Karácsonyi ajándék volt ez a bonbon, a töltelék igazából egyszerű, csak az áztatás miatt időigényes. A festegetéssel is elpepecseltem egy darabig, de persze úgy nem nehéz, ha az embernek nincs festékszórója... Amikor ez készült, épp úgy tűnt, hogy fehér karácsonyunk lesz: vastag hópaplan fedte be a várost, és hosszú évek után végre reménykedhettem. Persze másnap elolvadt az egész, de nem baj, legalább 24-e délig volt egy kis fehér :)
Hozzávalók: 15-20 szem meggy 40 ml borpárlat vagy pálinka 100 gr marcipán 200 gr étcsoki ételfesték
Elkészítés: A meggyszemeket félbevágom (kimagozom, ha nem mirelit), és beáztatom a borpárlatba. Egy délután hagyom ázni, azután leszűröm és kinyomkodom a meggyeket, hogy ne maradjon benne túl sok nedvesség. Arannyal összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Szivaccsal középkékre festem a felüket, azután fehérrel átfestem a mélyedéseket. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Mindbe belehelyezek egy fél szem meggyet, amit letakarok marcipánnal. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.
I made these bonbons as Christmas present - the filling is rather simple, but it takes time because of the soaking. Painting also took some time but of course it's easy to spend time with it if you don't have an airbrush... When I prepared these, it seemed that we would have a white Christmas: a thick blanket of snow covered the city and after long years, finally I had hope. But of course the next day it all melted - at least we had some snow left until noon on 24 :)
Ingredients: 15-20 sour cherries 40 ml brandy or pálinka 100 gr marzipan 200 gr dark chocolate food paint
Recipe: I cut the cherries into two (and deseed them if needed), and soak them in the brandy. I leave them for an entire afternoon, then I pour off the brandy and squeeze most of the leftover juice out of the cherries. I sprinkle gold luster into the cavities of the mold. With a piece of sponge, I paint half of them blue, then I paint the cavities with white. I temper the dark chocolate, I prepare the shells. I place a half cherry into each of them, which I cover with marzipan. Finally, I temper the dark chocolate and I seal the bonbons.
Bölcsis karácsonyozásra készült az alábbi csoki, úgyhogy igyekeztem egyszerűre venni a figurát. Először a ganache-ba akartam keverni a kekszdarabokat, de végül letettem erről, mert nem akartam, hogy teljesen átázzanak. Így végül kétrétegű töltelék készült :)
Hozzávalók: 200 gr étcsoki 50 ml tejszín 10 gr vaj 100 gr tejcsoki 2-3 db Mese keksz cukorgyöngyök
Elkészítés: Megolvasztom a tejcsokit, a vajhoz és kimért tejszínhez keverem. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket félig a ganache-sal. Apró darabokra töröm a Mese kekszet, és minden bonbonban a csokis oldalával lefelé a ganache-ra helyezek néhány darabot. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat. Kiszedem őket a formából, és végül temperált étcsokival a tetejükre ragasztok egy-egy cukorgyöngyöt.
–
Kettes, négyes, hatos, nyolcas, tizenkettes… – Tarin elakadt, visszább
libegett, és ismét átnézte a kezében tartott leveleket. – Hiányzik a tízes! –
kiáltott fel, és Pikára nézett. Letelepedtek a háztető ormára. –
Mondtam, hogy nem hisz – vetette oda a szarka. – Miért vártad, hogy akkor írni
fog a Mikulásnak? Tarin
vállat vont. – Csak reménykedtem… Mit lehet kezdeni a hozzá hasonlókkal? Pika
felborzolta a tollait. – Nem sokat. – De
hát akkor nem fog ajándékot kapni?! – borzadt el a lány. – Hiszen attól, hogy
nem írt levelet, még lehetett jó gyerek! – A
Mikulás viszont nem gondolatolvasó – jegyezte meg csípősen Pika. Tarin
nem válaszolt, a gondolataiba mélyedt. –
Már megint min töröd a fejed?! Többet nem engedem, hogy eltérj a szabályoktól!
– csípte meg a karját a szarka. Tarin még mindig merengve repült fel, nem
válaszolt a társának. Újrakezdte az ellenőrzést, majd miután végzett, áttért a
következő utcára. Késő este értek vissza az északi sarkra. Karácsony
éjjelén a Mikulás hótündérek csapatával indult útnak. Tiszta, kristályfekete ég
és tűéles fényű csillagok alatt suhantak, hogy mint annyi éve már, titokzatos
útjukon idén is eljuttassák minden gyerekhez a várva várt ajándékokat. Tarin
először tartott velük, izgatottsága nem ismert határt. Közvetlenül a szán
nyomában repült, és alig várta, hogy kézbesíthesse a rá bízott meglepetéseket.
Utcáról utcára, városról városra jártak, nesztelenül, sebesen látogatták a
házakat. Amikor
odaértek ahhoz a bizonyos házhoz, Tarin a szomszéd utcában parkoló szánhoz sietett,
és megállt a zsákjában matató Mikulás mellett. Az öreg várakozásteljes arcára
pillantott, és kedélyesen elmosolyodott. –
Itt vagyunk? Tarin
bólintott. Mikulás
elővett egy kis csomagot, ami külön a szán ülésére volt készítve. – Akkor vezess!
– mondta a leánynak. –
Nem hiszem el, hogy szóltál Mikulásnak! – zsörtölődött suttogva Pika. – Mintha nem
lenne elég dolga enélkül is! – De
Mikulás minden gyerekkel törődik – még azzal is, aki nem hisz benne – felelte Tarin. Ekkor
értek a tízes számú ház ablakához. Mikulás kesztyűs keze egyetlen érintésével kinyitotta,
és bekukucskált. Tarin lélegzetvisszafojtva figyelte hátulról, amint a nagyszakállú
feje eltűnik odabent, s egy darabig csak motoszkálásának neszeit lehetett
hallani. Piros sapkája sziluettjét kirajzolták a szobában égő karácsonyi
fények. Egyszerre
valami csörömpölve hullott le odabent. Tarin és Pika rémülten bámult egymásra. – Hoppá…
– dörmögte Mikulás. Fény
támadt, és a hótündér Mikulás válla felett látta, ahogy egy gyermek felül az ágyában,
az ablak felé fordul, s tátott szájjal nézi őket. Mikulás
mosolyogva intett neki, behúzta az ablakot, azzal elindult vissza a szánjához.
