Halloween

 A közelgő Halloween alkalmából sokféle nyalánkság készült nálunk - az alap a karamellizált, sós-mézes kesu és mogyoró keveréke volt, ami körülbelül annyi idő alatt fogy el, amennyi időbe telik elkészíteni. Aztán volt még szintén jól bevált csokis muffin mogyoróvajas krémmel, bőségesen megszórva halloweeni cukorkákkal (amiből, mint utólag észrevettem, már háromféle sorakozik a szekrényben). Végül pedig idén először jött egy új ötlet, amihez kellett a nemrég vett új bonbonforma is: szörnyszemek!! 👿👹 Igyekeztem minél túlvilágibb színeket választani hozzájuk, ráadásul a töltelék (amit amúgy senki nem nézett meg...) is zöld volt 😆

Hozzávalók:
200 gr fehércsoki
150 gr pisztáciapaszta
ételfesték

Elkészítés:
Először megfestem a szemek pupilláját feketével. Ezután jöhet az írisz, amihez 2-3 féle árnyalatot keverek ki ugyanabból a színből (a fotón a pirosnál nem igazán látszik, de legbelül sárga volt, aztán narancs, végül piros), és a valódi íriszhez hasonló mintát festek. A szélét még egyszer áthúzom a legsötétebb színnel, hogy egyenletes legyen. Amikor a festék megszáradt, fogpiszkálóval kivájom a "csillanás" helyét, amit fehér festékkel festek be. Legvégül pirossal/rózsaszínnel kifestem a szemsarkokat és az ereket.
Temperálom a fehércsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket pisztáciapasztával, hűtőbe teszem egy órára, végül temperált csokival lezárom a bonbonokat.

mézes-sós karamellizált magvak

Halloweeni muffinok

In preparation for the upcoming Halloween, I made lots of treats - the basis was a mixture of caramelized salt-honey cashew and peanuts which disappeared in as much time as it took to prepare them. Then we also had the good old chocolate muffins with peanut butter frosting, sprinkled with Halloween candies (as I noticed, I had three different sets of them already...). Finally, for the first time I tried a new idea for which I needed my newly bought mold: monster eyes!! 👿👹 I tried to pick otherworldly colors, moreover, the filling (at which no one even took a look) was also green. 😆

Ingredients:
200 gr white chocolate
150 gr pistachio paste
food paint

Recipe:
First, I paint the pupils of the eyes with black. Then comes the iris for which I mix 2-3 shades of the same color (in the photos you can't really see but the red eyes have a yellow layer inside, then orange and finally red); and I paint the pattern of a real iris. I paint an additional line at the rim in order to make it smooth. When the paint is dry, I carve the "sparkle" with a toothpick and paint it with white. Finally, I paint the corners and the veins with red/pink.
I temper the white chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with pistachio paste, I put the mold in the fridge for an hour. Finally, I seal the bonbons with tempered chocolate.

pisztácia-sáfrány // pistachio-saffron

Krokos spártai ifjú Hermész szeretője volt, ám egyszer diszkoszvetés közben az isten véletlenül megsebesítette őt. Krokos földre hulló véréből született meg a sáfrányvirág, amelynek három vörös bibéjét a vércseppjei színezték meg. 
A virág később Éosz, a hajnal istennőjének szimbólumává vált: Ovidius Sáfrány Anyaként hivatkozott rá, más szerzők aranyszínű szandáljáról, tiarájáról és sáfránnyal színezett rózsás ujjairól írtak, amelyekkel megnyitja a mennyet, hogy a Nap felkelhessen. Homérosz szólt sáfránnyal kivarrt köpenyéről, amelyet védelmezőn a földre terít. A sáfrányhoz hasonlóan az Éoszról szóló történetek is hangsúlyozzák érzékiségét és bujaságát.
A sáfrány szülőhazája valószínűleg Irán, Mezopotámia vagy Görögország - íze valóban karakteres: egyszerre édes és pikáns; számomra leginkább a Közel-Kelet ízvilágát idézi fel. Épp emiatt nehezebb csokiban elképzelni. Sokat gondolkodtam, hogy mivel párosíthatnám, végül a neten bóklászva találtam eladó pisztáciás-sáfrányos bonbonokat - recept persze nem volt mellé, de sebaj, megalkottam a sajátomat :)

Hozzávalók:
70 gr étcsoki
fél kiskanál sáfrány
40 ml tejszín
egy kiskanál vaj
150 gr pisztácia
porcukor
pisztáciaolaj
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
A tejszínhez keverem a sáfrányt és felmelegítem. Én benne hagytam a sáfránydarabkákat, de le is lehet szűrni. Hozzáadom a vajat, és az olvasztott étcsokit, majd simára keverem. Félreteszem.
A pisztáciát meghámozom, robotgépbe teszem két kiskanál porcukorral és igény szerinti mennyiségű pisztáciaolajjal, majd addig darálom, amíg egységes masszát kapok.
Levágok megfelelő méretű darabokat az öntapadó papírszalagból és beragasztom őket a forma mélyedéseibe. Felállítom a formát és mohazölddel fröcskölöm össze a mélyedések alsó felét. Az esetleg félrecseppent festéket vattával törlöm ki a mélyedések másik feléből. Ezután feketével festem ki a mélyedéseket. Végül kiszedem a papírszalagot, a helyén maradt csíkokat arannyal festem át.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Egy réteg pisztáciapasztával, majd egy réteg sáfrányos ganache-sal töltöm meg őket, végül temperált tejcsokival lezárom.

