Ha ez még nem lenne egyértelmű: imádom a hivatásomat, és valószínűleg szellemi harakirit követnék el, ha valaha fel kéne adnom, és mást kéne csinálnom. A történész-lét sokféle készséget megkíván, úgy mint előadói, oktatói képességek, kutatás, írás és így tovább. Mostanában pedig rákaptam az ismeretterjesztés gondolatára, elvégre mit ér az egész, ha az ember elvonul az elefántcsonttornyába, ahol saját kutatásának él, az eredményeket meg nem osztja meg a nagyközönséggel?! Pedig épp ez a lényege a kutatásnak: az új ismeretek átadása, beépítése a köztudatba.
Épp ezért most kísérlet következik arra, hogy egyetlen forrást hogy lehet(ne) érdekesen bemutatni.
Tehát Sík Sándor tanár volt a Horthy Miklós Tudományegyetemen. Nem, ez nem Horthy halála után történt, hanem még életében, vicces is lehetett leugrani megnyitni a tanévet, "én, Horthy Miklós üdvözöllek benneteket a Horthy Miklós Tudományegyetemen" :D
Sík Sándor hivatali esküjének hosszadalmas és bürokratikusan megfogalmazott szövege tulajdonképpen két csomópont köré épül: az egyik, hogy betartja Magyarország törvényeit, a másik pedig, hogy tiszteletben tartja az egyetem szabályait, hivatali kötelességeit lelkiismeretesen teljesíti.
Na jó, és mi a fene olyan érdekes ebben az egészben?
Egyrészt az időpont, ami sokat elárul a körülményekről:
Szeged, 1940. október 29. A tanév nyilván nem akkor kezdődött, elkéstek volna az eskütevéssel a tanárok? Nem. Az ok ennél jóval érdekesebb: a Horthy Miklós Tudományegyetem 1940-ben jött létre, jogi értelemben Szeged városának ekkor lett saját egyeteme. Korábban ugyanis a trianoni békeszerződés után Magyarországra költöző kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek adott otthont a város. 1940 augusztusában azonban a náci Németország segítségével a második bécsi döntés során visszacsatolták Magyarország területéhez Észak-Erdélyt, így a kolozsvári egyetem hazatérhetett, Szegeden pedig jogilag önálló, új egyetem nyitotta meg kapuit a diákok előtt. Első rektora Szent-Györgyi Albert volt. A régi tanári gárda nagy része Szegeden maradt, köztük Sík Sándor is, azonban mivel új intézményben kezdte meg munkáját, nyilván új esküt is kellett tennie. (Ha érdekelnek az új egyetem létrejöttének és megnyitójának részletei, ajánlom ezt a honlapot).
A másik, még ennél is izgalmasabb kérdés: hogy létezik, hogy Sík Sándor magyar állami egyetemen taníthatott? És most biztos felmerül a kérdés, hogy ez egyáltalán miért is kérdés?
Sík Sándor Budapesten született 1889-ben, de nem sokkal később Gödöllőre költözött a családjával együtt. Vallásos neveltetése igen korán kezdődött, a Piarista Gimnáziumba járt Pesten, és 14 évesen már a rend tagja volt. Budapesten végzett magyar-latin szakon az egyetemen, tanári oklevelet és doktori diplomát is szerzett. Vácott, Budapesten, Szegeden tanított; tanítványai emlékezete szerint karizmatikus tanár és remek előadó volt. Az oktatás mellett költőként, műfordítóként működött, a magyarországi cserkészmozgalom egyik alapítója volt. 1930-tól 1944-ig tanított Szegeden, ez idő alatt Radnóti Miklós mesterévé és barátjává vált, ő keresztelte meg a költőt 1943-ban a Szent István Bazilikában.
Épp ezért most kísérlet következik arra, hogy egyetlen forrást hogy lehet(ne) érdekesen bemutatni.
