mézes-pekándiós // honey-pecan nut

Valamelyik nap hirtelen ötlettől vezérelve vettem egy adag pekándiót (igen, tudom... de néha kell egy kis luxus :D). Az eredeti ötlet az volt, hogy készítek pekándióvajat, ami meg is történt, de az meg olyan finom lett, hogy muszáj volt csokihoz is felhasználni. És mivel a dió- és mogyorófélék igazából mézzel a legfinomabbak, ezért aztán mézes ganache-sal párosítottam.
Az "új" lakás (ami valójában már 2.5 hónapos) alakul, de még mindig túl sok a cucc szerteszét - ennek már soha nem lesz vége?! Rettenet fárasztó napi 1-2-3 doboz kipakolása után azt látni, hogy a túlsó sarokban ott tornyozódik még egy adag teli doboz. Ez az átmeneti állapot pedig nem tesz jót az ihletnek sem. Még akkor sem, ha már alakul valamiféle végeredmény. Valójában az a fura, hogy az embernek soha senki nem mond semmit arról, hogy az ilyen "nagy dolgok" az életben, mint pl. gyerekvállalás, költözés stb. rettenetesen bonyolultak. Mert kívülről mindig csak a felszín látszik: elköltöztek, jaj de jó, 2-3 hónap múlva látogatáskor már minden csilivili. Napersze. Meg a rengeteg beleölt meló, pénz, energia, a sok rendelt cucc, aminek a felét vissza kell küldeni, a másik fele nem akar megérkezni, a szelektálás és egyéb kellemetességek. Tudom, tudom, emlékezhetnék rá, hiszen a családdal is költöztünk ekkor meg akkor. Na de az más, amikor nem neked kell intézni mindent, hanem csak "elszenvedője" vagy az egész macerának.
No mindegy is, nem panaszkodom tovább, elvégre az a lényeg, hogy van lakás, van hol aludni :) És persze van hol csokit csinálni! Alább a recept:

Hozzávalók:
100 gr pekándióvaj (pekándió, méz, só)
40 ml tejszín
30 ml méz
130 gr étcsoki
egy kiskanál vaj
mogyorótöret

Elkészítés:
Először a pekándióvajat készítem el: serpenyőben zsiradék nélkül megpörkölöm a diókat addig, míg kellemes aromája nem lesz. Ezután darálógépbe öntöm őket a mézzel és néhány csipet sóval együtt, és addig darálom, míg krémes állagú nem lesz. Állni hagyom néhány napig, hogy az ízek összeérjenek.
A ganache-hoz kissé felmelegítem a tejszínt, megolvasztom benne a vajat és a mézet. Ezután vízgőz fölött felolvasztom az étcsokit és a tejszínhez keverem. Hűtőbe teszem pár órára.
A pekánvajból kis golyókat gyúrok. A kihűlt ganache-ból kiveszek egy kiskanálnyit, palacsintává lapítom, a közepére teszem a pekángolyót, és körégyúrom a csokis krémet. A trüffeleket mogyorótöretben forgatom meg.

One of these days I bought a portion of pecan nuts (they are extremely expensive here around, but sometimes one needs a bit of luxury :D). The original idea was to make pecan nut butter, which I did, but it became so yummy that I had to use it in chocolate too. And since nuts are the best with honey, I paired it with honey ganache.
Our "new" home (which is actually 2.5 months old) is becoming cozy, but there's still way too much stuff all around - will this never come to an end?! It is extremely tiring to empty 1-2-3 boxes and then see another heap of full boxes in the other corner... This transitional state is not really inspiring. Even if some kind of end result is on the horizon. It is weird how no one tells you anything about how extremely complicated the "big things" in life are, e.g. having a child, moving etc. Because from outside only the surface can be seen: they moved, yay, 2-3 months later everything looks amazing in the new apartment. Of course. And all the work, money, energy that was spent. The lots of things ordered online - half of which had to be sent back, the other half did not want to arrive; selecting things and so on and so on. I know, I should've remembered from the time when we moved with the family, but it's different when you are not the one taking care of everything, you just "suffer" from all the trouble that accompanies moving.
Whatever, I don't want to complain - the most important is that we have a home and there's a place where we can sleep :) And make chocolate! Here is the recipe:

