Szóval egy évig jártam az Íróakadémiára, abban a hitben, hogy ők majd "megtanítanak írni". Micsoda téveszme! :DDD Minden csak százszor bonyolultabb lett azóta :D Előtte akármilyen ötlet jött, gyorsan lekörmöltem, és kanyarítottam belőle egy sztorit, ami természetesen nem volt sem irodalmi, sem kifinomult. Mivel a mesék iránt éreztem vonzalmat, és e műfaj sosem került be igazán a klasszikus szépirodalmi műfajok közé, egy kicsit mindig kisebbrendűségi érzésem volt (és van is). Az Íróakadémia után meg már csak arra tudtam gondolni, hogy belőlem soha nem lesz Esterházy Péter, szóval erőlködni is felesleges - meg amúgy is, ki a fenét érdekelnének az irományaim? Ez aztán rendesen leblokkolta az ihletet. Az írással (és főleg a meseírással) való kapcsolatom hosszú évekig csak gyötrődés volt, a korábbi heti egy mese helyett egy év alatt írtam egyet-kettőt.
Most azonban új értelmet nyert az írás: a csokival párosítva más kontextusba került, valahogy felszabadultabb lett a kreatív folyamat. Azt hiszem, a sok évnyi gyötrődés is kellett ehhez, mert szép lassan normalizálódott az írás és a köztem lévő viszony - az efféle kapcsolatoknak mindig idő kell, hogy kiforrják magukat :) Remélem, tetszenek nektek a mesék, és olvasás közben képzeletben egy kicsit érzitek a csoki ízét is :)
Ezeket a bonbonokat apám születésnapi partijára készítettem. Különlegességük, hogy ismét balatoni alapanyagokból készültek: füge és dió a két alapíz.
Hozzávalók:
3-4 kis méretű füge
0,5 dl tejszín
5-6 szem dió
1 kiskanál méz
70 gr tejcsoki
200 gr étcsoki
Elkészítés:
A fügéket leturmixolom, hozzájuk reszelem a diót, beleöntöm a tejszínt és a mézet, és az egészet felmelegítem. Amikor majdnem forr, hozzákeverem a tejcsokit (épp csak annyit, hogy összeálljon és ne legyen túl híg a massza). Étcsokiból elkészítem a bonbonhéjakat, megtöltöm őket, majd lezárom a bonbonokat. A tetejét rózsaszín gyöngyökkel díszítem.
So I was frequenting the Writing Academy in the faith that "they are going to teach me how to write". What a misconception! :DDD Everything became a thousand times more complicated since then :D Before that I had quickly written down every idea that had come to my mind and I had turned it into a story, which had been neither literary, nor sophisticated. Since I was attracted mainly to fairytales and this genre never really made it among the classic literary genres, I always had (and still have) a bit of inferiority complex. After the Writing Academy I could only think about that I would never become Péter Esterházy so why bother at all? Moreover, who the hell would be interested in my writings? This, obviously, blocked inspiration. My relationship with writing (and especially with fairytale writing) used to be an agony for years; instead of one tale per week I wrote one or two per year.
However, now writing gained a new meaning: by matching it with chocolate there's a new context, the creative procedure became more free. I think the years of agony were necessary too, as our (writing's and my) relationship got back to normal - such relationships always need time to mature :) I hope that you like my fairytales and while reading, you can imagine the flavour of the chocolates too :)
These bonbons were made for my dad's birthday party. Their characteristic is that they were made of ingredients from Balaton: the two basic flavours are figs and walnuts.
Ingredients:
3-4 small figs
0,5 dl cream
5-6 pieces of walnuts
1 small spoon of honey
70 gr milk chocolate
200 gr dark chocolate
Recipe:
I blend the figs, shred the walnuts and mix them with cream and honey. I warm them up and when the mass is almost boiling I add the milk chocolate (just as much that makes the mass a bit more solid). I prepare the bonbon shells of dark chocolate, fill them, then I seal the bonbons. I decorate them with pink pearls.
Most azonban új értelmet nyert az írás: a csokival párosítva más kontextusba került, valahogy felszabadultabb lett a kreatív folyamat. Azt hiszem, a sok évnyi gyötrődés is kellett ehhez, mert szép lassan normalizálódott az írás és a köztem lévő viszony - az efféle kapcsolatoknak mindig idő kell, hogy kiforrják magukat :) Remélem, tetszenek nektek a mesék, és olvasás közben képzeletben egy kicsit érzitek a csoki ízét is :)
Ezeket a bonbonokat apám születésnapi partijára készítettem. Különlegességük, hogy ismét balatoni alapanyagokból készültek: füge és dió a két alapíz.
Hozzávalók:
3-4 kis méretű füge
0,5 dl tejszín
5-6 szem dió
1 kiskanál méz
70 gr tejcsoki
200 gr étcsoki
Elkészítés:
A fügéket leturmixolom, hozzájuk reszelem a diót, beleöntöm a tejszínt és a mézet, és az egészet felmelegítem. Amikor majdnem forr, hozzákeverem a tejcsokit (épp csak annyit, hogy összeálljon és ne legyen túl híg a massza). Étcsokiból elkészítem a bonbonhéjakat, megtöltöm őket, majd lezárom a bonbonokat. A tetejét rózsaszín gyöngyökkel díszítem.
So I was frequenting the Writing Academy in the faith that "they are going to teach me how to write". What a misconception! :DDD Everything became a thousand times more complicated since then :D Before that I had quickly written down every idea that had come to my mind and I had turned it into a story, which had been neither literary, nor sophisticated. Since I was attracted mainly to fairytales and this genre never really made it among the classic literary genres, I always had (and still have) a bit of inferiority complex. After the Writing Academy I could only think about that I would never become Péter Esterházy so why bother at all? Moreover, who the hell would be interested in my writings? This, obviously, blocked inspiration. My relationship with writing (and especially with fairytale writing) used to be an agony for years; instead of one tale per week I wrote one or two per year.
However, now writing gained a new meaning: by matching it with chocolate there's a new context, the creative procedure became more free. I think the years of agony were necessary too, as our (writing's and my) relationship got back to normal - such relationships always need time to mature :) I hope that you like my fairytales and while reading, you can imagine the flavour of the chocolates too :)
These bonbons were made for my dad's birthday party. Their characteristic is that they were made of ingredients from Balaton: the two basic flavours are figs and walnuts.
Ingredients:
3-4 small figs
0,5 dl cream
5-6 pieces of walnuts
1 small spoon of honey
70 gr milk chocolate
200 gr dark chocolate
Recipe:
I blend the figs, shred the walnuts and mix them with cream and honey. I warm them up and when the mass is almost boiling I add the milk chocolate (just as much that makes the mass a bit more solid). I prepare the bonbon shells of dark chocolate, fill them, then I seal the bonbons. I decorate them with pink pearls.
No comments:
Post a Comment