March 1, 2019

matchás-citromos // matcha-lemon

Persze a tündéreket csak az látja, aki hisz bennük. Mármint aki igazán hisz, mert legyen akár csak egy kicsi kis kétely is legbelül, már láthatatlanok maradnak a szemnek. A mi tündérkirálynőnk, aki egyik székhelyét az átjárótól nem messze tartja a kertben, kedvét leli az emberek megfigyelésében. A házba semmi szín alatt nem lép be - tudvalevő, hogy a tündérek csak meghívásra léphetik át a küszöböt -, de reggelente elücsörög a bejárat mögötti bokrok rejtekén, és elnézi, ahogy a lakók munkába mennek, míg ő harmatot szed a borostyánról, vagy pókhálóból sző kendőt. Azt hiszem, csak én látom őt. Az első emeleti mogorva néni szinte biztos nem, és a szószátyár néni sem, ő túl földhözragadt az ilyesmihez.
***
Of course only those can see fairies who believe in them. I mean who really believe, because the smallest doubt is enough for them to remain invisible to the eye. Our fairy queen, who holds one of her seats in the garden, close to the crossover, likes to observe people. By no means does she enter the house - it is well-known that fairies can step across the threshold only if they are invited - but in the morning she is sitting concealed by the bushes behind the entrance and watching the inhabitants go to work while she is picking dew from the ivy or weaving a shawl of cobweb. I believe I'm the only one who sees her. Surely the grumpy old lady living on the first floor cannot, neither can the babbler lady, she is too down-to-earth for that.


Mivel a tündérek barátja vagyok, és egyszer jó szolgálatot tettem nekik - erről majd később, egy másik posztban - jóindulatuk jeleként megajándékoztak egy csodás pecséttel. A nagy tündérnemzetségeknek mindnek saját pecsétje és címere van, ez köztudott, és a szimbólumaik szorosan összefüggnek a nemzetség történelmével, hőstetteivel, származásával. Nincs ez másképp az én tőlük kapott pecsétemmel sem :) A pecsételő színaranyból készült, nyele pedig rózsafából, s egy holdfényes nyári estén találtam a kertre néző erkélyemen, ahonnét a naplementét szoktam nézni. Ezt a csodás ajándékot nagy becsben tartom, és mivel a kertben élő tündérek igencsak édesszájúak, ígéretet tettem, hogy csak csokikészítéshez fogom használni.
***
Since I am a friend of the fairies and once I did a favour for them - about this I will write later in another post - as a sign of their benevolence, they gave me a gift: a wonderful stamp. Now every big fairy clan has their own stamp and coat of arms, this is common knowledge, and their symbols are connected to the history, heroic deeds, origins of the clan. The stamp I received from them is the same :) the stamp itself is made of pure gold, its handle is carved of rose wood and I found it on a moonlit summer night on my balcony from where I watch the sunsets. I cherish this wonderful gift and since the fairies living in our garden have a sweet tooth, I made a promise that I will use it only for chocolate making.


Íme az első csoki, amihez a pecsételőt is felhasználtam:

Hozzávalók:
120 gr fehércsoki
2 kiskanál matcha
fehércsoki ganache: 
60 gr fehércsoki
30 gr tejszín
2 kiskanál vaj
egy fél biocitrom leve és héja

Elkészítés:
Temperálok 120 gr fehércsokit, a végén belekeverem a matcha port. Kiöntöm a bonbonformát, majd beteszem a hűtőbe.
A ganache-hoz megolvasztom a csokit, beleöntöm a tejszínt és hozzáadom a vajat. Egyneművé keverem. Végül belefacsarom a citrom levét.
A kis csokicsészéket kiszedem a formából, megtöltöm őket a citromos krémmel, a tetejükre reszelek a citromhéjból.
***
So here is the first chocolate for which I used the stamp:

Ingredients:
120 gr white chocolate
2 small spoons matcha
white chocolate ganache: 
60 gr white chocolate
30 gr cream
2 small spoons butter
the juice and zest of half a lemon

Recipe:
I temper 120 gr white chocolate, in the end I combine it with the matcha. I prepare the bonbon shells, then I put the mould in the fridge.
For the ganache, I melt the chocolate, I pour the cream in it and I add the butter. I stir it until it becomes smooth. Finally I squeeze the juice of the lemon in it.
I take the chocolate cups out of the mould, I fill them with the lemon cream and shred some zest on top.


És végül a csokipecsétek:
a pecsételőt egy órára a mélyhűtőbe teszem. Amikor kiveszem, letörlöm, nehogy pára vagy jég maradjon a felszínén. A temperált csokiból kiskanálnyi adagokat teszek sütőpapírra, amikbe egyesével finoman belenyomom a pecsételőt. A hideg fém azonnal megfagyasztja a csokit, így utána ki is lehet húzni a csokiból.
***
And finally the chocolate stamps:
I put the stamp in the freezer for an hour. When I take it out, I wipe it in order to get rid of possible damp or ice. I put small spoons of the tempered chocolate on parchment paper, in which I carefully push the stamp. The cold metal immediately freezes the chocolate, thus afterwards it can be pulled out.

No comments: