pisztácia-sáfrány // pistachio-saffron

Krokos spártai ifjú Hermész szeretője volt, ám egyszer diszkoszvetés közben az isten véletlenül megsebesítette őt. Krokos földre hulló véréből született meg a sáfrányvirág, amelynek három vörös bibéjét a vércseppjei színezték meg. 
A virág később Éosz, a hajnal istennőjének szimbólumává vált: Ovidius Sáfrány Anyaként hivatkozott rá, más szerzők aranyszínű szandáljáról, tiarájáról és sáfránnyal színezett rózsás ujjairól írtak, amelyekkel megnyitja a mennyet, hogy a Nap felkelhessen. Homérosz szólt sáfránnyal kivarrt köpenyéről, amelyet védelmezőn a földre terít. A sáfrányhoz hasonlóan az Éoszról szóló történetek is hangsúlyozzák érzékiségét és bujaságát.
A sáfrány szülőhazája valószínűleg Irán, Mezopotámia vagy Görögország - íze valóban karakteres: egyszerre édes és pikáns; számomra leginkább a Közel-Kelet ízvilágát idézi fel. Épp emiatt nehezebb csokiban elképzelni. Sokat gondolkodtam, hogy mivel párosíthatnám, végül a neten bóklászva találtam eladó pisztáciás-sáfrányos bonbonokat - recept persze nem volt mellé, de sebaj, megalkottam a sajátomat :)

Hozzávalók:
70 gr étcsoki
fél kiskanál sáfrány
40 ml tejszín
egy kiskanál vaj
150 gr pisztácia
porcukor
pisztáciaolaj
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
A tejszínhez keverem a sáfrányt és felmelegítem. Én benne hagytam a sáfránydarabkákat, de le is lehet szűrni. Hozzáadom a vajat, és az olvasztott étcsokit, majd simára keverem. Félreteszem.
A pisztáciát meghámozom, robotgépbe teszem két kiskanál porcukorral és igény szerinti mennyiségű pisztáciaolajjal, majd addig darálom, amíg egységes masszát kapok.
Levágok megfelelő méretű darabokat az öntapadó papírszalagból és beragasztom őket a forma mélyedéseibe. Felállítom a formát és mohazölddel fröcskölöm össze a mélyedések alsó felét. Az esetleg félrecseppent festéket vattával törlöm ki a mélyedések másik feléből. Ezután feketével festem ki a mélyedéseket. Végül kiszedem a papírszalagot, a helyén maradt csíkokat arannyal festem át.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Egy réteg pisztáciapasztával, majd egy réteg sáfrányos ganache-sal töltöm meg őket, végül temperált tejcsokival lezárom.

Épp emiatt nehezebb csokiban elképzelni. Sokat gondolkodtam, hogy mivel párosíthatnám, végül a neten bóklászva találtam eladó pisztáciás-sáfrányos bonbonokat - recept persze nem volt mellé, de sebaj, megalkottam a sajátomat :)

Krokos, a Spartan youth was Hermes' lover; however, once the god accidentally wounded him while throwing a discus. From his blood pouring on the ground was born the crocus (saffron) flower whose three red styles were colored by his blood.
Later on, the flower became Eos' symbol. The goddess of dawn was called the Saffron Mother by Ovid; other authors described her golden sandals, tiara and saffron-dyed fingers which open the heavens for the Sun to rise. Homer wrote about her saffron-embroidered robe which she spreads on the Earth for protection. Just like saffron is considered an aphrodisiac, the stories about Eos emphasize her sensuality. 
The saffron originates from Iran, Mesopotamia or Greece - its flavor is characteristic: sweet and spicy at the same time; it reminds me mostly of Middle Eastern culinary. Therefore it is not easy to imagine it with chocolate. I was brainstorming for a while what kind of flavor I should pair it up with, and finally while browsing the internet, I came across pistachio-saffron bonbons. Of course, the recipe wasn't included, so I made up my own :)

Ingredients:
70 gr dark chocolate
half spoonful saffron
40 ml cream
one small spoon of butter
150 gr pistachio
icing sugar
pistachio oil
200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I add the saffron to the cream and warm it up. I left the saffron pieces in it but you can also sieve it. I add the butter and the melted dark chocolate and stir it to get a smooth cream.
I clean the pistachios and put them in a blender together with two small spoonful of icing sugar and pistachio oil. I blend it until I get a thick paste.
I cut off some stripes of the self-adhesive paper band and stick them into the cavities of the mold. I hold the mold in an upright position and sprinkle moss green paint into the lower half of the cavities. I clean the upper halves with cotton. Then I paint the cavities with black paint. Finally, I get rid of the paper bands and paint the middle of the cavities with gold.
I temper the milk chocolate; I prepare the bonbon shells. I fill them with one layer of pistachio paste and a layer of the saffron ganache. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.

Eper-chili // strawberry-chili

Nagymagyarok szeretnek minden egyes populáris ünnepkor azzal vagdalkozni, hogy "az nem magyar hagyomány", és "külföldről importált" és "micsoda giccsparádé". Ez a leegyszerűsítő hozzáállás dívik a Halloweennel kapcsolatban épp úgy, mint a Valentin-nappal. Nomármost tudjuk, hogy még a legmagyarabb hagyomány is százféle - és nem feltétlen csak magyar - gyökerű (lásd pl. busójárás, ugye), úgyhogy a "nem magyar hagyomány" kitételt el is vethetjük és kissé holisztikusabban szemlélve foglalkozzunk inkább az európai eredettel. Hiszen mi is ide tartozunk immár több mint egy évezrede, és ha történelmi ünnepekről, hagyományokról van szó, elkerülhetetlen, hogy szem előtt tartsuk, hányféle különböző kultúrkörrel, néppel álltunk és állunk kapcsolatban, szoros kölcsönhatásban.
A legenda szerint a római Valentin pap volt, 269-ben szenvedett mártírhalált. Keresztényként állítólag titokban adta össze a keresztény katonákat, akiknek II. Claudius megtiltotta, hogy megházasodjanak. Valójában ilyen tilalomról nem maradt fenn forrás, valószínűbb, hogy Valentin a saját vallására térítette az embereket. Ilyetén tevékenysége miatt kétszer is letartóztatták. Először bírája, Asterius azzal tette próbára őt, hogy megkérte, adja vissza vak leányának a látását. Állítólag Valentin imádkozás után Julia szemei fölé helyezte a kezét, és amikor elhúzta onnét, a lány látott. E csodatétel meggyőzte Asteriust arról, hogy Valentin istene az igaz isten, és teljes, több mint 40 tagot számláló háza népével együtt megkeresztelkedett.
Amikor Valentint másodszor is elfogták, maga II. Claudius hallgatta ki. Nagy hatással volt rá a pap személyisége, és megpróbálta megnyerni őt a római vallásnak, ám Valentin cserébe szintén igyekezett megtéríteni a császárt. Claudius ezért halálra ítélte őt. Kivégzése előtt Valentin üzenet Juliának, amit így írt alá: "a te Valentinod" - állítólag innét erednek a mai Valentin-napi üdvözletek. Sírja mellé maga Julia ültetett rózsaszín virágú mandulafát, ez azóta is a tartós szerelem, szeretet és barátság jelképe.
Végül a legenda szerint a katonákat titokban összeadó Valentin ujján lila ametisztköves gyűrűt viselt, amelybe Kupidó képét vésték -  a szerelemnek a Római Birodalomban is legális szimbólumát. E gyűrű alapján ismerték fel őt a katonák, és kérték, hogy adja össze őket a szerelmükkel. Talán ezért lett az ametiszt február hónap születésköve.