Ingredients:
100 gr pecan butter (pecan nuts, honey, salt)
40 ml cream
30 ml honey
130 gr chocolate
one small spoon of butter
hazelnut nibs

Recipe:
First, I prepare the pecan butter: I roast the pecans in a pan without any grease/oil, until they get a nice aroma. Then I pour them in a grinder with the honey and some pinches of salt and I grind this mixture until it gets a creamy consistence. I leave it for a couple of days.
I warm up the cream for the ganache, I melt the butter and the honey in it. Then I melt the dark chocolate in bain marie and combine it with the cream. I put the ganache in the fridge for a couple of hours.
I shape small balls of the pecan butter. I take a spoonful of the cold ganache, flatten in into a pancake form; I place the pecan ball in the middle and then cover it in the chocolate cream. I roll the truffles in hazelnut nibs.

#PrayForUkraine

I've been a Holocaust historian for more than a decade already. I read countless documents, testimonies, newspaper articles etc. etc. about the ruthlessness of politicians and bureaucracy, about the suffering of people, and about the war on a daily basis. You cannot get used to it. You always try to imagine how it might have been for those who experienced the persecution and the war - but of course you can't. And over the years I came to two conclusions: 1) there is no sense in such events, no sense in suffering. There is no God-like figure steering history in some kind of sensible way to a sensible conclusion. History is chaos, a patchwork of the millions of deeds of millions of ordinary people. 2) We cannot be grateful enough for living in peace. I have the feeling that most of us take what we have granted and cannot even imagine how it would be if we were forced to leave our house, belongings, our entire life behind. Not to mention losing loved ones to a bloody conflict. Peace is something that we must value over everything because peace makes our life as we know today possible. 
And that is exactly why the Russian invasion of Ukraine so shocking. It is in a neighboring country and suddenly we all have to face that peace is a fragile construction and all of us need to contribute to it. 
I am not going to go into politics, this is not the place. I just want to say that I am disgusted by aggression, war, weapons. I can't even imagine how I would react if I was in the shoes of those Ukrainians whose homeland has been attacked. Probably I would flee. I cannot bear war at all (I have experience in this, so I know what I'm talking about). And therefore I condemn Russia's actions and I stand with Ukraine.

The following chocolate is based on Ukrainian national cuisine: many typical Ukrainian treats are made with cottage cheese, sour cream and honey - I combined the latter two in the filling, which resulted in a sour-sweet, refreshing cream.

Ingredients:
50 gr sour cream
10 gr honey
70 gr white chocolate
10 gr butter
200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I mix the sour cream and the honey in a bowl. I melt the white chocolate and the butter and add it to the sour cream.
I paint the cavities of the mold with yellow and blue, the colors of the Ukrainian flag. I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the sour cream-honey filling, then I place the mold in the fridge. When the filling sets, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

Több mint egy évtizede dolgozok holocauszttörténészként. Számtalan dokumentumot, tanúvallomást, újságcikket stb. olvasok napi szinten a politikusok és a bürokrácia kíméletlenségéről, emberek szenvedéséről és a háborúról. Nem lehet hozzászokni. Mindig megpróbálom elképzelni, milyen lehetett azoknak, akik átélték az üldöztetést és a háborút - de persze nem lehet. Az évek során két következtetésre jutottam: 1. az ilyen eseményekben nem érdemes értelmet, célt keresni. Nincs semmilyen Isten-szerű alak, aki a történelmet valamiféle értelmes vég felé kormányozza. A történelem káosz, millió ember millió cselekedetéből összeálló kirakó. 2. Nem lehetünk elég hálásak azért, hogy békében élünk. Az az érzésem, hogy a legtöbbünk magától értetődőnek veszi amije van, és el sem tudja képzelni, milyen lenne, ha hátra kéne hagynia a házát, tulajdonait, az egész életét. Arról nem is beszélve, ha véres konfliktusban veszítenék el egyik szerettüket. A béke olyasmi, amit mindenek felett meg kell becsülnünk, mert a béke teszi lehetővé az életünket úgy, ahogy ma ismerjük.
Épp ezért annyira sokkoló, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Szomszédos ország, és hirtelen mindannyiunknak szembe kell néznünk azzal, hogy a béke törékeny konstrukció, amelyhez mindannyiunknak hozzá kell járulni.
Nem megyek bele politikába, ez nem az a hely. Csak annyit írok, hogy undorodom az erőszaktól, a háborútól és a fegyverektől. El sem tudom képzelni, hogy reagálnék, ha azon ukránok cipőjében járnék, akiknek a hazáját most megtámadták. Valószínűleg elmenekülnék. Nem bírom elviselni a háborút (tapasztalatból beszélek). Épp ezért elítélem Oroszország tetteit és Ukrajna mellett állok.

