narancs-marcipán // orange-marzipan

Épp tíz éve, hogy elmentem a Szamos csokikészítő kurzusára, és belevágtam életem egyik legnagyobb kalandjába. A csokizás annyira része az életemnek, hogy nem múlt el hónap anélkül, hogy valamit ne készítettem volna - és élvezet mindig új ízeken gondolkodni, új technikákat tanulni, de a legnagyobb gyönyör a csokival dolgozni, és persze aztán elfogyasztani az eredményt (amire sajnos viszonylag ritkán kerül sor, hiszen legtöbbször ajándékba készülnek a csokik).
Amellett, hogy gyerekkorom óta mérhetetlenül szerettem a csokoládét, a legnagyobb ösztönző Joanne Harris Csokoládé című könyve (és a belőle készült film) volt. Mindig is irigyeltem Vianne-t, hogy olyan gyönyörű csokikölteményeket készít, és ismeri e "szelíd alkímia" titkait. Persze a mai világban könnyű bármely mesterség fortélyait elsajátítani, csak egy kis pénz és idő szükséges hozzá. Az pedig már elkötelezettségen és a szenvedélyen múlik, hogy az ember hová fejleszti tovább magát :)

Hozzávalók:
100 gr marcipán

egy narancs héja

fél narancs leve (kb 20-30 ml)

10 ml mézes pálinka

200 gr étcsoki

ehető arany csillagok

Elkészítés:

A marcipánt kockákra vágom. Belereszelem egy narancs héját, és belefacsarom fél narancs levét. Hozzáöntöm a pálinkát is. Az egészet összegyúrom, amíg masszát nem kapok.

Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a narancsos krémmel, majd hűtőbe teszem a formát. Fél óra múlva temperált étcsokival lezárom a bonbonokat. A bonbonok tetejére egy-egy ehető arany csillagot biggyesztek.

Exactly ten years ago I went to the chocolate course of Szamos and started one of the greatest adventures of my life. Making bonbons became an integral part of my life, not a month passes by that I don't make something. And it is such a joy to find out new flavors and learn new techniques, but the greatest pleasure is working with chocolate and then, of course, eating up the result (which happens only rarely since most often I prepare them as presents).
I've been a chocoholic since my childhood, but the greatest inspiration was Joanne Harris' book Chocolat (and the movie). I was always jealous that Vianne could make such beautiful chocolate creations and knew the secrets of this "tamed alchemy". Of course, in our world it is easy to learn the tricks of any trade, you only need some money and time. And how you improve afterwards, is only up to commitment and passion :)

Ingreditns:
100 gr marzipan
orange zest
orange juice (20-30 ml)
10 ml honey palinka
200 gr dark chocolate
edible gold stars

Recipe:

I cut the marzipan into small cubes. I shred the orange zest and press the orange juice in it. I also add the palinka, then I knead it until I get a smooth mass.
I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the marzipan cream and put the mold in the fridge. Half an hour later I seal the bonbons with tempered dark chocolate. I put one edible gold star on the top of each bonbon.

Mozart praline 2

Beindult a csoki nagyüzem - az elmúlt egy hétben két adag is készült, ezek közül az egyik egy afféle Mozart praliné, ezúttal azonban kicsit megvariálva. A kétféle töltelék közül az egyik sima marcipán, míg a másik csokis nugátkrém. Olyan jó kísérletezni ezzel az alaprecepttel, és nagyjából minden variáns igazi ízélmény :)

Hozzávalók:
100 gr marcipán
80 gr diákcsemege (mogyoró, törökmogyoró, kesu)
egy kiskanál pisztáciaolaj
60 gr tejcsoki
200 gr étcsoki
50 gr fehércsoki

Elkészítés:
A magokat aprítógépbe szórom, meglocsolom pisztáciaolajjal, és összedarálom. Amikor már krémes állagot ölt, hozzáöntöm a felolvasztott tejcsokit, és tovább aprítom.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. A bonbonburkok aljába kis adag marcipánt nyomok, erre kerül a nugátkrém. Hűtőbe teszem a formát, amíg a krém megszilárdul. Ekkor temperált étcsokival lezárom a bonbonokat. Díszítésként temperált fehércsoki csíkokat húzok rá.

Finally chocolate making is on the go! This week I made two batches; one of those is a kind of Mozart praline, however, a bit different from the "original". There are two kinds of fillings inside: simple marzipan and chocolate nougat cream. I like to experiment with the Mozart recipe and basically every variety is a real experience :)

Ingredients:
100 gr marzipan
80 gr nuts (peanuts, hazelnuts, cashew)
small spoonful of pistachio oil
60 gr milk chocolate
200 gr dark chocolate
50 gr white chocolate

Recipe:
I pour the nuts in a food processor, pour pistachio oil on them and start grinding them. When I get a creamy consistency, I add the melted milk chocolate and grind it a bit more.
I temper the dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I press a bit of marzipan in the bottom of the shells, and add nougat cream on top. I put the mold in the fridge until the cream gets solid. Then I seal the bonbons with tempered dark chocolate. I stripe the bonbons with tempered white chocolate.

áfonya-marcipán // blueberry-marzipan

- Tulajdonképpen ha állandóan a mesecsokiról papolsz, miért nem csináltál még sosem igazi mesecsokit?
- Mert két gyerek mellett...
- Ócska kifogás. Így is szinte minden hétvégén csokizol.
- Igazad van... na de milyen az igazi mesecsoki?
- Milyen lenne?! Olyan, ami mesél ha ránézel, mesél, ha megízleled.
- Egy csoki, amiről mesélni lehet?... hm.
- Ne legyél ilyen fantáziátlan! Szedd össze a kedvenc mesemotívumaidat.
- Rárajzolhatnálak téged például...
- Például. Szívesen.
- ......
Azzal a konyhaszekrényemben, a csokiformáim között lakó tündér visszavonult aludni.

Hozzávalók:
50 ml áfonyapüré
10 ml tejszín
200 gr étcsoki
100 gr marcipán
ételfesték

Elkészítés:
Az áfonyát leturmixolom, majd átpasszírozom, és kimerek belőle 50 ml-t. Hozzáöntök 10 ml tejszínt. A keverékbe beletépkedem a marcipánt, és  addig melegítem, amíg a marcipán el nem olvad. Ekkor félreteszem hűlni.
A bonbonforma mélyedéseit kifestem világoskékkel. Miután a festék megszáradt, fogpiszkálóval mesefigurákat karcolok bele. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonburkokat. Megtöltöm őket a marcipánkrémmel, hűtőbe teszem a formát néhány órára. Végül temperált étcsokival lezárom a bonbonokat.

