Queen of the spring flowers

She arrives unnoticed on a fresh night that breathes the warmth of spring, yet retains the cool of winter. Bald trees sigh in the wake of her steps, they stretch and shrug after a long sleep. Her hands float like the breeze, stroking buds on the branches and twigs of bushes. Wherever she goes, the earth warms under her light feet, sprouts emerge and the grass shakes itself and raises its head proudly. She kneels down to flower beds and sings for the flowers buds. And when the sun comes up, just like a miracle, a gentle green net covers all branches which used to be barren during the long winter, as if spring was a spiderweb that stretched through all living beings. White, yellow and pink flowers open their chalice toward the sunbeams. They seem to be the daughters of light; no one knows their secret - that the Queen of flowers hummed the colors in their petals by the moonlight.

Hozzávalók:
120 gr fehércsoki
50 gr tejcsoki
ételfesték

1. Alaposan megtisztítom a formát. Papíron megtervezem a virágmotívumot, előkészítem a hozzávalókat. Temperálom a tejcsokit, és ecsettel a maszk arcrészén megfestem a virág körvonalait. Miután a csoki megszilárdult, kifestem: a szirmok végére fehér lüsztert festek, amit összemosok rózsaszínnel, majd legbelül pirossal. A virág közepe aranyszínű lesz.

Ingredients:
120 gr white chocolate
50 gr milk chocolate
food paint

1. I clean the mold thoroughly. On a piece of paper, I plan the flower pattern; and I prepare the ingredients. I temper the milk chocolate and with a thin brush I paint the contours of the flower on the cheek of the mask. Once the chocolate sets, I paint it: I add a bit of white luster to the edges of the petals, which I blend with pink, then red on the inner parts. The middle of the flower is gold.

2. Temperálom a fehércsokit, beleöntöm a formába, és körbe-körbe forgatom, hogy minél egyenletesebb és vastagabb réteget kapjak. Végül amikor a csoki már egészen kihűlt, kirázogatom a felesleget, a széleknél lehúzom spatulával, és fejjel lefelé fordítva hagyom egy darabig.

2. I temper the white chocolate, pour it in the mold and then turn it around for some time so that I get an even and thick layer. Finally, when the chocolate gets cool, I shake out the excess, then I scrape off the edges with a spatula. I place the mold on a parchment sheet upside down.

3. Kis időre hűtőbe teszem a formát, és amikor a csoki már teljesen megszilárdult, óvatosan kiveszem a formából. Arany lüszter és néhány csepp alkohol segítségével megfestem a szájat, a szemeket és a szecessziós mintát az arc túloldalára.

3. I place the mold in the fridge for some time and when the chocolate gets solid, I carefully take it out of the mold. With the mixture of gold luster and some drops of alcohol, I paint the lips, the eyes and the art nouveau pattern on the other side of the face.

