Most kezdem érezni a tél végével járó vitaminhiányt, úgyhogy egyfolytában narancsot eszek. A sugallat az alábbi csokihoz szintén ebből jött: a túróhoz amúgy is illenek a savanykás ízek, miért ne lehetne naranccsal kombinálni? Ráadásul a görög narancsos balzsamecetet is bevetettem :D Kellemes desszert az eredmény, sőt, a túrókrém szerintem csoki nélkül is működik - reggelire egy tányérkával mindenképp ajánlott :)
Hozzávalók:
50 gr túró
2 kiskanál tejföl
30 ml narancslé
50 gr fehércsoki
vanília, fahéj
15 ml narancsos balzsamecet
200 gr tejcsoki
Elkészítés:
A túrót, a tejfölt, a frissen facsart narancslét egy tálba teszem. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit, azt is hozzáadom. Összekeverem az egészet, és ízlés szerint fűszerezem, majd belecsorgatom a balzsamecetet is.
Temperálom a tejcsokit, kiöntöm a formát. A megszilárdult bonbonhéjakat megtöltöm a túrós krémmel, majd a hűtőbe teszem a formát. Néhány órával később kiveszem, a maradék tejcsokit temperálom, és lezárom a bonbonokat.
I started to feel the lack of vitamin, which usually comes with the end of winter, so I eat oranges all the time. The inspiration for this chocolate also came from this: quark goes well with sour flavours, so why not combine it with orange? I also used my Greek orange balsamic vinegar :D The result is a pleasant dessert, moreover, I think the quark cream works also without the chocolate - I can definitely recommend it for breakfast :)
Ingredients:
50 gr quark
2 small spoons of sour cream
30 ml orange juice
50 gr white chocolate
vanilla, cinnamon
15 ml orange balsamic vinegar
200 gr milk chocolate
Recipe:
I put the quark, the freshly pressed orange juice and the sour cream in a bowl. I melt the white chocolate above boiling water and I add it too. I mix all of them and season it with vanilla and cinnamon. Finally I add the balsamic vinegar.
I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them with the quark cream and I put the mould in the fridge. Some hours later I take it out, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.
A Nagy Mesélők Világainak Univerzumában létezik egy kicsiny bolygó, ahol a Nap és a Hold járását hatalmas, mozgó templomokban élő Őrzők szabályozzák. Sohone, a Nap új Őrzője évek óta készül feladatára, tele önbizalommal. Mune-t, a felelőtlen ifjonc faunt azonban mindenféle felkészülés nélkül, az új Őrzők kinevezésének napján választja ki a Hold. Mune úgy kerül tehát a Hold templomába, hogy elképzelése sincs arról, mi a feladata, ami - minő meglepetés - teljes káoszhoz vezet. Ha mindez nem lenne elég, belezavar a képbe egy bosszúszomjas volt Őrző, egy jobb elfoglaltság híján minden legendáriumot és tudományos könyvet végigolvasott gyertyalány: Glim, két kisördög és még sok más csodás szereplő.
A Mune, Guardian of the Moon a legszebb mesefilm, amit az elmúlt években láttam, csodálatos, magával ragadó, szürreális álomvilágában a legkülönösebb kalandok során jutunk el az alvilágba, majd vissza a föld felszínére, míg maga Mune megtanul bízni önmagában, és kis bolygója javára fordítani különleges képességeit.
***
In the Universe of the Worlds of Great Storytellers, there's a tiny planet, where the rotation of the Sun and the Moon is supervised by the Guardians, living in giant, moving temples. Sohone, the new Guardian of the Sun has been preparing for his task for years, full of self-confidence. Mune, the irresponsible young faun is chosen by the Moon without any training, on the day of the appointment of the new Guardians. Thus, Mune gets into the temple of the Moon without any knowledge whatsoever what his task will be, which - what a surprise - leads to total chaos. If this wasn't enough, others also enter the picture, such as a vengeful old Guardian, a wax girl: Glim, who, having nothing else to do, has read all legends and scientific books, two little devils, and many other miraculous characters.
Mune, Guardian of the Moon is the most beautiful tale that I've seen in the last years; in its wonderful, fascinating, surreal dream world one gets into the underworld and then back through weird adventures, while Mune learns to trust himself and turn his special skills to the advantage of his little planet.
