb liquid and I boil it with the agar (and I eat up the leftover fruits). I turn off the stove and keep stirring the liquid while it cools. When it cools to room temperature and starts to set, I fill the shells and put the mould in the fridge for 10 minutes. After the filling jellifies, I take the mould out, I temper the leftover milk chocolate and seal the bonbons.

eper-rózsa // strawberry-rose

Egyszer már készítettem epres-rózsás csokit, de más volt a koncepció: akkor fehércsokival készült, ezúttal pedig az eperhez olyannyira passzoló, lágy tejcsokis töltelék bújik a roppanós étcsoki burokban. Más körülmények között talán díszítettem volna ezt az önmagában is csinos formát, de most hétvégén ad hoc módon leszerveztünk egy családi találkozót - így két hónap után, és mivel sietni kellett, végül nem került sor a színezésre. Ezúttal nem is bánom, fontosabb volt, hogy a finomság időben elkészüljön.

Hozzávalók:

90 gr tejcsoki
200 gr étcsoki
50 ml eperpüré
8-10 nagy rózsaszirom

egy kiskanál vaj

Elkészítés:
Az epret leturmixolom, és szitán átszűröm. Az így keletkezett eperpürébe beleteszem a rózsaszirmokat, és felforralom. Ezután lefedve hagyom állni egy napig, hogy az eper kellően átvegye a rózsa ízét. Akkor kihalászom belőle a szirmokat, kidobom őket, az eperpürét pedig összekeverem a felolvasztott tejcsokival és vajjal.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket az epres krémmel, majd a hűtőbe teszem a formát. Néhány óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

Once I've made strawberry-rose chocolate, but the concept was different: it was made with white chocolate; this time a soft milk chocolate cream is hiding in the crunchy dark chocolate shell. Under different circumstances I probably would've decorated these pretty bonbons, but this weekend we organized and ad hoc family meeting - after two months and since I had to hurry, I didn't color them. I don't really mind it after all, it was more important to prepare it on time.

Ingredients:

90 gr milk chocolate

200 gr dark chocolate

50 ml strawberry puree

8-10 big rose petals

one small spoonful of butter

Recipe:

I blend the strawberries and sieve the juice. I place the petals in the puree and boil it. Then I cover it and leave it for a day so the strawberry would take over the flavor of the rose. After one day, I fish out the petals, discard them and I mix the puree with melted milk chocolate and butter.

I temper the dark chocolate and I prepare the shells. After they get solid, I fill them with the strawberry cream and I put the mold in the fridge. Some hours later I take it out, temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

citrom-pisztácia // lemon-pistachio

- Micsoda?! - kiáltott fel Athéné; a harag egyszeriben úgy elöntötte, hogy elejtette, amit a kezében tartott... 
...ami történetesen a Lükabettosz-hegy volt. Az Akropoliszra szánta, de még hibádzott odáig egy nyúlfarknyi távolság, viszont amikor meghallotta a hollótól, hogy mi történt, rohanvást indult Kekropsz lányaihoz. Egy fonott kosárkában ugyanis őrájuk bízta a csecsemő Erikhthonioszt, és a lelkükre kötötte, hogy ne nyissák ki a kosarat. Amint most a holló elsutyorogta neki, a három lány közül kettő mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, és belekukkantott. Az ő büntetésükkel már nem kellett törődni, hiszen a kígyólábú gyermek láttán levetették magukat az Akropoliszról, viszont a pletykás holló igenis megérdemli, hogy hófehér tollai ezentúl feketék legyenek. És többé nem mutatkozhat Athéné mellett.
A mítosz szerint így lett fekete a holló, és elűzése után Athéné új segítőt választott magának a bagoly személyében. A bagoly nemcsak az ő jelképe lett (és egyúttal Athén városáé is), hanem kedvelt szimbólum is, amely mind a pénzérméken, mind a mindennapi használati tárgyakon is előfordult. 
Hanem a bagoly nem sokáig örvendhetett jó hírnevének: a Római Birodalomban már úgy tartották, hogy a bagolyhuhogás a halált jelzi előre, és a boszorkányok bagoly képében szívják ki a gyermekek vérét. Állítólag Caesar, Augustus és Agrippa halálát is bagoly jelezte. A "kutyaharapást szőrével" elvnek megfelelően halott baglyot szögeltek a házak ajtajára, hogy a rosszat elhárítsa.
E későbbi hiedelmek a 19. századig fennmaradtak Európában - a bagoly a legtöbb helyen rossz hírek hozója, rossz ómen volt. Ez nem kis részben köszönhető életmódjának: éjszakai állat révén a sötét órákban hallani a hangját, amikor csak a szellemek és holtak járnak odakinn. Talán külseje is közrejátszott negatív megítélésében: a hatalmas szemek mintha a lélek mélyére látnának, és teljesen körbe tudja fordítani a fejét, ami bizonyára félelmetesnek hatott.
A bagoly azonban nem csak Európában honos: az amerikai első nemzetek közül többnél is a próféciákhoz, jövendöléshez kötődött az alakja. A hopik úgy tartották, hogy az üregi bagoly az alvilág és a halottak istenének szimbóluma - ez a kis bagolyfajta a földben fészkel.

