Ez egy igazi internacionális bonbon lett. Anno Salzburgban fedeztük fel a Vom Fass üzletláncot, ahol rengeteg különleges balzsamecetet, olajat és likőrt lehetett kapni (azóta kiderült, hogy Magyarországon is van üzletük! Ajánlom mindenkinek aki efféle specialitásokra vágyik). Most ősszel, amikor a párom Németországban járt, hozott nekem két kis üvegcsét: az egyikben málna-balzsamecet, a másikban pedig kakaó-balzsamecet van. Nos, ebből az egyiket, a málnásat használtam az alábbi bonbonhoz, de már alig várom, hogy a kakaósat is kipróbáljam! A végeredményt pedig szlovák és cseh barátaim kapták meg Prágában (állítólag nagyon jó lett) - így tehát az egyik hozzávaló több mint 1200 km-t utazott, mire célba ért :)))
Hozzávalók: 200 ml tejszín 200 gr cukor 50 gr vaj 50 gr méz 20 ml málna-balzsamecet 200 gr tejcsoki ételfesték
Elkészítés: A cukrot addig melegítem, míg borostyánszínű karamellt nem kapok. Ekkor házzadom a vajat és a mézet, majd kis adagokban a tejszínt (vigyázat, forró!). A kész karamellkrémet lehúzom a tűzről, és belekeverek egy kis adag málnás balzsamecetet. Nagyon markáns íze van, ezért óvatosan kell adagolni, de azért túl keveset sem szabad beletenni, különben a csokiréteg mellett nem fog érvényesülni az íze. Kétféle rózsaszín ételfestékkel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a karamellkrémmel, és hűtőbe teszem a formát néhány órára. Amikor a karamell megbőrösödik, temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.
This is a real international bonbon! Anno in Salzburg, we discovered the Vom Fass chain where you can buy a great variety of special balsamic vinegars, oils and liqueurs. This autumn, when my boyfriend traveled to Germany, he brought me two small vials: one contains raspberry-balsamic vinegar, the other one cocoa-balsamic vinegar. I used the raspberry one for this bonbon but I cannot wait to try the one with cocoa! And the final product was given to my Slovak and Czech friends in Prague (allegedly it was very good!) - therefore one of the ingredients travelled more than 1200 km until it reached its destination :)))
Ingredients: 200 ml cream 200 gr sugar 50 gr butter 50 gr honey 20 ml raspberry-balsamic vinegar 200 gr milk chocolate food paint
Recipe: I warm the sugar until I get an amber-colored caramel. Then I add the butter and the honey, and in small portions, the cream (careful, it's hot!). I turn off the heat and I add some of the raspberry balsamic vinegar. It has a very peculiar taste so take it easy, but be careful to put enough in it, otherwise the chocolate shell suppresses the flavor. I sprinkle to types of pink food paint into the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and prepare the shells. I fill them with the caramel cream and place the mold in the fridge for some hours. When the caramel sets, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.
Most kezdem érezni a tél végével járó vitaminhiányt, úgyhogy egyfolytában narancsot eszek. A sugallat az alábbi csokihoz szintén ebből jött: a túróhoz amúgy is illenek a savanykás ízek, miért ne lehetne naranccsal kombinálni? Ráadásul a görög narancsos balzsamecetet is bevetettem :D Kellemes desszert az eredmény, sőt, a túrókrém szerintem csoki nélkül is működik - reggelire egy tányérkával mindenképp ajánlott :)
Hozzávalók:
50 gr túró
2 kiskanál tejföl
30 ml narancslé
50 gr fehércsoki
vanília, fahéj
15 ml narancsos balzsamecet
200 gr tejcsoki
Elkészítés:
A túrót, a tejfölt, a frissen facsart narancslét egy tálba teszem. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit, azt is hozzáadom. Összekeverem az egészet, és ízlés szerint fűszerezem, majd belecsorgatom a balzsamecetet is.
Temperálom a tejcsokit, kiöntöm a formát. A megszilárdult bonbonhéjakat megtöltöm a túrós krémmel, majd a hűtőbe teszem a formát. Néhány órával később kiveszem, a maradék tejcsokit temperálom, és lezárom a bonbonokat.