"After all, since you are constantly preaching about fairytale chocolate, why haven't you ever made a real fairytale chocolate?"
"Because having to take care of two kids..."
"Bad excuse. You make chocolate almost every weekend even like this."
"You're right... but what is a real fairytale chocolate like?"
"What would it be like?! Like it tells you a tale when you look at it, it tells you a tale when you taste it."
"A chocolate about which you can tell a tale?... hm."
"Don't be so unimaginative! Collect your favorite fairytale motifs."
"I could draw you on it, for instance."
"For instance. You're welcome."
"....."
Then the fairy living in my cupboard, retired among my bonbon molds.

Ingredients:
50 ml blueberry puree
10 ml cream
200 gr dark chocolate
100 gr marzipan
food paint

Recipe:
I blend the blueberries, then sieve them and take 50 ml of the puree. I pour 10 ml cream in it. I tear up the marzipan into little pieces, put it in the liquid, and warm the pot until the marzipan melts. Then I put it aside.
I paint the cavities of the mold with light blue. When the paint dries, I scratch fairytale motifs in it with a toothpick. I temper the dark chocolate, and I prepare the bonbon shells. I fill them with the marzipan cream and place the mold in the fridge for some hours. Finally, I seal the bonbons with tempered dark chocolate.

hóvihar // blizzard

Karácsonyi ajándék volt ez a bonbon, a töltelék igazából egyszerű, csak az áztatás miatt időigényes. A festegetéssel is elpepecseltem egy darabig, de persze úgy nem nehéz, ha az embernek nincs festékszórója...
Amikor ez készült, épp úgy tűnt, hogy fehér karácsonyunk lesz: vastag hópaplan fedte be a várost, és hosszú évek után végre reménykedhettem. Persze másnap elolvadt az egész, de nem baj, legalább 24-e délig volt egy kis fehér :)

Hozzávalók:
15-20 szem meggy
40 ml borpárlat vagy pálinka
100 gr marcipán
200 gr étcsoki
ételfesték

Elkészítés:
A meggyszemeket félbevágom (kimagozom, ha nem mirelit), és beáztatom a borpárlatba. Egy délután hagyom ázni, azután leszűröm és kinyomkodom a meggyeket, hogy ne maradjon benne túl sok nedvesség.
Arannyal összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Szivaccsal középkékre festem a felüket, azután fehérrel átfestem a mélyedéseket. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Mindbe belehelyezek egy fél szem meggyet, amit letakarok marcipánnal. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

I made these bonbons as Christmas present - the filling is rather simple, but it takes time because of the soaking. Painting also took some time but of course it's easy to spend time with it if you don't have an airbrush...
When I prepared these, it seemed that we would have a white Christmas: a thick blanket of snow covered the city and after long years, finally I had hope. But of course the next day it all melted - at least we had some snow left until noon on 24 :)

Ingredients:
15-20 sour cherries
40 ml brandy or pálinka
100 gr marzipan
200 gr dark chocolate
food paint

Recipe:
I cut the cherries into two (and deseed them if needed), and soak them in the brandy. I leave them for an entire afternoon, then I pour off the brandy and squeeze most of the leftover juice out of the cherries.
I sprinkle gold luster into the cavities of the mold. With a piece of sponge, I paint half of them blue, then I paint the cavities with white. I temper the dark chocolate, I prepare the shells. I place a half cherry into each of them, which I cover with marzipan. Finally, I temper the dark chocolate and I seal the bonbons.

narancs-marcipán // orange-marzipan

Valójában több csoki is el van tárazva, hogy majd írjak róluk, de annyi minden történik egyszerre, hogy ritkán jutok el odáig, hogy írjak is. Utazások, konferenciák, munka, különböző projektek, na meg a könyvem, és a könyvbemutatók, ezzel kapcsolatos interjúk. Magával a könyvvel is rengeteg meló volt (pl. közel száz kép szerepel benne, amiket különböző forrásokból kellett összeszedni), de az ember nem is gondolná, hogy az interjúkra és egyéb promótevékenységre is mennyi idő el tud menni. Aztán persze hamarosan itt a nyár, amikor megint nem lehet majd csokizni a zsillió fok miatt :( No de addig is itt van az első a felgyűlt csokikból, ami egy jóbarátom születésnapjára készült :) Ő volt az aki kulcsszerepet játszott mostani létállapotom kialakításában, méghozzá azzal, hogy összeismertetett a párommal. Szóval nem csak ezt a csokit kapta, hanem még egy tortát is, amire készítettem dísznek egy csokimaszkot (állítólag azóta sem ette meg, pedig lassan meg fog punnyadni :D)

Hozzávalók:
50 ml narancslé
100 gr marcipán
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Kifacsarom és leszűröm egy narancs levét, ebből kimérek 50 ml-t. A marcipánt kis darabokra szaggatom, és összegyúrom a narancslével. Ízlés szerint lehet esetleg fahéjat, szegfűszeget is szórni bele.
A bonbonforma mélyedéseit összefröcskölöm narancs és rózsaszín festékkel. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a marcipánkrémmel, és kis időre hűtőbe teszem a formát. Végül a maradék temperált csokival lezárom a bonbonokat.

I reality, I have several chocolates in store to be written about, but so many things keep happening at the same time that I rarely have time to write. Traveling, conferences, work, various projects, and of course my book and the book launches, interviews. There was a lot of work with the book itself too (e.g. it contains close to a hundred photos which had to be obtained from different sources), but one wouldn't even think how much time the interviews and promotion takes up. And then summer is here soon, when I won't be able to make chocolate any more because of the trillion degrees :( But until then, here is the first one from among those in the store - I made these bonbons for a friend's birthday :) He was the one who played a key role in my current situation by introducing me to my boyfriend. So he didn't only get the chocolates, but also a cake with a chocolate mask decoration (which he still hasn't consumed even though soon it will go to waste :D)

Ingredients:
50 ml orange juice
100 gr marzipan
200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I squeeze the orange and sieve the juice, then take 50 ml apart. I tear the marzipan into little pieces and knead it together with the juice. You may also add cinnamon or clove.
I sprinkle orange and pink paint in the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the marzipan cream and place the mold in the fridge for some time. Finally, I seal the bonbons with the leftover chocolate.