Mivel én legszívesebben Athéné állataként gondolok a baglyokra, és nagyon is kedvelem őket, ezért az alábbi rajzhoz egy görög ízvilágú trüffelt álmodtam meg. A citrom és pisztácia kellemesen üdítő együtt, és a savanykás-sós keveredése igazán különlegessé teszi ezt a csokit.

Még a karantén legelején kétségbe estem: mi lesz, ha rajzolni támad majd kedvem, és nincs itthon normális színes ceruza?! Rettentő rég rajzoltam, de most egyszeriben ellenállhatatlan vágyam volt, hogy színeket lássak, és alkossak. Nem volt más hátra, kellett venni egy doboz művész ceruzát. És elmondhatom, hogy az ember egészen másképp látja a világot, amikor rajzoló-módba kapcsol: mindenhol téma van, megrajzolandó részletek, amiket korábban talán észre sem vett, most azonban elgyönyörködik bennük, és nincs elég óra a napban ahhoz, hogy mindet papírra vesse. De amikor megláttam azt a szép fotót a fülesbagolyról (ami nem mellesleg az év madara), tudtam, hogy azzal fogom kezdeni. Négy hétig le is kötött. Ezúttal nem rajzoltam meg előre a részleteket, hanem mozaik-szerűen haladtam minden irányban a színekkel (ne kérdezzétek, hogy miért a jobb oldali szemével kezdtem. Csak. Hogy kitoljak magammal, amikor a bal szemét kell majd rajzolni :D).

Fázisfotók:

És a kész mű:

Már el is feledtem, milyen kielégítő érzés tud lenni egy rajz befejezése. Főleg, ha az ember ennyi szabadidejét beleöli.

Na és akkor most jöjjön a csoki.

Hozzávalók:

120 gr fehércsoki

30 ml citromlé

reszelt citromhéj

10 ml tejszín

egy kiskanál vaj

pisztácia

Elkészítés:

Kifacsarom a citrom levét, és egybeöntöm a tejszínnel (azért rakok bele egy pici tejszínt, mert anélkül sokkal nehezebben formázható a lehűtött krém). Belereszelem egy citrom héját is. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd elegyítem a citromlével. Hűtőbe teszem néhány órára. Amikor eléggé lehűlt, kis golyókat formázok, és mindnek a közepébe teszek egy-egy pisztáciaszemet. Én sós pisztáciát használtam, egész jól kiegészítette a savanykás krémet.

-What?! - yelled Athene; rage flooded over her and she dropped what she held in her hand...

... which happened to be Mount Lycabettus. She wanted to use it in the Acropolis, however, it was still a little bit further. However, when she was told by the crow what had happened, she rushed to the daughters of Kekrops. She entrusted them with taking care of baby Erikhthonois, who was in a wicker basket; instructing them not to look inside the basket. As the crow now whispered in her ear, two out of the three girls could not resist temptation and peeked into it. She would not have to deal with their punishment, as seeing the baby with the snake legs, they threw themselves off the Acropolis, but the gossiping crow deserved his snow-white feathered to be turned into black. Moreover, he cannot be seen together with Athene anymore. 

According to the myth, thus the crow became black and after banishing him, Athene chose a new sidekick: the owl. Not only did the owl become her symbol (and at the same time Athens' too), but also a popular ornament used both on coins and on everyday objects.