A következő csokit az ukrán nemzeti eledelek ihlették: több jellegzetes ukrán édességet is túróval, tejföllel, mézzel készítenek - az utóbbi kettőt kombináltam a töltelékben, ami kellemes, savanykás-édes krémet eredményezett. 

Hozzávalók:
50 gr tejföl
10 gr méz
70 gr fehércsoki
10 gr vaj
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Egy tálban összekeverem a tejfölt és a mézet. Megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd a tejfölhöz adom.
A bonbonforma mélyedéseit sárgával és kékkel, az ukrán zászló színeivel festem ki. Temperálom a tejcsokit és elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a tejfölös-mézes töltelékkel, majd a hűtőbe teszem a formát. Amikor a töltelék kihűlt, temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.

sárgadinnyés-mézes // melon-honey

Tudom, hogy hiányoztam XD se. A tíznapos kihagyás oka, hogy Angliában voltam nyári egyetemen. Naivan azt hittem, lesz alkalmam írni azalatt, de ez a remény az ezervalahány oldalnyi feladott olvasmány végigrágásával párhuzamosan lett oda :DDD A kimaradó többi nap pedig... hát rápihentem, na :D

Minden esetre a suli nagyon hasznos volt és ismét megismerkedtem olyan fiatal és kevésbé fiatal történészekkel, akik az enyémhez hasonló témát kutatnak - új perspektívák, megközelítések, tapasztalatok... A program ugyan kissé zsúfoltra sikerült, de értékeltem, hogy a lehető legtöbb tudást akarták átadni a rendelkezésünkre álló idő alatt :) 

Vittem magammal néhány bonbont; néhányukat szétosztottam a társaságban :) Ez volt az egyik - mivel kedvenc gyümölcsöm a sárgadinnye, sokáig tépelődtem, vajon megéri-e csokiba tenni, vagy túlságosan "híg" lesz. Hát nem lett :D

Hozzávalók:

40 gr sárgadinnye

2 kanál akácméz

egy löttyintésnyi tejszín

80 gr tejcsoki

120 gr étcsoki

Elkészítés:

Feldarabolom a dinnyét, összeturmixolom, majd a tejszínnel és a mézzel együtt felmelegítem. Belekeverem a tejcsokit, félre teszem.

Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbon burkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket és a hűtőbe teszem a bonbonformát. Két-három óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

I know you missed me XD not. The reason of my ten-day-long hiatus is that I was at a summer school in England. I was naive to believe that I'd have the possibility to write in the meanwhile; this hope dissolved in parallel with reading through the thousand-who-knows-how-many-pages readings :DDD And the other days, well... I had to take a break afterwards :D

Anyway the summer school was very useful and I got to know young and not so young historians who deal with topics similar to mine - new perspectives, approaches, experiences... The program was a bit too stuffed but I appreciated that they wanted to transmit as much knowledge as possible :)

I brought bonbons; I distributed some of them among the members of the group :) This was one of them - as my favourite fruit is melon, I was thinking a lot whether it would make sense to put it in chocolate or it would be too liquidish. It wasn't :D

Ingredients:

40 gr melon

2 spoonful of honey

a splash of cream

80 gr milk chocolate

120 gr dark chocolate

Recipe:

I cut up the melon and I blend it; then I warm it up with the cream and the honey. I add the milk chocolate.

I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them and I put the mould in the fridge. Two-three hours later I take it out; I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.