Töklámpás // Jack-o-lantern

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lusta, részeges, ám ravasz kovács, bizonyos Sóher Jack. Nem tartották túl nagyra a faluban, ahol élt, mert mindenkit folyton átvert, és gonosz trükkökkel bosszantotta szomszédait. Híre eljutott a szomszéd falvakba, sőt, annál messzebb is: maga a Sátán is hallott róla! És miután a Sátán szerette azt hinni, hogy ő a legagyafúrtabb lény kerek e világon, úgy döntött, megnézi magának ezt a fickót, és elviszi a lelkét, nehogy már egy halandó ember legyen konkurencia!
El is ment, hogy megkeresse Sóher Jack-et. Egészen Írországig utazott, és ott egy apró kis faluban rálelt. Épp Halloween éjszaka volt, és Jack hazafelé sétált a korán leszálló, ködös sötétben, amikor egyszerre elétoppant kecskepatákon, kifent szarvakkal a Sátán.
- Én biz most magammal viszlek! - szólt a Sátán.
- Máris eljött az időm?! Hisz még félszáz éves sem vagyok! - kiáltott föl Jack. - Csak akkor adom oda a lelkemet, ha megihatok még egy utolsó sört.
- Egye fene, legyen így - egyezett bele a Sátán.
El is indultak a falu főterén álló kocsmába.
Jack kikérte a sörét, ám miután elfogyasztotta, végigtúrta a zsebeit, és segítségkérőn nézett a Sátánra. - Nincs nálam egyetlen buznyák sem! De szegény kocsmárost sem akarom itt hagyni úgy, hogy nem fizettem ki a sörömet, talán még eggyel lejjebbi bugyorba kerülnék a Pokolban miatta! Talán átváltozhatnál egy hatpennys érmévé, és miután fizettem, indulhatunk is.
A Sátán vállat vont, könnyedén átváltozott pénzérmévé. Jack megragadta és a tárcájába tette, az aprócska kereszt medalionja mellé.
- Te átkozott csaló! - szitkozódott a Sátán a tárcából. - Nem tudod, mit művelsz, azonnal eressz ki!
- Eszemben sincs! - nevetett Jack, és elindult hazafelé. Egész úton a Sátán átkozódását hallgatta, otthon aztán letette a pénztárcát a szekrényre, és békésen aludni tért.
Másnap reggel a Sátán, aki az egész éjszakát végigüvöltötte, egészen más hangon szólalt meg.
- Engedj ki, és megígérem, hogy csak egy év múlva viszem el a lelked!
- Tíz év! Tíz év múlva jössz értem, megértetted?! 
- Jó, jó, legyen tíz év. 
- Ígérd meg!
- Megígérem - felelte a Sátán, mire Jack kiengedte a tárcából. A Sátán kénes füst közepette jelent meg, rávicsorgott Jack-re, majd eltűnt.
Tíz év múlva a kapatos Sóher Jack éppen a kocsmából tántorgott hazafelé, amikor ismét megjelent előtte a Sátán. Azonnal tudta, hogy letelt az ideje.
- Máris eltelt a tíz év?! - siránkozott.
- Most aztán nincs kegyelem!! - a Sátán megragadta Jack gallérját és már vitte is magával.
- Várj, várj! - kiáltott Jack. - Hadd egyek egy utolsó falatot! Nézd, ott az az almafa, nem hoznál nekem egy almát? Ilyen állapotban örülök, hogy állni tudok, nemhogy fára másszak...
A Sátán gyanakodva nézett Jack-re. - De semmi trükközés!
Azzal már ott se volt. Felmászott a fára, de lemenni már nem tudott: Jack ugyanis azonnal ott termett, és egy keresztet vésett a fa törzsébe. A Sátán kénköves lángokat szórt haragjában. 
- Ezt még megkeserülöd te átkozott!
- Ígérd meg, hogy soha nem viszel magaddal, akkor elengedlek! - mondta Jack odalentről teljes nyugalomban. Mivel a Sátán már tudta, kivel van dolga, úgy gondolta, jobb hamar túllenni a dolgon.
- Megígérem, megígérem, csak engedj el!
Jack elégedetten vájta ki a keresztet a fa kérgéből, és mintha sosem lett volna, a Sátán el is tűnt.
Hosszú évek múltán Sóher Jack végül meghalt. Felment a Mennyországba, ám amint Szent Péter meglátta, kivel van dolga, azonnal intett: - Fel is út, le is út! Ilyen bűnös lélek ide nem teheti be a lábát!
Jack ekkor lement a Pokolba. Amikor bezörgetett, a Sátán kitárta a kaput és elnevette magát. - Hát te mit keresel itt?! Megegyeztünk, hogy nem viszem el a lelked, úgyhogy nem jöhetsz be a Pokolba!
- De hát akkor hová menjek?! - kérdezte kétségbeesetten Jack.
- Oda, ahonnan jöttél!
- Nagyon sötét van és hideg, nem adnál legalább egy kis fényt?
- Arról éppenséggel lehet szó - mondta a Sátán, és Jack kezébe nyomott egy füstölgő parázsdarabot egyeneset a Pokol legmélyebb bugyrából. Azzal a kapu döndülve bezárult.
Jack elővette a tarlórépát, amit a Mennyországból lefelé jövet egy ágyásból lopott, kivájta a belsejét és belehelyezte a parázsdarabot. Attól fogva arra ítéltetett, hogy csak vándoroljon, vándoroljon a sötétben pihenés nélkül, és csupán a lámpása szolgáltasson némi világosságot számára.
Ez a jack-o-lantern (azaz a töklámpás) igaz története.

Hozzávalók:
100 gr marcipán
60 ml szilvapüré
20 ml slivovica
3 csipet fahéj
200 gr étcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Ezt a díszítést már korábban kitaláltam, de most új technikával készítettem el, ami egyszerűbb is volt és az eredmény is mutatósabb.
Narancssárgával (illetve esetemben narancs és bronz keverékével) kifestem a bonbonforma mélyedéseit. Egy fogpiszkálóval az alapszínbe karcolom a töklámpás arcokat, illetve a "trick or treat" feliratot (nem feledve, hogy tükrözni kell az írást). Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat, és hűtőbe teszem a formát.
A szilvákat megmosom, megpucolom, majd leturmixolom. Egy kis fazékba kiszedek 60 ml-nyit, belereszelem a marcipánt és addig melegítem, amíg egynemű masszát kapok. Hozzákeverem a fahéjat és ízlés szerint slivovicát.
A bonbonhéjakat kiveszem a formából, 3/4-ig töltöm őket a marcipánkrémmel. Ezután ismét temperálok egy kis adag étcsokit, és egy-egy fél bonbon szélét ecsettel megkenve összeragasztom a feleket.

Once upon a time there was a lazy but shrewd old drunk called Stingy Jack. He was not held in high regard in his village as he always deceived everyone and played mean tricks on them. Stories told about him reached the neighboring villages and even further: even Satan himself had heard about him! And since Satan loved to believe that he was the dodgiest creature in the whole wide world, he decided to take a look at this fellow and take his soul - de Devil does not like competition after all!