However, the owl did not enjoy a good reputation for long: in the Roman Empire it was believed that the hoot of an owl presaged imminent death; and witches transformed into owls sucked the blood of children. Allegedly the deaths of Caesar, Augustus and Agrippa were all predicted by an owl. According to the "hair of the dog" principle, a dead owl was nailed on the doors in order to avert the evil.

These beliefs persisted in Europe into the 19th century - in most places the owl was a harbinger of bad tidings, a bad omen. This is strongly connected to its habits: it is a nocturnal animal; it can be heard in the dark hours, when only ghosts and the dead walk the streets. Probably its appearance also contributed to its negative assessment: as if its enormous eyes were looking right into the soul, and it can rotate its head around, which might have been frightening.

Owls are indigenous not only in Europe: many of the First Nations in America associated its figure with prophecy and divination. The Hopis believed that the burrowing owl was the symbol of the god of the underworld and the dead - this small owl nests in the ground.

Since I prefer to think about owls as the bird of Athene, and I very much like them, therefore I paired up the above drawing with a Greek type of truffle. Lemon and pistachio are nice and refreshing together; and the mixture of sour and salty makes this chocolate special.

I got desperate at the beginning of the quarantine: what if I'll feel like drawing and I still don't have proper colour pencils?! I haven't drawn in ages, but now I felt the irresistible urge to see colours and to create. I really had to buy a box of artist pencils. And I can tell you, one sees the world in a different light in drawing mode: everywhere there are subjects, details to be drawn; maybe one didn't even notice them before but now finds them delightful and there aren't enough hours in the day to draw all of them. But when Is aw that beautiful photo of that long-eared owl, I knew that I'd start with that. It took four weeks. This time I didn't draw the details in advance, but coloured it like a mosaic (don't ask me why I started with the right eye. Just because. To mess up with myself when I'd have to draw the left eye :D) (see phase photos above).

I've almost forgotten how elevating it is to finish a drawing. Especially if one spends so much free time with it.

And now comes the chocolate.

Ingredients:

120 gr white chocolate

30 ml lemon juice

lemon zest

10 ml cream

one small spoon of butter

pistachio

Recipe:

I squeeze the lemon juice and mix it with the cream (I use a little bit of cream because without that it would be much harder to shape the ganache). I shred the lemon zest in it too. Above steam, I melt the white chocolate and the butter, then I combine it with the lemon juice. I put it in the fridge for some hours. When it gets cold, I shape small balls and I put a pistachio in the middle of each. I used salty pistachio, which harmonised nicely with the sour cream.

banán-csokis müzli // banana-chocolate cereal

Hittétek volna, hogy a banánnak gazdag mitológiája van?! Belegondolva persze annyira nem is furcsa, hiszen még nálunk is, eredeti termőhelyétől messze az egyik legnépszerűbb gyümölcs. Ennek megfelelően rengeteg történetet, mítoszt és a banánfával kapcsolatos mitikus lényt találtam, amik közül most csak egyet, a legszebbet emelem ki.

Nang Tani a thai folklór egyik kedvelt alakja: egy női szellem, aki a banánfákban él. Afféle driád tehát, a növényt őrző tündér, aki a banánfa körül szokott megjelenni szépséges, zöldes bőrű leány képében. Általában hagyományos thai népviseletet visel, ébenszín, dús haja kibontva omlik a hátára, ajkai vörösek. Főleg teliholdas éjszakákon kísért.

A Nang Tani által lakott fákat tilos kivágni, viszont édességeket és füstölőket visznek neki áldozatként. Sokatmondó egyébként, hogy a tündér csak egy bizonyos fajta banánfában él, amelynek gyümölcse nem ehető. A thai szájhagyomány úgy tartja, hogy jóindulatú szellem, azonban elbánik azokkal a férfiakkal, akik bántalmazzák a nőket.

