Néha olyan egyszerű de nagyszerű ötleteket lehet látni a neten! Amint megláttam az alábbit, egyből tudtam, hogy muszáj elkészítenem. És mivel váratlanul megtaláltam a tavalyi rózsalikőrömet, ezért egyből fel is használtam a töltelékhez :)))
Hozzávalók: 200 gr tejcsoki 100 gr étcsoki 40 ml rózsalikőr 40 gr feketecseresznye 15 gr vaj alufólia lüszterpor
Elkészítés: A töltelékhez kimérem a rózsalikőrt. Felaprítom a cseresznyeszemeket, és belekeverem. 100 gr étcsokit és a vajat felolvasztom vízgőz felett, majd összekeverem a rózsalikőrrel. Levágok egy akkora darab alufóliát, ami beleillik a mágneses formába. Kicsit meggyűrögetem, és a forma aljába teszem. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a rózsás krémmel, és a hűtőbe teszem. Végül a maradék temperált csokival lezárom a bonbonokat. Miután kiütögettem őket a formából, különböző fémszínű lüszterporokkal lefestem a bonbonok tetejét.
Sometimes one can see such simple yet amazing ideas on the internet! As soon as I saw the one above, I knew that I had to do it. And since I accidentally found the bottle of rose liqueur which I made last year, I used it for the filling :)))
Ingredients: 200 gr milk chocolate 100 gr dark chocolate 40 ml rose liqueur 40 gr black cherry 15 gr butter kitchen foil luster dust
Recipe: For the filling, I pour the rose liqueur in a small bowl. I cut up the cherries and add them in the liqueur. I melt 100 gr milk chocolate and the butter in a bain marie, then I combine it with the liqueur. I cut off a piece of kitchen foil which fits into the magnetic mold. I crinkle it a bit and I place it in the bottom of the mold. I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. Once they get solid, I fill them with the rose cream, and I place the mold in the fridge. Finally, I seal the bonbons with the leftover milk chocolate. After they fall out of the mold, I paint the top of the bonbons with various colors of metallic luster dust.
Egy számomra nagyon kedves ember születésnapjára készült az alábbi csomag, amihez a neten keresgéltem ötleteket, amiket aztán jól átvariáltam a saját szájam íze szerint :) Az alapcsomag egy zseb, amit meg lehet tölteni mindenféle javakkal. Én egy régi, kidobásra ítélt nadrágról vágtam le az oldalzsebet, ami jó mély, így sokminden belefér. Feldíszítettem egy fa gombbal és üdvözlőkártyával. Ezután jött a "töltelék": először is, vettem néhány bolti csokoládét, amiket a megajándékozott különösen szeret. Ezen kívül készítettem pár papír apróságot, úgy mint: díszes skatulya, benne forró csokizásra szóló kuponnal, és egy "utazástervező" csipogó, aminek minden füle alá egy város van beírva. Így igazán random módon lehet úticélt választani, a megvalósítás pedig igazi kaland! (Persze nem most... majd egyszer, ha végre lehet utazni).
Na és persze készítettem bele sok házi csokit. Egy liofilizált málnával megszórt csokinyalókát, valamint málnás-rózsás bonbonokat. Ez utóbbiak receptje alább: Hozzávalók: 180+70 gr étcsoki 30 ml málnapüré 10 ml rózsalikőr 2 kiskanál rózsaméz 1 kiskanál vaj lüszterpor
Elkészítés: Vörös lüszter és olvasztott kakaóvaj keverékével szivecskéket festek a forma mélyedéseibe. Míg megszárad a díszítés, elkészítem a tölteléket. A málnát turmixolom, majd átpasszírozom szitán, és kimérek 40 ml-t. Hozzáöntöm a rózsalikőrt. Megolvasztok 70 gr magas kakaótartalmú étcsokit és a vajat, majd a málnához keverem. Rózsamézzel lágyítok egy kicsit a krém ízén. Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát, majd megszilárdulás után megtöltöm a héjakat, és a formát a hűtőbe teszem. Néhány óra várakozás után kiveszem a hűtőből, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.
Végül a zsebbe szórom a bonbonokat, a többi ajándékot a tetejükre halmozom, a zsebet pedig celofánba csomagolom.
This present was made for a person who is important to me. I sought for ideas on the internet but then modified them of course :) The basic package is a pocket which can be filled with various goods. I cut off the pocket of some old trousers; it is quite deep so many things can be put in it. I adorned it with a wooden button and a card. Then came the "filling": first, I bought some chocolate bars which the recipient particularly likes. Then I prepared some paper knick-knacks, such as: a decorated matchbox with a coupon to be redeemed for hot chocolate and a "trip planning" fortune teller - under each flap the name of a city is written. Thus, one may choose a destination randomly, and the realization is a real adventure! (not now, of course... once when we can finally travel again).
