Legolas

Ejött hát a harmadik Gyűrűk Ura csoki ideje!

Ez pediglen Legolas bonbonja lett. Legolas ugyan a könyv első részében nem sok vizet zavar (mondhatni unalmas szépfiú :D), de szerencsére a filmben több szerepet kapott, így ott jobban megismerhetjük. A bakacsinerdei tündeherceg ügyes harcos, jól bánik az íjjal, és költői lelkületű, szereti a szépet. Egyik kedves motívumom a könyvben (egyébként a filmben is) Legolas és Gimli barátsága - tudnivaló, hogy a tündék és a törpök nem kedvelik egymást, ők ketten azonban a kezdeti viták után gyorsan bajtársakká és barátokká válnak. 

***

The time has come for the third Lord of the Rings chocolate!

And this became Legolas' bonbon. Even though Legolas is only a supporting character (we could even say a boring cutie :D), fortunately he got more space in the movie; there we can get to know him better. The elven prince of Mirkwood is a gifted warrior, he can handle the bow and arrow and he has a poetic soul, he likes beauty. One of my favourite motives in the book (and also in the movie) is the friendship of Legolas and Gimli. It is well-known that elves and dwarfs don't like each other, the two of them still become comrades and friends after the initial quarrels.

Legolas csokijának külsejét az erdőtündékhez illő arany és zöld színekkel díszítettem. Belül lime-zselé és zöldalma ganache található - a szokatlan, friss ízpárosítás, úgy vélem, illik a tündék örökifjú létéhez.

***

The outside of Legolas' chocolate was decorated with green and gold, which fit the elves of the Woodland Realm. Inside there's lime jelly and green apple ganache - the unusual, fresh combination fits the ageless existence of the elves.

***

 Hozzávalók:

150+80 gr fehércsoki

matcha

egy lime leve

fél zöldalma

pár csepp citrom

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Olvasztott kakaóvajjal kevert arany lüszterrel márványozom a csokiforma mélyedéseit. Temperálok 150 gr fehércsokit, amibe belekeverek egy fél kiskanálnyi matchát, így halványzöld színt kapok. Elkészítem a csokiburkokat.

Kifacsarom a lime-ot, teszek bele negyed kiskanálnyi agaragart, és addig melegítem, míg az fel nem olvad. Amikor a lé kezd összeállni, a forma minden mélyedését félig megtöltöm vele, és a hűtőbe teszem.

Meghámozom az almát, 50 grammnyit lereszelek belőle. Belefacsarok pár csepp citromlevet, hogy ne barnuljon meg, felmelegítem, és hozzákeverek 80 gr fehércsokit. A ganache-sal megtöltöm a bonbonforma mélyedéseit. Hűtőbe teszem.

Temperálom a maradék fehércsokit, lezárom a bonbonokat.

***

Ingredients:

150+80 gr white chocolate

matcha

juice of one lime

half green apple

some drops of lemon

agaragar

lustre dust

Recipe:

With the mixture of melted cocoa butter and golden lustre dust, I marble the cavities of the mould. I temper 150 gr white chocolate, in which I add half small spoon of matcha, thus I get a light green colour. I prepare the chocolate shells.

I squeeze the lime, I put 1/4 small spoon of agaragar in the juice and I warm it until the agaragar dissolves. When the liquid starts to jellify, I half fill the shells and I put the mould in the fridge.

I peel the apple, I shred 50 gr. I squeeze some drops of lemon in it so that it won't turn brown; I warm it up and combine it with 80 gr white chocolate. I fill the shells with the ganache. I put the mould in the fridge.

I temper the leftover white chocolate, I seal the bonbons.

Amikor a Gyűrűk Ura első része lement a moziban, a neten viharos gyorsasággal terjedtek az ún. "Gyűrűk Ura naplók", amiken akkoriban igen jókat szórakoztunk, és afféle korai netes kultiromány lett. A közkinccsé vált naplók közül Legolaséból idézek itt egy kicsit:

"Hatodik nap:

A Bányában még ahhoz is sötét van, hogy rendesen megfésüljem a hajam. Nagyon félek, hogy gubancos lesz. Az orkok tök hülyék. Még mindig én vagyok a legszebb.