Tehát Sík Sándor tanár volt a Horthy Miklós Tudományegyetemen. Nem, ez nem Horthy halála után történt, hanem még életében, vicces is lehetett leugrani megnyitni a tanévet, "én, Horthy Miklós üdvözöllek benneteket a Horthy Miklós Tudományegyetemen" :D
Sík Sándor hivatali esküjének hosszadalmas és bürokratikusan megfogalmazott szövege tulajdonképpen két csomópont köré épül: az egyik, hogy betartja Magyarország törvényeit, a másik pedig, hogy tiszteletben tartja az egyetem szabályait, hivatali kötelességeit lelkiismeretesen teljesíti.
Na jó, és mi a fene olyan érdekes ebben az egészben?
Egyrészt az időpont, ami sokat elárul a körülményekről:
Szeged, 1940. október 29. A tanév nyilván nem akkor kezdődött, elkéstek volna az eskütevéssel a tanárok? Nem. Az ok ennél jóval érdekesebb: a Horthy Miklós Tudományegyetem 1940-ben jött létre, jogi értelemben Szeged városának ekkor lett saját egyeteme. Korábban ugyanis a trianoni békeszerződés után Magyarországra költöző kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek adott otthont a város. 1940 augusztusában azonban a náci Németország segítségével a második bécsi döntés során visszacsatolták Magyarország területéhez Észak-Erdélyt, így a kolozsvári egyetem hazatérhetett, Szegeden pedig jogilag önálló, új egyetem nyitotta meg kapuit a diákok előtt. Első rektora Szent-Györgyi Albert volt. A régi tanári gárda nagy része Szegeden maradt, köztük Sík Sándor is, azonban mivel új intézményben kezdte meg munkáját, nyilván új esküt is kellett tennie. (Ha érdekelnek az új egyetem létrejöttének és megnyitójának részletei, ajánlom ezt a honlapot).
A másik, még ennél is izgalmasabb kérdés: hogy létezik, hogy Sík Sándor magyar állami egyetemen taníthatott? És most biztos felmerül a kérdés, hogy ez egyáltalán miért is kérdés?
Sík Sándor Budapesten született 1889-ben, de nem sokkal később Gödöllőre költözött a családjával együtt. Vallásos neveltetése igen korán kezdődött, a Piarista Gimnáziumba járt Pesten, és 14 évesen már a rend tagja volt. Budapesten végzett magyar-latin szakon az egyetemen, tanári oklevelet és doktori diplomát is szerzett. Vácott, Budapesten, Szegeden tanított; tanítványai emlékezete szerint karizmatikus tanár és remek előadó volt. Az oktatás mellett költőként, műfordítóként működött, a magyarországi cserkészmozgalom egyik alapítója volt. 1930-tól 1944-ig tanított Szegeden, ez idő alatt Radnóti Miklós mesterévé és barátjává vált, ő keresztelte meg a költőt 1943-ban a Szent István Bazilikában.
Amit kevesebben tudnak: maga Sík Sándor is zsidó volt, méghozzá mindkét szülői ágon. Apja, Sík Sándor és anyja, Winternitz Flóra még gyermekeik születése előtt megkeresztelkedtek. Ez persze mit sem számított a második zsidótörvénytől kezdve, ami a következőképpen határozta meg, ki számít zsidónak: akinek egy szülője vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagja volt, vagy a törvény hatályba lépésekor, 1939-ben is oda tartozott. E törvény szerint, továbbá, a szellemi, közigazgatási, értelmiségi pályákon zsidók csupán 6%-ban képviseltethették magukat. Természetesen az egyetemek is ide értendőek.
