Nyár eleji családfa-kutatásom végeredménye egy családi kiruccanás lett augusztus végén: két olyan városba látogattunk el, ahonnét a felmenőim származnak. Elsőként Szlovéniában töltöttünk két napot, ahol a főhadiszállást Mariborban rendeztük be a nővéremnél :) Megmásztuk a Pohorje-hegyet, és kétszer lesiklottunk a nyári-bob pályán, ami egészen addig vicces, amíg a miniatűr méretű, centrifugaként rázkódó bob fejest nem ugrik az emberrel a susnyásba, hogy 3-4 métert zuhanjon a sínen, azután ismét felkapaszkodjon :D
 |
| Maribor a Pohorjéről // Maribor as seen from Pohorje |
Apai nagyapám nagymamája egy Gorenja Vas nevű apró hegyi faluban született, Skofja Lokától nem messze. Na most biztos az lesz a reakció, hogy antiszociális vagyok, de azért szeretek egyedül utazni, mert annak megvannak a maga kis rituáléi, amiket sok emberrel körbevéve nem mindig lehet véghezvinni. Egy-egy tájon vagy városon nem lehet csak úgy átrohanni, azt az embernek magába kell szívnia, át kell éreznie a hely szellemét, össze kell barátkoznia vele. Kiváltképp, ha valamilyen módon (tegyük fel az üknagyanyja és az ő szülei révén) még kapcsolódik is hozzá. Szóval nálam nem játszik a "hajtsunk-át-rajta-autóval, együnk-egyet-a-parkolóban"-módszer. El kellett menni a temetőbe (sajnos már nem voltak régi sírok), körbe kellett járni a templomot (zárva volt), és míg a többieknél a parkolós evés volt terítéken, én felmásztam a falucska dombjára, hogy lássam azt a tájat, amit az üknagyanyám valószínűleg láthatott - talán kicsivel kevesebb házzal. Ez az:
 |
| Gorenja Vas |
És ha már úgyis ott voltunk a közelben, átruccantunk Bledbe is, amely egykor majd a birodalmam része lesz, vagyis AZ lesz a birodalmam, mert minden benne van, ami egy birodalomhoz kell: hegyek, erdő, tó, sziget és vár :DDD
 |
| Bled |
A csúcson kell mindent abbahagyni, ennek szellemében másnap átfuvaroztunk Horvátországba, ahol egy Rijeka/Fiume nevű városban 1889-ben megszületett az olasz dédnagyanyám (mivel akkoriban Fiume volt a város neve, a továbbiakban én is így fogom hívni). A város meglehetősen összetett múltra tekint vissza, amit szépen tükröz az architektúra: a mediterrán házikók mellett a monarchia idejében épült, klasszicista paloták és szocialista, 20 emeletes monstrumok emelkednek - ez talán sokaknak nem tetszik, én viszont épp emiatt a mozaik-szerűsége, a "katyvasz" miatt szerettem bele első látásra. Számomra gyönyörű, hogy annak a színes történelemnek minden vonása megmaradt a város arculatán a római kaputól kezdve az ultramodern házakig. Talán mert magam is ex-szocialista országból származom, nekem az otromba emeletes házak a városkép szerves részeinek tűnnek, nem lerombolandó valaminek. De beszéljen helyettem ez a kép:
 |
| Fiume |
Első utunk abba az utcába vezetett, ahol a dédnagyanyám családja élt, és amint megláttam a következő kis kastélyt, egyből tudtam, hogy csak ott lakhattak (pláne, amikor felfedeztem rajta a 13-as számot..:D)
 |
| Belveder 13. |
Fiume csodás város, a Kvarner-öböl ívének szinte a közepén fekszik, az egész öblöt belátni innét, beleértve Krk és Cres szigetét. Mediterrán éghajlatú, ugyanakkor a tengerpartot leszámítva dombos-sziklás táj, kiemelkedik belőle a Trsat-vár (ahová természetesen szintén felmentünk). Hatalmas piaca van, sok-sok frissen fogott hallal és tengeri herkentyűvel, a makrélának nem is tudtunk ellenállni. És persze rengeteg szűk, kóborlásra csábító kis utcája is van, virágokkal és lépcsősorokkal megrakva.
