Az alattam lakó néni haldokló fikuszát tartó állvány alatt, a lépcsőház sarkában lakik egy kobold, aki a Bigli névre hallgat. Ma hazafelé jövet hallom ám, hogy nagyban cuppog, és hozzá még dúdol is, csak akkor hallgatott el, amikor már egészen közel értem hozzá. - Hát te meg mit művelsz itt? - kérdeztem. - Semmit, semmit - felelte, mert már hozzászokott, hogy ha rosszaságot művel, olyankor fenékbe billentem. Ebből persze tudtam, hogy megint rosszaságot művelt, amit csak tetézett, hogy elő se merte dugni a képét. - Már megint loptál valamit, mi? - kérdeztem, jól ismervén a szokásait. - Á, dehogy! - hazudta, továbbra is a sarok biztonságából. - Na állj csak elő a farbával, gyerünk, különben többé nem kapsz kenyeret tőlem! - (a házi koboldok többsége kenyéráldozatból tartja fenn magát).
Na erre már előmászott, kezében az üveggel. - Hát az meg mi? - böktem rá. - A tündérkirálynő itala - motyogta Bigli bűntudatosan. - Miért kell neked mindent ellopnod?! Most visszaviszed a kertbe, és visszaadod a tulajdonosának - Na erre már a zubbonya alá dugta az üveget, és felhúzta az orrát. - Ki van csukva! Inkább neked adnám, mint vissza a királynőnek! - Mérgemben toppantottam. - Akkor add nekem! De rögvest, különben nincs több kenyér, se só! - (a házi koboldok kiváltképp szeretik a sót, főleg, ha a küszöbre helyezett kis tálkában kapják). Bigli kényszeredetten nyújtotta felém az üveget. Kikaptam a kezéből, és büntetésből farba billentettem.
Persze mielőtt visszaadtam a tündérkirálynőnek az üveget erősen megfogyatkozott tartalmával együtt, én is megvámoltam egy icipicit - elvégre nem minden nap iszik az ember a tündérek italából.
Miután megkapta szeretett likőrjét, a tündérkirálynő hálából elárulta a receptet, amit itt közzé is teszek, hátha nektek is kedvetek támad elkészíteni ;)
Hozzávalók:
200 gr fehércsoki
300 ml tejszín
100 ml tej
4 tojássárgája
1 kiskanál vanília
100 gr porcukor
200 ml alkohol
Elkészítés:
A tejszínt és a tejet egy lábasba öntöm és felmelegítem. Beletördelem a csokit, és addig kavarom, amíg a csoki fel nem olvad. Négy tojássárgáját kikeverek 100 gr porcukorral és a vaníliával. Adok hozzá 2-3 kanállal a tejszínből is, hogy a cukor felolvadjon. Fokozatosan keverem össze a tojásokat a tejszínnel, legvégül beleöntöm az alkoholt (nálam vodka volt). Üvegbe töltöm, és a hűtőben tárolom egy hétig, naponta felrázom. Persze a tündérek tovább ízesítik nektárral, de aki furfangos, az találhat olyan fűszert, amivel megbolondíthatja, úgy is mint fahéj, szegfűszeg, akár csili, és így tovább.
In the corner of the stairway, under the stand holding the dying rubber plant of the lady living under me, there lives a leprechaun called Bigli. Today, when I arrived home, I heard that he's squelching and besides, even humming; he fell silent only when I was quite close already. "What are you doing here?" I asked. "Nothing, nothing," he answered, because he is accustomed to being kicked in the pants when he does something naughty. From this, I knew that he did something naughty again; moreover, he didn't even dare to show his face. "You stole something again, right?" I asked, knowing his habits. "Oh no!" he lied, still from the safety of the corner. "Admit it, come on, otherwise you won't get any bread from me!" (most house leprechauns live on bread offerings).
To this, he climbed out with the bottle in his hand. "What is that?" I pointed at it. "The drink of the fairy queen," mumbled Bigli, guiltily. "Why do you have to steal everything?! Bring it out in the garden and give it back to its owner!" But to this, he hid the bottle under his jacket and pulled up his nose. "No way! I'd rather give it to you than to the queen!" I stamped angrily. "Then give it to me! But immediately, otherwise no more bread and salt!" (house leprechauns especially love salt, particularly if it is served in a small plate put on the threshold). Bigli reluctantly handed me the bottle. I grabbed it and as a punishment, kicked his butt.
Of course, before I gave the bottle and its decreased content back to the fairy queen, I also tolled it a tiny bit - after all, one can't consume fairy drink every day.