Az alábbi csoki elő-Valentin-napi ajándékként készült az én Valentinomnak :))) Mivel jelenleg ismét nem ehetek tejes ételeket, ezért ez is vegán bonbon - kókusztejszínnel készült. Külsőt és belsőt ismét összekomponáltam, hogy illeszkedjék az ünnep jellegéhez :)

Hozzávalók:
40 ml eperpüré
15 ml kókusztejszín
3 csipet chili
liofilizált eper
100+200 gr étcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Készítek egy tömény csoki bonbont, és beleállítok egy koktélszúrókát. Ez lesz a pecsét. Amikor a bonbon megszilárdult, kiszedem a formából. Minden mélyedésbe néhány csepp kakaóvajas vörös festéket cseppentek, belenyomom a "pecsétet" és kihúzom - így kapom a vörös erezetet. Ezután arany színű festékkel festem be a mélyedéseket.
Elkészítem a tölteléket: összekeverem az eperpürét és a kókusztejszínt, megolvasztok 100 gr étcsokit és hozzájuk adom. Végül darabokra tépkedett liofilizált epret és chilit keverek a krémbe.
Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket az epres krémmel. Temperálom a maradék étcsokit és lezárom a bonbonokat.

Nationalists like to shame every popular celebration by saying that they are "not a Hungarian tradition", they are "imported from abroad" and "they are corny". This simplistic attitude is fashionable when it comes to Halloween and also Valentine's day. Well, we know that even the most Hungarian tradition has a hundred different roots (such as Busójárás, for instance), so the argument that "this is not a Hungarian tradition" can be dismissed; perceiving things a bit more holistically, let's rather turn to European origins. After all, we've been living here for more than a millennia and thus if we're talking about historical celebrations, traditions, it is inevitable that we must consider the many cultures and ethnicities with which we were in touch and interaction.

According to legend, Valentine of Rome was a priest who was martyred in 269. As a Christian, allegedly he organized clandestine weddings for Christian soldiers who were forbidden to marry by Claudius II. In reality, such a marriage ban was never issued; it is more likely that Valentine was converting people. Due to this activity he was arrested twice. First, his judge/jailer Asterius tested him by asking him to heal his blind daughter. Allegedly after praying, Valentine placed his hands above Julia's eyes and when he removed his hand, she could see. This miracle convinced Asterius that Valentine's God was the real God and his entire household (more than 40 people) were baptized.
When Valentine was captured the second time, Emperor Claudius II himself interrogated him. He was impressed by the priest's personality and  tried to convert him to the Roman religion, however, in exchange Valentine also tried to convert the emperor. Claudius sentenced him to death because of this. Before his execution, Valentine sent a message to Julia, which he signed as "Your Valentine" - allegedly this is the origin of today's Valentine cards. Julia planted a pink flowering almond tree near his grave; this remains the symbol of abiding love and friendship.
Finally, according to legend, Valentine wore a purple amethyst ring with an image of Cupid engraved in it - this was the legal symbol of love in the Roman Empire. Roman soldiers who wanted to get married secretly, recognized the ring and asked him to perform marriage for them. Maybe this is the reason why amethyst became the birthstone of February.

I made these chocolates as a pre-Valentine gift for my Valentine :)) Since I can't eat milk again, these are vegan bonbons made with coconut cream. I composed matching filling and shell so they would fit the character of the celebration :)

Ingredients:
40 ml strawberry puree
15 ml coconut cream
3 pinches of chili
lyophilized strawberry
100+200 gr dark chocolate
food paint

Recipe:
I prepare a bonbon made entirely of chocolate and stick a cocktail needle in it. This will be my stamp. When the bonbon sets, I take it out of the mold. I pour a couple of drops of red cocoa butter paint in each cavity, and push the stamp in them - that's how I get the red "vein" pattern. Then I paint the cavities with gold.
I prepare the filling: I mix the strawberry puree and the coconut cream; I melt 100 gr dark chocolate and add it too. Finally, I tear the lyophilized strawberry into little pieces and add it and the chili in the cream.
I temper 200 gr dark chocolate, I prepare the bonbons hells. After they get solid, I fill them with the strawberry cream. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

Variációk gránátalmára // pomegranate variations

Perszephoné éhségsztrájkba kezdett. Hiába kínálta fel neki az Alvilág legízletesebb falatait Hádész, nem volt hajlandó enni, csak azt hajtogatta, hogy haza akar menni az anyjához, Démétérhez. Hádész kezdte feladni a küzdelmet a csökönyös lánnyal - érthetetlen, miért akarna fölmenni, amikor ott túl sok a fény és a szín -, Perszephoné pedig már sorvadozott az éhségtől, szépséges haja kifakult, orcája beesett, bőre elvesztette az egészséges pírt. Ám ekkor Hádésznak eszébe ötlött a megoldás. Ezüsttálcán rubinszínű lédús magvakat kínát fel neki, és Perszephoné végre némi habozás után a kezébe vett egyet, és megette. Mosoly ült ki az arcára, megevett még egy szemet, meg még egyet... Démétér ragyogón és fenségesen jelent meg az Alvilág kapujában, és zengő hangon követelte a leányát Hádésztól.
- Beleevett az ételembe - vont vállat az Alvilág istene. - A szabályok szerint ezután többé nem hagyhatja el a birodalmam.
Démétér szeme villámokat szórt haragjában, a két isten vitatkozásának hangjai betöltötték az Alvilág termeit és barlangjait.
- Elég! - szólt közbe Zeusz - az Olümposzról termett ott, kissé zilált, ám pompás öltözékben. - A szabály valóban úgy szól, ahogy Hádész mondta. Ám mivel Perszephoné a gránátalma magoknak csak egy részét ette meg, ezért az esetében nem alkalmazható teljesen. Az év egy részét az Alvilágban fogja tölteni, a másikat pedig anyjával a föld fölött. Nem okozhattok többé ilyen éhínséget, mint most, amikor Démétér gyásza miatt semmi nem termett a földön!
Ezzel eldöntetett: Perszephoné minden tavaszt az anyjával töltött, kivirult a táj és gazdagon termett a búza, a zöldség és a gyümölcs. Ősszel pedig visszatért az Alvilágba férjéhez, Hádészhoz. Így játszott közre az évszakok kialakításában a gránátalma.

