Töklámpás // Jack-o-lantern

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lusta, részeges, ám ravasz kovács, bizonyos Sóher Jack. Nem tartották túl nagyra a faluban, ahol élt, mert mindenkit folyton átvert, és gonosz trükkökkel bosszantotta szomszédait. Híre eljutott a szomszéd falvakba, sőt, annál messzebb is: maga a Sátán is hallott róla! És miután a Sátán szerette azt hinni, hogy ő a legagyafúrtabb lény kerek e világon, úgy döntött, megnézi magának ezt a fickót, és elviszi a lelkét, nehogy már egy halandó ember legyen konkurencia!
El is ment, hogy megkeresse Sóher Jack-et. Egészen Írországig utazott, és ott egy apró kis faluban rálelt. Épp Halloween éjszaka volt, és Jack hazafelé sétált a korán leszálló, ködös sötétben, amikor egyszerre elétoppant kecskepatákon, kifent szarvakkal a Sátán.
- Én biz most magammal viszlek! - szólt a Sátán.
- Máris eljött az időm?! Hisz még félszáz éves sem vagyok! - kiáltott föl Jack. - Csak akkor adom oda a lelkemet, ha megihatok még egy utolsó sört.
- Egye fene, legyen így - egyezett bele a Sátán.
El is indultak a falu főterén álló kocsmába.
Jack kikérte a sörét, ám miután elfogyasztotta, végigtúrta a zsebeit, és segítségkérőn nézett a Sátánra. - Nincs nálam egyetlen buznyák sem! De szegény kocsmárost sem akarom itt hagyni úgy, hogy nem fizettem ki a sörömet, talán még eggyel lejjebbi bugyorba kerülnék a Pokolban miatta! Talán átváltozhatnál egy hatpennys érmévé, és miután fizettem, indulhatunk is.
A Sátán vállat vont, könnyedén átváltozott pénzérmévé. Jack megragadta és a tárcájába tette, az aprócska kereszt medalionja mellé.
- Te átkozott csaló! - szitkozódott a Sátán a tárcából. - Nem tudod, mit művelsz, azonnal eressz ki!
- Eszemben sincs! - nevetett Jack, és elindult hazafelé. Egész úton a Sátán átkozódását hallgatta, otthon aztán letette a pénztárcát a szekrényre, és békésen aludni tért.
Másnap reggel a Sátán, aki az egész éjszakát végigüvöltötte, egészen más hangon szólalt meg.
- Engedj ki, és megígérem, hogy csak egy év múlva viszem el a lelked!
- Tíz év! Tíz év múlva jössz értem, megértetted?! 
- Jó, jó, legyen tíz év. 
- Ígérd meg!
- Megígérem - felelte a Sátán, mire Jack kiengedte a tárcából. A Sátán kénes füst közepette jelent meg, rávicsorgott Jack-re, majd eltűnt.
Tíz év múlva a kapatos Sóher Jack éppen a kocsmából tántorgott hazafelé, amikor ismét megjelent előtte a Sátán. Azonnal tudta, hogy letelt az ideje.
- Máris eltelt a tíz év?! - siránkozott.
- Most aztán nincs kegyelem!! - a Sátán megragadta Jack gallérját és már vitte is magával.
- Várj, várj! - kiáltott Jack. - Hadd egyek egy utolsó falatot! Nézd, ott az az almafa, nem hoznál nekem egy almát? Ilyen állapotban örülök, hogy állni tudok, nemhogy fára másszak...
A Sátán gyanakodva nézett Jack-re. - De semmi trükközés!
Azzal már ott se volt. Felmászott a fára, de lemenni már nem tudott: Jack ugyanis azonnal ott termett, és egy keresztet vésett a fa törzsébe. A Sátán kénköves lángokat szórt haragjában. 
- Ezt még megkeserülöd te átkozott!
- Ígérd meg, hogy soha nem viszel magaddal, akkor elengedlek! - mondta Jack odalentről teljes nyugalomban. Mivel a Sátán már tudta, kivel van dolga, úgy gondolta, jobb hamar túllenni a dolgon.
- Megígérem, megígérem, csak engedj el!
Jack elégedetten vájta ki a keresztet a fa kérgéből, és mintha sosem lett volna, a Sátán el is tűnt.
Hosszú évek múltán Sóher Jack végül meghalt. Felment a Mennyországba, ám amint Szent Péter meglátta, kivel van dolga, azonnal intett: - Fel is út, le is út! Ilyen bűnös lélek ide nem teheti be a lábát!
Jack ekkor lement a Pokolba. Amikor bezörgetett, a Sátán kitárta a kaput és elnevette magát. - Hát te mit keresel itt?! Megegyeztünk, hogy nem viszem el a lelked, úgyhogy nem jöhetsz be a Pokolba!
- De hát akkor hová menjek?! - kérdezte kétségbeesetten Jack.
- Oda, ahonnan jöttél!
- Nagyon sötét van és hideg, nem adnál legalább egy kis fényt?
- Arról éppenséggel lehet szó - mondta a Sátán, és Jack kezébe nyomott egy füstölgő parázsdarabot egyeneset a Pokol legmélyebb bugyrából. Azzal a kapu döndülve bezárult.
Jack elővette a tarlórépát, amit a Mennyországból lefelé jövet egy ágyásból lopott, kivájta a belsejét és belehelyezte a parázsdarabot. Attól fogva arra ítéltetett, hogy csak vándoroljon, vándoroljon a sötétben pihenés nélkül, és csupán a lámpása szolgáltasson némi világosságot számára.
Ez a jack-o-lantern (azaz a töklámpás) igaz története.