He went to look for Stingy Jack and traveled all the way to Ireland, where he found him in a tiny village. It was the night of Halloween and Jack was walking home in the foggy dark when Satan himself appeared in front of him, with his goat hooves and horns.

"I am going to take you with me!" said Satan.

"Has my time come already?! I am not even fifty yet!" cried Jack. "I will give you my soul only in exchange for a last beer."

"To hell with it, let's go," agreed Satan.

They went to the pub at the central square of the village. Jack asked for a beer, however, when he was done, he dug through his pockets and looked at Satan. "I haven't got any money! But I don't want to leave the poor innkeeper without paying, I would have an even more severe punishment in Hell! Maybe you could change into a sixpence and after I paid, we can go."

Satan shrugged and easily turned into a coin. Jack grabbed it and put it in his purse, next to his tiny crucifix.

"Damned fraud!" swore Satan from the purse. "You have no idea what you are doing; let me go immediately!"

"No way!" laughed Jack and he went home. All way long he was listening to Satan's curses; at home he placed the purse on his drawer and he went to sleep.

The next morning Satan, who spent the whole night cursing and screaming, changed tactics.

"Let me go and I promise that I will leave you alone for a year."

"Ten years! You will claim my soul in ten years, understood?!"

"Alright, alright, ten years."

"Promise me!"

"I promise," answered Satan, to which Jack released him. Satan appeared among sulphurous foam, snarled at Jack then disappeared.

Ten years later the drunken Stingy Jack was stumbling home from the pub when Satan appeared again. He knew immediately that his time was up.
"Are the ten years gone?!" he cried.
"No mercy this time!" Satan grabbed Jack's collar and took him.
"Wait, wait!" pleaded Jack. "Let me eat one more bite! Look, there is that apple tree, would you mind bringing me one apple? I can barely stand, let alone climb trees...
Satan looked at Jack with suspicion. "No tricks this time!" he warned him.
And with that, he was gone. He climbed the tree but he could not go back down: Jack was there immediately and carved a cross into the bark of the tree. Satan was fuming with anger.
"You will regret this!"
"Promise me to never take my soul and I will let you go!" said Jack from down below. Since Satan knew what he was facing, he thought it would be better to get over it.
"I promise, I promise just let me go!"
Jack then carved the piece of bark with the cross out and as if he had never been there, Satan disappeared.
Many years later, finally Stingy Jack died. He went up to Heaven, but as soon as Saint Peter saw him, he shooed him away: "Get lost, such a sinful soul cannot enter this place!"
Then Jack went down to Hell. When he knocked, Satan opened the gate and burst out laughing. "What are you doing here?! We made a deal that I would not take your soul so you cannot enter Hell!"
"Then where should I go?" asked the desperate Jack.
"Back to where you came from!"
"It is dark and cold, could you give me a bit of light at least?"
"I could," said Satan and tossed Jack a smoking piece of ember ablaze with hellfire. Then the gates closed.
Jack took the turnip which he had stolen from a bed on the way down from Heaven, he carved it and placed the ember inside it. From that time, he was doomed to wander in the dark without a resting place, and only his lantern lit the way for him.
This is the true story of Jack-o-Lantern.

Ingredients:
100 gr marzipan
60 ml plum puree
20 ml slivovica
3 pinches of cinnamon
200 gr dark chocolate
food paint

Recipe:
I found out this decoration earlier, but now I recreated it with a new method, which was much simpler and the outcome is much more spectacular.
I paint the cavities of the mold with orange (or, in my case, the combination of orange and bronze). I scratch the jack-o-lantern faces and the "trick or treat" inscription into the basic color with a toothpick (don't forget that the writing must be mirrored). I temper the dark chocolate and I create the bonbon shells. I put the mold in the fridge.
I wash and clean the plums, then I blend them. I pour 60 ml of the puree into a small pot, grate the marzipan in it and I heat it until it becomes a creamy mass. I season it with cinnamon and slivovica.
I take the bonbon shells out of the mold. I fill them to 3/4 with the marzipan cream. Then I temper a small amount of dark chocolate and glue the hemispheres together by smearing tempered chocolate on the edges with a brush.

Mozart praliné

Létezik olyan ember, aki ne szeretné a Mozartkugelt?! És létezik olyan ember, aki képes lenne annyit enni belőle, mint én, mégsem ismeri a történetét? Persze azt mindenki tudja, hogy Mozart Salzburgban született és az édesség róla kapta a nevét, de hogy ki készítette az elsőt, milyen rétegeket tartalmazott, hogy lett ennyire elterjedt, azt már kevesebben.
Az ausztriai Paul Fürst korán árvasorra jutott, és nagybátyja nevelte, akinek édességboltja volt Salzburgban. Az üzletet Paul vette át, miután több helyen inaskodott - többek közt Budapesten is. 1890-ben készítette el először azt az édességet, ami később világhírnévre tett szert - és ahogy egyre népszerűbb lett, végül saját céget alapított.
Fürst azonban elkövetett egy nagy hibát: nem védette le az ötletét, így végül a Mozartkugel Salzburg jellegzetes helyi csemegéje lett, amit minden magára valamit is adó cukrászda és édességbolt átvett és gyártott. Természetesen tovább is variálták. Az eredeti édesség egy nugátkrémmel bevont, pisztáciával dúsított marcipángolyó, amelyet étcsokoládéban mártottak ki. Több gyártó azonban harmadik ízként csokis mogyorókrémet is társított a marcipánhoz. Ennek megfelelően évtizedek óta zajlanak perek a különböző cégek Mozartkugeljei elnevezése és megjelenése miatt. Az eredeti megegyezés szerint csak Fürst cége használhatja az Original Salzburg Mozartkugeln elnevezést, míg a többieknek más nevet kell adniuk. Továbbá csak a Mirabell (ma Mondelez) nevű gyártó készíthet kerek Mozartgolyókat, minden más cég termékének egyik oldala lapos kell legyen.

