Advent III

Advent ezüstvasárnap, szél, csoki, zene, gyertyák...

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
50 gr aszalt szilva
20-30 ml slivovica
70 gr diókrém
transzferfólia

Elkészítés:
Az aszalt szilvákat kis darabokra vágom, egy pohárkába teszem és felöntöm slivovicával. Fél napig ázni hagyom.
A transzferfóliát méretre vágom és belehelyezem a mágneses formába. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Amikor megszilárdult a csoki, minden burok aljába 4-5 szilvadarabkát teszek. Ezeket lefedem a diókrémmel. Temperálom a maradék étcsokit és lezárom a bonbonokat.

- Mennyi fény! Mennyi torony! Mennyi tető! – kiáltott fel Hópehely Hanna, amint a levegőben kavargott egy város felett.
Lemenőben volt a nap – már igen rövidek voltak a nappalok; annál hosszabb a félhomály és az éjszaka. Sorra fénylettek fel az utcai lámpák; a templomok, nagyobb terek és épületek narancsszín díszkivilágítást nyertek. A Szél végigsüvítette Hannát a hidak fényében ragyogó folyó felett.
- Az a híd! – a hópehely megfordult röptében, mire a Szél visszafújta. – Milyen sok szobor! És az őrtornyok a két végén!
Zeneszó szállt a híd felől, nyüzsögtek rajta az emberek, ahogy kissé beljebb, a torony lábánál is. Hanna hópihe testvérei áradva szóródtak szét, porcukorként lepve be a mézeskalács-házakat.
- Óh, hát ezért jöttünk erre, itt fogok földet érni! – kacagott Hanna.
A Szél sejtelmesen hallgatott, és befújta őt a város közepére, egy hatalmas térre, ahol a soktornyú templom lábánál kórus énekelt karácsonyi dalokat a vásárban nézelődő embereknek. Hanna azt se tudta, merre nézzen, alig tudott betelni a látnivalókkal. Az évszázadok által ott felejtett sötét, méltóságteljes templomépület, tornyán az egész lényének ellentmondó aranyszín gömbökkel; a tér közepén álló szoborcsoporton csimpaszkodó gyerekek, forralt bort iszogató emberek, kiknek arcára a vásár fényei húztak vidám maszkot, óriási, aranyba öltöztetett karácsonyfa, a teret körülálló házak falain őrködő lovagok, vízköpők és egyéb szerzetek… és az épület, amelynek falán csudálatos szerkezet csillogott. Hanna többször is körberepülte, alaposan szemügyre vette a mutatókat, a fényes, színes számlapot, a jeleket.
- Mi ez? – kérdezte barátjától, a Széltől.
- Asztronómiai óra. Nemcsak az időt mutatja, hanem a Nap és a Hold állását, az állatöv jegyeit és még egy sor más dolgot, amik segítenek az embernek tájékozódni a világegyetemben.
- Milyen érdekes! – Hanna közelebb libegett, megpillantotta saját tükörképét a Napot jelképező arany figurában.
Kattanás hallatszott, s az óra felett kinyílt két ablakocska. Apró figurák táncoltak el a nyílásokban a harangjáték muzsikájára, a bámészkodók lelkes kiáltásai által kísérve. Hanna addig libegett ott, míg az utolsó bábu is eltűnt, s a kis nyílásokat ismét lezárták a kék spaletták. Akkor a Szél szárnyán felbukfencezett az égbe.
- Mutatok valamit – suttogta a Szél, azzal észak felé fordult, egy lökéssel átrepítette Hannát a belváros felett, majd puhán leeresztette egy forgalmas utcánál. – Nézd azt a házat!
Egészen sötétszürke, gótikus épület felé fordította a hópelyhet. A mesebeli ház homlokzatát arany pettyek és minták díszítették; kovácsoltvas erkélyek, tornyocskák, árkádok tagolták. Hanna elgyönyörködött benne, aztán ismét a magasba röppent, át a híd és a folyó felett egy magaslat felé, amely narancssárga fényben pompázott. Vörös cserepes, titkokat őrző házak maradtak el alatta, majd egy hosszan elnyúló, sokablakos, elegáns épület következett.
- A vár – mondta a Szél. – A közepén pedig a Szent Vitus-székesegyház.
A kígyózó épületsort, díszudvarokat komor, csipkés templom koronázta, fenségesen magasodva a fehér falak fölé. Hanna körbelibegte a pompás tornyokat. Odalentről orgonaszó búgott, kórus éneke szállt. Emberek tömege áramlott a csillogó díszek és fénylő karácsonyfák között, a dombról lefelé vezető utakon itt-ott bódésorok álltak kézműves termékekkel, mézeskaláccsal, forralt borral, s az egész látvány meghitt, ugyanakkor a közelgő ünneppel járó izgatott, nyüzsgő hangulatot árasztott.
- Nos, hová szálljak le? – kérdezte Hanna, míg körülötte megsűrűsödött a hóesés. – Egészen sok, a célnak megfelelő háztető van errefelé.
A Szél ismét csak hallgatott, és megint a folyó felé sodorta Hannát – aztán felkapta őt és süvítve elszáguldott vele délre…

Third Sunday of Advent, wind, chocolate, music, candles...

Ingredients:
200 gr dark chocolate
50 gr prunes
20-30 ml slivovica
70 gr walnut cream
transfer sheet

Recipe:
I cut up the prunes into small cubes; I put them in a dish and pour slivovica on them. I leave them to soak for half a day.
I cut an appropriate piece of the transfer sheet and I place it in the magnetic mold. I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. When the chocolate gets solid, I place 4-5 prune cubes in the bottom of each shell. I cover them with walnut cream. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.