Tizenegyedik nap:

Lothlórien. Azt hiszem, Galadriel szebb, mint én. Viszont biztos, hogy leutánozta a frizurámat. Én is pont így néztem ki ezer évvel ezelőtt, mint ő most. Hülye muff. Totál kiakadt, hogy a tükrös szökőkútjában vettem habfürdőt. Ráadásul azzal vádolt, hogy az én hajamtól dugult el a lefolyója. Hazugság, nyolcszáz éve egyetlen hajszálam se hullott ki, miért pont most kezdene el? Messze én vagyok a legszebb."

***

When the first part of the Lord of the Rings was showed in the cinemas, the so-called "Lord of the Rings diaries" spread with great velocity on Hungarian internet. We had loads of fun at them and they became kind of like an early internet cult. This time I will quote an excerpt from Legolas' diary:

"Sixth day:

It is way too dark in the Mine to comb my hair properly. I am very afraid that it will get shaggy. The orcs are totally stupid. I am still the most beautiful.

Eleventh day:

Lothlórien. I think Galadriel is more beautiful than me. But it's sure that she copied my hairstyle. A thousand years ago I looked exactly like she does now. Stupid bird. She got totally upset that I took a bubble bath in her mirror fountain. Moreover, she accused me that her drain got clogged from my hair. What a lie, not a single hair fell out in eight hundred years, why would it start just now? I am by far the most beautiful." 

lime-gyömbér // lime-ginger

Amikor sokféle gond és tennivaló gyűlik össze, néha olyan varázslat történik, amire az ember nem is számít, ami... szinte hihetetlen, hogy megtörtént, és épp veled történt meg. Az élet apró csodái :)

Augusztus végén elutaztam szeretett városomba, Fiuméba, ahonnét dédnagyanyám származott (róla ebben a postban emlékeztem meg :)). Tavaly már jártam ott a családdal, és felfedeztük magunknak a Kozala temetőt, a holtak nagy, ökumenikus városát, amiben amúgy találomra kezdtünk el keresgélni - mint utóbb kiderült, egészen közel a megfelelő helyhez. Akkor még csak annyit tudtunk, hogy Stefano Cergnar és Lodovica Vilich sírját keressük, de hogy ez a Kozalában, vagy a Trsatban található, azt nem. Végül hosszas elektronikus nógatás hatására a Kozala központi címéről megírták, hol található ükapám sírja. 

Nem mondom, amikor idén nyáron felmentem a temetőbe, és közeledtem a megadott helyhez, úgy vert a szívem, mintha legalábbis valami nagy rocksztárral készülnék találkozni. És akkor megláttam azt a szelíd arcot... Három szál fehér rózsát vittem a sírra, és hosszan elácsorogtam előtte. Első találkozásunk volt ez, nekem meg az ükapámnak. Aki nélkül most nem lennék itt. 

Még szinte ki sem léptem a temetőből, amikor vad ötletem támadt. A síron gyűrött művirágok voltak - tehát valaki még mindig látogatja. Mi lenne, ha a jelenben összekötnénk a múltban elszakadt szálakat? Vettem egy képeslapot, és két nyelven - angolul és olaszul - beleírtam, hogy magam is Stefano leszármazotta vagyok, ha gondolják, vegyék fel velünk a kapcsolatot. Megadtam a postai címünket (eszembe sem jutott az e-mail... ki gondol ilyen dőreségre, amikor abban a városban sétál, ami a 19. század végét jelenti neki?!), a levelet becsomagoltam a celofánba, fevittem a temetőbe, és a rózsák szárára erősítettem.

Teltek a hónapok, már nem számítottam rá, hogy megmaradt ott az a levél, biztosan elázott, kidobták vagy elvitték, valakinek biztosan megkísértette a fantáziáját a titokzatos, síron túli levelezés. 

