mandarin // tangerine

Hosszú ideje várom, hogy végre legyen mit várnom :) Persze ez elég ellentmondásosan hangzik, de aki tudja, mennyire szeretem a karácsonyt, az azt is tudja, hogy minden évben már hetekkel-hónapokkal korábban készülök rá: hogy fogom feldíszíteni a lakást, milyen csokikat készítek majd, kinek milyen ajándékot veszek stb. És ez a várakozás olyan kellemessé teszi az adventi időszakot - minden nap egy kicsit meg lehet valósítani a tervekből :)

Az első ide kapcsolódó, adventi csoki mandarin és gyömbér felhasználásával készült, és egy olyan díszítési módot alkalmaztam, amit már nagyon régóta terveztem elkészíteni, mivel véleményem szerint pont ilyen ünnepi alkalomhoz illő. Ja és persze itt a karácsonyi mesém első része is, hiszen azzal is készültem - szerves része a ráhangolódásnak! A mesét a recept alatt találjátok :)

Hozzávalók:
egy mandarin
70 gr tejcsoki
két csipet gyömbérpor
egy kiskanál vaj
150 gr étcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Előbb a burkok díszítését készítem el: papírcsíkot ragasztok a mélyedések közepébe. Fekete ételfestékkel összespriccelem a mélyedéseket, és amikor a kakaóvaj kezd megszilárdulni, eltávolítom a papírcsíkokat. Végül arany és bronz keverékével festem be a mélyedéseket.
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát.
Egy kis tálkába kifacsarom a mandarint, hozzákeverek 70 gr olvasztott tejcsokit és a vajat. Végü szórok bele - ízlés szerint - néhány csipet gyömbért. A töltelékkel megtöltöm a csokiburkokat. Mehet a hűtőbe a forma, majd fél óra múlva előveszem, temperálom a maradék étcsokit és lezárom a bonbonokat.