And of course I prepared lots of home-made chocolate too. A chocolate lollipop sprinkled with lyophilized raspberries, and raspberry-rose bonbons. The recipe of the latter is here:
Ingredients: 180+70 gr dark chocolate 30 ml raspberry puree 10 ml rose liqueur 2 small spoons of rose honey 1 small spoon of butter luster dust
Recipe: With the mixture of red luster and melted cocoa butter, I paint hearts in the cavities of the mold. Until they set, I prepare the filling. I blend the raspberries, then I pass them through a sieve and measure out 40 ml. I add the rose liqueur. I melt 70 gr high-cocoa-percentage dark chocolate and butter, then I combine it with the raspberry. I soften the flavor with some rose honey. I temper the dark chocolate, I pour it in the mold and prepare the shells. After they get solid, I fill them and I place the mold in the fridge. Some hours later I take it out, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.
Finally, I put the bonbons in the pocket and pile the rest on the top; I wrap the pocket in cellophane.
Réges régen a virágok királynője a lótuszvirág volt. Csakhogy éjszaka a lótusz aludni tért és bezárta szirmait. Ez elégedetlenséggel töltötte el a többi virág szívét, és a mindenható Allahhoz fordultak.
- Ó Urunk, a lótuszt tetted meg királynőnkké, ő azonban éjszaka álmodik. Hozzánk olyan királynő illenék, aki egész nap teljes szépségében pompázik, és illata soha nem apad el.
Ekkor Allah teremtett egy bokrot, amelyen tündöklő fehér rózsák nyíltak, és tüskékkel látta el, amelyek megvédték a gyengéd virágfejeket. A virágoknak örömük telt a rózsában, amely még éjszaka sem zárta be kelyhét. Ám nem csak ők csodálták a rózsát: a fülemüle, aki napnyugta után énekelte legszebb dallamait, első pillantásra beleszeretett. Oda is repült a bokorhoz, hogy neki énekelhessen, de ó jaj, a tüskék belefúródtak a mellkasába. Földre hulló véréből másnap vörös színű rózsák nőttek, amelyek azóta is a szerelem jelképei.
A rózsalikőr készítése nálam a tavasz szerves része, amióta csak megleltem a receptet Vianne blogján. Megéri kivárni a hosszú érlelési időt, és persze mindig öröm vele a csokikészítés, a különböző ízek harmóniájának felfedezése. Ezúttal málnával és étcsokival párosítottam.
Hozzávalók:
20 ml rózsalikőr
25 ml málnapüré
90 gr étcsoki
1 kiskanál vaj
150 gr tejcsoki
lüszterpor
Elkészítés:
Átpasszírozom szitán a málnát, a püréhez hozzáadom a likőrt. Vízgőz felett megolvasztom az étcsokit és a vajat, majd a málnás léhez keverem.
Rózsaszín és fehér lüszterporral kevert kakaóvajat készítek elő; előbb rózsaszínnel, majd fehérrel festek csíkokat a bonbonforma mélyedéseibe. Miután a díszítés megszáradt, temperálom a tejcsokit, és kiöntöm a bonbonforma mélyedéseit. A kész bonbonhéjakat megtöltöm a málnás krémmel és hűtőbe helyezem. Egy-két óra múlva kiveszem a formát, és újratemperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.
Once upon a time the lotus was the queen of the flowers. However, at night the lotus went to sleep and she closed her chalice. This filled the hearts of the flowers with discontent and they turned to Allah the Almighty.
- O Lord, you made the lotus our queen, but she is dreaming at night. We shall have a queen who demonstrates her beauty all day long and her scent never fades.
Then Allah created a bush on which splendid white roses grew and he put thorns on it, which protected the gentle flowers. The other flowers rejoiced because the rose did not close its chalice even at night. But they were not the only ones who admired the rose: the nightingale, who sang his most beautiful songs, fell in love with her at first sight. He flew to the bush to sing for her, but the thorns pierced his chest. From his blood, which fell on the ground, red roses grew the next day. They have been the symbol of love ever since.
Making rose liqueur has been a part of spring for me ever since I found Vianne's recipe. It is worthy to wait until it matures and it is always a joy to make chocolate with it and discover the harmony of various combinations. This time I matched it with raspberry and dark chocolate.
Ingredients:
20 ml rose liqueur
25 ml raspberry puree
90 gr dark chocolate
one small spoon of butter
150 gr milk chocolate
luster dust
Recipe:
I pass the raspberry through a sieve and I add the liqueur to the puree. Above steam I melt the dark chocolate and the butter, then I combine it with the raspberry puree.