Épp emiatt nehezebb csokiban elképzelni. Sokat gondolkodtam, hogy mivel párosíthatnám, végül a neten bóklászva találtam eladó pisztáciás-sáfrányos bonbonokat - recept persze nem volt mellé, de sebaj, megalkottam a sajátomat :)

Krokos, a Spartan youth was Hermes' lover; however, once the god accidentally wounded him while throwing a discus. From his blood pouring on the ground was born the crocus (saffron) flower whose three red styles were colored by his blood.
Later on, the flower became Eos' symbol. The goddess of dawn was called the Saffron Mother by Ovid; other authors described her golden sandals, tiara and saffron-dyed fingers which open the heavens for the Sun to rise. Homer wrote about her saffron-embroidered robe which she spreads on the Earth for protection. Just like saffron is considered an aphrodisiac, the stories about Eos emphasize her sensuality. 
The saffron originates from Iran, Mesopotamia or Greece - its flavor is characteristic: sweet and spicy at the same time; it reminds me mostly of Middle Eastern culinary. Therefore it is not easy to imagine it with chocolate. I was brainstorming for a while what kind of flavor I should pair it up with, and finally while browsing the internet, I came across pistachio-saffron bonbons. Of course, the recipe wasn't included, so I made up my own :)

Ingredients:
70 gr dark chocolate
half spoonful saffron
40 ml cream
one small spoon of butter
150 gr pistachio
icing sugar
pistachio oil
200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I add the saffron to the cream and warm it up. I left the saffron pieces in it but you can also sieve it. I add the butter and the melted dark chocolate and stir it to get a smooth cream.
I clean the pistachios and put them in a blender together with two small spoonful of icing sugar and pistachio oil. I blend it until I get a thick paste.
I cut off some stripes of the self-adhesive paper band and stick them into the cavities of the mold. I hold the mold in an upright position and sprinkle moss green paint into the lower half of the cavities. I clean the upper halves with cotton. Then I paint the cavities with black paint. Finally, I get rid of the paper bands and paint the middle of the cavities with gold.
I temper the milk chocolate; I prepare the bonbon shells. I fill them with one layer of pistachio paste and a layer of the saffron ganache. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.

Narancs-pisztácia // orange-pistachio

Ez egy igen egyszerű bonbon, mindkét összetevő a legintenzívebb ízével szerepel benne. Sajnos túl kevés jutott belőle nekem, de a család az család akkor is, ha csokit kell fölenni :D Ez ellen sajnos nem tudok tenni.

Hozzávalók:
200+60 gr étcsoki
30 ml narancslé
100 gr pisztácia
4 kiskanál pisztáciaolaj
20 gr porcukor
ételfesték

Elkészítés:
A pisztáciát megtisztítom és aprítógépben pisztáciaolajjal és porcukorral együtt addig darálom, amíg egynemű masszát kapok.
Kifacsarom a narancslét, hozzáadok 60 gr olvasztott étcsokoládét.
A bonbonforma mélyedéseibe előbb narancsszín ételfestékkel fröcskölök bele, majd miután a pettyek megszilárdultak, pisztáciazölddel festek "hátteret". Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket előbb a narancsos krémmel, azután a pisztáciapasztával. Végül ismét temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

This is a very simple bonbon, both ingredients provide their most intensive flavor. Unfortunately I could eat too few of them, but family is family even when it comes to eating up chocolate, and there's nothing I can do about it :D

Ingredients:
200+60 gr dark chocolate
30 ml orange juice
100 gr pistachio
4 small spoons of pistachio oil
20 gr caster sugar
food paint

Recipe:
I clean the pistachios and in a food processor, I grind them together with the pistachio oil and the caster sugar until I get a smooth paste.
I squeeze the orange juice and add 60 gr melted dark chocolate.
First, I sprinkle with orange food paint in the cavities of the mold, then when they dry, I paint a "background" with pistachio green. I temper 200 gr dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them first with the orange cream, then with pistachio paste. Finally, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

Advent IV

Hajaj, már a negyedik advent vasárnapnál tartunk! Minden év elején megállapítom, hogy most egy egész év áll előttünk - és mindig tudom, hogy milyen gyorsan el is fog telni. Most is pont így volt, és bár az év háromnegyedét félig vagy teljesen lezárva töltöttük a korona miatt, azért így is izgalmas és eseménydús volt. Mily szerencse, hogy létezik az internet, és a technológia segítségével az ember akkor is tudja tartani a kapcsolatot másokkal, amikor épp utazni nem lehet! Ez segített a disszertációm megvédésében, számtalan munkában és néha a családdal való kapcsolattartásban is. De azért remélem jövőre már nem leszünk ennyire röghöz kötöttek... Most viszont nincs más hátra, mint készülni a karácsonyra, és élvezni a hátramaradt néhány napot, amiket végre szeretteink körében tölthetünk 💖

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
két narancs leve
agaragar
100 gr pisztácia
20 gr porcukor
2 kiskanál pisztáciaolaj

Elkészítés:
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Kifacsarom a narancsokat, és amikor a csoki már megszilárdult, a narancslét felforralom egy teáskanálnyi agaragarral. Hűtés közben kevergetem a lét, míg szobahőmérsékletű nem lesz, ekkor félig megtöltöm a csokicsészéket, majd a hűtőbe teszem a formát.
A pisztáciát megtisztítom, aprítógépbe teszem a porcukorral és a pisztáciaolajjal együtt. Addig darálom, amíg krémes állagú pasztát nem kapok. A pasztából a csokicsészékbe adagolok úgy, hogy teljesen befedje a narancszselét.
Levágok egy megfelelő nagyságú darabot a transzferfóliából. Temperálom a maradék étcsokit, a bonbonokra öntöm. Ráillesztem a fóliát, majd egyszer lehúzom a spaklival, úgy, hogy a fóliát közben a helyére szorítom.