Tarin egy darabig még figyelte, mit tesz a kisfiú – az ablakhoz szaladt,
Mikulás után kémlelt, majd fogta és kibontotta az ajándékát – aztán követte a
nagyszakállút. – Mi
történt? – kérdezte aggodalmasan. – Ó,
semmi, csak véletlenül levertem az ablakpárkányon lévő gyertyatartót.
Aggodalomra semmi ok, a gyertya már kialudt benne – kacsintott Mikulás. Tarin
és Pika lemaradt, összenéztek. –
Direkt csinálta – jelentette ki Pika. Tarin
szája széles mosolyra húzódott. Még akkor is mosolygott, amikor már rég messze
jártak.
I made these bonbons for the Christmas celebration at my son's nursery, therefore I tried a very simple recipe. At first, I wanted to mix the biscuit pieces into the ganache, but then I gave up this idea because I didn't want them to get soaked. So finally I made a two-layer filling :)
Ingredients: 200 gr dark chocolate 50 ml cream 10 gr butter 100 gr milk chocolate 2-3 pcs Mese keksz (a gingerbread flavored linzer biscuit) candy pearls
Recipe: I melt the milk chocolate and mix it with the cream and the butter. I temper the dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them halfway with the ganache. I break up the biscuits into little pieces and place a couple of them on the top of the ganache layer. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. I take them out of the mold, and finally, I glue one candy pearl on the top of each bonbon with tempered dark chocolate.
"Number two, four, six, eight, twelve..." Tarin stopped short, floated back and went through the letters held in her hand again. "Number ten is missing!" she exclaimed and looked at Pika. They sat down on top of the roof. "I told you that he doesn't believe," said the magpie. "Why did you expect him to write to Santa then?" Tarin shrugged. "I was just hoping... What can we do with kids like him?"
Pika shook his feathers. "Not much."
"But then he won't get any presents?!" cried out the girl in horror. "Even if he didn't write a letter, he could be a good child!"
"But Santa is not a mind reader," remarked Pika sharply.
Tarin didn't answer, she was deep in thought.
"What are you thinking about again?! I won't let you break the rules anymore!" The magpie pinched her arm. Tarin flew away still brooding, she didn't reply her companion. She restarted checking the letters, and when she was done, she went to the next street. It was late night by the time they returned to the north pole.
On Christmas eve, Santa went out with a group of snow fairies. They glided under a clear, crystal black sky and stars shining with a sharp light, to bring the awaited presents to all the children - just like they had been doing so for many years. Tarin flew with them for the first time, she could barely contain her excitement and she could hardly wait to deliver the surprises entrusted to her. They went from street to street, from town to town, noiselessly and quickly.
When they reached that particular house, Tarin hurried to the sleigh which was parking in the neighboring street, and she stopped next to Santa who was digging in his bag. The old man looked at her expectant face and smiled.
"Are we there?"
Tarin nodded.
Santa took a small package which was prepared on the sleigh's seat. "Then lead me!" he told her.
"I can't believe you told Santa!" griped Pika. "As if he didn't have enough to do!"
"But Santa cares about all the children - even those who do not believe in him," answered Tarin.
They reached the window of house number ten, Santa opened it with one touch of his gloved hand, and he peeked inside. Tarin was observing breathlessly from behind as his head disappeared in there and for a little while, only the faint noises of his fumbling could be heard. The Christmas lights painted a silhouette on his red cap.
Suddenly something fell off clattering. Tarin and Pika stared at each other terrified.
"Ooops..." murmured Santa.
A light was turned on and the snow fairy saw above Santa's shoulder as a child sat up in his bed, turned toward the window and looked at them with his mouth hanging open.
Santa waved to him smiling, closed the window and started back to his sleigh. Tarin was observing what the child was doing - he ran to the window, peering after Santa, then he opened his present - then she followed the old man.
"What happened?" she asked worriedly.
"Oh, nothing, I accidentally knocked off the candlestick from the window sill. No worries, the candle had gone out already," winked Santa.
Tarin and Pika fell behind, they looked at each other.
"He did it on purpose," declared Pika.
Tarin smiled a big smile. She was smiling even when they departed, and were already far away.
Ezúttal karamellvariációk készültek: alapból öt adag sima karamellás csoki volt a leadott rendelés, de úgy döntöttem, hogy az unalmas; kicsi megbolondítom. Így lett sós karamellás, málna balzsamecet-karamellás, kávés-karamellás és fehércsokis-karamellás.
Hozzávalók: 250 gr cukor 200 ml tejszín 40 gr vaj 40 gr méz 50 gr fehércsoki 10 ml málna balzsamecet só fél kiskanál instant kávé 400 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: Felmelegítem és megolvasztom a cukrot, mígy szép, sötétarany szímű karamellt kapok. Ekkor beleadagolom a mézet és a vajat, majd kis részletekben hozzáadom a tejszínt. A kész karamellszószt négyfelé porciózom. Az első adagba két csipet sót teszek. A másodikba fél kiskanál instant kávét, és alaposan elkeverem, hogy feloldódjon. A harmadik adaghoz hozzákeverem a fehércsokit. Végül, miután kissé hűlt, a negyedik adagba beleöntöm a balzsamecetet. Két adag bonbont készítek. Az egyik adagot fröcsköléssel díszítem: fehér és arany festéket használtam ehhez, hogy a hóesést imitálja. Néhány bonbon "hátterét" sötétkékre festem. A második adagnál vörös, arany és fenyőzöld csíkokat húztam a bonbonforma mélyedéseibe. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a különböző karamellkrémekkel, és hűtőbe teszem a formát. Végül temperált tejcsokival zárom le a bonbonokat.
Sűrűn
göndörödött a köd, egy-egy vaskosabb szürke gomoly mögül a nap sápadt
pénzérmeként bukkant elő, csak hogy ismét eltűnjön a füstként bodorodó fellegek
között. Pika
nesztelenül suhant, mintha csak a köd a zajokat is elnyomta volna körülötte.
