Na most ez egy kissé furcsa ízkombináció, és jelen pillanatban a mirabella is nehezen beszerezhető, de valami fanyart akartam készíteni, ami épp illik az élethelyzetemhez. Meg kell mondjam, ugyan a töltelék tényleg épp olyan keserédes lett, mint az élet, a kész bonbonok az édes csokiburokkal együtt olyan ellenállhatatlanok... hát... épp, mint az élet :D
A mirabella neve talán nem sokaknak ismerős - amúgy sem egy közismert gyümölcs, pedig a fák nagyon hálásak, és nyáron rogyásig vannak terméssel. A mi családunk egyébként csak fosókának hívja, és meglepve láttam a neten, hogy nem vagyunk egyedül ezzel :D
A balatoni házunk kertjében nő egy mirabella fa, nyáron alkalmanként elrakunk néhány üveg befőttet. Az apró, fanyar bogyók még télen is őrzik a nap melegét és fényét :) Most aztán, míg azon gondolkodtam, milyen ízesítésű legyen a bonbon, valahogy felbontottunk egy üveg mirabella befőttet, így aztán a kérdés megoldódott :D A kiegészítő ízesítés kérdése pedig villámgyorsan eldőlt, amikor a boltban a fűszeres polc előtt nézelődtem. Porrá tört szárított narancshéj?! Még szép, hogy megveszem! :D
Mirabella
Hozzávalók:
120 gr tejcsoki
150 gr fehércsoki
50 gr mirabella
szárított narancshéjpor
10 gr tejszín
Elkészítés:
A tejszínt és a mirabellát (egy kis befőttlével együtt) felmelegítem, míg a magok el nem válnak a gyümölcshústól. Eltávolítom a magokat, majd a keverékhez adok 100 gr tejcsokit, és homogén masszává keverem. Beleszórok 2-3 csipet narancshéjport, és hagyom kihűlni.
Temperálok 20 gr tejcsokit. Ujjal márványozom a bonbonforma mélyedéseit. Ezután temperálom a fehércsokit is, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a gyümölcsös krémmel, és a hűtőbe teszem. Két óra múlva kiveszem, temperálom a maradék fehércsokit, és talpalom a bonbonokat.
Now this is a bit weird combination and at the moment Mirabelle is hard to get but I wanted to prepare something tart, which fits my life situation. I have to admit that even though the filling indeed became bittersweet like life itself, the bonbons with the sweet chocolate shell are just as irresistible as... well... life itself :D
Probably not many are familiar with Mirabelle (see photo above) - it is not a well-known fruit, even though the trees are very grateful and they are full of berries in the summer.
A Mirabelle tree grows in the garden of our house at lake Balaton, occasionally we put away some jars of it. The tiny, sour berries keep the warmth and light of the sun even in winter :) Now while I was thinking what flavours to add to this bonbon, somehow a bottle of Mirabelle was opened and thus I also got the answer :D The complementing flavour was decided while I was standing in front of the spice shelf in the shop. Powdered dry orange zest?! But of course I'll buy it! :D
Ingredients:
120 gr milk chocolate
150 gr white chocolate
50 gr Mirabelle
powdered orange zest
10 gr cream
Recipe:
I warm up the cream and the Mirabelle until the seeds can be separated from the flesh. I get rid of the seeds, then I add 100 gr milk chocolate and I stir it until it becomes a homogeneous cream. I sprinkle it with 2-3 pinches of powdered orange zest and I leave it to cool down.
I temper 20 gr milk chocolate. With my finger I marble the cavities of the bonbon mould. I also temper the white chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the fruity cream and I put the mould in the fridge. Two hours later I take it out, I temper the leftover white chocolate and seal the bonbons.
Nagynénémék 50. házassági évfordulója alkalmából készültek ezek a bonbonok :) Az aranylakodalomhoz illően dekoráltam őket, na meg belecsempésztem egy kis tavaszi varázst is, ami úgy látszik, sikerült is, mert két nappal később már melegedett az idő :)
Hozzávalók:
200 gr tejcsoki
50 gr fehércsoki
1 doboz krémjoghurt
75 gr cukor
0,5 dl tejszín
15 gr akácméz
15 gr vaj
lüszterpor
Elkészítés:
Először a fehércsokit temperálom, ecset segítségével megfestem a virágmintákat. Miután megszáradt a csoki, temperálom a tejcsokit is, elkészítem a csokiburkokat. Először a joghurtból töltök belőle - jó sűrű krémjoghurtot használok hozzá. Egy teljes éjszakát állni hagyom a hűtőben, hogy a joghurt felszíne kissé megszilárduljon.
Másnap elkészítem a karamellt: felolvasztom a cukrot, míg szép óarany színt nem kap. Ekkor óvatosan hozzáadom a vajat, a mézet és a tejszínt, és míg tovább melegítem, keverem, hogy összeálljon. Amikor kihűlt, a joghurtréteg tetejére adagolok néhány cseppet, és ismét a hűtőbe teszem, míg a karamell megszilárdul. Ekkor temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat. Végül lüszterporral díszítem, ami szépen kihozza a bonbonforma virágmintáit.
