Ma vicces napom volt, ezért ez vicces poszt lesz. Kezdjük azzal, hogy ezt a kis képet elhelyezem ide:
Csak hogy másnak is jó kedve legyen :D
Továbbá, ha valaki azt gondolná, hogy a történészek élete nem csak játék és mese, hanem valami szörnyű unalom, azt meghazudtolom most. A következő szösszenetet 1945-ös iratok között találtam, megsárgult papíron, piros ceruzával átikszelve - a papír túloldalán is volt valami, de az igazi érték ez az oldal volt. Ahogy az ember elolvas egy ilyet, egyből meglódul a fantáziája, ráadásul a stílus is egyedi és érzékletes. A következőt gépelte unatkozó barátunk:
"Mint a harcimén ha felnyerít, úgy kordult meg a jegyző gyomra is mikor tizenegy óra lett, délelőtt. Erről az elnyúlt, mély és bőséges korgásról két dolgot tudott meg a jegyző mindennap, először hogy tizenegy óra van, másodszor hogy indulni kell a korcsma felé. Mert a nótárius ilyenkor szokta bevenni mindennap napi adagját Gebinél. A jegyző pontot csinált tehát, a tollat jól kirázta és óvatosan a tintatartó mellé helyezte, először kitekintett az iroda ketrecablakán, s utána közömbösen az udvarra lépett. Azért közömbösen, hogyha véletlenül megpillantja a felesége, valahogy ne fogjon gyanút. Az asszony persze bolond lett volna ha látta volna is, hogy rosszat gondolt volna az ő hites uráról. Kilenc év alatt megszokta a jegyzőné, hogy minden reggel kilenc órakor feláll az asztaltól a jegyző, hogy lábujjhegyen kisurran a szobából és meg sem áll a kis korcsmáig, hol Gebi öt krajcárért vesztegeti a snapszocskát, mely ha reszelgeti is az ádámcsutka körül, de azért megcsiklandozza a fantáziát. Ettől jön aztán az ándung meg az okos gondolatok. Jól tudta ezt a jegyzőné s először ha fenyegette is a söprűnyéllel a nótáriust, kilenc év alatt annyira belefáradt az egyenlőtlen küzdelembe, hogy tavaly óta már nem törődött vele ha a forgószél viszi is el a falu pennáját."
Nemrég egy könyvesboltban belelapoztam egy csokiskönyvbe, és ott találtam a következő ötletet, persze kissé átvariáltam saját ízlésem szerint. A könyv címére pedig nem emlékszem, így most kredit sem lesz. Fázisfotók alant.
Hozzávalók:
sütőpapír
100 gr étcsoki
0,5 dl tejszín
100 gr fehércsoki
2-3 kiskanál matcha tea
3-4 csipet menta
Elkészítés:
Először a fagyikrémet készítem el: a tejszínt felmelegítem a matchával és a mentával, a tűzről lehúzva hozzákeverem a fehércsokit is. Szép zöld lesz, azért is kapta a Hulk nevet :D Ezt aztán beteszem a hűtőbe.
Következhet a téli fagyi tölcsére. A sütőpapírt felvágom és tölcséreket készítek belőle, celluxszal összeragasztom őket. Temperálom az étcsokit és egy kis kanállal teszek mindegyikbe, majd ecsettel felviszem a csokit a papírra mindenütt, hogy ne maradjon lyuk. Hagyom megszáradni őket - egy kicsit össze fognak lapulni valószínűleg (ezen még dolgoznom kell majd, hogy hogy lehet szép, kerek tölcséreket készíteni ezzel a módszerrel :D). Ha kész a csokitölcsér, leoperálom róla a papírt, és megtöltöm krémmel, majd visszamehet a hűtőbe, hogy még jobban kihűljön a krém.
Today I had a funny day so this is going to be a funny post.
In case someone thought that the life of the historian is a terrible, boring thing, I am going to refute that now. The following short story was found among documents from 1945, on a yellow piece of paper, crossed out with red pencil - there was something else on the other side too, but this side was the real treasure. Reading such a thing immediately stimulates imagination, moreover, the style is unique and good at depicting. Our bored friend typed the following:
"Like the neigh of a stallion, the stomach of the notary rumbled when it was eleven in the morning. From this prolonged, deep and abundant rumble the notary got to know two things every day, first, that it is eleven o'clock, second, that he has to leave to the pub. Because the notary was used to taking his daily dose at this time at Gebi's. The notary made a dot, he shook out the pen and placed it carefully next to the ink pot; first he looked out of the lattice window and then he indifferently stepped into the courtyard. Indifferently, so that in case his wife caught sight of him, she wouldn't get suspicious. The woman would have been mad to think anything bad, had she seen her wedded husband anyway. In nine years the notary's wife got used to the notary getting up from the table every morning at nine o'clock, slipping out of the room on tiptoes and not stopping only at the pub, where Gebi is selling schnaps for five deniers, which, even if it scrapes around Adam's apple, but it tickles imagination. It makes spirit and clever thoughts come. The notary's wife knew this very well and even if she'd threatened the notary with the broomstick, in nine years she became so weary of the uneven fight that since last year she wouldn't have minded even if the whirlwind had taken away the pen of the village."
Some days ago in a bookstore I looked into a chocolate book, that's where I found this idea, but of course I changed it according to my taste. I don't remember the title of the book so there won't be any credit now. Phase photos above.
Hozzávalók:
parchment paper
100 gr dark chocolate
0,5 dl cream
100 gr white chocolate
2-3 small spoons of matcha tea
3-4 pinches of mint
Recipe:
First I prepare the ganache: I warm up the cream with matcha and mint, then I turn off the stove and I add the white chocolate. It is going to become nice green, hence the name :D I put it in the fridge.
Next are the cones: I cut up the parchment paper and I make cones of the pieces, I fix them with Scotch tape. I temper the dark chocolate and I put a small spoon of it into every cone, then I use a brush to smear it on the inner side - no hole should remain. I leave them to get dry - probably they'll get flattened a bit (I still have to work on this method, how to make nice, round cones :D). When the chocolate cones are ready, I tear off the paper and I fill them with the ganache, then I put them back in the fridge until the cream gets cold.
No comments:
Post a Comment