És tíz napja levelet kaptunk Torinóból. Dédanyám bátyjának a leszármazottaitól. Természetesen kissé szemrehányón az utolsó kérdés az volt, hogy a digitális korban miért postai levelet kellett feladni, de hát ez a történet sármja :) 

Azóta próbáljuk foltozgatni a szétszakadt családi szálakat :)

***

When problems and things to do accumulate, sometimes such magic happens, which one wouldn't even expect, which is... almost unbelievable, that it happened and it happened to you. The small miracles of life :)

At the end of August I travelled to my beloved Fiume, from where my great-grandma came (I dedicated this post to her :)). Last year we went there with my family, and we discovered Kozala cemetery, the great, ecumenical city of the dead, where we randomly started an investigation. As it later turned out, we were quite close tot he right place. But back then we only knew that we were looking for the graves of Stefano Cergnar and Lodovica Vilich; but whether they had been buried in Kozala or in Trsat, remained a question. Finally after much electronic nagging from the central address of Kozala I was informed about the whereabouts of my great-great-grandfather's grave.

This summer I went up to the cemetery and while I was approaching the right location, my heart was pounding as if I was about to meet some rockstar. And then I saw that gentle face... I brought three white roses on the grave and I was standing there for a while. This was our first meeting, my great-great-grandfather's and mine. Without him I wouldn't even be here.

I barely stepped out of the cemetery, when I had a wild idea. There were those wrinkled fake flowers on the grave - someone must still visit it. What if we mended the past's broken threads in the present? I bought a card and I wrote in it - in English and Italian - that I myself am a descendant of Stefano, if they want to, get in touch with us. I added our postal address (I didn't even think about e-mail addresses... who would think of such futility in the city which represents the end of the 19th century to her?!), I wrapped the letter in the cellophane envelope, I brought it in the cemetery and attached it to the roses. 

The months passed by, I didn't even count on that the letter remained there; it must have gotten wet, thrown away or stolen, someone's imagination must have been tempted by the mysterious afterlife correspondence.

And ten days ago we got a letter from Torino. From the descendants of the my great-grandmother's brother. Naturally the last, slightly reproaching question was why they had to post a letter in the digital age, but this is the story's charm :)

Since then we've been piecing together the broken family puzzle :)

Dédanyám levele a torinói családnak // my great-great grandma's letter sent to the family in Torino

Hozzávalók:

150 gr tejcsoki

0,3 dl lime lé

3 cm gyömbérdarabka

1 kiskanál vaj

80 gr fehércsoki

Elkészítés:

A lime-ot lábosba facsarom, a gyömbért meghámozom és belereszelem. Felmelegítem, hozzáadom a vajat és a fehércsokit. 

Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonburkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a gyömbéres krémmel. Hűtőbe teszem a csokiformát néhány órára. Végül a maradék csokival lezárom a bonbonokat.

ükapám sírján a levél // the letter on my great-great-grandfather's grave

Ingredients:

150 gr milk chocolate

0,3 dl lime juice

3 cm ginger

1 small spoon of butter

80 gr white chocolate

Recipe:

I squeeze the lime in a pot, I peel the ginger and shred it into it. I warm it up, I add the butter and the white chocolate.

I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. After they get dry, I fill them with the ginger cream. I put the mould in the fridge for a couple of hours. Finally I seal the bonbons with the leftover chocolate.

rettentően citromos-borsos // horribly lemony-peppery

Igen, pont két hónapig nem tudtam csokit készíteni, míg ezzel a nyárnak nevezett szörnyűséges, vörös szörnnyel küzdöţtem. Hát ő nem barátja a csokiknak, leginkább csak tönkreteszi őket. Na meg persze utazás és munka is sok volt, úgyhogy... sem idő, sem megfelelő körülmények nem voltak adottak. Na de most!

Intenzív ízű citromzselés csoki akartam készíteni, és nekiláttam a kísérletezésnek. Ami általában meglepő végeredménnyel szokott zárulni. Ezúttal is így történt. Ugyanis, mint kiderült, a zselatinlap nem tudja kocsonyásítani a citromlét, viszont egy egész kicsit mégis összeáll tőle, így kevesebb csokit kell hozzáadni a krémhez, és sokkal erőteljesebb marad az íz. Csak erős idegzetűeknek ajánlott! :D (és hát mi mással fotóztam volna őket, ha nem az új, Carcassonából hozott képeslapommal  ❤)

Hozzávalók:

100 gr étcsoki 

25 ml frissen facsart citromlé

25 ml lime lé

negyed zselatinlap

két csipet bors

60 gr fehércsoki

arany lüszterpor és kakaóvaj

Elkészítés:

A lüszterport egy kis kakaóvajban felolvasztom. Ecset segítségével összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Míg a díszítés megszárad, temperálom az étcsokit, és kiöntöm vele a formát.