Nyomában Tarin úszott, kicsivel magasabban, nehogy fennakadjon az antennákban
vagy kéményekben. Hunyorogva pásztázta a várost, és amikor a szarka éles kanyart
vett jobbra, épp akkor vette észre ő is a sárgás ragyogást odalent. Követte
társát – egy tágas, vasráccsal szegett erkélyre érkeztek. A levél az
ablaküvegnek támasztva állt, címzésében arany betűkkel világított a Mikulás
neve. Tarin elővette a kulcsát, kinyitotta az ablakot. Gondosan hajtogatott,
gyöngybetűkkel írt levél került a kezébe. Elrakta a kabátja belső zsebébe, majd
elrugaszkodott. Tovább
fürkészték a várost. A városközpontban hat- és nyolcemeletes házak sorakoztak,
akár a sorba állított dominók. Itt is – ott is felfénylett egy-egy ablak; a
Mikulásnak szóló levelek átvilágítottak a sűrű ködön. Pika véletlenszerű
sorrendben vezette Tarint az ablakokhoz, ő pedig szorgalmasan gyűjtögette a
leveleket kabátja zsebébe. Épp
nyitotta volna a következő, ötödik emeleti ablakot, amikor egy arc jelent meg
odabent. Tarin és a kislány is lefagyott; a gyermek tátott szájjal, kitágult
szemekkel bámulta az odakint lebegő leányt, ő pedig hirtelen azt sem tudta,
hová kapjon. Rövidke pályafutása alatt még sohasem bukott le, bár hallotta a többieket
arról beszélni, hogy ez az igazi „beavatás”. –
Csak semmi pánik – hallotta maga mögött a szarka hangját. – Nyisd ki az
ablakot! Tarin
előhúzta a kulcsát, óvatos, lassú mozdulatokkal közeledett az ablak felé, és
kioldotta a zárat. A kislány szeme – ha lehetséges – még jobban kitágult.
Elhátrált az ablaktól, de tekintetét nem vette le Tarinról. Pika
az ablakpárkányra röppent. – Vedd elő a varázsport! Ha egy csipetnyit ráfújsz,
azt fogja hinni, hogy álmodott. A
lány elővette zsebéből a dobozkát, felcsippentett egy csipetnyit az aranyszín
porból, majd óvatosan kitárta az ablakot. – Te
ki vagy? – kérdezte a gyermek. Tarin
keze elakadt félúton, ahogy a nagy szemekbe nézett. –
Tarin vagyok. Gyakorló hótündér. Én viszem el a leveledet a Mikulásnak – bökött
a borítékra. –
Mit művelsz?! – sziszegte a szarka. – Ne beszélgess vele! A
kislány közelebb lépett. – Tényleg?! Létezik a Mikulás? – kérdezte bizalmas
hangon. – Az oviban azt mondták, hogy nincs is… – Ha
hótündér léteznek és itt röpködnek a házak között, akkor miért ne létezne a
Mikulás? – mutatott rá Tarin. – De
te hogy tudsz repülni? –
Így születtem. A tündérek mind tudnak repülni. –
Azta! – a kislány már ott állt az ablakpárkánynál. – Ott él az északi sarkon? –
Igen. És vannak manói. És az összes levelet elolvassa. Remélem, csak szép
dolgokat írtál! A
gyermek buzgón bólogatott, Tarin kezébe adta a borítékot, aki eltette. –
Azonnal hagyd abba, és szórd rá a varázsport! – zsörtölődött a szarka. – Ez
a madarad? – hajolt ki az ablakon immár széles mosollyal a kislány. –
Pika a társam. Segít megkeresni a leveleket. –
Tarin!! – hördült föl a szarka. – Továbbá
figyel év közben, hogy jók-e a gyerekek – emelte fel a mutatóujját Tarin. – Ő a
Mikulás szeme – mielőtt Pika szólhatott volna, folytatta: – Ha felébredsz majd,
ez az egész álomnak fog tűnni. Ez majd emlékeztet arra, hogy mégsem csak az
volt – benyúlt a másik zsebébe, előhúzott egy aranyozott mézeskalácsot, olyat,
amilyet útközben szokott rágcsálni. Berakta az ablakpárkányra, és gyors
mozdulattal a gyermek felé fújta a még mindig a kezében tartott varázsport. Megrebbentek
a kisleány szemhéjai, szó nélkül megfordult, az ágyához ment és lefeküdt. Tarin
bezárta az ablakot. – Ez
most mire volt jó?! – vonta kérdőre a szarka. –
Azt akarom, hogy tudja az igazat. – De
hát… –
Változni fog bármi attól, hogy egyetlen gyermek tudja?! Elvárjuk, hogy
higgyenek bennünk, mégis mindent a legnagyobb titokban csinálunk. Hogyan
kérhetjük akkor számon, hogy egyre több gyermek veszti el a hitét? Tarin
megfordult, tovább repült a következő fénylő ablakhoz. Pika szótlanul követte.
Az ablakpárkányon aranyosan ragyogott az ott hagyott mézeskalács.
This time I made a variety of caramel bonbons: I got an order for five portions of caramel chocolates but I decided that it would be too boring so I'll come up with something. Thus, I made salty caramel, raspberry balsamic vinegar-caramel, coffee-caramel and white chocolate-caramel bonbons.
Ingredients: 250 gr sugar 200 ml cream 40 gr butter 40 gr honey 50 gr white chocolate 10 ml raspberry balsamic vinegar sale half spoonful of instant coffee 400 gr milk chocolate food paint
Recipe: I warm up and melt the sugar until I get a nice, amber caramel. Then I add the honey and butter, and the cream too in small portions. I divide the caramel cream into four portions. I put two pinches of salt into the first one. I add a small amount of instant coffee into the second one and stir it well until it dissolves. I prepare the third portion with the white chocolate. Finally, after it cools a bit, I pour the balsamic vinegar into the fourth portion. I prepare two portions of bonbons. I decorate the first batch by sprinkling white and gold paint into the cavities. I paint the "background" of some of the bonbons with dark blue. For the second batch, I paint streaks of red, gold and pine green into the cavities. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the caramel creams, then I place the mold into the fridge. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.