Mune világában újjáélednek a mítoszok, tán azért is bűvöli el az embert oly könnyedén: az álmok világából áthozott Hold sugarait apró pókok szövik, a templom pedig e szálak zenéjére járja körbe a bolygót. A nappal lényei ezzel szemben a kő/föld és a vegetáció megtestesítői, amint a Nap temploma is. Még sokféle párhuzamot lehetne találni, de inkább nem árulok el minden apróságot :)
Az alábbi háromféle csokit Mune világa ihlette. A Hold-golyóba olívaolajas mandulapaszta került - tudom, most sokan furcsán merednek a képernyőre. Nos, az olívaolaj príma kiegészítője lehet csokikrémeknek (lásd az általam imádott Venchi csokikrém), mandulával és egy csipet sóval pedig egyenesen mennyei. Sohone Nap-golyója - természetesen - narancsos-citromos ganache-sal töltött. Végül a Glim által megtestesített Hajnal-alkony-golyóba pedig málnás, túrós mascarponekrémet tettem. Eredetileg málna-rebarbara lett volna, csak hát így tél közepén nehézkes rebarbarát találni :D
***
Myths revive in the world of Mune, probably that's the reason why it can enchant the viewer so easily: the beams of the Moon, brought from the world of dreams, are woven by little spiders and the temple walks around the planet to the music of these threads. The creatures of the day are the embodiment of stones/soil and vegetation, just like the temple of the Sun. Many other parallels could be drawn, but I don't want to tell you too much :)
The following chocolates were inspired by the world of Mune. In the Moon-globe I put almond paste with olive oil - I know, many are staring at the screen uncomprehendingly. Well, olive oil is a superb addition to chocolate creams (see the Venchi chocolate cream, which I adore); with almond and a pinch of salt, it's divine. Sohone's Sun-globe is filled - obviously - with orange and lemon ganache. Finally, in the Dawn-dusk-globe of Glim, I put raspberry-quark mascarpone cream. Originally it was supposed to be raspberry-rhubarb, but it's kinda hard to find rhubarb in the middle of winter :D
Mune - Hold:
20 gr mandula
30 gr fehércsoki
2 kiskanál olívaolaj
2 csipet himalájai só
A mandulát ledarálom. Megolvasztom a fehércsokit, és hozzáöntöm, összekeverem. Hozzáadok két kiskanál olívaolajat és egy kis himalájai sót.
***
Mune - Moon:
20 gr almond
30 gr white chocolate
2 small spoon olive oil
2 pinches Himalayan salt
I grind the almond. I melt the white chocolate and combine it with the almond. I add two small spoons of olive oil and a bit of Himalayan salt.
Sohone - Nap:
10 ml citromlé
15 ml narancslé
citromhéj és narancshéj
50 gr étcsoki
Összekeverem a gyümölcsleveket, belereszlem egy fél citrom és egy narancs héját. Megolvasztom az étcsokit, hozzáöntöm.
***
Sohone - Sun:
10 ml lemon juice
15 ml orange juice
lemon and orange zest
50 gr dark chocolate
I mix the fruit juices, I shred the peel of the lemon and the orange. I melt the dark chocolate and I combine it with the juice.
Glim - Hajnal&Alkonyat:
50 gr mascarpone
2 evőkanál túró
30 gr málna
citromhéj
vanília
másfél evőkanál porcukor
A málnát lepasszírozom, a levét kikeverem a mascarponéval, majd hozzáadom a túrót is. Belereszelek egy kis citromhéjat, adok hozzá két csipet vaníliaőrleményt és másfél kanál porcukrot, majd összekeverem.
***
Glim - Dawn&Dusk:
50 gr mascarpone
2 tablespoon quark
30 gr raspberry
lemon zest
vanilla
1.5 tablespoon icing sugar
I pass the raspberry through a sieve, I mix its juice with the mascarpone, then I also add the quark. I grate a bit of lemon zest in it, and I add two pinches of vanilla grist and 1.5 tablespoon icing sugar, then I stir it.
