Variációk gránátalmára // pomegranate variations

Perszephoné éhségsztrájkba kezdett. Hiába kínálta fel neki az Alvilág legízletesebb falatait Hádész, nem volt hajlandó enni, csak azt hajtogatta, hogy haza akar menni az anyjához, Démétérhez. Hádész kezdte feladni a küzdelmet a csökönyös lánnyal - érthetetlen, miért akarna fölmenni, amikor ott túl sok a fény és a szín -, Perszephoné pedig már sorvadozott az éhségtől, szépséges haja kifakult, orcája beesett, bőre elvesztette az egészséges pírt. Ám ekkor Hádésznak eszébe ötlött a megoldás. Ezüsttálcán rubinszínű lédús magvakat kínát fel neki, és Perszephoné végre némi habozás után a kezébe vett egyet, és megette. Mosoly ült ki az arcára, megevett még egy szemet, meg még egyet... Démétér ragyogón és fenségesen jelent meg az Alvilág kapujában, és zengő hangon követelte a leányát Hádésztól.
- Beleevett az ételembe - vont vállat az Alvilág istene. - A szabályok szerint ezután többé nem hagyhatja el a birodalmam.
Démétér szeme villámokat szórt haragjában, a két isten vitatkozásának hangjai betöltötték az Alvilág termeit és barlangjait.
- Elég! - szólt közbe Zeusz - az Olümposzról termett ott, kissé zilált, ám pompás öltözékben. - A szabály valóban úgy szól, ahogy Hádész mondta. Ám mivel Perszephoné a gránátalma magoknak csak egy részét ette meg, ezért az esetében nem alkalmazható teljesen. Az év egy részét az Alvilágban fogja tölteni, a másikat pedig anyjával a föld fölött. Nem okozhattok többé ilyen éhínséget, mint most, amikor Démétér gyásza miatt semmi nem termett a földön!
Ezzel eldöntetett: Perszephoné minden tavaszt az anyjával töltött, kivirult a táj és gazdagon termett a búza, a zöldség és a gyümölcs. Ősszel pedig visszatért az Alvilágba férjéhez, Hádészhoz. Így játszott közre az évszakok kialakításában a gránátalma.

Persze a görög mítoszon kívül ez a gyümölcs különleges színe és magjai miatt számos más kultúrában is jelentőségre tett szert: a pusztában vándorló zsidóknak Mózes felderítői gránátalmát hoztak az Ígéret Földje termékenységének bizonyságául, míg Salamon állítólag a gránátalma koronájáról mintázta a saját koronáját. Egyes hagyományok szerint az Édenkert tiltott gyümölcse is gránátalma volt.
Örményországban a menyasszonyoknak adtak gránátalmát, amelyet a falhoz kellett vágniuk: a szétszóródó magok biztosították a gyermekáldást. Kínában is termékenységi jelkép volt, míg az iszlám hagyományban a gránátalma fogyasztása megtisztítja az embert a féltékenységtől, gyűlölettől és irigységtől.
Végül Iránban Esfandiyar herceg nevéhez kötődik a gránátalma. A herceg segített Zarathustrának a vallás terjesztésében, ezért cserébe a Mennyből származó láncot és páncélt kapott tőle. A lánc még a démonokat is meg tudta kötözni, míg a páncélzat legyőzhetetlenné tette a harcos herceget. Esfandiyar gránátalmát evett a csaták előtt, ebből merített erőt, és így vált a perzsa legendák egyik legnagyobb hősévé.

A minap vettünk egy gránátalmát, annak levéből készült egy nagy adag csoki. Többféle tölteléket is készítettem hozzá, mert nem akartm egyik ötletet sem veszendőbe menni hagyni.