Hosszan-hosszan húzódott a tó a téli nap bágyadt fényében csillogva, akár egy nemes hajadon ódon tükréből elveszett darab. Dombok-hegyek alkották míves keretét, a kopár tájban szétszóródott gyöngyszemeknek tűntek a meszelt falú házikókból álló falvak, kisvárosok.
A Szél szabadon száguldozott a magas égben, összekavarva, elszédítve a hópelyheket.
- Tulajdonképpen hová tartunk? – kérdezte Hópehely Hanna, míg ide-oda pörgött egy alacsonyan szálló, tépett hasú szürke felhő és fentebb sikló, hófehér társa között.
- Valahová, ahol örülni fognak neked – susogta a Szél.
A cakkos tópartból, a víztükörből kivált egy sötétebb csík, s ahogy közeledtek, úgy vastagodott-telt, míg végül egy félsziget alakját öltötte. A Szél lejjebb ereszkedett, magával sodorva a hópihéket, így Hanna már láthatta az alvó elefántot mintázó dombot is. Mögötte újabb tó tükre csillant: a tavon és a félszigeten belül egy kisebb tó! Hanna átröpült a sziklás-erdős dombok felett, és megpillantott egy mocsarat: zsombékok közt megbúvó kicsi vízmozaikokat, hol a sárga, száraz nádban bujkáló madarak rikoltoztak. Párhuzamos sorokban szőlőtőkék tagolták a tájat, köztük kitaposott utak, vadcsapások. A kis tó partján szarvasok lépkedtek méltóságteljesen, és az egész látványt barna dombok fogták közre.
A félsziget túloldalán az egyik dombtetőn hófehér templom ült, alatta csendes falucska bújt meg. Itt a Szél megfordult, és visszaröpítette Hannát és a társait az alvó elefánthoz hasonló dombok felé. Amint átbucskáztak rajta, végig egy avarlepte erdei úton, elhagyatott házak közé érkeztek. A kertekben télre bebugyolálva aludtak a rózsatövek, száraz görönggyel borított, üres veteményesek várták a tavaszt, még a fű is sárgultan pihent, szinte meg se rezzent a Szél pajkos csipkelődésére. Csupán a magas, ezüstszín fenyők suttogtak, mint titkok tudói, zöld tűlevelük a Szél kócos sörényét fésülgették.
A félszigeten túl ismét felbukkant a nagy tó, s a távoli dombok felett vöröslő szemként hanyatlott le a Nap. Amint beállt a korai félhomály, a falucska néhány házának ablakában, ajtaján fények ragyogtak fel. Füst szállt a kéményekből, beszélgetés és edénycsörömpölés meghitt zaja hallatszott a falak mögül.
Hanna a Szél szárnyán bejárta a kavicsos kis utcákat, végignézte a kedves kis házakat, bekukkantott a kivilágított ablakokon, ahol háziasszonyok sürögtek, a karácsonyi vacsora forró párája elhomályosította az üveget, a családfők és gyerekek karácsonyfát díszítettek, ajándékokat csomagoltak, a nagytakarítás utolsó mozzanatait végezték, vagy épp az asztalt terítették.
A Szél levitte őt egészen a vízpartra, ahol a nádas az este titkairól susogott, az erdő fái alatt megült a köd és a homály. Hosszú út vezetett végig a falu első házai előtt, rajta egy vidáman beszélgető család sétált; egyikük babakocsit tolt.
- Odanézzetek, esik a hó! – kiáltott fel az asszony, és lehajolt a kocsihoz, hogy megigazítsa a kupoláját. Hópehely Hanna kíváncsian repült közelebb. A kocsiban alaposan bebugyolálva feküdt egy kisbaba, kék szeme tágra nyílt, ahogy az első hópelyheket megpillantotta. Kezecskéire babzoknit húztak kesztyűként, de most addig ügyeskedett, hogy a bal kezéről lehúzta, Kinyúlt a kupola alól a hóesésbe, szája vidám mosolyra húzódott.
- Most lát életében először havat – súgta a Szél.
A baba Hanna felé nyújtotta kis kezét, ő pedig leereszkedett egészen addig, hogy hozzáért az egyik ujjbegyéhez. A kisfiú a bizsergető hideg érzettől felkacagott – ez volt az utolsó hang, amit Hópehely Hanna hallott.

Oh gosh it's the fourth Advent Sunday already! In the beginning of every year I always think that now we have an entire year ahead - and I always know that it'll pass by so quickly. It was the same this year, too; and even though we spent at least 3/4 of the year in quarantine due to corona, it was still exciting and eventful. How lucky that the internet exists and one can keep in touch with others with the help of technology even if traveling is impossible! It helped with the defence of my dissertation, innumerable jobs and sometimes even keeping in touch with my family, too. But I still hope that next year we won't be so immobile... And now there's nothing else left but getting ready for Christmas, and enjoying the days left which we can finally spend with our loved ones 💖

Ingredients:
200 gr dark chocolate
two oranges
agar
100 gr pistachio
20 gr caster sugar
2 small spoons of pistachio seed oil

Recipe:
I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I squeeze the oranges and when the chocolate sets, I boil the orange juice with a teaspoon of agar. While I cool it, I stir it until it reaches room temperature. Then I fill the chocolate cups halfway and I put the mold in the fridge.
I clean the pistachios and put them in a food processor together with the caster sugar and the pistachio seed oil. I grind them until I get a creamy paste. I put small portions into the cups in a way that they cover the orange jelly.
I cut off an appropriate piece of the transfer sheet. I temper the leftover dark chocolate and pour it on the bonbons. I place the transfer sheet on the mold and I scrape it off once while I press down the sheet.