Persze a görög mítoszon kívül ez a gyümölcs különleges színe és magjai miatt számos más kultúrában is jelentőségre tett szert: a pusztában vándorló zsidóknak Mózes felderítői gránátalmát hoztak az Ígéret Földje termékenységének bizonyságául, míg Salamon állítólag a gránátalma koronájáról mintázta a saját koronáját. Egyes hagyományok szerint az Édenkert tiltott gyümölcse is gránátalma volt.
Örményországban a menyasszonyoknak adtak gránátalmát, amelyet a falhoz kellett vágniuk: a szétszóródó magok biztosították a gyermekáldást. Kínában is termékenységi jelkép volt, míg az iszlám hagyományban a gránátalma fogyasztása megtisztítja az embert a féltékenységtől, gyűlölettől és irigységtől.
Végül Iránban Esfandiyar herceg nevéhez kötődik a gránátalma. A herceg segített Zarathustrának a vallás terjesztésében, ezért cserébe a Mennyből származó láncot és páncélt kapott tőle. A lánc még a démonokat is meg tudta kötözni, míg a páncélzat legyőzhetetlenné tette a harcos herceget. Esfandiyar gránátalmát evett a csaták előtt, ebből merített erőt, és így vált a perzsa legendák egyik legnagyobb hősévé.

A minap vettünk egy gránátalmát, annak levéből készült egy nagy adag csoki. Többféle tölteléket is készítettem hozzá, mert nem akartm egyik ötletet sem veszendőbe menni hagyni.

Hozzávalók:
gránátalma-hibiszkusz:
40 ml gránátalmalé
két kiskanál szárított hibiszkuszvirág
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
gránátalma-rebarbara:
200 gr rebarbara
40 ml gránátalmalé
100 ml víz
4 kiskanál cukor
fűszerek: gyömbér, kardamom, szegfűbors, ánizs, szerecsendió, fahéj, bors
agaragar
200 gr fehércsoki
arany és rózsaszín ételfesték

Elkészítés:
Először a bonbonhéjakat készítem el: arany lüszterrel összefröcskölöm a forma mélyedéseit, majd amikor megszáradtak a pettyek, rózsaszínnel befestem az összes mélyedést. Temperálok 200 gr fehércsokit, majd kiöntöm a formát.
Ezután jöhetnek a töltelékek. Először 40 ml gránátalmalét összeöntöm a szárított hibiszkusszal, és felforralom. Leszűröm a lét, majd hozzákeverem az olvasztott fehércsokit és az olvasztott vajat. Félreteszem.
Megpucolom a rebarbarát és felaprítom. Egy deci vizet felmelegítek, beleszórom a fűszereket, nagyjából mintha forralt bort készítenék. Hozzáadom a rebarbarát, és addig forralom, amíg meg nem puhul, el nem kezdenek leválni a szálai. Közben belekeverek egy kis cukrot is. Ebből a befőttből veszek ki 70 gr-nyit, amibe beleöntöm a gránátalmalét, és turmixolom. Visszateszem főni, beleszórok két csipet agaragart. Néhány percnyi forralás után elzárom a tüzet, és kevergetve hűtöm ki a tölteléket. Amikor szobahőmérsékletű, de még nem zselésedik, megtöltöm vele a csokiburkok egy részét. Egy másik adag burokba pedig hibiszkuszos krémet teszek, és mehet a forma a hűtőbe. Egy óra múlva kiveszem, és lezárom a bonbonokat.

Persephoné started a hunger strike. Even though Hades offered her the most tasty delicacies of the Underworld, she was not willing to eat; she only repeated over and over that she wanted to go home to her mother, Démétér. Hades started to give up the fight with the stubborn girl - why would she want to go up where there's too much light and color -, and Persephoné was withering away from hunger - her beautiful hair faded, her cheeks were hollow, her skin lost its healthy blush. But then Hades thought of a solution. He offered crimson seeds to her on a silver plate and Persephoné, after a moment of hesitation, finally took and ate it. She smiled, ate another one and then another one... Radiant and majestic Démétér appeared at the gate of the Underworld and demanded Hades to release her daughter.
- She ate my food - shrugged the God of the Underworld. - According to the rules, she cannot leave my realm anymore.
Démétér's eyes flashed with anger; the sounds of the dispute of the two gods filled the halls and caves of the Underworld.
- Enough! - interrupted Zeus - he came from the Olympus in a somewhat disheveled but magnificent robe. - The rule is indeed as Hades said so. But since Persephoné ate only a part of the pomegranate seeds, it cannot be applied fully in her case. She will spend half of the year in the Underworld, and in the other half, she will be with her mother, above ground. You cannot cause such famine anymore like now, when due to Démétér's mourning, nothing was growing.
And thus it was decided: Persephoné spent every spring with her mother, then plants blossomed and crops, vegetables, fruits were growing. In autumn, she returned to her husband in the Underworld. This is how the pomegranate played a role in the origin of the seasons.

Of course, thanks to its peculiar color and seeds, this fruit gained importance in other cultures too: for the Jews wandering in the desert, the scouts sent out by Moses brought pomegranate as a proof of the fertility of the Promised Land, while Solomon is said to have designed his crown based on the pomegranate's crown. According to legend, the forbidden fruit of the Eden was also a pomegranate.
In Armenia, brides are given pomegranate, which they have to throw against a wall: the scattering seeds ensured future children. In China, too, it was a fertility symbol, while in Islamic tradition, consuming pomegranate cleansed people of jealousy, hatred and envy.
Finally, in Iran, the pomegranate is connected to Prince Esfandiyar. The prince supported Zarathustra in spreading the religion and in exchange he was given a chain and armor made in Heaven. The chain had the power to bind even demons, while the armor made the prince an invincible warrior. Esfandiyar ate pomegranate before battles, from which he gained strength and thus became one of the greatest heroes of Persian legends.

A couple of days ago we bought a pomegranate; from its juice I made a big portion of chocolate. I prepared various fillings because I didn't want to forget any of my ideas.

