Legolas

Ejött hát a harmadik Gyűrűk Ura csoki ideje!

Ez pediglen Legolas bonbonja lett. Legolas ugyan a könyv első részében nem sok vizet zavar (mondhatni unalmas szépfiú :D), de szerencsére a filmben több szerepet kapott, így ott jobban megismerhetjük. A bakacsinerdei tündeherceg ügyes harcos, jól bánik az íjjal, és költői lelkületű, szereti a szépet. Egyik kedves motívumom a könyvben (egyébként a filmben is) Legolas és Gimli barátsága - tudnivaló, hogy a tündék és a törpök nem kedvelik egymást, ők ketten azonban a kezdeti viták után gyorsan bajtársakká és barátokká válnak. 

***

The time has come for the third Lord of the Rings chocolate!

And this became Legolas' bonbon. Even though Legolas is only a supporting character (we could even say a boring cutie :D), fortunately he got more space in the movie; there we can get to know him better. The elven prince of Mirkwood is a gifted warrior, he can handle the bow and arrow and he has a poetic soul, he likes beauty. One of my favourite motives in the book (and also in the movie) is the friendship of Legolas and Gimli. It is well-known that elves and dwarfs don't like each other, the two of them still become comrades and friends after the initial quarrels.

Legolas csokijának külsejét az erdőtündékhez illő arany és zöld színekkel díszítettem. Belül lime-zselé és zöldalma ganache található - a szokatlan, friss ízpárosítás, úgy vélem, illik a tündék örökifjú létéhez.

***

The outside of Legolas' chocolate was decorated with green and gold, which fit the elves of the Woodland Realm. Inside there's lime jelly and green apple ganache - the unusual, fresh combination fits the ageless existence of the elves.

***

 Hozzávalók:

150+80 gr fehércsoki

matcha

egy lime leve

fél zöldalma

pár csepp citrom

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Olvasztott kakaóvajjal kevert arany lüszterrel márványozom a csokiforma mélyedéseit. Temperálok 150 gr fehércsokit, amibe belekeverek egy fél kiskanálnyi matchát, így halványzöld színt kapok. Elkészítem a csokiburkokat.

Kifacsarom a lime-ot, teszek bele negyed kiskanálnyi agaragart, és addig melegítem, míg az fel nem olvad. Amikor a lé kezd összeállni, a forma minden mélyedését félig megtöltöm vele, és a hűtőbe teszem.

Meghámozom az almát, 50 grammnyit lereszelek belőle. Belefacsarok pár csepp citromlevet, hogy ne barnuljon meg, felmelegítem, és hozzákeverek 80 gr fehércsokit. A ganache-sal megtöltöm a bonbonforma mélyedéseit. Hűtőbe teszem.

Temperálom a maradék fehércsokit, lezárom a bonbonokat.

***

Ingredients:

150+80 gr white chocolate

matcha

juice of one lime

half green apple

some drops of lemon

agaragar

lustre dust

Recipe:

With the mixture of melted cocoa butter and golden lustre dust, I marble the cavities of the mould. I temper 150 gr white chocolate, in which I add half small spoon of matcha, thus I get a light green colour. I prepare the chocolate shells.

I squeeze the lime, I put 1/4 small spoon of agaragar in the juice and I warm it until the agaragar dissolves. When the liquid starts to jellify, I half fill the shells and I put the mould in the fridge.

I peel the apple, I shred 50 gr. I squeeze some drops of lemon in it so that it won't turn brown; I warm it up and combine it with 80 gr white chocolate. I fill the shells with the ganache. I put the mould in the fridge.

I temper the leftover white chocolate, I seal the bonbons.

Amikor a Gyűrűk Ura első része lement a moziban, a neten viharos gyorsasággal terjedtek az ún. "Gyűrűk Ura naplók", amiken akkoriban igen jókat szórakoztunk, és afféle korai netes kultiromány lett. A közkinccsé vált naplók közül Legolaséból idézek itt egy kicsit:

"Hatodik nap:

A Bányában még ahhoz is sötét van, hogy rendesen megfésüljem a hajam. Nagyon félek, hogy gubancos lesz. Az orkok tök hülyék. Még mindig én vagyok a legszebb.