I started to feel the lack of vitamin, which usually comes with the end of winter, so I eat oranges all the time. The inspiration for this chocolate also came from this: quark goes well with sour flavours, so why not combine it with orange? I also used my Greek orange balsamic vinegar :D The result is a pleasant dessert, moreover, I think the quark cream works also without the chocolate - I can definitely recommend it for breakfast :)
Ingredients:
50 gr quark
2 small spoons of sour cream
30 ml orange juice
50 gr white chocolate
vanilla, cinnamon
15 ml orange balsamic vinegar
200 gr milk chocolate
Recipe:
I put the quark, the freshly pressed orange juice and the sour cream in a bowl. I melt the white chocolate above boiling water and I add it too. I mix all of them and season it with vanilla and cinnamon. Finally I add the balsamic vinegar.
I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them with the quark cream and I put the mould in the fridge. Some hours later I take it out, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.
Ez a bonbon világutazó lett :D Sokan kóstolták, és mindenkinek ízlett (vagy legalábbis úgy tettek, mintha...:D). Ebből a csokiból vittem Glennek és csapatának a 30-i prágai koncertjükre :) így aztán két országot megjárt (vagy még többet is, ha valamelyikük kibírta, és nem ette föl egy nap alatt XD).
Szóval ezt a postot most nekik ajánlom :)
***
This bonbon became a world traveller :D Many have tried it and all of them liked it (or at least they pretended so...:D). I brought some of this chocolate to Glenn and his team for their show in Prague on the 30 October :) therefore it's been to two countries (or even more, provided that one of them didn't eat it up in one day XD). So this post is dedicated to them :)
Mint már mindenki tudja, Glenn Hughes a kedvenc énekesem Freddie mellett. Ezúttal Deep Purple dalokkal turnézik, amit persze nem hagyhattam ki. Így hát eltöltöttem két napot egyik kedvenc városomban és jóbarátokkal találkoztam, a kirándulásra pedig a koncert tette fel a koronát. Alant a setlist, amit valamilyen módon ismét sikerült megszereznem XD Mint látható, klasszikus Purple nóták szerepelnek rajta, természetesen az elmaradhatatlan szólókkal együtt. Nem írok most magáról a zenéről, mert számomra mindig felülmúlhatatlan élmény Glennt hallgatni, de tudom, hogy ízlések és pofonok különbözőek. Inkább csak annyit a koncertről, hogy nekem egy egész kicsit mintha privát elődás lett volna, miután minden zenész, aki a színpadra lépett (a dobos, Ash kivételével, akit még nem ismertem), amint meglátott, odaintett, vagy mosolygott :)
***
As everyone knows, Glenn Hughes is my favourite singer together with Freddie. This time he's touring with Deep Purple songs, which of course I couldn't miss. So I spent two days in one of my favourite cities and I met friends; then the concert put the crown on the trip. Below is the setlist, which I managed to get somehow XD As you may see, it contains classic Purple songs, naturally with the solos. I won't write about the music, because for me listening to Glenn is always an out-of-the-world experience, but I know, to each his own. Rather I'll say that to me it was a tiny bit like a private performance, as every musician who entered the stage greeted me with a wave or a smile (except for Ash, the drummer, as I didn't know him) :)
Számomra Glenn koncertjeihez hozzátartozik, hogy a király zene után beszélgetek is velük. Tudom, hogy ez rémesen fellengzősen hangzik, de hát a zenészek is emberek, és ha egyszer jóban vagy velük, akkor olyan, mintha jóbarátokkal találkoznál, akiket nem láttál egy éve, és most van mit bepótolni... Elsőként Soren, a gitáros jött elő a backstage-ből. Kedvesen és türelmesen aláírogatott és fényképezkedett, majd eltűnt. Ilyenkor jön a várakozás, és reménykedés, hogy ezt nem az utcán kell eltölteni, azért mégiscsak október vége volt :D Na akkor írtam Jaynek, a billentyűsnek FB-on, de mire elolvastam volna a válaszát, felbukkant Carl, Glenn menedzsere, aki a biztonságiak szúrós tekintete láttán egyből ellátott az All access backstage pass-szal :D mire visszatértünk a backstage-be, már csak Glenn maradt ott, aki egyből beinvitált, de beszélgetni nem nagyon maradt idő, mert már ő is a hotel felé vette az irányzékot. A következő lépés, hogy Glenn gurulós bőröndjét viszem a klub előtt várakozó autóhoz. Aminek az ajtaját persze becsapták az orrom előtt, de Carl volt olyan jófej, hogy talán Papi cuccát (meg engem) mégsem kéne ott hagyni XD és szólt a biztonságinak, hogy ugyan nyissa már ki az ajtót... Aztán elfuvaroztak minket a Vencel térre, a hotelhez.