I prepare cocoa butter mixed with pink and white luster dust. I paint stripes in the cavities of the mold first with pink, then with white. After this decoration dries, I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the raspberry cream; I place the mold in the fridge. Some hours later I take it out and I seal the bonbons with the tempered leftover milk chocolate.
Ezt a posztot kedves barátomnak, Pontusnak ajánom.
Nagyjából húsz éve elolvastam egy beszámolót a stockholmi Luca-napról. Idén így kerültem Stockholmba december 12-én, a születésnapom előtt egy nappal, valóra váltva az álmom, hogy ott lehessek és láthassam a várost Luca-napon. Azután pedig átutaztam Göteborgba meglátogatni Pontust. Szerencsére ő is ugyanolyan édesszájú, mint én, és gyümölcsös csokit kért, úgyhogy az alábbi bonbont neki készítettem. (az úti beszámolót lásd a recept alatt :))
This post is dedicated to my dear friend, Pontus.
Approximately twenty years ago I read an account on Lucia day in Stockholm. That is how I ended up in Stockholm on 12 December, one day before my birthday; making my dream, to be there and see the city on Lucia day, come true. Then I travelled to Göteborg to visit Pontus. Fortunately he has a sweet tooth just like me, and he requested fruity chocolates, so the bonbons below were made for him (my travel journal is under the recipe :))
Hozzávalók:
170 gr tejcsoki
30 gr eperpüré
7-8 szem rózsabors
1 kiskanál vaj
0,2 dl rózsalikőr
80 gr fehércsoki
lüszterpor
Elkészítés:
Fehér és rózsaszín lüszterpor és olvasztott kakaóvaj keverékével márványozom a csokiforma mélyedéseit.
Elkészítem a tölteléket: az eperpürét összekeverem a vajjal és a mozsárban összetört rózsaborssal. Felmelegítem, hozzáadom a fehércsokit. Miután elkészül a ganache, beleöntöm és elkeverem a rózsalikőrt.
A bonbonhéjakat temperált tejcsokiból készítem el. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket az epres krémmel. Hűtőbe teszem a csokiformát néhány órára. Végül temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.
Ingredients:
170 gr milk chocolate
30 gr strawberry puree
7-8 rose peppers
1 small spoon of butter
0,2 dl rose liqueur
80 gr white chocolate
luster dust
Recipe:
With the mixture of white and pink luster dust and melted cocoa butter, I marble the cavities of the chocolate mould.
I prepare the filling: I combine the strawberry puree with butter and crushed rose pepper. I warm it up, then I add the white chocolate. After the ganache is done, I put the rose liqueur in it.
I prepare the bonbon shells of tempered milk chocolate. When they get solid, I fill them with the strawberry cream. I put the mould in the fridge for some hours. Finally I seal the bonbons with tempered milk chocolate.
Svédországot lehetetlen nem szeretni: az emberek nyugodtak, barátságosak és mosolygósak, a városok tiszták, viszonylag kicsi a forgalom, az épületek szépek, rendezettek, és mindenből árad valamiféle nyugalmas életszeretet. Stockholmban teljesen véletlenül sikerült épp az óvárosban, Gamla stanban szállást foglalnom, az Akadémia épületével szemben. Az már az első esti séta során kiderült, hogy a svédeknél karácsony-kultusz van: minden egyes ház minden ablakában kisebb-nagyobb fényforrások: gyertyák, csillagok ragyognak, fénybe borítva az utcákat. Gamla stan szigetén áll a királyi palota, ez a város szíve több szempontból is. A sziget színes házikókból álló labirintusában egymást követik a kézműves boltok, kirakataikban kedves karácsonyi apróságok; lehetetlen mosoly nélkül végignézni őket. It is impossible not to love Sweden: people are easygoing, friendly and smiling; cities are clean and traffic is relatively small; the buildings are beautiful and tidy and a certain love for life radiates from everything. Totally accidentally I booked a room in Gamla stan, the old town of Stockholm, in front of the building of the Academy. Even during the first evening stroll it turned out that the Swedes cultivate Christmas: in every window of every house lights: candles or stars sparkle, illuminating the streets. The royal palace stands on the island of Gamla stan, which is the heart of the city. In the island's labyrinth, made up of colourful houses, artisan shops hide, in their windows sweet little Christmas toys; it is impossible to watch them without smiling.
December 13-án a templomban a svéd gyermekek régi szokás szerint fehérbe öltöznek, és gyertyával kezükben eléneklik a Santa Luciát. Gyertyakoszorús lányka vezeti ezt a kórust. Volt szerencsém meghallgatni az egyik templom előtt éneklő csoportot, igazán szívet melengető élmény volt.
