Advent II

Advent második vasárnapján kisfiam bölcsis csoportjának készítettem Mikulás-napi csokikat. Mivel az egyik kisfiú nem ehet sem tejes ételeket, sem olajos magvakat, ezért alaphangon csak étcsoki jöhetett szóba, azt viszont igyekeztem változatosan elkészíteni :)

Hozzávalók:
300 gr étcsoki
kókuszreszelék
liofilizált és aszalt gyümölcsök
mézeskalács fűszer
ételfesték

Elkészítés:
A manónyalókák formájának mélyedéseit kifestem fehérrel, rózsaszínnel és pirossal. Megfelelő nagyságú köröket vágok a transzferfóliából, és belehelyezem a kör alakú nyalókaforma mélyedéseibe. Előkészítem a fűszereket, gyümölcsöket (én epret, banánt, barackot és mazsolát használtam), valamint egy adag karácsonyi szórócukrot. Méretre vágom a hurkapálcákat.
Temperálom az étcsokit és előbb a nyalókákat készítem el, azután egy-egy kanálnyit a struktúrfóliára öntöttem. A nyalókákba belehelyezem a pálcikákat, a manókat megszórom mézeskalácsfűszerrel, a kerek nyalókákat pedig kókusszal. A mendiantokra egy-egy darabot teszek a négyféle gyümölcsből, majd karácsonyi cukorkát szórok rájuk. Miután megszilárdultak, és leveszem őket a fóliáról, bronz színű lüszterporral festem ki az aljukat.

(igaz történet alapján :D)
A manók a Mikulás palotájának kapujában tülekedtek. Mindenki előrébb akart jutni, hogy jobban lásson, holott a kapuban csak 7-8 manó fért el egyszerre, a többiek mögülük pislogtak kifelé.
– Mi folyik itt? – kérdezősködött Erik manó, de a tömeg olyan bőszen tárgyalta az eseményeket, hogy meg sem hallották őt. Megpróbált előrefurakodni a lábaik között. Ám mire odaért volna, a manók megindultak, és magukkal sodorták őt is, be a palota központi termébe. A manócska csak annyit hallott, hogy a Mikulás rendezkedik, valami csörömpöl, valami más zörög, a manók elégedetten zümmögnek és izgatottan beszélgetnek. Megint megpróbált előrébb nyomulni, de a pirosgatyás lábak erdeje körülfogta, nem juthatott sehova.
Mit volt mit tenni, leült a padlóra, és várt. Előbb egy kissé oszlani kezdett a tömeg, aztán idővel szétszéledtek az utolsó manók is, és Erik egyedül maradt. Akkor végre megpillantotta, mi is volt az izgalom tárgya!
A terem hátsó sarkában egy karám állt, benne szénatartó, vizes tálka és egy kis búvóhely. Két kis nyuszi eszegette a szénát. Erik közelebb ment hozzájuk, arcát a rácshoz nyomta.
– Sziasztok! Hát ti hogy kerültetek ide az Északi-sarkra?
– Már nem kellettünk a gazdáinknak, és kitettek minket – felelte a kisebbik, fehér-barna tarka nyuszi. – Ott tébláboltunk a hidegben, már majdnem feladtuk, amikor megláttuk a Mikulás palotáját. Szerencsére ő volt olyan jószívű, hogy befogadott minket.
– És most már örökre itt maradtok nálunk?
– Remélem, igen, mert ez a széna nagyon finom – dörmögte teli szájjal a nagyobbik, barna nyuszi.
Erik ott hagyta őket, hadd egyenek, és töprengve ment a konyhába.
„Miféle ember teszi ki a kisállatait ilyen hidegben? Viszek nekik egy kis csemegét, hátha örülnek majd neki.”
Kért a szakácsmanóktól néhány darabka répát és almát, aztán ment is vissza a nagyterembe. Úgy tűnt, a jövevények már egészen otthon érzik magukat: elfeküdtek a szőnyegen, ott csócsálták a maradék szénaszálakat. Erik manó körbejárta a karámot, hogy megtalálja a bejáratot. A leghátsó sarokban lelt rá. Elfordította a reteszt, sarkig kitárta az ajtót. Már épp belépett volna a karámba, amikor a támaszát vesztett rács hatalmas csattanások közepette ledőlt. A két nyuszi, akiket a rács majdnem maga alá temetett, riadtan rohant szerteszét.
Összesereglett a manók, még Mikulás is megjelent a zajra!
– Hát itt meg mi történt? – dörmögte a rombolás láttán.
– Én csak nasit hoztam nekik – pityergett a megszeppent Erik manó.
– Na ezt jól megcsináltad! – zsörtölődött az anyukája. Két másik manóval együtt felállította a karámot, helyre rakták a szétszóródott berendezést, összeszedték a széttört tálka cserepeit.
– Legközelebb, ha be akarsz jönni, szólj, és segítek! – mondta a manócskának.
Mikulás közben megkereste az ijedt nyuszikat: egyikük a kandalló sarkában kucorgott, a másik pedig egy karosszék alatt. Szegényeknek csak úgy vert a szívük! De gyorsan megnyugodtak, és ismét elfoglalták a helyüket. Megszaglászták és hálásan megették az Erik által hozott almát és répát is.
Délután a manócska a konyhába igyekezett. Megrángatta anyukája szoknyáját.
– Megnézhetem a nyuszikat? – kérdezte.
Az anyukája odakísérte, kinyitotta a karám ajtaját. A két nyuszi elcsámcsogta a répazöldet és petrezselymet, amit vitt nekik. Utána Erik manó leült melléjük, és simogatta puha bundájukat. Hamarosan jó barátok lettek, és attól kezdve Erik viselte a gondjukat: ha kellett, feltakarított a karámban, adott nekik enni és persze nagyokat játszottak! A két nyuszi nemsokára el is felejtette, milyen sanyarú sorsa volt korábban.