The sun appeared as a pale coin between the thick grey curls of the fog, only to disappear again a moment later. Pika glided noiselessly as if the fog had swallowed up sounds too. In his wake, Tarin was flying a bit higher in order to avoid antennas and chimneys. She scanned the town squinting and when the magpie took a right turn, she also noticed the yellow glow down below. She followed her companion - they arrived on a spacious balcony. The letter stood on the window sill, in the address Santa's name was sparkling with golden letters. Tarin took her key and opened the window. She found a carefully folded, beautifully calligraphed letter which she put into her inner pocket, then she took off. They searched through the town. In the center, six and eight-story buildings lined up just like domino tiles. Here and there, certain windows glowed up; letters written for Santa Claus gleamed through the thick fog. Pika led Tarin to these windows in a random order; and she collected all letters into her pocket. She was about to open the next window on the fifth floor when a face showed up inside. Both Tarin and the little girl froze: the child was staring at the floating lady outside while the latter did not even know how to proceed. During her short career, she had never been caught although she had heard the others say that this is the real "initiation". "Do not panic," she heard the magpie's voice from behind. "Open the window!" Tarin took out her key and approached the window with careful, slow movements; then she unlocked the latch. If possible, the little girl's eyes widened even more. She backed away but she didn't take her eyes off Tarin. Pika laded on the window sill. "Take your magic powder! If you blow a pinch of it on her, she will believe that she had dreamt this." The girl took a small boy from her pocket and took a pinch of the golden powder inside, then she carefully opened the window. "Who are you?" asked the child. Tarin's hand stopped mid-movement as she looked into her big eyes. "My name is Tarin. I'm a snow fairy in training. I take your letter to Santa Claus," she pointed at the envelope. "What are you doing?!" hissed the magpie. "Don't talk to her!" The little girl stepped closer. "Really?! Does Santa really exist?" she asked in a confidential voice. "They said in the kindergarten that he's not real..." "If snow fairies exist and they fly around among the houses, then why wouldn't Santa exist?" pointed out Tarin. "How can you fly?" "I was born this way. All fairies can fly." "Wow!" the little girl was standing at the window. "Does he live in the North Pole?" "Yes. And he has elves. And he reads all letters. I hope you wrote only nice things!" The child nodded and placed the envelope into Tarin's hand, who put it away. "Stop it immediately and sprinkle the magic powder on her!" griped the magpie. "Is this your bird?" leaned out the window the little girl with a wide smile. "Pika is my companion. He helps find the letters." "Tarin!!" exclaimed the magpie. "He also observes the children during the year," lifted her index finger Tarin. "He is Santa's eye." Before Pika could say anything, she went on: "When you wake up, all this will seem like a dream. This will remind you that it wasn't," she reached into her other pocket and took out a gilded gingerbread just like the ones she usually ate during traveling. She placed it inside on the window sill, then quickly blew the magic powder onto the child. The little girl's eyelids fluttered, she turned around without a word, went to her bed and lay down. Tarin locked the window. "What was this good for?!" questioned her the magpie. "I want her to know the truth." "But..." "Will anything change if one child knows it?! We expect them to believe in us, still we do everything in utter secret. Why are we surprised then, that more and more children lose their faith?" Tarin turned around and she flew to the next glowing window. Pika followed her silently. The gingerbread left on the window sill was shining softly.
Végre ismét itt van kedvenc évszakom és kedvenc hónapom 💙Természetesen elmaradhatatlan a csokikészítés a gyerkőc bölcsis csoportjának a mikulás-napra! Ezúttal kicsit más csomagot állítottam össze, mivel a tej- és mogyoróérzékeny kisfiú oviba került, így most már senkinek nincsen ételallergiája. Ez nagyban megkönnyíti az ember dolgát :D De mégis, mivel kicsi gyerkőcökről van szó, csak nem túl gejl, viszonylag egészséges alapanyagok jöhetnek szóba!
Hozzávalók: aszalt gyümölcsök magvak 100 gr tejcsoki 150 gr étcsoki karácsonyi szórócukor transzferfólia
Elkészítés: Kiterítem a transzferfóliát, kis darabkákra vágom a gyümölcsöket, tányérkára készítem őket a dióval, mandulával, mazsolával és aszalt áfonyával együtt. Kistányérokban színben és stílusban összeillő karácsonyi szórócukor-keverékeket állítok össze. Temperálom az étcsokit, evőkanállal adagolom a transzferfóliára; kör alakban kissé szétkenem, hogy szép korongokat kapjak. Minden mendiant-ra négyféle magot és/vagy gyümölcsdarabot teszek, középen pedig megszórom őket cukorkával. Hűtőbe teszem őket. Kikészítem az aszalt szilvát és barackot. Temperálom a tejcsokit. Félig belemártom a barackokat, és sütőpapírra teszem őket. Hústűre vagy mártóvillára szúrva megmártom a szilvákat is a csokiban, és szintén a papírra teszem őket száradni.
Fekete-fehér
tollkavalkád közepette egy szarka röppent a csupasz faágra, és zajosan
cserregett. Tarin
mellé telepedett, csizmás lábát a semmi felett lógázta. –
Melyik ablak az? – kérdezte. A
szarka előre bökött a csőrével. – Nem nehéz észrevenni… – morogta. – Három
krampusz integet bentről. –
Óh, már látom! – nevetett fel Tarin. – Gyere, menjünk! – felröppent a faágról,
a szomszéd utcában álló kertesház emeleti manzárdablaka felé szállt. –
Semmi kedvem ehhez – zsörtölődött a mellette suhanó szarka. – Gonosz kölyök,
megdobott kővel. –
Ugyan, ugyan! – békítgette Tarin. – A rossz gyerekek is megérdemlik néha az
ajándékot. – De
nem a Mikulástól! – kiáltott fel a szarka. – Ne
méltatlankodj, Pika! Majd én intézem a dolgot. Nesztelenül
landoltak a háztetőn, a szarka tollászkodott, míg Tarin bekukkantott az
ablakon. Odabentről a három krampusz gúnyosan öltött rá nyelvet. Egyikük
megragadta az ablakba tett levelet, és nekilátott, hogy széttépje. –
Ne, várj! – kiáltott fel Tarin. –
Nem tudják eltépni – világosította fel Pika, és megrázta magát. – Csak a
címzett bonthatja fel vagy semmisítheti meg. –
Nyissátok ki az ablakot! Hadd vigyem el a levelet! – kérlelte a krampuszokat
Tarin. A
szarka a vállára röppent, csőrével előhúzta a nyakláncát, amelyen apró
aranykulcs fityegett. –
Épp ezért kaptad ezt. Hogy figyeltél az eligazításon?! Tarin
könnyedén nevetett a szarka bosszúságán. – Túlságosan csábítóak voltak azok a
mézeskalácsok! Levette
a láncot, a kulcsot az ablakkerethez érintette. Pattant az ablak, és kitárult.