Elkészítem a citromos krémet: a zselatinlapot hideg vízbe teszem pár percre. A citrom- és lime lét felmelegítem, hozzáadom a borsot, majd belekeverem a kifacsart zselatinlapot, végül a fehércsokit.

A bonbonhéjakat megtöltöm, a formát a hűtőbe teszem. Egy óra múlva temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

Yes, exactly for two months I couldn't make chocolate, while I was struggling with this horrible, red monster called summer. He is not a friend of chocolate, he just likes to mess chocolate up. And of course I travelled and worked a lot, so... neither time, nor proper circumstances were given. But now!

I wanted to make chocolate with intensive lemon jelly and I started experimenting. Which usually ends up in a surprising result. This is what happened now, because, as it turned out, leaf gelatine cannot make lemon juice into jelly. It can still make it a bit thicker, so less chocolate is needed for the cream and the flavour remains intensive. Only strong people should try this recipe! :D (and of course what else should be in the photos if not my new Carcassona postcard ❤)

Ingredients:

100 gr dark chocolate

25 ml freshly squeezed lemon juice

25 ml lime juice

1/4 leaf gelatine

2 pinches of pepper

60 gr white chocolate

golden luster dust and cocoa butter

Recipe:

I melt the luster dust in some cocoa butter. With a brush I sprinkle it in the cavities of the mould. While it gets dry, I temper the dark chocolate, then I prepare the bonbon shells.

 make the lemon cream: I put the leaf gelatine in cold water for some minutes. I warm up the lemon and lime juice, I add the pepper then the leaf gelatine and finally the white chocolate.

I fill the bonbon shells with the cream  and I put the mould in the fridge. An hour later I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

málnás-mentás // raspberry-mint

A versírás, na az soha de soha nem ment nekem. Egyszer próbálkoztam vele, de máig sem értem, miféle extra agytekervény kell ahhoz, hogy valaki úgy rakja össze a szavakat, hogy ritmusképlet, rím, sorok hossza, minden rendben legyen, ÉS még értelme is legyen a szövegnek. Nekem ez a mágia :D Olvasni persze szeretem őket, főleg a kedvenc költőimet, például Tóth Árpádot, Radnótit, Kosztolányit, az ő műveikben találom meg azt a varázslatot, amit én a meséimmel próbálok megragadni. 

Minden idők legkedvesebb verse - tudjátok, az a fajta, amit az év elején kézbe kapott szöveggyűjteményben egyből kiszúr az ember, és év végére már annyiszor elolvas, hogy kívülről ismer - az minden kétséget kizáróan a Hajnali részegség. Hogy a fenébe tudta Kosztolányi így megírni ezt a verset, egyszerűen nem értem, ebben minden benne van, amiért érdemes élni, sőt nem is, ez a vers maga az élet, olyan gyönyörűséges, az embernek lúdbőrzik a karja, míg olvassa. Ha a G2BA az én dalom, akkor ez pedig az én versem, ami a leghívebben kifejezi, amit nap mint nap érzek az életemmel, úgy általában az emberi létezéssel kapcsolatban. Elég hozzá fölnézni az égre...

Ezt a verset választottam a mai csokihoz, ami maga is tele van élettel :D A mentát imádom, és mindenféle kombinációkban jöhet. A málna-menta pedig frissítő, energikus, és "titkos összetevőként" feldobtam egy kis lime-mal is, ami még inkább kiemeli a savanykás ízvilágot :) A burokhoz magas kakaótartalmú étcsokit használtam (74%), ami igazán illik a töltelékhez.

ne is kérdezzétek, tele van a lakás hasonló, elfekvőben lévő füzetekkel,
szinte mániákusan gyűjtöm őket. A grafomán élete...