Leila toppantott.
– Nem kell ez a vacak!
Édesanyja felszisszent, édesapja homoka ráncokba szaladt.
– Utálom a karácsonyt! – Leila durcásan ökölbe szorította a kezeit, kis arca maga volt a megátalkodottság.
– Mars a szobádba! – szólt rá az apja. – Nem kapsz desszertet. Az ajándékok is itt maradnak!
Leila felhúzta az orrát, elfordult, és sértődött trappolással elvonult. Nem is baj, nem kell neki karácsonyi puding meg sütemény. Neki a tökéletes ajándék kellett volna, már hónapok óta kinézte a játékbolt kirakatában. Oly csodás volt, egy igazi kis babapalota, apró bútorokkal, konyhafelszereléssel, a babákhoz illő ruhácskákkal, és valódi, működő karácsonyi fényekkel. Nap nap után leste a boltot, valahányszor arra járt iskolába menet, nem tudott betelni az antik hatású, aranyra lakkozott kis karszékekkel, a villogó, vörös-zöld lámpácskákkal, s lelki szemei előtt látta, hogy festene a szobájában – megkoronázná hatalmas játékgyűjteményét, és minden barátnője irigyelné!
Aztán egy nap a babaház eltűnt a kirakatból. Leila csak a finom karácsony esti vacsora után látta viszont, amikor mohó várakozással letépte a csillogó karácsonyfa alatt álló hatalmas dobozról az ajándékpapírt.
– A babaház! – kiáltott fel ragyogó szemmel, és még gyorsabb mozdulatokkal, türelmetlenül bontogatta a csomagot. A csodás játék minden várakozását felülmúlta: a kicsi bútorok közelről még szebbek voltak faragott, részletes díszítésükkel; a babák még sokkal kedvesebbek nagy szemeikkel, fésülgethető hajukkal, s az apró gardróbban katonásan sorakoztak a ruháik. Hanem amikor öröme betetőzéseként Leila fel akarta kapcsolni a palota díszkivilágítását… semmi nem történt. Hiába nyomkodta a gombot, a fények nem gyulladtak fel. Édesapja mellé térdelt, hogy megvizsgálja a szerkezetet, de ő sem találta a baj forrását.
– Elvisszük Anti bácsihoz, ő biztosan meg tudja szerelni – vigasztalta Leilát.
– De nekem most kell! – biggyesztette a száját a kislány. Miért nem értik meg a szülei, hogy a babaház a fények nélkül olyan, mint a karácsonyfa a csúcsdísz nélkül! Hisz anélkül semmi értelme az egésznek! Leila csalódott és haragos volt, s most hálóingében az ablakában ült, dacosan, mert tudta, hogy az elszenvedett igazságtalanság és kiábrándultság miatt úgysem jönne álom a szemére. Térdeit átkarolva bámulta a kertben gomolygó ködöt, és magában füstölgött. A kopasz fákon túl még épp látta a kapu oszlopán álló lámpa pasztellszín fénykörét, azon túl a park sötétsége üresen ásított. Leila megborzongott. Milyen jó itt a meleg szobában! Nem szívesen lenne most kint ilyen időben.
A lenti kakukkos óra elütötte az éjfélt. Leila lekászálódott a párkányról, azzal az elhatározással, hogy bebújik az ágyba. Ám a gyomra másképp gondolta: éhesen kordult meg. Talán… talán a konyhában még van pár szelet sütemény az asztalon.
Papucsát az ágya előtt hagyva mezítláb osont le a lépcsőn a nagyszobába. A kandalló parazsa meleg, sejtelmes fénybe vonta a karácsonyfát, amelynek üde, meghitt illata betöltötte a szobát. Leila odalépett a babaházhoz. A félhomályban még szomorúbbnak tűnt, mint egy ékszereitől megfosztott királylány.
Leila neszezést hallott a túlsó sarokból. Rémülten bámult a sötétbe, ösztönösen a babaház mögé húzódott. Halk, puha nesz, aztán egy sötét kis folt jelent meg az ablakon át beszűrődő félhomályban: Müzli, a barna foltos nyuszi, Leila kis kedvence.
– Hát te hogy jöttél ki a ketrecedből? – suttogta Leila, és előbújt rejtekhelyéről.
Müzli felé fordult, aztán az ajtó felé ugrált.
– Hé, hová mész?! – szólal meg Leila, s utána sietett.
Csak akkor vette észre a furcsa fényt, amikor épp lehajolt volna a nyusziért. Felegyenesedett. Szikrázó-tündöklő, színeváltó csillag úszott lassan tova a téren, épp a kertkapu előtt. Oly szép, oly ragyogó volt, hogy Leila szíve megdobbant. Gondolkodás nélkül húzta fel a csizmáit, magára kapta prémes téli kabátját. Müzliről megfeledkezve nyitotta ki az ajtót, s előbb tétován, majd egyre inkább felbátorodva szaladt végig a kerti úton. A kovácsoltvas kapu megnyikordult, ahogy kitárta. Kilépett a térre. Körbenézett – a fénygömb a fenyegetően magasodó, a sűrű ködben fekete óriásoknak tűnő fák között sziporkázott.
Egy árny ugrált el Leila előtt.
– Müzli! – kiáltott fel a kislány, és felkapta a nyulat.
– Eressz el! – mérgelődött Müzli, a karjában kapálózva.
Meglepetésében Leila leejtette őt. Müzli két lábra állt előtte, s rosszallóan folytatta: – A nevem egyébként sem Müzli, hanem Jasper von Hareington.
Leila hátrált egy lépést.
– Te tudsz beszélni?... – kérdezte elhalón.
Jasper-Müzli lekicsinylően horkantott.
– Minden állat tud. Évente egyszer, karácsony éjszakáján – azzal visszaereszkedett négy lábra, és elugrált a park felé.
– Hé, várj! Hová mész?! – kiáltott fel Leila, és utánaeredt.
– A fény! – hallotta a ködpamacsokon túl Jasper hangját. – Hisz azt akarod a babaházadnak, nem igaz?!
Leila gondolkodás nélkül követte őt – be a sötét fák közé…

I've been waiting for such a long time to have something to look forward to! :) I know it sounds contradictory, but those who know how much I love Christmas, also know that I start preparing weeks-months in advance: how I'll decorate the apartment, what kind of chocolates I'll make, which presents I'll buy etc. And this anticipation makes the advent period so pleasant - every day a part of the plans can be realized :)

The fist advent chocolate was prepared with tangerine and ginger and I used a decoration technique which I've planned to try for a long while, since I believe it is fitting a festive moment such as this.