Whisky

Budapest számomra legszebb épülete az eredeti nem-eredeti Mátyás-templom (lánykori nevén Nagyboldogasszony-templom). Úgy ül a Várhegyen, akár egy csipkés csoda, elegáns, ragyogó. Bizonyítéka annak, hogy egyszer itt is volt gótikus középkori építészet - még ha a kövek nem is középkoriak, maga az épület mégis az.
E gyönyörű templom végigélte ezer év viharait, mindig újjászületett és még mindig itt van nekünk.
Eredetileg István király alapította a templomot 1015-ben, ám erről semmilyen forrás nem maradt fenn, csak az egyházi hagyományból tudjuk. Első átépítése a tatárjárás után zajlott, IV. Béla rendelete szerint, és 1269-ben ért véget. Az épület ekkor nyerte el gótikus formáját. Száz évvel később Nagy Lajos király átalakíttatta a templomot, majd Mátyás király uralkodása alatt kiegészítették a délnyugati harangtoronnyal, amelyre Mátyás jelképe, a holló is felkerült.
A török megszállás alatt az épület erősen megrongálódott, s 1541-ben mecsetté alakították át. 1686-ban ismét gazdát cserélt: Buda visszahódítása után a jezsuiták kapták meg, akik barokk stílusban építették át, s köré újabb épületeket húztak fel. 1723-ban a templom leégett, így a középkori épületelemek nagy része odaveszett.
A Mátyás-templom újjászületése 1874-ben kezdődött, amikor Schulek Frigyes vezetése alatt restaurálták. Schulek igyekezett a templom középkori képét visszaállítani, a munkálatok során sok helyütt szinte teljesen elbontotta a falakat, hogy ezt elérje. A belső tér kialakítása olyan nagy művészek nevéhez fűződik, mint Székely Bertalan és Lotz Károly. Így a templom elnyerte részben ma is látható, régi-új formáját: gótikus-neogót-szecessziós csoda. 
Persze a története nem itt ér véget, mert fénykora után jött még két világháború, s a második során ismét súlyosan megsérült, továbbá német tábori konyhaként és szovjet lóistállóként is szolgált. Ám ezek csak múló pillanatok voltak a több évszázados tündöklés mellett. Az ismételt helyreállítás a 80-as években fejeződött be.
A templom érdekességei közé tartozik, hogy itt koronázták meg Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét, hogy a Székely és Lotz által tervezett üvegablakokat sikerült elrejteni a második világháború során, így ma is az eredetiek láthatóak, hogy a tetőket kézzel gyártott Zsolnay cserepek fedik, és hogy itt játszották először Liszt Ferenc koronázási miséjét.
Úgy egy éve egy Facebook csoportban láttam meg egy csodás fotót a templomról, amit azonnal le is mentettem, mert mindenképp le akartam rajzolni. Sokáig tartott, de végül csak befejeztem...

Ezúttal egy olyan csokit is hoztam, amit igyekeztem kívül-belül elegánssá tenni. A töltelék igen egyszerű, mégis selymes és ütős, a díszítés szolid :)

Hozzávalók:
200 gr tejcsoki
100 gr étcsoki
40 ml Ballantine's whisky
egy kiskanál vaj
lüszterpor

Elkészítés:
Kimérem a whiskyt. Vízgőz felett megolvasztom az étcsokit és a vajat, majd a whiskyhez keverem. Ezzel kész is a töltelék.
A hatszögletű bonbonforma egy-egy harmadát kifestem bronz színű lüszterporral. Amikor megszáradt, temperálom a tejcsokit és elkészítem a burkokat. Ha megszilárdultak, megtöltöm őket a krémmel, a formát pedig a hűtőbe teszem pár órára. Végül temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

For me, the most beautiful building of Budapest is the original not-original Matthias Church (aka Church of Assumption). It sits on the Castle Hill like a lacy wonder; elegant, splendid. A proof that one medieval Gothic architecture existed here - even though the stones themselves are not medieval, the building itself is.
This wonderful church survived the storms of a thousand years, it was reborn from time to time and it is still here for us.
Originally, the church was founded by King Stephen I (first king of Hungary) in 1015; however, no written record exists about this; we only know it from tradition. According to Béla IV's orders, the first reconstruction happened after the Mongol invasion and ended in 1269. The building had a classical Gothic style at this phase. A hundred years later King Louis the Great reconstructed it, then during the reign of King Matthias a bell tower was erected with the king's symbol, the raven on top.
Under the Turkish occupation, the building was damaged, then transformed into a mosque in 1541. In 1686, it switched owners again: after Buda was retaken, the Jesuit Order received it and they restored it in Baroque style, moreover, they also built other edifices around it. In 1723 the church burnt down, and thus a major portion of the medieval elements were lost.
The rebirth of the Matthias Church started in 1874, when it was renovated under Frigyes Schulek's supervision. Schulek tried to reconstruct the church's medieval image; therefore during the rebuilding work, in some places the walls were demolished to the ground. The interior decoration was the responsibility of artists Bertalan Székely and Károly Lotz. Thus, the church revived in its old-new appearance: a Gothic, neo-Gothic, Art nouveau wonder.
Of course, its story does not end here, because after its heydays, two world wars came and during the second one, it was heavily damaged again and served as a German camp kitchen and as a Soviet stable. But these were only fleeting moments compared to the centuries of glory. The renovations finished in the 1980s.
Fun facts: Franz Joseph I and Queen Elizabeth were crowned here; during WW2 the beautiful windows designed by Székely and Lotz were hidden and thus you can see the originals even today; the roofs are covered with handmade Zsolnay tiles; this was the place where Franz Liszt's Coronation Mass was performed for the first time.
I saw this amazing photo of the church about a year ago in a Facebook group. I saved it because I decided that I wanted to draw it. And now, finally I finished it.

