Az okosok úgy tartják, hogy az egész Föld az otthonunk, egyetlen országban maradni egész életünkben pedig olyan, mintha sosem hagynánk el a hálószobát - és ki vagyok én, hogy megcáfoljam?
Be kell vallanom, régen utáltam külföldre utazni. Ez volt a horoszkópom (nyilas) egyetlen sarkalatos pontja, amivel nem tudtam azonosulni XD A bőrönd bepakolása egy rémálom volt, hosszú listákat írtam magamnak, amiket aztán a századik utazás alkalmával századszor pipálgattam végig valami más színű tollal, nehogy otthon felejtsek valamit. Aztán ez valahogy szép lassan megváltozott. Már nem emlékszem, mikor. Talán amikor először sétáltam végig az imádott Dublin utcáin, és úgy éreztem magam, mintha máris fejből tudnám a város egész térképét, a papírtérképre rá se kellett nézni a tájékozódáshoz. Vagy amikor először láttam meg Prága soktornyú templomait, középkori sikátorait. Vagy amikor először szembesültem azzal, hogy Pozsonyba pikk-pakk eljut az ember Budapestről, milyen közel van, mégis egy egész más világ, és hosszan lehet csavarogni a belváros macskaköves utcáin.
Utazni jó, egyedül utazni a legjobb, amikor az ember felelőtlenül elveszítheti az útját egy nagyvárosban, és órákig kóborolhat, miközben újabb és újabb csodákat fedez fel. Kanadától Izlandig, Isztambultól Dublinig igen sok helyen jártam, a célom általában, hogy az év minden hónapjára jusson legalább egy egy-két napos utazás (ami olasz férjjel és egy rakás nemzetközi konferenciával együtt egész könnyen megoldható). És persze vannak a szívemhez igen közel álló városok, ahová bármikor visszatérnék, és bár a biztonság kedvéért elviszem a térképet, de anélkül is mindig tudom, mi hol van.
Ezért aztán nem tudtam ellenállni ennek a csokiformának. Szinte láttam magam előtt a csodás, utazáshoz is praktikus méretű csokikat, amiket majd készítek benne. Első körben két szelet készült, és a múltkori karamellszószt használtam fel tölteléknek.
Hozzávalók:
20 gr fehércsoki
45 gr tejcsoki
25 gr karamell
Elkészítés:
Temperálom a fehércsokit. Vékony ecsettel kifestem a forma megfelelő részeit, ami mellémegy, azt gondosan kitörlöm. Ezután temperálom a tejcsokit is, kiöntöm a formát, majd a felesleget kicsurgatom. Miután a csoki megszilárdult, megtöltöm karamellkrémmel, és hűtőbe teszem, míg a szósz meg nem bőrösödik. Végül ismét temperálom a tejcsokit, a karamellre öntöm, és elsimítom a csokiszelet talpát.
Smart people say the entire planet Earth is home, and to stay in one city is like never leaving one room - and who am I to disagree?
I have to admit that I earlier hated travelling abroad. This was the only cardinal point in my horoscope with which I couldn't identify XD Packing the suitcase was a nightmare, I wrote endless lists for myself, which I ticked at least a hundred times with different colours in order not to forget anything at home. Then this somehow changed. I can't remember when. Maybe when I walked through the streets of adored Dublin for the first time and I felt I knew the map of the city by heart; I didn't even have to check the actual map. Or when I saw the many-towered churches and medieval passages of Prague. Or when I first faced the fact that one can travel to Bratislava from Budapest in no time, it is very close, but it's still an entirely different world and one can wander on its cobbled streets for a long while.
Travelling is good; travelling alone is the best, when one can loose his way in a city without any responsibility; can ramble for hours, while discovering miracles. I have been to many places from CAnada to Iceland, from Istanbul to Dublin, my aim is usually to travel at least once per month at least for one or two days (which is quite easy with an Italian husband and loads of international conferences). And of course there are cities that stand close to my heart where I would return anytime and even though I always bring a map, I usually don't need it.
Therefore I couldn't resist this chocolate mould. I could see the wonderful chocolates that I would make - practical in size also for travelling. In the first round I made two bars, I used this caramel sauce as filling
Ingredients:
20 gr white chocolate
45 gr milk chocolate
25 gr caramel
Recipe:
I temper the white chocolate. With the help of a thin brush I paint certain parts of the mould; I clean up what goes astray. Then I temper the milk chocolat as well, I pour it in the mould and I get rid of the excess. When the chocolate gets solid, I fill it with caramel sauce and I put it in the fridge until it sets. Finally I temper the milk chocolate again and pour it on the caramel; I smooth the bottom of the chocolate bar.