Namármost, én imádom a Mozartkugelt (akármilyen variációban). Úgyhogy most, hogy végre van saját aprítógépem, és már a többedik adag nugátkrémet gyártom le, nem hagyhattam ki, hogy elkészítsem a saját verziómat. Hosszú idő óta először vettem egy új polikarbonát formát, amelynek jó mélyek a mélyedései - így elfért három réteg töltelék is a csokiban. A nugátot és a pisztáciamarcipánt sima marcipánnal egészítettem ki - NYAMI

Hozzávalók:
70+50 gr házi marcipán
25 gr pisztácia
70 gr nugátkrém (mogyoró, cukor, olívaolaj)
200 gr étcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
50 gr marcipánt és 25 gr megtisztított pisztáciát az aprítógépbe teszek és alaposan összedarálok. Elkészítem a nugátkrémet: 150 gr pirított mogyorót és 150 gr cukrot addig darálok, míg krémes állagú nem lesz. Hozzáadok 6 kiskanál (kb 30 ml) olívaolajat, még egyszer összedarálom. Az így kapott krémből veszek 70 grammnyit.
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát. A bonbonhéjak aljába teszek egy réteg marcipánt, arra egy réteg nugátot, végül arra egy réteg pisztáciamarcipánt. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat. Amikor készen kipotyognak a formából, ecsettel vékonyan megfestem a tetejüket arany lüszterrel. Kész is a Mozart praliné - abbahagyni az evést azután már nem lehet :D

Is there such a person who doesn't like Mozartkugeln?! Is there such a person who could eat as much of it as me and still doesn't know its story? Of course everyone knows that Mozart was born in Salzburg and the confection got its name after him, but less people know who made the first one, what kind of layers it had and how it became so popular.
The Austrian Paul Fürst became orphaned quite early and he was raised by his uncle, who had a confectionery in Salzburg. Paul took over the business after training in several places - among others, in Budapest too. He created the sweets which later became world famous in 1890 - and as it got more and more popular, he even established his own company.
However, Fürst made a mistake: he didn't apply for patent to protect his idea, therefore the Mozartkugel became Salzburg's typical delicacy, taken over and produced by every confectionery. Quite naturally, they created new variations. The original candy contained a marzipan ball enriched with pistachio, covered in nougat and dipped in dark chocolate. Several producers added a third flavor, the combination of nougat and chocolate. And obviously, for decades, disputes have erupted concerning the names and appearance of the Mozartkugeln of various companies. According to the original agreement, only Fürst's company can use the name Original Salzburg Mozartkugeln, while others must choose other names. Additionally, only Mirabell (today Mondelez) can produce round Mozartkugeln, every other company's product must have a flat side.

Now, I adore Mozartkugeln (whichever variation). Therefore now that I have my own food processor, and have made several portions of nougat cream, I couldn't miss creating my own version. I've bought a new polycarbonate mold whose cavities are deep enough to house three layers of fillings. I combined the nougat and pistachio marzipan with pure marzipan - YUMMY

Ingredients:
70+50 gr homemade marzipan
25 gr pistachio
70 gr nougat (hazelnut, sugar, olive oil)
200 gr dark chocolate
luster dust

Recipe:
I put 50 gr marzipan and 25 gr peeled pistachio in the food processor and grind them. Then I prepare the nougat cream: I grind 150 gr roasted hazelnut and 150 gr sugar until they get a creamy consistence. I add 6 small spoon (ca 30 ml) olive oil and mix them again. I take 70 grams of this cream.
I temper the dark chocolate and pour it in the mold. I place one layer of marzipan in the bottom of the chocolate shells, then one layer of nougat cream and finally a layer of pistachio marzipan. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. When they fall out of the mold, I paint a thin layer of gold luster on the top of each praline. There you have your Mozart praline - but be aware that you won't be able to stop eating them :D

eper-marcipán // strawberry-marzipan

A három legjobb dolog a világon: csoki, marcipán, eper (na jó, a sárgadinnye is dobogós :D). Mivel szerencsére megérkezett az eperszezon, és ennek megfelelően folyamatosan azt esszük, elkerülhetetlen volt, hogy csoki is készüljön vele. Ezúttal ismét csináltam házi marcipánt is, immár tanulva a múltkori adag hibáiból (pl. sokkal finomabbra daráltam a mandulát), tehát ez lett a harmadik összetevő :)

Hozzávalók:
140 gr házi marcipán
200 gr étcsoki
4-5 nagy szem eper

Elkészítés:
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát, a felesleget kirázogatom, majd pihentetés után a hűtőbe teszem a formát. Amikor a csokicsészék megszilárdultak, kiszedem őket a formából. Kb. 3/4-ig megtöltöm őket marcipánnal (egyszerűen belenyomkodom a marcipángalacsinokat). Az eperszemeket megmosom, megszárítom, aztán apró kockákra vágom. A marcipán tetejére halmozom őket, úgy, hogy bőven befedjék. Kész is az isteni tavaszi finomság!

The three best things in the world: chocolate, marzipan, strawberry (OK, melon is also on the list :D). Since strawberry season has arrived, we constantly eat that, so it was unavoidable to make some chocolate with it, too. This time I prepared marzipan too, after learning from the mistakes of the last batch (e.g. I ground the almonds for a longer time); this was the third main ingredient :)

Ingredients:
140 gr home-made marzipan
200 gr dark chocolate
4-5 big strawberries

Recipe:
I temper the dark chocolate and fill the cavities of the mold; then I shake out the excess. I place the mold in the fridge. After the chocolate cups get solid, I take them out of the mold. I fill the cups to 3/4 with marzipan (I simply push small marzipan balls into them). I wash and dry the strawberries, then I cut them up into small cubes. I pile them on top of the marzipan so that they cover it entirely. Your amazing spring treat is ready!

Valentine

Valentin napra volt egy pár ötletem talonban, amiket végre megvalósítottam. Az egyik egy csokiból készült fonott kosárka, a másik pedig a házi marcipán, amit mindössze négy hozzávalóból készítettem el. A bonbonok töltelékei már nagyjából mind szerepeltek a blogon, ezért ezeket most külön nem írom le. Vannak köztük egyszerű rózsás ganache-sal, áfonyás-levendulás krémmel, mangós krémmel és sós karamellel töltöttek. Igazából a töltelékek egy másik projekthez (is) készültek, ezeket egyelőre azért sem akarom külön megosztani.