Ingredients:
pomegranate-hibiscus:
40 ml pomegranate juice
two small spoons of dried hibiscus flower
70 gr white chocolate
one small spoon of butter
pomegranate-rhubarb:
200 gr rhubarb
40 ml pomegranate juice
100 ml water
four small spoons of sugar
spices: ginger, cardamom, allspice, anise, nutmeg, cinnamon, pepper
agar
200 gr white chocolate
gold and pink food paint

Recipe:
First, I prepare the bonbon shells: I sprinkle the cavities of the mold with gold luster, then when the flecks get dry, I paint all the cavities with pink. I temper 200 gr of white chocolate and I pour it in the mold, then get rid of the excess.
Then come the fillings. First, I pour the dried hibiscus in 40 ml pomegranate juice and I boil it. I sieve the juice and mix it with melted white chocolate and butter. I put it aside.
I clean the rhubarb and cut it into pieces. I warm up 100 ml water and add the spices, just like when preparing mulled wine. I also add the rhubarb and simmer it until it gets soft and starts to break down. In the meantime I combine it with a bit of sugar. I take 70 gr from this compote, in which I pour the pomegranate juice and blend it. I put it back on the stove and add two pinches of agar. After boiling it for a couple of minutes, I turn off the stove and cool the filling while stirring it. When it cools down to room temperature but does not start to jellify, I fill a part of the shells with it. I fill the other portion of the shells with the hibiscus cream and I put the mold in the fridge. An hour later I take it out and seal the bonbons.

szeder-joghurt // blackberry-yogurt

Ami az egyiknek szerencsét hoz, a másiknak balszerencsét - és úgy tűnik, a szeder esetében ez hatványozottan igaz. Ahány mitológiai említése, annyi féle - ez talán nem is véletlen, ha figyelembe vesszük, milyen szép a virága és ízletes a gyümölcse, és mennyire szúrósak a bokrok ágai. Kalandozzunk egyet térben és időben, és fedezzük fel, milyen történeteket szőttek a szeder köré!

A kelták - természetesen - a tündérek gyümölcsének tartották, így emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítélték; a tündérek útjai mentén szederbokrok húzódtak. Aki mégis megízlelte a gyümölcsöt, szerencsétlenséget hozott a saját fejére. 

Angliában a sérv, csonttörések, kelések gyógyításához vadszeder ágai alatt bújtak át.

Továbbá a szeder különféle szörnyek ellen is védelmet nyújtott: így például a vámpírokat azzal tartották távol, hogy szedret helyeztek a küszöbre vagy az ablakpárkányra, mert a vámpír megszállottan számolgatta a bogyókat és a tüskéket, és közben elfeledte, miért érkezett. A sírok köré is szedret ültettek, hogy a holtak ne kísérthessenek.

A keresztény mitológiában a szeder mind Krisztushoz, mint a Sátánhoz kapcsolódva megjelenik. Egyrészt Jézus töviskoronája vadszederből készült, ezért változtak a korábban vörös bogyók feketévé. Másrészt, amikor Isten levetette Lucifert az égből, ő egy szederbokorban landolt, és mérgében megátkozta, hogy csúnya legyen. 

Végezetül a kedvencem: a bolgár mitológia bumfordi óriásai, az ispolinok, akik az emberek előtt népesítették be a Földet, igencsak ódzkodtak a szedertől. A mítoszok szerint ugyanis hiába voltak hatalmasak és erősek, ugyanakkor igen lomhák is voltak, és nehezükre esett észrevenni és kikerülni a szederbokrokat. Az az óriás, akinek az útjába ilyen bokor került, elbotlott benne, összeszurkálta magát a tüskékkel, és odaveszett. Épp ezért az ispolinok áldoztak a szedernek.

Ebből kiderült, hogy miért nem lettünk még vámpírok martalékává: a kertünkben két szederbokor is nő :D Az én szedres csokim pedig csak kellemes ízélményt okozott, bár várom, hogy mikor átkoznak el a tündérek, amiért a gyümölcsüket fogyasztottam.

Hozzávalók:

15 gr joghurt

30 ml szederpüré

80 gr fehércsoki

200 gr tejcsoki

egy marék fahéjas müzli

transzferfólia

Elkészítés:

Átpasszírozom a szedret egy szitán, a léhez hozzákeverem a joghurtot (én meggyeset használtam, elég kellemes utóízt adott a krémnek. Szerintem natúr joghurttal is működne, vagy más, savanyú ízvilágú gyümölcsös joghurttal). Megolvasztom a fehércsokit, majd a szederhez adom.

Méretre vágom a transzferfóliát, belehelyezem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszilárdultak, félig megtöltöm őket a szedres krémmel, majd hűtőbe teszem a formát. 

Amikor a töltelék teljesen áthűlt és szilárd lett, darabkákra tört fahéjas müzlit szórok a bonbonokba. Kicsit belenyomkodom a krémbe ezt a második réteget, hogy ne okozzon gondot a lezárásnál.

Temperálom a maradék tejcsokit, lezárom a bonbonokat.

What brings luck to one, may bring misfortune to another - and it seems, this is exponentially true in the case of the blackberry. All of its mythological references are different - which is probably not a coincidence, taken into account its beautiful flower and tasty fruit, as well as the thorny branches. Let's wander through space and time and let's discover what kind of stories were woven around the blackberry.

The Celts - naturally - considered it the fruit of the fairies, which also meant that humans were not allowed to consume it; brambles framed the paths of the fairies. Those who still ate the fruit, had bad luck.

In England, hernia, ruptures and boils could be cured by passing under the branches of a bramble.

Moreover, the blackberry meant protection against a variety of monsters: for instance, placing blackberries on the threshold or the window sill could keep vampires away, as the vampire would obsessively count the berries and the thorns and in the meantime would forget why he came. Blackberry was also planted around graves to keep the dead from haunting.

In Christian mythology, the blackberry is connected both to Christ and Satan. First, the crown of thorn of Jesus was made of brambles, thus the previously red berries were turned to black. Second, when God cast Lucifer down from heaven, he landed in brambles and cursed them in anger, so they would be ugly.

Finally, my favorite: the ispolini, the funny giants of Bulgarian mythology, who inhabited the Earth before humans, were afraid of blackberries. According to the myths, even though they were powerful and strong, they were also sluggish and thus were unable to spot and avoid blackberry bushes. The giant, who passed such a bush, would stumble in it, get stabbed by the thorns and perish. Therefore, the ispolini offered sacrifices to the blackberry.

This makes it clear why we haven't been eaten up by vampires yet: there are two blackberry bushes in our garden :D My blackberry chocolate has only caused a pleasant tasting experience, although I'm still waiting for the fairies to curse me for eating their fruit.

Ingredients:

15 gr yogurt

30 ml blackberry puree

80 gr white chocolate

200 gr milk chocolate

fistful of cinnamon cereal

transfer sheet

Recipe:

I pass the blackberry through a sieve; I add the yogurt to the juice (I used sour cherry yogurt, which gave a nice aftertaste to the cream. I believe it would also work with plain yogurt or any other sourish fruit yogurt). I melt the white chocolate and add it to the blackberry.