Hozzávalók:
100 gr marcipán
60 ml szilvapüré
20 ml slivovica
3 csipet fahéj
200 gr étcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Ezt a díszítést már korábban kitaláltam, de most új technikával készítettem el, ami egyszerűbb is volt és az eredmény is mutatósabb.
Narancssárgával (illetve esetemben narancs és bronz keverékével) kifestem a bonbonforma mélyedéseit. Egy fogpiszkálóval az alapszínbe karcolom a töklámpás arcokat, illetve a "trick or treat" feliratot (nem feledve, hogy tükrözni kell az írást). Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat, és hűtőbe teszem a formát.
A szilvákat megmosom, megpucolom, majd leturmixolom. Egy kis fazékba kiszedek 60 ml-nyit, belereszelem a marcipánt és addig melegítem, amíg egynemű masszát kapok. Hozzákeverem a fahéjat és ízlés szerint slivovicát.
A bonbonhéjakat kiveszem a formából, 3/4-ig töltöm őket a marcipánkrémmel. Ezután ismét temperálok egy kis adag étcsokit, és egy-egy fél bonbon szélét ecsettel megkenve összeragasztom a feleket.

Once upon a time there was a lazy but shrewd old drunk called Stingy Jack. He was not held in high regard in his village as he always deceived everyone and played mean tricks on them. Stories told about him reached the neighboring villages and even further: even Satan himself had heard about him! And since Satan loved to believe that he was the dodgiest creature in the whole wide world, he decided to take a look at this fellow and take his soul - de Devil does not like competition after all!

He went to look for Stingy Jack and traveled all the way to Ireland, where he found him in a tiny village. It was the night of Halloween and Jack was walking home in the foggy dark when Satan himself appeared in front of him, with his goat hooves and horns.

"I am going to take you with me!" said Satan.

"Has my time come already?! I am not even fifty yet!" cried Jack. "I will give you my soul only in exchange for a last beer."

"To hell with it, let's go," agreed Satan.

They went to the pub at the central square of the village. Jack asked for a beer, however, when he was done, he dug through his pockets and looked at Satan. "I haven't got any money! But I don't want to leave the poor innkeeper without paying, I would have an even more severe punishment in Hell! Maybe you could change into a sixpence and after I paid, we can go."

Satan shrugged and easily turned into a coin. Jack grabbed it and put it in his purse, next to his tiny crucifix.

"Damned fraud!" swore Satan from the purse. "You have no idea what you are doing; let me go immediately!"

"No way!" laughed Jack and he went home. All way long he was listening to Satan's curses; at home he placed the purse on his drawer and he went to sleep.

The next morning Satan, who spent the whole night cursing and screaming, changed tactics.

"Let me go and I promise that I will leave you alone for a year."

"Ten years! You will claim my soul in ten years, understood?!"

"Alright, alright, ten years."

"Promise me!"

"I promise," answered Satan, to which Jack released him. Satan appeared among sulphurous foam, snarled at Jack then disappeared.

