Tudom, hogy ijesztő, de az utcán járva és tömegközlekedés közben szeretem figyelni az embereket. Amolyan írói gyakorlatként a gyerekeket elképzelem, milyenek lesznek felnőtt korukban, a felnőtteket pedig kisgyerekként, képzletben meglágyítom az arcvonásaikat, ragyogóbbá, csodálkozóvá varázsolom a szemüket, pufókká az arcukat. A viselkedésük, a könyvük vagy telefonjuk alapján elképzelem, mit őrizhetnek a lelkükben: van aki egész úton csak csetel, más logikai játékot vagy sudokut játszik, megint más az olvasmányába temetkezik, és vannak, akik bámulják a többieket - mint én. Az embereket figyelni épp olyan, mint amikor esténként az utcát járva, és a kivilágított ablakokat nézve megpróbálom kitalálni, milyen lehet odabent a család élete. Milyen álmokat dédelgetnek, szeretik-e a munkájukat, vagy épp alig várják, hogy hazaérjenek és végre ne kelljen a munkahelyükre gondolniuk? Elébük szalad-e csaholva egy kutyus, vagy a cicájuk lesi a vacsorát? Vajon milyen hobbik várják otthon őket, kreatívkodnak-e, vagy egyszerűen leülnek a fotelba olvasni, vagy az ágyból nézik a tévét? Mi élteti őket, mit szeretnének elérni az életben? Vagy már el is érték? Jóban vannak-e a családjukkal, együtt költik el a vacsorát, vagy mindenki amikor épp hazaér, aztán ki-ki elvonul a saját szobájába? Járnak-e az eszükben mesék, elképzelik-e, milyen lehetett volna az életük, ha mégis másik egyetemre veszik fel őket, vagy máshol kezdenek dolgozni? Gondolkodnak-e életútjuk furcsa kanyarulatain, megpróbálják-e értelmezni azokat?
Az emberek megfigyelésének legizgalmasabb része pedig a szemük meglesése. Az emberi szem csodálatos, oly kifejező és oly sokat mesél. Én hiszek a színekben és különösen szeretem őket, és az emberi arc legszebb részének tartom a szemet épp a színei miatt. A barna, amiről csak a beletűző napfényben derül ki, hogy valójában sötétzöld belül barna gyűrűvel, a szürkéskék, ami az éggel együtt változik, a sötétkék, ami néha már-már lilának tűnik, a sárga cirmos csokoládébarna. A szemben ott a válasz az összes kérdésre, és minden ember szeme egy történet, csak el kell olvasni.
Ezúttal slivovicával készítettem trüffeleket - már régóta dédelgettem ezt a receptet magamban, csak nem tudtam eldönteni, hogy dióval, vagy pisztáciával készüljön. Végül a pisztáciára voksoltam, az egy kicsit különlegesebb :)
Hozzávalók:
0,3 dl slivovica
0,15 dl tejszín
egy kiskanál vaj
70 gr étcsoki
30 gr pisztácia
egy maroknyi pisztácia vagy liofilizált eper
Elkészítés:
A tejszínnel és a vajjal együtt felmelegítem és megolvasztom az étcsokit. Miután elkészült a ganache, leveszem a tűzről. 30 gr megpucolt pisztáciát ledarálok, hozzáadom a krémhez, alaposan összekeverem, végül beleöntöm a slivovicát.
Hűtőbe teszem a ganache-t két órára. Ledarálok egy adag pisztáciát és tányérra szórom, külön kistányérra pedig az apróra tört liofilizált epret. A csokikrémből kiskanállal szedek, gombóccá formálom, és meghempergetem vagy a pisztáciában, vagy az eperben. Kellemesen alkoholos trüffel lesz a végeredmény :)
***
I know that this is creepy but I like to observe people while I'm on the street or using public transport. As a kind of writer's exercise I imagine how children will look like when they grow older, and adults when they were young: I soften their feature, in my imagination I make their eyes brighter and marvelling, their faces chubby. Based on their behaviour, books or phone I envision what they might hold in their soul: some are only chatting, others play games or sudoku, another buries himself in his reading and there are those who stare at the others - like me. Observing people is like when I walk in the evening and looking at the illuminated windows I try to figure out how the family's life might be inside there. What kind of dreams are they nurturing, do they love their jobs or on the contrary, they cannot wait to get home when finally they won't have to think about their workplace anymore? Does a dog greet them barking, or a kitty is looking forward to its dinner? What kind of hobbies await them at home; are they creative, or they simply sit in an armchair to read, or they watch the TV from bed? What keeps them going, what do they want to achieve in life? Or they have achieved it already? Are they on good terms with their family, do they have dinner together, or everyone eats when they get home and then they go to their own room? Do they think about tales; do they try to imagine how their life would have been, had they been accepted to another university or started another job? Do they contemplate the weird turns of their life path, do they try to figure them out?
The most exciting part of observing people is looking at their eyes. Human eyes are so wonderful, expressive and they tell a lot. I believe in colours and I particularly like them; I consider the eyes the most beautiful part of the face, exactly because of the colours. That brown, which turns out to be green with an inner brown circle when the sun shines in it, the grey-blue, which changes with the sky, the deep blue, which sometimes seems to be purple, the chocolate brown with yellow lines. The answers to all questions are right there in the eyes and every person's eyes are a story, it just has to be read.
This time I made truffles with slivovica - I've been thinking about this recipe for a while but I couldn't decide whether I should use walnuts or pistachio. Finally I picked pistachio, which is a bit more exotic :)
Ingredients:
0,3 dl slivovica
0,15 dl cream
one small spoon of butter
70 gr dark chocolate
30 gr pistachio
one fistful of pistachio or lyophilised strawberry
Recipe:
I warm up the dark chocolate together with the cream and the butter. After the ganache is done, I turn off the stove. I grind 30 gr cleaned pistachio, I mix it with the cream and I stir it. Finally I add the slivovica.
I put the ganache in the fridge for two hours. I grind some more pistachio and I sprinkle it on a plate; in another plate I put the tiny pieces of lyophilised strawberry. I take small spoonfuls of the chocolate cream, I form small balls of them and I roll them in the pistachio or in the strawberry. The end product is pleasantly alcoholic truffles. :)
No comments:
Post a Comment