I cut up the transfer sheet and place it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. When they get solid, I half fill them with the blackberry cream. Then I put the mold in the fridge.

When the filling has completely cooled and it gets solid, I sprinkle crushed cinnamon cereal in the bonbons. I gently push it into the cream so that it wouldn't cause any trouble later. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

málna-rózsalikőr // raspberry-rose liqueur

Réges régen a virágok királynője a lótuszvirág volt. Csakhogy éjszaka a lótusz aludni tért és bezárta szirmait. Ez elégedetlenséggel töltötte el a többi virág szívét, és a mindenható Allahhoz fordultak.

- Ó Urunk, a lótuszt tetted meg királynőnkké, ő azonban éjszaka álmodik. Hozzánk olyan királynő illenék, aki egész nap teljes szépségében pompázik, és illata soha nem apad el.

Ekkor Allah teremtett egy bokrot, amelyen tündöklő fehér rózsák nyíltak, és tüskékkel látta el, amelyek megvédték a gyengéd virágfejeket. A virágoknak örömük telt a rózsában, amely még éjszaka sem zárta be kelyhét. Ám nem csak ők csodálták a rózsát: a fülemüle, aki napnyugta után énekelte legszebb dallamait, első pillantásra beleszeretett. Oda is repült a bokorhoz, hogy neki énekelhessen, de ó jaj, a tüskék belefúródtak a mellkasába. Földre hulló véréből másnap vörös színű rózsák nőttek, amelyek azóta is a szerelem jelképei.

A rózsalikőr készítése nálam a tavasz szerves része, amióta csak megleltem a receptet Vianne blogján. Megéri kivárni a hosszú érlelési időt, és persze mindig öröm vele a csokikészítés, a különböző ízek harmóniájának felfedezése. Ezúttal málnával és étcsokival párosítottam.

Hozzávalók:

20 ml rózsalikőr

25 ml málnapüré

90 gr étcsoki

1 kiskanál vaj

150 gr tejcsoki

lüszterpor

Elkészítés:

Átpasszírozom szitán a málnát, a püréhez hozzáadom a likőrt. Vízgőz felett megolvasztom az étcsokit és a vajat, majd a málnás léhez keverem.

Rózsaszín és fehér lüszterporral kevert kakaóvajat készítek elő; előbb rózsaszínnel, majd fehérrel festek csíkokat a bonbonforma mélyedéseibe. Miután a díszítés megszáradt, temperálom a tejcsokit, és kiöntöm a bonbonforma mélyedéseit. A kész bonbonhéjakat megtöltöm a málnás krémmel és hűtőbe helyezem. Egy-két óra múlva kiveszem a formát, és újratemperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.

Once upon a time the lotus was the queen of the flowers. However, at night the lotus went to sleep and she closed her chalice. This filled the hearts of the flowers with discontent and they turned to Allah the Almighty.

- O Lord, you made the lotus our queen, but she is dreaming at night. We shall have a queen who demonstrates her beauty all day long and her scent never fades.

Then Allah created a bush on which splendid white roses grew and he put thorns on it, which protected the gentle flowers. The other flowers rejoiced because the rose did not close its chalice even at night. But they were not the only ones who admired the rose: the nightingale, who sang his most beautiful songs, fell in love with her at first sight. He flew to the bush to sing for her, but the thorns pierced his chest. From his blood, which fell on the ground, red roses grew the next day. They have been the symbol of love ever since.

Making rose liqueur has been a part of spring for me ever since I found Vianne's recipe. It is worthy to wait until it matures and it is always a joy to make chocolate with it and discover the harmony of various combinations. This time I matched it with raspberry and dark chocolate.

Ingredients:

20 ml rose liqueur

25 ml raspberry puree

90 gr dark chocolate

one small spoon of butter

150 gr milk chocolate

luster dust

Recipe:

I pass the raspberry through a sieve and I add the liqueur to the puree. Above steam I melt the dark chocolate and the butter, then I combine it with the raspberry puree.

I prepare cocoa butter mixed with pink and white luster dust. I paint stripes in the cavities of the mold first with pink, then with white. After this decoration dries, I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the raspberry cream; I place the mold in the fridge. Some hours later I take it out and I seal the bonbons with the tempered leftover milk chocolate.

citrom-zsálya // lemon-sage

Amikor rákerestem a zsálya történetére, őszintén szólva nem erre számítottam... Valahány a zsályáról szóló oldalon kiemelik, hogy gyakorlatilag minden betegséget gyógyított - legalábbis több ezer éve használják az emberek, a teljesség igénye nélkül: vértisztítóként, lázcsillapítóként, étvágyfokozóként, fülfájás ellen, bőrhibák ellen, sebek begyógyítására, izomfájdalom ellen, reuma ellen. Teaként fogyasztva mandulagyulladást, bénulást és a végtagok remegését gyógyította. Természetes antibiotikum, gyulladáscsökkentő, termékenységnövelő, továbbá zsályakivonattal gargalizálva a fogakat fehérítették és az ínyt erősítették.

Az ókori Egyiptomban a zsálya egyike volt a balzsamozáshoz használt fő összetevőknek. A görögöknél és rómaiaknál szent növénynek tartották, a termékenység, és az egészség jelképének. Plinius szerint hatásos volt kígyómarás ellen, epilepsziára és mellkasi fájdalomra is. Szinte nincs olyan nép, amelynél a herbáriumok ne ajánlották volna a zsályát, Izlandtól Kínán át Indiáig.

Egy ennyire sokoldalú és sokféleképpen felhasználható növényről nem csoda, hogy a keresztes hadjáratok után elterjedt az arab világban népszerű mondás: "hogy halhatna meg az, akinek zsálya nő a kertjében?" Csodás hatása hozzájárult ahhoz, hogy mesés tulajdonságokkal ruházzák fel a növényt: az arabok úgy tartották, hogy örök életet ad; Angliában azt hitték, hogy a zsálya a kert tulajdonosának szakmabeli sikereivel párhuzamosan nő vagy szárad el. Használták a zsályát a gonosz elhárítására, tűz és jégverés ellen, és sok helyütt összefüggésbe hozták az emlékezőtehetséggel, szellemi kapacitással: a bölcs (sage) angol elnevezése egyezik a zsályáéval, a zsályát evő fiatal lányok pedig megláthatták jövendőbelijüket. 

A zsálya latin neve, Salvia a megmentéssel, egészséggel áll összefüggésben. Amikor ugyanis a Szent Család Heródes elől menekült Egyiptomba, egy zsályabokorban bújtak el a katonái elől.

Ezt a csodanövényt használtam fel csokiban, ezúttal citrommal. Nagyon szeretem a zsálya jellegzetes ízét, és mindenképp ki akartam próbálni végre csokiban is.