This time I also brought a chocolate, which I tried to make elegant inside and out. The filling is really simple, still it's silky and strong; the decoration is modest :)

Ingredients:
200 gr milk chocolate
100 gr dark chocolate
40 ml Ballantine's whisky
small spoon of butter
luster dust

Recipe:
I measure out the whisky. In a bain-marie I melt the dark chocolate and the butter then I combine it with the whisky. The filling is thus ready.
With bronze luster dust, I paint one-third of the hexagonal cavities of the mold. When it sets, I temper the milk chocolate and I prepare the shells. After the chocolate gets solid, I fill the shells with the filling and put the mold in the fridge for some hours. Finally, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

eper-marcipán // strawberry-marzipan

Ezt a receptötletet innét vettem, de jelentősen átalakítottam, saját ízlésnek megfelelően :) Mivel épp akadt itthon - merő véletlenségből, ugye :D - egy adag marcipán, ezért úgy voltam vele, miért ne?! 

Úgy vélem, ebben a receptötletben van potenciál, csak egy kis fantázia és kézügyesség kell hozzá. El tudnám képzelni például pisztáciás vagy épp tejcsokis-rózsaborsos krémmel is, és a díszítés is ezerféle lehet cukorkonfettitől kezdve az eredeti receptben szereplő áfonyaszemig.

Hozzávalók:

12 szem eper

3 evőkanál mascarpone

15 ml tejszín

50 gr marcipán

70 gr tejcsoki

Elkészítés:

Az epreket kicsumázom, megmosom, letörölgetem és sütőpapírra állítom (ha feldőlne, akkor épp csak egy kicsit le kell vágni az aljából). Kereszt alakban bevágom az eprek tetejét.

Kimérem a mascarponét. Egy kis fazékba öntöm a tejszínt, és beleaprítom a marcipánt. Felmelegítem, és addig kevergetem, amíg el nem olvad a marcipán. Ekkor a mascarponéhoz öntöm, alaposan összekeverem, és beteszem a hűtőbe. Ha áthűlt, kiveszem, és habzsákba töltöm. A habzsák csövét óvatosan az epreken ejtett bevágásokba illesztem, és megtöltöm őket a krémmel.

Végül temperálok egy adag tejcsokit, és habzsákba töltve megcsíkozom az epreket. Kis hűtés után kész is a mennyei finomság. Vigyázat, addiktív!

I found this recipe idea on one of the popular Hungarian recipe collection sites, but I adapted it to my taste :) Since I had some marzipan at home - a total accident - I thought, why not?!

I think this recipe has potential, you only need a bit of imagination and dexterity. I could imagine it with pistachio cream or milk chocolate-rose pepper cream; and the decoration could be adapted too, candy confetti or blueberry etc.

Ingredients:

12 strawberries

3 spoons of mascarpone

15 ml cream

50 gr marzipan

70 gr milk chocolate

Recipe:

I clean and wash the strawberries then dry them and place them on parchment paper (in case they are not stable, I cut a little bit off the bottom). I carefully cut in the top of the strawberries in a cross shape.

I put the mascarpone in a bowl. Then I pour the cream in a pot, chop up the marzipan and throw it in it. I warm it up and stir it until the marzipan melts. I combine the liquid with the mascarpone and mix the two. I put the bowl in the fridge. When the cream cools down, I spoon it in a piping bag; I carefully push the tube into the cuts on the strawberries and fill them with the cream.

