narancs-marcipán // orange-marzipan

Épp tíz éve, hogy elmentem a Szamos csokikészítő kurzusára, és belevágtam életem egyik legnagyobb kalandjába. A csokizás annyira része az életemnek, hogy nem múlt el hónap anélkül, hogy valamit ne készítettem volna - és élvezet mindig új ízeken gondolkodni, új technikákat tanulni, de a legnagyobb gyönyör a csokival dolgozni, és persze aztán elfogyasztani az eredményt (amire sajnos viszonylag ritkán kerül sor, hiszen legtöbbször ajándékba készülnek a csokik).
Amellett, hogy gyerekkorom óta mérhetetlenül szerettem a csokoládét, a legnagyobb ösztönző Joanne Harris Csokoládé című könyve (és a belőle készült film) volt. Mindig is irigyeltem Vianne-t, hogy olyan gyönyörű csokikölteményeket készít, és ismeri e "szelíd alkímia" titkait. Persze a mai világban könnyű bármely mesterség fortélyait elsajátítani, csak egy kis pénz és idő szükséges hozzá. Az pedig már elkötelezettségen és a szenvedélyen múlik, hogy az ember hová fejleszti tovább magát :)

Hozzávalók:
100 gr marcipán

egy narancs héja

fél narancs leve (kb 20-30 ml)

10 ml mézes pálinka

200 gr étcsoki

ehető arany csillagok

Elkészítés:

A marcipánt kockákra vágom. Belereszelem egy narancs héját, és belefacsarom fél narancs levét. Hozzáöntöm a pálinkát is. Az egészet összegyúrom, amíg masszát nem kapok.

Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a narancsos krémmel, majd hűtőbe teszem a formát. Fél óra múlva temperált étcsokival lezárom a bonbonokat. A bonbonok tetejére egy-egy ehető arany csillagot biggyesztek.

Exactly ten years ago I went to the chocolate course of Szamos and started one of the greatest adventures of my life. Making bonbons became an integral part of my life, not a month passes by that I don't make something. And it is such a joy to find out new flavors and learn new techniques, but the greatest pleasure is working with chocolate and then, of course, eating up the result (which happens only rarely since most often I prepare them as presents).
I've been a chocoholic since my childhood, but the greatest inspiration was Joanne Harris' book Chocolat (and the movie). I was always jealous that Vianne could make such beautiful chocolate creations and knew the secrets of this "tamed alchemy". Of course, in our world it is easy to learn the tricks of any trade, you only need some money and time. And how you improve afterwards, is only up to commitment and passion :)

Ingreditns:
100 gr marzipan
orange zest
orange juice (20-30 ml)
10 ml honey palinka
200 gr dark chocolate
edible gold stars

Recipe:

I cut the marzipan into small cubes. I shred the orange zest and press the orange juice in it. I also add the palinka, then I knead it until I get a smooth mass.
I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the marzipan cream and put the mold in the fridge. Half an hour later I seal the bonbons with tempered dark chocolate. I put one edible gold star on the top of each bonbon.

a tündérkirálynő cipellője // fairy queen's shoe

Éjfélkor megszólalt az ezüstös hangú fanfár, s a bálozók egy pillanatra megtorpantak a boldog forgatagban. Felpillantottak a csipkekorlátos erkélyre, ahol a zenészek álltak, áhítatos tekintetüket néhány percig fogva tartotta a zene. 
Ekkor surrant ki a körükből észrevétlenül egy bálozó, s szaladt el a félhomályos folyosón, ahol csak egy-egy mécses világította meg az utat. Aranyszőke haja meg-megcsillant, ahogy elhaladt a gyertyák előtt, ruhája selyme suhogott, akár az alkonyi szellő. A kastélyból hosszú lépcsősor vezetett a kerti ösvényhez. Akácfák illatoztak a tavaszi éjben, s egy szökőkút csacsogott  játékosan. A leány megállt a lépcső tetején, beszívta a hűvös levegőt. Levetette cipellőit, úgy indult lefelé, a kő hidegen simult a talpa alá. Az ablakokból áradó fényben aranykoszorúnak tűnt a haja, hófehér cipői szinte fénylettek a kezében. Míg a fecsegő szökőkutat hallgatta, elkerülte a figyelmét, hogy az egyik lábbeli kicsusszant az ujjai közül és a lépcsőre esett...

S én ott találtam meg, a kertünkben, ahol a hajnal fényében szétfoszló palota, lépcsők, szökőkút s kert helyén csupán a nedves tavaszi föld maradt.

At midnight, the silver sounds of a fanfare rang and the dancers stopped short in the joyful swirling. They glimpsed up at the balcony with the lace railing where the musicians were standing; the music locked their devoted gaze for some minutes.
In this instant, a dancer slipped away and ran off through a dim corridor where only a couple of oil lamps lit the way. Her golden hair glimpsed as she passed the candles, the silk of her clothes rustled like the twilight breeze. From the castle, a long flight of stairs led to the garden path. The perfume of acacias filled the spring night, and a fountain chattered playfully. The maiden stopped at the top of the stairs and breathed in the cool air. She took off her shoes and started down; the cold stones lay under her feet. Her hair seemed to be a golden wreath in the light flooding from the windows, her white shoes glistened in her hands. While she was listening to the babbling fountain, she did not realize that one of her shoes slipped out of her fingers and fell on the stairs...

And I found it there in our garden where only the wet spring earth remained after the castle, the stairs, the fountain and the garden had vanished in the dawn light.