Tizenegyedik nap:

Lothlórien. Azt hiszem, Galadriel szebb, mint én. Viszont biztos, hogy leutánozta a frizurámat. Én is pont így néztem ki ezer évvel ezelőtt, mint ő most. Hülye muff. Totál kiakadt, hogy a tükrös szökőkútjában vettem habfürdőt. Ráadásul azzal vádolt, hogy az én hajamtól dugult el a lefolyója. Hazugság, nyolcszáz éve egyetlen hajszálam se hullott ki, miért pont most kezdene el? Messze én vagyok a legszebb."

***

When the first part of the Lord of the Rings was showed in the cinemas, the so-called "Lord of the Rings diaries" spread with great velocity on Hungarian internet. We had loads of fun at them and they became kind of like an early internet cult. This time I will quote an excerpt from Legolas' diary:

"Sixth day:

It is way too dark in the Mine to comb my hair properly. I am very afraid that it will get shaggy. The orcs are totally stupid. I am still the most beautiful.

Eleventh day:

Lothlórien. I think Galadriel is more beautiful than me. But it's sure that she copied my hairstyle. A thousand years ago I looked exactly like she does now. Stupid bird. She got totally upset that I took a bubble bath in her mirror fountain. Moreover, she accused me that her drain got clogged from my hair. What a lie, not a single hair fell out in eight hundred years, why would it start just now? I am by far the most beautiful." 

epres-ibolyás // strawberry-violet

Egy végiggondolkodott éjszaka után úgy döntöttem, feladom. Semmi értelme tovább küzdeni, elegem van. Így aztán a workshop ötödik napján reggel azzal az erős elhatározással mentem reggelizni, hogy többé nem próbálok annál szociálisabb lenni, mint amennyire képes vagyok. Amikor megérkeztem Görögországba, teli önbizalommal (legalábbis ezt hittem :D), eme elhatározásnak épp az ellenkezőjét fogadtam meg: hogy most aztán tényleg beszélgetni fogok mindenkivel, érdekes és elbűvölő leszek, és igenis élvezni fogom az egészet. Annyiban sikerült is ez az elhatározás, hogy már a második estén mindenki úgy ismert, mint a csaj, aki a közös piálást promótálja :D Nem tudtam meghazudtolni magam, sem elbűvölő nem voltam, de úgy tűnt, hogy még különösebben érdekes sem, inkább zabolátlan és néha túl hangos is. Minden igyekezetem, hogy folyton beszélgessek másokkal, fenntartsam az érdeklődésüket, bizalmat ébresszek bennük, hiábavalónak bizonyult. Máskülönben miért lenne az, hogy sokszor a csoport közepén egyedül megyek a konferencia helyszínére, hogy míg mások gyorsan találtak "legjobb konferencia-barátot" (nem mellesleg köszönhetően annak, hogy mind találtak valakit, akivel az angolon kívül beszéltek valamilyen közös/rokon nyelvet), addig én ide-oda csapódtam köztük, mint egy elszabadult falevél. Úgy tűnt, senkinek nem esik nehezére, sőt mindenki roppantul élvezi a többedik folyamatosan társaságban töltött napot is, és tele van önbizalommal. Biztosan bennem van a hiba tehát. Vacsora után minden este jókedvűen tartottam a csapattal a vendéglátóipari egységbe, aztán minden este úgy tértem vissza a szobámba, hogy elég volt a szocializálódásból, tovább nem bírom, túl nagy erőfeszítés ez nekem. Énem extrovertált fele minden eredményemmel elégedetlen volt, introvertáltabb része pedig inkább csak bezárkózott volna a szobába egy egész napra zenét hallgatni és írni vagy olvasni. Néha az önbizalomhiány olyan mélységeibe sikerült hullanom, hogy az ébresztő megszólalása után azon gondolkodtam az ágyban, hogy inkább le se megyek reggelizni. De persze mindig lementem, és beszélgettem a többiekkel, és valójában rettentő jól éreztem magam a kétségeimet leszámítva.

Az egyetlen, ami némileg megnyugtatott, hogy egyik kedves barátnőm épp úgy érzett, mint én. Fárasztotta, hogy folytonosan emberek között kell legyen (még este is ott a szobatárs ugye), önbizalomhiánnyal küszködött, és jóllehet ő aztán tényleg mindenről tud beszélni, néha nem igazán találta a közös hangot másokkal.

Az igazi meglepetés akkor jött, amikor a workshop legvégén hosszabb beszélgetésbe bonyolódtam az egyik, általam önbizalombombának tartott résztvevővel, aki egyszercsak kibökte: néha, amikor a csoport közepén egyedül tartott a konferencia helyszínére, azon gondolkodott, hogy biztos nem elég érdekes a többiek számára, azért nem beszélget vele senki, hogy neki nincs önbizalma, és néha nem találta a helyét. Hihetetlen, hogy néhány mondat hogy meg tud változtatni mindent! Kiváltképp ha az ember a saját gondolatait hallja vissza mástól. És ezzel feltárul előtte a másik lelke. Furcsa mód a tudat, hogy mások is ugyanazokkal a félelmekkel, bizonytalanságokkal küzdenek, mint én, önbizalmat adott. Talán még többen is így voltak vele, csak nem merték senkinek elmondani. Talán a sok önbizalom mégiscsak a látszat, mert belül mind emberek, esendőek vagyunk, és nagy társaságban mind félünk kicsit, hogy a többiek elfogadnak-e, érdekesnek találnak-e. És néha nem baj, ha az ember nem találja a szavakat, ha épp nincs kivel beszélgetnie. Akármennyire társas lény, mégiscsak szüksége van néha az egyedüllétre, hogy rendezze a gondolatait, sőt, hogy a saját gondolatait élvezze egy sokadik beszélgetés helyett.

***

After a night's thinking I decided that I give up. There's no point in struggling any further, I'm fed up. Thus, on the fifth day of the workshop, I went to have breakfast determined that I won't try to be more social than I'm actually capable of. When I arrived to Greece, full of self-confidence (at least that's what I thought :D), I made a promise to myself with the opposite content: that this time I will talk with everyone, I will be interesting and charming and I will enjoy everything. This decision was successful in so far that by the second evening everyone got to know me as the girl who is promoting drinking together :D I couldn't overcome myself, I wasn't charming, nor too interesting, it seemed; rather rampant and sometimes even too loud. All my efforts to talk with people all the time, keep up their interest and earn their trust, proved to be in vain. Otherwise why would it be that oftentimes I'm walking to the conference venue alone in the middle of the group, that while others quickly found a "conference bestie" (thanks to that all of them found someone with whom they spoke a common language apart from English), I was just drifting among them like a fallen leaf. It seemed that no one was tired of it, moreover, they all enjoyed these days spent in the constant company of others; they all were full of self-confidence. Therefore the mistake must be in me. After dinner, every night I was happy to join the party to the pub, and every night I returned to my room thinking that I'm fed up with socialising, I can't do it anymore, it's too big an effort for me. My extroverted side was discontent with all of my achievements; my introverted side rather wanted to lock myself up in the room for a day, listen to music and write or read. Sometimes I fell in such depths of lack of self-confidence that after the alarm went off, I was thinking in bed that I won't even go to have breakfast. But of course I always went downstairs, I was talking with others and actually I felt terribly good, despite my doubts.

The only thing that reassured me was that one of my dear friends felt the same. She was tired of being constantly among people (even at night there's your room mate), she was suffering of lack of self-confidence and even though she can talk about literally anything, sometimes she couldn't find the common voice with others.

The real treat came at the very end of the workshop, when I had a long conversation with one of the participants, whom I considered a self-confidence bomb. And then she suddenly told me: sometimes, while she was walking to the conference venue alone in the middle of the group, she was thinking that probably she's not interesting enough and that's the reason why others don't talk to her; that she doesn't have self-confidence and that sometimes she couldn't find her place. Incredible, how a couple of sentences can change everything! Especially if one hears her own thoughts from someone else. And thus the other's soul reveals itself. Oddly, knowing that someone else struggles with the same fears and insecurities as I do, gave me self-confidence. Maybe even more of them felt the same way, but they didn't dare to tell it to anyone. Maybe all that self-confidence is just the surface, because inside we all are humans and fallible, and in a big company we all are afraid a bit, whether others will accept us and find us interesting. And sometimes it is not a problem that one cannot find the right words or doesn't have anyone to talk to. We might be social beings, still sometimes we need a bit of solitude to make order in our thoughts, moreover, to enjoy our own thoughts instead of another conversation.