Hozzávalók:
gránátalma-hibiszkusz:
40 ml gránátalmalé
két kiskanál szárított hibiszkuszvirág
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
gránátalma-rebarbara:
200 gr rebarbara
40 ml gránátalmalé
100 ml víz
4 kiskanál cukor
fűszerek: gyömbér, kardamom, szegfűbors, ánizs, szerecsendió, fahéj, bors
agaragar
200 gr fehércsoki
arany és rózsaszín ételfesték

Elkészítés:
Először a bonbonhéjakat készítem el: arany lüszterrel összefröcskölöm a forma mélyedéseit, majd amikor megszáradtak a pettyek, rózsaszínnel befestem az összes mélyedést. Temperálok 200 gr fehércsokit, majd kiöntöm a formát.
Ezután jöhetnek a töltelékek. Először 40 ml gránátalmalét összeöntöm a szárított hibiszkusszal, és felforralom. Leszűröm a lét, majd hozzákeverem az olvasztott fehércsokit és az olvasztott vajat. Félreteszem.
Megpucolom a rebarbarát és felaprítom. Egy deci vizet felmelegítek, beleszórom a fűszereket, nagyjából mintha forralt bort készítenék. Hozzáadom a rebarbarát, és addig forralom, amíg meg nem puhul, el nem kezdenek leválni a szálai. Közben belekeverek egy kis cukrot is. Ebből a befőttből veszek ki 70 gr-nyit, amibe beleöntöm a gránátalmalét, és turmixolom. Visszateszem főni, beleszórok két csipet agaragart. Néhány percnyi forralás után elzárom a tüzet, és kevergetve hűtöm ki a tölteléket. Amikor szobahőmérsékletű, de még nem zselésedik, megtöltöm vele a csokiburkok egy részét. Egy másik adag burokba pedig hibiszkuszos krémet teszek, és mehet a forma a hűtőbe. Egy óra múlva kiveszem, és lezárom a bonbonokat.

Persephoné started a hunger strike. Even though Hades offered her the most tasty delicacies of the Underworld, she was not willing to eat; she only repeated over and over that she wanted to go home to her mother, Démétér. Hades started to give up the fight with the stubborn girl - why would she want to go up where there's too much light and color -, and Persephoné was withering away from hunger - her beautiful hair faded, her cheeks were hollow, her skin lost its healthy blush. But then Hades thought of a solution. He offered crimson seeds to her on a silver plate and Persephoné, after a moment of hesitation, finally took and ate it. She smiled, ate another one and then another one... Radiant and majestic Démétér appeared at the gate of the Underworld and demanded Hades to release her daughter.
- She ate my food - shrugged the God of the Underworld. - According to the rules, she cannot leave my realm anymore.
Démétér's eyes flashed with anger; the sounds of the dispute of the two gods filled the halls and caves of the Underworld.
- Enough! - interrupted Zeus - he came from the Olympus in a somewhat disheveled but magnificent robe. - The rule is indeed as Hades said so. But since Persephoné ate only a part of the pomegranate seeds, it cannot be applied fully in her case. She will spend half of the year in the Underworld, and in the other half, she will be with her mother, above ground. You cannot cause such famine anymore like now, when due to Démétér's mourning, nothing was growing.
And thus it was decided: Persephoné spent every spring with her mother, then plants blossomed and crops, vegetables, fruits were growing. In autumn, she returned to her husband in the Underworld. This is how the pomegranate played a role in the origin of the seasons.

Of course, thanks to its peculiar color and seeds, this fruit gained importance in other cultures too: for the Jews wandering in the desert, the scouts sent out by Moses brought pomegranate as a proof of the fertility of the Promised Land, while Solomon is said to have designed his crown based on the pomegranate's crown. According to legend, the forbidden fruit of the Eden was also a pomegranate.
In Armenia, brides are given pomegranate, which they have to throw against a wall: the scattering seeds ensured future children. In China, too, it was a fertility symbol, while in Islamic tradition, consuming pomegranate cleansed people of jealousy, hatred and envy.
Finally, in Iran, the pomegranate is connected to Prince Esfandiyar. The prince supported Zarathustra in spreading the religion and in exchange he was given a chain and armor made in Heaven. The chain had the power to bind even demons, while the armor made the prince an invincible warrior. Esfandiyar ate pomegranate before battles, from which he gained strength and thus became one of the greatest heroes of Persian legends.