These bonbons were made on the occasion of the 50th wedding anniversary of my aunt&uncle :) I decorated them in a fitting way for the golden wedding and I added a tiny bit of spring magic, which was successful, it seems, as only two days later the weather started to warm :)
Ingredients:
200 gr milk chocolate
50 gr white chocolate
1 cup of yogurt
75 gr sugar
0,5 dl cream
15 gr honey
15 gr butter
luster dust
Recipe:
First I temper the white chocolate and I paint the flower patterns with a brush. After the chocolate hardens, I temper the milk chocolate and I prepare the chocolate shells. The first filling is the yogurt - for which I use thick cream yogurt. I leave it in the fridge for a night, until the surface of the yogurt sets.
The next day I prepare the caramel: I melt the sugar until it becomes golden. Then I carefully add the butter, the honey and the cream and while I keep warming it, I stir it until it becomes smooth. After it cools down, I portion some drops on the top of the yogurt layer and I put it in the fridge again until the caramel sets. Then I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons. The final touch is some luster dust, which enhances the beautiful flower patterns of the mould.
Van az az emberfajta, aki él a való világban, és közben a belső világ(ok)ban is. Akár akarja, akár nem, a feje folyamatosan tele van mesékkel, a legváratlanabb pillanatokban bukkannak fel az ötletek, történetek, vagy csupán nevek, karakterek, helyszínek. Ez mókásan hangzik, de nem tréfadolog; a mese hasonlít a csokira abból a szempontból, hogy nagyon nem szereti, ha elhanyagolják vagy nem kezelik odaadással. Ugyanakkor mégsem cserélnék mással, imádom a folyamatos színes kavalkádot. És semmihez sem fogható érzés, amikor az ember cinkosra lel, akivel együtt szőhet történeteket, akinek mindez ugyanolyan valóságos, akiben ugyanúgy benne van a végtelen, és nem korlátozza magát a "való világra". Ilyen találkozás nem adódik túl gyakran ebben a hosszú életben!
Ezt a bejegyzés az ilyen találkozásoknak ajánlom :)
Az itt következő csoki valójában illusztráció a meséhez :) A mese pedig folytatása a januárban közzétett mesémnek. Mindemellett találtok még egy fotót egy üvegvázáról, amit nagyjából tíz éve festettem, és úgy gondoltam, illusztrációként szintén ideillik :)
Hozzávalók:
100 gr fehércsoki
100 gr tejcsoki
Elkészítés:
Temperálom a fehércsokit, majd kiöntöm egy ív sütőpapírra. Egy másik darab papírt helyezek fölé, és körkörös mozdulatokkal szétterítem a csokit, hogy kb. 2-3 mm vastag palacsinta képződjön. Hagyom megszilárdulni, közben egy tányért, vagy más súlyt helyezek fölé, különben felemelkedik a csokilap széle. Amikor elkészült, óvatosan lehúzom róla a sütőpapírt. Felmelegített késpengével körbevágom a szélét, hogy egyenes legyen, így egy csokilapot kapok, amelyre rajzolni lehet :) persze csokival...
Megtervezem a mintát. Temperálom a tejcsokit, habzsákba töltöm, és megrajzolom a sárkányt. Hagyom megszilárdulni.
Surrogott a fű, az esőcseppek halkan neszeztek, akár a hajban matató ujjak.
Lora pisszenés nélkül, összeszorított szemekkel hallgatta, moccanni sem mert.
Valami hideg és nedves ért a kézfejéhez. Ijedten ugrott hátra, majd négykézláb hátrált, amikor a sárkány hatalmas, ijesztő pofájával találta szemben magát.
"Ne félj tőlem!" hangzott a mély hang a homloka mögött, mire értetlenül rázta a fejét, kezeit a füleire szorította. Ismét behunyta a szemét, mintha azzal kizárhatná a valóságot.
"Nézz rám!" A sárkány hangja bársonyos, ellenállhatatlan volt, és Lora fölpillantott, egyenesen a szemébe. Jégkék kristály - a tél és a fagy könyörtelen, hideg szépsége tükröződött benne, jégcsapok áttetsző, fénylő pengéje, hópelyhek szabályos, szeszélyes fraktáljai, tavat páncélba vonó, csillogó zöldeskék jégréteg. A jég dermesztő fogsága szúrós forróságba fordult, érzéktébolyító, vad, halálhozó zsibbadásba.
Lora elszakította tekintetét a sárkányétól, végignézett félelmes fogain, lapos orrán, hosszú orrnyergén, a homloka közepén ülő opálkék gyöngyön, hókristályokként csillogó pikkelyein, ruganyos testén.
- Az ezüst madár... - motyogta, mint aki még mindig nem fogta fel, mi történt.