Hozzávalók:
4 nagy levél zsálya
20 ml tejszín
25 ml citromlé
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
200 gr tejcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
A zsályaleveleket beletépkedem a tejszínbe, lassú tűzön melegítem, majd 3-4 percig forralom. Közben egy kis tálkába belefacsarom a citrom levét. A tejszínt leszűröm, és hozzáöntöm a citromléhez, a leveleket kidobom. Vízgőz felett felolvasztom a fehércsokit a vajjal, és egybekeverem a tejszínes citromlével. 
A csokiforma mélyedéseit tisztítás után előbb arany, majd világoszöld lüszterporral márványozom. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkait. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a citromos krémmel, a hűtőbe helyezem a formát. Egy-két óra múlva kiveszem, temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

When I did some research on the history of sage, I did not expect this... On every website it is emphasized that it cured basically every illness - humanity has been using it for thousands of years as blood cleanser, antipyretic, appetite support; against earache, skin problems; for treating wounds and muscular pain and rheumatism. Sage tea could cure angina, paralysis and trembling limbs. Sage is a natural antibiotic, anti-inflammatory medicine, it increases fertility, moreover, gargling with sage essence could whiten the teeth and strengthen the gums.
In ancient Egypt, sage was one of the main ingredients used for embalming. The Greeks and Romans considered it a sacred plant; the symbol of fertility and health. According to Pliny, it was effective against snakebite, epilepsy and chest ailments. Basically there was no such country where the herbaria did not recommend it, from Iceland to China and India.
No wonder that after the crusades, the belief held in the Arab world also spread in Europe: "why should a man die who grows sage in his garden?" Its wonderful attributes gave basis to magical effects connected to the sage: the Arabs thought that it could extend life to immortality; in England it was believed that sage would prosper and wane just like the owner's business. It was also used to ward off evil, against fire and hail and in many places it was connected  with memory and mental capacity: the English name of a wise man (sage) is the same as the plant's; young women chewing sage could see their future husbands.

The Latin name of the sage, Salvia means saved, healthy. When the Holy Family escaped to Egypt, they hid from Herod's soldiers in a sage bush.

I used this miraculous plant in this chocolate; this time with lemon. I really like the characteristic flavor of the sage and I wanted to try it with chocolate finally.

Ingredients:

4 leaves of sage

20 ml cream

25 ml lemon juice

70 gr white chocolate

one small spoon of butter

200 gr milk chocolate

luster dust 

Recipe:

I tear up the sage leaves into little pieces and put them in the cream; I warm it on low flame and simmer it for 3-4 minutes. In the meanwhile I squeeze the lemon juice into a small bowl. I sieve the cream and mix it with the juice; I discard the leaves. Above steam, I melt the white chocolate with the butter and I combine it with the cream.

After cleaning them, I marble the cavities of the mold first with gold, then with light green luster dust. I temper the milk chocolate, I prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them with the lemon cream and I place the mold in the fridge. 1-2 hours later I take it out, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

galaxis csoki

Hambei, az öreg kertész öregkorára az apjától örökölt kertes házba vonult vissza, ahol napjait a kert gondozásával töltötte. Különösen a kert díszét, a szilvafát szerette: ez a különlegesen szép fa furyo szilvafa volt, amelynek neve fekvő sárkányt jelent japánul, és nagy megbecsülésnek örvend, sőt, bizonyos esetekben hódolnak is nekik. Hambei fája pedig kiváltképp mutatós volt, így nem csoda, hogy újra és újra ajánlatokkal keresték meg a tehetős emberek, akik mind a saját kertjük díszének akarták. Akármennyit is kínáltak érte, Hambei mindőjüket elutasította, mivel maga is büszke volt a fára, ráadásul az apjától örökölte, aki pedig még az ő apjától. A furyo lett a társa; tavasszal alig várta, hogy virágokat bontson, a nyári melegben a lombja alatt pipázgatott, ősszel pedig gondozta és metszette.

Egy nap aztán a császár udvarába is eljutott a szilvafa híre, és az egyik dainagon, a császár egy tanácsosa úgy döntött, megveszi. Elküldte hát követét, Kotaro Narusét, hogy beszéljen az öreg Hambei lelkére. Amikor Kotaro bejelentette, miért jött, Hambei tanácstalanul toporgott. Mégis hogyan utasíthatná vissza egy ilyen hatalmas ember ajánlatát?

- Nem adom el a szilvafát, semmi pénzért - jelentette ki végül.

- Nem is mondtam, hogy meg akarom venni - felelte Kotaro. - Azt mondtam, azért küldtek, hogy rendezzem el, hogy a szilvafát a dainagon palotájába szállítsák, ahol illően fogadnák. Épp úgy, mint egy menyasszonyt. Tán nem lenne elég megtisztelő ez a szilvafa számára? Hallgass rám, és tégy eleget a dainagon kívánságának!

Hambei erre nem tudott mit felelni, nem utasíthatta vissza ezt a kérést. - Uram, a kívánságot teljesítenem kell, azonban mondd meg a dainagonnak, hogy a fa ajándék, mivel el nem adhatom.

Kotaro elégedetten adta át neki a dainagon által küldött aranyakat: - Amint az szokás, az ajándékért cserébe ajándék jár. Fogadd el ezt tőlem!

Hambei nem akarta átvenni a pénzt, azonban Kotaro meggyőzte őt, és végül távozott.

Amint eltűnt, Hambei már meg is bánta, hogy engedett Kotaro kívánságának. Mintha csak a saját leányát adta volna el! A bűntudat és szomorúság miatt aznap este nem bírt elaludni. Éfjél felé járt már az idő, amikor kiáltozva berohant hozzá a felesége.

- Piszkos vénember, mit tettél, ráadásul a te korodban?! Ne hazudj nekem, mondd el, ki az a lány ott kint, honnét szedted?!

Hambei nem értette, miről van szó, de a feleségét követve kiment az ajtóhoz. Odakint egy gyönyörű, fiatal leány állt zokogva.

- Ki vagy te? - kérdezte Hambei.

- A szilvafa szelleme vagyok, akit oly sok éven át gondoztál és szerettél, akárcsak atyád te előtted. Hallottam, hogy a dainagon kertjébe leszek szállítva - igazán nagy megtiszteltetés, nem is panaszkodom, de igencsak elszomorít, hogy itt kell hagynom a kertedet, ahol oly sokáig éltem. Nem lehetne, hogy még egy kicsit itt maradjak? Kérve kérlek, hadd maradjak!

- Ígéretet tettem, hogy szombaton elküldelek a dainagon kertjébe, de én is szeretem, hogy itt vagy. Nyugodj meg, megpróbálok tenni valamit - ígérte Hambei.