A bonbonforma mélyedéseit a szereplők karakterének megfelelően díszítem: Sohone csíkjaihoz arany és bronz lüszterrel húztam csíkokat a mélyedésekbe. Glimhez rózsaszín port kevertem, és örvényeket festettem, végül Mune bonbonjait kékkel márványoztam.
***
I decorate the cavities of the mould in a way that reflects the personality of the characters: for Sohone's stripes, I painted gold and bronze stripes of luster dust. For Glim, I made pink dust and I painted swirls; finally I marbled Mune's bonbons with blue.
Temperáltam 200 gr fehércsokit, és elkészítettem a bonbonhéjakat. Miután megszáradtak, kiszedtem őket a formából.
***
I tempered 200 gr white chocolate and I prepared the bonbon shells. After they dried, I took them out of the mould.
A héjakat megtöltöttem a töltelékekkel - mindegyiket a sajátjával, természetesen. Temperáltam egy kis adag fehércsokit, ecsettel bevontam a félgömbök széleit, és összeragasztgattam őket.
***
I filled the shells - obviously each with its own filling. I tempered a bit of white chocolate, with a brush I smeared it on the rims of the semispheres and I stuck them together.
Az elmúlt heteket a családfám kutatásával töltöttem. Ez egyrészt igen hálátlan feladat, mivel aprólékos kutatómunkát igényel, ugyanakkor hálás is, mert az ember egyszerre teljesen más perspektívából tekint az életére: apró, mulandó, az időben elveszett lény helyett egy századokon átívelő hálózat fontos összekötő pontjaként látja magát. Én vagyok olyan szerencsés, hogy rengeteg anyakönyvi kivonat megmaradt apai nagyapámtól, a másik ágon pedig még van, aki emlékszik, és volt, aki összegyűjtött adatokat, így mindkét ágon legalább 150 évre vissza tudom vezetni a családfámat, de van olyan ág, amelyet egészen a 18. század elejéig is. Jó érzés név szerint ismerni a dédszülőket, ükszülőket, tudni, hogy mikor, honnét származtak, mikor volt a születésük napja, mikor és kivel házasodtak.
Aztán amikor már napok óta böngészem a 18. századi anyakönyveket, óhatatlanul az jut az eszembe, hogy ha az a bizonyos ősöm aznap este a családi élet helyett mondjuk a vadászatot választotta volna, akkor bizony most nem ülnék itt. Milyen apróságokon múlik az ember élete! Elég lett volna egy eltévedt golyó a második világháborúban, és anyám sosem született volna meg. Na meg amikor az ember már szinte ismerősként üdvözli a családja származási helyén élő, kiterjedt 19. század eleji családokat, akkor az is megfordul a fejében, hogy rákeressen egy-egy különleges hangzású vezetéknévre a facebookon, és amikor három találat áll előtte, ingerenciát érez, hogy rájuk írjon: heló, tudsz róla, hogy N.-ből származik a családod, és egykor az egyik felmenőmmel házasságot kötött a te egyik felmenőd? :D
Különben a családom elég tipikus közép-európai család, mondhatni lemodellezi Magyarország történelmét: eleinte mindenki a saját kis falujában élt, legfeljebb a helyi nemzetiségek keveredtek egymással, majd amikor létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, egyben egy hatalmas olvasztótégely, akkor aztán mindenki utazott mindenhová, kvázi mint ma az EU-ban, határok nélkül. Így történt, hogy a családunk felmenői között cipszerek (felvidéki németek), szlovákok, horvátok, olaszok, osztrákok, szlovének, erdélyiek éppúgy megtalálhatók, mint a tősgyökeres magyar nemes, akinek 1262-ben V. István adta nemesi címét. Végeérhetetlen a keresgélés, mindig lehet találni újabb és újabb információkat, és visszafelé haladni az időben, elveszni ebben a hatalmas szövevényben. Na de hogy a kutatásról se legyen annyira száraz, jól jön mellé egy kis édesség. Mivel a csoki továbbra is reménytelen eset a nyári melegben, ezért inkább valami máshoz használtam fel a megvásárolt fehércsokimat :) A túrókrémet imádom, és persze szederrel igazán klasszikus párosítás ^^
Hozzávalók: A túrókrémhez: 250 gr túró 150 gr fehércsoki 100 gr mascarpone egy citrom héja fél citrom leve fél zacskó vaníliás cukor A szederszószhoz: 250 gr szeder két kiskanál cukor kb. 3 gr tortazselé por A túrót egy tálba teszem, a mascarponéval krémesre keverem. Közben felolvasztom a fehércsokit, és hozzákeverem. Belereszelem egy citrom héját és belefacsarok a levéből is egy kicsit, valamint hozzáöntök egy fél zacskó vaníliás cukrot. Alaposan elkeverem az egészet, és beteszem a hűtőbe. Egy másik edénybe 250 gr szedret szűrőn átpasszírozok. A lé elég sűrű lesz így is, úgyhogy épp csak annyi cukrot teszek hozzá, amennyit megkíván, és elkeverek benne egy fél zacskónyi tortazselé port. Ezután felrakom főni, és addig melegítem, míg be nem sűrűsödik egy kissé. Ekkor megvárom, hogy kihűljön, végül kis üvegbe töltöm, és szintén beteszem a hűtőbe. Tálalás előtt néhány kanálnyi szederszószt a túróra öntök, szederszemekkel díszítem.
I spent the last weeks with researching my family tree. From a point of view this is a quite ungrateful task as it requires exhaustive research; at the same time it is special, as suddenly you percieve your life from a completely different perspective: instead of a tiny, evanescent creature lost in time, you see yourself as a significant connecting point in a network arching over centuries. I am lucky enough to have the copies of several certificates from my paternal grandfather; on my mother's side there is someone who still remembers and another, who collected data, so on both sides I can trace back my family for at least 150 years; but there are branches which lead back as far as the beginning of the 18th century. It's a good feeling to know your great-grandparents and great-great-grandparents by name, to know where and when they were born, to whom they got married. And when I'd been browsing through 18th century matriculae for days, I kept thinking that had this certain ancestor gone hunting instead of choosing family life, then I wouldn't be sitting here. One's life depends on such tiny things! One bullet would have been enough in the second world war and my mother wouldn't have been born. Also, when one salutes almost as friends the extended 19th century families, living at his family's place of origin, then it comes to one's mind to search for certain peculiar surnames on Facebook. And when Facebook shows three results, one feels the urge to write to these people: hello, did you know that your family comes from N. and one of your ancestors got married to one of mine? :D
Apart from that, my family is a quite typical Central European family, we could say it's the model of Hungary's history: at first everyone lived in their villages, they intermingled with members of the local nationalities. Then when the Austro-Hungarian Empire - a huge melting pot - came into existence, everyone was traveling everywhere without borders, just like today in the EU. Among my ancestors there are Zipsers (Germans living in the Northern towns of Hungary, which are parts of Slovakia today), Slovaks, Croats, Italians, Austrians, Slovenes, Transylvanians, as well as an ancient noble Hungarian family who were ennobled by King Stephen V in 1262.
The search is endless, you can always find further and further pieces of information and go back in time, get lost in this huge labyrinth. But this search should be sweetened a bit, so this time I made a nice dessert: since making chocolate in the summer heat is still hopeless, I used my white chocolate for something else :) I adore quark cream, and together with blacberries it's a classic combination ^^
Ingredients: Quark cream: 250 gr quark 150 gr white chocolate 100 gr mascarpone lemon zest lemon juice vanilla sugar Blackberry sauce: 250 gr blackberries 2 small spoons of sugar ca. 3 gr jelly powder I put the quark in a bowl and I mix it with the mascarpone. In the meanwhile I melt the white chocolate and I add that too. I scrape one lemon's skin in the mixture and I squeeze some of its juice as well. I also add a small sachet of vanilla sugar. I stir the ingredients and I put the cream in the fridge. In another pot I press 250 grams of blackberries through a sieve. The liquid will be quite thick so I add only a bit of sugar and half a sachet of jelly powder. I warm it up until it gets more dense, then I wait for it to cool down. I pour it in a small jar and I put it in the fridge. Before serving, I pour 2-3 spoonfuls of the sauce on the quark and I decorate it with blackberries.