A couple of days ago we bought a pomegranate; from its juice I made a big portion of chocolate. I prepared various fillings because I didn't want to forget any of my ideas.

Ingredients:
pomegranate-hibiscus:
40 ml pomegranate juice
two small spoons of dried hibiscus flower
70 gr white chocolate
one small spoon of butter
pomegranate-rhubarb:
200 gr rhubarb
40 ml pomegranate juice
100 ml water
four small spoons of sugar
spices: ginger, cardamom, allspice, anise, nutmeg, cinnamon, pepper
agar
200 gr white chocolate
gold and pink food paint

Recipe:
First, I prepare the bonbon shells: I sprinkle the cavities of the mold with gold luster, then when the flecks get dry, I paint all the cavities with pink. I temper 200 gr of white chocolate and I pour it in the mold, then get rid of the excess.
Then come the fillings. First, I pour the dried hibiscus in 40 ml pomegranate juice and I boil it. I sieve the juice and mix it with melted white chocolate and butter. I put it aside.
I clean the rhubarb and cut it into pieces. I warm up 100 ml water and add the spices, just like when preparing mulled wine. I also add the rhubarb and simmer it until it gets soft and starts to break down. In the meantime I combine it with a bit of sugar. I take 70 gr from this compote, in which I pour the pomegranate juice and blend it. I put it back on the stove and add two pinches of agar. After boiling it for a couple of minutes, I turn off the stove and cool the filling while stirring it. When it cools down to room temperature but does not start to jellify, I fill a part of the shells with it. I fill the other portion of the shells with the hibiscus cream and I put the mold in the fridge. An hour later I take it out and seal the bonbons.

eper-rebarbara // strawberry-rhubarb

Réges-régen Ahura Mazda megteremtette a világot. Az általa teremtett első állat a fehér bika volt, amely fénylett, akár a hold. Az első ember, Gayomart pedig oly tökéletes volt, hogy napként világított. Ám az álnok Ahriman nem tűrhette ezt, bemocskolta a teremtett világot és megölte a bikát is meg az embert is. Ahura Mazda azonban elűzte Ahrimant és démonjait a földről. A haldokló bikából új növények és állatfajok jöttek létre, Gayomart földre hulló magjából pedig negyven év múlva rebarbaranövény nőtt ki. Egyetlen szára és tizenöt levele két alak formáját öltötte: ők lettek Mashya és Mashyanag, az emberiség ősszülei. A két ember között egy lélek is kinőtt, és a három alak kilenc hónapig maradt a rebarbara formájában. Amikor végül Mashya és Mashyanag emberi alakot öltött, a lélek beléjük szállt. Ekkor Ahura Mazda így szólt hozzájuk: "Az ember magva vagytok, a világot benépesítő emberek szülei vagytok, fennkölt, szilárd értelmet kaptatok, így hát gondoljatok nemes gondolatokat, mondjatok szép szavakat, tegyetek jó tetteket, és ne imádjátok a démonokat."

Így írja le a világ teremtését az Aveszta, a zoroasztrianizmus szent könyve. Egyben megmagyarázza, hogy az androgün Gayomartból hogyan keletkezett két egyenrangú fél: férfi és nő, akik egy lelken osztoztak.

Továbbá leírja a rebarbara keletkezését is - amelynek eszerint kulcsszerepe volt az emberiség létrejöttében :) A rebarbarát már 5000 éve is használták a kínai gyógyászatban hashajtóként. A középkorban azután Európában is felfedezték, és az értékes szárított rebarbarát - amely bizonyos esetekben drágább volt még a fahéjnál és a sáfránynál is - a Selyemúton át importálták Ázsiából. A rebarbara sokáig luxuscikk maradt, a 17. századi Angliában például kétszer-háromszor annyiba került, mint az ópium. 