Sík Sándor vajon épp beleesett volna ebbe a 6%-ba? Nem. Ő mint a katolikus egyház felszentelt papja, mentesült a törvény alól. Rá tehát nem vonatkoztak a megszorítások, így a közelgő holokausztot is hitének köszönhetően vészelte át. Amikor az 1930-as évek végén meghozták a zsidótörvényeket, sok kikeresztelkedett és szekuláris zsidóéhoz hasonlóan Sík Sándor identitása is megkérdőjeleződött: zsidónak kéne éreznie magát csak azért, mert a törvény szerint ebbe a csoportba tartozik, annak ellenére, hogy soha nem volt az izraelita felekezet tagja? Ő így fogalmazta meg érzéseit: "Fajilag nincsen bennem egy csepp magyar vér sem: nem vagyok keverék: tiszta vér. És mégis: nincs bennem semmi, amit magyarnak ne éreznék mindenestül. [...] Magyar vagyok, az lennék, akkor is, ha a magyarságnak nem kellenék: ez nálam nem program, hanem tény: nem tudok másképp érezni!"
E sorok a kor fajbiológiai/fajvédő politikai diskurzusának hatása alatt születtek, a ma embere számára már egyértelmű, hogy a faj maga az emberiség, és hogy egy egyénnek lehet kettős, sőt többes identitása - amint a magyar zsidók túlnyomó többsége is zsidó magyarnak/magyar zsidónak ("Mózes hitű magyarnak") érezte magát. Nem kell és valószínűleg nem is lehet választani az ember sokféle identitása közül.
Sík Sándor mentesítettként túlélte a vészkorszakot és az üldöztetést, a háború után tagja lett az MTA-nak, azonban a kommunizmus idején személyét háttérbe szorították a vallása miatt. 1963-ban halt meg.
Ezeket a trüffeleket Ani szülinapjára készítettem. Mivel a fahéj a kedvenc fűszere, ezért extra adagot kevertem bele :)
Hozzávalók:
0,1 dl sütő rum/likőr
9 szem aszalt meggy
0,2 dl tejszín
100 gr étcsoki
egy kiskanál vaj
fahéj
kakópor
Elkészítés:
A meggyszemeket megszórom fahéjjal és egy órára beáztatom a likőrbe.
A tejszínt és a vajat összekeverem és felmelegítem, hozzáadom a csokit, pár csipet fahéjat, végül beleöntöm a likőrt és sima ganache-sá keverem. Beteszem a hűtőbe, hogy elérje a könnyen formázható állagot.
Kiskanállal gombócnyi adagokat veszek a krémből, a közepébe nyomok egy-egy szem meggyet, és trüffellé formázom. Fahéjjal kevert kakaóporba forgatom a trüffeleket.
If it wasn't obvious enough, I love my vocation and I think I would commit mental harakiri if I had to give it up and do something else. Being a historian requires many different skills, such as presenting, teaching skills, researching, writing and so on. And nowadays I'm more into popularising history, after all what's the point of hiding in one's ivory tower and living for one's own research if one doesn't share his research results with the public?! This is the essence of research: transmitting new knowledge.
Therefore here comes an experiment of how to interpret and introduce one source in a (hopefully) interesting way.
This is a certificate, which states that dr. Sándor Sík, teacher of the Miklós Horthy University, made an official teacher's oath. So Sándor Sík was a teacher at that university. No, this did not happen after the death of Miklós Horthy, regent of Hungary between the two world wars, but still during his lifetime. It must have been funny when he went there to open the academic year: "I, Miklós Horthy, greet you at the Miklós Horthy University" :D
The long and bureaucratic text of Sándor Sík's oath is built on two main topics: first, that he would keep the laws of Hungary, second, that he would respect the rules of the university and he would perform earnestly as a teacher.
OK, but why is this so interesting?
Firstly, because of the date, which tells us a lot about the circumstances:
Szeged, 29 October 1940. Obviously the academic year did not start at that time, so were the teachers late with taking the oath? No. The reason is even more interesting: the Miklós Horthy University was established in 1940; in legal terms the city of Szeged has an own university from this time. Previously, after Hungary had lost WW1 and the Treaty of Trianon had been signed causing the loss of 2/3 of the country's territory, the Franz Joseph University was moved to Szeged from Kolozsvár (Cluj-Napoca). However, in August 1940, with the help of Nazi Germany, Northern Transylvania was reassigned to Hungary in the Second Vienna Award. Therefore the university of Cluj could return to its hometown, while a new, independent university opened its gates for the students in Szeged. Its first rector was Nobel prize laureate Albert Szent-Györgyi. Most of the teachers, among them Sándor Sík, remained in Szeged, but since they started to work in a new institution, they had to make a new oath.
