pisztácia // pistachio

Az embereket sokféleképp lehet csoportosítani, én most egy igen egyszerű  dichotómia mentén osztom fel a különböző személyiségeket: vannak a törődő/szeretetteljes és a leszarom típusú emberek. Törődőek azok az emberek, akik azokkal is emberként bánnak, akik nem a közeli barátaik közé tartoznak. Nem csesznek ki velük, nem veszik semmibe őket, nem lépnek át rajtuk. A leszarom típusú emberek azok, akik úgy tesznek, mintha a barátaid lennének, de amint útjaitok elválnak, elfelejtenek: eltűnik az a (vélt vagy valós) melegség, ami korábban köztetek létezett, és ha újból találkoztok, legfeljebb csak felszínes beszélgetésre telik. Leszarom típusú az az ember, aki bevon a projektjébe, belefektetsz időt, energiát, aztán az illető eltűnik, és utólag derül ki, hogy nélküled csinálta meg, szólni erről viszont elfelejtett. Leszarom típusú az is, aki a saját diákjának direkt nem gratulál, miután az sikeresen befejezi tanulmányait. Leszarom típusú az, aki más munkáját ellopja és azzal ékeskedik, aki ha meghallja, hogy másnak milyen ötlete van, "kölcsönveszi" azt és úgy tesz, mintha mindig is az övé lett volna. 
Persze helyzettől függően is változhat, hogy valaki épp melyik kategóriának megfelelően cselekszik - mint ahogy nincs egyöntetűen jó meg rossz ember sem, legfeljebb trendek. De úgy gondolom, hogy igen sokan vannak, akik bár barátaik, családtagjaik irányába igen könnyen fordulnak empátiával, az út mentén élő hajléktalannal szemben (hogy csak egy példát mondjak) ezt már nem tudják megtenni - és nem is akarják. Az egésznek a pikantériája pedig, hogy sokszor az ember csak utólag jön rá, hogy egy leszarom típussal hozta össze a sors, amikor már késő, és megtörtént a sérülés. Szóval kívánok mindenkinek bölcsességet, hogy még időben észrevegye, ha a másik ilyen, és ha netán ő maga csábulna el a leszaromság irányába, inkább ne tegye, mert nem tudhatja, kinek és milyen mértékű fájdalmat okoz vele.

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
150 gr pisztáciapaszta
pisztáciatöret

Elkészítés:

Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Megvárom, míg megszilárdul a csoki, azután megtöltöm házi készítésű pisztáciapasztával. Hűtőbe teszem kis időre, utána a maradék csokit ismét temperálom, és lezárom a bonbonokat. Miután kipottyantak a formából, ecsettel egy-egy kis petty olvasztott étcsokit teszek a bonbonokra, amit megszórok pisztáciatörettel.

There are many ways to classify people; now I'll divide personalities based on a simple dichotomy: there are caring/affectionate people and not-give-a-shit type of people. Caring are those who treat everyone like humans, not only their close friends. They don't mess up with them, they don't despise them, they don't step over them. The not-give-a-shit type of people are those who pretend to be your friends but as soon as your ways part, they forget you: that (imagined or real) warmth that existed between you disappears and when you meet again, the best you can have is small talk. The not-give-a-shit type of person involves you in his/her project, you invest time and energy in it, then s/he disappears and you get to know later on that s/he finished the project without you, but forgot to tell you that. The not-give-a-shit type of person is the one who does not congratulate his/her own student once the student successfully finishes his/her studies. The not-give-a-shit type of person is the one who steals others' work and boasts around with it; the one who upon hearing others' plans, "borrow" those plans and then pretends as if they had always been his.

Obviously, given the circumstances, one can act according to either category - just like there's no purely good or bad person, only trends. But I believe that there are many, who turn to their friends and family with empathy, however, when it comes to the homeless person on the side of the road (to give an example), they cannot do the same - and they are not willing either. The worst is that in many cases one realizes that they face a not-give-a-shit type, when it's too late and the damage is done. So I wish everyone wisdom to realize that the other person is like that; and if you yourself are tempted to not give a shit - well, don't do that because you cannot know whom you will hurt.

Ingredients:
200 gr dark chocolate
150 gr pistachio paste
pistachio nibs

Recipe:

I temper the dark chocolate and prepare the bonbon shells. I wait until they set, then I fill them with home-made pistachio paste. I put the mold in the fridge for a while, then I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons. After they fall out of the mold, I paint a small fleck of melted dark chocolate on the bonbons and glue pistachio nibs on it.

eper-pisztácia // strawberry-pistachio

Ez a bonbon attól különleges, hogy kétféle íz és textúra egyesül benne. Az epres ganache lágy, krémes, édes, míg a pisztáciapaszta szemcsés, tömény, kissé sós. Yin és yang. Az összhangot kívül igazi színkavalkáddal fejeltem meg: rózsaszín, piros, zöld, ahogy az dukál :D Tavasz egy harapásra!

Hozzávalók:
120 gr pisztácia
2 kiskanál kókuszolaj
40 ml eperpüré
egy kiskanál vaj
10 ml tejszín
80+200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Először a pisztáciapasztát készítem el. A pisztáciákat meghámozom, a száraz  barna héjat is lefejtem. Apírtógépbe szórom, és addig aprítom, míg krémes nem lesz. Ekkor hozzáadom a kókuszolajat, még egy picit keverem, és kész is.
Az epreket lepasszírozom, a léből kimérek 40 ml-t. Hozzáöntöm a tejszínt. Felolvasztok 80 gr tejcsokit egy kiskanál vajjal. Ezt az eperhez öntöm, és addig kevergetem, míg lágy krémet nem kapok.
Kitisztítom a csokiforma mélyedéseit. Előbb zöld festékkel összefröcskölöm a mélyedéseket; ha ez megszáradt, akkor szivaccsal egy kis pirosat pacsmagolok az aljukba. Végül rózsaszínnel festem össze őket. Temperálok 200 gr tejcsokit, kiöntöm a formát. Hűtőbe teszem, míg a csoki megszilárdul. Ezután előbb az epres krémből töltök bele, majd arra következik a pisztáciapaszta. Visszateszem a hűtőbe a formát egy órára, végül temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

The speciality of these bonbons is the meeting of two different flavors and textures. The strawberry ganache is soft, creamy, sweet, while the pistachio paste is grainy, dense and slightly salty. Yin and yang. The outside of the bonbons is a cavalcade of colors as it is fitting: pink, red, green :D Spring in a bite!

Ingredients:
120 gr pistachio
2 small spoons of coconut oil
40 ml strawberry puree
a small spoon of butter
10 ml cream
80+200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
First, I prepare the pistachio paste. I peel the pistachios and get rid of the dry brown skin too. I put them in a food processor and shred them until they get a creamy texture. Then I add the coconut oil and stir them a bit.
I press the strawberries through a sieve and take 40 ml of the juice. I add the cream to it. I melt 80 gr milk chocolate with a small spoon of butter. I combine this mixture with the strawberry puree and stir it until I get a soft cream.
I clean the mold. First, I sprinkle green paint in the cavities and when it gets dry, I smear a bit of red in the bottoms. Finally, I paint the cavities with pink. I temper 200 gr milk chocolate, I prepare the shells. I place the mold in the fridge until the chocolate sets, then I fill the shells first with the strawberry ganache, then with the pistachio cream. Again, I put the mold in the fridge for an hour. Finally, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.