Végül amikor meghonosították Európában, közkedvelt édesség-alapanyaggá vált. A rebarbara neve egyébként görög, illetve latin nyelvből ered: a görög "rheon" szó a perzsa "rewend" átvétele. A szintén görög "rha" pedig a Volga nevére utal, mivel annak mentén termesztették  a rebarbarát. A középkori latinban ezekből aztán "rheum barbarum" (idegen rheum) lett.

Ilyen gazdag, hosszú történelemmel rendelkező növénynek, azt hiszem, méltó ha csokitöltelékként kerül felhasználásra. :D nálam ez történt - a klasszikus eper-rebarbara kombinációt alkalmaztam mindenféle más ízesítés nélkül.

Hozzávalók:

100 gr eper

100 gr rebarbara

két kiskanál cukor

200 gr tejcsoki

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Mintha lekvárt készítenék, az epret és a rebarbarát feldarabolom, és minimális vízzel, valamint kis cukorral felteszem őket főni. Amikor kellően pépes állagot kapok, leveszem a tűzről, és szűrőn átpasszírozom az egészet. 

Olvasztott kakaóvajjal kevert barackszín lüszterporral összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megvárom, amíg megszilárdul. Közben az eper-rebarbara lekvárból nyert kb. 150 ml folyadékot ismét felteszem forrni az agaragarral (a megmaradt gyümölcsöt pedig jóízűen bekanalazom). Elzárom a tüzet, a lét kevergetve hűtöm. Amikor szobahőmérsékletű, és bőrösödni kezd, betöltöm a csokiburkokba, majd 10 percre a hűtőbe teszem. Miután a töltelék zselésedett, kiveszem a formát. Temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.

Long long time ago Ahura Mazda created the world. The first animal he created was a white ox, which glowed like the moon. And the first man, Gayomart, was so perfect, that he shone like the sun. However, the treacherous Ahriman did not stand this, he defiled the creation and killed both the ox and the man. However, Ahura Mazda chased away Ahriman and his demons. From the dying ox, new plants and animal species emerged; whereas from Gayomart's seed, which fell on the ground, a rhubarb grew out forty years later. Its single stem and fifteen leaves took the shape of two figures: they were Mashya and Mashyanag, the ancestors of all human beings. Between the two humans, a spirit also rose up and for nine months, they maintained the shape of the rhubarb. Finally when Mashya and Mashyanag assumed human form, the spirit entered them. Then Ahura Mazda told them: "You are the seed of man, you are the parents of the world, you have been given the most exalted sound reason, think good thoughts, speak good words, do good deeds and do not worship the demons."

This is how the creation of the world is described in the Avesta, the holy book of Zoroastrianism. At the same time, it explains how two equal peers: man and woman arose from the androgynous Gayomart, who shared the same spirit.
Moreover, it also describes how the rhubarb was created - which had a key role in the origins of mankind :) Rhubarb has been used a laxative in Chinese medicine even 5000 years ago. In the Middle Ages then, it was also discovered in Europe and the precious dried - which was sometimes more expensive than cinnamon or saffron - was imported through the Silk Road. The rhubarb remained a luxury good for a long time; for instance in 17th century England it was double or triple the price of opium. 
Finally, when its cultivation started in Europe, it became a popular component of sweets. The name of the rhubarb comes from Greek and Latin: the Greek word "Rheon" derives from the Persian "rewend". The Greek "rha" refers to the name of the Volga River, where rhubarb was cultivated. In medieval Latin, these words became "rheum barbarum" (foreign rhubarb).
It is only fitting for a plant with such rich and long history to be used as chocolate filling :D And that's what I did - I applied the classic strawberry-rhubarb combination, without any other flavouring.