Mozart praliné

Létezik olyan ember, aki ne szeretné a Mozartkugelt?! És létezik olyan ember, aki képes lenne annyit enni belőle, mint én, mégsem ismeri a történetét? Persze azt mindenki tudja, hogy Mozart Salzburgban született és az édesség róla kapta a nevét, de hogy ki készítette az elsőt, milyen rétegeket tartalmazott, hogy lett ennyire elterjedt, azt már kevesebben.
Az ausztriai Paul Fürst korán árvasorra jutott, és nagybátyja nevelte, akinek édességboltja volt Salzburgban. Az üzletet Paul vette át, miután több helyen inaskodott - többek közt Budapesten is. 1890-ben készítette el először azt az édességet, ami később világhírnévre tett szert - és ahogy egyre népszerűbb lett, végül saját céget alapított.
Fürst azonban elkövetett egy nagy hibát: nem védette le az ötletét, így végül a Mozartkugel Salzburg jellegzetes helyi csemegéje lett, amit minden magára valamit is adó cukrászda és édességbolt átvett és gyártott. Természetesen tovább is variálták. Az eredeti édesség egy nugátkrémmel bevont, pisztáciával dúsított marcipángolyó, amelyet étcsokoládéban mártottak ki. Több gyártó azonban harmadik ízként csokis mogyorókrémet is társított a marcipánhoz. Ennek megfelelően évtizedek óta zajlanak perek a különböző cégek Mozartkugeljei elnevezése és megjelenése miatt. Az eredeti megegyezés szerint csak Fürst cége használhatja az Original Salzburg Mozartkugeln elnevezést, míg a többieknek más nevet kell adniuk. Továbbá csak a Mirabell (ma Mondelez) nevű gyártó készíthet kerek Mozartgolyókat, minden más cég termékének egyik oldala lapos kell legyen.

Namármost, én imádom a Mozartkugelt (akármilyen variációban). Úgyhogy most, hogy végre van saját aprítógépem, és már a többedik adag nugátkrémet gyártom le, nem hagyhattam ki, hogy elkészítsem a saját verziómat. Hosszú idő óta először vettem egy új polikarbonát formát, amelynek jó mélyek a mélyedései - így elfért három réteg töltelék is a csokiban. A nugátot és a pisztáciamarcipánt sima marcipánnal egészítettem ki - NYAMI

Hozzávalók:
70+50 gr házi marcipán
25 gr pisztácia
70 gr nugátkrém (mogyoró, cukor, olívaolaj)
200 gr étcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
50 gr marcipánt és 25 gr megtisztított pisztáciát az aprítógépbe teszek és alaposan összedarálok. Elkészítem a nugátkrémet: 150 gr pirított mogyorót és 150 gr cukrot addig darálok, míg krémes állagú nem lesz. Hozzáadok 6 kiskanál (kb 30 ml) olívaolajat, még egyszer összedarálom. Az így kapott krémből veszek 70 grammnyit.
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát. A bonbonhéjak aljába teszek egy réteg marcipánt, arra egy réteg nugátot, végül arra egy réteg pisztáciamarcipánt. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat. Amikor készen kipotyognak a formából, ecsettel vékonyan megfestem a tetejüket arany lüszterrel. Kész is a Mozart praliné - abbahagyni az evést azután már nem lehet :D

Is there such a person who doesn't like Mozartkugeln?! Is there such a person who could eat as much of it as me and still doesn't know its story? Of course everyone knows that Mozart was born in Salzburg and the confection got its name after him, but less people know who made the first one, what kind of layers it had and how it became so popular.
The Austrian Paul Fürst became orphaned quite early and he was raised by his uncle, who had a confectionery in Salzburg. Paul took over the business after training in several places - among others, in Budapest too. He created the sweets which later became world famous in 1890 - and as it got more and more popular, he even established his own company.
However, Fürst made a mistake: he didn't apply for patent to protect his idea, therefore the Mozartkugel became Salzburg's typical delicacy, taken over and produced by every confectionery. Quite naturally, they created new variations. The original candy contained a marzipan ball enriched with pistachio, covered in nougat and dipped in dark chocolate. Several producers added a third flavor, the combination of nougat and chocolate. And obviously, for decades, disputes have erupted concerning the names and appearance of the Mozartkugeln of various companies. According to the original agreement, only Fürst's company can use the name Original Salzburg Mozartkugeln, while others must choose other names. Additionally, only Mirabell (today Mondelez) can produce round Mozartkugeln, every other company's product must have a flat side.

Now, I adore Mozartkugeln (whichever variation). Therefore now that I have my own food processor, and have made several portions of nougat cream, I couldn't miss creating my own version. I've bought a new polycarbonate mold whose cavities are deep enough to house three layers of fillings. I combined the nougat and pistachio marzipan with pure marzipan - YUMMY

Ingredients:
70+50 gr homemade marzipan
25 gr pistachio
70 gr nougat (hazelnut, sugar, olive oil)
200 gr dark chocolate
luster dust

Recipe:
I put 50 gr marzipan and 25 gr peeled pistachio in the food processor and grind them. Then I prepare the nougat cream: I grind 150 gr roasted hazelnut and 150 gr sugar until they get a creamy consistence. I add 6 small spoon (ca 30 ml) olive oil and mix them again. I take 70 grams of this cream.
I temper the dark chocolate and pour it in the mold. I place one layer of marzipan in the bottom of the chocolate shells, then one layer of nougat cream and finally a layer of pistachio marzipan. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. When they fall out of the mold, I paint a thin layer of gold luster on the top of each praline. There you have your Mozart praline - but be aware that you won't be able to stop eating them :D