"Megszabadítottál és nevet adtál nekem," hangzott a sárkány hangja a fejében, "a szabadságom hozzád köt. Áruld el a neved!"
- Lora vagyok - kis gondolkodás után sután hozzátette: - Szabó.
Ezúttal a sárkány mustrálta végig őt, s a lány még az előbbinél is apróbbra kucorodott össze.
"Ne félj tőlem!" ismételte meg a sárkány. "Nem ártok neked. Ebben a városban laksz?" intett fejével a domb tövében elterülő településre.
Lora bólintott.
"Hagyd itt, és gyere velem!"
- Tessék?!
"Tarts velem!"
- De hová? Miért?
A sárkány derűsen tátotta ki a száját, hegyes fogai csillogtak a tompa fényben, kígyózó mozdulattal közelebb kanyarította magát.
"Itt él a családod?" kérdezte.
Lora nemet intett. - Árva vagyok.
"Van házad, birtokod, kincseid?"
A lány önkéntelenül elnevette magát, megrázta a fejét.
"Mindjárt gondoltam." A sárkány állát elülső mancsaira fektette, macskaként pislogott fel Lorára. "Amikor a félistenek fogságba ejtettek minket, azt a jóslatot kapták, hogy aki megszabadít egy sárkányt, annak az lesz az egyetlen kincse. Nem tudom, mi vitte rá Isimudot, hogy neked adjon, tudván, hogy beteljesítheted a jóslatot, de..."
- Várj, várj! - szakította őt félbe Lora. - Azt mondod, hogy Isimud egy félisten? Az öreg a felöltőjével?...
"Így van."
- De miért vetettek fogságba titeket a félistenek?
A sárkány előrébb dugta a fejét. "Látod azt a gyöngyöt a homlokomon? A sárkánygyöngy a világ legértékesebb kincsei közé tartozik, királyok ölnek érte. A félistenek pedig mágiával varázsoltak el bennünket, hogy megszerezzék a benne lévő bölcsességet. Egy madár könnyen kezelhető, kevés élelmet igényel és jóval kevésbé veszélyes, mint egy sárkány."
- Amíg a foglya voltál... - Lora elakadt.
A sárkány lehunyta szemeit.
"Hosszú évszázadokig tartottak fogva bennünket, a tudásunkat felhasználva vívtak háborút istenek, félistenek és emberek ellen, építettek és romboltak, a maguk szája íze szerint adagolták a tudást az emberek javára vagy kárára." Felnézett, átható tekintetét Loráéba fúrta. "De ennek most vége. Ezentúl a magam ura leszek. Tarts velem, és szabadítsuk ki a társaimat!"
Eltökéltsége hatására a lány zavartan fordította el a fejét.
- Én nem vagyok harcos, sem bölcs, sem stratéga. Egyedül ruhák készítéséhez értek. Nem hiszem, hogy a hasznomat vennéd...
Meglepetésére a sárkány érdes, jókedvű kuncogása töltötte be a tudatát.
"Nincs szükségem harcosra, bölcsre, stratégára. Rád van szükségem, rád, aki kiszabadítottál." Közelebb húzódott, "Gyere velem, csak egy pár napra. Amint megkérsz rá, visszahozlak ide. Ugyan mit veszíthetsz?"
Lora hosszan nézte a sárkány fehér pofáját, rücskös bőrét, kristálypikkelyeit. Aztán bólintott.
- Hamarosan jövök.
Fölkelt, leporolta a ruháját, s a szemerkélő esőben visszasietett a városba. A szabóüzlet elé érve megállt, hosszan nézte saját ajtaját. "Nem fog hiányozni," gondolta, míg lenyomta a kilincset.
Sebesen összeszedett néhány ruhadarabot, varráshoz való kis készletét, némi élelmet, batyuba kötötte őket, amit a vállára vetett. Ismét elgondolkodott, amikor elfordította a kulcsot a zárban, majd a batyuba süllyesztette. Egyhelyben toporgott, egyszerre nosztalgia szállta meg a varrás ütemes egyhangúsága iránt.
- Csak egy pár nap... - mormolta, majd megtette az első lépést a domb felé, s a lába átvette az irányítást. Mire elérte a kikövezett út végét, már szaladt.
A korábban szemerkélő eső rákezdett, szürke függönye homályba vonta a tájat. Lora megállt a sárkány előtt, arcán patakzott a víz, ruhái átáztak, átfagyott, de belül várakozás, eljövendő kalandok, sosem látott tájak izgalma fűtötte.
- Itt vagyok!
A sárkány elé tekergőzött, hosszú, vastag nyakát a fűre fektette. A lány kissé ügyetlenül mászott fel rá, batyuját szorosan a nyakába kötötte.
"Kapaszkodj!" szólt a sárkány, azzal elrugaszkodott a földtől.