Ennek hallatán a leány letörölte könnyeit, és eltűnt a szilvafa törzsében.

Amikor azon a bizonyos szombaton Kotaro és vele a dainagon fényes küldöttsége megérkezett, Hambei elmesélte nekik, mi történt, visszaadta a pénzt, és megkérte Kotarot, hogy mondja meg urának: igazán sajnálja, de nem adhatja oda a szilvafát.

Kotaro feldühödött: - Túl sokat ittál, vagy csak megpróbálsz becsapni? Hogy merészeled sértegetni a dainagont? Nem tartod meg a szavad?! Ez esetben megöllek, és erővel veszem el a fát!

Előhúzta a kardját, és már épp lesújtott volna az öregemberre, amikor a fa szelleme ismét megjelent.

- Jobban tennéd, ha engem ölnél meg, én okoztam ezt az egész bajt. 

- Nem hiszem el, hogy a szilvafa szelleme vagy, biztosan csak egy öreg rókáé. Kívánságod parancs: előbb akkor téged öllek meg! - kiáltotta Kotaro, és felé vágott a kardjával.

A leány eltűnt, ugyanakkor a szilvafa egyik ága recsegve letörött.

Kotaro ekkor belátta, hogy Hambei igazat mondott. Bocsánatot kért az öregtől.

- Elviszem ezt az ágat a dainagonnak, és elmesélem, mi történt - mondta.

Hambei így megmenekült a szilvafa szellemének közbenjárása révén, a dainagont pedig igen megindította a történet, és visszaküldte az aranyat Hambeinek, hogy jóvá tegye az okozott kellemetlenséget. A Kotaro vágása nyomán megsérült szilvafa azonban hamarosan elszáradt és meghalt.

Hozzávalók:

60 gr aszalt szilva

40-50 ml Unicum

50 gr marcipán

15 ml tejszín

200 gr étcsoki

lüszterpor

Elkészítés:

Az aszalt szilvát kis darabokra vágom, és egy kis tányérban annyi Unicumot teszek hozzá, amennyi épphogy elfedi. Egy napig hagyom ázni. Kis adag tejszínt felmelegítek, felolvasztom benne a marcipándarabokat. A szilvához keverem.

Arany és bronz lüszterporral galaxisokat festek a bonbonforma mélyedéseibe, majd össze is fröcskölöm kissé, hogy csillagokat is kapjak. Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonforma mélyedéseit. Miután a burkok megszilárdultak, megtöltöm őket a szilvás krémmel, és hűtőbe teszem a formát. Néhány óra múlva kiveszem, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

When he got old, Hambei, the gardener retired to the estate he had inherited from his father, where he spent his days with tending the garden. He especially loved the jewel of the garden, the plum tree: this beautiful tree was a furyo plum tree, whose name means lying dragon in Japanese. Such trees were highly appreciated, moreover, in certain cases even venerated. Hambei's tree was particularly spectacular, no wonder that wealthy people, who wanted it for their own garden, made him offers from time to time. However large sums were offered, though, Hambei refused to give it to anyone, since he was proud of his tree, in addition, he inherited it from his father and he from his own father. The furyo became his companion; in spring he could hardly wait for it to blossom; in summer heat he would sit under its crown, smoking his pipe; in autumn he tended it and pruned it.
One day the stories about the tree reached the Emperor's court and a dainagon, one of the Emperor's counsellors decided to buy it. He sent his envoy, Kotaro Naruse to persuade the old Hambei. When Kotaro announced why he came, Hambei was perplexed. How could he refuse the offer of such a high personage?
"I will not sell the plum tree for any price," he stated finally.
"I did not say that I wanted to buy it," said Kotaro. "I said I was sent to make arrangements that the plum tree be conveyed to the palace of the dainagon, where it will be welcomed with due ceremony. Just like a bride. Would not it be an honour for the plum tree? Listen to me and grant the dainagon's wish!"

Hambei ran out of arguments; he could not refuse this request. "Sir, I must grant your wish, however, tell the dainagon that the tree is a gift for I cannot sell it."
Kotaro was satisfied and gave him the gold that the dainagon sent. "As it is customary, you shall get a gift for a gift. Accept this from me!"
Hambei did not want to take the money, however, Kotaro convinced him and finally, he left.
As soon as he disappeared, Hambei regretted what he had done. As if he had sold his own daughter! That night he could not go sleep due to the remorse and sadness. It was around midnight when his wife ran into his room, shouting.
"You filthy old man, what have you done, and at your age?! Do not lie to me, tell me, who is that girl outside, where did you find her?!"
Hambei did not understand what she was talking about, but he followed his wife to the door. Outside a beautiful, young girl was standing, sobbing.
"Who are you?" asked Hambei.
"I am the Spirit of the Plum Tree, which you have tended and loved for so many years, just like your father before you. I heard that I shall be removed to the dainagon's garden - it is a great honour, I am not complaining, but I am indeed grieving that I must leave your garden where I have lived for so long. Could I stay a little bit more? Please, let me stay!"

"I made a promise that I would send you off to the dainagon's garden on Saturday, but I also love to have you here. Calm down, I will try to find out something," promised Hambei.
Hearing this, the girl dried her tears and disappeared into the stem of the plum tree.
On that Saturday, when Kotaro and the illustrious delegation of the dainagon arrived, Hambei told them the whole story, returned the money and asked Kotaro to tell his lord: he was very sorry, but he could not give him the plum tree.
Kotaro got angry. "Have you drunk too much or are you trying to fool me?! How dare you insult the dainagon? You will not keep your word?! In that case I will kill you and take the tree by force!"
He drew his sword and was about to cut him off, when the Spirit of the Tree appeared again.
"You had better kill me, as I caused all this trouble."
"I do not believe that you are the spirit of the plum tree, you must be that of an old fox. Your wish shall be granted: I will kill you first!" shouted Kotaro and cut her.
The girl disappeared, at the same time one of the branches of the plum tree broke off crackling.

Kotaro then realised that Hambei had told the truth. He apologised to him.
"I will take this branch to the dainagon and will tell him what happened," he said.
Thus Hambei was saved by the Spirit of the Plum Tree. The dainagon was moved by the story and sent the gold back to Hambei to compensate the trouble caused. However, the plum tree, injured by Kotaro's cut, soon withered and died.