Tarin csak akkor vette észre, mit művelnek a krampuszok: széthajtották a
levelet és kormos mancsaikkal összefogdosták, olvashatatlanná téve az írást.
Kikapta a kezükből a papírt, mire a három kisördög rakoncátlan kacagás
kíséretében rebbent szét. Puff-puff-puff és csupán három apró füstpamacs maradt
a nyomukban. – Na
ezt jól megcsinálták! – bosszankodott a lány. Pika
némi kárörömmel a hangjában vihogott. – Megmondtam: rossz gyereknek nem jár
ajándék! Tarin
elszántan szorította össze az ajkait. Kilibbent az ablakon, visszazárta a
kulcsával. Felrepült az égbe. Pika alig győzte követni. –
Most meg hová mész?! – kiáltott utána, ám Tarin válaszra sem méltatta. Szétmálló,
szürkésfehér felhők úsztak az égen, szürke szálakat szőve a kékségbe. Amint
elérte az elsőt, a lány hozzáérintette az aranykulcsot. Megnyílt a felhő
gyomra, hófehér pelyhek libegtek alá belőle – előbb egyesével, majd egyre
sűrűbben. Tarin feléjük tárta a tenyerét, és amikor egy jó adag hó összegyűlt
rajta, végighúzta a kezét a piszkos levélen. S
láss csodát! Lemállott a korom, csupán egy szürke-sáros folt maradt Tarin
tenyerén. Ragyogó mosolyt vetett a vállán gubbasztó szarkára, aki zsörtölődve
törődött bele a dolgokba. –
Irány az északi sark! – kiáltott Tarin, megfordult és célirányosan elszáguldott
észak felé. Odalent a várost lassan belepte a hó.
Finally my favorite season and favorite month have arrived 💙 Of course, I had to make a chocolate package again for my kid's nursery group. This time I prepared different types of sweets than before as the little boy who had lactose and nut intolerance went away to kindergarten, and now no one has allergies. That makes things a bit easier :D But still, since we're talking about little children, I used only not-too-sweet, relatively healthy ingredients.
Ingredients: dry fruits nuts 100 gr milk chocolate 150 gr dark chocolate Xmas candies transfer sheet
Recipe: I spread out the transfer sheet; cut up the dry fruits and prepare them on a small plate together with walnuts, almonds, raisins and dry blueberries. I make two different kinds of Christmassy decor candies mix. I temper the dark chocolate and portion it on the transfer sheet with a tablespoon. I smear the chocolate into small disks. I put four different types of fruits/nuts on each mendiant, and sprinkle the middle with candy mix. I put them in the fridge. I prepare the dry plums and apricots. I temper the milk chocolate. I dip the apricots and place them on baking paper. With a trussing needle, I dip the plums in the chocolate too and put them on the paper to dry.
In a flurry of black-and-white feathers, a magpie landed on the naked branch and rattled noisily.
Tarin settled next to him and dangled her booted feel above the abyss.
"Which window is it?" she asked.
The magpie poked ahead with his beak. "Not hard to notice..." he grumbled. "Three Krampuses are waving from inside."
"Ah, I see it now!" laughed Tarin. "Come, let's go!" She flew up and floated toward the mansard window of a house in the neighboring street.
"I don't feel like doing this," groaned the magpie gliding next to her. "He's a naughty kid, he threw a stone at me."
"My, my," consoled him Tarin. "Even bad children deserve a present sometimes."
"But not from Santa!" cried the magpie.
"Don't be so cross, Pika! I'll deal with this."
They landed noiselessly on the roof; the magpie preened his feathers while Tarin peeped in the window. From inside, the three Krampuses poked their tongues at her. One of them snatched the letter from the window pane and started to tear it apart.
"No, wait!" exclaimed Tarin.
"They can't tear it up," enlightened her Pika, and he shook himself. "Only the recipient can open it or annihilate it."
"Open the window! Let me take the letter!" begged them Tarin.
The magpie flew on her shoulder and drew forth her necklace on which a tiny golden key dangled.
"That's why you got this. Why didn't you pay attention at the orientation?!"
Tarin laughed wholeheartedly at the magpie's irritation. "Those gingerbread cookies were way too tempting!"
She took off her necklace and touched the key to the window frame. The window snapped, then opened. Only then did Tarin realize what the Krampuses were doing: they unfolded the letter and pawed it with their sooty hands, making the writing unreadable. She snatched the letter away; the three little devils danced away with unruly laughter. Puff-puff-puff and only three small smoke puffs remained of them.
"Now they've done it!" fumed the girl.
Pika cackled with gloat in his voice. "I told you: naughty kids don't get presents!"
Tarin pursed her lips resolutely. She darted through the window, locked it back with her key. She flew up in the sky; Pika could barely keep up with her.
"Where are you going now?!" he shouted but Tarin ignored him.
Moldering, grey-white clouds swam in the sky, weaving grey threads into the blue. As soon as she reached the first one, the girl touched it with her golden key. The cloud's belly opened up; snow white flakes fluttered down - one by one initially, then ever more densely. Tarin opened her palm towards them and when a good amount of snow gathered on it, she drew her hand over the dirty letter.
And alas! The soot crumbled down; only a grey-muddy stain remained on Tarin's palm. She cast a glowing smile at the magpie crouching on her shoulder who resigned to the developments.
"Let's go to the North Pole!" cried Tarin; she turned back and sped northwards. Underneath, the city was slowly covered in snow.
Ez egy igazi internacionális bonbon lett. Anno Salzburgban fedeztük fel a Vom Fass üzletláncot, ahol rengeteg különleges balzsamecetet, olajat és likőrt lehetett kapni (azóta kiderült, hogy Magyarországon is van üzletük! Ajánlom mindenkinek aki efféle specialitásokra vágyik). Most ősszel, amikor a párom Németországban járt, hozott nekem két kis üvegcsét: az egyikben málna-balzsamecet, a másikban pedig kakaó-balzsamecet van. Nos, ebből az egyiket, a málnásat használtam az alábbi bonbonhoz, de már alig várom, hogy a kakaósat is kipróbáljam! A végeredményt pedig szlovák és cseh barátaim kapták meg Prágában (állítólag nagyon jó lett) - így tehát az egyik hozzávaló több mint 1200 km-t utazott, mire célba ért :)))
Hozzávalók: 200 ml tejszín 200 gr cukor 50 gr vaj 50 gr méz 20 ml málna-balzsamecet 200 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: A cukrot addig melegítem, míg borostyánszínű karamellt nem kapok. Ekkor házzadom a vajat és a mézet, majd kis adagokban a tejszínt (vigyázat, forró!). A kész karamellkrémet lehúzom a tűzről, és belekeverek egy kis adag málnás balzsamecetet. Nagyon markáns íze van, ezért óvatosan kell adagolni, de azért túl keveset sem szabad beletenni, különben a csokiréteg mellett nem fog érvényesülni az íze. Kétféle rózsaszín ételfestékkel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a karamellkrémmel, és hűtőbe teszem a formát néhány órára. Amikor a karamell megbőrösödik, temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.