There is that kind of people who live in the real world and at the same time in the inner world(s). Whether s/he likes it or not, her head is always full of fairytales; ideas, stories or simply names, characters, locations turn up in the most unexpected moments. Which sounds fun but actually it isn't: fairytales are like chocolate in the sense that they don't like to be neglected or treated without devotion. At the same time I would never give up on it, I love the constant colourful cavalcade. And there's nothing compared to finding a partner in crime with whom you can weave stories, for whom it is the same reality, who has infinity inside and does not limit himself to the "real world". Such encounters do not happen very often in this long life!
This post is dedicated to such encounters :)
The following chocolate is an illustration for the tale :) And the story is the second part of my tale published in January. Above you'll also find a photo of a glass vase, which I painted approximately ten years ago. I thought it would be a nice addition :)
Ingredients:
100 gr white chocolate
100 gr milk chocolate
Recipe:
I temper the white chocolate, then I pour it on a sheet of parchment paper. I place another sheet above and with circular moves I spread the chocolate in order to get an approximately 2-3 mm thick pancake. I leave it to dry, in the meanwhile I put a plate or another weight on the top, otherwise the sides would curl up. When it is ready, I peel off the paper and with a heated knife I cut the sides. Thus I get a chocolate disk on which I can draw :) with chocolate, of course...
I plan the pattern. I temper the milk chocolate, put it in a piping bag and I draw the dragon. I let it dry.
The grass was whispering; the faint noise of raindrops like fingers fiddling in the hair.
Lora was listening as still as a mouse, eyes shut tight, she didn't dare to move. Something cold and wet touched her hand. She jumped away, then she backed on all fours when she faced the enormous, dreadful face of the dragon.
"Don't be afraid!" sounded a deep voice behind her forehead; she shook her head in disbelief, she pressed her hands on her ears. She closed her eyes again as if like that she could exclude reality.
"Look at me!" The voice of the dragon was velvety and irresistible. Lora looked up, right in his eyes. Ice-blue crystal - it reflected the cruel, cold beauty of winter and frost; the translucent, shiny blades of icicles, the capricious fractals of snowflakes, gleaming, blue-green ice covering a lake. The chilling captivity of ice that turns into stinging heat, crazing, wild, fatal numbness.
Lora tore her gaze from the dragon's; she looked at his frightening teeth, his flat nose, long bridge, the opalescent blue bead sitting on his forehead, his scales sparkling like snowflakes, his flexible body.
"The silver bird..." she mumbled as if she still hadn't been able to comprehend what had happened.
"You liberated me and you gave me a name," sounded the dragon's voice in her head, "my freedom binds me to you. Tell me your name!"
"I am Lora," and after a while she added clumsily, "tailor."
This time the dragon looked at her intently and the girl curled up into an even smaller ball than before.
"Don't be afraid!" repeated the dragon. "I won't hurt you. Do you live in this city?" with his head he waved towards the settlement extending at the foot of the hill.
Lora nodded.
"Leave it and come with me!"
"Excuse me?!"
"Come with me!"
"But where? Why?"
The dragon gaped his mouth joyfully, his sharp teeth glistened in the dull light; he twisted closer with a serpentine move.
"Does your family live here?" he asked.
Lora shook her head. "I'm an orphan."
"Do you possess a house, land, treasures?"
The girl involuntarily laughed and again shook her head.
"I thought so." The dragon laid his chin on his legs and blinked at Lora like a giant cat. "When the demigods captured us, they received a prophecy that the one who liberates a dragon, will have only that one treasure. I have no idea what made Isimud give me to you, knowing that you may fulfill the prophecy, but..."
"Wait, wait!" interrupted Lora. "You say that Isimud is a demigod? The old man with his coat?..."
"That's right."
"But why did the demigods capture you?"
The dragon pushed his head closer. "Do you see that pearl on my forehead? Dragon pearl is one of the most precious trasures in the world, kings would kill for it. Demigods put a magic spell on us in order to acquire the wisdom in it. A bird is easy to handle, it does not need much food and is much less dangerous than a dragon."
"While you were his prisoner..." Lora broke off.
The dragon closed his eyes.
"They kept us imprisoned for centuries, using our knowledge to fight wars against gods, demigods and humans, they built and destroyed and portioned the knowledge according to their own taste, for the good or bad of people." He looked up, his sharp gaze pierced Lora's. "But it's over now. From now on I am my own master. Come with me and let's liberate my mates!"
Sensing his detemination, the girl turned her head away.
"I am not a warrior, a wise man or a strategist. I only know how to make clothes. I don't think I would be useful..."
To her surprise, the rough, cheerful giggle of the dragon filled her mind.
"I don't need a warrior, a wise man, a strategist. I need you, you, who released me." He drew closer. "Come with me, only for a couple of days. As soon as you ask me, I'll bring you back here. What could you possibly lose?"
For a while Lora was staring at the white face, the coarse skin, the crystal scales of the dragon. Then she nodded.
"I'll come back soon."
She stood up, dusted off her clothes and she hurried back in the city in the drizzling rain. In front of the tailor shop she stopped, she was looking at her own door. "I won't miss it," she thought while pressing down the handle.
