málna-só // raspberry-salt

Mostanában egyre többféle édességben szerepel a só mint összetevő - a már klasszikusnak számító sós karamellán kívül a kommersz csokik közt is található sós pereces/kekszes (juj), meg egyéb "nyalánkságok". Én ezúttal a málna-só kombinációt álmodtam meg, méghozzá azért, mert képzeletbeli ízérzékelésem azt súgta, hogy jól ki fogják egészíteni egymást :D Szerencsére így is lett - a savanykás málna, édes tejcsoki párosításba tökéletesen belesimult a só, és harmóniába billentette az ízeket.

Hozzávalók:

50 ml málnapüré

két csipet himalájai só

egy kiskanál vaj

100 gr tejcsoki

200 gr étcsoki

lüszterpor

Elkészítés:

A málnát átpasszírozom egy szitán, a levét félreteszem. Vízgőz felett megolvasztom a tejcsokit és a vajat, majd a málnához keverem. Végül ízlés szerint hozzáadok 1-2 csipet sót. 

Rózsaszín és barackszín lüszterrel összefröcskölöm a csokiforma mélyedéseit. Miután megszáradt a kakaóvaj, temperálom az étcsokit, és kiöntöm a formát. Megvárom, míg megszilárdul a burok, megtöltöm a málnás krémmel és a hűtőbe teszem. Néhány óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a burkokat.

Nowadays salt is becoming more and more popular as an ingredient of sweets - apart from the classic salted caramel, some of the cheaper chocolates are also combined with salted pretzel/biscuit (ouch) and other "goodies". This time I found out a raspberry-salt combination because my fancy sense of taste suggested that they'll complement each other well :D Luckily this was the case - the salt blended into the pairing of sour raspberry and sweet milk chocolate perfectly and created a nice harmony of flavors. 

Ingredients:

50 ml raspberry puree

two pinches of Himalayan salt

one small spoon of butter

100 gr milk chocolate

200 gr dark chocolate

luster dust

Recipe:

I pass the raspberry through a sieve and put aside the puree. Above steam I melt the milk chocolate and the butter and combine it with the raspberry. Finally I add 1-2 pinches of salt.

I sprinkle pink and peach colored luster dust in the cavities of the mold. When they get dry, I temper the dark chocolate and pour it in the mold. I wait until the shells get solid, then I fill them with the raspberry cream and place the mold in the fridge. Some hours later I take it out, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

citrom-zsálya // lemon-sage

Amikor rákerestem a zsálya történetére, őszintén szólva nem erre számítottam... Valahány a zsályáról szóló oldalon kiemelik, hogy gyakorlatilag minden betegséget gyógyított - legalábbis több ezer éve használják az emberek, a teljesség igénye nélkül: vértisztítóként, lázcsillapítóként, étvágyfokozóként, fülfájás ellen, bőrhibák ellen, sebek begyógyítására, izomfájdalom ellen, reuma ellen. Teaként fogyasztva mandulagyulladást, bénulást és a végtagok remegését gyógyította. Természetes antibiotikum, gyulladáscsökkentő, termékenységnövelő, továbbá zsályakivonattal gargalizálva a fogakat fehérítették és az ínyt erősítették.

Az ókori Egyiptomban a zsálya egyike volt a balzsamozáshoz használt fő összetevőknek. A görögöknél és rómaiaknál szent növénynek tartották, a termékenység, és az egészség jelképének. Plinius szerint hatásos volt kígyómarás ellen, epilepsziára és mellkasi fájdalomra is. Szinte nincs olyan nép, amelynél a herbáriumok ne ajánlották volna a zsályát, Izlandtól Kínán át Indiáig.

Egy ennyire sokoldalú és sokféleképpen felhasználható növényről nem csoda, hogy a keresztes hadjáratok után elterjedt az arab világban népszerű mondás: "hogy halhatna meg az, akinek zsálya nő a kertjében?" Csodás hatása hozzájárult ahhoz, hogy mesés tulajdonságokkal ruházzák fel a növényt: az arabok úgy tartották, hogy örök életet ad; Angliában azt hitték, hogy a zsálya a kert tulajdonosának szakmabeli sikereivel párhuzamosan nő vagy szárad el. Használták a zsályát a gonosz elhárítására, tűz és jégverés ellen, és sok helyütt összefüggésbe hozták az emlékezőtehetséggel, szellemi kapacitással: a bölcs (sage) angol elnevezése egyezik a zsályáéval, a zsályát evő fiatal lányok pedig megláthatták jövendőbelijüket. 

A zsálya latin neve, Salvia a megmentéssel, egészséggel áll összefüggésben. Amikor ugyanis a Szent Család Heródes elől menekült Egyiptomba, egy zsályabokorban bújtak el a katonái elől.