Another, even more exciting question: how come that Sándor Sík was allowed to teach at a Hungarian state university? And now the question emerges, why is this a question at all?
Sándor Sík was born in Budapest in 1889 but not much later his family moved to Gödöllő. His religious education started quite early; he frequented the Piarist Secondary School in Pest and at age 14 he was already a member of the order. He studied Hungarian and Latin at the university of Budapest; he obtained a teacher's degree and a doctorate. He was teaching in Vác, Budapest and Szeged; according to the recollections of his pupils, he was a charismatic educator and an outstanding presenter. Besides teaching, he also worked as a poet and translator and he was one of the founders of the boy scout movement in Hungary. He was teaching in Szeged between 1930 and 1944; he became a mentor and friend of Miklós Radnóti (one of my favourite poets); he baptised the poet in 1943 in the Saint Stephen Basilica.
What is not so well-known: Sándor Sík himself was Jewish - both of his parents were Jews. His father, Sándor Sík and his mother, Flóra Winternitz, had converted even before their children were born. This did not count though according to the Second Anti-Jewish Law, which defined Jews as follows: people with one parent or two grandparents who had been members of the Israelite denomination, or they were still members of it in 1939, when said law was introduced. Moreover, this law restricted the number of Jews to 6% in intellectual and administrative fields. Naturally this included universities too.
So did Sándor Sík fall into this 6%? No. He, as a priest of the Catholic church, was exempted from the restrictions. He also survived the approaching Holocaust due to his faith. When the anti-Jewish laws were passed at the end of the 1930s, just like that of many converted and secular Jews, the identity of Sándor Sík was also questioned: shall he consider himself Jewish just because according to a law he is defined as one - even though he had never been a member of the Israelite denomination? He wrote about his feelings like this: "Racially there is not a single drop of Hungarian blood in me: clear blood. And still: there is nothing in me that I wouldn't feel fully Hungarian. [...] I am Hungarian; I would be even if Hungarians didn't want me: it's not my program, it's a fact: I cannot feel otherwise!"
These lines were conceived under the influence of the era's racial biological/racial political discourse; today it is evident that humanity per se is one race and that one person may have double or multiple identities - just like most of the Hungarian Jews considered themselves Hungarian Jews/Jewish Hungarians ("Hungarians of the Mosaic faith"). One does not have to and should not choose between one's identities.
Sándor Sík survived the Shoah and the persecutions as exempted; after the war he became a member of the Hungarian Academy of Sciences but during the communist times he was marginalised because of his religion. He died in 1963.
I made the above truffles for Ani's birthday. Since cinnamon is her favourite spice, I put an extra portion of it in the truffles :)
Ingredients:
0,1 dl rum/liqueur
9 dried sour cherries
0,2 dl cream
100 gr dark chocolate
one spoonful of butter
cinnamon
cocoa powder
Recipe:
I sprinkle the cherries with cinnamon and I soak them in the liqueur for an hour.
I mix the butter and the cream, I warm it up, I add the chocolate and some pinches of cinnamon. Finally I pour the liqueur in it and I stir it until it becomes a smooth ganache. I put it in the fridge until the texture becomes easily mouldable.
I take small portions from the cream, I put one cherry in the middle and I shape it into a truffle. I roll the truffles in cocoa powder mixed with cinnamon.