Az írás olyan, mint Bilbó szavajárása: "Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová." Az ember csak belekezd és nincs megállás. Az írás olyan, mint a fekete lyuk: beszippant, és egész nap a történetben élsz, még a papír sincs előtted, de fejben már az ötezredik jelenetet komponálod (munka helyett :D). Az írás olyan, mint a zene, a légzés és a meditáció: nem lehet nélküle élni, ablakot nyit más világokba, és elvisz oda, ahová másképp sosem jutnál el. Jobb, mint az olvasás, mert amíg az ember ír, addig egy kicsit olyan lehet, mint Isten, amikor a világot teremtette. És néhány hete rátaláltam a zenémre, ami egyszerűen tökéletesen passzol az íráshoz. Az epic music nekem olyan, mint a Nagy Ő: eljött, és most nem értem, hogy élhettem eddig nélküle :D már nem is emlékszem, hogy bukkantam rá youtube-böngészés közben, most meg már órákig hallgatom, míg írok. Megint otthonossá vált tőle a világ, mint régen, minden perc egy új kaland, a valóságot átszövi a mágia. Alant jelenlegi kedvencem, a két zeneszerző zseni alkotta Two steps from Hell - Flight of the Silverbird című alkotása. Epic music is epic.
Az alábbi bonbont még a szülinapomra készítettem. Az ötlet már nyár óta a fejemben volt, de nem adódott alkalom meg idő az elkészítésére :) Nyáron az otthoni bokrunkról elraktam a mélyhűtőbe egy adag passzírozott szedret, amit most végre elővettem :) Kellemes savanyú ízét jól kiegészítette az édes túrókrém, igazán frissítő ízkombináció.
Hozzávalók:
200 gr étcsoki
10 gr szederpüré
0,3 dl tejszín
40 gr túró
pár csepp citromlé
60 gr fehércsoki
lüszterpor
Elkészítés:
A lüszterport összekevertem néhány csepp alkohollal, majd mintákat festettem a forma mélyedéseibe. A tejszínhez hozzákevertem a túrót, a citromlét, és felmelegítettem. Közben összetörtem a túrót (ha nem lesz elég sima a krém állaga, érdemes összeturmixolni), végül hozzáadtam a fehércsokit és addig kevertem, míg elolvadt. Temperáltam az étcsokit, elkészítettem a bonbonok burkát. Miután megszilárdult, egy fél teáskanálnyi szederpürét öntöttem beléjük. Erre jött a túrókrém. Hűtőbe tettem, míg a krém kissé meg nem szilárdult, ezután lezártam a bonbonokat.
Writing is like Bilbo's line: "It's a dangerous business, Frodo, going out your door. You step onto the road, and if you don't keep your feet, there's no knowing where you might be swept off to." One just starts it and there's no stopping. Writing is like a black hole: it sucks you in, you live in the story all day long, there's no paper in front of you but in your mind you compose the five thousandth scene (instead of working :D). Writing is like music, breathing and meditation: it's impossible to live without it, it opens a window onto other worlds and it takes you where otherwise you'd never get. It's better than reading because while you're writing you can be a bit like God when he created the world. And a couple of weeks ago I found my music which fitsperfectly for writing. Epic music is like Mr. Big: he came and now I don't understand how I could live without him until now :D I don't even remember how I found it during youtube-browsing, and now I can listen to it for hours while writing. It makes me feel at home in the world like in the good old days; every minute is a new adventure, magic interweaves reality. Up there is my current favourite, composed by the two geniuses of Two steps from Hell: Flight of the Silverbird. Epic music is epic.
The following bonbons were prepared for my birthday. I had the idea on my mind since summer but there was no occasion and time to make it :) During the summer I froze some blackberry puree, which I used now :) Its pleasant, sour flavour was completed by the sweet quark cream; a refreshing combination!
Ingredients:
200 gr dark chocolate
10 gr blackberry puree
0,3 dl cream
40 gr quark
drops of lemon juice
60 gr white chocolate
luster dust
Recipe:
I mix the luster dust with some drops of alcohol and I paint patterns into the cavities of the mould. I add quark and lemon juice to the cream and I warm them up. In the meanwhile I mash the quark (if the consistency of the cream is not smooth enough, you may blend it), finally I add the white chocolate and I keep stirring until it melts. I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they solidify, I pour half a teaspoon of blackberry puree in each of them, which is folloed by the quark cream. I put the bonbons in the fridge until the cream sets, then I seal them.