Stockholm ékességei közé tartozik a városháza, ami közvetlenül a Malaren-tó partján áll, árkádos udvarából lépcsők vezetnek a vízhez. A feldíszített, kivilágított utcákat itt-ott hidak váltják fel, amik egy-egy városrészhez vezetnek; közöttük a tó vize méltóságteljesen tükrözi vissza a fényeket. Különleges hely a Djurgarden nevű sziget is, ahol parkok között rengeteg múzeum bújik meg. Itt található a világ legrégibb szabadtéri múzeuma, a Skanzen is. Én a Vasa múzeumba mentem be, ahol az 1628-ban elsüllyedt majd 1961-ben kiemelt, gigantikus Vasa hadihajó látható.
14-én aztán továbbutaztam Göteborgba.
On 13 December, according to tradition, Swedish children dress in white in the church and holding candles in their hands, they sing Santa Lucia. A girl wearing a crown of candles leads the choir. I had the chance to listen to a singing group in front of a church; it was a real heartwarming experience.
The city hall belongs to the jewels of Stockholm; it stands right on the shore of Lake Malaren; from its courtyard, stairs lead to the water. Adorned, illuminated streets give way to bridges, which lead to different parts of the city; between them the water of the lake majestically reflects the lights. The island of Djurgarden is another special place, where museums nestle among the parks. This is the place of the world's oldest open-air museum, the Skansen. I visited the Vasa museum, where the gigantic warship Vasa can be seen, which sank in 1628, then was salvaged in 1961.
On 14, I travelled on to Göteborg.
Valójában a szülinapi ünneplés igazán csak Göteborgban kezdődött, ahol végre baráti arcot láttam :) Pontus nagy fickó: magas, nagyhangú, és nagy a szíve is. Szórakoztató, és mindenről lehet beszélgetni vele (valószínűleg ezt a készséget hamar elsajátítja az, aki annyit utazik, mint ő). És nem utolsó sorban zseniális dobos: kukkantsátok meg a zenéjét itt, itt és itt. Nos történetesen Pontusnak épp két este is koncertje volt ezen a hétvégén, amire meghívott. 🎵 😁 A Pistvakt show egy síparadicsom vicces történetét meséli el egy sor híres dalra felfűzve. Az előadók pedig három neves svéd színész, a zenekar és két bájos vokalista lány. Természetesen minden svédül volt, úgyhogy egy kukkot sem értettem belőle, de azt jó volt látni, hogy mind a színpadon, mind a közönség soraiban mindenki jól érzi magát. Alább egy videó, amiből láthatjátok, nagyjából miről is van szó.
In reality the birthday party started only in Göteborg, where I finally saw a friendly face :) Pontus is a big guy: he's tall, has strong voice and a big heart. He's entertaining and you can chat about everything with him (probably this skill is picked up quickly if one travels as much as he does). Besides, he's a brilliant drummer: check out his music here, here and here. As it happens, Pontus had two concerts this weekend and he invited me. 🎵 😁 The Pistvakt show tells the funny story of a ski resort, based on a series of famous songs. The performers are three renowned Swedish actors, the band and two absolutely lovely vocalist girls. Obviously everything was in Swedish so I didn't understand a single word, but it was good to see that both on stage and in the audience everyone had a great time. Below is a video, where you can see what the show was about more or less.
Meg kell mondjam, a csapat minden tagja vendégszerető, jóindulatú és kimondottan kedves volt velem, minden kifogás nélkül befogadtak akkor is, amikor a koncertek után szocializálódni mentek valamelyik közeli vendéglátóipari egységbe, és igen jókat beszélgettem velük.
Amikor pedig épp egyedül voltam, nagyokat sétáltam Göteborgban: a város jóval fiatalabb Stockholmnál, így az épületek nagy része is modernebb, mint ott. Az óváros, Haga ugyanakkor legalább annyira bájos karácsonyváros, mint Gamla stan, és a csatornák mentén is igen jókat lehet sétálni. Külön ki kell emelnem a Feskekörkát, vagyis a Haltemplomot :D
I have to say, every member of the team was hospitable, friendly and kind with me; they accepted my presence without objection even after the concerts, when they went out to socialise in some nearby pub. I had really nice chats with them.