After having received her beloved liqueur, the fairy queen was so grateful, that she told me the recipe, which I will publish here - maybe you'll also want to prepare it ;)
Ingredients:
200 gr white chocolate
300 ml cream
100 ml milk
4 egg yolks
1 small spoon vanilla
100 gr icing sugar
200 ml alcohol
Recipe:
I pour the cream and the milk in a pot and warm it up. I add the chocolate and I stir it until it dissolves. I whisk four egg yolks with 100 gr icing sugar and vanilla. I add 2-3 spoons of the cream so that the sugar will melt. I gradually mix the yolks and the cream; finally I pour the alcohol in it (I had vodka). I pour the liqueur in a bottle and keep it in the fridge for a week, shaking it up every day. Of course, the fairies also add some nectar, but whoever is crafty enough, might find spices to boost it up with, such as cinnamon, clove or chilli, etc.
Van az úgy, hogy az ember Glenn Hughes-koncert után egy prágai ír kocsmában a zseniális Jay Boe-val csokiról ötletel (vajon milyen íze lenne egy Deep Purple-bonbonnak?), és ihletet kap :) De ezt a bonbont megtartottam az év végére, mert a töltelék és a zene is inkább a szilveszteri hangulathoz, mintsem a karácsonyhoz illik.
A Deep Purple, hihetetlen gazdag katalógusa (20 stúdióalbum, rengeteg koncert-, és válogatáslemez) mellett, számomra a zenei óriások gyűjtőegyüttesét is jelenti: itt kezdte pályafutását David Coverdale, Ritchie Blackmore és persze Glenn, a Purple-ből nőtt ki a Rainbow, a Whitesnake, és valamennyi zenész, aki megfordult az együttesben, mind hosszú, eredményes karriernek nézett elébe, a szálak pedig összekuszálódnak a rock világában. Érdemes csemegézni a Deep Purple családi albumban, már csak azért is, mert azok a szálak egészen a mai napig is nyúlnak.
***
It happens that after a Glenn Hughes concert one is brainstorming about chocolate with the brilliant Jay Boein an Irish pub in Prague (how would a Deep Purple bonbon taste?), and one gets inspired :) But I kept this bonbon for the end of the year, because both the filling and the music fits New Year's Eve instead of Christmas.
Besides the incredibly rich catalogue (20 studio albums, innumerable live and compilation albums), Deep Purple means the gathering place of musical geniuses for me: David Coverdale, Ritchie Blackmore and of course Glenn started their careers in it, Rainbow and Whitesnake grew out of Purple, and every musician who has ever been part of the band, had a long, successful career afterwards and the threads entangle in the world of rock. You might want to flip through the Deep Purple family album, also because these threads stretch to today.
***
Szóval ez az én Deep Purple-csokim, helyesebben szólva Jay és az én Deep Purple-csokim :) mivel a Purple zenéje annyira sokszínű, nehéz volt olyan ízt társítani hozzá, ami ezt kifejezheti, így egy kicsit sötétebb-töményebb lett a töltelék. Eredetileg áfonyalikőrt akartam beletenni, de ilyesmit a karácsony előtti rohanásban nehéz lett volna beszerezni, így hát az áfonyát alkoholba áztattam, ezzel hasonló ízhatást értem el :)
Hozzávalók:
30 gr áfonya
0,3 dl vodka
90 gr marcipán
130 gr fehércsoki
lüszterpor
Elkészítés:
Az áfonyát pohárba teszem és felöntöm vodkával. Egy napig ázni hagyom.
Másnap elkészítem a bonbon díszítését: először lila lüszter és olvasztott kakaóvaj keverékéből a bonbonforma mélyedéseibe festem a Deep Purple logót, azután sorban lilával, vörössel és kékkel összespriccelem a mélyedéseket. Hagyom megszáradni a kakaóvajat.
Temperálom a fehércsokit, elkészítem a bonbonhéjakat. A vodkából kihalászott áfonyát és az apróra tépkedett vagy reszelt marcipánt egy lábosba teszem. Összetöröm az áfonyaszemeket, így elég folyadékot kapok ahhoz, hogy a melegítés során a marcipán felolvadjon benne. Végül hűlés közben hozzáöntöm a vodkát. Az így elkészített krémmel megtöltöm a bonbonokat, és a hűtőbe teszem.
Néhány óra múlva kiveszem a formát a hűtőből, és a temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.
So this is my Deep Purple chocolate, or better say, Jay's and my Deep Purple chocolate :) since the music of Deep Purple is so colourful, it was hard to associate with it a flavour, which would express that. Therefore, the filling became a bit darker, more dense. Originally I wanted to put blueberry liqueur in it, but in the pre-Christmas rush it would have been hard to get that, so I soaked the blueberry in alcohol to achieve a similar flavour :)
Ingredients:
30 gr blueberry
0,3 dl vodka
90 gr marzipan
130 gr white chocolate
luster dust
Recipe:
I put the blueberry in a glass and I pour vodka on it. I leave it for a day to soak.