Ezt a csodanövényt használtam fel csokiban, ezúttal citrommal. Nagyon szeretem a zsálya jellegzetes ízét, és mindenképp ki akartam próbálni végre csokiban is.

Hozzávalók:
4 nagy levél zsálya
20 ml tejszín
25 ml citromlé
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
200 gr tejcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
A zsályaleveleket beletépkedem a tejszínbe, lassú tűzön melegítem, majd 3-4 percig forralom. Közben egy kis tálkába belefacsarom a citrom levét. A tejszínt leszűröm, és hozzáöntöm a citromléhez, a leveleket kidobom. Vízgőz felett felolvasztom a fehércsokit a vajjal, és egybekeverem a tejszínes citromlével. 
A csokiforma mélyedéseit tisztítás után előbb arany, majd világoszöld lüszterporral márványozom. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkait. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a citromos krémmel, a hűtőbe helyezem a formát. Egy-két óra múlva kiveszem, temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

When I did some research on the history of sage, I did not expect this... On every website it is emphasized that it cured basically every illness - humanity has been using it for thousands of years as blood cleanser, antipyretic, appetite support; against earache, skin problems; for treating wounds and muscular pain and rheumatism. Sage tea could cure angina, paralysis and trembling limbs. Sage is a natural antibiotic, anti-inflammatory medicine, it increases fertility, moreover, gargling with sage essence could whiten the teeth and strengthen the gums.
In ancient Egypt, sage was one of the main ingredients used for embalming. The Greeks and Romans considered it a sacred plant; the symbol of fertility and health. According to Pliny, it was effective against snakebite, epilepsy and chest ailments. Basically there was no such country where the herbaria did not recommend it, from Iceland to China and India.
No wonder that after the crusades, the belief held in the Arab world also spread in Europe: "why should a man die who grows sage in his garden?" Its wonderful attributes gave basis to magical effects connected to the sage: the Arabs thought that it could extend life to immortality; in England it was believed that sage would prosper and wane just like the owner's business. It was also used to ward off evil, against fire and hail and in many places it was connected  with memory and mental capacity: the English name of a wise man (sage) is the same as the plant's; young women chewing sage could see their future husbands.

The Latin name of the sage, Salvia means saved, healthy. When the Holy Family escaped to Egypt, they hid from Herod's soldiers in a sage bush.

I used this miraculous plant in this chocolate; this time with lemon. I really like the characteristic flavor of the sage and I wanted to try it with chocolate finally.

Ingredients:

4 leaves of sage

20 ml cream

25 ml lemon juice

70 gr white chocolate

one small spoon of butter

200 gr milk chocolate

luster dust 

Recipe:

I tear up the sage leaves into little pieces and put them in the cream; I warm it on low flame and simmer it for 3-4 minutes. In the meanwhile I squeeze the lemon juice into a small bowl. I sieve the cream and mix it with the juice; I discard the leaves. Above steam, I melt the white chocolate with the butter and I combine it with the cream.

After cleaning them, I marble the cavities of the mold first with gold, then with light green luster dust. I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them with the lemon cream and I place the mold in the fridge. 1-2 hours later I take it out, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

galaxis csoki

Hambei, az öreg kertész öregkorára az apjától örökölt kertes házba vonult vissza, ahol napjait a kert gondozásával töltötte. Különösen a kert díszét, a szilvafát szerette: ez a különlegesen szép fa furyo szilvafa volt, amelynek neve fekvő sárkányt jelent japánul, és nagy megbecsülésnek örvend, sőt, bizonyos esetekben hódolnak is nekik. Hambei fája pedig kiváltképp mutatós volt, így nem csoda, hogy újra és újra ajánlatokkal keresték meg a tehetős emberek, akik mind a saját kertjük díszének akarták. Akármennyit is kínáltak érte, Hambei mindőjüket elutasította, mivel maga is büszke volt a fára, ráadásul az apjától örökölte, aki pedig még az ő apjától. A furyo lett a társa; tavasszal alig várta, hogy virágokat bontson, a nyári melegben a lombja alatt pipázgatott, ősszel pedig gondozta és metszette.

Egy nap aztán a császár udvarába is eljutott a szilvafa híre, és az egyik dainagon, a császár egy tanácsosa úgy döntött, megveszi. Elküldte hát követét, Kotaro Narusét, hogy beszéljen az öreg Hambei lelkére. Amikor Kotaro bejelentette, miért jött, Hambei tanácstalanul toporgott. Mégis hogyan utasíthatná vissza egy ilyen hatalmas ember ajánlatát?