Ezt a csokit nektek ajánlom: a hozzám hasonló szociális ügyefogyottaknak, akik fejben mindent túlbonyolítanak, akik önbizalomhiánnyal küzdenek, kétségeik vannak saját magukat illetően, és néha tartanak attól, hogy vajon mások mit gondolnak róluk. Alant pedig van egy dal, ami a miénk :)

***

This chocolate is dedicated to you: the socially awkwards like me, who overcomplicate everything in their heads, who struggle with the lack of self-confidence, who have doubts about themselves and who sometimes worry about what others might think of them. Below is a song, which is ours :)

Hozzávalók:

50 ml tejszín

100 gr eper

1 pohárnyi ibolya

1 kiskanál selyemfű méz

fél kiskanál agaragar

200 gr tejcsoki

kakaóvaj, lüszterpor

Elkészítés:

Az ibolyákat megmosom és megszárítgatom. Belekeverem őket a tejszínbe, amit felforralok, 2 percig hagyom forrni, majd leveszem a tűzről, és hagyom állni. Közben az epret megtisztítom, felvágom és leturmixolom. Szitán átszűröm egy pohárba, aztán hozzáadom az ibolyás tejszínt leszűrve. 

A bonbonforma mélyedéseit rózsaszín lüszterpor és olvasztott kakaóvaj keverékével márványozom. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát.

Az epres tejszínbe belekeverem a mézet és az agaragart, felteszem melegedni. Addig kevergetem, míg az agaragar felolvad, azután hagyom kihűlni. Amikor eléri azt a hőfokot, hogy már nem tudja megolvasztani a csokit, megtöltöm vele a bonbonokat. Hűtőbe teszem, míg a töltelék zselés állagúvá nem válik. Ekkor temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

***

Ingredients:

50 ml cream

100 gr strawberry

1 glass of violet

1 small spoon silkweed honey

half small spoon agaragar

200 gr milk chocolate

cocoa butter, lustre dust

Recipe:

I wash and dry the violets. I combine them with the cream, which I then boil. I leave it to boil for 2 minutes, then take it off the heat and leave it to soak. In the meanwhile I clean the strawberries, cut them up and blend them. I pass the puree through a sieve and I also sieve the violet-cream.

I marble the cavities of the bonbon mould with the mixture of pink lustre dust and melted cocoa butter. I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells.

I mix the puree and the cream, add the honey and the agaragar in it and I warm it up. I stir it until the agaragar melts, then I leave it to cool down. When it's not so warm anymore to melt the chocolate, I fill the bonbons. I put the mould int he fridge until the filling becomes a jelly. Then I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

Every life lived is worthy

Every day born is a gift

Every wound lets light leak through

You wake and the pain is gone

And that's a sign that you can change,

Reborn to win

I will sparkle,

I will find a place for me

I want to hold on

Until it hurts

I will change,

I will choose a place for me

Where I can shout 

And I will win

extra kávés

Ez a rettenetesen kávés csokika szlovák barátaimnak készült legutóbbi látogatásom alkalmával. Én csak a krémet kóstoltam, az meglehetősen ízletes volt és erős (mondom úgy, hogy egyébként magában nem szeretem a kávét), de panasz nem érkezett senkitől utólagosan, úgyhogy feltételezem, a végtermék is jó lett :)

Hozzávalók:
50 ml tejszín
3 kiskanál instant kávé
90 gr étcsoki
1 kiskanál vaj
200 gr étcsoki
70 gr tejcsoki
kávébabok

Elkészítés:
Felmelegítem a tejszínt, hozzáadom a vajat és az instant kávét és addig keverem, míg fel nem olvad. Végül jöhet 90 gr étcsoki a ganache-hoz.
Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a kávés cupcake-ek csészéit. Miután megszilárdultak, kirázogatom őket a formából, és megtöltöm a kávés krémmel. Temperálom a tejcsokit, előkészítem a kávébabokat. Kiskanállal minden cupcake tetejére adagolok egy kis tejcsokit, és beleültetek egy-egy kávébabot.