Ingredients:

60 gr dried plum

40-50 ml Unicum

50 gr marzipan

15 ml cream

200 gr dark chocolate

lustre dust

Recipe:

I cut up the dried plum into small pieces and pour as much Unicum on them which covers them. I let them soak for a day. I warm up a small amount of cream and melt the marzipan pieces in it. I mix it with the plum.
With gold and bronze lustre dust I paint galaxies in the cavities of the mould, then I sprinkle it too in order to get stars. I temper the dark chocolate and prepare the shells. When they get solid, I fill them with the plum cream and place the mould in the fridge. Some hours later I take it out, I temper the leftover dark chocolate and seal the bonbons.

eper-rebarbara // strawberry-rhubarb

Réges-régen Ahura Mazda megteremtette a világot. Az általa teremtett első állat a fehér bika volt, amely fénylett, akár a hold. Az első ember, Gayomart pedig oly tökéletes volt, hogy napként világított. Ám az álnok Ahriman nem tűrhette ezt, bemocskolta a teremtett világot és megölte a bikát is meg az embert is. Ahura Mazda azonban elűzte Ahrimant és démonjait a földről. A haldokló bikából új növények és állatfajok jöttek létre, Gayomart földre hulló magjából pedig negyven év múlva rebarbaranövény nőtt ki. Egyetlen szára és tizenöt levele két alak formáját öltötte: ők lettek Mashya és Mashyanag, az emberiség ősszülei. A két ember között egy lélek is kinőtt, és a három alak kilenc hónapig maradt a rebarbara formájában. Amikor végül Mashya és Mashyanag emberi alakot öltött, a lélek beléjük szállt. Ekkor Ahura Mazda így szólt hozzájuk: "Az ember magva vagytok, a világot benépesítő emberek szülei vagytok, fennkölt, szilárd értelmet kaptatok, így hát gondoljatok nemes gondolatokat, mondjatok szép szavakat, tegyetek jó tetteket, és ne imádjátok a démonokat."

Így írja le a világ teremtését az Aveszta, a zoroasztrianizmus szent könyve. Egyben megmagyarázza, hogy az androgün Gayomartból hogyan keletkezett két egyenrangú fél: férfi és nő, akik egy lelken osztoztak.

Továbbá leírja a rebarbara keletkezését is - amelynek eszerint kulcsszerepe volt az emberiség létrejöttében :) A rebarbarát már 5000 éve is használták a kínai gyógyászatban hashajtóként. A középkorban azután Európában is felfedezték, és az értékes szárított rebarbarát - amely bizonyos esetekben drágább volt még a fahéjnál és a sáfránynál is - a Selyemúton át importálták Ázsiából. A rebarbara sokáig luxuscikk maradt, a 17. századi Angliában például kétszer-háromszor annyiba került, mint az ópium. 

Végül amikor meghonosították Európában, közkedvelt édesség-alapanyaggá vált. A rebarbara neve egyébként görög, illetve latin nyelvből ered: a görög "rheon" szó a perzsa "rewend" átvétele. A szintén görög "rha" pedig a Volga nevére utal, mivel annak mentén termesztették  a rebarbarát. A középkori latinban ezekből aztán "rheum barbarum" (idegen rheum) lett.

Ilyen gazdag, hosszú történelemmel rendelkező növénynek, azt hiszem, méltó ha csokitöltelékként kerül felhasználásra. :D nálam ez történt - a klasszikus eper-rebarbara kombinációt alkalmaztam mindenféle más ízesítés nélkül.

Hozzávalók:

100 gr eper

100 gr rebarbara

két kiskanál cukor

200 gr tejcsoki

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Mintha lekvárt készítenék, az epret és a rebarbarát feldarabolom, és minimális vízzel, valamint kis cukorral felteszem őket főni. Amikor kellően pépes állagot kapok, leveszem a tűzről, és szűrőn átpasszírozom az egészet. 

Olvasztott kakaóvajjal kevert barackszín lüszterporral összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megvárom, amíg megszilárdul. Közben az eper-rebarbara lekvárból nyert kb. 150 ml folyadékot ismét felteszem forrni az agaragarral (a megmaradt gyümölcsöt pedig jóízűen bekanalazom). Elzárom a tüzet, a lét kevergetve hűtöm. Amikor szobahőmérsékletű, és bőrösödni kezd, betöltöm a csokiburkokba, majd 10 percre a hűtőbe teszem. Miután a töltelék zselésedett, kiveszem a formát. Temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.

Long long time ago Ahura Mazda created the world. The first animal he created was a white ox, which glowed like the moon. And the first man, Gayomart, was so perfect, that he shone like the sun. However, the treacherous Ahriman did not stand this, he defiled the creation and killed both the ox and the man. However, Ahura Mazda chased away Ahriman and his demons. From the dying ox, new plants and animal species emerged; whereas from Gayomart's seed, which fell on the ground, a rhubarb grew out forty years later. Its single stem and fifteen leaves took the shape of two figures: they were Mashya and Mashyanag, the ancestors of all human beings. Between the two humans, a spirit also rose up and for nine months, they maintained the shape of the rhubarb. Finally when Mashya and Mashyanag assumed human form, the spirit entered them. Then Ahura Mazda told them: "You are the seed of man, you are the parents of the world, you have been given the most exalted sound reason, think good thoughts, speak good words, do good deeds and do not worship the demons."

This is how the creation of the world is described in the Avesta, the holy book of Zoroastrianism. At the same time, it explains how two equal peers: man and woman arose from the androgynous Gayomart, who shared the same spirit.
Moreover, it also describes how the rhubarb was created - which had a key role in the origins of mankind :) Rhubarb has been used a laxative in Chinese medicine even 5000 years ago. In the Middle Ages then, it was also discovered in Europe and the precious dried - which was sometimes more expensive than cinnamon or saffron - was imported through the Silk Road. The rhubarb remained a luxury good for a long time; for instance in 17th century England it was double or triple the price of opium. 
Finally, when its cultivation started in Europe, it became a popular component of sweets. The name of the rhubarb comes from Greek and Latin: the Greek word "Rheon" derives from the Persian "rewend". The Greek "rha" refers to the name of the Volga River, where rhubarb was cultivated. In medieval Latin, these words became "rheum barbarum" (foreign rhubarb).
It is only fitting for a plant with such rich and long history to be used as chocolate filling :D And that's what I did - I applied the classic strawberry-rhubarb combination, without any other flavouring.

Ingredients:

100 gr strawberry

100 gr rhubarb

two small spoons of sugar

200 gr milk chocolate

agar

lustre dust

Recipe:

I chop up the strawberry and the rhubarb and start to cook them with a minimal amount of water and a little bit of sugar. When the consistency becomes pulpy, I turn the stove off and I sieve the jam.
I sprinkle the cavities of the mould with the mixture of melted cocoa butter and peach lustre dust. I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I wait until they become solid. In the meanwhile take the ca. 150 ml strawberry-rhubarb liquid and I boil it with the agar (and I eat up the leftover fruits). I turn off the stove and keep stirring the liquid while it cools. When it cools to room temperature and starts to set, I fill the shells and put the mould in the fridge for 10 minutes. After the filling jellifies, I take the mould out, I temper the leftover milk chocolate and seal the bonbons.