***
To me a part of Glenn's concerts is talking to them after a great gig. I know this sounds like horrible bragging, but musicians are humans too and if you're on good terms with them, then it's like meeting good friends, whom you haven't seen for ages and there's a lot to talk about... First Soren, the guitarist came from the backstage. Nicely and patiently he signed and took photos with people, then he disappeared. Then comes the waiting and hoping that you won't have to wait in the street, after all it was the end of October :D So then I wrote to Jay, the keyboardist on FB, but by the time I would've read his answer, Carl, Glenn's manager popped up. Seeing the stare of the security guards, he quickly equipped me with an All access backstage pass :D When we returned in the backstage, only Glenn was there, who invited me in but we didn't have much time to talk, as he was about to leave for the hotel. The next thing is that I'm carrying Glenn's little suitcase to the car waiting in front of the club. The door of the car was, obviously, closed in front of me, but Carl was nice enough to tell the security guy that Papa's stuff (and I) shouldn't be left behind XD so he opened the door... And then we were taken to Wenceslas square, to the hotel.
A hotel előtt várakozott Jay, Soren és Ash, na meg a csapat többi tagja. Hát mondjuk úgy, hogy a hotel nem épp az volt, amilyet az ember maga elé vizionál, amikor egy kiadós, egészséges alvásról álmodozik XD Inkább mondanám hostelnek, aminek az ár/érték aránya valahol annak a vödörnek az alján mozgott, amit a csőrepedés miatt a plafonból csepegő víz alá raktak. Glenn meg is hátrált egyből :D Visszapattantak a kocsiba Carllal, és valami jobb reményében a nyakukba vették a várost. Én a többiekkel tartottam, megvártam, míg bejelentkeznek (a helyi promóter a biztonság kedvéért kettő perc után futva menekült a recepciós hölgy láttán) - persze ez sem ment zökkenőmentesen: valamiért a recepciós hölgy megakadt Ashnél, és nem tudtak zöldágra vergődni egymással, aminek az lett a következménye, hogy Ash bepakolta a holmiját Jay szobájába, aztán elindultunk keresni valami helyet, ahol leülhetünk inni egy sört. Ezt az Óváros téren találtuk meg egy ír kocsma képében, ahol bömbölt a retro :D Ennek ellenére elég jót beszélgettem Jay-jel, akinél aranyosabb embert nem hordott a hátán a föld - valamint (ugye a tehetség nem jár egyedül) érzéke van a csokigyártáshoz, csak ezt szerintem még nem vallotta be magának XD Eddig kétszer beszéltünk csokikról, és mindkétszer igencsak kreatív ötletekkel állt elő (az előző eredményét lásd itt). Feltett szándékom, hogy valamilyen módon bevonjam a csokikészítésbe, csak még nem találtam ki, hogy tálaljam ezt neki :D Ash hiperaktív volt egész este. Annyira mérges volt a hotel miatt, fogadkozott, hogy vissza se megy :D Időközben pedig kiderült, hogy valójában ő nem is brit, hanem ír vándorló közösséghez tartozik - amire egyből lecsaptam, mivel odavagyok Írországért, és az ír vándorok különleges életmódjáról is olvastam már. Ash mesélt a családi történeteikből, és megígérte, hogy ha feléjük járok, akkor megnézhetem a karavánját :) hát ezt biztos, hogy nem fogom kihagyni! Összességében nagyszerű este volt, és hálás vagyok Glennek, Carlnak, Jaynek, Ashnek és mindegyiküknek, hogy családtagként kezelnek, és velük tölthettem ezt a kis időt.
***
In front of the hotel Jay, Soren and Ash were waiting together with the crew. Let's say the hotel wasn't exactly what you envision when dreaming about a good and healthy sleep XD I'd rather say it was a hostel, whose value was somewhere at the bottom of the bucket they put out in the corridor, under the leaking roof. Glenn immediately fled :D They got in the car with Carl and left in order to look for something better. I went with the others and waited for them to check in (just to be sure, the local promoter also escaped at the sight of the receptionist lady) - of course there were other obstacles too: for some reason the receptionist got stuck with Ash and he didn't manage to finalise the check-in, whose result was that he put his stuff in Jay's room, then we went out to find someplace where we could sit and drink a beer.