Sík Sándor vajon épp beleesett volna ebbe a 6%-ba? Nem. Ő mint a katolikus egyház felszentelt papja, mentesült a törvény alól. Rá tehát nem vonatkoztak a megszorítások, így a közelgő holokausztot is hitének köszönhetően vészelte át. Amikor az 1930-as évek végén meghozták a zsidótörvényeket, sok kikeresztelkedett és szekuláris zsidóéhoz hasonlóan Sík Sándor identitása is megkérdőjeleződött: zsidónak kéne éreznie magát csak azért, mert a törvény szerint ebbe a csoportba tartozik, annak ellenére, hogy soha nem volt az izraelita felekezet tagja? Ő így fogalmazta meg érzéseit: "Fajilag nincsen bennem egy csepp magyar vér sem: nem vagyok keverék: tiszta vér. És mégis: nincs bennem semmi, amit magyarnak ne éreznék mindenestül. [...] Magyar vagyok, az lennék, akkor is, ha a magyarságnak nem kellenék: ez nálam nem program, hanem tény: nem tudok másképp érezni!"
E sorok a kor fajbiológiai/fajvédő politikai diskurzusának hatása alatt születtek, a ma embere számára már egyértelmű, hogy a faj maga az emberiség, és hogy egy egyénnek lehet kettős, sőt többes identitása - amint a magyar zsidók túlnyomó többsége is zsidó magyarnak/magyar zsidónak ("Mózes hitű magyarnak") érezte magát. Nem kell és valószínűleg nem is lehet választani az ember sokféle identitása közül.
Sík Sándor mentesítettként túlélte a vészkorszakot és az üldöztetést, a háború után tagja lett az MTA-nak, azonban a kommunizmus idején személyét háttérbe szorították a vallása miatt. 1963-ban halt meg.
***
Ezeket a trüffeleket Ani szülinapjára készítettem. Mivel a fahéj a kedvenc fűszere, ezért extra adagot kevertem bele :)
Hozzávalók:
0,1 dl sütő rum/likőr
9 szem aszalt meggy
0,2 dl tejszín
100 gr étcsoki
egy kiskanál vaj
fahéj
kakópor
Elkészítés:
A meggyszemeket megszórom fahéjjal és egy órára beáztatom a likőrbe.
A tejszínt és a vajat összekeverem és felmelegítem, hozzáadom a csokit, pár csipet fahéjat, végül beleöntöm a likőrt és sima ganache-sá keverem. Beteszem a hűtőbe, hogy elérje a könnyen formázható állagot.
Kiskanállal gombócnyi adagokat veszek a krémből, a közepébe nyomok egy-egy szem meggyet, és trüffellé formázom. Fahéjjal kevert kakaóporba forgatom a trüffeleket.
If it wasn't obvious enough, I love my vocation and I think I would commit mental harakiri if I had to give it up and do something else. Being a historian requires many different skills, such as presenting, teaching skills, researching, writing and so on. And nowadays I'm more into popularising history, after all what's the point of hiding in one's ivory tower and living for one's own research if one doesn't share his research results with the public?! This is the essence of research: transmitting new knowledge.
Therefore here comes an experiment of how to interpret and introduce one source in a (hopefully) interesting way.
This is a certificate, which states that dr. Sándor Sík, teacher of the Miklós Horthy University, made an official teacher's oath. So Sándor Sík was a teacher at that university. No, this did not happen after the death of Miklós Horthy, regent of Hungary between the two world wars, but still during his lifetime. It must have been funny when he went there to open the academic year: "I, Miklós Horthy, greet you at the Miklós Horthy University" :D
The long and bureaucratic text of Sándor Sík's oath is built on two main topics: first, that he would keep the laws of Hungary, second, that he would respect the rules of the university and he would perform earnestly as a teacher.
OK, but why is this so interesting?