This is a real international bonbon! Anno in Salzburg, we discovered the Vom Fass chain where you can buy a great variety of special balsamic vinegars, oils and liqueurs. This autumn, when my boyfriend traveled to Germany, he brought me two small vials: one contains raspberry-balsamic vinegar, the other one cocoa-balsamic vinegar. I used the raspberry one for this bonbon but I cannot wait to try the one with cocoa! And the final product was given to my Slovak and Czech friends in Prague (allegedly it was very good!) - therefore one of the ingredients travelled more than 1200 km until it reached its destination :)))
Ingredients: 200 ml cream 200 gr sugar 50 gr butter 50 gr honey 20 ml raspberry-balsamic vinegar 200 gr milk chocolate food paint
Recipe: I warm the sugar until I get an amber-colored caramel. Then I add the butter and the honey, and in small portions, the cream (careful, it's hot!). I turn off the heat and I add some of the raspberry balsamic vinegar. It has a very peculiar taste so take it easy, but be careful to put enough in it, otherwise the chocolate shell suppresses the flavor. I sprinkle to types of pink food paint into the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and prepare the shells. I fill them with the caramel cream and place the mold in the fridge for some hours. When the caramel sets, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.
Idén valamiért már jó ideje ráhangolódtam a Halloweenre, fene se tudja miért, talán az a borús-őszies egy hét az oka. Minden esetre a hangulathoz megvolt minden, ami kell, és a szuper helyi piacon már több ízben vettünk méretes sütőtököket is, amiket rendre el is pusztítottunk. A legutóbbi alkalommal félretettem egy szelet sütőtököt, abból készültek az alábbi bonbonok. A minta ötlete pedig egy korábbi bonbonomból jött, azonban nemrég az egyik csokis FB csoportban megláttam, hogy valaki ennek épp az inverzét festette meg, és a homlokomra csaptam :D Hiszen a töklámpás lényege épp az, hogy a sötétben világítson! Szóval idén ennek megfelelően készült a festés. Maga a bonbon elkészítése három napot vett igénybe, mivel gyerkőc mellett nem annyira egyszerű ilyen bonyolult műveleteket elvégezni :D Na meg a festés különösen pepecselős volt...
Hozzávalók: 200 gr tejcsoki 50 gr fehércsoki 50 gr sütőtök 65 gr tejszín fahéj szerecsendió gyömbér ételfesték
Elkészítés: A sütőtököt puhára sütöm, kikanalazom a héjából. Kimérem a tejszínt, felmelegítem, a beledarabolt tököt villával összenyomkodom. Felolvasztom a fehércsokit, a massszához keverem, majd 2-2 csipetet szórok bele a fűszerekből. Kifestem a bonbonforma mélyedéseit feketével. Fogpiszkáló segítségével belekarcolom az arcokat. Előkészítek fehér, sárga és vörös ételfestéket, és lángokhoz hasonló mintát festek a töklámpások arcára: alul a fehérrel kezdem, kifelé haladok a sárgával, végül a vörössel, és fogpiszkálóval húzom egymásba a színeket. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm a sütőtökös krémmel, hűtőbe teszem. Végül temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.
For some reason, this year I got into Halloween mood some time ago - who knows why, maybe because of the gloomy weather. Anyhow, I have everything needed for the atmosphere, and we've bought sizable pumpkins at the amazing local market which we then gobbled up. Last time I put aside a slice of pumpkin and I used it up for these bonbons. The idea of the pattern came from an earlier bonbon, however, in one of the FB groups I saw that someone made an inverse version and I had a revelation :D After all, jack-o-lanterns were found out to illuminate the night! So this year I painted the bonbons accordingly. Preparing the bonbons took three days as it's not so easy to deal with such complex operations when you have a kid at home :D And of course the painting was particularly time consuming...
Ingredients: 200 gr milk chocolate 50 gr white chocolate 50 gr pumpkin 65 gr cream cinnamon nutmeg ginger food paint
Recipe: I bake the pumpkin and scrape it from its skin. I pour the cream in a small bowl, warm it up and put the diced pumpkin in it. I smash the dices with a fork. I melt the white chocolate, combine it with the mass, then I sprinkle 2-2 pinches of the spices in it. I cover the cavities of the bonbon mold with black paint. With a toothpick, I carve the faces in it. I prepare white, yellow and red food paints and paint a pattern imitating flames into the jack-o-lanterns' faces: I start with the white in the bottom, then comes the yellow and finally the red. I blend the colors with a toothpick. I temper the milk chocolate, I prepare the shells. I fill them with the spicy pumpkin cream and place the mold in the fridge. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.