Ten years later the drunken Stingy Jack was stumbling home from the pub when Satan appeared again. He knew immediately that his time was up.
"Are the ten years gone?!" he cried.
"No mercy this time!" Satan grabbed Jack's collar and took him.
"Wait, wait!" pleaded Jack. "Let me eat one more bite! Look, there is that apple tree, would you mind bringing me one apple? I can barely stand, let alone climb trees...
Satan looked at Jack with suspicion. "No tricks this time!" he warned him.
And with that, he was gone. He climbed the tree but he could not go back down: Jack was there immediately and carved a cross into the bark of the tree. Satan was fuming with anger.
"You will regret this!"
"Promise me to never take my soul and I will let you go!" said Jack from down below. Since Satan knew what he was facing, he thought it would be better to get over it.
"I promise, I promise just let me go!"
Jack then carved the piece of bark with the cross out and as if he had never been there, Satan disappeared.
Many years later, finally Stingy Jack died. He went up to Heaven, but as soon as Saint Peter saw him, he shooed him away: "Get lost, such a sinful soul cannot enter this place!"
Then Jack went down to Hell. When he knocked, Satan opened the gate and burst out laughing. "What are you doing here?! We made a deal that I would not take your soul so you cannot enter Hell!"
"Then where should I go?" asked the desperate Jack.
"Back to where you came from!"
"It is dark and cold, could you give me a bit of light at least?"
"I could," said Satan and tossed Jack a smoking piece of ember ablaze with hellfire. Then the gates closed.
Jack took the turnip which he had stolen from a bed on the way down from Heaven, he carved it and placed the ember inside it. From that time, he was doomed to wander in the dark without a resting place, and only his lantern lit the way for him.
This is the true story of Jack-o-Lantern.

Ingredients:
100 gr marzipan
60 ml plum puree
20 ml slivovica
3 pinches of cinnamon
200 gr dark chocolate
food paint

Recipe:
I found out this decoration earlier, but now I recreated it with a new method, which was much simpler and the outcome is much more spectacular.
I paint the cavities of the mold with orange (or, in my case, the combination of orange and bronze). I scratch the jack-o-lantern faces and the "trick or treat" inscription into the basic color with a toothpick (don't forget that the writing must be mirrored). I temper the dark chocolate and I create the bonbon shells. I put the mold in the fridge.
I wash and clean the plums, then I blend them. I pour 60 ml of the puree into a small pot, grate the marzipan in it and I heat it until it becomes a creamy mass. I season it with cinnamon and slivovica.
I take the bonbon shells out of the mold. I fill them to 3/4 with the marzipan cream. Then I temper a small amount of dark chocolate and glue the hemispheres together by smearing tempered chocolate on the edges with a brush.

Halloween

Csokizni halloweenkor muszáj. A különböző csokis csoportokban repkednek a jobbnál jobb ötletek, úgyhogy én is beszállok az alábbival. Ez mondjuk egyszerű transzferfóliás megoldás hagyományos ízvilággal, de még nem ért véget az őszi szünet :D Valamiért most (talán a saját otthon által inspirálva) kissé jobban rákészültem a Halloween-mindenszentek napokra: készült már sütőtökleves, nemsokára lesz almásrétes, esténként gyertyák teszik hangulatosabbá a szobát. És persze van egy különbejáratú vérfarkasunk, aki most épp inszomniás, nem tud aludni, ezért hangosan vonyít XD

Hozzávalók:
50 ml mangópüré
60 gr sütőtök
200 gr tejcsoki
transzferfólia

Elkészítés:
A tökszeleteket megszórom cukorral és megsütöm (200 fokon kb 30-40 perc). Kikaparom a héjból a húst, 60 gr-ot félreteszek belőle egy tálkába. A mangót megpucolom, felaprítom és leturmixolom. Ebből a püréből 50 ml-t a sütőtökre öntök, majd ezt a kettőt is összedarálom. Ezzel kész is a töltelék.
A transzerfóliából levágok egy megfelelő nagyságú darabot, beteszem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a sütőtökös krémmel és hűtőbe teszem egy kis időre. Végül temperált csokival lezárom a bonbonokat. Még aznap elfogyasztandó.

It is compulsory to make chocolate at Halloween. In the various chocolatier groups, several amazing ideas can be found, and below is my contribution. It is a simple transfer sheet method with traditional flavors but the autumn break is not over yet :D For some reason (maybe inspired by having an own home), this time I prepared better for Halloween: we've eaten pumpkin soup, the apple strudel will be ready soon, and in the evening, candles create the atmosphere. And of course we have our own werewolf, who, this time, has insomnia, he can't sleep and therefore he's howling XD

Ingredients:
50 ml mango puree
60 gr pumpkin
200 gr milk chocolate
transfer sheet