Csokikosár hozzávalók:
100 gr tejcsoki
lüszterpor
ceruza, sütőpapír

Elkészítés:
Először megtervezem a kosárkát: először egy 7 cm-es oldalú négyzetet rajzoltam fel sütőpapírra, majd a kosár oldalait külön-külön 7-7 cm-es alappal, 6 cm-es oldalhosszúsággal rajzoltam meg. Valójában elég egyet megszerkeszteni ezek közül, azt sablonként használva a többit - mivel a sütőpapír amúgy is átlátszó - át lehet kopírozni. Továbbá rajzoltam még egy szív formát is, a kosár tervezett oldalmagasságához igazítva.
Temperáltam a tejcsokit és habzsákba töltöttem, majd gyors mozdulatokkal többször körbehúztam a kosár egyik oldalát, két "merevítő" vonalat is húztam bele függőlegesen, aztán vízszintesen kezdtem megrajzolni a "vesszőket", amikből a kosár készült. Ugyanígy jártam el a kosár aljánál és a többi oldalánál, igyekeztem elég sűrűre "rajzolni" a vesszőket, de azért hagyni néhány lyukat is köztük. A szívet is hasonló módszerrel készítettem el.
Amikor az oldalak megszáradtak, lehúztam őket a papírról, majd elővettem 4 kisebb poharat, az egyiket a kosár alap mellé állítottam. Nekitámasztottam a kosár egyik oldalát, és megnéztem, milyen szögben kell majd állnia, hogy hozzá tudjam illeszteni egy másik oldalát is. Ebben a szögben ecsetre kent temperált csokival hozzáragasztottam az alaphoz. A következő pohárral kitámasztottam a kosár szomszédos oldalát, amit szintúgy hozzáragasztottam az aljhoz, valamint a már álló oldalhoz is. A hátralévő oldalakat ugyanígy rögzítettem, végül vártam negyed órát, hogy a csoki egészen megszilárduljon. Akkor elvettem a poharakat, és voilá! Kész is volt a kosár. Utoljára bronz lüszterrel befestettem a csokiszívet, és olvasztott csokival felragasztottam az egyik oldalra.

Marcipán hozzávalók:
200 gr mandula
200 gr porcukor
50 ml víz
mandulaaroma
rózsaméz

Elkészítés:
Ha héjas mandulával dolgozunk, érdemes előbb 3-4 percre lobogó forró vízben főzni, így könnyen lejön a héja. Utána egy napig szárítani kell.
Összedarálom a mandulát, a porcukor felét kimérem és hozzáadom. Én a darálóban elegyítettem a már felaprított mandulát és a cukrot is. Egy tálba szórom, hozzáadok két kiskanálnyi mandulaaromát és egy kiskanálnyi rózsamézet. A maradék porcukorból és fél deci vízből szirupot főzök, amit óvatosan adagolok a mandulához. Elkezdem gyúrni az egészet, és közben addig öntöm hozzá a szirupot, amíg megfelelő (formázható, de nem túl folyós) lesz az állaga. Golyókat formázok a marcipánból, meghempergetem őket kakaóporban.

I had some spare ideas for Valentine's day, which I finally realized. One of them was a wicker basket made of chocolate, the other one home-made marzipan which I prepared of only four ingredients. Most of the fillings of the bonbons have already been shared on this blog, therefore I won't write about them now. There are some filled with a simple rose ganache, others with blueberry-lavender cream, mango cream or salty caramel. Since I made these fillings for another project (too), that's another reason why I don't want to share them just now.

Chocolate basket ingredients:
100 gr milk chocolate
luster dust
pencil, parchment paper

How to prepare:
First, I design the wicker basket: I drew a square of 7 cm sides on the paper, then the sides of the basket with a 7-7 cm basis and 6 cm height. In reality it is enough to design one side, which can be used as template - as the parchment paper is transparent, it is easy to copy 3 more of it. Additionally, I drew a heart shape, whose size was adjusted to the height of the planned basket.
I tempered the milk chocolate and poured it in a piping bag. Then with quick movements, I drew the edges of one of the side panels and I also drew two more vertical lines which would serve as "braces". Afterwards, I drew short horizontal lines which would give the pattern of the wickerwork. I did the same with the bottom of the basket and the rest of the side panels; I tried to make the "wickerwork" dense but occasionally leaving some holes in it too. I made the heart with the same method.
When the sides were ready, I peeled them off the paper, then I took 4 smaller glasses and set one of them next to the bottom of the basket. I leaned one of the side panels to the glass and checked the right angle with which another side panel could join it. I glued the first side panel to the basis in this very angle, using tempered milk chocolate and a brush. I used the next glass to support the second side panel and glued that one to the basis, then to the first side panel too. I used the same method for the other two sides, then I waited 15 minutes until the chocolate set. Then I put away the glasses and voilá! The basket was ready. Finally, I painted the chocolate heart with bronze luster and glued it on one side of the basket with melted chocolate.

Marzipan ingredients:
200 gr almond
200 gr icing sugar
50 ml water
almond aroma
rose honey

Recipe:
If you use almonds which are not peeled, first boil them in hot water for 3-4 minutes, afterwards you can peel it easily. Then you need to dry them for a day.
I grind the almonds and add half of the icing sugar, too. I used the food processor to mix them properly. I pour the almond in a bowl, I add two small spoons of almond aroma and one spoon of rose honey. I add 50 ml water to the leftover sugar and I make sugar syrup of it. I add small portions of this syrup to the almond while I keep kneading it. I add the syrup until the consistency of the marzipan becomes perfect (shapeable but not runny). I shape small balls and roll them in cocoa powder.

galaxis csoki

Hambei, az öreg kertész öregkorára az apjától örökölt kertes házba vonult vissza, ahol napjait a kert gondozásával töltötte. Különösen a kert díszét, a szilvafát szerette: ez a különlegesen szép fa furyo szilvafa volt, amelynek neve fekvő sárkányt jelent japánul, és nagy megbecsülésnek örvend, sőt, bizonyos esetekben hódolnak is nekik. Hambei fája pedig kiváltképp mutatós volt, így nem csoda, hogy újra és újra ajánlatokkal keresték meg a tehetős emberek, akik mind a saját kertjük díszének akarták. Akármennyit is kínáltak érte, Hambei mindőjüket elutasította, mivel maga is büszke volt a fára, ráadásul az apjától örökölte, aki pedig még az ő apjától. A furyo lett a társa; tavasszal alig várta, hogy virágokat bontson, a nyári melegben a lombja alatt pipázgatott, ősszel pedig gondozta és metszette.

Egy nap aztán a császár udvarába is eljutott a szilvafa híre, és az egyik dainagon, a császár egy tanácsosa úgy döntött, megveszi. Elküldte hát követét, Kotaro Narusét, hogy beszéljen az öreg Hambei lelkére. Amikor Kotaro bejelentette, miért jött, Hambei tanácstalanul toporgott. Mégis hogyan utasíthatná vissza egy ilyen hatalmas ember ajánlatát?

- Nem adom el a szilvafát, semmi pénzért - jelentette ki végül.

- Nem is mondtam, hogy meg akarom venni - felelte Kotaro. - Azt mondtam, azért küldtek, hogy rendezzem el, hogy a szilvafát a dainagon palotájába szállítsák, ahol illően fogadnák. Épp úgy, mint egy menyasszonyt. Tán nem lenne elég megtisztelő ez a szilvafa számára? Hallgass rám, és tégy eleget a dainagon kívánságának!

Hambei erre nem tudott mit felelni, nem utasíthatta vissza ezt a kérést. - Uram, a kívánságot teljesítenem kell, azonban mondd meg a dainagonnak, hogy a fa ajándék, mivel el nem adhatom.