Hozzávalók:

0,1 dl tejszín

fél lime leve

30 gr málna

egy kiskanál szárított, vagy 3-4 levél friss menta

egy kiskanál vaj

80 gr fehércsoki

200 gr étcsoki

transzferfólia

Elkészítés:

A lime-ot belefacsarom az edénybe, hozzáöntök egy kis tejszínt, és beleteszem a málnákat, meg a mentát. Felrakom melegedni, belekanalazok egy kis vajat is. Hagyom forrni egy kicsit, hogy a mentából kifőjön az íz, közben összenyomkodom a málnákat. A finnyásabbak ezután leszűrhetik, én most benne hagytam a málnamagokat. Végül a még meleg lébe keverek 80 gr fehércsokit.

Elkészítem a bonbonok burkát: színben a málnával harmonizáló transzferfóliát teszek a mágneses forma aljába. Temperálok 200 gr étcsokit, és beleöntöm a mélyedésekbe, kiütögetem a légbuborékokat, majd kifolyatom a felesleget. Száradás után megtöltöm a mélyedéseket a krémmel, és beteszem a hűtőbe. Néhány óra hűtés után lezárom a bonbonokat. Nyamiii!

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (részletek)

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.

Múlt éjszaka - háromkor – abbahagytama munkát.

Le is feküdtem. Ám a gép az agyban

zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,

csak forgolódtam dühösen az ágyon,

nem jött az álom.

Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,

százig olvasva, s mérges altatókkal.

Az, amit írtam, lázasan meredt rám.

Izgatta szívem negyven cigarettám.

Meg más egyéb is. A fekete. Minden.

Hát fölkelek, nem bánom az egészet,

sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,

köröttem a családi fészek,

a szájakon lágy, álombeli mézek,

s amint botorkálok itt, mint a részeg,

az ablakon kinézek.

[...]
Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány és túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.
[...]
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

Writing poems, well, I've never managed to do that. I tried it once, but I still don't understand what kind of extra gyrus you need to put together words in a way that rhythm, rhyme, the length of the lines are all ok, AND the text actually makes sense. To me this is magic :D I like to read poems though, especially those of my favourite poets, like Árpád Tóth, Miklós Radnóti and Dezső Kosztolányi - I find that kind of magic in their poems that I try to grasp in my fairytales. 

My all-time favourite poem - you know, the kind that one immediately fancies in the new textbook and by the end of the academic year reads so many times that she knows it by heart - is undoubtedly Hajnali részegség [Dawnstruck]. I have no idea how Kosztolányi managed to write this poem, it tells about everything that is worth living for, no, this poem is life itself, it is so amazing that one gets goosebumps while reading it. If G2BA is my song, then this is my poem, it faithfully reflects how I feel about my life - or rather life in general. It's enough to glimpse at the sky...

I chose this poem for today's chocolate, as this chocolate is full of life too :D I adore mint, I could eat it in every combination. Raspberry-mint is refreshing, energetic and as a "secret ingredient" I added lime, which enhances the sour-ish flavour :) I used dark chocolate with high cocoa percentage (74%) for the shell, which really fits the filling.

Ingredients:

0,1 dl cream

juice of half a lime 

30 gr raspberry

one small spoon of dry mint or  3-4 mint leaves

a small spoon of butter

80 gr white chocolate

200 gr dark chocolate

transfer sheet

Recipe:

I squeeze the lime into the pot, and I pour a bit of cream in it. I add the raspberries and the mint. I start to warm them up and in the meanwhile I also add some butter. I leave it to boil so the flavour can boil out of the mint, in the meanwhile I crush the raspberries. If you are picky, you can sieve it at this point, but I left the seeds in the liquid. Finally I mixed it with 80 gr white chocolate.

I prepare the bonbon shells: I put a transfer sheet in the bottom of the magnetic mould. I temper 200 gr dark chocolate and I pour it into the cavities; by shaking it I get rid of the air bubbles, then I pour out the excess. After the chocolate gets dry, I fill the shells with the cream and I put the mould in the fridge. After a couple of hours of cooling I seal the shells. Yummmyyyy!