Elmentünk itt is a temetőbe, és szinte biztos, hogy a családnak még megvan a sírja, viszont ez a temető túlságosan nagy volt ahhoz, hogy az ember végignézze... De legalább van miért visszatérni ;)
A túrától megihletődve azután itthon kreáltam egy adag csokit. Ezúttal nosztalgikus ízt akartam teremteni, és mivel a nagymamámék szombati látogatásaikon rendszeresen hoztak nekünk banánt, így erre tettem le a voksomat. Mellé karamellát párosítottam, szintén a (számomra) nosztalgikus ízvilága miatt, meg azért is mert nagyon szeretem :P A csoki formája pedig... hát mi más lenne?
Hozzávalók:
150 gr tejcsoki
20 gr fehércsoki
A banános töltelékhez:
egy banán
citromlé
15 gr fehércsoki
egy lapzselatin
20 gr tejszín
A karamellhez:
150 gr cukor
100 gr tejszín
30 gr méz/agavé szirup
40 gr vaj
Elkészítés:
Először temperálok 20 gr fehércsokit, és márványozom vele a bonbonforma mélyedéseit. Ezután temperálom a tejcsokit is, és kiöntöm a formát. A hűtőbe teszem, míg a burkok megszilárdulnak.
Elkészítem a karamellszószt: ehhez Ötvös Zsuzsa receptjét használtam, ami meglehetősen egyszerű: a tejszínt felmelegítem, közben egy másik lábasban megolvasztom a cukrot, és amikor eléri a megfelelő színt, hozzáadom előbb az agavé szirupot (én ezzel dolgoztam méz helyett), a még meleg tejszínt, végül a vajat. Direkt nagyobb adagot készítettem belőle, hogy még máshoz is tudjam majd használni. Miután kész, félrerakom a karamellt, míg kihűl.
A banánhabhoz előre hideg vízbe áztatok egy lapzselatint. Botmixerrel pürésítek egy banánt, hozzákeverek néhány csepp citromlét és 10-15 gr tejszínt (tényleg csak egy egész kicsi kell!). Egy kis lábosban vízgőz felett felolvasztok 15 gr fehércsokit, hozzáöntök 10 gr tejszínt. A lapzselatinról lerázom a vizet, és elkeverem a meleg csokiban. Míg kihűl, felverem a tejszínes banánpürét - persze nem lesz olyan habos, mint a tejszínhab, de ez nem is szükséges. Végül hozzáöntöm a zselatinos csokit, összekeverem, és berakom a hűtőbe. 1-2 óra múlva kellemesen szilárd banánhabbá válik.
A bonbonburkokat kirázom a formából, és egy tálra teszem. A kagylók egyik oldalát karamellel, a másikat banánhabbal töltöm meg. Egy lábost néhány másodpercre felteszek a tűzre, hogy az alja megmelegedjen. A csokik egyik felét az aljához érintem, hogy megolvadjon a peremük, majd rögvest a másik oldalhoz illesztem őket. És kész is a tenger gyümölcsei bonbon :)
My family tree research at the beginning of summer ended up in a family trip at the end of August: we visited two towns from where my ancestors came (see more photos above!). First we spent two days in Slovenia, where our headquarters was in Maribor, at my sister's :) We climbed the Pohorje mountain and slid down twice with the summer sledge, which is quite funny until the miniature, jiggling sledge flings itself into the weeds in order to fall 3-4 metres on the trail, then clamber up again :D
My paternal grandfather's grandmother was born in a tiny mountain village called Gorenja Vas, close to Skofja Loka. Now your reaction might be that I'm antisocial but I like to travel alone because it has its own rituals which are hard to observe when surrounded by a multitude of people. One cannot just rush through a town, one has to breathe in and feel the spirit of the place and has to become its friend. Especially if one is connected to this place (for instance through her great-great-grandma and her parents). So for me the "let's-ride-through-it-in-car", "let's-eat-in-the-parking-lot"-method is not working. We went to the cemetery (unfortunately no old graves were found), went around the church (it was closed), and while the others were eating in the parking lot, I climbed the hill of the village in order to see the landscape that my great-great-grandma had seen - probably with fewer houses.
