Elfelejtettem megemlékezni arról, hogy (most már több, mint) három éve vettem részt a Szamos csokiiskolájának kurzusán :) Sorsfordító pillanat volt, ami olyan hobbival ajándékozott meg, amit imádok, nemcsak a végeredmény elfogyasztása szempontjából, hanem a kreativitás, a lehetőségek végtelen tárháza, a szépsége miatt is 💗 💖 💕 💓 A csoki mindig jól jön, mindig finom, mindig elérhető :) aprócska boldogság a nagy, néha szürke világban :)
Mindemellett meg kell emlékeznem március 15-ről is, arról a napról, amikor 1848-ban néhány lelkes fiatal (és ha belegondolok, hogy itt csupán 23-25 éves emberekről beszélünk...) elindított valamit, ami a Magyarország függetlenségéért vívott harcban csúcsosodott ki. Nem célom most a történelmi tények ismertetése, csak a csodálatomat akarom kifejezni ezen fiatal emberek iránt, akik mertek álmodni, méghozzá nagyot álmodni, mertek és tudtak tenni azért, hogy az álom megvalósuljon, vállalták a tetteik következményét, és mindent elkövettek, hogy elérjék végcéljukat.
Csupán ezt már önmagában példaértékűnek gondolom (és akkor ne beszéljünk arról, milyen szerepet vállaltak a szabadságharcban és mi lett a sorsuk azután), ami ma is sokunknak adhat lelki-szellemi muníciót, útmutatást.
Az ünnep tiszteletére - na jó, nemcsak azért, hanem azért is, mert szeretjük a diót XD - extra diós trüffelt készítettem :) Minden dióimádónak kötelező!
Hozzávalók:
100 gr étcsoki
70 gr + egy maréknyi pörkölt dió
0,3 dl tejszín
egy kiskanál vaj
két kiskanál méz
0,4 dl diópálinka
Elkészítés:
A tejszínt, a vajat és a mézet felmelegítem, végül hozzájuk keverem a csokit. A pörkölt dióról ledörzsölöm a héját, és ledarálom. Belekeverem a pálinkát, majd hozzáöntöm a csokis masszát, és alaposan összekeverem. A ganache-t egy éjszakára a hűtőben hagyom.
Másnap egy maréknyi hámozott pörkölt diót ledarálok, a ganache-ból kiskanállal darabkákat vájok ki, amiket golyóvá formálok, és meghempergetem a reszelékben. Jó étvágyat! :D
I forgot to commemorate that (already more than) three years ago I participated at the course of the chocolate school of Szamos :) This was a turning point as it gave me a hobby which I adore: not only eating up the outcome, but also its creativity, the endless possibilities in it and its beauty 💗 💖 💕 💓 Chocolate is always good, always yummy, always accessible :) a tiny bite of happiness in the big, sometimes grey world :)
And at the same time I must commemorate 15 March, the day when in 1848 some enthusiastic youngsters (to think about that they were only 23-25 years old...) started something that culminated in the Hungarian war of independence. It is not my aim to write about historical facts, I only want to express my admiration towards these young people, who dared to dream, they dared to dream big, they dared and were able to act in order to realise this dream, they took responsibility for the consequences of their deeds and they did everything to achieve their goals.
Only this in itself is exemplary (and let's not talk about the roles they undertook during the war and their fate afterwards), which, even today, may provide many of us with spiritual munition and guidance.
On the occasion of this day - well, maybe also because we love walnuts XD - I prepared walnut truffles :) It's compulsory for every walnut lover!
Ingredients:
100 gr dark chocolate
70 gr + one fistful roasted walnut
0,3 dl cream
one spoon of butter
two spoons of honey
0,4 dl walnut pálinka
Recipe:
I warm up the cream, the butter and the honey, finally I combine them with the dark chocolate. I peel the roasted walnuts and I grind them. I add the pálinka then the chocolate cream and I mix them. I leave the ganache in the fridge for a night.
The next day I grind a fistful roasted walnut. With a small spoon I scoop portions of the ganache, which I shape into balls and I coat them with the ground walnut. Buon appetito! :D
No comments:
Post a Comment