The next day I prepare the decoration of the bonbon: with the mixture of purple luster dust and melted cocoa butter, I paint the Deep Purple logo in the cavities of the mould. Then I sprinkle the cavities with purple, red and blue. I let the cocoa butter get solid.
I temper the white chocolate and I prepare the shells. I put the marzipan torn into little pieces and the blueberries in a pot. I crush the blueberries, thus I get enough liquid, in which the marzipan will melt while warming. Finally, while the mass gets cold, I add the vodka. I fill the bonbons with this cream and I put the mould in the fridge.
After some hours, I take it out and I seal the bonbons with tempered white chocolate.
Na és végül következzék az elmaradhatatlan zene. Ja nem, előtte a bizonyíték, hogy egykor a szüleim is menők voltak :D (ez persze csak egy válogatás, valójában itthon egy bazinagy láda tele van bakelittel, amiben lehet böngészni és mindenféle kincseket találni).
***
And finally the inevitable music. Oh no, first, the proof that once my parents were cool :D (of course this is only a selection, actually there's a huge box at home in which it's possible to browse and find treasures like these).
Szóval igen nehéz a Purple-től belátható mennyiségű dalt választani, úgyhogy most álljon itt három, amiket szeretek: a korai időkből a Hush, persze nem maradhat ki a Mark IV Glennel, és az újabb számok közül az Anya :)
***
So it is very hard to choose a reasonable amount of Purple songs, therefore I will insert three of them, which I like: Hush from the early times, I cannot leave out Mark IV with Glenn and from among the new material, Anya :)
A történész szakma szépségei közé tartozik a konferenciaturizmus (pszt, ne szóljatok erről senkinek!) XD vagyis amikor az ember jelentkezik egy konferenciára, jobb esetben meghívják előadni/részt venni, aztán kifizetik az utazást, szállást, kaját, és jobb esetben még idő is marad a városnézésre. Ily módon be lehet járni a világot. Ezúttal Londontól nem messze, Egham-be vetett el a sors, ahol a Royal Holloway Universityn fogom tölteni a következő napokat :) Természetesen nem jöhettem el csoki nélkül otthonról, na meg a szintén résztvevő kedves ismerősnek is hoztam belőle egy adagot :)
Alább néhány kép az egyetem főépületéről, a Founder's Buildingről, ami egy csodás, hatalmas park közepén áll, és éppenséggel egy elvarázsolt kastély benyomását kelti. Nem tudom, az angolok hogy csinálják ezt, hogy minden épületük ennyire hangulatos, varázsos, mintha csak most pattant volna ki valamelyik meséből.
És most következzék a recept :)
Hozzávalók:
120+70 gr fehércsoki
35 gr málnapüré
egy kupaknyi vodka
10-12 csepp citromlé
egy kiskanál vaj
0,1 dl tejszín
lüszterpor
Elkészítés:
Egy ecsettel apró adag piros lüszterporral megfestem a bonbonforma mélyedéseit. Temperálok 120 gr fehércsokit, elkészítem a bonbonburkokat.
Leturmixolok 50 gr málnát, szitán átpasszírozom, és kimerek belőle 35 gr-nyit. Adok hozzá egy loccsintásnyi tejszínt, és egy kiskanál vajat, meg citromlevet. Felmelegítem, és elkeverek benne 70 gr fehércsokit. A tölteléket a bonbonhéjakba töltöm, berakom a hűtőbe.
Néhány óra múlva kiveszem a bonbonformát, temperálom a maradék fehércsokit, és lezárom a bonbonokat.
One of the beauties of being a historian is conference tourism (shhh, don't tell it to anyone!) XD namely when one applies for a conference, s/he's invited to present/participate and then the traveling, accommodation, meals are paid for; in some cases there's time even for sightseeing. This way one can travel around the world. This time destiny brought me to Egham, a small town close to London, where I will spend the next days at Royal Holloway University :) Naturally I couldn't depart without chocolate, and I brought some for a friend, who's also participating :)
Here are some photos of Founder's Building, the main building of the university, which stands in the middle of an amazing park and actually looks like an enchanted castle. I have no idea how these British do that all of their buildings are so charming and magical as if they've just popped out of a fairytale!
And here comes the recipe :)
Ingredients:
120+70 gr white chocolate
35 gr raspberry puree
one cap of vodka
10-12 drop lemon juice
a small spoonful of butter
0,1 dl cream
luster dust
Recipe:
I paint the cavities of the bonbon mould with a tiny bit of red luster dust. I temper 120 gr white chocolate and I prepare the bonbon shells.
I blend 50 gr raspberry, I strain it and I take 35 gr. I add a splash of cream, a small spoon of butter and lemon juice. I warm it up, then I mix it with 70 gr white chocolate. I fill the bonbon shells and I put the mould in the fridge.
After some hours I take the mould, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.