This chocolate with intense coffee flavour was made for my Slovak friends on the occasion of my last visit. I only tried the cream, that was quite tasty and strong (btw, I don't like coffee in itself), but no complaint was made about it afterwards so I presume the end product was also good :)

Ingredients:
50 ml cream
3 small spoon instant coffee
90 gr dark chocolate
1 small spoon butter
200 gr dark chocolate
70 gr milk chocolate
coffee beans

Recipe:
I warm up the cream, add the butter and the instant coffee and stir it until the latter melts. Finally I put 90 gr dark chocolate in it.
I temper 200 gr dark chocolate, I prepare the cups of the coffee cupcakes. After they get solid, I shake them out of the mould and I fill them with the coffee cream. I temper the milk chocolate, I prepare the coffee beans. With a small spoon I add a bit of milk chocolate on the top of every cupcake and I set coffee beans in that.

maracuja-mangó-narancs // maracuja-mango-orange

Nem, most biztosan nem fogok. Nem akarom költeni a pénzt, és amúgy is már annyi van belőlük otthon. Nem megyek el arra, időveszteség is lenne. Na jó, egy kis séta talán nem árt, de csak kívülről nézek majd be, és annyi. Affene, ha már itt vagyok, csak bemegyek, milyen aranyos húsvéti díszeket raktak a kirakatba, hátha találok valami cuki nyulat. Nem, semmi hasznos nyulas cucc, de azért csak megnézem a füzeteket, már úgyis mindet láttam, nem veszek semmit. Mondom nem veszek semmit. Nem, azt a csodaszép barna lapos könyvecskét sem. Amúgy is olyan drágák. Ó te jó ég, de gyönyörűek azok a tornyok ennek a fedelén. Elvesztem...

Hozzávalók:

40 ml maracujalé

20 ml narancs-mangó lé

100+180 gr tejcsoki

egy kiskanál vaj

lüszterpor

Elkészítés:

Új díszítéssel kísérleteztem, ezúttal kétfélét is alkottam ehhez a bonbonhoz. Az egyik elég egyszerű: olvasztott kakaóvaj és vörös lüszter keverékével összespriccelem a mélyedéseket, majd arany lüszterporral márványozom. A másik: egy cseppnyi arany, majd a tetejébe egy cseppnyi bronz lüszterport cseppentek a mélyedés aljába, és szívószálon keresztül belefújok, óvatosan, hogy a színek kibomoljanak és szétterjedjenek.

Elkészítem a tölteléket: a maracuja belesjét szűrőn átpasszírozom, és hozzáadom a mangó-narancs lét (ez utóbbit készen vettem). Felmelegítem, elkeverek benne egy kiskanálnyi vajat és 100 gr tejcsokit.

Temperálom a többi tejcsokit, elkészítem a burkokat, majd megtöltöm őket a krémmel. A formát hűtőbe teszem, majd egy óra múlva kiveszem, és temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.

No, this time I won't. I don't want to spend money and I have so many of them at home. I won't even go that way, I'd just lose time. Well, maybe a bit of walk won't do any harm, but I'll look inside only from the window, and that's it. Shit, now that I'm here, I'll go in, they such cute Easter decorations on display, maybe I can find a cute rabbit. No, not a single useful rabbit stuff, but I will take a look at the booklets, I've seen all of them anyway, I won't buy anything. I said, I won't buy anything. No, not even that wonderful booklet with brown pages. They are so expensive anyway. Oh god, how beautiful those towers are on the cover of this one. I'm lost...

Ingredients:

40 ml maracuja juice

20 ml orange-mango juice

100+180 gr milk chocolate

1 small spoon butter

lustre dust

Elkészítés:

I tried new decorations, this time I created two types for this bonbon. One is quite simple: I sprinkle the cavities of the mould with the mixture of melted cocoa butter and red lustre, then I marble them with golden lustre. The other: I drip one drop of golden, then on it a drop of bronze lustre in the bottom of the cavities; I blow on them through a straw, carefully, so the colours spread.

I prepare the filling: I pass the flesh of the maracuja through a sieve and I add the mango-orange juice (I bought this latter in a shop). I warm up the juice, I combine it with the butter and 100 gr milk chocolate.

I temper 180 gr milk chocolate, I prepare the shells and I fill them with the cream. I put the mould in the fridge and after an hour I take it out and I seal the bonbons with tempered milk chocolate.

Sam

Most, hogy végre újraolvasom a Gyűrűk urát, ismét rácsodálkozok Tolkien összetett, mégis egyszerű, mitológiából és regékből táplálkozó világára, és valahányszor elgondolkodom egy-egy jeleneten vagy személyiségen, a jelentésrétegek úgy bomlanak ki mögötte, mint a virágszirmok. Csodás és a végtelenségig szórakoztató, lebilincselő olvasmány, ugyanakkor folyamatos elmélkedésre késztető. 