Quickly she gathered some clothes, her small sewing kit and food, she bundled them and lifted it on her shoulder. She was deep in thought when she locked the door, then sank the key in her bag. She was lingering, she felt sudden nostalgia for the rhythmical monotony of sewing.
"Only some days..." she murmured, then she took the first step towards the hill. Her feet took over, by the time she reached the end of the paved road, she was running.
The rain started, its grey curtain obscured the landscape. Lora stopped in front of the dragon. Water was streaming on her face, her clothes soaked, she felt cold but inside anticipation, the excitement of lands to be discovered and future adventures heated her.
"I'm here!"
The dragon wiggled in front of her, he laid his long neck on the grass. The girl clumsily climbed on him, she fastened her bundle to her shoulders.
"Hang on!" said the dragon, then he swung himself in the air.
Talán már észrevettétek, hogy szerelmese vagyok a papír-írószernek. Az ember lakhelyéről mindig őriz egy mentális térképet, fontosabb tájékozódási pontokkal, ismerős utcák hálózatával, no meg fehér foltokkal. Az enyémben a tájékozódási pontok a csokisboltok mellett a papír-írószer üzletek, és amikor le vagyok törve, vagy rám jön a shoppingolhatnék, akkor elugrok valamelyikbe, és elszórok egy rakás pénzt :D Nem tudok ellenállni a friss papír illatának, a színes tollaknak, a matricáknak (te jó ég, matricafüggő vagyok!) és kiegészítőknek, az igényesen nyomtatott és kötött füzeteknek. Szóval itthon állandó jelleggel állnak nagy halomban a különböző szépséges könyvecskék, és persze a többségének más-más funkciója van: az egyikbe csak karácsonyi mesék kerülnek, másokat naplónak teszek félre, van egy külön az immáron háromrészessé duzzadt hosszú mesémnek, meg egy a rövid szösszeneteknek :D De persze ha látok valami szépet, akkor is megveszem, amikor éppenséggel otthon öt-hat megkezdetlen füzet van XD Csak azért, mert a szép füzetektől az ihlet is könnyebben jön...
Az alábbi fotókon a legutóbbi szerzeményem látható, úh, elég ránézni a borítójára, és már egy nagy rakás mese kereng az ember fejében, amit beleírhat :D Úgy gondoltam, jó "háttér" lesz egy izgalmas csokinak, amihez a múltkori gránátalma megmaradt levét használtam fel :)
Hozzávalók:
180 gr 85%-os étcsoki
100 gr marcipán
0,4 dl gránátalmalé
lüszterpor, kakaóvaj
Elkészítés:
A marcipánt belereszelem a gránátalmalébe. Felmelegítem, és kevergetem, míg egynemű masszává áll össze.
Gyertyaláng felett megolvasztom a kakaóvajat, elkeverem bordó lüszterporral, és márványozom a csokiforma mélyedéseit. Temperálom az étcsokit, elkészítem a csokiburkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a marcipános krémmel, és berakom a hűtőbe. Ha a töltelék megbőrösödik, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.
Maybe you've noticed already that I am obsessed with stationery. One always keeps a mental map of one's hometown, with major points of orientation, the network of familiar streets and of course blank spots. In mine the points of orientation are chocolate shops and stationery shops; when I'm down or I feel like shopping, I go to one of them and play the big spender :D I just can't resist the smell of fresh paper, colourful pens, stickers (oh god, I am sticker addicted!) and accessories, booklets of high quality printing and binding. So at home the various beautiful booklets are constantly piled up and obviously most of them have a different function: one contains only Christmas tales, others are used as diary, I have a separate book for my fairytale which became a trilogy, and another one for short tales :D But of course if I see something nice, I buy it even if there are five or six empty ones at home XD Only because beautiful booklets inspire me...
In the photos you can see my latest baby, oh it's enough to look at the cover and a bunch of tales that I'll write in itare already whirling in my mind :D I thought it could serve as a proper background for an exciting chocolate, in which I used the leftover juice of the pomegranate :)
Ingredients:
180 gr 85% dark chocolate
100 gr marzipan
0,4 dl pomegranate juice
luster dust, cocoa butter
Recipe:
I shred the marzipan in the pomegranate juice. I warm it up and stir it until it becomes a homogeneous cream.
Above a candle I melt the cocoa butter; I combine it with deep red luster dust and I marble the cavities of the chocolate mould. I temper the dark chocolate and I prepare the shells. After they get solid, I fill them with the marzipan cream and I put the mould in the fridge. When the filling sets, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.