And whenever I was alone, I took big walks in Göteborg: the city is much younger than Stockholm, therefore most of the buildings are more modern too. However, Haga, the old town is just as a charming Christmas-town as Gamla stan and one can have great walks on the banks of the canals. I absolutely must mention the Feskekörka, the Fish-church :D
Feskekörka
No és persze mind e sok csodás élmény után a koronát az utamra az utolsó nap tette fel, ami azt hiszem, tökéletes nap volt. Délelőtti sétám után Pontusszal elmentünk a városi múzeumba, ahol megnéztük a Göteborg történetéről szóló interaktív kiállítást. Utána levezetésképp megittunk egy forró csokit, majd irány az Universeum! Még soha nem jártam ehhez hasonló helyen; főleg a cápák akváriuma tetszett, na meg persze az esőerdő a sok tarka madárral :)
Végül este ellátogattunk Lisebergbe. Nos hát ezt az élményt nagyon nehéz lenne leírni, azt hiszem, a "vidámpark" kifejezés nem igazán helytálló ebben az esetben. Liseberg minden, amire az ember így karácsony előtt vágyik: fények, finom ételek, hó, fenyőfák, játékok, korcsolyapálya, vásár, kézműves bódék, attrakciók! Viccesen nézhettem ki, ahogy tátott szájjal bámultam a sok csodát, de hát életemben egyszer voltam csak vidámparkban, és az közel sem így nézett ki :D Pontus elvitt a mikulásgyárba, ahol manók gyártották a játékokat, és a gyerekek találkozhattak az igazi Mikulással :)
Aztán pedig felültünk a Valkyria nevű hullámvasútra. Erről azt érdemes tudni, hogy ez egy ún. "dive coaster", vagyis miután a kocsit felhúzzák az első emelkedőn, 50 méteres magasságból függőlegesen esik le egy földalatti kanyarba. Épp megfelelő az olyan kezdőknek, mint én! Természetesen eszembe sem jutott egyszer sem, hogy a kocsiból kirepülve pépesre zúzom magam a földön, és egyáltalán nem sikítoztam széjjel a torkomat. Mondjuk azt elképzelni sem tudom, a mellettem ülők hogy nevetgélték végig olyan kedélyesen az utazást, de gyanítom, hogy ők nem életükben először ültek hullámvasúton 😂 Minden esetre az élmény után kárpótolt a finom gofri, meg a társaság :)
De aztán már menni kellett a reptérre :( nehéz szívvel mondtam búcsút Pontusnak és Svédországnak, de biztos vagyok benne, hogy még visszatérek!!
And of course after all these wonderful experiences, the crown was put on my journey on the last day, which was a perfect day, I think. After my morning walk, we went to the city museum with Pontus, where we saw an interactive exhibition about the history of Göteborg. Then we drank a hot chocolate and headed to Universeum! I've never been to such a place; I especially liked the tank of the sharks, and of course the rain forest with the colourful birds :)
Finally in the evening we visited Liseberg. This experience is really hard to describe; I think the term "amusement park" is not adequate in this case. Liseberg is everything one desires before Christmas: lights, good food, snow, pine trees, games, skating rink, market, artisan huts, attractions! I must have looked funny while staring at all the miracles with my mouth open, but I've been to an amusement park only once before and that didn't look like this at all :D Pontus took me to the factory of Santa, where dwarfs were making the presents and the children could meet the real Santa :)
Then we sat on the roller coaster called Valkyria. You must know that this is a so-called "dive coaster", i.e. after the car is pulled up on the first slope, it drops down vertically 50 metres into an underground curve. Appropriate for a beginner like me! Naturally it did not even occur to me that I will fly out of the car and crash myself into pulp on the ground and I did not scream my lungs out. I have no idea whatsoever, how the others sitting next to me could giggle so merrily during the ride, but I suspect that it wasn't their first time on a roller coaster 😂 Anyway, afterwards a tasty wafer and the company compensated :)
But then I had to go to the airport :( I said goodbye to Pontus and Sweden with a heavy heart. But I'm sure that I'll return!!
A szürke ég alatt még szürkébb felhőpamacsok függtek, akárha az ég is elkísérné az úton, ami kifelé vezet, el szülőfalujából. Sötéten ülték körbe a házakat a dombok, a fák alatt sugdolózott a szél; a szél, ami mindig más tájakra csábította, de most, hogy mennie kellett, gúnyolódva, hűtlen társként húzódott vissza az erdő mélyére. Finoman szállt fel a por a léptei nyomán, majd ugyanolyan csendesen ült vissza. Szürke volt az út is, esteli félhomály borult a falura, mintha a nap meggondolta volna magát, és inkább elvonult volna a dombok mögé, ahelyett, hogy a magasba hágva szétszaggatta volna a felhők pókhálóját.
Fázósan húzódott meg a kis templom a dombtetőn, sírok körében. Hátranézett, ahol Újfalu házainak fehér és szürke falai úgy leskelődtek a fenyők és orgonabokrok közül, akár a bújócskázó gyerekek; a kora tavasz fátyla, könnyű köd ülte meg a dús, fekete földet. Hamarosan a vetés rajzol majd zöld kontúrt a rögökre, a hegyek felől szelíd kézzel mossa a háztetőket az eső, fehér dunyhát tereget az ég.