Ingredients:
one tangerine
70 gr milk chocolate
two pinches of powdered ginger
eone small spoon of butter
150 gr dark chocolate
food paint

Recipe:
First I make the decoration of the bonbons: I paste a paper stripe in the middle of the cavities. I sprinkle the cavities with black food paint and when the cocoa butter starts to set, I remove the paper stripes. Finally, I paint the cavities with the mixture of gold and bronze.
I temper the dark chocolate and I prepare the shells.
In a small bowl, I squeeze the tangerine and combine it with 70 gr milk chocolate and butter. I also add some pinches of ginger. I fill the shells with the cream. I put the mold in the fridge; half an hour later I take it out, I temper the leftover dark chocolate and cap the bonbons.

vadcseresznye // wild cherry

A múltkori adag másik szereplője: a vadcseresznye bonbon :) Cseresznye és chili - ezzel a párossal nem igazán lehet mellélőni. Ezúttal két réteg töltelék került a burokba; friss gyümölcszselé és sötét, krémes chilis ganache.

Hozzávalók:
120+60 gr étcsoki
egy kiskanál vaj
chili
agaragar
70 ml cseresznyelé
vörös csillám, lüszterpor

Elkészítés:
A bonbonforma mélyedéseibe egy-egy adag fehér lüsztert kenek körkörös mozdulatokkal. Ezután következik a rózsaszín, majd egy leheletnyi lila.
Temperálok 120 gr étcsokit, elkészítem a burkokat. Majd jöhet az első réteg: a zselé. Az összeturmixolt cseresznyét leszűröm, és 35 ml-nyit kimérek belőle. Felteszem forrni, közben hozzászórok egy csipet agaragart. Amikor az feloldódott, leveszem a tűrzől a lét, és belekeverek két csipet chilit. Addig kevergetem, míg szobahőmérsékletűre hűl, akkor betöltök fél-fél kiskanálnyit a bonbonhüvelyekbe. 
Elkészítem az étcsokis ganache-t: a maradék cseresznyeléhez hozzákeverek 60 gr olvasztott étcsokit, egy kiskanál vajat és 3-4 csipet chilit. Amikor szép sima krémet kapok, befedem a zselés tölteléket vele. A formát hűtőbe teszem egy órára, azután kiveszem és a maradék temperált étcsokival lezárom.
Végül egy-egy vörös csillám darabkát ragasztok a csokik tetejére egy kis olvasztott étcsokival.

The second round that I made last time: wild cherry bonbons :) Cherry and chili - a combination that hard to mess up. This time two layers were put in the shell; fresh fruit jelly and a dark, creamy chili ganache.

Ingredients:
120+60 gr dark chocolate
one small spoon of butter
chili
agar
70 ml cherry juice
red glitter, luster dust

Recipe:
With circular movements, I paint a layer of white luster in the cavities of the mold. Then comes the pink and a dash of lavender.
I temper 120 gr dark chocolate and I prepare the shells. Then the first layer is the jelly. I sieve the blended cherries and take 35 ml of the juice. I heat it with a pinch of agar until it starts boiling. When that dissolves, I turn off the stove and I add two pinches of chili in the liquid. I stir it until it cools to room temperature, then I pour half a spoonful of it into every bonbon shell.
I prepare the dark chocolate ganache: I combine the leftover cherry juice with 60 gr melted dark chocolate, a small spoon of butter and 3-4 pinches of chili. When I get a nice smooth cream, I cover the jelly filling with it. I put the mold in the fridge for an hour, then I cap the bonbons with the leftover tempered dark chocolate.
Finally I glue one piece of red glitter on the top of each bonbon.