Gondoltam, csinálok valami ütőset farsangra, de úgy tűnik, már megint elkéstem vele, épp, mint tavaly XD Minden esetre, ha már itt tartunk, essék szó egy kicsit a farsangról, amiről a legtöbben csak annyit tudnak, hogy sokat kell kajálni, esetleg elmegyünk egy bálba, és ott vannak azok a karneváli őrületek Olaszországban, meg még egy-két más helyen. Na ennél egy kicsit összetettebb a dolog. A farsang a tél végi dőzsölés időszaka - a középkorban ekkor fogyasztották el a télről megmaradt élelmet, ami további őrizgetés esetén már megromlott volna. Ezt egybekötötték egy átmeneti rítussal, amely a télből, a sötét és a démonok idejéből a tavaszba, napfénybe vezetett át. Mint a legtöbb ilyen, a világ rendjét megújító fordulópont, a farsang is egy rövidke átmenet a káoszba, hogy aztán minden ismét szépen, rendben mehessen a maga útján. A démonok uralmának megtörését megfelelő szimbólumokkal, viselkedésformákkal, rítusokkal lehet elérni, amelyek hosszú ideig jellemezték a farsang időszakát, és itt-ott még ma is előfordulnak. Ilyenek a maszkos alakoskodások, különböző bábuk égetése (a tűz, a fény démonűző hatású). A felfordult világ rendjéhez tartozott a kicsapongás, a piálás, a táncos mulatságok, no meg az is, hogy ezekben a napokban az egyszerű emberek gúnyt űzhettek uraikból, elöljáróikból. Ugyanakkor az efféle érzéki örömökben gazdag fesztiválok, ünnepségek már előrevetítették a tavasz, a termékenység időszakát is. Az egyház persze igyekezett gátat szabni e pogány hagyománynak (no meg gondolom a gúnyolódás is érzékenyen érintette őket :D), így aztán Nagy Gergely pápa a hamvazószerdát jelölte ki a farsangi időszak végeként, ezzel beszorítva azt a karácsonyi ünnepkör és a húsvétot megelőző böjt közé. Sebaj, a csoki mindig jól jön, akkor is, amikor már egyébként böjtölni kéne :D No szóval kedvem támadt kipróbálni a gránátalmát, elvégre a farsang a dőzsölés, az érzékiség ideje, és mind jól tudjuk, hogy a gránátalma tulajdonképpen minek a jelképe :) Továbbá ebbe a csokiba muszáj volt minden finomságot belepréselnem, ami eszembe jutott, hogy minél farsangibb legyen - ebből persze az alkohol sem maradhatott ki :)
Hozzávalók:
0,8 dl tejszín 2 pillecukor
0,3 dl gránátalmalé
2 nagy csipet csili
0,2 dl pezsgő
80 gr fehércsoki 200 gr tejcsoki Elkészítés: A gránátalma-magokat kioperálom a héjból, közben összevissza fröcskölöm magamat, meg a fél asztalt is a lével XD Leturmixolom őket, majd leszűröm, így kinyerem a tiszta gránátalmalét. Felmelegítek belőle 0,3 decit, amiben apró darabokra tépkedve felolvasztom a pillecukrokat. Belekeverem a fehércsokit is, és amikor egynemű masszává áll össze, hozzáöntöm a pezsgőt. Beleszórok két csipet csilit, és megkóstolom, hogy megfelelően pikáns lett-e. Felverem a tejszínt, beleforgatom a pezsgős-gránátalmás krémet, így habos mousse-t kapok. Pár órára (vagy egy éjszakára) a hűtőben hagyom, hogy kellően megszilárduljon a hab. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a csokicsészéket. Miután megszilárdultak, kiütögetem őket a bonbonformából. Csillagcsővel ellátott habzsákból töltöm meg a csészéket a mousse-szal, hogy kicsi cupcake-eket formázzanak. Végül megszórom őket cukorkonfettivel, és visszateszem a hűtőbe, hogy az időközben felmelegedett hab ismét megszilárduljon. A ropogós csokicsészékkel ínycsiklandó kontrasztot alkot a selymes hab, savanykás-csípős íze pedig meglepő és üdítő.
I thought I'd prepare something awesome for carnival, but it looks like I'm late again, just like last year XD Anyway, since we're here, let's talk a bit about carnival, of which most people know only that you have to eat a lot, maybe go to a ball and there are those famous parades in Italy and some other places. But it's so much more than this! Ttraditionally carnival was the debauchery, feasting period at the end of winter - in the middle ages leftover winter stores were consumed, otherwise they would have decayed. This was connected to a rite of passage, a transition rite, which was supposed to lead from winter, the time of darkness and demons to spring and sunshine. As most turning points renewing world order, carnival was also a short transition into chaos, after which everything could return to its good old, ordinary state. Breaking the reign of demons could be achieved with certain symbols, behavioural patterns and rites, which characterised the period of carnival for a long while and some of them appear even today. Such were using masks and disguise, the burning of puppets (fire and light chase away demons). Excesses, drinking, dancing, feasting and simple people mocking the ruling class all belonged to this upside-down world. At the same time such sensual celebrations and festivals were the precursors of the fertile period of spring. The church, obviously, tried to restrict this pagan tradition (and I guess they didn't particularly like the mocking either :D), therefore Pope Gregory the Great decided that Ash Wednesday shall be the end of carnival, thus squeezing it between the Christmas and the pre-Easter Lent periods.
