Éljen éljen, egyre melegszik az idő, és már megjelentek az égen azok a különleges, gyors járású felhők, amelyek a tavasz illatát hordják magukkal. Próbálok, tényleg nagyon próbálok összeszedett lenni és egy témára felfűzni ezt a postot, de nem fog menni.
Egyszerre kavarog minden - már ahogy az tavasszal lenni szokott: a zene, az érzések, a mesék, a repülés utáni vágy, a csoki! Úgyhogy csak írok, és minden lesz most: tavaszi zsongásból és zenéből ihletődött csoki mindenízű töltelékkel, mese és zene, élvezzétek mindet!
Végre kipróbáltam a mágneses csokiformát, ennek eredményét láthatjátok itt. Persze muszáj volt a kottás transzferfóliából venni hozzá. Ezt a csokit egyébként zenész ismerőseimnek ajánlom, akikből szerencsére van sok :)
Hozzávalók:
200 gr fehércsoki
Fehér töltelék:
0,4 dl tejszín
1 kiskanál vaj
70 gr fehércsoki
egy kis kupaknyi rum
Sötét töltelék:
20 gr málna
0,1 dl tejszín
0,2 dl narancslé
1 kiskanál vaj
70 gr étcsoki
két csipet gyömbér
Elkészítés:
A fehércsokis ganache-hoz felmelegítem a tejszínt a vajjal, majd hozzákeverem a fehércsokit. Végül adok hozzá egy kis rumot - épp csak hogy érződjön az ízén.
Az étcsokis krémhez összekeverem a málnát, a tejszínt, a frissen facsart narancslét és a vajat. Felmelegítem őket, közben a málnát szétnyomkodom. Hozzákeverem az étcsokit és a gyömbért, ami kiemeli a gyümölcsök savanykás, ragyogó ízét.
Temperálok 200 gr fehércsokit, a formába öntöm. Száradás után előbb a fehércsoki ganache-t, majd az étcsokis krémet töltöm bele. Egy óra hűtő után lezárom a bonbonokat.
A fehércsoki virágot Ann Reardon "How to cook that" videója alapján készítettem.
A felhők élete
A város tiszta, üvegkék egén gyors szárnyakon jártak a felhők. Ragyogó
napsütés mosta tisztára az utakat, fénye élesen szelte át a házak közti réseket.
Winny kényelmesen zsibbadt érzékekkel járt a ragyogásban. A fürge szél
körbetáncolta, egy őszről hátramaradt, elszáradt, fagymarta levelet sodort
incselkedve mindig egy lépéssel előtte.
Winny megfordította pillangógyűrűjét, halk mormolását elsodorta a felkavarodó
szél. Rálépett a fuvallat hátára és az felkapta, pörögve repítette az égbe.
Winny belekapott az egyik vágtató felhőbe.
- Honnét jöttök? Hová mentek?
Szikrázóan fehér foszlányok sodródtak alatta-mellette-mögötte, messze lent
a barna-zöld tájon árnyékuk rohanvást követte őket.
- Messziről, messziről – susogták selyemhangjukon a felhők.
- Esőt hozunk, híreket viszünk, ablakokat nyitunk az égbe.
Domb felett szálltak, a fák csupasz ágait vadul lóbálta a szél. Apró házak
ültek a dombtetőn, az egyik ablakából egy kisfiú bámult szájtátva fölfelé.
Winny még mindig a felleg üstökébe kapaszkodott.
- Merre jártatok?
- Messze, messze.
- Hófödte hegyek felett.
- Vad erdők felett, ahol a fenyves mélyén farkasok álmodnak éjszakai
portyájukról.
- Ódon kövekkel kirakott út felett, ahol a sétáló lány sáljában testet
öltött a szél.
- Sötét vizű tengerszemek felett, amik egy tisztább világ emlékét őrzik.
- Zöld hegygerinceken emelt roppant várkastélyok felett, amiket sok-sok
nemzedékkel ezelőtt építettek, és sok-sok nemzedéken keresztül harcoltak értük.
- Merre mentek?
- Zöld tisztások felé, ahol szabadon jár-kel a szél.