pisztácia // pistachio

Az embereket sokféleképp lehet csoportosítani, én most egy igen egyszerű  dichotómia mentén osztom fel a különböző személyiségeket: vannak a törődő/szeretetteljes és a leszarom típusú emberek. Törődőek azok az emberek, akik azokkal is emberként bánnak, akik nem a közeli barátaik közé tartoznak. Nem csesznek ki velük, nem veszik semmibe őket, nem lépnek át rajtuk. A leszarom típusú emberek azok, akik úgy tesznek, mintha a barátaid lennének, de amint útjaitok elválnak, elfelejtenek: eltűnik az a (vélt vagy valós) melegség, ami korábban köztetek létezett, és ha újból találkoztok, legfeljebb csak felszínes beszélgetésre telik. Leszarom típusú az az ember, aki bevon a projektjébe, belefektetsz időt, energiát, aztán az illető eltűnik, és utólag derül ki, hogy nélküled csinálta meg, szólni erről viszont elfelejtett. Leszarom típusú az is, aki a saját diákjának direkt nem gratulál, miután az sikeresen befejezi tanulmányait. Leszarom típusú az, aki más munkáját ellopja és azzal ékeskedik, aki ha meghallja, hogy másnak milyen ötlete van, "kölcsönveszi" azt és úgy tesz, mintha mindig is az övé lett volna. 
Persze helyzettől függően is változhat, hogy valaki épp melyik kategóriának megfelelően cselekszik - mint ahogy nincs egyöntetűen jó meg rossz ember sem, legfeljebb trendek. De úgy gondolom, hogy igen sokan vannak, akik bár barátaik, családtagjaik irányába igen könnyen fordulnak empátiával, az út mentén élő hajléktalannal szemben (hogy csak egy példát mondjak) ezt már nem tudják megtenni - és nem is akarják. Az egésznek a pikantériája pedig, hogy sokszor az ember csak utólag jön rá, hogy egy leszarom típussal hozta össze a sors, amikor már késő, és megtörtént a sérülés. Szóval kívánok mindenkinek bölcsességet, hogy még időben észrevegye, ha a másik ilyen, és ha netán ő maga csábulna el a leszaromság irányába, inkább ne tegye, mert nem tudhatja, kinek és milyen mértékű fájdalmat okoz vele.

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
150 gr pisztáciapaszta
pisztáciatöret

Elkészítés:

Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Megvárom, míg megszilárdul a csoki, azután megtöltöm házi készítésű pisztáciapasztával. Hűtőbe teszem kis időre, utána a maradék csokit ismét temperálom, és lezárom a bonbonokat. Miután kipottyantak a formából, ecsettel egy-egy kis petty olvasztott étcsokit teszek a bonbonokra, amit megszórok pisztáciatörettel.

There are many ways to classify people; now I'll divide personalities based on a simple dichotomy: there are caring/affectionate people and not-give-a-shit type of people. Caring are those who treat everyone like humans, not only their close friends. They don't mess up with them, they don't despise them, they don't step over them. The not-give-a-shit type of people are those who pretend to be your friends but as soon as your ways part, they forget you: that (imagined or real) warmth that existed between you disappears and when you meet again, the best you can have is small talk. The not-give-a-shit type of person involves you in his/her project, you invest time and energy in it, then s/he disappears and you get to know later on that s/he finished the project without you, but forgot to tell you that. The not-give-a-shit type of person is the one who does not congratulate his/her own student once the student successfully finishes his/her studies. The not-give-a-shit type of person is the one who steals others' work and boasts around with it; the one who upon hearing others' plans, "borrow" those plans and then pretends as if they had always been his.

Obviously, given the circumstances, one can act according to either category - just like there's no purely good or bad person, only trends. But I believe that there are many, who turn to their friends and family with empathy, however, when it comes to the homeless person on the side of the road (to give an example), they cannot do the same - and they are not willing either. The worst is that in many cases one realizes that they face a not-give-a-shit type, when it's too late and the damage is done. So I wish everyone wisdom to realize that the other person is like that; and if you yourself are tempted to not give a shit - well, don't do that because you cannot know whom you will hurt.

Ingredients:
200 gr dark chocolate
150 gr pistachio paste
pistachio nibs

Recipe:

I temper the dark chocolate and prepare the bonbon shells. I wait until they set, then I fill them with home-made pistachio paste. I put the mold in the fridge for a while, then I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons. After they fall out of the mold, I paint a small fleck of melted dark chocolate on the bonbons and glue pistachio nibs on it.

eper-pisztácia // strawberry-pistachio

Ez a bonbon attól különleges, hogy kétféle íz és textúra egyesül benne. Az epres ganache lágy, krémes, édes, míg a pisztáciapaszta szemcsés, tömény, kissé sós. Yin és yang. Az összhangot kívül igazi színkavalkáddal fejeltem meg: rózsaszín, piros, zöld, ahogy az dukál :D Tavasz egy harapásra!

Hozzávalók:
120 gr pisztácia
2 kiskanál kókuszolaj
40 ml eperpüré
egy kiskanál vaj
10 ml tejszín
80+200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Először a pisztáciapasztát készítem el. A pisztáciákat meghámozom, a száraz  barna héjat is lefejtem. Apírtógépbe szórom, és addig aprítom, míg krémes nem lesz. Ekkor hozzáadom a kókuszolajat, még egy picit keverem, és kész is.
Az epreket lepasszírozom, a léből kimérek 40 ml-t. Hozzáöntöm a tejszínt. Felolvasztok 80 gr tejcsokit egy kiskanál vajjal. Ezt az eperhez öntöm, és addig kevergetem, míg lágy krémet nem kapok.
Kitisztítom a csokiforma mélyedéseit. Előbb zöld festékkel összefröcskölöm a mélyedéseket; ha ez megszáradt, akkor szivaccsal egy kis pirosat pacsmagolok az aljukba. Végül rózsaszínnel festem össze őket. Temperálok 200 gr tejcsokit, kiöntöm a formát. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul. Ezután előbb az epres krémből töltök bele, majd arra következik a pisztáciapaszta. Visszateszem a hűtőbe a formát egy órára, végül temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

The speciality of these bonbons is the meeting of two different flavors and textures. The strawberry ganache is soft, creamy, sweet, while the pistachio paste is grainy, dense and slightly salty. Yin and yang. The outside of the bonbons is a cavalcade of colors as it is fitting: pink, red, green :D Spring in a bite!