mandulás álom // almond dream

Alig várom a karácsonyt. Az év legszebb időszaka, és végre módunk lesz pihenni egy kicsit, meg talán elfeledkezni a sok nehézségről, ami ebben az évben történt. Rettentő fárasztó volt ez az időszak, talán a covid miatti folytonos aggodalom, de a túl sok munka miatt is, és túl keveset láttam a szeretteimet. Remélem, ez jövőre változni fog - most már úgy néz ki, van remény egy hatékony vakcinára is :)
Persze így nem az igazi a csokizás sem, hogy nincs kinek vinni; de azért mindig elfogy, ha csinálok :D A legutóbb kétféle csoki készült: vadcseresznye és mandulás álom. Ez itt az utóbbi receptje :)

Hozzávalók:
30 gr sós, pörkölt mandula
10 ml tejszín
30+150 gr fehércsoki
ételfesték

Elkészítés:
Mozsárban porrá töröm a mandulát. Megolvasztok 30 gr fehércsokit vízgőz fölött, majd a tejszínnel együtt a mandulához keverem.
Díszítem a bonbonhéjakat: némelyikbe színes pettyeket festek, másokba pedig fél-fél kiskanálnyi temperált étcsokit öntök. Megrázogatom a formát, hogy az étcsoki elterüljön, és szabályos legyen a pereme. Amikor megszilárdult, arannyal összespriccelem a mélyedéseket, majd mohazölddel festem meg őket. A hűtőbe teszem a formát, megvárom, amíg az étcsoki darabkák teljesen áthűlnek. Ezután óvatosan kiszedem őket a formából - így szabályos színes csíkot kapok a mélyedések szélein.
Temperálok 150 gr fehércsokit, elkészítem a bonbonhéjakat. Megtöltöm őket a mandulás krémmel, egy fél órára hűtőbe teszem a formát, azután a maradék temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.

I can barely wait for Christmas. It's the most beautiful time of the year and finally we'll have the chance to relax a bit and maybe forget all the difficulties that happened in this year. It's been an exhausting period, maybe because of the permanent distress due to covid, but also because of too much work and I didn't see my loved ones as much as I would've liked. I hope this will change next year - now it seems that there's hope for an effective vaccine :)
Of course, making chocolate is not the same when there's no one to bring it to; still it always disappears whenever I make some :D Last time I prepared two different kinds: wild cherry and almond dream. This is the recipe of the latter :)

Ingredients:
30 gr salted, roasted almonds
10 ml cream
30+150 gr white chocolate
food paint

Recipe:
In a mortar, I crush the almonds until they become fine dust. Above steam, I melt 30 gr white chocolate and I mix it with the almond and the cream.
I adorn the bonbon shells: I paint colorful dots in some of them, and in the others, I pour a little bit of tempered dark chocolate (ca. half a small spoon). I shake the mold so that the dark chocolate spreads and the fringes become smooth. When it sets, I sprinkle gold in the cavities, then I paint them with moss green. I put the mold in the fridge and wait until the dark chocolate gets completely solid. Then I carefully take them out of the mold - thus I get the even, colorful stripes on the edges of the cavities.
I temper 150 gr white chocolate and I prepare the shells. I fill them with the almond cream and place the mold in the fridge for half an hour. Then I cap the bonbons with the leftover tempered white chocolate.

erdei gyümölcs - pisztácia // fruit of the forest - pistachio

Azt hiszem mindenki egyetért velem abban, hogy az idei évet alapvetően a pandémia határozta meg. Folyton erről szóltak a hírek, nekünk meg alkalmazkodni kellett egy új életmódhoz: kevesebbet járunk ki, akkor is maszkot viselünk, és megállás nélkül motoszkál az ember agyában, hogy mi van ha most elkapom, mi lesz ha a családom vagy a barátaim kapják el?! 
Nekem nehéz volt hozzászokni ehhez az állandó stresszfaktorhoz, és épp mire hozzászoktam, bedurrant a második hullám, még sokkal több napi új esettel és halottal :( És a körülöttem lévők közül is egyre többen kapják el. Az egyik legjobb barátom sem úszta meg, és épp a születésnapját is koronásan töltötte otthon. Gondoltam, azért ne maradjon ki a jóból, összeállítottam neki egy kis ajándékcsomagot, amiben persze csoki is volt :) És aztán maszkban a kerítés két oldaláról beszélgettünk...