- Cirkalmas partvonalú, lomha, áttetsző zöld tó felé.
- Kopár, sziklás hegyek felé, ahol zuzmón kívül nem él meg más.
- A végtelenül hullámzó, aranyfényű tenger partjára.
- A végtelenül hullámzó tenger felé, ahol szétterülünk, a nap heve
felszárít, a szél széjjelfúj és boldogan tűnünk el.
A fellegek tovasiklottak, simán csúsztak ki Winny markából, aki egyedül
maradt az égen.
Hooray, the weather is getting warmer and those peculiar clouds which carry the scent of spring, appeared on the sky. I'm trying very hard to pull myself together and write a thematic post, but I won't be able to.
Everything is swirling at the same time - just like it used to be in spring: music, feelings, fairytales, the desire to fly, chocolate! So I'm just writing and there'll be everything now: chocolate with everyflavour, inspired by the spring buzz and music; fairytale and music, -enjoy them!
Finally I tried my magnetic mould, you can see the result here. Obviously I had to buy a transfer sheet with notes. This chocolate is dedicated to my musician friends, of whom I have many, fortunately :)
Ingredients:
200 gr white chocolate
White filling:
0,4 dl cream
1 small spoon of butter
70 gr white chocolate
a small cap of rum
Dark filling:
20 gr raspberry
0,1 dl cream
0,2 dl orange juice
1 small spoon of butter
70 gr dark chocolate
two pinches of ginger
Recipe:
For the white chocolate ganache I warm the cream and the butter, then I add the white chocolate. Finally I pour some rum to the cream - just so you can feel it a bit in the flavour.
For the dark chocolate cream I mix raspberries, cream, freshly pressed orange juice and butter. I warm them up, in the meanwhile I crush the raspberries. I add the dark chocolate and the ginger, which will enhance the sour, radiant flavour of the fruits.
I temper 200 gr white chocolate, I pour it in the mould. After it gets dry I fill the bonbons first with the white chocolate ganache then with the dark one. I put the mould in the fridge for an hour, then I seal the bonbons.
The white chocolate flower was created based on Ann Reardon's "How to cook that" video.
The life of clouds
On the clean, glass-blue sky of the city the clouds floated on fast wings.
Radiant sunshine washed the streets clean; its light sharply ran through the
gaps between the houses. Winny walked the brightness with comfortably numb
senses. The brisk wind danced around her and a dry, frost-bitten leaf, left
behind by autumn, was drifting teasingly always one step before her.
Winny turned her butterfly ring around, her soft murmuring was carried away
by the stirring wind. She stepped on the back of the whiff, which grabbed her
and sent her whirling in the sky. Winny caught at one of the racing clouds.
“Where are you coming from? Where are you going?”
Sparkling white shreds were floating below, beside and behind her; their shadows
followed them rushing down below, on the brown-green land.
“We come from afar, from afar” whispered the clouds in their silky voice.
“We are bringing rain, we are taking tidings, we are opening windows in the
sky.”
They were flying above a hill, the bare branches of the trees were dangled fiercely
by the wind. Tiny houses sat on the hilltop, from a window a little boy was staring
upwards, open-mouthed.
Winny was still hanging on the tuft of the cloud.
“Where have you been?”
“Far away, far away.”
“Above snow-covered mountains.”
“Above wild forests, where wolves are dreaming about their night prowl in
the deep.”
“Above a street cobbled with ancient stones, where the wind was embodied in
the scarf of the walking girl.”
“Above tarns with dark waters that keep the memory of a cleaner world.”
“Above enormous castles on green mountain ridges, which were built many
generations ago and were fought for through many generations.”
“Where are you going?”
“Towards green fields, where the wind runs about freely.”
“Towards a sullen, transparent green lake with curlicued shores.”
“Towards bare, rocky mountains, where nothing else lives but lichen.”
“Towards the shore of the endlessly waving, golden sea.”
“Towards the endlessly waving sea, where we will spread out, the heat of
the sun will dry us, the wind will blow us away and we will disappear happily.”
The clouds slid away, they smoothly slipped out of Winny’s hand, who stayed
alone in the sky.
No comments:
Post a Comment