We found this Irish pub at the Old Town square, where retro music was howling :D Despite that I had a nice chat with Jay, who's the sweetest, most sensitive person you'll ever meet - moreover (one's never talented in only one thing) he has a gift for chocolate making, which he hasn't realised yet XD We talked about chocolate twice and both times he came up with quite creative ideas (see the result of the previous occasion here). It is my intention to involve him in chocolate making, but I haven't found out yet how to present this idea to him :D Ash was hyper all night long. He was so angry because of the hotel that he said he wouldn't go back there :D In the meanwhile it turned out that he's actually not British but an Irish traveller - I got really interested, as I love Ireland and I've read about the unique way of life of Irish travellers too. Ash told me some stories he had heard in his family and he promised that if I go to England, I can stay in his caravan :) Wow, I won't miss that for sure! All in all it was a splendid evening and I'm grateful to Glenn, Carl, Jay, Ash and all of them that they treat me like family and that I could spend that time with them.
És akkor jöjjön a csoki. Kedvenc módszeremmel díszítettem, a töltelék pedig finom, krémes :) Hozzávalók: 150 gr étcsoki 20 gr barackpüré 10 gr Glassa gastronomica 10 gr tejszín egy kiskanál vaj 90 gr tejcsoki bronz lüszterpor, kakaóvaj Elkészítés: A kakaóvajat megolvasztom és összekeverem egy kis lüszterrel. Ecset segítségével összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Elkészítem a tölteléket: összeöntöm a barackpürét, a Glassa gastronomicát, a tejszínt, és felmelegítem. Hozzáadok egy kiskanálnyi vajat, és a tejcsokit. Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Miután a héjak belseje megszilárdult, megtöltöm őket a krémmel, és hűtőbe teszem. Végül temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.
So here comes the chocolate. I decorated it with my favourite method; the filling is yummy and creamy :) Ingredients: 150 gr dark chocolate 20 gr peach puree 10 gr Glassa gastronomica 10 gr cream one spoonful of butter 90 gr milk chocolate bronze luster dust, cocoa butter Recipe: I melt the cocoa butter and add the luster dust. With a brush I sprinkle it in the cavities of the mould I prepare the filling: I pour the peach puree, the Glassa gastronomica and the cream in a pot and I warm it up. I add a spoonful of butter and the milk chocolate. I temper the dark chocolate, and I make the shells. After they get solid, I fill them with the cream and I put the mould in the fridge. Finally I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.
"Bizony mondom néktek, ím eljő a kard s a bárd kora, a farkas-förgeteg kora. Eljő a Fehér Fagy és a Fehér Fény Kora, az Őrület és a Megvetés Ideje, Tedd Deireádh, a Végidő. A világ fagyban pusztul el, s az új nappal újjászületik. Újjászületik az Ősi Vérből, Hen Ichaerból, a magból, mit elvetettek. A magból, mely nem hajt ki, hanem lánggal lobban fel.
Ess'tuath esse! Így lészen! Olvassátok a jeleket! Hogy milyen jelek érkeznek, elmondom néktek - elébb elárasztja a földet az Aen Seidhe vére, a Tündevér..."
Mit érezhet az, akinek a születését és sorsát ilyen szavakkal jósolják meg? A 12 éves Ciri épp ebben a helyzetben van. Miután szülővárosát és nagyanyját, Cintra királynőjét elpusztítják Nilfgaard katonái, a kislány sorsa összefonódik Geraltéval, aki megmenti és magával viszi őt Kaer Morhenbe. Geralt foglalkozására nézve szörnygyilkos, vagyis abból tartja fenn magát, hogy megfelelő bérezésért cserébe ellátja az embereket rettegésben tartó különféle szörnyetegek (úgy mint vámpírok, hullaevő szellemek, és így tovább) baját. A történetnek már ez az alapfelállás is épp elég muníciót ad, azonban a kis hercegnő és a szörnygyilkoló mutáns közti barátság - ami később apa-lánya szeretetté mélyül - csak a kiindulópontja Andrzej Sapkowski méltán híres Witcher-sorozatának.