Finally I temper some milk chocolate and pouring it into a piping bag, I draw lines on the strawberries. After a bit of cooling, the amazing treat is done. Be careful, it's addictive!

eper-rebarbara // strawberry-rhubarb

Réges-régen Ahura Mazda megteremtette a világot. Az általa teremtett első állat a fehér bika volt, amely fénylett, akár a hold. Az első ember, Gayomart pedig oly tökéletes volt, hogy napként világított. Ám az álnok Ahriman nem tűrhette ezt, bemocskolta a teremtett világot és megölte a bikát is meg az embert is. Ahura Mazda azonban elűzte Ahrimant és démonjait a földről. A haldokló bikából új növények és állatfajok jöttek létre, Gayomart földre hulló magjából pedig negyven év múlva rebarbaranövény nőtt ki. Egyetlen szára és tizenöt levele két alak formáját öltötte: ők lettek Mashya és Mashyanag, az emberiség ősszülei. A két ember között egy lélek is kinőtt, és a három alak kilenc hónapig maradt a rebarbara formájában. Amikor végül Mashya és Mashyanag emberi alakot öltött, a lélek beléjük szállt. Ekkor Ahura Mazda így szólt hozzájuk: "Az ember magva vagytok, a világot benépesítő emberek szülei vagytok, fennkölt, szilárd értelmet kaptatok, így hát gondoljatok nemes gondolatokat, mondjatok szép szavakat, tegyetek jó tetteket, és ne imádjátok a démonokat."

Így írja le a világ teremtését az Aveszta, a zoroasztrianizmus szent könyve. Egyben megmagyarázza, hogy az androgün Gayomartból hogyan keletkezett két egyenrangú fél: férfi és nő, akik egy lelken osztoztak.

Továbbá leírja a rebarbara keletkezését is - amelynek eszerint kulcsszerepe volt az emberiség létrejöttében :) A rebarbarát már 5000 éve is használták a kínai gyógyászatban hashajtóként. A középkorban azután Európában is felfedezték, és az értékes szárított rebarbarát - amely bizonyos esetekben drágább volt még a fahéjnál és a sáfránynál is - a Selyemúton át importálták Ázsiából. A rebarbara sokáig luxuscikk maradt, a 17. századi Angliában például kétszer-háromszor annyiba került, mint az ópium. 

Végül amikor meghonosították Európában, közkedvelt édesség-alapanyaggá vált. A rebarbara neve egyébként görög, illetve latin nyelvből ered: a görög "rheon" szó a perzsa "rewend" átvétele. A szintén görög "rha" pedig a Volga nevére utal, mivel annak mentén termesztették  a rebarbarát. A középkori latinban ezekből aztán "rheum barbarum" (idegen rheum) lett.

Ilyen gazdag, hosszú történelemmel rendelkező növénynek, azt hiszem, méltó ha csokitöltelékként kerül felhasználásra. :D nálam ez történt - a klasszikus eper-rebarbara kombinációt alkalmaztam mindenféle más ízesítés nélkül.

Hozzávalók:

100 gr eper

100 gr rebarbara

két kiskanál cukor

200 gr tejcsoki

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Mintha lekvárt készítenék, az epret és a rebarbarát feldarabolom, és minimális vízzel, valamint kis cukorral felteszem őket főni. Amikor kellően pépes állagot kapok, leveszem a tűzről, és szűrőn átpasszírozom az egészet. 

Olvasztott kakaóvajjal kevert barackszín lüszterporral összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megvárom, amíg megszilárdul. Közben az eper-rebarbara lekvárból nyert kb. 150 ml folyadékot ismét felteszem forrni az agaragarral (a megmaradt gyümölcsöt pedig jóízűen bekanalazom). Elzárom a tüzet, a lét kevergetve hűtöm. Amikor szobahőmérsékletű, és bőrösödni kezd, betöltöm a csokiburkokba, majd 10 percre a hűtőbe teszem. Miután a töltelék zselésedett, kiveszem a formát. Temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.