- Nem adom el a szilvafát, semmi pénzért - jelentette ki végül.

- Nem is mondtam, hogy meg akarom venni - felelte Kotaro. - Azt mondtam, azért küldtek, hogy rendezzem el, hogy a szilvafát a dainagon palotájába szállítsák, ahol illően fogadnák. Épp úgy, mint egy menyasszonyt. Tán nem lenne elég megtisztelő ez a szilvafa számára? Hallgass rám, és tégy eleget a dainagon kívánságának!

Hambei erre nem tudott mit felelni, nem utasíthatta vissza ezt a kérést. - Uram, a kívánságot teljesítenem kell, azonban mondd meg a dainagonnak, hogy a fa ajándék, mivel el nem adhatom.

Kotaro elégedetten adta át neki a dainagon által küldött aranyakat: - Amint az szokás, az ajándékért cserébe ajándék jár. Fogadd el ezt tőlem!

Hambei nem akarta átvenni a pénzt, azonban Kotaro meggyőzte őt, és végül távozott.

Amint eltűnt, Hambei már meg is bánta, hogy engedett Kotaro kívánságának. Mintha csak a saját leányát adta volna el! A bűntudat és szomorúság miatt aznap este nem bírt elaludni. Éfjél felé járt már az idő, amikor kiáltozva berohant hozzá a felesége.

- Piszkos vénember, mit tettél, ráadásul a te korodban?! Ne hazudj nekem, mondd el, ki az a lány ott kint, honnét szedted?!

Hambei nem értette, miről van szó, de a feleségét követve kiment az ajtóhoz. Odakint egy gyönyörű, fiatal leány állt zokogva.

- Ki vagy te? - kérdezte Hambei.

- A szilvafa szelleme vagyok, akit oly sok éven át gondoztál és szerettél, akárcsak atyád te előtted. Hallottam, hogy a dainagon kertjébe leszek szállítva - igazán nagy megtiszteltetés, nem is panaszkodom, de igencsak elszomorít, hogy itt kell hagynom a kertedet, ahol oly sokáig éltem. Nem lehetne, hogy még egy kicsit itt maradjak? Kérve kérlek, hadd maradjak!

- Ígéretet tettem, hogy szombaton elküldelek a dainagon kertjébe, de én is szeretem, hogy itt vagy. Nyugodj meg, megpróbálok tenni valamit - ígérte Hambei.

Ennek hallatán a leány letörölte könnyeit, és eltűnt a szilvafa törzsében.

Amikor azon a bizonyos szombaton Kotaro és vele a dainagon fényes küldöttsége megérkezett, Hambei elmesélte nekik, mi történt, visszaadta a pénzt, és megkérte Kotarot, hogy mondja meg urának: igazán sajnálja, de nem adhatja oda a szilvafát.

Kotaro feldühödött: - Túl sokat ittál, vagy csak megpróbálsz becsapni? Hogy merészeled sértegetni a dainagont? Nem tartod meg a szavad?! Ez esetben megöllek, és erővel veszem el a fát!

Előhúzta a kardját, és már épp lesújtott volna az öregemberre, amikor a fa szelleme ismét megjelent.

- Jobban tennéd, ha engem ölnél meg, én okoztam ezt az egész bajt. 

- Nem hiszem el, hogy a szilvafa szelleme vagy, biztosan csak egy öreg rókáé. Kívánságod parancs: előbb akkor téged öllek meg! - kiáltotta Kotaro, és felé vágott a kardjával.

A leány eltűnt, ugyanakkor a szilvafa egyik ága recsegve letörött.

Kotaro ekkor belátta, hogy Hambei igazat mondott. Bocsánatot kért az öregtől.

- Elviszem ezt az ágat a dainagonnak, és elmesélem, mi történt - mondta.

Hambei így megmenekült a szilvafa szellemének közbenjárása révén, a dainagont pedig igen megindította a történet, és visszaküldte az aranyat Hambeinek, hogy jóvá tegye az okozott kellemetlenséget. A Kotaro vágása nyomán megsérült szilvafa azonban hamarosan elszáradt és meghalt.

Hozzávalók:

60 gr aszalt szilva

40-50 ml Unicum

50 gr marcipán

15 ml tejszín

200 gr étcsoki

lüszterpor

Elkészítés:

Az aszalt szilvát kis darabokra vágom, és egy kis tányérban annyi Unicumot teszek hozzá, amennyi épphogy elfedi. Egy napig hagyom ázni. Kis adag tejszínt felmelegítek, felolvasztom benne a marcipándarabokat. A szilvához keverem.