***
Under the grey sky even greyer tufts of clouds hung as if the sky itself accompanied him on the way leading out, away from his village. Dark hills surrounded the houses, the wind whispered under the trees; the wind, which always lured him to other places but now that he had to leave, it unfaithfully drew back, jesting in the deep of the forest. His steps raised the dust delicately, then it settled again, just as silently. The road was also grey, dusk covered the village as if the sun had changed its mind and instead of rising in the heights of the sky and tearing apart the cobweb of clouds, it vanished behind the hills. The little church snuggled in a chill on the top of the hill, surrounded by graves. He looked back to where the white and grey walls of Újfalu's houses were peeping from among pines and lilac bushes like children playing hide-and-seek; the veil of early spring: light mist sat on the rich black soil. Soon the crops will draw green contour on the clods of earth; rain from the mountains will wash the roofs with a gentle hand; the sky will hang out white eiderdowns.
De akkor ő már messze jár majd innét. Ahol az út Trencsén felé kanyarodott, ott állt a kordé, rajta két másik suhanc - egyikük sem töltötte még be a huszonegyet, de a városban már várta őket a sorozóbizottság. Felkászálódott, maga mellé ejtette csomagját, köszöntésképpen biccentett a többieknek. Jól ismerte őket: a sötét hajú Sumichrast fiút Szkaláról és Zubo Jóskát, mindketten rokonok szegről-végről.
Legfiatalabb fiúnak karrierlehetőség a katonaság - így mondta az apja, és ez még most, öt évvel a szabadságharc leverése után is így van. Bármennyire is szorítja vasmarkába az országot a király, katonákra mindig szüksége lesz, biztos megélhetés. Hiába a kutyabőr, kisnemesek, főleg egy olyan aprócska hely, mint Újfalu, Nova ves helyi nemessége, már nem jelent jóformán semmit. Az sem számít, hogy több mint két évszázada kapta a család a nemességet, ha a legfiatalabbaknak már nem jut betevő.
***
But by then he will be far away from here. Where the road bent towards Trencin, there stood the cart, on it two other lads - none of them had turned twenty-one yet but the draft board was waiting for them in the city. He climbed on the cart, dropped his bag and nodded to the others. He knew them well: the Sumichrast boy with dark hair from Skala and Jozko Zubo, both of them his collateral kin. The army provides career for the youngest boy - that's what his father said and this was true even now, five years after that the war for independence had been crushed. Even though the king squeezed the country in his iron fist, he will always need soldiers; it is a firm livelihood. Nobility, especially the nobility of such a tiny place as Újfalu, Nova ves, doesn't mean anything. It also doesn't mean anything that the family received this nobility more than two hundred years ago, if the youngest one cannot earn a living.
Megdöccent a kordé, összeharapta a fogát. Épp hat éve kezdődött a forradalom, napra pontosan hat éve. És azóta minden összekuszálódott, felborult a korábbi rend... már ha rendnek lehetett azt nevezni. Itt, Szkalán régóta így éltek: tótok, németek, magyarok, mit sem számított, ki hova sorolta magát, ameddig megértették egymást. Apja régi német család sarja, szlovák leányt vett el, otthon németül beszéltek, de a rokonság és az iskola révén a gyerekekre ragadt a szlovák is. Újfalu és Szkala, a két egybenőtt falu nyelvi sokszínűsége persze nem számított különlegesnek a vidéken. A felmenői között mindhárom nemzetiség képviseltette magát, szoros kapcsolat fűzte őket Sumichrastékhoz, a szkalai szlovák kisnemesekhez, de ugyanúgy magyar családokhoz is.
***
The cart bumped, he clenched his teeth. The revolution started six years ago, exactly six years ago. And since then everything got entangled; the previous order collapsed... if it can be called an order at all. Here, in Skala they had lived like that for a long while: Slovaks, Germans, Hungarians, it didn't matter where one belonged as long as they understood each other. His father was the offspring of an old German family; he married a Slovak girl, they spoke German at home but the children picked up Slovak from the relatives and in the school. The multilingualism of Újfalu and Skala, the two villages grown in one, was not unique in the region. Among his ancestors all three ethnicities were represented; they were bound by kinship to the Sumichrasts, the Slovak noble family of Skala, but also to Hungarian families.