Hozzávalók:
25 ml erdei gyümölcs lé
15 ml szederpálinka
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
15 szem pisztácia
150 gr étcsoki
kakaóvaj, ételfesték

Elkészítés:
Szitán átpasszírozom az erdei gyümölcsöt, a léjéhez hozzáadom a pálinkát. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd a léhez keverem.
Egy mozsárban apró darabokra töröm a megpucolt pisztáciaszemeket.
Ezután jön a bonbon héja: előbb rózsaszín ételfestékkel megfestem a szivecskék egyik oldalát, és egy kicsit átspriccelek a másik oldalra is. Amikor ez megszáradt, a másik oldalt mohazölddel festem be. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Előbb az erdei gyümölcsös krémmel töltöm meg, annak a tetejére szórok egy réteg pisztáciát. Hűtőbe helyezem a formát, és egy óra múlva veszem csak ki. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat.

I believe everyone would agree that this year has been defined by the pandemic. It was a constant topic in the news, and we had to adjust to a new way of life: we went out less, even then we had to wear masks and the thought "what if I catch it", "what if my family members or my friends will catch it" was permanently bugging.
For me, it was hard to get used to this constant stress factor and by the time I got used to it, a second wave hit us with way more new cases per day and higher death toll :( And more and more people contract the virus around me. Among them one of my best friends; moreover, he had to spend his birthday at home, suffering from corona. I thought I'd compile a small package for him, in which I also put some chocolate :) And then we were talking from the two sides of the fence, wearing masks...

Ingredients:
25 ml fruit of the forest juice
15 ml blackberry pálinka
70 gr white chocolate
one small spoon of butter
15 pistachios
150 gr dark chocolate
cocoa butter, food paint

Recipe:
I pass the fruits through a sieve and I add the pálinka to the juice. Above steam I melt the white chocolate and the butter and combine them with the juice.
I crush the clean pistachios in a mortar.
Then come the bonbon shells: first, I paint one side of the hearts with pink, and I sprinkle a bit of pink on the other sides as well. When this layer sets, I paint the other side with moss green. I temper the dark chocolate and I prepare the shells. First, I fill them with the fruit of the forest cream, and on the top of that, I add a layer of crushed pistachio. I place the mold in the fridge and an hour later I temper the leftover dark chocolate and cap the bonbons.

Variációk gránátalmára // pomegranate variations

Perszephoné éhségsztrájkba kezdett. Hiába kínálta fel neki az Alvilág legízletesebb falatait Hádész, nem volt hajlandó enni, csak azt hajtogatta, hogy haza akar menni az anyjához, Démétérhez. Hádész kezdte feladni a küzdelmet a csökönyös lánnyal - érthetetlen, miért akarna fölmenni, amikor ott túl sok a fény és a szín -, Perszephoné pedig már sorvadozott az éhségtől, szépséges haja kifakult, orcája beesett, bőre elvesztette az egészséges pírt. Ám ekkor Hádésznak eszébe ötlött a megoldás. Ezüsttálcán rubinszínű lédús magvakat kínát fel neki, és Perszephoné végre némi habozás után a kezébe vett egyet, és megette. Mosoly ült ki az arcára, megevett még egy szemet, meg még egyet... Démétér ragyogón és fenségesen jelent meg az Alvilág kapujában, és zengő hangon követelte a leányát Hádésztól.
- Beleevett az ételembe - vont vállat az Alvilág istene. - A szabályok szerint ezután többé nem hagyhatja el a birodalmam.
Démétér szeme villámokat szórt haragjában, a két isten vitatkozásának hangjai betöltötték az Alvilág termeit és barlangjait.
- Elég! - szólt közbe Zeusz - az Olümposzról termett ott, kissé zilált, ám pompás öltözékben. - A szabály valóban úgy szól, ahogy Hádész mondta. Ám mivel Perszephoné a gránátalma magoknak csak egy részét ette meg, ezért az esetében nem alkalmazható teljesen. Az év egy részét az Alvilágban fogja tölteni, a másikat pedig anyjával a föld fölött. Nem okozhattok többé ilyen éhínséget, mint most, amikor Démétér gyásza miatt semmi nem termett a földön!
Ezzel eldöntetett: Perszephoné minden tavaszt az anyjával töltött, kivirult a táj és gazdagon termett a búza, a zöldség és a gyümölcs. Ősszel pedig visszatért az Alvilágba férjéhez, Hádészhoz. Így játszott közre az évszakok kialakításában a gránátalma.