On the second Advent Sunday I made Santa chocolates for my little boy's nursery group (in Hungary, Santa comes on 6 December, while at Christmas, baby Jesus brings presents). Since one of the kids has lactose intolerance and also cannot eat oilseeds, I could only use dark chocolate, but I tried to prepare it with a variety of ingredients :)

Ingredients:
300 gr dark chocolate
shredded coconut
lyophilized and dried fruits
gingerbread spice
food paint

Recipe:
I paint the cavities of the elf lollipop mold with white, pink and red. I cut out circles of the transfer sheet and place them into the circular lollipop mold's cavities. I prepare the spices, fruits (I used strawberry, banana, apricot and raisins), and Christmas themed decorating candies. I cut appropriate pieces of the skewers.
I temper the dark chocolate. First, I prepare the lollipops, then I pour spoonfuls of the leftover chocolate on the texture sheet. I put the skewers into the lollipops; then I sprinkle gingerbread spice on the elves, and coconut on the circular lollipops. I put pieces of the fruits on the mendiants, and sprinkle them with the Christmas decor candies. After they get solid, I take them off the sheet and paint their bottom with bronze luster dust.

(based on real events :D)
The elves scrambled at the gate of Santa's palace. Everyone tried to get forward in order to see, however, only 7-8 elves had enough space in the first row, all the rest peeked from behind them.
– What's going on here? – asked Erik elf, but the crowd was discussing the events so eagerly that they didn't even hear him. He tried to make his way forward among their legs. But by the time he would've arrived, the elves left and they carried him away too, into the central room of the palace. The little elf heard only Santa arranging something, clinking, and rattling; the elves buzzed contentedly and talked excitedly. He tried to push his way forward again, but the forest of legs in red trousers surrounded him and he couldn't go anywhere.
What could he do, he sat down and waited. First, the crowd started to disperse, then the last elves left and Erik was left alone. Then he could finally see what all the excitement was about!
In the back corner of the room, a pen stood; in it a hayrack, a water bowl and a small house. Two little rabbits were eating the hay. Erik approached them and pushed his face to the cage.
– Hello! How come that you are here on the North pole?
– Our owners didn't want us anymore, so they put us out - said the smaller, white-brown bunny. – We were hovering in the cold, we almost gave it up but then we saw Santa's palace. Fortunately he was good enough to take us in.
– Are you going to stay with us forever?
– I hope so because this hay is really yummy – muttered the bigger, brown bunny with his mouth full.
Erik left them to eat and deep in thought went to the kitchen.
"What kind of person puts out his pets in such cold? I'll bring them some treats, maybe they'll be happy."
He asked the cook elves to give him some pieces of carrots and apples, then he returned in the main room. It seemed that the newcomers felt at home already: they lay on the carpet, nibbling on the leftover hay. Erik elf went around the pen, looking for the entrance. He found it in the back. He turned the latch and flung open the door. He was about to enter the pen when the rail, which had lost its support, collapsed with a loud crash. The two terrified bunnies, who were almost buried under the rail, ran away.
All the elves came running, even Santa showed up!
– What's happened here? – he asked, seeing the wrecks.
– I just brought them some treats – wept the frightened Erik.
– Amazing! – griped his mom. She set up the pen with two other elves, they furnished it and picked up the broken shards of the bowl.
– Next time if you want to come in, ask and I'll help! – she told the tiny elf.
In the meanwhile Santa looked for the bunnies: one of them was hiding under an armchair, the other one in the corner of the hearth. Their hearts were racing! But they quickly calmed down and took their place. They sniffed and ate up the carrot and apple brought by Erik.
In the afternoon, the little elf hurried to the kitchen. He tugged at his mom's skirt.
– Can I take a look at the bunnies? – he asked.
His mom took him there and opened the door of the pen. The two bunnies munched on the carrot green and parsley he brought them. Then Erik sat down next to them, he caressed their soft fur. Soon they became good friends and Erik took care of them: he cleaned up in the pen, gave them food and of course they played a lot! The two bunnies soon forgot about their bad experiences.