Ratcatcher az én kis házi kedvencem, a házisárkányom (ha én magamnak nem lennék eléggé az :D). Ő vigyáz rám, amikor egyedül vagyok, és mindig mindenhova velem tart. Jól emlékszem, amikor rátaláltam a tojására - kis vörös rücskös drágakőként csillogott az erdő mélyén. Ott voltam, amikor kikelt az Éjféli Tűz izzásában, és akkorka kis gyík volt, mint az ujjam. Vele voltam, amikor csetlés-botlás közepette megtanult mindent, amit egy igazi sárkánynak tudnia kell, és akkor is, amikor szárnyra kelt a hír, hogy a világok egyikében ismét él egy sárkány, és ellenfeleink megpróbálták megszerezni őt. Amióta megnőtt, vele repülök hegyek és felhők között, egészen fel az égig. Egyszer pedig kóstoltam még a sárkányköpetből készült igen erős koktélt is (ha tehetitek, inkább hagyjátok ki, hacsak nem bírjátok igenigen jól a másnaposságot...). Kissé nehézkes most már a lakásban tartani őt, de persze ez nem szakíthatja el a köztünk lévő köteléket :) (nézzétek el, hogy nem rakok fel róla képet, csak a saját rajzaimat, de a csokifotózás közben épp vadászni volt).
Most az általa ihletett trüffel receptjét osztom meg veletek - természetesen ez is kellemesen tüzes, amilyen illik is egy sárkányhoz :)
Hozzávalók:
120+100 gr étcsoki
40 gr málnapüré
0,1 dl vodka
4 csipet csili
egy kiskanál vaj
egy kiskanál méz
Elkészítés:
A málnát lepasszírozom és leszűröm, a málnapürét vajjal és mézzel felmelegítem, majd hozzákeverek 120 gr magas kakaótartalmú étcsokit. Ezután adom csak hozzá a vodkát. Végül megszórom csilivel, és alaposan összekeverem. Hűtőbe rakom 3-4 órára, azután kiskanál segítségével kis adagokat veszek ki belőle, amiket golyókká formázok. Ezeket sütőpapírra ültetem.
Temperálok 100 gr étcsokit. A trüffelgolyókat konyhai tűre szúrva megforgatom a csokiban, lerázom róluk a felesleget, majd visszateszem őket a sütőpapírra, végül ismét a hűtőbe rakom őket, míg a burok megszilárdul.
Ratcatcher is my pet dragon (if I myself wasn't enough :D). He takes care of me when I'm alone and he comes with me everywhere. I can remember so well when I found his egg - it was shining like a little red coarse gemstone in the deep of the forest. I was there when the egg hatched in the glow of the Midnight Fire and he was a tiny lizard like my finger. I was with him while he, stumbling around, learnt everything that a real dragon needs to know, and also when news spread that a dragon lives in one of the worlds again and our enemies tried to seize him. Since he grew up I fly with him amid mountains and clouds, up in the sky. And once I even tasted a strong cocktail made of dragon spit (do not try it, only if you can handle hangover very very well...). Nowadays it is kinda difficult to keep him in the house but of course this cannot tear our bond :) (apologies that I can't upload a photo of him, only my drawings, but he went out hunting while I was taking pictures of the chocolates).
Now I will share with you the recipe of truffles inspired by him - naturally they are pleasantly fiery as it befits a dragon :)
Ingredients:
120+100 gr dark chocolate
40 gr raspberry puree
0,1 dl vodka
4 pinches of chili
one small spoon of butter
one small spoon of honey
Recipe:
I blend the raspberries and sieve them; I warm up this puree with butter and honey, then I add 120 gr dark chocolate with high cocoa percentage. I only add the vodka then, finally I sprinkle the ganache with chili and I stir it properly. I put it in the fridge for 3-4 hours, then with a small spoon I scoop little portions and I shape small balls. I put them on a parchment sheet.
I temper 100 gr dark chocolate. Pinning the truffles on a kitchen needle I dip them in the chocolate, I shake off the excess, then I put them back on the parchment paper. I put them in the fridge until the chocolate shell sets.
A likőrkészítés talán még varázslatosabb, mint a csokizás - abból a szempontból, hogy míg a csokinál az ember tevékenyen, aktívan vesz részt a varázs létrejöttében, a likőrnél mindez idő, türelem és valamiféle titokzatos átalakulás kérdése.
Korábban készítettem már rebarbaralikőrt és orgonalikőrt, ezúttal pedig jázminnal kísérleteztem. A legkedvesebb virágom, törékeny, tiszta, édes illata tavaszi éjszakákat, a csalogány énekét, virágba borult tájat idéz. Ezt akartam itallá szűrni.