Kotaro elégedetten adta át neki a dainagon által küldött aranyakat: - Amint az szokás, az ajándékért cserébe ajándék jár. Fogadd el ezt tőlem!

Hambei nem akarta átvenni a pénzt, azonban Kotaro meggyőzte őt, és végül távozott.

Amint eltűnt, Hambei már meg is bánta, hogy engedett Kotaro kívánságának. Mintha csak a saját leányát adta volna el! A bűntudat és szomorúság miatt aznap este nem bírt elaludni. Éfjél felé járt már az idő, amikor kiáltozva berohant hozzá a felesége.

- Piszkos vénember, mit tettél, ráadásul a te korodban?! Ne hazudj nekem, mondd el, ki az a lány ott kint, honnét szedted?!

Hambei nem értette, miről van szó, de a feleségét követve kiment az ajtóhoz. Odakint egy gyönyörű, fiatal leány állt zokogva.

- Ki vagy te? - kérdezte Hambei.

- A szilvafa szelleme vagyok, akit oly sok éven át gondoztál és szerettél, akárcsak atyád te előtted. Hallottam, hogy a dainagon kertjébe leszek szállítva - igazán nagy megtiszteltetés, nem is panaszkodom, de igencsak elszomorít, hogy itt kell hagynom a kertedet, ahol oly sokáig éltem. Nem lehetne, hogy még egy kicsit itt maradjak? Kérve kérlek, hadd maradjak!

- Ígéretet tettem, hogy szombaton elküldelek a dainagon kertjébe, de én is szeretem, hogy itt vagy. Nyugodj meg, megpróbálok tenni valamit - ígérte Hambei.

Ennek hallatán a leány letörölte könnyeit, és eltűnt a szilvafa törzsében.

Amikor azon a bizonyos szombaton Kotaro és vele a dainagon fényes küldöttsége megérkezett, Hambei elmesélte nekik, mi történt, visszaadta a pénzt, és megkérte Kotarot, hogy mondja meg urának: igazán sajnálja, de nem adhatja oda a szilvafát.

Kotaro feldühödött: - Túl sokat ittál, vagy csak megpróbálsz becsapni? Hogy merészeled sértegetni a dainagont? Nem tartod meg a szavad?! Ez esetben megöllek, és erővel veszem el a fát!

Előhúzta a kardját, és már épp lesújtott volna az öregemberre, amikor a fa szelleme ismét megjelent.

- Jobban tennéd, ha engem ölnél meg, én okoztam ezt az egész bajt. 

- Nem hiszem el, hogy a szilvafa szelleme vagy, biztosan csak egy öreg rókáé. Kívánságod parancs: előbb akkor téged öllek meg! - kiáltotta Kotaro, és felé vágott a kardjával.

A leány eltűnt, ugyanakkor a szilvafa egyik ága recsegve letörött.

Kotaro ekkor belátta, hogy Hambei igazat mondott. Bocsánatot kért az öregtől.

- Elviszem ezt az ágat a dainagonnak, és elmesélem, mi történt - mondta.

Hambei így megmenekült a szilvafa szellemének közbenjárása révén, a dainagont pedig igen megindította a történet, és visszaküldte az aranyat Hambeinek, hogy jóvá tegye az okozott kellemetlenséget. A Kotaro vágása nyomán megsérült szilvafa azonban hamarosan elszáradt és meghalt.

Hozzávalók:

60 gr aszalt szilva

40-50 ml Unicum

50 gr marcipán

15 ml tejszín

200 gr étcsoki

lüszterpor

Elkészítés:

Az aszalt szilvát kis darabokra vágom, és egy kis tányérban annyi Unicumot teszek hozzá, amennyi épphogy elfedi. Egy napig hagyom ázni. Kis adag tejszínt felmelegítek, felolvasztom benne a marcipándarabokat. A szilvához keverem.

Arany és bronz lüszterporral galaxisokat festek a bonbonforma mélyedéseibe, majd össze is fröcskölöm kissé, hogy csillagokat is kapjak. Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonforma mélyedéseit. Miután a burkok megszilárdultak, megtöltöm őket a szilvás krémmel, és hűtőbe teszem a formát. Néhány óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

When he got old, Hambei, the gardener retired to the estate he had inherited from his father, where he spent his days with tending the garden. He especially loved the jewel of the garden, the plum tree: this beautiful tree was a furyo plum tree, whose name means lying dragon in Japanese. Such trees were highly appreciated, moreover, in certain cases even venerated. Hambei's tree was particularly spectacular, no wonder that wealthy people, who wanted it for their own garden, made him offers from time to time. However large sums were offered, though, Hambei refused to give it to anyone, since he was proud of his tree, in addition, he inherited it from his father and he from his own father. The furyo became his companion; in spring he could hardly wait for it to blossom; in summer heat he would sit under its crown, smoking his pipe; in autumn he tended it and pruned it.
One day the stories about the tree reached the Emperor's court and a dainagon, one of the Emperor's counsellors decided to buy it. He sent his envoy, Kotaro Naruse to persuade the old Hambei. When Kotaro announced why he came, Hambei was perplexed. How could he refuse the offer of such a high personage?
"I will not sell the plum tree for any price," he stated finally.
"I did not say that I wanted to buy it," said Kotaro. "I said I was sent to make arrangements that the plum tree be conveyed to the palace of the dainagon, where it will be welcomed with due ceremony. Just like a bride. Would not it be an honour for the plum tree? Listen to me and grant the dainagon's wish!"

Hambei ran out of arguments; he could not refuse this request. "Sir, I must grant your wish, however, tell the dainagon that the tree is a gift for I cannot sell it."
Kotaro was satisfied and gave him the gold that the dainagon sent. "As it is customary, you shall get a gift for a gift. Accept this from me!"
Hambei did not want to take the money, however, Kotaro convinced him and finally, he left.
As soon as he disappeared, Hambei regretted what he had done. As if he had sold his own daughter! That night he could not go sleep due to the remorse and sadness. It was around midnight when his wife ran into his room, shouting.
"You filthy old man, what have you done, and at your age?! Do not lie to me, tell me, who is that girl outside, where did you find her?!"
Hambei did not understand what she was talking about, but he followed his wife to the door. Outside a beautiful, young girl was standing, sobbing.
"Who are you?" asked Hambei.
"I am the Spirit of the Plum Tree, which you have tended and loved for so many years, just like your father before you. I heard that I shall be removed to the dainagon's garden - it is a great honour, I am not complaining, but I am indeed grieving that I must leave your garden where I have lived for so long. Could I stay a little bit more? Please, let me stay!"