Ingredients:
120 gr pistachio
2 small spoons of coconut oil
40 ml strawberry puree
a small spoon of butter
10 ml cream
80+200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
First, I prepare the pistachio paste. I peel the pistachios and get rid of the dry brown skin too. I put them in a food processor and shred them until they get a creamy texture. Then I add the coconut oil and stir them a bit.
I press the strawberries through a sieve and take 40 ml of the juice. I add the cream to it. I melt 80 gr milk chocolate with a small spoon of butter. I combine this mixture with the strawberry puree and stir it until I get a soft cream.
I clean the mold. First, I sprinkle green paint in the cavities and when it gets dry, I smear a bit of red in the bottoms. Finally, I paint the cavities with pink. I temper 200 gr milk chocolate, I prepare the shells. I place the mold in the fridge until the chocolate sets, then I fill the shells first with the strawberry ganache, then with the pistachio cream. Again, I put the mold in the fridge for an hour. Finally, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

erdei gyümölcs - pisztácia // fruit of the forest - pistachio

Azt hiszem mindenki egyetért velem abban, hogy az idei évet alapvetően a pandémia határozta meg. Folyton erről szóltak a hírek, nekünk meg alkalmazkodni kellett egy új életmódhoz: kevesebbet járunk ki, akkor is maszkot viselünk, és megállás nélkül motoszkál az ember agyában, hogy mi van ha most elkapom, mi lesz ha a családom vagy a barátaim kapják el?! 
Nekem nehéz volt hozzászokni ehhez az állandó stresszfaktorhoz, és épp mire hozzászoktam, bedurrant a második hullám, még sokkal több napi új esettel és halottal :( És a körülöttem lévők közül is egyre többen kapják el. Az egyik legjobb barátom sem úszta meg, és épp a születésnapját is koronásan töltötte otthon. Gondoltam, azért ne maradjon ki a jóból, összeállítottam neki egy kis ajándékcsomagot, amiben persze csoki is volt :) És aztán maszkban a kerítés két oldaláról beszélgettünk...

Hozzávalók:
25 ml erdei gyümölcs lé
15 ml szederpálinka
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
15 szem pisztácia
150 gr étcsoki
kakaóvaj, ételfesték

Elkészítés:
Szitán átpasszírozom az erdei gyümölcsöt, a léjéhez hozzáadom a pálinkát. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd a léhez keverem.
Egy mozsárban apró darabokra töröm a megpucolt pisztáciaszemeket.
Ezután jön a bonbon héja: előbb rózsaszín ételfestékkel megfestem a szivecskék egyik oldalát, és egy kicsit átspriccelek a másik oldalra is. Amikor ez megszáradt, a másik oldalt mohazölddel festem be. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Előbb az erdei gyümölcsös krémmel töltöm meg, annak a tetejére szórok egy réteg pisztáciát. Hűtőbe helyezem a formát, és egy óra múlva veszem csak ki. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat.

I believe everyone would agree that this year has been defined by the pandemic. It was a constant topic in the news, and we had to adjust to a new way of life: we went out less, even then we had to wear masks and the thought "what if I catch it", "what if my family members or my friends will catch it" was permanently bugging.
For me, it was hard to get used to this constant stress factor and by the time I got used to it, a second wave hit us with way more new cases per day and higher death toll :( And more and more people contract the virus around me. Among them one of my best friends; moreover, he had to spend his birthday at home, suffering from corona. I thought I'd compile a small package for him, in which I also put some chocolate :) And then we were talking from the two sides of the fence, wearing masks...

Ingredients:
25 ml fruit of the forest juice
15 ml blackberry pálinka
70 gr white chocolate
one small spoon of butter
15 pistachios
150 gr dark chocolate
cocoa butter, food paint

Recipe:
I pass the fruits through a sieve and I add the pálinka to the juice. Above steam I melt the white chocolate and the butter and combine them with the juice.
I crush the clean pistachios in a mortar.
Then come the bonbon shells: first, I paint one side of the hearts with pink, and I sprinkle a bit of pink on the other sides as well. When this layer sets, I paint the other side with moss green. I temper the dark chocolate and I prepare the shells. First, I fill them with the fruit of the forest cream, and on the top of that, I add a layer of crushed pistachio. I place the mold in the fridge and an hour later I temper the leftover dark chocolate and cap the bonbons.

citrom-pisztácia // lemon-pistachio

- Micsoda?! - kiáltott fel Athéné; a harag egyszeriben úgy elöntötte, hogy elejtette, amit a kezében tartott... 
...ami történetesen a Lükabettosz-hegy volt. Az Akropoliszra szánta, de még hibádzott odáig egy nyúlfarknyi távolság, viszont amikor meghallotta a hollótól, hogy mi történt, rohanvást indult Kekropsz lányaihoz. Egy fonott kosárkában ugyanis őrájuk bízta a csecsemő Erikhthonioszt, és a lelkükre kötötte, hogy ne nyissák ki a kosarat. Amint most a holló elsutyorogta neki, a három lány közül kettő mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, és belekukkantott. Az ő büntetésükkel már nem kellett törődni, hiszen a kígyólábú gyermek láttán levetették magukat az Akropoliszról, viszont a pletykás holló igenis megérdemli, hogy hófehér tollai ezentúl feketék legyenek. És többé nem mutatkozhat Athéné mellett.
A mítosz szerint így lett fekete a holló, és elűzése után Athéné új segítőt választott magának a bagoly személyében. A bagoly nemcsak az ő jelképe lett (és egyúttal Athén városáé is), hanem kedvelt szimbólum is, amely mind a pénzérméken, mind a mindennapi használati tárgyakon is előfordult. 
Hanem a bagoly nem sokáig örvendhetett jó hírnevének: a Római Birodalomban már úgy tartották, hogy a bagolyhuhogás a halált jelzi előre, és a boszorkányok bagoly képében szívják ki a gyermekek vérét. Állítólag Caesar, Augustus és Agrippa halálát is bagoly jelezte. A "kutyaharapást szőrével" elvnek megfelelően halott baglyot szögeltek a házak ajtajára, hogy a rosszat elhárítsa.
E későbbi hiedelmek a 19. századig fennmaradtak Európában - a bagoly a legtöbb helyen rossz hírek hozója, rossz ómen volt. Ez nem kis részben köszönhető életmódjának: éjszakai állat révén a sötét órákban hallani a hangját, amikor csak a szellemek és holtak járnak odakinn. Talán külseje is közrejátszott negatív megítélésében: a hatalmas szemek mintha a lélek mélyére látnának, és teljesen körbe tudja fordítani a fejét, ami bizonyára félelmetesnek hatott.
A bagoly azonban nem csak Európában honos: az amerikai első nemzetek közül többnél is a próféciákhoz, jövendöléshez kötődött az alakja. A hopik úgy tartották, hogy az üregi bagoly az alvilág és a halottak istenének szimbóluma - ez a kis bagolyfajta a földben fészkel.