Hozzávalók:
egy kosárnyi (kb. 30 gr) jázminvirág
20 dkg cukor
1 dl víz
2 dl vodka
Elkészítés:
A jázmin illatanyaga - a rózsával ellentétben - nem alkoholban, hanem vízben oldódik, ezért először a cukorszirupot készítem el. 20 dkg cukor és 1 dl víz keverékét addig melegítem, amíg a cukor fel nem oldódik. A jázmint megtisztítom: lemosom, eltávolítom belőle a rovarokat, lecsippentem a zöld szárakat. Ezután a virágokat belekeverem a még meleg szirupba, lefedem, és állni hagyom két éjszakán át.
Leszűröm a szirupot, a virágokat, miután jól kinyomkodtam, kidobom. A léhez hozzáöntöm a vodkát, és összerázom. Két hétig állni hagyom, hogy az ízek összeérjenek.
A Hold járása hajt. A csillagok - kurvák, akik
elérhetetlenségükben csábítanak magukhoz, soha meg nem szűnő vonzásuk ősi
siratók ruhaszaggató fájdalma és tengerszemek sötét, elképzelhetetlen mélysége.
Az út mindig van. Az út végtelen, az út szűz lány testeként
feszül az őt járók alá. Mindig a Hold után. Néha aranybölcső, néha rézérme,
néha más világokba vezető fekete kút az égkupola héjában.
Ahogy fogy a távolság, a messzeségben alvó dombok egyre
éberebbek lesznek, és azzal együtt röppen el varázsuk is, hogy szeszélyes, kék
madárként még távolabbra csalogassa a csapdájába esőket.
Szabadság.
Szabadság. Felhők, tavaszi eső, vadvirágok és gazok az
árpaföld szélén, lehajló, zuzmós ágak, süvítő szél a tengerparton, őszi napfény
fehérre meszelt parasztház eresze alatt, téli alkonyon ködbe fulladó nap,
fecskék cikázó röpte a tó felett, hatalmas nyári éjszaka kínja...
Sokakat láttam, akik érezték. Egyesek áradó szeretetük által
próbálták másoknak átadni, ha már nekik nem sikerült megszerezni. Mások
igyekeztek minél többet magukhoz ölelni a világból, hátha így lelkükhöz
láncolhatják. Megint mások kis, titkos üzelmeket folytattak, hogy ismerőseik és
saját maguk háta mögött mégis átélhessék.
De többen vannak, akik nem érzik. Nem érzik, vagy nem akarnak
tudomást venni róla. Mint szemlén a katonák, úgy sorakoznak napjaik unt
házastársakkal, képzelt szerelmekkel; gyötrelmes munkával dolgozzák át magukat
egyik esztendőből a másikba.
Az én napjaim - mint erdőben a fák kusza gyönyörűségükben,
fényfoltosan, szitáló cseppek fátylában; édes sötétségükön moha sarjad, gyanta
csurran; a sziklák mögött farkas kapar, fajdkakas zörgeti lehullott levelek
múmiáit. Minél többet járom útjait, annál biztosabban tudom - sosem fogom
elhagyni.
Sometimes it seems I'll forever be trapped in the gilded cage of my fairytale world. Forever, alone with my tales. It is miraculous and horrifying at the same time. I will always imagine that the torn clouds of the night, bathing in orange light, belong to another realm; when seeing the empty balcony of a mansion looking over the Danube and the majestic night skyline of Pest from the Buda hill, I imagine a slender figure standing on it, in a long, translucent dress illuminated by the tender light of a lantern - she might be thinking of her first ball or that enchanting stranger that she'd seen during her afternoon walk; a night butterfly flying in front of me is a magical creature carrying dreams. My world is filled with light and colour, it is a wonderful world. Wonderful and solitary.
Liqueur making is maybe even more magical than chocolate making - from the point of view that while one is actively involved in the magical process of chocolate making, in the case of liqueurs it is a matter of time, patience and some mysterious transformation.
Previously I made rhubarb and lilac liqueurs; this time I experimented with jasmine. It is my favourite flower, its delicate, clear, sweet fragrance evokes spring nights, the song of the nightingale and flowering landscapes. This is what I wanted to filter into potion.
Ingredients:
a basketful of jasmine flower (ca. 30 gr)
20 dkg sugar
1 dl water
2 dl vodka
Recipe:
The flavour molecules of jasmine - unlike those of rose - are water soluble, therefore first I make sugar syrup. I warm the mixture of sugar and water until the sugar dissolves. I clean the jasmine flowers: I wash them, I get rid of little insects and I chip off the green stems. Then I put the flowers in the still warm syrup, I cover the pot and leave it like that for two nights.
I distil the syrup and after squeezing the last drop from the flowers, I throw them away. I add the vodka to the liquid and I shake it. I store it for two weeks so the flavours can get mature.
The motion of the Moon chases me. The stars - whores, who allure me with their unreachability; their unceasing attraction is the garment-tearing pain of ancient mourning songs and the dark, inconceivable depth of tarns.