Ingredients:

100 gr strawberry

100 gr rhubarb

two small spoons of sugar

200 gr milk chocolate

agar

lustre dust

Recipe:

I chop up the strawberry and the rhubarb and start to cook them with a minimal amount of water and a little bit of sugar. When the consistency becomes pulpy, I turn the stove off and I sieve the jam.
I sprinkle the cavities of the mould with the mixture of melted cocoa butter and peach lustre dust. I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I wait until they become solid. In the meanwhile take the ca. 150 ml strawberry-rhubarb liquid and I boil it with the agar (and I eat up the leftover fruits). I turn off the stove and keep stirring the liquid while it cools. When it cools to room temperature and starts to set, I fill the shells and put the mould in the fridge for 10 minutes. After the filling jellifies, I take the mould out, I temper the leftover milk chocolate and seal the bonbons.

rebarbarakrém // rhubarb cream

Egyszerűen imádom a nyarat, akármelyik arcát mutatja: lehet a dacos, napeltakarós-csakazértisfelhős, ami azért mégsem tudja annyira lehűteni a levegőt, vagy a briliánsan csillogó, napos, szívet melengető, ilyenkor (is) ott van a háttérben az időtlenségnek az a megfoghatatlan érzése, mint Kosztolányi versében. Fordul az év kereke, változunk és telnek a napok, és minden nap egy üres lap, amit telerajzolhatunk olyan szép és kedves dolgokkal, amik örömet okoznak.

Tegnap elkészült az idei rebarbaralikőröm, és gondoltam, a megmaradt rebarbarából készítek valami nyári finomságot. A rebarbarában az a jó, hogy könnyen és gyorsan elkészíthető, és az íze szinte minden más gyümölcshöz passzol. Valójában ez persze csokitöltelék is lehetett volna, de mivel kb 30 deka rebarbarám volt, inkább egy gyors desszertet dobtam össze belőle :) Jól behűtve az igazi, kellemesen savanykás-édes ízvilágú. 

Hozzávalók:

300 gr rebarbara

100 gr eper

100 gr fehércsoki

cukor

fahéj

Elkészítés:

A feldarabolt rebarbarát egy kis vízzel felrakom főni, és amikor megpuhult, hozzáadom az epret, majd összeturmixolom. Ismét felmelegítem a keveréket, és kóstolom, ha túl savanyú lenne, adok hozzá egy kis cukrot. Szórok bele 3 csipet fahéjat, és miután felmelegedett, beledarabolom a fehércsokit. Amikor a csoki felolvadt, a keveréket tálkákba adagolom, megvárom, míg kihűl, akkor beteszem a mélyhűtőbe, és ott hagyom legalább két órát, míg teljesen át nem hűl. Tálalás előtt szórócukorral díszítem a tetejét.

I simply adore summer, it doesn't matter which face it shows, be it the sullen, covering-the-sun one, that still cannot cool down the air, or the dazzling sparkly, heart-warming one. And again, that incomprehensible feeling of timelessness is there in the background, like in Kosztolányi's poem. The wheel of the year is turning, we are changing, the days are passing and every day is a blank paper, which we can fill with beautiful and nice things that make us happy.

Yesterday I finished my rhubarb liqueur and I thought I'd prepare some summer dessert of the leftover rhubarb. Rhubarb is such a good vegetable because it is easy to prepare and its flavour fits with almost any fruit. It could also have been chocolate filling but since I had 300 grams of rhubarb, I rather created a cream dessert :) It is good when it's properly chilled, it has a pleasant sour-sweet flavour.