Krokos spártai ifjú Hermész szeretője volt, ám egyszer diszkoszvetés közben az isten véletlenül megsebesítette őt. Krokos földre hulló véréből született meg a sáfrányvirág, amelynek három vörös bibéjét a vércseppjei színezték meg. A virág később Éosz, a hajnal istennőjének szimbólumává vált: Ovidius Sáfrány Anyaként hivatkozott rá, más szerzők aranyszínű szandáljáról, tiarájáról és sáfránnyal színezett rózsás ujjairól írtak, amelyekkel megnyitja a mennyet, hogy a Nap felkelhessen. Homérosz szólt sáfránnyal kivarrt köpenyéről, amelyet védelmezőn a földre terít. A sáfrányhoz hasonlóan az Éoszról szóló történetek is hangsúlyozzák érzékiségét és bujaságát. A sáfrány szülőhazája valószínűleg Irán, Mezopotámia vagy Görögország - íze valóban karakteres: egyszerre édes és pikáns; számomra leginkább a Közel-Kelet ízvilágát idézi fel. Épp emiatt nehezebb csokiban elképzelni. Sokat gondolkodtam, hogy mivel párosíthatnám, végül a neten bóklászva találtam eladó pisztáciás-sáfrányos bonbonokat - recept persze nem volt mellé, de sebaj, megalkottam a sajátomat :)
Hozzávalók: 70 gr étcsoki fél kiskanál sáfrány 40 ml tejszín egy kiskanál vaj 150 gr pisztácia porcukor pisztáciaolaj 200 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: A tejszínhez keverem a sáfrányt és felmelegítem. Én benne hagytam a sáfránydarabkákat, de le is lehet szűrni. Hozzáadom a vajat, és az olvasztott étcsokit, majd simára keverem. Félreteszem. A pisztáciát meghámozom, robotgépbe teszem két kiskanál porcukorral és igény szerinti mennyiségű pisztáciaolajjal, majd addig darálom, amíg egységes masszát kapok. Levágok megfelelő méretű darabokat az öntapadó papírszalagból és beragasztom őket a forma mélyedéseibe. Felállítom a formát és mohazölddel fröcskölöm össze a mélyedések alsó felét. Az esetleg félrecseppent festéket vattával törlöm ki a mélyedések másik feléből. Ezután feketével festem ki a mélyedéseket. Végül kiszedem a papírszalagot, a helyén maradt csíkokat arannyal festem át. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Egy réteg pisztáciapasztával, majd egy réteg sáfrányos ganache-sal töltöm meg őket, végül temperált tejcsokival lezárom.
Épp emiatt nehezebb csokiban elképzelni. Sokat gondolkodtam, hogy mivel párosíthatnám, végül a neten bóklászva találtam eladó pisztáciás-sáfrányos bonbonokat - recept persze nem volt mellé, de sebaj, megalkottam a sajátomat :)
Krokos, a Spartan youth was Hermes' lover; however, once the god accidentally wounded him while throwing a discus. From his blood pouring on the ground was born the crocus (saffron) flower whose three red styles were colored by his blood. Later on, the flower became Eos' symbol. The goddess of dawn was called the Saffron Mother by Ovid; other authors described her golden sandals, tiara and saffron-dyed fingers which open the heavens for the Sun to rise. Homer wrote about her saffron-embroidered robe which she spreads on the Earth for protection. Just like saffron is considered an aphrodisiac, the stories about Eos emphasize her sensuality. The saffron originates from Iran, Mesopotamia or Greece - its flavor is characteristic: sweet and spicy at the same time; it reminds me mostly of Middle Eastern culinary. Therefore it is not easy to imagine it with chocolate. I was brainstorming for a while what kind of flavor I should pair it up with, and finally while browsing the internet, I came across pistachio-saffron bonbons. Of course, the recipe wasn't included, so I made up my own :)
Ingredients: 70 gr dark chocolate half spoonful saffron 40 ml cream one small spoon of butter 150 gr pistachio icing sugar pistachio oil 200 gr milk chocolate food paint
Recipe: I add the saffron to the cream and warm it up. I left the saffron pieces in it but you can also sieve it. I add the butter and the melted dark chocolate and stir it to get a smooth cream. I clean the pistachios and put them in a blender together with two small spoonful of icing sugar and pistachio oil. I blend it until I get a thick paste. I cut off some stripes of the self-adhesive paper band and stick them into the cavities of the mold. I hold the mold in an upright position and sprinkle moss green paint into the lower half of the cavities. I clean the upper halves with cotton. Then I paint the cavities with black paint. Finally, I get rid of the paper bands and paint the middle of the cavities with gold. I temper the milk chocolate; I prepare the bonbon shells. I fill them with one layer of pistachio paste and a layer of the saffron ganache. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.
Végre vége az elviselhetetlen hőségnek (újabban a négy évszak: nyár, kibírhatatlan hőség, nyár, ősz), itt az ideje ismét csokit készíteni! Már alig vártam, mert a korábban nyárnak nevezett időszakban mostanság már nem is próbálkozom - és hát az embernek csak hiányzik az egyik legkedvesebb hobbija két hónap kihagyás után. Egy kedves barátom látogatása során gyümölcsöket hozott nekünk a piacról - ebből az egyik barackot félretettem csokizáshoz 😋 A kakukkfű pedig (rozmaringgal együtt) szinte mindig telitalálat, ha gyümölcsöt ízesítünk vele. Elsőre talán szokatlan kombinációnak tűnik, pedig ezek a mediterrán fűszerek nem csak husival jók - érdemes kísérletezni velük!
Hozzávalók: 200+100 gr tejcsoki 50 gr barackpüré 10 ml tejszín egy kiskanál kakukkfűméz 3-4 ág kakukkfű egy kiskanál vaj ételfesték
Elkészítés: A barackot meghámozom, leturmixolom, majd szűrőn átpasszírozva kimérek belőle 50 gr-ot. Beletépem a kakukkfű levélkéit és felforralom, majd fél órát állni hagyom. A még meleg püréhez hozzáöntöm a tejszínt, a mézet és a vajat. 100 gr tejcsokit vízgőz felett megolvasztok, egyesítem a barackkal. Rózsaszín és sötétrózsaszín festékkel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Zöld festékkel pedig kis vonalkákat húzok benne. Felolvasztok és temperálok 200 gr tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a barackos krémmel, egy órára hűtőbe teszem a formát. Végül temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.
Finally the unbearable heat is over (nowadays our four seasons are: summer, unbearable heat, summer, autumn), it's time for chocolate making! I could hardly wait for it, as during this period formerly called summer, I don't even attempt chocolate making - and one misses one's favorite hobby after a two-month hiatus. A friend of mine has brought us some fruits from the market when he visited - I kept one of the peaches for chocolate 😋 And thyme (as well as rosemary) is almost always perfect with fruits. At first it may seem like a weird combination but these Mediterranean herbs are not meant only for meat - it's worth to experiment with them!