A jelképes figurák közül Samu talán a legegyértelműbb: ő a szememben a hűség és a kitartás megtestesítője. Samu olyan egyszerű lélek, de mégis "megvan a magához való esze", a segítsége és kitartása nélkül Frodó bizonyosan nem tudná végihezvinni a küldetését. Samu talpraesett, gyakorlatias és a szívügye a növények gondozása. Épp ezért olyan ízvilágot képzeltem el a bonbonjához, ami ezt tükrözi. A körtére és a selyemfűmézre esett a választásom, a kettő simulékony, egyszerű ízharmóniája egy kis fahéjjal együtt akár a Zsáklak kis kertjéhez is illenék :)

Now that I'm finally re-reading the Lord of the Rings, I again admire Tolkien's complex, still simple world that is feeding on mythology and legends; and whenever I reflect on a scene or a character, the layers of meaning unfold behind them like the petals of a flower. It is wonderful and endlessly entertaining; an engaging reading, at the same time it inspires for constant contemplation.

From among the symbolic figures, Samwise is the most obvious: for me he is the symbol of loyalty and endurance. Sam is a simple soul but he is smart; without his help and endurance Frodo surely wouldn't have been able to carry out his mission. Sam is on the ball, he is practical and he cherishes plants and planting. Therefore I wanted a flavour which would reflect this. I chose pear and silkweed honey; the pliant, simple harmony of the two with some cinnamon would suit even the garden of Bag End :)

Hozzávalók:

120 gr étcsoki

30 gr körte

3 kiskanál selyemfűméz

2 csipet fahéj

étcsoki ganache: 

40 gr étcsoki

20 gr tejszín

1 kiskanál vaj

lüszterpor

Elkészítés:

Papír ragasztószalagból vékony csíkokat vágok, és beragasztom őket a bonbonforma mélyedéseiben középre. Így készül majd a bonbok felszínén a sötét csík. Olvasztott kakaóvaj és bronz lüszter keverékével összefröcskölöm a mélyedéseket. Miután a cseppek megszáradtak, kakaóvajjal kevert sötétzöld lüszterrel márványozom a mélyedéseket. Ha ez is megszáradt, óvatosan kiszedem a ragasztószalagot (lásd alsó kép). Így egyenes, üres sávot kapok a mélyedések közepén.

Temperálom az étcsoki, elkészítem a bonbon burkokat.

Míg megszilárdulnak, a tölteléket is megcsinálom: a körtét meghámozom, a körtedarabokat összeturmixolom, hozzáadom a mézet és a fahéjat ízlés szerint. Végül belekeverem a ganache-t. Megtöltöm a bonbonokat, és a hűtőbe teszem a formát. Egy óra múlva kiveszem, temperált étcsokival lezárom a bonbonokat.

Ingredients:

120 gr dark chocolate

30 gr pear

3 small spoons of silkweed honey

2 pinches cinnamon

dark chocolate ganache: 

40 gr dark chocolate

20 gr cream

1 small spoon butter

lustre dust

Recipe:

I cut thin stripes of paper tape and I stick them in the middle of the cavities of the mould. This is how I will get the dark stripes on the surface of the bonbons. With the mixture of melted cocoa butter and bronze lustre dust, I sprinkle the cavities. After the drops get solid, I marble the cavities with cocoa butter and green lustre dust. When this dries too, I carefully get rid of the tape (see photo above). Thus, I get a straight, empty stripe in the middle of the cavities.

I temper the dark chocolate and prepare the shells.

While the chocolate sets, I make the filling: I peel the pear, I blend the pieces and I combine them with honey and cinnamon. Finally I add the ganache. I fill the bonbons and I put the mould in the fridge. an hour later I seal the bonbon with tempered dark chocolate.

matchás-citromos // matcha-lemon

Persze a tündéreket csak az látja, aki hisz bennük. Mármint aki igazán hisz, mert legyen akár csak egy kicsi kis kétely is legbelül, már láthatatlanok maradnak a szemnek. A mi tündérkirálynőnk, aki egyik székhelyét az átjárótól nem messze tartja a kertben, kedvét leli az emberek megfigyelésében. A házba semmi szín alatt nem lép be - tudvalevő, hogy a tündérek csak meghívásra léphetik át a küszöböt -, de reggelente elücsörög a bejárat mögötti bokrok rejtekén, és elnézi, ahogy a lakók munkába mennek, míg ő harmatot szed a borostyánról, vagy pókhálóból sző kendőt. Azt hiszem, csak én látom őt. Az első emeleti mogorva néni szinte biztos nem, és a szószátyár néni sem, ő túl földhözragadt az ilyesmihez.