Elgörögtek a szkalai zarándokhely előtt; a romok úgy ültek a hegyoldalban, akár a hűvös széllökések elől összehúzódó madarak. Mennyit bújócskáztak a kolostortól nem messze nyíló barlangfolyosókban! András bátyja volt a legmerészebb, ő a barlangok legmélyére mászott, kézzel tapogatva az állandóan nedvességtől csepegő, gödrös falakat, jól ismerte a kanyarokat, beugrókat, és a legváratlanabb pillanatokban ugrott elő, halálra rémisztve bárkit, aki az útjába került. De egy ideje már elkerülték a romokat és a barlangokat, felnőttek, s idő sem volt a játékra. És most végleg hátrahagyja a jól ismert tájat, ki tudja, viszontlátja-e még valaha? A kanyar mögött Trencsén vára koronázta a város fölé magasodó dombot. A nap még mindig felhőfüggönnyel takargatta magát, de északon szürkésfehér sávok között bátortalanul átsandított a kék ég. A három fiú és az öreg, görnyedt hátú kocsis némán hagyta, hogy a kordé rázza őket, minden kanyarral egyre közelebb a városhoz.
***
They rolled past the pilgrimage site of Skala; the ruins sat in the hillside like birds snuggling against the chilly gusts of wind. How many times they played hide-and-seek in the caves opening nearby the monastery! His brother Andreas was the boldest, he climbed into the deep of the corridors, feeling his way with his hands on the damp, dripping walls; he knew all the curves, arches and he jumped out in the most unexpected moments, scaring to death anyone in his way. But for some time they had avoided the ruins and the caves; they grew up and they didn't have time for playing. And now he will leave behind the well-known landscape; who knows if he will ever see them again? Behind the curve the castle of Trencin crowned the hill mounting over the city. The sun still covered itself with cloud-curtain; but in the north the blue sky timidly peeped from behind grey-white stripes. The three lads and the old, hunched coachman silently let the cart shake them; with each bend closer to the city.
- A nevem Klacsmann József, születtem Újfalun 1833. április 18-án. Szüleim neve Klacsmann György és Zubova Anna. Sercegett a toll a papíron, ahogy az írnok feljegyezte az adatait. A sorozóbizottságot vezető nagybajuszú, bozontos szemöldökű, szikár arcú férfi bólintott, és szótlanul intett egyet. Innét a katonaorvos vette át az irányítást, aki döntött az újoncok alkalmasságáról. S míg a vizsgálat tartott, ő engedte repülni a gondolatait, vissza haza a szülei házához, a kis kúriához, amelynek fakult cserepeire zuzmó és moha vetett csipkét, a kertben a loncsos Csibész loholt előre valahányszor idegent sejtett a kapuban, tyúkok kotyogtak elégedetten. Édesanyja sötét haja előbukkant a kendő alól, míg a mosott ruhát vitte hátra teregetni. Mikor térhet majd haza? Merre fogják küldeni vajon, hová veti majd a sors a seregben? Kérdések, kérdések...
***
- My name is Joseph Klacsmann, I was born in Újfalu, on 18 April 1833. My parents are Georg Klacsmann and Anna Zubova. The pen scraped as the scribe noted down his personal data. The leader of the draft board, a haggard faced man with big moustache and bushy eyebrows, nodded and waved with his hand. The army surgeon, who decided on the suitability of the draftees, took over the lead. While the examination lasted, he let his thoughts fly, back home, to his parents' house, the small mansion, on whose roof tiles moss and lichen drew lace; the draggled Csibész scurried to the front whenever he suspected a stranger in the gate; hens clucked contentedly. The dark hair of his mother flowing from under her scarf as she took the laundry in the back of the garden to hang it out. When can he return home? Where will they send him, where will his destiny lead him in the army? Questions, questions...
Virágzó bonbonok Hozzávalók: Rózsalikőrös 170 gr tejcsoki 10 gr fehércsoki 100 gr étcsoki 0,4 dl rózsalikőr egy kardamom magjai egy kiskanál vaj Jázminlikőrös 170+70 gr fehércsoki két kiskanál szárított jázmin egy pillecukor 0,4+0,2 dl tejszín 0,3 dl jázminlikőr fehér lüszterpor
Elkészítés: Rózsalikőrös: Megolvasztom az étcsokit, hozzáadom a vajat és a kardamom mozsárban összetört magvait, majd a rózsalikőrt. Homogén állagúvá keverem. Temperált fehér csokival kifestem a virágokat a bonbonforma mélyedéseiben. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszáradtak, megtöltöm őket a likőrös krémmel, és hűtőbe teszem. Végül temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat. Jázminlikőrös: Felmelegítek 0,2 dl tejszínt, és beletépkedem a pillecukrot. Addig keverem, amíg felolvad, ezután beleszórok két kiskanál szárított jázmint. Lefedem az edényt, és hagyom állni. Néhány óra múlva leszűröm, ismét felmelegítem a tejszínt, belekeverek 70 gr fehércsokit, végül hozzáadom a jázminlikőrt. Felverek 0,3 dl tejszínt, óvatosan összeforgatom a likőrös krémmel. Kis tálban a hűtőbe teszem, ameddig a mousse habos állagát el nem érem. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a mousse-szal, és ismét a hűtőbe teszem. Másnap temperálom a maradék fehércsokit, lezárom a bonbonokat. Miután kiszedtem a formából, fehér lüszterporral megfestem a tetejüket.