Öt könyvön keresztül kísérhetjük el Geraltot és Cirit kalandos útjukon; sorsuk egybefonódik nemcsak számtalan izgalmas, vicces, drámai karakterével, hanem a történelem szövetével is, ami itt nemcsak hátteret ad a történetnek, hanem kíméletlenül a markába szorítja szereplőinket. Megismerhetjük a királyságok uralkodóit, varázslónőket, egyszerű parasztokat, törpéket, tündéreket - és mindezt szerencsére nem a megszokott Tolkien-utánzatú kliséken keresztül.
Sapkowski érdeme, hogy a történet mindvégig realisztikus marad véres és kevésbé véres érdekellentétekkel, érzésekkel, törekvésekkel, komplex viszonyokkal. Továbbá nem kímélte magát, és bőven merített az európai mitológiakincsből - az ő tündérei sokkalta szervesebben kapcsolódnak a kelta mondavilághoz, mint Tolkienéi, szereplői életében a mitológia realitássá válik, a lények, amikkel Geraltnak időről időre szembe kell szállnia, a legkülönbözőbb "nemzetiségeket" tudhatják magukénak. Ez a sokszínűség megmutatkozik a szereplők elnevezésében is, ami néha egy kissé már zavarba ejtő. Az is mindenképp Sapkowski számlájára írható, hogy nem kiszámítható fordulatok szerint építkezik a történet: hogy csak egy példát említsek, a Ciri előtt álló két legnyilvánvalóbb lehetőség közül az egyik, hogy törékeny gyermekként kézenfekvő módon Geraltra bízza magát, és hagyja - netán elvárja -, hogy megvédje őt. Ehelyett ő a másik utat választja: edz és küzd és tanul, és mindenekkel szemben ő maga alakítja a sorsát (ami, lássuk be, a fenti idézet felől nézve nem is olyan könnyű feladat).
Bár ebben a gazdag, részletesen kidolgozott képzeletbeli világban általánosan elterjedt nézet, hogy a Geralthoz hasonló mutánsokat (szándékosan nem használom a magyar fordítás "vaják" szavát, egyszerűen borzalom) kiképzésük során megszabadítják az emberi érzésektől, a regény kezdetétől fogva nyilvánvaló, hogy ez valójában nem igaz. Geralt gyengéd szeretettel veszi körül Cirit, ahogy a társai is Kaer Morhenben. És persze két főszereplőnket nemcsak egymáshoz fűzi különleges kapcsolat, hanem az eleinte visszataszítóan büszke és hiú mágushoz, Yenneferhez, a könnyed és kedves Trisshez, na meg személyes kedvencemhez, Dandelionhoz, a bárdhoz, aki legalább úgy haldoklik egy kis karcolástól és vértől, ahogy én tenném :D
Ahogy megállíthatatlanul folyik a történet, szereplőink észrevétlenül változnak és az olvasó velük változik; és bár nem várnánk, mert Sapkowski mintha kevésbé kedvelné saját szereplőit, mint sok más író, a regény végére velük érzünk, velük sírunk és nevetünk. Na ez az igazi írói teljesítmény.
Most, hogy a végére értem az öt könyvnek, úgy hiszem, jó nyári kikapcsolódás lesz újraolvasni őket, és ismét elmerülni a kalandokban :)
Ezúttal pedig én is egy izgalmas csokival próbálkoztam - méghozzá epret és balzsamecetet kevertem össze tejcsokival. Az édes ízt finoman ellensúlyozta a balzsamecet savanykássága; a bonbonok ezúttal vékony étcsoki burkot kaptak.
Hozzávalók:
150 gr étcsoki
90 gr tejcsoki
45 gr eperpüré
3 kiskanál glassa gastronomica
egy kiskanál vaj
vörös lüszterpor, kakaóvaj
Elkészítés:
Az eperpürét és a vajat összemelegítem, majd hozzáadom a tejcsokit. Végül belekeverek 3 kiskanál glassa gastronomicát, és megkóstolom, hogy kellően pikáns-e.
Olvasztott kakaóvajhoz keverem a vörös lüsztert, ecsettel körkörös mozdulatokkal vörös csíkokat festek a bonbonforma mélyedéseibe. Míg a díszítés megszárad, temperálom az étcsokit. Elkészítem a bonbonhéjakat. Megtöltöm őket az epres krémmel, és hűtőbe teszem a formát. Miután a töltelék megbőrösödött, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.
"Verily I say unto you, the era of the sword and axe is nigh, the era of the wolf's blizzard. The Time of the White Chill and the White Light is nigh, the Time of Madness and the Time of Contempt: Tedd Deireádh, the Time of End. The world will die amidst frost and be reborn with the new sun. It will be reborn of the Elder Blood, of Hen Ichaer, of the seed that has been sown. A seed which will not sprout but will burst into flame.