Persze a görög mítoszon kívül ez a gyümölcs különleges színe és magjai miatt számos más kultúrában is jelentőségre tett szert: a pusztában vándorló zsidóknak Mózes felderítői gránátalmát hoztak az Ígéret Földje termékenységének bizonyságául, míg Salamon állítólag a gránátalma koronájáról mintázta a saját koronáját. Egyes hagyományok szerint az Édenkert tiltott gyümölcse is gránátalma volt.
Örményországban a menyasszonyoknak adtak gránátalmát, amelyet a falhoz kellett vágniuk: a szétszóródó magok biztosították a gyermekáldást. Kínában is termékenységi jelkép volt, míg az iszlám hagyományban a gránátalma fogyasztása megtisztítja az embert a féltékenységtől, gyűlölettől és irigységtől.
Végül Iránban Esfandiyar herceg nevéhez kötődik a gránátalma. A herceg segített Zarathustrának a vallás terjesztésében, ezért cserébe a Mennyből származó láncot és páncélt kapott tőle. A lánc még a démonokat is meg tudta kötözni, míg a páncélzat legyőzhetetlenné tette a harcos herceget. Esfandiyar gránátalmát evett a csaták előtt, ebből merített erőt, és így vált a perzsa legendák egyik legnagyobb hősévé.

A minap vettünk egy gránátalmát, annak levéből készült egy nagy adag csoki. Többféle tölteléket is készítettem hozzá, mert nem akartm egyik ötletet sem veszendőbe menni hagyni.

Hozzávalók:
gránátalma-hibiszkusz:
40 ml gránátalmalé
két kiskanál szárított hibiszkuszvirág
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
gránátalma-rebarbara:
200 gr rebarbara
40 ml gránátalmalé
100 ml víz
4 kiskanál cukor
fűszerek: gyömbér, kardamom, szegfűbors, ánizs, szerecsendió, fahéj, bors
agaragar
200 gr fehércsoki
arany és rózsaszín ételfesték

Elkészítés:
Először a bonbonhéjakat készítem el: arany lüszterrel összefröcskölöm a forma mélyedéseit, majd amikor megszáradtak a pettyek, rózsaszínnel befestem az összes mélyedést. Temperálok 200 gr fehércsokit, majd kiöntöm a formát.
Ezután jöhetnek a töltelékek. Először 40 ml gránátalmalét összeöntöm a szárított hibiszkusszal, és felforralom. Leszűröm a lét, majd hozzákeverem az olvasztott fehércsokit és az olvasztott vajat. Félreteszem.
Megpucolom a rebarbarát és felaprítom. Egy deci vizet felmelegítek, beleszórom a fűszereket, nagyjából mintha forralt bort készítenék. Hozzáadom a rebarbarát, és addig forralom, amíg meg nem puhul, el nem kezdenek leválni a szálai. Közben belekeverek egy kis cukrot is. Ebből a befőttből veszek ki 70 gr-nyit, amibe beleöntöm a gránátalmalét, és turmixolom. Visszateszem főni, beleszórok két csipet agaragart. Néhány percnyi forralás után elzárom a tüzet, és kevergetve hűtöm ki a tölteléket. Amikor szobahőmérsékletű, de még nem zselésedik, megtöltöm vele a csokiburkok egy részét. Egy másik adag burokba pedig hibiszkuszos krémet teszek, és mehet a forma a hűtőbe. Egy óra múlva kiveszem, és lezárom a bonbonokat.