Ingredients: 200+100 gr milk chocolate 50 gr peach puree 10 ml cream one small spoon of thyme honey 3-4 sprigs of thyme one small spoon of butter food paint
Recipe: I peel the peach, blend it and press it through a sieve. I take 50 gr of it; sprinkle the thyme leaves in it and boil it. I put it aside for half an hour and add the cream, honey and butter to the still warm puree. I melt 100 gr milk chocolate and combine it with the puree. I sprinkle pink and dark pink paint into the cavities of the bonbon mold. Then I paint thin green lines in it too. I melt and temper 200 gr milk chocolate; I prepare the shells. I fill them with the peach cream and place the mold in the fridge for an hour. Finally I seal the bonbons with tempered milk chocolate.
Két repülés között :D Múlt héten Anglia, jövő héten Izrael - ilyen a történészek élete. Persze aztán itthonra úgy felgyűltek a feladatok, hogy ezt a csokit is csak három részletben bírtam megalkotni. Az alapkoncepció az arany-fekete színkombináció volt, ebből akartam afféle geometrikus-szecessziós jellegű mintákat kihozni. A festéssel iszonyú sok idő elment, igen pepecs munka volt, de azt hiszem, megérte a ráfordított energiát. És mivel eperszezon van, mi más is lehetne a töltelék, mint egy pihe-puha epermousse?
Hozzávalók: 70 ml eperpüré két bazsalikomlevél 2 lapzselatin 60 gr fehércsoki 100 ml tejszín 20 gr porcukor 200 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: Az epret leturmixolom, kipasszírozok belőle 70 ml-t, amelybe beletépkedek két bazsalikomlevelet. Felteszem melegedni. Addig hideg vízbe áztatok két lapzselatint. Amikor az eper felforr, belekeverem a zselatint, a masszát félreteszem. Vízgőz felett felolvasztom a fehércsokit, az eperpüréhez keverem. A tejszínhez hozzáöntöm a porcukrot és kemény habbá verem. Beleforgatom az eperpürét, majd hűtőbe teszem a mousse-t két órára. A bonbonforma mélyedéseit kifestem feketével. Fogpiszkálóval rajzolom meg bele a mintákat, amiket aztán átfestek arannyal (na jó... ez így tök egyszerűen hangzik, de mivel szinte minden bonbonra másféle minta készült, ez az egész folyamat 3-4 óráig tartott). Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket az epermousse-szal, ismét hűtőbe teszem a bonbonokat. Néhány óra múlva előveszem a formát, és temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.
Between two flights :D Last week it was England, next week it's gonna be Israel - the life of a historian. Of course by the time I came back home, all the tasks accumulated so I could prepare these bonbons only in three instalments. My basic concept was black-gold; I wanted to create geometric-art nouveau patterns. Painting took an awful lot of time, but I believe it was worth all the pain and energy. And since it's strawberry season, what else could be the filling, if not a fluffy strawberry mousse?!
Ingredients: 70 ml strawberry puree two basil leaves 2 gelatin sheets 60 gr white chocolate 100 ml cream 20 gr icing sugar 200 gr milk chocolate food paint
Recipe: I blend the strawberries and take 70 ml of the juice, in which I put the basil leaves torn into little pieces. I heat the puree and in the meanwhile soak two gelatin sheets in cold water. When the strawberry starts simmering, I add the gelatin, stir it then put it aside. I melt the white chocolate in bain-marie and combine it with the strawberry puree. Finally, I mix the cream and the sugar, and whip it to a stiff whipped cream. I stir the strawberry cream in it and put the mousse in the fridge for two hours. I paint the cavities of the mold with black. I draw the patterns with a toothpick, then I paint them over with gold (oh well... it sounds so simple but since I made a different pattern on each bonbon, this process took at least 3-4 hours). I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them with the strawberry mousse, then I put the bonbons in the fridge. A couple of hours later I seal the bonbons with tempered milk chocolate.
Valójában több csoki is el van tárazva, hogy majd írjak róluk, de annyi minden történik egyszerre, hogy ritkán jutok el odáig, hogy írjak is. Utazások, konferenciák, munka, különböző projektek, na meg a könyvem, és a könyvbemutatók, ezzel kapcsolatos interjúk. Magával a könyvvel is rengeteg meló volt (pl. közel száz kép szerepel benne, amiket különböző forrásokból kellett összeszedni), de az ember nem is gondolná, hogy az interjúkra és egyéb promótevékenységre is mennyi idő el tud menni. Aztán persze hamarosan itt a nyár, amikor megint nem lehet majd csokizni a zsillió fok miatt :( No de addig is itt van az első a felgyűlt csokikból, ami egy jóbarátom születésnapjára készült :) Ő volt az aki kulcsszerepet játszott mostani létállapotom kialakításában, méghozzá azzal, hogy összeismertetett a párommal. Szóval nem csak ezt a csokit kapta, hanem még egy tortát is, amire készítettem dísznek egy csokimaszkot (állítólag azóta sem ette meg, pedig lassan meg fog punnyadni :D)
Hozzávalók: 50 ml narancslé 100 gr marcipán 200 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: Kifacsarom és leszűröm egy narancs levét, ebből kimérek 50 ml-t. A marcipánt kis darabokra szaggatom, és összegyúrom a narancslével. Ízlés szerint lehet esetleg fahéjat, szegfűszeget is szórni bele. A bonbonforma mélyedéseit összefröcskölöm narancs és rózsaszín festékkel. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a marcipánkrémmel, és kis időre hűtőbe teszem a formát. Végül a maradék temperált csokival lezárom a bonbonokat.
I reality, I have several chocolates in store to be written about, but so many things keep happening at the same time that I rarely have time to write. Traveling, conferences, work, various projects, and of course my book and the book launches, interviews. There was a lot of work with the book itself too (e.g. it contains close to a hundred photos which had to be obtained from different sources), but one wouldn't even think how much time the interviews and promotion takes up. And then summer is here soon, when I won't be able to make chocolate any more because of the trillion degrees :( But until then, here is the first one from among those in the store - I made these bonbons for a friend's birthday :) He was the one who played a key role in my current situation by introducing me to my boyfriend. So he didn't only get the chocolates, but also a cake with a chocolate mask decoration (which he still hasn't consumed even though soon it will go to waste :D)
Ingredients: 50 ml orange juice 100 gr marzipan 200 gr milk chocolate food paint
Recipe: I squeeze the orange and sieve the juice, then take 50 ml apart. I tear the marzipan into little pieces and knead it together with the juice. You may also add cinnamon or clove. I sprinkle orange and pink paint in the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the marzipan cream and place the mold in the fridge for some time. Finally, I seal the bonbons with the leftover chocolate.
