Az ír mitológiában van egy tündér (ehm, jobban mondva a tündérek királya ő), akit Lughnak hívnak. Mielőtt királlyá lett, Lugh egy szép napon bekopogott Ezüstkezű Nuada, a tündérek királyának kastélyába, és amikor megkérdezték, ki az és mihez ért, a király udvarához ugyanis csak úgy csatlakozhat, ha van valami különleges képessége, azt felelte, hogy ő építész. Építész azonban már volt az udvarnál. Akkor Lugh azt mondta, hogy ő kovács. De már kovács is volt az udvarban. Akkor Lugh azt mondta, hogy ő harcos és költő és orvos és zenész és pohárnok.... És amikor kiszóltak neki, hogy mindezekből már van az udvarnál, akkor megkérdezte: és olyan is van, aki mindezt egyszerre tudja? No erre már ki kellett nyitniuk neki a kaput.
A következő hasonlat persze azért elég erőteljesen sántít, Lugh ugyanis olyan volt, mint az eminens kölök az iskolában, mert ő tényleg minden felsorolt mesterséghez nagyszerűen értett, de néha azért egy egész kicsit úgy érzem magam, mint ő: a rengeteg dolog, ami érdekel (és amikben egy kicsit is járatos vagyok), olyan, mint egy puzzle darabkái: egyik nélkül sem lehetek teljes. Ha csak elképzelem, milyen lenne zene, mese, rajzolás, csokizás vagy történelem, mitológiák stb. nélkül élni, inkább levágnám a fél kezem. Csak egyet elveszünk a képletből, és borul az egész :D Régen ott volt a kényszer, hogy választani kéne közülük, mert hát az embernek mégiscsak kell egy szakma, amiből megél, blablabla, de néhány éve eldöntöttem, hogy a továbbiakban nem érdekelnek az efféle, a társadalom által az emberre kényszerített korlátok. Lughnak sem mondták a tündérek kastélyából, hogy bocs haver, de ezt nem hisszük el, egyszerre csak egy dologhoz érthetsz! Sok dologhoz érteni (legalább egy kicsit) tök jó, és az embert arra sarkallja, hogy még több új dolgot tanuljon meg. Az élet olyan rövid és ez a világ olyan érdekes, annyi mindent fel kell fedezni, átélni, elolvasni, megtanulni! Kár, hogy nem 48 órásak a napjaim...
Hozzávalók:
30 gr főtt/pirított, hámozott gesztenye
50 gr tejszín
40 gr marcipán
1 kupaknyi fehér rum
130 gr étcsoki
Elkészítés:
A gesztenyéket alaposan megtisztítom, és belepasszírozom őket a tejszínbe. Egy éjszakára a hűtőben hagyom a keveréket, hogy a tejszín átvegye a gesztenye ízét. Másnap hozzátördelem a marcipánt, és felteszem melegedni. Miután a marcipán elolvadt, leveszem a tűzről, végül hozzáadok egy kis rumot.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonhüvelyeket. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a marcipános krémmel, és a hűtőbe teszem, amíg a töltelék megbőrösödik. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.
In Irish mythology there's a fairy (erm, he's the king of the fairies actually), whose name is Lugh. Before becoming the king, on one fine day Lugh knocked on the door of the castle of Nuada Airgetlam, king of the fairies. When they asked who it was and what skill he possessed, because he could join the court only in case he had a special skill, Lugh answered that he was a builder. But there was already a builder in the court. Then Lugh said that he was a smith. But there was already a smith in the court. Then Lugh said that he was a warrior and a poet and a physician and a musician and a cup bearer... And when he was told that there were people possessing each of these skills, then he asked: do you have someone who is skilled in all these things together? And then they had to open the door for him.
The following metaphor is quite lousy as Lugh was like the eminent kid in school, he really mastered all professions; but sometimes I do feel like him a bit: the many things I'm interested in (and I am familiar with at least a bit) are like the pieces of a puzzle: I cannot be complete without any of them. If I imagine life without music, fairytales, drawing, chocolate making or history, mythology, etc. then I would rather cut off my hand. Take one piece from the picture and the whole thing becomes incomplete. A long time ago there was this pressure that I must choose one of them because one needs a profession of which one makes a living blabla, but some years ago I decided that I am not interested in these limits that society is trying to force on us. Lugh wasn't told either that sorry buddy, but we don't believe it, you can be an expert of only one thing! Knowing/mastering many different things (at least a bit) is good and it urges one to learn even more new things. Life is so short and this world is so interesting, there are so many things to be discovered, experienced, read, learnt! It's a pity that I don't have 48-hour long days...
Ingredients:
30 gr boiled/roasted, peeled chestnuts
50 gr cream
40 gr marzipan
1 cap of white rum
130 gr dark chocolate
Recipe:
I clean the chestnuts and I mash them into the cream. I leave the mixture in the fridge for one night so the cream takes over the flavour of the chestnuts. The next day I add the marzipan cut/torn into small pieces and I warm it up. After the marzipan dissolves, I turn off the stove and finally I add a bit of rum.
I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them with the marzipan cream and I put the mould in the fridge until the filling starts to set. Finally I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.
No comments:
Post a Comment