Recipe:
I sprinkle sugar on the pumpkin slices and bake them (200 Celsius degrees, 30-40 minutes). I scrape out the flesh and cut off 60 gr, which I place in a bowl. I peel the mango, cut it up and blend it. I combine 50 ml of the puree with the pumpkin and blend them together. The filling is ready.
I cut a piece of the transfer sheet and put it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and I create the bonbon shells. When they get dry, I fill them with the pumpkin cream and put the mold in the fridge for a while. Finally, I seal the bonbons with tempered chocolate. It has to be eaten the same day.

cselló / cello

Olyan rég vettem utoljára csokiformát, hogy nem is emlékszem :( Ez persze nem a szándék hiányának tudható be, hanem egyszerűen a baba és az élet mellett nem volt alkalmam, időm, néha pénzem sem. Na de most! A minap nagy elánnal elmentem tonkababot venni, hogy végre kipróbáljam, mire egy kisebb vagyont hagytam ott az Ázsia bt-ben. Sunyin nekiálltak ugyanis műanyag csokiformákat árulni, és kénytelen voltam venni egyet. 
Tudni kell, hogy a családunkban mindenki zenél: a nővérem a szlovén állami operában csellózik, a húgom pedig meghívásos alapon különböző helyeken és alkalmakkor hegedül. Én meg hobbiból csellóztam elég sokáig (elő is kéne szednem, meg egy kis állagjavítás sem ártana a hangszernek...). Egyszóval nálunk a zene szerencsére mindennapos jelenség volt, és ma sem telik el nap anélkül, hogy ne hallgatnék valamit, legyen az könnyű- vagy komolyzene, ameddig hangszerek szólnak benne, nagyjából minden jöhet. Ezek után talán nem meglepő, hogy ezt a formát muszáj volt hazahoznom :D
Elsőre egy antik cselló készült étcsokiból. A leírás és képek alatt található néhány csellós kedvencem (közte egy videó, amin én is játszom) :)

A formában sajnos a húrok valamiért homorúak, ahelyett, hogy domborúak lennének, ami kicsit furcsa nekem... A húrokat fehér és ezüst keverékével festem meg, a felesleget fogpiszkálóval szedem le a szélükről. A fogólap, az f-lyuk és a hangolók fekete és sötétszürke keverékéből készültek. Végül a cselló testét és a csigát előbb arannyal festettem le. Amikor ez megszáradt, egy keményebb sörtés ecsettel hosszában végigkarcolom a festéket, hogy kialakítsam a fa mintázatát. Ezután festem meg a test felületének belső felét narancs és bronz keverékével.
Ezután a formát kiöntöm temperált étcsokival, hűtőbe teszem, és megvárom, míg megszilárdul.

***

I haven't bought chocolate forms for such a long time that I can't even remember the last time :( It's not because I didn't want to, but because besides the baby and life, I didn't have the opportunity, time and sometimes money. But now! The other day I enthusiastically went to buy tonka beans to finally try them and suddenly I left a whole fortune at the shop. Because they started to sell chocolate molds and I had to buy one.
You have to know that in my family everyone plays music: my older sister plays the cello in the Slovene national opera; my younger sister plays the violin whenever and wherever she's invited. I used to play the cello for a long while as a hobby (I should restart it and the instrument also needs some renovation...). To conclude, fortunately music was present in our everyday life and even today no day passes by without listening to music, be it pop or classical, as long as there are instruments in it, I can listen to everything. After this, it is probably not surprising that I had to take this mold home :D
First, I created an antique cello made of dark chocolate. Below the description and the photos, you'll find some of my favorite cello music (among them one video in which I play) :)

In the mold, for some reason the strings are concave instead of convex, which is a bit weird for me... I painted them with a mixture of white and silver; whatever overflowed, I scratch it off with a toothpick. The fingerboard, the F holes and the tuning pegs were painted with black and dark grey. Finally, I painted the body and the scroll first with gold. When it got dry, I scratched the paint lengthwise with a harder brush in order to achieve the pattern of the wood. Then I paint the inner parts of the body with the mixture of orange and bronze.
I pour tempered dark chocolate in the mold, I place it in the fridge and wait until it gets solid.