The road always exists. The road is endless; it stretches under wanderers like the body of a virgin. Always after the Moon. Sometimes it is a golden cradle, other times a copper coin, and sometimes a black well leading to other worlds in the cupola of the sky.
As distance decreases, the hills sleeping afar awaken and their magic flees in order to lure those fallen in its trap even further, like a sassy, blue bird.
Freedom.
Freedom. Clouds, spring rain, wild flowers and weeds at the border of the barley field, bending branches covered with lichen, whooshing wind on the seaside, autumn sunlight under the drain of a whitewashed cottage, sun drowning in mist at winter dusk, the swirling flight of swallows above the lake, the anguish of an enormous summer night...
I have seen many who felt it. Some tried to deliver it to others through radiating love as they themselves didn't manage to get hold of it. Others tried to embrace as much of the world as they could in order to chain it to their souls. Others carried on small, secret practices to experience it behind their own backs and those of their acquaintances.
But there are even more who don't feel it at all. They don't feel it or don't even want to be aware of it. Like soldiers at a muster, their days are aligned with boring spouses, fictional passions; they work themselves excruciatingly from one year to the next.
My days - like trees in the forest in their entangled beauty, with specks of light, in the veil of drizzling drops; moss germinates and resin trickles in their sweet darkness; wolf scrapes behind the rocks; grouse rattles the mummies of fallen leaves. The more I travel its paths, the more assured I am - I will never leave it.
Néhány hete jártunk Szentendrén a marcipánmúzeumban, ami egészen lenyűgöző. Aztán megvettem a boltban a marcipánlikőrt, amiről persze kiderült, hogy életében nem látott sem marcipánt, sem mandulát :D Úgyhogy akkor eldöntöttem, hogy karácsonyra készítek igazi marcipánlikőrt. Lelkesen el is kezdtem böngészni a neten a recepteket, de egyik szörnyebb volt a másiknál: az egyikbe tojást raktak, a másikba 3 dl vodkához fél liter tejet írtak elő, stb. Szóval kénytelen voltam megalkotni a saját, igen egyszerű receptemet, amiről elmondható, hogy egész fincsi lett :)
Természetesen folytatódik a karácsonyi mese is, mivel advent harmadik vasárnapja van :)
Hozzávalók:
5 dl vodka
2 dl tejszín
200 gr marcipán
2 teáskanál mandula aroma
Elkészítés:
Felmelegítem a tejszínt, és belereszelem a marcipánt. Addig keverem, míg fel nem olvad, ekkor hozzáadok két teáskanál aromát, ami kiemeli a mandula ízét. Amikor egészen kihűlt a massza, hozzákeverem a vodkához, és hűtőbe, vagy sötét helyre teszem. Naponta felrázom. Az ízek nagyjából két-három hét alatt összeérnek.
III.
„Mióta ismered az említett Estelát?
Amióta elszegődött a nagybátyámhoz, Ponshoz 15 évesen.
Mikor ismerted meg őt testileg?
Nagyjából egy évvel később.
Azon első alkalommal bűnnek tartottad-e ezt?
Mivel mindkettőnknek élvezetet okozott, nem hittem azt és nem is tűnt bűnnek
akkor.
És most hiszed, hogy ha egy férfi és egy nő, akik nincsenek vérrokonságban,
egyesülnek, és az mindkettejüknek kellemes, akkor bűnt követnek el?
Azt hiszem, igen.”
Angèle figyelmesen olvasta a jegyzőkönyv
szövegét. Amiel addig kutakodott, míg megtalálta, legépelte s elküldte neki is.
A fájlban a latin és a francia szöveg párhuzamosan futott, a margón Amiel
magyarázó megjegyzésekkel látta el őket. Sajnos több részlet is hiányzott,
ugyanis az eredeti jegyzőkönyvet több ízben meghajtották, a pergamen megtört,
és más káros hatások is érték. Annyit azonban így is ki lehetett bogozni belőle, hogy
Raymond Garsie-t több tanú, köztük egy barátja, Berenguièr, eretnekséggel
vádolták, mi több, utóbbi szerint parfait,
vallási vezető volt. Egybehangzóan állították, hogy Raymond befogadott és
élelemmel látott el más vándor parfait-kat,
és maga is meggyőződésből hirdette a katharok, vagyis Jó Keresztények tanait. Ennek ékes bizonyítéka
volt épp ez utolsó mondata, hiszen a katharok elítélték a testiséget.
Minden ellene felhozott bizonyítéknak ellen
mondott azonban, hogy hosszú ideje kapcsolatban állt Estelával, egy
cselédlánnyal. Némely parfait-k látszatházasságot
tartottak fenn, hogy megtévesszék ellenségeiket, és szemmel láthatóan ezzel az
inkvizíció is tisztában volt.