It doesn't matter, chocolate is always good, even when Lent has already started :D So I felt like trying pomegranate, after all carnival is about excessive eating and sensuality, and we all know what pomegranate symbolizes :) Moreover, I put everything good in this chocolate that I managed to find out - obviously not omitting alcohol either :)
Ingredients:
0,8 dl cream 2 marshmallows
0,3 dl pomegranate juice
2 pinches of chili
0,2 dl champagne
80 gr white chocolate 200 gr milk chocolate Recipe: I remove the pomegranate seeds and in the meanwhile I splash myself and the entire table with the juice XD I blend the seeds, then I sieve them, thus I get the clean juice. I warm up 0,3 dl of it, in which I melt the marshmallows torn into little pieces. I mix it with the white chocolate and when it becomes a smooth cream, I add the champagne. I sprinkle it with two pinches of chili and I taste the ganache if it became spicy enough. I whip the cream and I combine it with the champagne-pomegranate ganache, which results in a foamy mousse. I put it in the fridge for some hours (or an entire night) so it has enough time to harden. I temper the milk chocolate and I prepare the chocolate cups. After they get solid, I take them out of the mould. I fill them with the mousse from a star-tipped piping bag in order to get tiny cupcakes. Finally I adorn them with candy confetti and I put them back in the fridge so the foam can harden again. The silky foam contrasts enticingly with the crunchy chocolate cups; its sour-spicy flavour is surprising and refreshing.
Bár még bujkál a késő délutáni melengető napsütésben, a kora reggeli rózsaszín felhőkben, az első hóvirágokban, a hajnali madárdalban, de meleg szíve már megolvasztotta a telet, mosolya ott tükröződik az arcokon.
Már csak két perc van hátra tavaszig :) minden karneválozó, kisgyerek, szelíd bolond őt várja. Köztük én is :)
Ezért is támadt kedvem néhány csokivirágot készíteni. Többféle módszerrel próbálkoztam, mind másféle szirmokat eredményez, a kreativitásnak itt sincs határa :)
Hozzávalók: 100 gr fehércsoki, sütőpapír, lüszterpor
Lótusz: csíkot vágok a sütőpapírból. A temperált fehércsokiba belemártom egy vékony kés hegyét, és a papírra nyomom. Amikor felemelem, a visszafolyó csoki szép mintát hagy a szirom közepén. Ezzel a módszerrel sok szirmot készítek, végül a papírcsík mindkét felét egy-egy kávéscsészébe helyezem, ami enyhén meghajlítja a szirmokat (lásd 1. fotó). Miután teljesen megszáradtak, lehúzom őket a papírról. Fehércsokiból fészket készítek, amibe beleültetem az első sornyi szirmot. Ha nagyon lehasalnak, kis papírgömböccel támasztom meg őket. A szirmok tövére habzsákból újabb adag folyékony csokit nyomok, és jöhet az újabb sor, majd hasonló eljárással annyi szirmot helyezek egyre beljebb haladva, míg úgy nem vélem, hogy elég "borzas" lett a virág. Ekkor megvárom, hogy minden eleme teljesen megszáradjon, végül lüszterporral megfestem, hogy szép csillogó legyen.
szirmok készítése // preparing petals
Rózsák: a temperált fehércsokit habzsákba töltöm és egy csík sütőpapírra kis halmokat nyomok. Néhányat kissé elnyújtom egy kiskanállal, majd egy másik papírcsíkot helyezek föléjük, és ujjal kissé szétnyomkodom őket, hogy sziromformákat kapjak. Széthúzom a két csíkot, így két adag szirmot kapok. A kávésbögre-módszerrel szárítom meg őket, és a lótuszhoz hasonló módszerrel ragasztom össze őket: a nagyobb szirmokat kívülre, a kisebbeket belülre helyezem.
Virágoskert: sütőpapírra előrajzolom a mintát: napraforgót és bazsarózsákat meg leveleket. Habzsákba töltött fehércsokival előbb megrajzolom a keretet, majd a minta vonalait is végigkövetem. Miután megszáradt a kert, óvatosan lehúzom a papírról. A virágokat lüszterporral festem ki :)
Insegnami a respirare
piú si va in alto piú si fatica
ascoltami e poi ricordati
tra due minuti é primavera
dammi un motivo per continuare
dimmi che non sará un'avventura
proteggemi e poi abbracciami
tra due minuti é primavera
Teach me to breathe
the higher one gets the tougher it is
listen to me and remember
in two minutes spring is here
give me a reason to continue
tell me it won't be an adventure
protect me and embrace me
in two minutes spring is here
Even though she is still hiding in the warm, late afternoon sunlight, the pink clouds of early morning, the first snowdrops and the birds' singing at dawn, her warm heart has already melted winter, her smile is reflected on the faces.