Dezső Kosztolányi: Dawnstruck [excerpts]

I'd like to tell you this, if you agree.
Last night I staid up working late again,
until three. 
I turn in, but the cog-wheels of the brain
go rattling on and on. Almost insane
I'm tossing, turning, even counting sheep,
but cannot sleep.
I try in vain the mantras and the cures,
the bitterest medicinal liqueurs, 
my script still leers at me with grisly threats,
my heart still blames those forty cigarettes
and else. The lethal coffees, I presume.
I give up trying and admit defeat,
then slowly, in my shirt-sleeves, pace the room.
Inside the dreaming family retreat
half-open lips are moist with honey-sweet
saliva, and on drunk, staggering feet
I look out on the street.

 [...]

What has happened to me, that's hard to know.
It seems, a shadow flew above my head,
my childhood, that I'd given up for dead,
and buried long ago.

By and by, 
among the stunning treasures of the sky
I see a secret wisp of lightness, oozing
a hue of dawn, and blushfully perfusing 
the levitating stars. Out in the east
light beams are released,
a sparkling palace fills the heavenly sphere,
a chandelier
is glowing in a blaze,
until the guests disperse and go their ways.
Out on the lawn the shadows of the night
are floating on the castle's candlelight.
The guests are leaving now, in groups or pairs,
descending on the stately marble stairs,
and coming to the end of their descent, 
the noble giant of the firmament,
the host, farewells them in the evening cool,
outside the vestibule.
Then girlish whispers, jangling of a brooch,
end of the party, hailing for a coach.

A veil of point lace
descends from distant space
to adorn and grace
a ravishingly beautiful young girl's 
rich auburn curls
with the delicate gold-trace
of plaited purls,
and priceless precious pearls.
The veil spreads peaceful light upon the true
celestial landscape's otherwoldly blue,
or it descends upon an angel, who
carries with the poise of maidenhead
the richly jewelled thread
upon her head and, light as a butterfly,
leaps into a landau
to raise a graceful hand, or
to cast a flirty eye
into another carriage passing by,
and then she lets her horses romp away
along the fairy-lighted Milky Way
where mingling with the coaches until late
their horseshoes touch the stars and scintillate.

[...]

I know that one fine day I'll have to leave,
and I have nothing in which to believe,
but tightening my heart-strings as a chord
I sang and sang until the music soared
to one who can't be seen and can't be guessed,
not in this life, nor in our final rest.
Before they come to throw me overboard,
I know that here, where I am so distressed,
stumbling through quicksands and souls, on my quest,
there is a great unfathomable Lord,
I was His guest.

mangó-lime-bazsalikom mousse // mango lime basil mousse

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egy kicsit megáll a világ, és az ember átértékel mindent, mert egyetlen momentum annyira elgondolkodtatja. Jelenleg Chris Cornell halála az, amin két napja morfondírozok, és vele együtt az öngyilkosság. Sajnos nem valami vidám téma, ugyanakkor nem mehetek el mellette szó nélkül. Volt már nekem is ismerősöm, aki önként búcsúzott el az élettől, és mondhatom, egyáltalán nem volt jó érzés, hogy előtte pár hétig nem beszéltünk, bár tudtam, hogy magányos lehet az életében. Nem kezdek papolni arról, hogy "a modern, pörgős életvitel elidegeníti egymástól az embereket", mert szerintem ez marhaság, az egyetlen, ami fontos, és ide kívánkozik, az az, hogy ha úgy vélitek, valaki nincs jó passzban, írjatok neki, hívjátok fel, figyeljünk egymásra a saját kis köreinkben! Ez az, amivel igazán jobbá tehetjük a világot...

Christől, ettől a csodás énekestől pedig egy dalával búcsúzom - nehéz volt egyet választani, mert olyan sok szép dala van, végül egyszerűen a saját kedvencemet választottam, ami - minő meglepetés - egy kis mese :) 

És hogy ne csak ilyen borongós hangulatú írás álljon itt, jön egy recept is. 