Persephoné started a hunger strike. Even though Hades offered her the most tasty delicacies of the Underworld, she was not willing to eat; she only repeated over and over that she wanted to go home to her mother, Démétér. Hades started to give up the fight with the stubborn girl - why would she want to go up where there's too much light and color -, and Persephoné was withering away from hunger - her beautiful hair faded, her cheeks were hollow, her skin lost its healthy blush. But then Hades thought of a solution. He offered crimson seeds to her on a silver plate and Persephoné, after a moment of hesitation, finally took and ate it. She smiled, ate another one and then another one... Radiant and majestic Démétér appeared at the gate of the Underworld and demanded Hades to release her daughter.
- She ate my food - shrugged the God of the Underworld. - According to the rules, she cannot leave my realm anymore.
Démétér's eyes flashed with anger; the sounds of the dispute of the two gods filled the halls and caves of the Underworld.
- Enough! - interrupted Zeus - he came from the Olympus in a somewhat disheveled but magnificent robe. - The rule is indeed as Hades said so. But since Persephoné ate only a part of the pomegranate seeds, it cannot be applied fully in her case. She will spend half of the year in the Underworld, and in the other half, she will be with her mother, above ground. You cannot cause such famine anymore like now, when due to Démétér's mourning, nothing was growing.
And thus it was decided: Persephoné spent every spring with her mother, then plants blossomed and crops, vegetables, fruits were growing. In autumn, she returned to her husband in the Underworld. This is how the pomegranate played a role in the origin of the seasons.

Of course, thanks to its peculiar color and seeds, this fruit gained importance in other cultures too: for the Jews wandering in the desert, the scouts sent out by Moses brought pomegranate as a proof of the fertility of the Promised Land, while Solomon is said to have designed his crown based on the pomegranate's crown. According to legend, the forbidden fruit of the Eden was also a pomegranate.
In Armenia, brides are given pomegranate, which they have to throw against a wall: the scattering seeds ensured future children. In China, too, it was a fertility symbol, while in Islamic tradition, consuming pomegranate cleansed people of jealousy, hatred and envy.
Finally, in Iran, the pomegranate is connected to Prince Esfandiyar. The prince supported Zarathustra in spreading the religion and in exchange he was given a chain and armor made in Heaven. The chain had the power to bind even demons, while the armor made the prince an invincible warrior. Esfandiyar ate pomegranate before battles, from which he gained strength and thus became one of the greatest heroes of Persian legends.

A couple of days ago we bought a pomegranate; from its juice I made a big portion of chocolate. I prepared various fillings because I didn't want to forget any of my ideas.

Ingredients:
pomegranate-hibiscus:
40 ml pomegranate juice
two small spoons of dried hibiscus flower
70 gr white chocolate
one small spoon of butter
pomegranate-rhubarb:
200 gr rhubarb
40 ml pomegranate juice
100 ml water
four small spoons of sugar
spices: ginger, cardamom, allspice, anise, nutmeg, cinnamon, pepper
agar
200 gr white chocolate
gold and pink food paint

Recipe:
First, I prepare the bonbon shells: I sprinkle the cavities of the mold with gold luster, then when the flecks get dry, I paint all the cavities with pink. I temper 200 gr of white chocolate and I pour it in the mold, then get rid of the excess.
Then come the fillings. First, I pour the dried hibiscus in 40 ml pomegranate juice and I boil it. I sieve the juice and mix it with melted white chocolate and butter. I put it aside.
I clean the rhubarb and cut it into pieces. I warm up 100 ml water and add the spices, just like when preparing mulled wine. I also add the rhubarb and simmer it until it gets soft and starts to break down. In the meantime I combine it with a bit of sugar. I take 70 gr from this compote, in which I pour the pomegranate juice and blend it. I put it back on the stove and add two pinches of agar. After boiling it for a couple of minutes, I turn off the stove and cool the filling while stirring it. When it cools down to room temperature but does not start to jellify, I fill a part of the shells with it. I fill the other portion of the shells with the hibiscus cream and I put the mold in the fridge. An hour later I take it out and seal the bonbons.