Én ezt a csokit sokkal prózaibb körülmények között, egy kirándulás apropóján gyártottam, bár egy ilyen varázslatos tündér után illőbb lenne valamilyen történetet keríteni arról, hogyan ajándékozta nekem Nang Tani az ehető banánok legfinomabbikát :D Viszont maga a túra testet-lelket felüdítő volt, és az időről időre elénk táruló táj látványának csodálása közben a csoki jelentette a kulináris aláfestést. Eredeti tervem az volt, hogy egy igazi klasszikus "kinder csokit" gyártsak, aztán hogy, hogy nem, hozzáadódott a banán, majd a müzli is. Szerettem volna, ha a müzlidarabkák ropogóssága ellensúlyozza az édes krémet, de sajnos pont ez a fajta müzli elég gyorsan megszívja magát. Szóval ha valaki elkészíti ezt a csokit, annak ajánlom a kísérletezést ellenállóbb fajtákkal :D Ennek ellenére persze így is meglehetősen jó volt, hogy a banános töltelék közepette felbukkantak a tömény csokis darabkák.

Hozzávalók:

80+40 gr fehércsoki

50 gr banán

20 ml tejszín

1-2 marék csokis müzli

200 gr étcsoki

cukorgyöngyök

Elkészítés:

A banánt egy kis tányérban villával szétnyomkodom, hozzákeverem a tejszínt. Vízgőz fölött felolvasztok 80 gr fehércsokit, ezt is a banánhoz keverem. Ezután mozsárban durva darabokra töröm a müzlit, és belekeverem a krémbe.

A csokicsészék elkészítéséhez temperálom az étcsokit (valójában én ét- és tejcsokiból is készítettem pár csészét, de kóstolás után megállapítottam, hogy az étcsokis verzió finomabb, úgyhogy azt ajánlom). Kiöntöm a formát, majd miután kirázogattam a felesleget, és megszikkadt a csoki, beteszem a hűtőbe. Amikor elkészültek a csészék, kioperálom őket a formából, majdnem színültig töltöm a banános krémmel. Temperálok egy adag fehércsokit, és fél-fél kiskanállal öntök a csészék tetejére. Elterítem, majd cukorgyöngyöket szórok rá díszítésként.

Would you believe how rich mythology the banana has?! Thinking about it, this is not so weird, after all the banana is one of the most popular fruits even here, far away from its place of cultivation. Accordingly, I found several stories, myths and mythological creatures linked to the banana tree; here I will write about one of them, the most beautiful.

Nang Tani is one of the most popular figures of Thai folklore: a female spirit who lives in banana trees. She is a kind of dryad, a fairy guarding the tree, who appears around it as a beautiful girl with greenish complexion. Usually she wears a traditional Thai costume; her abundant, black hair flows down on her back untied; her lips are red. She haunts especially on full moon nights.

Trees inhabited by the Nang Tani are forbidden to cut; but offerings are made in the form of sweets and incense sticks. It is telling that the fairy lives only in one certain type of banana tree, whose fruit is not edible. According to Thai oral tradition, she is a benevolent spirit, but will harm men who have wronged women.

This chocolate was made under less poetic circumstances, only for a trip; however, after such a magical fairy, it would be more fitting to create a story about how Nang Tani gave me the tastiest of all bananas :D Then again, the trip was refreshing both mentally and physically; and while we admired the view, the chocolate served as a culinary soundtrack. My original plan was to make a classic "kinder chocolate", but then somehow the banana came into picture and also the cereal. I wanted the crunchy cereal morsels to act as counterpoint with the sweet cream, but unfortunately this kind of cereal soaks through quickly. So if you want to try this chocolate, I suggest to use a more resistant type :D Despite that, it was still quite good that dense chocolate pieces popped up in the middle of the banana filling.

Ingredients:

80+40 gr white chocolate

50 gr banana

20 ml cream

1-2 handfuls of chocolate cereal

200 gr dark chocolate

candy pearls

Recipe:

I crush the banana in a small plate and I mix it with the cream. Above steam, I melt 80 gr white chocolate, I combine it with the banana. Then I crush the cereal in a mortar and put it in the cream.

For the chocolate cups, I temper the dark chocolate (I tried both milk and dark chocolate cups, but after tasting them, I decided that the dark chocolate version is more tasty so I recommend that one). I prepare the shells, get rid of the excess chocolate and when the chocolate sets, I put the mould in the fridge. When the cups are ready, I take them out of the mould and fill them almost to the top with the banana cream. I temper some white chocolate and pour half a spoon of it on each of the cups. I spread it to seal the bonbons, and sprinkle it with candy pearls.