Mivel én legszívesebben Athéné állataként gondolok a baglyokra, és nagyon is kedvelem őket, ezért az alábbi rajzhoz egy görög ízvilágú trüffelt álmodtam meg. A citrom és pisztácia kellemesen üdítő együtt, és a savanykás-sós keveredése igazán különlegessé teszi ezt a csokit.

Még a karantén legelején kétségbe estem: mi lesz, ha rajzolni támad majd kedvem, és nincs itthon normális színes ceruza?! Rettentő rég rajzoltam, de most egyszeriben ellenállhatatlan vágyam volt, hogy színeket lássak, és alkossak. Nem volt más hátra, kellett venni egy doboz művész ceruzát. És elmondhatom, hogy az ember egészen másképp látja a világot, amikor rajzoló-módba kapcsol: mindenhol téma van, megrajzolandó részletek, amiket korábban talán észre sem vett, most azonban elgyönyörködik bennük, és nincs elég óra a napban ahhoz, hogy mindet papírra vesse. De amikor megláttam azt a szép fotót a fülesbagolyról (ami nem mellesleg az év madara), tudtam, hogy azzal fogom kezdeni. Négy hétig le is kötött. Ezúttal nem rajzoltam meg előre a részleteket, hanem mozaik-szerűen haladtam minden irányban a színekkel (ne kérdezzétek, hogy miért a jobb oldali szemével kezdtem. Csak. Hogy kitoljak magammal, amikor a bal szemét kell majd rajzolni :D).

Fázisfotók:

És a kész mű:

Már el is feledtem, milyen kielégítő érzés tud lenni egy rajz befejezése. Főleg, ha az ember ennyi szabadidejét beleöli.

Na és akkor most jöjjön a csoki.

Hozzávalók:

120 gr fehércsoki

30 ml citromlé

reszelt citromhéj

10 ml tejszín

egy kiskanál vaj

pisztácia

Elkészítés:

Kifacsarom a citrom levét, és egybeöntöm a tejszínnel (azért rakok bele egy pici tejszínt, mert anélkül sokkal nehezebben formázható a lehűtött krém). Belereszelem egy citrom héját is. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd elegyítem a citromlével. Hűtőbe teszem néhány órára. Amikor eléggé lehűlt, kis golyókat formázok, és mindnek a közepébe teszek egy-egy pisztáciaszemet. Én sós pisztáciát használtam, egész jól kiegészítette a savanykás krémet.

-What?! - yelled Athene; rage flooded over her and she dropped what she held in her hand...

... which happened to be Mount Lycabettus. She wanted to use it in the Acropolis, however, it was still a little bit further. However, when she was told by the crow what had happened, she rushed to the daughters of Kekrops. She entrusted them with taking care of baby Erikhthonois, who was in a wicker basket; instructing them not to look inside the basket. As the crow now whispered in her ear, two out of the three girls could not resist temptation and peeked into it. She would not have to deal with their punishment, as seeing the baby with the snake legs, they threw themselves off the Acropolis, but the gossiping crow deserved his snow-white feathered to be turned into black. Moreover, he cannot be seen together with Athene anymore. 

According to the myth, thus the crow became black and after banishing him, Athene chose a new sidekick: the owl. Not only did the owl become her symbol (and at the same time Athens' too), but also a popular ornament used both on coins and on everyday objects.

However, the owl did not enjoy a good reputation for long: in the Roman Empire it was believed that the hoot of an owl presaged imminent death; and witches transformed into owls sucked the blood of children. Allegedly the deaths of Caesar, Augustus and Agrippa were all predicted by an owl. According to the "hair of the dog" principle, a dead owl was nailed on the doors in order to avert the evil.

These beliefs persisted in Europe into the 19th century - in most places the owl was a harbinger of bad tidings, a bad omen. This is strongly connected to its habits: it is a nocturnal animal; it can be heard in the dark hours, when only ghosts and the dead walk the streets. Probably its appearance also contributed to its negative assessment: as if its enormous eyes were looking right into the soul, and it can rotate its head around, which might have been frightening.

Owls are indigenous not only in Europe: many of the First Nations in America associated its figure with prophecy and divination. The Hopis believed that the burrowing owl was the symbol of the god of the underworld and the dead - this small owl nests in the ground.

Since I prefer to think about owls as the bird of Athene, and I very much like them, therefore I paired up the above drawing with a Greek type of truffle. Lemon and pistachio are nice and refreshing together; and the mixture of sour and salty makes this chocolate special.

I got desperate at the beginning of the quarantine: what if I'll feel like drawing and I still don't have proper colour pencils?! I haven't drawn in ages, but now I felt the irresistible urge to see colours and to create. I really had to buy a box of artist pencils. And I can tell you, one sees the world in a different light in drawing mode: everywhere there are subjects, details to be drawn; maybe one didn't even notice them before but now finds them delightful and there aren't enough hours in the day to draw all of them. But when Is aw that beautiful photo of that long-eared owl, I knew that I'd start with that. It took four weeks. This time I didn't draw the details in advance, but coloured it like a mosaic (don't ask me why I started with the right eye. Just because. To mess up with myself when I'd have to draw the left eye :D) (see phase photos above).