Sok helyen olvastam, milyen frissítő és finom a mangó, a lime és a bazsalikom kombinációja, úgyhogy úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Csokimousse-t készítettem belőlük, és mondhatom, a sok gasztroblognak meg receptes oldalnak igaza volt :D Jól behűtve isteni desszert egy ilyen meleg, majdnem nyári napon, mint a mai!

Hozzávalók:

90 gr mangó

fél lime leve

5-6 nagy, vagy 7-8 kis levél bazsalikom

40 gr fehércsoki

3 pillecukor

0,1+1 dl tejszín

70 gr tejcsoki

Elkészítés:

0,1 dl tejszínt, a fél lime levét, a mangót és az összetépett bazsalikomleveleket felteszem melegedni. Amikor a lé felforrt, leveszem a tűzről és összeturmixolom. Ezután ismét felrakom a tűzhelyre, hozzáadom a pillecukrokat, és addig kevergetem, míg elolvadnak. Ekkor elzárom a tüzet, és belekeverem a fehércsokit. Megvárom, míg kihűl a massza, addig 1 dl tejszínből kemény habot verek. Összeforgatom a kettőt, és berakom a hűtőbe néhány órára.

Temperálom a tejcsokit, a kanálformába öntöm, és ezt is a hűtőbe teszem. A mousse-t habzsákból kis pohárkába nyomom, bazsalikommal díszítem, és csokikanállal tálalom.

There are moments in life when time stands still and one thinks over everything. Right now Chris Cornell's passing and suicide make me think a lot. Unfortunately it is not a very happy topic, but I cannot avoid it. I, too, have a friend, who took her own life and it was a very bad feeling that even though I knew that she must have been lonely in her life, we didn't talk for a couple of weeks before that. I won't preach that "our modern lifestyle alienates people from each other", because I think that's stupid. The only thing that matters is that if you know that someone is having troubles, call or write to him/her; we should take care of one another in our little circles! This is what makes the world a better place...

I would like to say farewell to Chris, this wonderful singer, with one of his songs - it was hard to choose only one as he has many beautiful songs, so finally I chose my personal favourite, which is, what a surprise, a little fairytale. :)

And in order not to write only about these sad things, here is a recipe.

I read in many places how refreshing and tasty the combination of mango, lime and basil is; therefore I decided to give it a try. I made chocolate mousse of them and I can say the gastroblogs and recipe pages were right :D It is a great dessert on such hot, almost summer-ish days as today!

Ingredients:

90 gr mango

juice of half a lime 

5-6 big, or 7-8 small basil leaves 

40 gr white chocolate

3 marshmallows

0,1+1 dl cream

70 gr milk chocolate

Recipe:

I warm up 0,1 dl cream, the lime juice, the mango and the basil leaves in a pot. When the liquid starts boiling I blend them, then I put them back on the stove and I add the marshmallows. I stir the cream until the marshmallows dissolve, then I turn off the stove and I mix the puree with the white chocolate. While it is cooling down, I whip 1 dl cream. I combine the two and I put the mousse in the fridge for some hours.

I temper the milk chocolate and I pour it in a mould with spoon-shaped cavities. I put that in the fridge as well. From a piping bag I squeeze the mousse into small cups, I decorate it with basil leaves and I serve it with a chocolate spoon.

mojito csoki // mojito chocolate

Régóta tervbe volt véve ez a csoki is, és most, hogy közeledik az új év, gondoltam elkészítem az esti partira. Nem sajnáltam belőle az alkoholt, elvégre buli vaaaaaan!! :D Azt kell mondjam, nagyon jó volt ez az év - sokat utaztam, új emberekkel találkoztam, sokat dolgoztam és érdekes dolgokat tanultam, a mindennapjaim része volt a rengeteg zene, mese és még annál is több csoki :D ahogy kedves Uncle G-m szokta mondogatni, az embernek pozitív személyekkel és dolgokkal kell körülvennie magát, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy mérgelődjünk és stresszeljük magunkat. 

