Masszív héten vagyok túl. Ami egyébként sok szempontból az év egyik fénypontja volt. Másfél évig szerveztünk egy eseményt, ami végül - amellett, hogy fárasztó volt - igazi feltöltődésnek bizonyult. Sok új embert ismertem meg - ez nekem mindig olyan, mintha egy kincsesládát nyitnék ki. Némelyikben kedves apróságok vannak, másokban színes papírvirágok vagy épp szépen összerendezett kavicsok. De néha, nagy ritkán ráragyog az arany az emberre a láda nyílásából - valaki olyan, akivel egyből egy hullámhosszon van, és gazdagítja az életét. Ezúttal ilyesvalakihez volt szerencsém :) és egy háromperces beszélgetés során megoldotta életem egyik nagy dilemmáját.
Egyszer régen suliban angolórán kitöltöttünk (szórakozásból) egy személyiségtesztet. Az eredményem INFP lett (ha bővebben érdekel ez a fajta teszt, itt lehet kitölteni) (update: ismét kitöltöttem a tesztet, és az eredmény ugyanaz :D), amiből az I=introvertált. Ugyanakkor csupán egyetlen pont választott el attól, hogy ez ne E=extrovertált legyen. Ez a kettősség azóta is kísértett, és igazán magam sem értettem soha. Visszahúzódó ismerőseim szerint rengeteg barátom van - azonban csak nagyon kevés az, akivel igazán jókat tudok beszélgetni. Szocializálódás közben alig várom a "me time"-ot, amikor otthon végre egyedül lehetek, zenét hallgathatok és írhatok, de sokszor van, hogy amikor ez bekövetkezik, úgy érzem, megfojt a magány, és rögvest ráírok két-három ismerősre. Van, hogy egy buli közepén tör rám a depi, és legszívesebben elmenekülnék. Ha valakinek ismerősek ezek a tünetek, ne aggódjon - mint a múlt héten megtudtam eme új kedves ismerőstől (aki most biztos elégedett magával, hogy valami újat tudott tanítani egy olyan tudatlan egyénnek mint én :P :D), ezt a jelenséget úgy hívják, hogy "nyitott introvertált", és röpke kutatás után az ember ráébred, hogy nincs egyedül. De persze az is lehet, hogy csak meg kellett valahogy ideologizálni a flúgosokat XD
A sűrű hét után tegnap volt időm először csokit csinálni. Az amerikaiak jó szokása, hogy mindent geil édesre képesek csinálni, beleértve persze a csokoládét is. Az ő találmányaik közé tartozik a mogyoróvajjal töltött tej(!!!)csoki, ami olyan, hogy ha az ember beleharap, összeragad a szája XD de mivel kedves tesóm vett egy üveg mogyoróvajat, végül kénytelen voltam elkészíteni itthon, és természetesen föl is enni, ha már megcsináltam. Borzalmas :D
Hozzávalók:
150 gr tejcsoki
100 gr mogyoróvaj
Elkészítés:
Temperálom a tejcsokit, majd a formába töltöm. Kirázom a felesleget, fejjel lefelé hagyom kicsepegni a maradékot is. Ezután berakom a hűtőbe, és megvárom, míg a csokicsészék megszilárdulnak. Akkor kirázom őket a formából. Mogyoróvajat kanalazok a habzsákba, és megtöltöm a csészéket.
 |
| arrrgh!! |
I'm over a massive week. Which, actually, was one of the highlights of this year from many aspects. We've been organising an event, which - besides being very tiring - proved to be recharging as well. I got to know many new people - which, for me, is always like opening a treasure box. In some of them there are lovely knick-knacks, in others colourful paper flowers or nicely arranged pebbles. But sometimes, quite rarely, gold is shining from under the lid of the treasure box - someone with whom you're on the same wavelength and who'll enrich your life. This time I was lucky. And during a ca. 3-min long conversation he solved one of the big dilemmas of my life.
Once upon a time in school during an English class we took a personality test, just for the sake of fun. My result was INFP (if you're interested in this test, take a look here) (update: I took the test again and the result is the same :D), of which I=introvert. However, only one point, and my result would've been E=extrovert. This duality has been there throughout my life and I never quite understood it. According to my introverted friends I have loads of friends - but I can have meaningful discussions only with a select few. While socialising, I can't wait for my "me time" when finally I can be at home alone and listen to music and write; but many times when that happens, I feel like loneliness is choking and I immediately write to some of my friends. Sometimes in the middle of a party I suddenly feel depressed and I'd rather escape. If you find these symptoms familiar, don't worry - as I got to know from this new friend (who, if he'll ever read this, will be quite pleased with himself that he could teach something new to an ignorant Hungarian :P :D), this phenomenon is called "extroverted introvert" and after a quick search you'll realise that you're not alone. But maybe they just wanted to put ideology behind eccentric personality XD
After the busy week yesterday I had time to make chocolate. Americans have this good habit that they make everything terribly sweet, including chocolate. They invented milk(!!!) chocolate filled with peanut butter, which is like you eat a bite and you can't open your mouth anymore XD but since my sis bought a jar of peanut butter, I was forced to prepare the chocolate and then of course to eat it up. It's horrible :D
Ingredients:
150 gr milk chocolate
100 gr peanut butter
Recipe:
I temper the milk chocolate, then I pour it in the mould. I get rid of the excess and I leave it to drip. I put it in the fridge until the chocolate cups get solid. I shake them out of the mould, I put peanut butter in the pastry bag and fill the cups.
No comments:
Post a Comment