Be kell vallanom, régen utáltam külföldre utazni. Ez volt a horoszkópom (nyilas) egyetlen sarkalatos pontja, amivel nem tudtam azonosulni XD A bőrönd bepakolása egy rémálom volt, hosszú listákat írtam magamnak, amiket aztán a századik utazás alkalmával századszor pipálgattam végig valami más színű tollal, nehogy otthon felejtsek valamit. Aztán ez valahogy szép lassan megváltozott. Már nem emlékszem, mikor. Talán amikor először sétáltam végig az imádott Dublin utcáin, és úgy éreztem magam, mintha máris fejből tudnám a város egész térképét, a papírtérképre rá se kellett nézni a tájékozódáshoz. Vagy amikor először láttam meg Prága soktornyú templomait, középkori sikátorait. Vagy amikor először szembesültem azzal, hogy Pozsonyba pikk-pakk eljut az ember Budapestről, milyen közel van, mégis egy egész más világ, és hosszan lehet csavarogni a belváros macskaköves utcáin.
Utazni jó, egyedül utazni a legjobb, amikor az ember felelőtlenül elveszítheti az útját egy nagyvárosban, és órákig kóborolhat, miközben újabb és újabb csodákat fedez fel. Kanadától Izlandig, Isztambultól Dublinig igen sok helyen jártam, a célom általában, hogy az év minden hónapjára jusson legalább egy egy-két napos utazás (ami olasz férjjel és egy rakás nemzetközi konferenciával együtt egész könnyen megoldható). És persze vannak a szívemhez igen közel álló városok, ahová bármikor visszatérnék, és bár a biztonság kedvéért elviszem a térképet, de anélkül is mindig tudom, mi hol van.
Ezért aztán nem tudtam ellenállni ennek a csokiformának. Szinte láttam magam előtt a csodás, utazáshoz is praktikus méretű csokikat, amiket majd készítek benne. Első körben két szelet készült, és a múltkori karamellszószt használtam fel tölteléknek.
Hozzávalók:
20 gr fehércsoki
45 gr tejcsoki
25 gr karamell
Elkészítés:
Temperálom a fehércsokit. Vékony ecsettel kifestem a forma megfelelő részeit, ami mellémegy, azt gondosan kitörlöm. Ezután temperálom a tejcsokit is, kiöntöm a formát, majd a felesleget kicsurgatom. Miután a csoki megszilárdult, megtöltöm karamellkrémmel, és hűtőbe teszem, míg a szósz meg nem bőrösödik. Végül ismét temperálom a tejcsokit, a karamellre öntöm, és elsimítom a csokiszelet talpát.
Smart people say the entire planet Earth is home, and to stay in one city is like never leaving one room - and who am I to disagree?
I have to admit that I earlier hated travelling abroad. This was the only cardinal point in my horoscope with which I couldn't identify XD Packing the suitcase was a nightmare, I wrote endless lists for myself, which I ticked at least a hundred times with different colours in order not to forget anything at home. Then this somehow changed. I can't remember when. Maybe when I walked through the streets of adored Dublin for the first time and I felt I knew the map of the city by heart; I didn't even have to check the actual map. Or when I saw the many-towered churches and medieval passages of Prague. Or when I first faced the fact that one can travel to Bratislava from Budapest in no time, it is very close, but it's still an entirely different world and one can wander on its cobbled streets for a long while.
Travelling is good; travelling alone is the best, when one can loose his way in a city without any responsibility; can ramble for hours, while discovering miracles. I have been to many places from CAnada to Iceland, from Istanbul to Dublin, my aim is usually to travel at least once per month at least for one or two days (which is quite easy with an Italian husband and loads of international conferences). And of course there are cities that stand close to my heart where I would return anytime and even though I always bring a map, I usually don't need it.
Therefore I couldn't resist this chocolate mould. I could see the wonderful chocolates that I would make - practical in size also for travelling. In the first round I made two bars, I used this caramel sauce as filling
Ingredients:
20 gr white chocolate
45 gr milk chocolate
25 gr caramel
Recipe:
I temper the white chocolate. With the help of a thin brush I paint certain parts of the mould; I clean up what goes astray. Then I temper the milk chocolat as well, I pour it in the mould and I get rid of the excess. When the chocolate gets solid, I fill it with caramel sauce and I put it in the fridge until it sets. Finally I temper the milk chocolate again and pour it on the caramel; I smooth the bottom of the chocolate bar.
No comments:
Post a Comment