Blooming bonbons Ingredients: Bonbons with rose liqueur 170 gr milk chocolate 10 gr white chocolate 100 gr dark chocolate 0,4 dl rose liqueur the seeds of one cardamom one small spoon of butter Bonbons with jasmine liqueur 170+70 gr white chocolate two small spoons of dry jasmine one marshmallow 0,4+0,2 dl cream 0,3 dl jasmine liqueur white luster dust
Recipe: Bonbons with rose liqueur: I melt the dark chocolate, I add the butter and the seeds of the cardamom crushed in a mortar, then the rose liqueur. I stir them until it becomes a smooth ganache. I paint the flowers of the cavities in the mould with tempered white chocolate. I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. After they get dry, I fill them with the cream and I put the mould in the fridge. Finally I seal the bonbons with tempered milk chocolate.
Bonbons with jasmine liqueur: I warm up 0,2 dl cream and I combine it with the marshmallow cut up into small pieces. I stir it until the marshmallow melts, then I add two spoonfuls of dry jasmine. I cover the dish and let the flowers infuse. Some hours later I sieve the liquid, I warm it up again and I add 70 gr white chocolate, then finally the jasmine liqueur. I whip 0,3 dl cream, I carefully mix it with the ganache. I pour it in a small bowl and put it in the fridge, until the mousse reaches its foamy consistency. I temper the white chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the mousse and I put the mould in the fridge. The next day I temper the leftover white chocolate, I seal the bonbons. After they fall out of the mould, I paint the tops with white luster dust.
A múltkori málnás csokin felbuzdulva, mivel minden általam kedvelt csokisblogban szerepelt már a málna-rózsa kombináció valamilyen formában, úgy döntöttem, én is kísérletezem vele egy kicsit. Hát megérte! Nyerő ízkombináció, a málna savanykás, üde ízébe belesimul a rózsa fűszeres-édes tavaszias aromája. A tavaszvárás igazi kísérője lehet ez az íz. :)
Hozzávalók:
15 gr málna
0,2 dl tejszín
70 gr fehércsoki
2 kiskanál szárított rózsaszirom
egy kupaknyi rózsalikőr
100 gr étcsoki
liofilizált málnadarabok
Elkészítés:
A ganache-hoz összeöntöm a tejszínt, a málnaszemeket és két kiskanál szárított rózsát (Ázsia Bt.-nél lehet kapni többek között). Felforralom, közben szétnyomkodom a málnákat. Egy kis ideig kis lángon hagyom, hogy a rózsák íze kellően kioldódjon, aztán leszűröm. A tejszínhez hozzákeverem a fehércsokit, és végül beleöntök egy kupaknyi rózsalikőrt.
Ezúttal a jól bevált "cupcake-bonbont" készítettem: a temperált étcsokit beleöntöm a formába, kiütögetem a légbuborékokat és kiöntöm a felesleget, majd hagyom megszilárdulni a csokit. Miután kiszedem a héjakat a formából, megtöltöm őket a krémmel, és díszítésként liofilizált málnaszemeket szórok rájuk.
The last raspberry chocolate made me zealous and since every chocolate blog, that I like, has written about the raspberry-rose combination, I decided that I'm going to experiement with it too. It was totally worth it! It's a winning combination, the aromatic-sweet, springish flavour of the rose perfectly blends with the sour, fresh taste of the raspberry. This flavour could accompany the anticipation of spring :)
Ingredients:
15 gr raspberry
0,2 dl cream
70 gr white chocolate
2 small spoons of dry rose petals
one cap of rose liqueur
100 gr dark chocolate
lyophilised raspberry
Recipe:
For the ganache I pour together the cream, the raspberries and two small spoons of dry rose. I boil them and in the meanwhile I crush the raspberries. I leave it on low fire so the flavour of the roses can unloose, then I sieve it. I mix the cream with the white chocolate, finally I add a cap of rose liqueur (this is the closest I could find online, but according to the recipe I used for preparing my own rose liqueur, one has to add a cinnamon stick and 3-4 cloves while the rose petals are kept in the alcohol).
This time I prepared the good old "cupcake-bonbons": I pour tempered dark chocolate in the mould, I tap it at the counter to get rid of the bubbles, I pour out the excess, then I let the chocolate get solid. After I take the shells out of the mould, I fill them with the cream and I sprinkle them with lyophilised raspberry.