Firstly, because of the date, which tells us a lot about the circumstances:
Szeged, 29 October 1940. Obviously the academic year did not start at that time, so were the teachers late with taking the oath? No. The reason is even more interesting: the Miklós Horthy University was established in 1940; in legal terms the city of Szeged has an own university from this time. Previously, after Hungary had lost WW1 and the Treaty of Trianon had been signed causing the loss of 2/3 of the country's territory, the Franz Joseph University was moved to Szeged from Kolozsvár (Cluj-Napoca). However, in August 1940, with the help of Nazi Germany, Northern Transylvania was reassigned to Hungary in the Second Vienna Award. Therefore the university of Cluj could return to its hometown, while a new, independent university opened its gates for the students in Szeged. Its first rector was Nobel prize laureate Albert Szent-Györgyi. Most of the teachers, among them Sándor Sík, remained in Szeged, but since they started to work in a new institution, they had to make a new oath.
 |
| The university in Szeged |
Another, even more exciting question: how come that Sándor Sík was allowed to teach at a Hungarian state university? And now the question emerges, why is this a question at all?
Sándor Sík was born in Budapest in 1889 but not much later his family moved to Gödöllő. His religious education started quite early; he frequented the Piarist Secondary School in Pest and at age 14 he was already a member of the order. He studied Hungarian and Latin at the university of Budapest; he obtained a teacher's degree and a doctorate. He was teaching in Vác, Budapest and Szeged; according to the recollections of his pupils, he was a charismatic educator and an outstanding presenter. Besides teaching, he also worked as a poet and translator and he was one of the founders of the boy scout movement in Hungary. He was teaching in Szeged between 1930 and 1944; he became a mentor and friend of Miklós Radnóti (one of my favourite poets); he baptised the poet in 1943 in the Saint Stephen Basilica.
What is not so well-known: Sándor Sík himself was Jewish - both of his parents were Jews. His father, Sándor Sík and his mother, Flóra Winternitz, had converted even before their children were born. This did not count though according to the Second Anti-Jewish Law, which defined Jews as follows: people with one parent or two grandparents who had been members of the Israelite denomination, or they were still members of it in 1939, when said law was introduced. Moreover, this law restricted the number of Jews to 6% in intellectual and administrative fields. Naturally this included universities too.
So did Sándor Sík fall into this 6%? No. He, as a priest of the Catholic church, was exempted from the restrictions. He also survived the approaching Holocaust due to his faith. When the anti-Jewish laws were passed at the end of the 1930s, just like that of many converted and secular Jews, the identity of Sándor Sík was also questioned: shall he consider himself Jewish just because according to a law he is defined as one - even though he had never been a member of the Israelite denomination? He wrote about his feelings like this: "Racially there is not a single drop of Hungarian blood in me: clear blood. And still: there is nothing in me that I wouldn't feel fully Hungarian. [...] I am Hungarian; I would be even if Hungarians didn't want me: it's not my program, it's a fact: I cannot feel otherwise!"
These lines were conceived under the influence of the era's racial biological/racial political discourse; today it is evident that humanity per se is one race and that one person may have double or multiple identities - just like most of the Hungarian Jews considered themselves Hungarian Jews/Jewish Hungarians ("Hungarians of the Mosaic faith"). One does not have to and should not choose between one's identities.
Sándor Sík survived the Shoah and the persecutions as exempted; after the war he became a member of the Hungarian Academy of Sciences but during the communist times he was marginalised because of his religion. He died in 1963.
***
I made the above truffles for Ani's birthday. Since cinnamon is her favourite spice, I put an extra portion of it in the truffles :)
Ingredients:
0,1 dl rum/liqueur
9 dried sour cherries
0,2 dl cream
100 gr dark chocolate
one spoonful of butter
cinnamon
cocoa powder
Recipe:
I sprinkle the cherries with cinnamon and I soak them in the liqueur for an hour.
I mix the butter and the cream, I warm it up, I add the chocolate and some pinches of cinnamon. Finally I pour the liqueur in it and I stir it until it becomes a smooth ganache. I put it in the fridge until the texture becomes easily mouldable.
I take small portions from the cream, I put one cherry in the middle and I shape it into a truffle. I roll the truffles in cocoa powder mixed with cinnamon.
No comments:
Post a Comment