Ugyanakkor kissé elszomorít a nagy csillaghullás... Azt hiszem, a nagy generáció (a mozi és a rockzene aranykorára gondolok itt) tagjai épp most értek abba a korba, hogy feltűnően sokan mennek el - attól tartok ebből a szempontból a következő év sem lesz sokkal jobb. 

No de emlékezzünk a jóra és szépre, és végül is mi mással lehetne ünnepelni az új évet a pezsgő mellett, ha nem csokival?! Ezt a receptet JSS, egyik kedvenc énekesem ihlette: amikor először láttam őt a színpadon, 6-7 mojito koktélt dobott be a koncert alatt XD Bár ez a koktél nem a kedvencem, de a lime és a menta csokival együtt tökéletes, főleg némi alkohollal kiegészítve :D Alant pedig a hozzá tartozó dal a kiváló Jeff előadásában, és ezzel kívánok nagyon boldog új évet mindenkinek!

Hozzávalók:

1 lime leve

0,2 dl rum (ami nálam pálinka volt)

0,1 dl tejszín

0,2 dl lime-menta szörp

200+130 gr fehércsoki

3 csipet szárított menta

kakaóvaj

ételfesték

bonbonkapszli

Elkészítés:

A ganache-hoz összeöntöm a tejszínt, a frissen facsart lime lét, és a szörpöt, beleszórok pár csipet szárított mentát. Felmelegítem, és hozzáadok 130 gr fehércsokit. Elkeverem, majd hozzáöntöm az alkoholt (nálam semleges ízű pálinkával készült, de nyilván fehér rummal az igazi). 

Az alumínium bonbonkapszlik belsejét zöld kakaóvajjal díszítem: ehhez az olvasztott kakaóvajhoz keverek néhány csepp ételfestéket, és ecsettel összespriccelem őket. Temperálok 200 gr fehércsokit, egyharmadig megtöltöm a kapszlikat. Ecsettel felviszem a csokit a kapszlik oldalára is, egészen a tetejéig, majd hagyom megszilárdulni. Végül megtöltöm a mojitós töltelékkel, és színes díszekkel dekorálom. Evés előtt a kapszlikat egyszerűen lehúzom a csokiról.

I've been planning this chocolate for a long while and now that New Year's Eve is coming, I thought I'm gonna prepare it for the party. There's a decent amount of alcohol in it, coz it's party timeeeeee!! :D I have to say this year was pretty good - I travelled a lot, I met new people, I worked a lot and I studied about interesting things. Music and fairytales were part of my everydays, as well as chocolate :D As my dear Uncle G says, one has to surround oneself with positive persons and things, as life is too short to be angry or stressed. 

At the same time I'm a bit sad that so many stars passed away... I believe the members of the great generation (I'm thinking of the golden age of cinema and rock music here) reached that age that strikingly many of them pass away - I fear the next year won't be any better from this point of view.

But let's remember the good things and after all what's better to celebrate the new year with, than chocolate?! This recipe was inspired by one of my favourite singers, JSS: when I first saw him on stage, he drank 6-7 mojitos during the concert XD Even though this cocktail is not my favourite, lime and mint are perfect with chocolate, especially if you add some alcohol :D Above is the matching song, performed by the awesome Jeff, and with this, I wish everyone a very happy new year!

Ingredients:

the juice of one lime 

0,2 dl rum 

0,1 dl cream

0,2 dl lime-mint syrup

200+130 gr white chocolate

3 pinches of dried mint

cocoa butter

edible food paint

bonbon caps

Recipe:

For the ganache I pour together the cream, the freshly pressed lime juice and the syrup, I add some pinches of dried mints. I warm them up, and I also add 130 gr white chocolate. I stir the cream, then I pour in the alcohol (I used palinka, but obviously white rum is the real thing).

I decorate the inside of the aluminium bonbon caps with green cocoa butter: for this I melt the cocoa butter and mix it with edible green paint. I spray the caps with the help of a brush. I temper 200 gr white chocolate, I fill the caps to 1/3 with it. I paint the inner sides with chocolate, up to the top then I leave them to dry. Finally I fill the caps with the mojito cream and I decorate the top of the bonbons with colourful candies. Before eating, I pull off the cap of the chocolate.