Arany és bronz lüszterporral galaxisokat festek a bonbonforma mélyedéseibe, majd össze is fröcskölöm kissé, hogy csillagokat is kapjak. Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonforma mélyedéseit. Miután a burkok megszilárdultak, megtöltöm őket a szilvás krémmel, és hűtőbe teszem a formát. Néhány óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

When he got old, Hambei, the gardener retired to the estate he had inherited from his father, where he spent his days with tending the garden. He especially loved the jewel of the garden, the plum tree: this beautiful tree was a furyo plum tree, whose name means lying dragon in Japanese. Such trees were highly appreciated, moreover, in certain cases even venerated. Hambei's tree was particularly spectacular, no wonder that wealthy people, who wanted it for their own garden, made him offers from time to time. However large sums were offered, though, Hambei refused to give it to anyone, since he was proud of his tree, in addition, he inherited it from his father and he from his own father. The furyo became his companion; in spring he could hardly wait for it to blossom; in summer heat he would sit under its crown, smoking his pipe; in autumn he tended it and pruned it.
One day the stories about the tree reached the Emperor's court and a dainagon, one of the Emperor's counsellors decided to buy it. He sent his envoy, Kotaro Naruse to persuade the old Hambei. When Kotaro announced why he came, Hambei was perplexed. How could he refuse the offer of such a high personage?
"I will not sell the plum tree for any price," he stated finally.
"I did not say that I wanted to buy it," said Kotaro. "I said I was sent to make arrangements that the plum tree be conveyed to the palace of the dainagon, where it will be welcomed with due ceremony. Just like a bride. Would not it be an honour for the plum tree? Listen to me and grant the dainagon's wish!"

Hambei ran out of arguments; he could not refuse this request. "Sir, I must grant your wish, however, tell the dainagon that the tree is a gift for I cannot sell it."
Kotaro was satisfied and gave him the gold that the dainagon sent. "As it is customary, you shall get a gift for a gift. Accept this from me!"
Hambei did not want to take the money, however, Kotaro convinced him and finally, he left.
As soon as he disappeared, Hambei regretted what he had done. As if he had sold his own daughter! That night he could not go sleep due to the remorse and sadness. It was around midnight when his wife ran into his room, shouting.
"You filthy old man, what have you done, and at your age?! Do not lie to me, tell me, who is that girl outside, where did you find her?!"
Hambei did not understand what she was talking about, but he followed his wife to the door. Outside a beautiful, young girl was standing, sobbing.
"Who are you?" asked Hambei.
"I am the Spirit of the Plum Tree, which you have tended and loved for so many years, just like your father before you. I heard that I shall be removed to the dainagon's garden - it is a great honour, I am not complaining, but I am indeed grieving that I must leave your garden where I have lived for so long. Could I stay a little bit more? Please, let me stay!"

"I made a promise that I would send you off to the dainagon's garden on Saturday, but I also love to have you here. Calm down, I will try to find out something," promised Hambei.
Hearing this, the girl dried her tears and disappeared into the stem of the plum tree.
On that Saturday, when Kotaro and the illustrious delegation of the dainagon arrived, Hambei told them the whole story, returned the money and asked Kotaro to tell his lord: he was very sorry, but he could not give him the plum tree.
Kotaro got angry. "Have you drunk too much or are you trying to fool me?! How dare you insult the dainagon? You will not keep your word?! In that case I will kill you and take the tree by force!"
He drew his sword and was about to cut him off, when the Spirit of the Tree appeared again.
"You had better kill me, as I caused all this trouble."
"I do not believe that you are the spirit of the plum tree, you must be that of an old fox. Your wish shall be granted: I will kill you first!" shouted Kotaro and cut her.
The girl disappeared, at the same time one of the branches of the plum tree broke off crackling.

Kotaro then realised that Hambei had told the truth. He apologised to him.
"I will take this branch to the dainagon and will tell him what happened," he said.
Thus Hambei was saved by the Spirit of the Plum Tree. The dainagon was moved by the story and sent the gold back to Hambei to compensate the trouble caused. However, the plum tree, injured by Kotaro's cut, soon withered and died.

Ingredients:

60 gr dried plum

40-50 ml Unicum

50 gr marzipan

15 ml cream

200 gr dark chocolate

lustre dust

Recipe:

I cut up the dried plum into small pieces and pour as much Unicum on them which covers them. I let them soak for a day. I warm up a small amount of cream and melt the marzipan pieces in it. I mix it with the plum.
With gold and bronze lustre dust I paint galaxies in the cavities of the mould, then I sprinkle it too in order to get stars. I temper the dark chocolate and prepare the shells. When they get solid, I fill them with the plum cream and place the mould in the fridge. Some hours later I take it out, I temper the leftover dark chocolate and seal the bonbons.