Long long time ago Ahura Mazda created the world. The first animal he created was a white ox, which glowed like the moon. And the first man, Gayomart, was so perfect, that he shone like the sun. However, the treacherous Ahriman did not stand this, he defiled the creation and killed both the ox and the man. However, Ahura Mazda chased away Ahriman and his demons. From the dying ox, new plants and animal species emerged; whereas from Gayomart's seed, which fell on the ground, a rhubarb grew out forty years later. Its single stem and fifteen leaves took the shape of two figures: they were Mashya and Mashyanag, the ancestors of all human beings. Between the two humans, a spirit also rose up and for nine months, they maintained the shape of the rhubarb. Finally when Mashya and Mashyanag assumed human form, the spirit entered them. Then Ahura Mazda told them: "You are the seed of man, you are the parents of the world, you have been given the most exalted sound reason, think good thoughts, speak good words, do good deeds and do not worship the demons."

This is how the creation of the world is described in the Avesta, the holy book of Zoroastrianism. At the same time, it explains how two equal peers: man and woman arose from the androgynous Gayomart, who shared the same spirit.
Moreover, it also describes how the rhubarb was created - which had a key role in the origins of mankind :) Rhubarb has been used a laxative in Chinese medicine even 5000 years ago. In the Middle Ages then, it was also discovered in Europe and the precious dried - which was sometimes more expensive than cinnamon or saffron - was imported through the Silk Road. The rhubarb remained a luxury good for a long time; for instance in 17th century England it was double or triple the price of opium. 
Finally, when its cultivation started in Europe, it became a popular component of sweets. The name of the rhubarb comes from Greek and Latin: the Greek word "Rheon" derives from the Persian "rewend". The Greek "rha" refers to the name of the Volga River, where rhubarb was cultivated. In medieval Latin, these words became "rheum barbarum" (foreign rhubarb).
It is only fitting for a plant with such rich and long history to be used as chocolate filling :D And that's what I did - I applied the classic strawberry-rhubarb combination, without any other flavouring.

Ingredients:

100 gr strawberry

100 gr rhubarb

two small spoons of sugar

200 gr milk chocolate

agar

lustre dust

Recipe:

I chop up the strawberry and the rhubarb and start to cook them with a minimal amount of water and a little bit of sugar. When the consistency becomes pulpy, I turn the stove off and I sieve the jam.
I sprinkle the cavities of the mould with the mixture of melted cocoa butter and peach lustre dust. I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I wait until they become solid. In the meanwhile take the ca. 150 ml strawberry-rhubarb liquid and I boil it with the agar (and I eat up the leftover fruits). I turn off the stove and keep stirring the liquid while it cools. When it cools to room temperature and starts to set, I fill the shells and put the mould in the fridge for 10 minutes. After the filling jellifies, I take the mould out, I temper the leftover milk chocolate and seal the bonbons.

Blogavató // Blog opening

Több mint tíz éve blogolok különböző formákban: volt személyes magyarul, angolul, több szerveren, van zenés... Most, hogy bő négy éve már nincs személyes blogom, az exhibicionizmus nem hagyott nyugodni, és úgy döntöttem, ismét belevágok. Ezúttal azonban nem random postokat fogok írni, hanem egy témára fogom felfűzni őket: csokireceptekre. 

Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy amikor az ember nagyon szeret/szeretne valamit, sokáig csak nézegeti, tapogatózik, kerülgeti, míg végül elhatározza magát, és megteszi a döntő lépést. Én így voltam a csokival. Amióta az eszemet tudom, imádom; mértéktelenül, végtelen mennyiséget meg tudok enni belőle (még szerencse, hogy nem látszik meg :D). A könyvespolcomon több kakaófeldolgozásról, csokiról szóló könyv és receptgyűjtemény sorakozik, elméletben betéve tudtam az összeset, de hosszú évekig csak álmodoztam arról, hogy egyszer majd a gyakorlatát is elsajátítom. A döntő lépést 2015 februárjában tettem meg, amikor beiratkoztam a Szamos csokiiskolájába. Az órát Andor mester tartotta, aki azzal kezdte, hogy bevallotta: a fehér csoki a kedvence. Azóta én sem félek ezt elárulni mások előtt :D 

