Advent IV

Hajaj, már a negyedik advent vasárnapnál tartunk! Minden év elején megállapítom, hogy most egy egész év áll előttünk - és mindig tudom, hogy milyen gyorsan el is fog telni. Most is pont így volt, és bár az év háromnegyedét félig vagy teljesen lezárva töltöttük a korona miatt, azért így is izgalmas és eseménydús volt. Mily szerencse, hogy létezik az internet, és a technológia segítségével az ember akkor is tudja tartani a kapcsolatot másokkal, amikor épp utazni nem lehet! Ez segített a disszertációm megvédésében, számtalan munkában és néha a családdal való kapcsolattartásban is. De azért remélem jövőre már nem leszünk ennyire röghöz kötöttek... Most viszont nincs más hátra, mint készülni a karácsonyra, és élvezni a hátramaradt néhány napot, amiket végre szeretteink körében tölthetünk 💖

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
két narancs leve
agaragar
100 gr pisztácia
20 gr porcukor
2 kiskanál pisztáciaolaj

Elkészítés:
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Kifacsarom a narancsokat, és amikor a csoki már megszilárdult, a narancslét felforralom egy teáskanálnyi agaragarral. Hűtés közben kevergetem a lét, míg szobahőmérsékletű nem lesz, ekkor félig megtöltöm a csokicsészéket, majd a hűtőbe teszem a formát.
A pisztáciát megtisztítom, aprítógépbe teszem a porcukorral és a pisztáciaolajjal együtt. Addig darálom, amíg krémes állagú pasztát nem kapok. A pasztából a csokicsészékbe adagolok úgy, hogy teljesen befedje a narancszselét.
Levágok egy megfelelő nagyságú darabot a transzferfóliából. Temperálom a maradék étcsokit, a bonbonokra öntöm. Ráillesztem a fóliát, majd egyszer lehúzom a spaklival, úgy, hogy a fóliát közben a helyére szorítom.

Hosszan-hosszan húzódott a tó a téli nap bágyadt fényében csillogva, akár egy nemes hajadon ódon tükréből elveszett darab. Dombok-hegyek alkották míves keretét, a kopár tájban szétszóródott gyöngyszemeknek tűntek a meszelt falú házikókból álló falvak, kisvárosok.
A Szél szabadon száguldozott a magas égben, összekavarva, elszédítve a hópelyheket.
- Tulajdonképpen hová tartunk? – kérdezte Hópehely Hanna, míg ide-oda pörgött egy alacsonyan szálló, tépett hasú szürke felhő és fentebb sikló, hófehér társa között.
- Valahová, ahol örülni fognak neked – susogta a Szél.
A cakkos tópartból, a víztükörből kivált egy sötétebb csík, s ahogy közeledtek, úgy vastagodott-telt, míg végül egy félsziget alakját öltötte. A Szél lejjebb ereszkedett, magával sodorva a hópihéket, így Hanna már láthatta az alvó elefántot mintázó dombot is. Mögötte újabb tó tükre csillant: a tavon és a félszigeten belül egy kisebb tó! Hanna átröpült a sziklás-erdős dombok felett, és megpillantott egy mocsarat: zsombékok közt megbúvó kicsi vízmozaikokat, hol a sárga, száraz nádban bujkáló madarak rikoltoztak. Párhuzamos sorokban szőlőtőkék tagolták a tájat, köztük kitaposott utak, vadcsapások. A kis tó partján szarvasok lépkedtek méltóságteljesen, és az egész látványt barna dombok fogták közre.
A félsziget túloldalán az egyik dombtetőn hófehér templom ült, alatta csendes falucska bújt meg. Itt a Szél megfordult, és visszaröpítette Hannát és a társait az alvó elefánthoz hasonló dombok felé. Amint átbucskáztak rajta, végig egy avarlepte erdei úton, elhagyatott házak közé érkeztek. A kertekben télre bebugyolálva aludtak a rózsatövek, száraz görönggyel borított, üres veteményesek várták a tavaszt, még a fű is sárgultan pihent, szinte meg se rezzent a Szél pajkos csipkelődésére. Csupán a magas, ezüstszín fenyők suttogtak, mint titkok tudói, zöld tűlevelük a Szél kócos sörényét fésülgették.
A félszigeten túl ismét felbukkant a nagy tó, s a távoli dombok felett vöröslő szemként hanyatlott le a Nap. Amint beállt a korai félhomály, a falucska néhány házának ablakában, ajtaján fények ragyogtak fel. Füst szállt a kéményekből, beszélgetés és edénycsörömpölés meghitt zaja hallatszott a falak mögül.
Hanna a Szél szárnyán bejárta a kavicsos kis utcákat, végignézte a kedves kis házakat, bekukkantott a kivilágított ablakokon, ahol háziasszonyok sürögtek, a karácsonyi vacsora forró párája elhomályosította az üveget, a családfők és gyerekek karácsonyfát díszítettek, ajándékokat csomagoltak, a nagytakarítás utolsó mozzanatait végezték, vagy épp az asztalt terítették.
A Szél levitte őt egészen a vízpartra, ahol a nádas az este titkairól susogott, az erdő fái alatt megült a köd és a homály. Hosszú út vezetett végig a falu első házai előtt, rajta egy vidáman beszélgető család sétált; egyikük babakocsit tolt.
- Odanézzetek, esik a hó! – kiáltott fel az asszony, és lehajolt a kocsihoz, hogy megigazítsa a kupoláját. Hópehely Hanna kíváncsian repült közelebb. A kocsiban alaposan bebugyolálva feküdt egy kisbaba, kék szeme tágra nyílt, ahogy az első hópelyheket megpillantotta. Kezecskéire babzoknit húztak kesztyűként, de most addig ügyeskedett, hogy a bal kezéről lehúzta, Kinyúlt a kupola alól a hóesésbe, szája vidám mosolyra húzódott.
- Most lát életében először havat – súgta a Szél.
A baba Hanna felé nyújtotta kis kezét, ő pedig leereszkedett egészen addig, hogy hozzáért az egyik ujjbegyéhez. A kisfiú a bizsergető hideg érzettől felkacagott – ez volt az utolsó hang, amit Hópehely Hanna hallott.

Oh gosh it's the fourth Advent Sunday already! In the beginning of every year I always think that now we have an entire year ahead - and I always know that it'll pass by so quickly. It was the same this year, too; and even though we spent at least 3/4 of the year in quarantine due to corona, it was still exciting and eventful. How lucky that the internet exists and one can keep in touch with others with the help of technology even if traveling is impossible! It helped with the defence of my dissertation, innumerable jobs and sometimes even keeping in touch with my family, too. But I still hope that next year we won't be so immobile... And now there's nothing else left but getting ready for Christmas, and enjoying the days left which we can finally spend with our loved ones 💖

Ingredients:
200 gr dark chocolate
two oranges
agar
100 gr pistachio
20 gr caster sugar
2 small spoons of pistachio seed oil

Recipe:
I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I squeeze the oranges and when the chocolate sets, I boil the orange juice with a teaspoon of agar. While I cool it, I stir it until it reaches room temperature. Then I fill the chocolate cups halfway and I put the mold in the fridge.
I clean the pistachios and put them in a food processor together with the caster sugar and the pistachio seed oil. I grind them until I get a creamy paste. I put small portions into the cups in a way that they cover the orange jelly.
I cut off an appropriate piece of the transfer sheet. I temper the leftover dark chocolate and pour it on the bonbons. I place the transfer sheet on the mold and I scrape it off once while I press down the sheet.