"I made a promise that I would send you off to the dainagon's garden on Saturday, but I also love to have you here. Calm down, I will try to find out something," promised Hambei.
Hearing this, the girl dried her tears and disappeared into the stem of the plum tree.
On that Saturday, when Kotaro and the illustrious delegation of the dainagon arrived, Hambei told them the whole story, returned the money and asked Kotaro to tell his lord: he was very sorry, but he could not give him the plum tree.
Kotaro got angry. "Have you drunk too much or are you trying to fool me?! How dare you insult the dainagon? You will not keep your word?! In that case I will kill you and take the tree by force!"
He drew his sword and was about to cut him off, when the Spirit of the Tree appeared again.
"You had better kill me, as I caused all this trouble."
"I do not believe that you are the spirit of the plum tree, you must be that of an old fox. Your wish shall be granted: I will kill you first!" shouted Kotaro and cut her.
The girl disappeared, at the same time one of the branches of the plum tree broke off crackling.

Kotaro then realised that Hambei had told the truth. He apologised to him.
"I will take this branch to the dainagon and will tell him what happened," he said.
Thus Hambei was saved by the Spirit of the Plum Tree. The dainagon was moved by the story and sent the gold back to Hambei to compensate the trouble caused. However, the plum tree, injured by Kotaro's cut, soon withered and died.

Ingredients:

60 gr dried plum

40-50 ml Unicum

50 gr marzipan

15 ml cream

200 gr dark chocolate

lustre dust

Recipe:

I cut up the dried plum into small pieces and pour as much Unicum on them which covers them. I let them soak for a day. I warm up a small amount of cream and melt the marzipan pieces in it. I mix it with the plum.
With gold and bronze lustre dust I paint galaxies in the cavities of the mould, then I sprinkle it too in order to get stars. I temper the dark chocolate and prepare the shells. When they get solid, I fill them with the plum cream and place the mould in the fridge. Some hours later I take it out, I temper the leftover dark chocolate and seal the bonbons.

eper-marcipán // strawberry-marzipan

Ezt a receptötletet innét vettem, de jelentősen átalakítottam, saját ízlésnek megfelelően :) Mivel épp akadt itthon - merő véletlenségből, ugye :D - egy adag marcipán, ezért úgy voltam vele, miért ne?! 

Úgy vélem, ebben a receptötletben van potenciál, csak egy kis fantázia és kézügyesség kell hozzá. El tudnám képzelni például pisztáciás vagy épp tejcsokis-rózsaborsos krémmel is, és a díszítés is ezerféle lehet cukorkonfettitől kezdve az eredeti receptben szereplő áfonyaszemig.

Hozzávalók:

12 szem eper

3 evőkanál mascarpone

15 ml tejszín

50 gr marcipán

70 gr tejcsoki

Elkészítés:

Az epreket kicsumázom, megmosom, letörölgetem és sütőpapírra állítom (ha feldőlne, akkor épp csak egy kicsit le kell vágni az aljából). Kereszt alakban bevágom az eprek tetejét.

Kimérem a mascarponét. Egy kis fazékba öntöm a tejszínt, és beleaprítom a marcipánt. Felmelegítem, és addig kevergetem, amíg el nem olvad a marcipán. Ekkor a mascarponéhoz öntöm, alaposan összekeverem, és beteszem a hűtőbe. Ha áthűlt, kiveszem, és habzsákba töltöm. A habzsák csövét óvatosan az epreken ejtett bevágásokba illesztem, és megtöltöm őket a krémmel.

Végül temperálok egy adag tejcsokit, és habzsákba töltve megcsíkozom az epreket. Kis hűtés után kész is a mennyei finomság. Vigyázat, addiktív!

I found this recipe idea on one of the popular Hungarian recipe collection sites, but I adapted it to my taste :) Since I had some marzipan at home - a total accident - I thought, why not?!

I think this recipe has potential, you only need a bit of imagination and dexterity. I could imagine it with pistachio cream or milk chocolate-rose pepper cream; and the decoration could be adapted too, candy confetti or blueberry etc.

Ingredients:

12 strawberries

3 spoons of mascarpone

15 ml cream

50 gr marzipan

70 gr milk chocolate

Recipe:

I clean and wash the strawberries then dry them and place them on parchment paper (in case they are not stable, I cut a little bit off the bottom). I carefully cut in the top of the strawberries in a cross shape.

I put the mascarpone in a bowl. Then I pour the cream in a pot, chop up the marzipan and throw it in it. I warm it up and stir it until the marzipan melts. I combine the liquid with the mascarpone and mix the two. I put the bowl in the fridge. When the cream cools down, I spoon it in a piping bag; I carefully push the tube into the cuts on the strawberries and fill them with the cream.

Finally I temper some milk chocolate and pouring it into a piping bag, I draw lines on the strawberries. After a bit of cooling, the amazing treat is done. Be careful, it's addictive!

málna-marcipán // raspberry-marzipan

Kertünkben nő egy szelíd málnabokor; az ágak végein egész nyáron egymás után bukkanak elő és mosolyognak a világra a kedves, vörös málnaszemek. Nem egyszer megpillantottam már a tündért, aki a bokorra vigyáz - polírozza a gyümölcsöket, hegyezi a málna apró tüskéit, harmattal fényesítgeti a leveleket. Persze, hogy kíváncsi volt, amikor a bokor terméséből csokit készítettem. Sikerült is lencsevégre kapni, amint a málnamarcipános bonbonokat vizsgálgatta :)

Hozzávalók:

50 gr marcipán

25 ml málnapüré

150 gr tejcsoki

Elkészítés:

A málnaszemeket szitán átpasszírozom. Beletördelem a marcipánt, majd felrakom melegedni, és addig kevergetem, míg masszává nem áll össze.

Temperálom a tejcsokit, kiöntöm a csokiforma mélyedéseit. Amikor megszilárdultak a kis csészék, kiveszem őket a formából, és megtöltöm a málnás krémmel.

A gentle raspberry bush is growing in our garden; the kind, red raspberries ripen one after the other and smile at the world from the end of the sprigs all summer long. I've observed the fairy, who takes care of the bush more than once - she polishes the fruits, sharpens the tiny thorns, rubs the leaves with dew. Of course she was curious when I made chocolate from the fruits of the bush. I managed to take a photo of her while she was examining the bonbons with raspberry-marzipan :)

Ingredients:

50 gr marzipan

25 ml raspberry puree

150 gr milk chocolate

Recipe:

I press the raspberries through a sieve. I tear the marzipan into small pieces, throw it into the puree, put it on the stove and stir it until it becomes a smooth mass.

I temper the milk chocolate and prepare the chocolate cups. When they get solid, I take them out of the mould and fill them with the raspberry cream.