I've almost forgotten how elevating it is to finish a drawing. Especially if one spends so much free time with it.

And now comes the chocolate.

Ingredients:

120 gr white chocolate

30 ml lemon juice

lemon zest

10 ml cream

one small spoon of butter

pistachio

Recipe:

I squeeze the lemon juice and mix it with the cream (I use a little bit of cream because without that it would be much harder to shape the ganache). I shred the lemon zest in it too. Above steam, I melt the white chocolate and the butter, then I combine it with the lemon juice. I put it in the fridge for some hours. When it gets cold, I shape small balls and I put a pistachio in the middle of each. I used salty pistachio, which harmonised nicely with the sour cream.

málna-pisztácia // raspberry-pistachio

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki sokat gondolkodik a víruson és a kialakult globális helyzeten. Nekem mint történésznek rettentően érdekes az egész: utoljára 2001. szeptember 11-én éreztem úgy, hogy épp a történelem történik, és én egyidejűleg figyelhetem meg. Ezúttal azonban magam is részese vagyok. Láttam egy felhívást, amelyben egy történész professzor kérte a diákjait, hogy jegyezzék le, hogyan élik meg a mindennapokat a járvány, a karantén idején - ez a kérés talán az emberi epitómája. Az emberi öntudat és történelmi gondolkodás leghívebb megnyilvánulása. Én is ezt kérném, ha lennének diákjaim. Az egyidejű gondolkodás, élmények rögzítése meghatározó lesz később az események rekonstruálásában. Én 11 éves korom óta írok naplót, természetesen most is, ha nem is napról napra, de néhány naponta lejegyzem a legfontosabbakat. Így íródik a történelem. Az idő elszáll, a történelem megmarad. A naplók pedig egy idő után maguk is beépülnek a történelembe. 

Ne legyenek kétségeink, erről egyszer tanulni fognak a diákok. "Amikor az egész világ leállt". És mindez egy (vagy egy pár) ember miatt, akik megettek egy denevért Kínában. Nem furcsa? Pillangóeffektus at its best. Persze nehéz most a fenekünkön ülni hetekig vagy akár hónapokig. De közben próbáljunk a pozitív dolgokra koncentrálni: több idő van pihenni, a hobbikkal foglalkozni, a természet egy kicsit magára találhat végre, jót teszünk a bolygónkkal! Amellett persze, hogy így elkerülhetjük a fertőzést, és másokat is megkímélünk. 

Ha unatkoztok, csináljatok csokit ;) az csak jó lehet! Kellemes időtöltés, még kellemesebb végeredmény :)))

Hozzávalók:

30 ml málnapüré

50 gr pisztáciakrém

15 szem pisztácia

200 gr étcsoki

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Vörös és zöld lüszterrel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Míg azok megszilárdulnak, kipréselem a lét a málnából egy szitán keresztül, hogy a magok ne kerüljenek bele. Ezt a pürét aztán felmelegítem, és amikor forrásközeli állapotba kerül, beleszórok egy késhegynyi agaragart. Egy percig forralom, majd elzárom a tüzet, és kevergetem a pürét, míg eléggé ki nem hűl. Akkor minden bonbonburokba néhány cseppnyit öntök. A formát a hűtőbe teszem pár percre, míg a málnalé zselésedik. Ezután kiveszem, és habzsákból egy réteg pisztáciakrémet nyomok a málnazselére. A pisztáciaszemeket megtisztítom, és mozsárban közepes méretű darabokra töröm. A darabkákból egy réteget a pisztáciakrémbe nyomok. Ezután temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

Probably I'm not the only one who reflects a lot on the virus and the entire global situation. For me as a historian it is incredibly interesting this whole thing: the last time I felt that history was happening on September 11, 2001 and I can observe it real time. This tome, though, I am also part of it. I saw a call, where a history professor asked his students to record how they experience everyday life during the epidemic and the quarantine - this request is, possibly, the epitome of being a human. The quintessence of human consciousness and historical thinking. I would ask my students the same. Contemporaneous thinking, recording experiences will be crucial later on when it comes to the reconstruction of events. I've been writing a diary since the age of 11; now too, even if not on a daily basis, but in every couple of days I write down the most important things. This is how history is written. Time flies, history remains. Diaries will be incorporated into history.

Do not have doubts, students will learn about this once. "When the whole world stood still". And all of it because of one (or a couple of) person who ate a bat in China. Isn't it weird? Butterfly effect at its best. Of course it is hard to sit at home for weeks or months. But let's try to focus on the positive side: there's more time for relaxing, for hobbies; nature can recover a bit, this is good for our planet! Besides, we can avoid the infection and we can spare others too.

If you get bored, make chocolate ;) that can only be good! Pleasant activity, even more pleasant result :)))

Ingredients:

30 ml raspberry puree

50 gr pistachio cream

15 pistachio seeds

200 gr dark chocolate

agar

lustre dust

Recipe:

I sprinkle the cavities of the mould with red and green lustre dust. I temper the dark chocolate, I prepare the shells. While they get solid, I press the raspberry through a sieve so the seeds don't get into the puree. I warm up this puree and when it gets close to boiling, I add a pinch of agar. I boil it for a minute, then I turn off the stove. I stir the puree until it gets cool, then I pour some drops in each shell. I put the mould in the fridge until the raspberry juice jellifies. Then I take it out and from a piping bag, I press a layer of pistachio cream on the top of the raspberry. I clean the pistachio seeds and break them into medium-sized pieces in a mortar. I press a layer of them into the pistachio cream. Then I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.