„Azon a télen, amikor kapcsolatot kezdtem Estelával, egyik délután
meglátogatott egy barátom, Berenguièr, aki akkoriban Pèire-nél, a takácsnál
dolgozott. Azt mondta nekem, meg akarja ismerni Estelát, de én ebbe nem
egyeztem bele. Ezután nem kérdezett többé efelől, de Estela később bevallotta,
hogy őt is megkérdezte, de ő elutasította.
Estela ismertetett meg Fabriciával, aki a magukat Jó Keresztényeknek
nevezők közül való?
Én őt nem ismerem, és tudomásom szerint Estela sem.”
Amiel hosszú magyarázata kapcsolódott ez
utóbbi bekezdéshez: „Az eljárás elején Raymond-t, mint minden gyanúsítottat,
megkérdezték, kik a halálos ellenségei, és az ő tanúvallomásaikat nem vették
figyelembe. Azt hiszem, azzal ásta meg a saját sírját, hogy Berenguièr barátját
nem sorolta közéjük. Mindketten ugyanannak a nőnek a kegyeire pályáztak, aki
végül Raymond-t választotta. Gyanítom, hogy Berenguièr bosszúból jelentette be Raymond-t
az inkvizíciónál, hiszen, bár úgy tűnik, igen jól ismeri és magáévá tette a
katharok világnézetét, konzekvensen tagadja, hogy parfait lenne, és Estelára hivatkozik. Talán nem sejtette, hogy a
riválisa eddig elmegy majd.”
Raymond-t, úgy látszik, körülvették az
eretnekek. Több ismerőse, köztük a szeretője is Jó Keresztények követője volt, jóllehet,
amikor erről kérdezték, igyekezett mindent letagadni. Nyilvánvalóan el akarta
kerülni, hogy Estela is az inkvizíció elé kerüljön.
Az első kihallgatás azzal zárult, hogy
fogságra ítélték Raymond-t.
„A »Le Mur«, vagyis a Fal volt az a hely
Carcassonne-ban, ahol az elítélteket tartották,” írta Amiel. „Akit szigorú
fogságra ítéltek, az apró cellába került, ahol kenyéren és vízen élt. Így
tartották fogva a parfait-kat. Befalazva, megfelelő táplálék hiányában a
legtöbben néhány hónap alatt meghaltak. Mások, akiket »murus largus«-ra
ítéltek, jobb helyzetben voltak, valószínűleg nagyobb cellákat és jobb ellátást
kaptak.”
Hat hónap múlva Raymond-t ismét kihallgatták.
Ezúttal teljesen más válaszokat adott; összevetve az előző vallomásával, mintha
egy másik ember állt volna a püspök előtt.
„Beismered, hogy a magukat Jó Keresztényeknek nevező eretnekek követője
vagy?
Beismerem.
Követőjük voltál csupán, vagy vezető is?
Vezető voltam, és többször végeztem a szertartásaikat.
Kik voltak társaid e bűnben?
Pèire, az unokatestvérem, Guilhèm és Miquèl, a pásztoraink, és Estela.”
Ezzel Raymond Garsie sorsa megpecsételődött.
Nem volt hajlandó megbánni bűneit és visszatérni az egyház kebelébe, így
máglyahalálra ítélték. Az ítéletet 1317. karácsonyán hajtották végre.
„Az a benyomásom, hogy Garsie hitt az eretnek
tanokban, de csak a hosszas börtönbüntetés és talán másfajta nyomás hatására tört
meg és vallott úgy, hogy vezető szerepe volt, ezt a vallomást ezért nem tekinthetjük hitelesnek,” írta Amiel. „Érdekes lenne
megtudni, mi történt a szeretőjével és a többiekkel. Folytatom a kutatást,
hátha találok még valamit – talán a közigazgatási iratok között.”
Angèle felsóhajtott. Szomorú történet… mint a
legtöbb katharé. Hosszan töprengett, mielőtt nekilátott a válaszlevélnek. Mikor
végzett, elküldte, majd az ablakhoz sétált. Odakint a várost szürke esőtakaró
fedte; az alacsonyan szálló felhők csak siettették a korai sötétedést. A hűvös
ablakpárkányra könyökölve úgy döntött, hogy a karácsony előtti utolsó kutatási
hetét Garsie ügyének fogja szentelni. Ki tudja, hátha talál valamit a központi
levéltárban…
A few weeks ago we visited the marzipan museum in Szentendre, which was fascinating. However, afterwards I bought marzipan liqueur in the shop, and it turned out that it had never even seen either marzipan, or almond :D So I decided that I'm gonna make real marzipan liqueur for Christmas. I started browsing the recipes on the internet, but one was more horrible than the other: they put eggs in one of them, for another they prescribed half a liter milk with 3 dl vodka, etc. In the end I had to find out my own, very simple recipe, and I can say that it became quite tasty :)
Naturally the Christmas tale will continue too, as it's the third Sunday of advent :)
Ingredients:
5 dl vodka
2 dl cream
200 gr marzipan
2 tea spoons of almond aroma
Recipe:
I warm up the cream and I shred the marzipan in it. I stir it until the marzipan melts, then I add two tea spoons of aroma, which will enhance the flavour of the almond. When the mass gets cool, I mix it with the vodka and I put the bottle in the fridge or any other dark place. I shake it up every day. The flavour will mature within two or three weeks.