And since we were quite close, we also travelled to Bled, which is going to be a part of my realm once, or better, it IS going to be my realm as it has everything a realm needs: mountains, forests, lake, island and fortress :DDD
You have to stop things at the top, and so the next day we transported ourselves to Croatia, where in 1889 my Italian great-grandma was born in a city called Rijeka/Fiume (since at that time it was called Fiume, I am going to call it like that too). The city looks back to a quite complex past, which is nicely reflected by the architecture: besides mediterranean cottages, palaces built in classicist style during the time of the Monarchy and socialist, 20-storey monsters can also be found - probably not everyone likes the latter, but I fell in love with the city exactly because of its mosaic-like nature, because of the "chaos". To me it is wonderful how every period of its colourful history left its mark on the city, from the Roman arch to the modern houses. Probably because I myself come from an ex-socialist country, for me the gross, multi-storey buildings are organic parts of the cityscape and not something to be torn down. But you should see it for yourself (photo no. 4 above).
We visited the street where my great-grandma's family had lived, and as soon as I glimpsed this small castle (photo no. 5 above) I immediately knew that they must have lived there (especially when I discovered that it's a number 13... :D)
Fiume is an amazing city, it is almost in the middle of Kvarner bay's curve, from where the entire bay can be seen, including Krk and Cres islands. It has mediterranean climate; apart from the seaside it lies on a hilly-rocky terrain and the Trsat castle rises above it (which we visited too). It has a huge market with loads of freshly caught fish and sea creatures; we couldn't resist mackerels. And of course it has many narrow streets full of flowers and stairs, tempting you to wander around.
We also went to the cemetery and it is almost certain that our family still has a grave there, however, the cemetery was way too huge to search for that... But at least there is something to come back for ;)
Being inspired by the trip I made some chocolates at home. This time I wanted to create a nostalgic flavour, and since my grandparents always brought us banana when they visited us on Saturdays, I chose this flavour. I paired it with caramel, which is again a nostalgic sweet (at least for me), and also because I like it :P And the shape of the chocolate... what else could it be?
Ingredients:
150 gr milk chocolate
20 gr white chocolate
Banana filling:
one banana
lemon juice
15 gr white chocolate
one gelatin sheet
20 gr cream
Caramel:
150 gr sugar
100 gr cream
30 gr honey/agave syrup
40 gr butter
Recipe:
First I temper 20 gr white chocolate and I marble the cavities of the mould. Then I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I put them in the fridge until they get solid.
I make the caramel cream: I used the recipe of Zsuzsa Ötvös for this, which is quite simple: I warm up the cream, in the meanwhile I melt the sugar in another pot. When it gets the right colour (a deep amber), first I add the agave syrup (I used this instead of honey), the warm cream, then finally the butter. I made a bigger amount of caramel so I could use it for other sweets too. When it is ready, I put it aside.
For the banana foam I soak the gelatin sheet in cold water for 10 minutes. I blend a banana and I add some drops of lemon juice and 10-15 gr cream (you'll need only a tiny bit!). I melt 15 gr white chocolate in bain marie, then I pour 10 gr cream in it. I wring the gelatin sheet to remove excess water, and I add it to the warm chocolate and stir it until it dissolves. While this mixture is getting cool, I whip the banana puree - it is not going to be as foamy as whipped cream, but you won't even need that. Finally I mix it with the chocolate-gelatin, I stir them and I put the pot in the fridge. In 1-2 hours it will become a nice, quite solid banana foam.
I shake the bonbon shells out of the mould and I put them on a plate. I fill one half with caramel, the other with banana foam. I put a pot on the heater for some seconds so the bottom becomes warm. I melt the fringe of one half of the bonbons on it, then I immediately fit them together with the other half - that's how I get "3D bonbons". And the frutti di mare chocolates are ready! :)