Immár másfél éve tehát a csokikészítés az egyik legkedvesebb hobbim: nagyjából minden benne van, amit szeretek. Kézügyességet igényel, továbbá fantáziát, kísérletezőkedvet; tudni kell összepárosítani ízeket, színeket, mintákat, textúrákat; és persze a végeredmény (akár rosszul sikerül, akár jól), minden esetben isteni. Na és honnét jön az inspiráció? Nagyjából mindenhonnét. Persze muszáj itt megemlítenem azokat a csokisblogokat, amelyeket évek óta böngészek, és recepteket, ötleteket gyűjtök róluk: Levendula&Csokoládé, Pralinéparadicsom, újabban pedig legjobb barátnőm, Cucu blogja. 

Ha most azt gondoljátok, hogy "jó, jó, a csoki tényleg király, de mit lehet ennyit pepecselni néhány apró bonbon/egy tábla csoki miatt?" hát erre csak egy idézettel tudok felelni: "Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető." (Joanne Harris: Csokoládé) A kakaó (theobroma cacao) Dél-Amerika esőerdeiből származik. Mint nevében is benne van, az istenek eledele; történelme és íze folytán számomra olyan, mint egy darabka őserő, vadság, misztikum a hétköznapokban. A csokikészítés odaadást és figyelmet igényel, akár egy szerelmi kapcsolat. A temperálás szóban mindez benne is van: angolul a "temper" melegítés, szelídítés mellett lelkialkatot, hangulatot, vérmérsékletet is jelent - nyilván nem véletlenül. A csokit meg kell szelídíteni, csak akkor következhet be a varázslat.

És én ezt a mágiát szeretem másfajta varázslattal is összehozni: zenével, mesékkel, kézművességgel... Innét a blog címe, és erről (is) fognak szólni a bejegyzések.

I've written blogs for more than ten years: I had personal blogs in Hungarian and English, on several different servers, I have a music blog... Now that I haven't had a personal blog for four years, my exhibitionism was bothering me so much that I decided to start it again. This time though, I won't be writing random posts, but the central topic will be chocolate recipes.

Probably I'm not the only one who, when s/he likes something, for a long while s/he is just staring at it, beating around the bush until s/he finally decides to take the decisive step. This is how I was with chocolate. Since my early childhood I loved it: I can eat endless portions excessively (how fortunate that it can't be seen :D). Several books about processing cocoa and about chocolate, as well as recipe compilations, are lined up on my bookshelf, I knew everything by heart in theory but for many years I was just dreaming about learning the practice. I took the decisive step in February 2015, when I went to the Szamos Chocolate School. The course was held by maestro Andor who started out by stating that his favorite was white chocolate. Since then I'm not afraid to say this in front of others :D
So for one and a half years chocolate making has been one of my beloved hobbies: almost everything is in it what I like to do. It requires manual skills as well as imagination, experimenting; you have to know how to combine flavors, colors, patterns, textures, and of course, whether you succeeded or not, the outcome is amazing in every case. And where does inspiration come from? Almost everywhere. Obviously I must mention here those chocolate blogs that I have been browsing and from where I've been collecting recipes and ideas: Levendula&Csokoládé, Pralinéparadicsom, and nowadays my best friend, Cucu's blog. 
If you think now "well, ok, chocolate is really cool but how can someone potter around so much because of some tiny bonbons/a bar of chocolate?" I can only react with a quote: "Happiness. Simple as a glass of chocolate or tortuous as the heart. Bitter. Sweet. Alive." (Joanne Harris: Chocolat) Cocoa (theobroma cacao) is native to the rainforests of Southern America. It is the food of the gods as its name states; due to its history and its flavor for me it is like a piece of archaic force, wildness, mysticism in our everyday lives. Making chocolate requires devotion and attention like a love bond. All of this is expressed in the word "tempering" - not by chance. Chocolate must be tamed, only then will the magic happen.
And I like to combine this magic with other types of magic: music, fairytales, handicrafts... That's where the title of the blog comes from and this is what the posts will be written about.