Only two minutes left until spring :) every carnival-goer, little child and gentle fool is waiting for her. Among them me too :)
That is why I felt like making some chocolate flowers. I tried different methods, all of them result in different petals, creativity has no boundaries :)
Ingredients: 100 gr white chocolate, parchment paper, luster dust
Lotus: I cut off a stripe of the parchment paper. I dip the tip of a thin knife into tempered white chocolate and I push it down on the paper. When I lift it, the chocolate will leave a nice pattern in the middle of the petal. I prepare lots of petals with this method, finally I place the two ends of the paper stripe into two coffee mugs (see photo no. 1), which will give a nice curve to the petals. After they get dry, I carefully pull them off the paper. I make a little nest of white chocolate in which I plant the first round of petals. If they lie down, I hold them in place with small balls of paper. I pour a bit more chocolate on the stem of the petals and add another row, then another, until the flower becomes "fuzzy" enough. I wait until all parts get dry, then I paint them with luster dust.
Roses: I pour tempered white chocolate in a piping bag and I make tiny mounds on a stripe of parchment paper. With the help of a small spoon I elongate some of them, then I place another stripe of paper on the top and very carefully, one by one I push them down a bit in order to get petal shapes. I pull the two stripes apart, thus I get two sets of petals. I apply the coffee mug method to dry them and I attach them together in a rose shape with the same method I used for the lotus: I put the bigger petals on the outside and the smaller ones in the inside.
Virágoskert: on a piece of parchment paper I draw the pattern: sunflower and peonies and leaves. I put white chocolate in a piping bag and I draw first the frame, then the lines of the pattern. After the garden gets dry, I carefully pull it off the paper. I paint the flowers with luster dust :)
Ma éjjel blue moon, azaz a hónap második teliholdja kerekedik ki, épp egyidőben Imbolc előestéjével. Imbolc a tavasz kezdetét jelöli ki az évkörben, Brigid istennő ilyenkor jár körbe Írország szigetén, és ahová elér, ruhája szegélye füvet és virágokat fakaszt a földből, magával hozza a megújulást, az év világos felét. Az írek ilyenkor élelmet és italt hagytak neki, nem ritkán még ágyat is vetettek az istennőnek, abban a reményben, hogy látogatásával megáldja a házat.
E kivételes nap tiszteletére elzarándokoltam titkos helyemre, ahol ég és föld között szoktam végignézni a naplementét - bár ezúttal csak egy halovány narancsszín sáv jelezte a szürke, suhanó felhőkön, hogy mi zajlik a színfalak mögött. A fotóimon ugyan kietlen helynek tűnik, amiben semmi érdekes nincs, de számomra különleges jelentőséggel bír, ahol mágia rejtőzik a fákban és a földben...
Tegnap egy jó barátommal csokit készítettünk, aminek során megismerte a temperálás rejtelmeit :D A tölteléket régebben találtam ki, igazán finom lett, olvadékony meglepetésként rejtőzik a roppanós csokiburok mögött :) A tavaszünnep tiszteletére virágos bonbonformát használtam.
Hozzávalók:
40 gr áfonya
100 gr tejcsoki
200 gr étcsoki
15 ml pezsgő
egy kiskanál vaj
kék lüszterpor
Elkészítés:
Felmelegítem és közben szétnyomkodom az áfonyaszemeket, hozzáadok egy kiskanál vajat. Miután megolvadt, hozzákeverem a tejcsokit. Amikor összeáll egynemű krémmé, beleöntöm a pezsgőt is.
Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm az áfonyás krémmel, és a hűtőbe teszem. Amint a töltelék eléggé megszilárdul, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat. Némi kék tündérporral díszítem :)
naplemente // sunset
az út // the road
Tonight the blue moon (the second full moon of the month) will be perfectly round :) just on the eve of Imbolc. Imbolc marks the beginning of spring in the wheel of the year; the goddess Brigid goes around Ireland on this day and where her feet touch the ground, grass and flowers grow out. She brings revival and the light half of the year. The Irish leave her food and drink, and frequently even make a bed for her in the hope that she would bless the house with her visit.
On the occasion of this exceptional day I made a pilgrimage to my secret place, where I watch the sunset between earth and sky - although this time only a faint orange stripe indicated on the grey, gliding clouds, what was going on behind the scenes. On my photos it might seem a sombre, uninteresting place, but to me it has special significance, where magic lurks in the trees and the ground...
Yesterday we made chocolate with a good friend of mine, during which she familiarised herself with tempering :D I found out the filling some time ago; it became really tasty, hiding as a silky surprise behind the crunchy chocolate shell :) In honour of the spring festival, I used a mould with flower patterns.
Ingredients:
40 gr blueberries
100 gr milk chocolate
200 gr dark chocolate
15 ml champagne
small spoon of butter
blue luster dust
Recipe:
I warm up and mash the blueberries; I add a spoonful of butter. After it melts, I mix it with milk chocolate. When it becomes a smooth cream, I also add the champagne.
I temper the dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the blueberry cream and I put it in the fridge. As soon as the filling becomes solid enough, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. I decorate them with some blue fairy dust :)