Ingredients:

300 gr rhubarb

100 gr strawberry

100 gr white chocolate

sugar

cinnamon

Recipe:

I boil the rhubarb with a bit of water and when it gets soft, I add the strawberries and I blend it. I warm up the mixture and if it's too sour, I add a some sugar and three pinches of cinnamon. After it gets warm, the white chocolate can go into it. When the chocolate melts, I pour the cream into small pots, I wait until it cools down, then I put it in the freezer and I leave it there for at least two hours. Before serving it, I put colourful candy sprinkle on the top.

rebarbara likőr // rhubarb liqueur

Hát eljött az október is - és bár még mindig szép, napsütéses az idő, az ősz jelei egyre inkább megmutatkoznak. Szerencsém volt a Balcsin tölteni egy napot hét közben; a Balcsi az én titkos tündérkertem, ahová el lehet vonulni a világ elől, és élvezni a természetet, a csendet. Leszedtük a diót - majd lesznek receptek is, hehe - valamint, mint hardcore balatoni lány, még fürdeni is elmentem. 18 fokos volt a víz - már nem az a nyári meleg, de azért még nem vérfagylaló :D utána pedig a napon pikk-pakk megszáradtam. Milyen jó is egy kis utónyaralás :))

A nyarat pedig a múlt héten sikerült üvegbe zárnom, méghozzá egy kis rebarbaralikőr képében. Ez a likőr szép rózsaszín színével, friss és édes-savanykás ízével igazán olyan, mintha egy darabka napsugarat kóstolna az ember. A receptet eredetileg innét vettem, de az arányokon változtattam kicsit.

Hozzávalók:

6-7 szál rebarbara

0,5 l vodka

12 dkg cukor

Elkészítés:

A rebarbarát megpucolom, és kb. 2 centis darabokra aprítom. Igyekszem minél pirosabb szálakat választani, hogy szépen megszínezzék a likőrt. Egy fazékba, vagy üvegbe teszem a rebarbarát, és leöntöm a vodkával, majd hűvös, sötét helyre teszem. 2 hétig hagyom állni (lehet persze tovább is, attól függ, mennyire élénk ízt szeretnénk, bár tapasztalatom alapján 2 hét bőven elég). 

Elkészítek egy adag cukorszirupot: a cukorhoz 2:1 arányban adok vizet és felfőzöm, míg el nem olvad a cukor. A vodkát leszűröm, és összekeverem a sziruppal, majd üvegbe töltöm. A cukorszirup mennyisége természetesen attól függ, ki mennyire erősre szeretné készíteni a likőrt.

A felhasznált rebarbarát se dobjuk el, jó lesz még édességekhez, vagy csokitöltelékhez ;)

So October is here - and even though the weather is still nice and sunny, the signs of autumn gradually appear. I was lucky enough to spend one day at lake Balaton during the week; Balaton is my secret garden where I can disappear from the world and enjoy nature and silence. We picked walnuts - there will be some recipes, haha - and as a hardcore Balaton girl I even went to swim. The water was 18 degrees, which is not as warm as in summer but not freezing either :D afterwards I sunbathed a bit. How great it is to have some "post-vacation" :)))

I managed to seal summer in a bottle last week in the form of rhubarb liqueur. This liqueur, with its beautiful pink colour and its fresh, sour-sweet taste, is really like as if one drank a snip of sunshine. The recipe is originally from here, but I altered the proportions.

Ingredients:

6-7 pieces of rhubarb

0,5 l vodka

12 dkg sugar

Recipe:

I clean the rhubarb and chop it up to 2 cm pieces. I choose pieces as red as possible as they will give colour to the liqueur. I place the rhubarb in a jar or a pot and I pour the vodka on it, then I put it in a cool, dark place. I leave it there for 2 weeks (you can leave it for more time depending on how vivid taste you want, but according to my experiences 2 weeks are enough).

I prepare the sugar syrup: I add water to the sugar in 2:1 ratio and I boil it until the sugar melts. I sieve the vodka and I mix it with the syrup, then I pour it in a bottle. Naturally, the quantity of sugar syrup depends on how strong one wants the liqueur to be.

Do not throw away the rhubarb, you might want to use it for sweets of chocolate fillings ;)