Az írás olyan, mint Bilbó szavajárása: "Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová." Az ember csak belekezd és nincs megállás. Az írás olyan, mint a fekete lyuk: beszippant, és egész nap a történetben élsz, még a papír sincs előtted, de fejben már az ötezredik jelenetet komponálod (munka helyett :D). Az írás olyan, mint a zene, a légzés és a meditáció: nem lehet nélküle élni, ablakot nyit más világokba, és elvisz oda, ahová másképp sosem jutnál el. Jobb, mint az olvasás, mert amíg az ember ír, addig egy kicsit olyan lehet, mint Isten, amikor a világot teremtette.
És néhány hete rátaláltam a zenémre, ami egyszerűen tökéletesen passzol az íráshoz. Az epic music nekem olyan, mint a Nagy Ő: eljött, és most nem értem, hogy élhettem eddig nélküle :D már nem is emlékszem, hogy bukkantam rá youtube-böngészés közben, most meg már órákig hallgatom, míg írok. Megint otthonossá vált tőle a világ, mint régen, minden perc egy új kaland, a valóságot átszövi a mágia.
Alant jelenlegi kedvencem, a két zeneszerző zseni alkotta Two steps from Hell - Flight of the Silverbird című alkotása. Epic music is epic.
És néhány hete rátaláltam a zenémre, ami egyszerűen tökéletesen passzol az íráshoz. Az epic music nekem olyan, mint a Nagy Ő: eljött, és most nem értem, hogy élhettem eddig nélküle :D már nem is emlékszem, hogy bukkantam rá youtube-böngészés közben, most meg már órákig hallgatom, míg írok. Megint otthonossá vált tőle a világ, mint régen, minden perc egy új kaland, a valóságot átszövi a mágia.
Alant jelenlegi kedvencem, a két zeneszerző zseni alkotta Two steps from Hell - Flight of the Silverbird című alkotása. Epic music is epic.
Az alábbi bonbont még a szülinapomra készítettem. Az ötlet már nyár óta a fejemben volt, de nem adódott alkalom meg idő az elkészítésére :) Nyáron az otthoni bokrunkról elraktam a mélyhűtőbe egy adag passzírozott szedret, amit most végre elővettem :) Kellemes savanyú ízét jól kiegészítette az édes túrókrém, igazán frissítő ízkombináció.
Hozzávalók:
200 gr étcsoki
10 gr szederpüré
0,3 dl tejszín
40 gr túró
pár csepp citromlé
60 gr fehércsoki
lüszterpor
Elkészítés:
A lüszterport összekevertem néhány csepp alkohollal, majd mintákat festettem a forma mélyedéseibe. A tejszínhez hozzákevertem a túrót, a citromlét, és felmelegítettem. Közben összetörtem a túrót (ha nem lesz elég sima a krém állaga, érdemes összeturmixolni), végül hozzáadtam a fehércsokit és addig kevertem, míg elolvadt. Temperáltam az étcsokit, elkészítettem a bonbonok burkát. Miután megszilárdult, egy fél teáskanálnyi szederpürét öntöttem beléjük. Erre jött a túrókrém. Hűtőbe tettem, míg a krém kissé meg nem szilárdult, ezután lezártam a bonbonokat.
Writing is like Bilbo's line: "It's a dangerous business, Frodo, going out your door. You step onto the road, and if you don't keep your feet, there's no knowing where you might be swept off to." One just starts it and there's no stopping. Writing is like a black hole: it sucks you in, you live in the story all day long, there's no paper in front of you but in your mind you compose the five thousandth scene (instead of working :D). Writing is like music, breathing and meditation: it's impossible to live without it, it opens a window onto other worlds and it takes you where otherwise you'd never get. It's better than reading because while you're writing you can be a bit like God when he created the world.
And a couple of weeks ago I found my music which fits perfectly for writing. Epic music is like Mr. Big: he came and now I don't understand how I could live without him until now :D I don't even remember how I found it during youtube-browsing, and now I can listen to it for hours while writing. It makes me feel at home in the world like in the good old days; every minute is a new adventure, magic interweaves reality.
Up there is my current favourite, composed by the two geniuses of Two steps from Hell: Flight of the Silverbird. Epic music is epic.
Writing is like Bilbo's line: "It's a dangerous business, Frodo, going out your door. You step onto the road, and if you don't keep your feet, there's no knowing where you might be swept off to." One just starts it and there's no stopping. Writing is like a black hole: it sucks you in, you live in the story all day long, there's no paper in front of you but in your mind you compose the five thousandth scene (instead of working :D). Writing is like music, breathing and meditation: it's impossible to live without it, it opens a window onto other worlds and it takes you where otherwise you'd never get. It's better than reading because while you're writing you can be a bit like God when he created the world.
And a couple of weeks ago I found my music which fits perfectly for writing. Epic music is like Mr. Big: he came and now I don't understand how I could live without him until now :D I don't even remember how I found it during youtube-browsing, and now I can listen to it for hours while writing. It makes me feel at home in the world like in the good old days; every minute is a new adventure, magic interweaves reality.
Up there is my current favourite, composed by the two geniuses of Two steps from Hell: Flight of the Silverbird. Epic music is epic.
The following bonbons were prepared for my birthday. I had the idea on my mind since summer but there was no occasion and time to make it :) During the summer I froze some blackberry puree, which I used now :) Its pleasant, sour flavour was completed by the sweet quark cream; a refreshing combination!
Ingredients:
200 gr dark chocolate
10 gr blackberry puree
0,3 dl cream
40 gr quark
drops of lemon juice
60 gr white chocolate
luster dust
Recipe:
I mix the luster dust with some drops of alcohol and I paint patterns into the cavities of the mould. I add quark and lemon juice to the cream and I warm them up. In the meanwhile I mash the quark (if the consistency of the cream is not smooth enough, you may blend it), finally I add the white chocolate and I keep stirring until it melts. I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they solidify, I pour half a teaspoon of blackberry puree in each of them, which is folloed by the quark cream. I put the bonbons in the fridge until the cream sets, then I seal them.
No comments:
Post a Comment