Ess'tuath esse! Thus it shall be! Watch for the signs! What signs these shall be, I say unto you: first the earth will flow with the blood of Aen Seidhe, the Blood of Elves..."
What might one feel when one's birth and destiny was foretold with such words? 12-year-old Ciri is exactly in this situation. After her hometown and her grandmother, the queen of Cintra had been destroyed by the soldiers of Nilfgaard, the girl's fate is intertwined with Geralt's, who saved her and brought her to Kaer Morhen. Geralt is a witcher, he earns his living by killing monsters that threaten the lives of people (such as vampires, ghouls, etc.). This situation in itself holds enough munition, but the friendship of the little princess and the monster-killing mutant - which later on transforms into the love of father and daughter - is only the starting point of Andrzej Sapkowski's deservedly famous Witcher-series.
We can accompany Geralt and Ciri on their adventures through five books; their destiny intertwines not only with those of numerous exciting, funny, dramatic characters, but also with the texture of history, which is not only a backdrop but it grasps our characters into its fist without mercy. We can get to know the rulers of kingdoms, sorcerers, simple peasants, dwarves, elves - fortunately not through the usual Tolkien-ish clichés. A merit of Sapkowski is that the story remains realistic with bloody and not-so-bloody conflicts of interest, emotions, aspirations, complex relations. Moreover, the author did not spare the effort of drawing from European mythologies - the connection of his elves to Celtic myths is much more organic than those of Tolkien; mythology becomes the reality of his characters; the monsters that Geralt has to face from time to time, bear various "nationalities". This diversity manifests itself in the names of the characters too, which is sometimes baffling. Another advantage is that the story is quite unpredictable. Just to mention one example, from the two obvious paths that Ciri can take, one is that as a fragile child, she lets - or even expects - Geralt to take care of her and defend her. Instead, she takes the other path: she trains and fights and learns and in spite of everything, she shapes her own destiny (which, let's face it, is not such an easy task from the point of view of the above quotation).
Even though in this rich, detailed imaginary world it is common knowledge that mutants like Geralt are disposed of their feelings during their training, from the very beginning of the novel it is clear that this is not true. Geralt, as well as his comrades in Kaer Morhen, surround Ciri with gentle love. And of course our protagonists have special relationships with others too: such as the initially obnoxiously proud and vain sorceress, Yennefer, the easygoing and kind Triss and my personal favourite, Dandelion, the bard, who agonizes from a little scratch and blood just like I would :D
As the story unstoppably flows, the characters change and the reader changes with them; and even though we wouldn't expect it, as it seems that Sapkowski doesn't like his characters as much as other writers, by the end of the novel we feel with them, we cry and laugh with them. Now that's a real achievement of the writer.
Now that I finished the five books, I believe it will be nice to re-read them during the summer and submerge in the adventures again :)
This time I tried an exciting chocolate - I mixed strawberry and balsamic vinegar with milk chocolate. The sweet flavour is counterbalanced by the sourness of the vinegar; the bonbons got thin dark chocolate shells.
Ingredients:
150 gr dark chocolate
90 gr milk chocolate
45 gr strawberry puree
3 small spoons of glassa gastronomica
one small spoon of butter
red luster dust, cocoa butter
Recipe:
I warm up the strawberry and the butter, then I add the milk chocolate. I mix it with 3 spoons of glassa gastronomica and I taste the cream to see if it's piquant enough.
I mix red luster dust with molten cocoa butter. With a brush I paint red circles in the cavities of the mould. While the decoration dries, I temper the dark chocolate. I prepare the bonbon shells. I fill them with the strawberry cream and I put the mould in the fridge. After the filling sets, I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.
Azt hiszem, legközelebb valamilyen alacsony kakaótartalmú étcsokiból fogom készíteni ennek a bonbonnak a burkát, mert egy picit túl édesre sikerült. Mindazonáltal úgy gondolom, néha ilyen is kell, és a balzsamecet savanykás íze kissé egyensúlyozta a tejcsoki burkot. A töltelékhezbalzsamecet és borecet tartalmú mustot (Glassa Gastronomica) használtam, amit Olaszországban lehet kapni, és 38%-a modenai balzsamecet. Jól emlékszem, régen, még csokikészítős korszakom előtt, valahányszor moziba mentünk valamelyik plázába, a büfében kapható, undormányos gumicukrok helyett mindig a Szamos standjánál vettünk némi csemegét a filmhez. Soha nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egyet (vagy kettőt) a karamellkrémmel töltött csokicsigából, ami töménységben hasonló volt ehhez a mostani bonbonhoz :D Sajnos odáig vagyok a rettentően, fogfájdítóan édes csokikért :D Vállalom ezt a hibát (már ha ez annak nevezhető :D).