mézes-pekándiós // honey-pecan nut

Valamelyik nap hirtelen ötlettől vezérelve vettem egy adag pekándiót (igen, tudom... de néha kell egy kis luxus :D). Az eredeti ötlet az volt, hogy készítek pekándióvajat, ami meg is történt, de az meg olyan finom lett, hogy muszáj volt csokihoz is felhasználni. És mivel a dió- és mogyorófélék igazából mézzel a legfinomabbak, ezért aztán mézes ganache-sal párosítottam.
Az "új" lakás (ami valójában már 2.5 hónapos) alakul, de még mindig túl sok a cucc szerteszét - ennek már soha nem lesz vége?! Rettenet fárasztó napi 1-2-3 doboz kipakolása után azt látni, hogy a túlsó sarokban ott tornyozódik még egy adag teli doboz. Ez az átmeneti állapot pedig nem tesz jót az ihletnek sem. Még akkor sem, ha már alakul valamiféle végeredmény. Valójában az a fura, hogy az embernek soha senki nem mond semmit arról, hogy az ilyen "nagy dolgok" az életben, mint pl. gyerekvállalás, költözés stb. rettenetesen bonyolultak. Mert kívülről mindig csak a felszín látszik: elköltöztek, jaj de jó, 2-3 hónap múlva látogatáskor már minden csilivili. Napersze. Meg a rengeteg beleölt meló, pénz, energia, a sok rendelt cucc, aminek a felét vissza kell küldeni, a másik fele nem akar megérkezni, a szelektálás és egyéb kellemetességek. Tudom, tudom, emlékezhetnék rá, hiszen a családdal is költöztünk ekkor meg akkor. Na de az más, amikor nem neked kell intézni mindent, hanem csak "elszenvedője" vagy az egész macerának.
No mindegy is, nem panaszkodom tovább, elvégre az a lényeg, hogy van lakás, van hol aludni :) És persze van hol csokit csinálni! Alább a recept:

Hozzávalók:
100 gr pekándióvaj (pekándió, méz, só)
40 ml tejszín
30 ml méz
130 gr étcsoki
egy kiskanál vaj
mogyorótöret

Elkészítés:
Először a pekándióvajat készítem el: serpenyőben zsiradék nélkül megpörkölöm a diókat addig, míg kellemes aromája nem lesz. Ezután darálógépbe öntöm őket a mézzel és néhány csipet sóval együtt, és addig darálom, míg krémes állagú nem lesz. Állni hagyom néhány napig, hogy az ízek összeérjenek.
A ganache-hoz kissé felmelegítem a tejszínt, megolvasztom benne a vajat és a mézet. Ezután vízgőz fölött felolvasztom az étcsokit és a tejszínhez keverem. Hűtőbe teszem pár órára.
A pekánvajból kis golyókat gyúrok. A kihűlt ganache-ból kiveszek egy kiskanálnyit, palacsintává lapítom, a közepére teszem a pekángolyót, és körégyúrom a csokis krémet. A trüffeleket mogyorótöretben forgatom meg.

One of these days I bought a portion of pecan nuts (they are extremely expensive here around, but sometimes one needs a bit of luxury :D). The original idea was to make pecan nut butter, which I did, but it became so yummy that I had to use it in chocolate too. And since nuts are the best with honey, I paired it with honey ganache.
Our "new" home (which is actually 2.5 months old) is becoming cozy, but there's still way too much stuff all around - will this never come to an end?! It is extremely tiring to empty 1-2-3 boxes and then see another heap of full boxes in the other corner... This transitional state is not really inspiring. Even if some kind of end result is on the horizon. It is weird how no one tells you anything about how extremely complicated the "big things" in life are, e.g. having a child, moving etc. Because from outside only the surface can be seen: they moved, yay, 2-3 months later everything looks amazing in the new apartment. Of course. And all the work, money, energy that was spent. The lots of things ordered online - half of which had to be sent back, the other half did not want to arrive; selecting things and so on and so on. I know, I should've remembered from the time when we moved with the family, but it's different when you are not the one taking care of everything, you just "suffer" from all the trouble that accompanies moving.
Whatever, I don't want to complain - the most important is that we have a home and there's a place where we can sleep :) And make chocolate! Here is the recipe:

Ingredients:
100 gr pecan butter (pecan nuts, honey, salt)
40 ml cream
30 ml honey
130 gr chocolate
one small spoon of butter
hazelnut nibs

Recipe:
First, I prepare the pecan butter: I roast the pecans in a pan without any grease/oil, until they get a nice aroma. Then I pour them in a grinder with the honey and some pinches of salt and I grind this mixture until it gets a creamy consistence. I leave it for a couple of days.
I warm up the cream for the ganache, I melt the butter and the honey in it. Then I melt the dark chocolate in bain marie and combine it with the cream. I put the ganache in the fridge for a couple of hours.
I shape small balls of the pecan butter. I take a spoonful of the cold ganache, flatten in into a pancake form; I place the pecan ball in the middle and then cover it in the chocolate cream. I roll the truffles in hazelnut nibs.