III.
„Since when do you know the aforementioned Estela?
Since she hired herself out to my uncle, Pons, when she was 15 years old.
When did you get to know her carnally?
About a year later.
Did you believe it to be a sin on this first occasion?
Because it was pleasing to both of us, I did not believe that and it did not seem to be a sin at that time.
Do you believe that if any man unites with any woman, who are not related within the degrees of consanguinity, if it is pleasing to both of them, that would be a sin?
I believe, yes."
Angèle read the text of the protocol carefully. Amiel was researching until he found it, transcribed it and sent it to her. In the file the Latin and French text ran parallel; Amiel added explanatory comments on the margin. Unfortunately some parts were missing as the original protocol had been folded many times, the parchment got broken and it had been exposed to other damaging effects too. It could still be deciphered that several witnesses, among them Berenguièr, a friend of his, accused Raymond Garsie of being a heretic. Moreover, according to the latter, he was a parfait, a religious leader. They unanimously stated that Raymond had taken in and fed other wandering parfaits and that he had propagated the Cathar doctrines out of conviction. This was proved exactly by his last sentence, as the Cathars (or Good Christians) condemned carnality.
However, all proofs were contradicted by the fact that he had been in a relationship with Estela, a handmaid, for a long while. Some parfaits hadkept up false marriages in order to deceive their enemies and apparently the inquisition had been aware of this.
„That winter, when I started a relationship with Estela, one afternoon I was visited by a friend, Berenguièr, who worked for Pèire the weaver at that time. He told me that he wanted to get to know Estela but I did not agree to that. After that he did not ask about this any more, but later Estela admitted that he had asked her too, but she had refused him.
Did Estela introduce you to Fabricia, who is one of those who call themselves the Good Christians?
I do not know her, nor does Estela, according to my knowledge."
Amiel attached a long explanation to this last paragraph: "In the beginning of the procedure they asked Raymond, like every other suspect, who were his deadly enemies and their testimonies were not taken into account. I believe he dug his own grave when he didn't count his friend Berenguièr among them. Both of them favoured the same woman, who chose Raymond in the end. Berenguièr reported Raymond to the inquisition out of revenge, I presume, since, even though it seems he knew and internalised the Cathar world view, he consistently denied that he was a parfait, and he referred to Estela. Probably he hadn't assumed that his rival would go this far."
It seemed that Raymond was surrounded by heretics. Several of his friends and his lover were followers of the Good Christians, however, when he was asked about this, he denied everything. Obviously he tried to prevent Estela getting in front of the inquisition.
The first interrogation ended by Raymond being convicted to imprisonment.
„The »Le Mur«, or the Wall was the place in Carcassonne where the prisoners were held," wrote Amiel. "Those sentenced to strict imprisonment were put into tiny cells and they received only bread and water. This is how parfaits were kept. Immured, lacking proper nourishment, most people died within months. Others, who were convicted to »murus largus«, were in better position; probably they had bigger cells and better provisions."
Six months later Raymond was interrogated again. This time he gave entirely different answers; as if another person had stood in front of the bishop, compared to his previous confession.
„Do you confess that you are a follower of the heretics who call themselves Good Christians?
I confess it.
Were you only their follower or a leader too?
I was a leader and I performed their ceremonies several times.
Who were your companions in this sin?
Pèire, my cousin, Guilhèm and Miquèl, our shepherds and Estela."
Thus the fate of Raymond Garsie was sealed. He was not willing to repent his sins and to return to the church, so he was sentenced to burning at the stake. The verdict was carried out at the Christmas of 1317.
„My impression is that Garsie believed in the heretic dogmas, but he broke and confessed that he had had a leading role only after a lengthy imprisonment and probably under other types of pressure, therefore we cannot consider this confession authentic," wrote Amiel. "It would be interesting to know what happened to his lover and the others. I will keep on researching, maybe I can find something else - perhaps among the administrational documents."
Angèle sighed. What a sad story... like that of most of the Cathars. She contemplated for a while before she started to write an answer. When she finished it, she sent it, then she walked to the window. Outside the city was covered by a blanket of rain; low flying clouds hastened the early dusk. Leaning over the cool windowsill she decided that she's going to dedicate her last week of research before the Christmas break to the case of Garsie. Who knows, maybe she can find something in the central archives...