***

Of course only those can see fairies who believe in them. I mean who really believe, because the smallest doubt is enough for them to remain invisible to the eye. Our fairy queen, who holds one of her seats in the garden, close to the crossover, likes to observe people. By no means does she enter the house - it is well-known that fairies can step across the threshold only if they are invited - but in the morning she is sitting concealed by the bushes behind the entrance and watching the inhabitants go to work while she is picking dew from the ivy or weaving a shawl of cobweb. I believe I'm the only one who sees her. Surely the grumpy old lady living on the first floor cannot, neither can the babbler lady, she is too down-to-earth for that.

Mivel a tündérek barátja vagyok, és egyszer jó szolgálatot tettem nekik - erről majd később, egy másik posztban - jóindulatuk jeleként megajándékoztak egy csodás pecséttel. A nagy tündérnemzetségeknek mindnek saját pecsétje és címere van, ez köztudott, és a szimbólumaik szorosan összefüggnek a nemzetség történelmével, hőstetteivel, származásával. Nincs ez másképp az én tőlük kapott pecsétemmel sem :) A pecsételő színaranyból készült, nyele pedig rózsafából, s egy holdfényes nyári estén találtam a kertre néző erkélyemen, ahonnét a naplementét szoktam nézni. Ezt a csodás ajándékot nagy becsben tartom, és mivel a kertben élő tündérek igencsak édesszájúak, ígéretet tettem, hogy csak csokikészítéshez fogom használni.

***

Since I am a friend of the fairies and once I did a favour for them - about this I will write later in another post - as a sign of their benevolence, they gave me a gift: a wonderful stamp. Now every big fairy clan has their own stamp and coat of arms, this is common knowledge, and their symbols are connected to the history, heroic deeds, origins of the clan. The stamp I received from them is the same :) the stamp itself is made of pure gold, its handle is carved of rose wood and I found it on a moonlit summer night on my balcony from where I watch the sunsets. I cherish this wonderful gift and since the fairies living in our garden have a sweet tooth, I made a promise that I will use it only for chocolate making.

Íme az első csoki, amihez a pecsételőt is felhasználtam:

Hozzávalók:

120 gr fehércsoki

2 kiskanál matcha

fehércsoki ganache: 

60 gr fehércsoki

30 gr tejszín

2 kiskanál vaj

egy fél biocitrom leve és héja

Elkészítés:

Temperálok 120 gr fehércsokit, a végén belekeverem a matcha port. Kiöntöm a bonbonformát, majd beteszem a hűtőbe.

A ganache-hoz megolvasztom a csokit, beleöntöm a tejszínt és hozzáadom a vajat. Egyneművé keverem. Végül belefacsarom a citrom levét.

A kis csokicsészéket kiszedem a formából, megtöltöm őket a citromos krémmel, a tetejükre reszelek a citromhéjból.

***

So here is the first chocolate for which I used the stamp:

Ingredients:

120 gr white chocolate

2 small spoons matcha

white chocolate ganache: 

60 gr white chocolate

30 gr cream

2 small spoons butter

the juice and zest of half a lemon

Recipe:

I temper 120 gr white chocolate, in the end I combine it with the matcha. I prepare the bonbon shells, then I put the mould in the fridge.

For the ganache, I melt the chocolate, I pour the cream in it and I add the butter. I stir it until it becomes smooth. Finally I squeeze the juice of the lemon in it.

I take the chocolate cups out of the mould, I fill them with the lemon cream and shred some zest on top.

És végül a csokipecsétek:

a pecsételőt egy órára a mélyhűtőbe teszem. Amikor kiveszem, letörlöm, nehogy pára vagy jég maradjon a felszínén. A temperált csokiból kiskanálnyi adagokat teszek sütőpapírra, amikbe egyesével finoman belenyomom a pecsételőt. A hideg fém azonnal megfagyasztja a csokit, így utána ki is lehet húzni a csokiból.

***

And finally the chocolate stamps:

I put the stamp in the freezer for an hour. When I take it out, I wipe it in order to get rid of possible damp or ice. I put small spoons of the tempered chocolate on parchment paper, in which I carefully push the stamp. The cold metal immediately freezes the chocolate, thus afterwards it can be pulled out.