Hozzávalók: 150 gr tejcsoki másfél kiskanál Glassa Gastronomica 75 gr cukor 0,5 dl tejszín 15 gr akácméz 15 gr vaj bronzszín lüszterpor, kakaóvaj Elkészítés: A cukrot és a mézet egy edényben addig melegítem, amíg a cukor fel nem olvad és szép óarany színt kap. Ekkor hozzáadom a vajat és a tejszínt, és ismét melegítem, közben kevergetem, hogy selymes krémmé álljon össze. Legvégül beleöntök másfél kanálnyi Glassa Gastronomicát, és kóstolom, hogy a megfelelő ízt értem-e el. Olvasztott kakaóvaj és lüszterpor keverékével telefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszáradtak, megtöltöm őket karamellkrémmel, és beteszem a hűtőbe. Végül miután a krém teteje megszilárdult, lezárom a bonbonokat.
I think next time I'll prepare the shell of this bonbon of some kind of dark chocolate with low cocoa percentage, because like this it became a bit too sweet. Nevertheless I think that sometimes one can eat this kind of sweets too and the sour taste of the balsamic vinegar balanced somewhat the milk chocolate shells. For the filling I used must combined with balsamic vinegar and wine vinegar (Glassa Gastronomica), which can be bought in Italy and it contains 38% balsamic vinegar of Modena. I remember very well, before I started to make chocolate, whenever we went to the cinema in some mall, instead of the disgusting gummi candies that they sell in the buffet, we bought our sweets at the stand of Szamos. I could never resist buying one (or two) of the chocolate snails filled with caramel cream, which was similarly luscious as these bonbons :D Unfortunately I adore horribly sweet chocolates :D I admit, this is a mistake of mine (if one may call it like that :D)
Ingredients: 150 gr milk chocolate one and a half small spoon of Glassa Gastronomica 75 gr sugar 0,5 dl cream 15 gr honey 15 gr butter bronze luster dust, cocoa butter Recipe: I warm the sugar and the honey in a dish until the sugar melts and gets a nice golden colour. I add the butter and the cream and I warm it up again and stir it in order to get a silky cream. Finally I pour one and a half small spoon of Glassa Gastronomica in it and I taste it until it gets the adequate flavour. I splash molten the mixture of cocoa butter and bronze luster dust in the cavities of the mould. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. After they get dry, I fill them with caramel and I put the mould in the fridge. Finally when the surface of the cream gets solid, I seal the bonbons.
Így a tél vége felé (hát na... nálam a tél novemberben kezdődik, karácsony tájékán tombol, aztán január vége felé lecseng, és februárban már csak kiszenved, miközben a tavasz már ott ólálkodik a sarkon :D), szóval így tél vége felé nem árt egy kis vitamin. És mint tudjuk, a csoki az "zöldség" (merthogy kakaóbab meg cukorrépa, vagy mi :D), gondoltam csak jöhet hozzá egy kis gyümölcs is, méghozzá a C-vitaminban leggazdagabb blablabla. Nem, valójában csak megvilágosodtam, hogy a narancs és a gyömbér mennyire fincsi együtt, hát akkor miért is ne?!
Csokinak ezúttal az ajándékba kapott Valrhona márkájú, 55%-os csokipasztillát használtam, aminek igen finom gyümölcsös utóíze van, így jól passzolt a töltelékhez, ráadásul könnyen olvad és kellemesen folyékony, tehát még temperálni is könnyű volt :)
Mások ruhaboltban meg plázákban shoppingolnak, én a csokisboltban, így tettem szert, ellenállhatatlan vágytól vezérelve, a kakaóbab alakú bonbonformára :) És persze azzzzonnal ki is próbáltam :D Ez lett a végeredmény :)
Hozzávalók:
170+200 gr étcsoki
2 narancs leve (kb 70 ml)
1 narancs héja
4-5 cm gyömbérdarab 10 csepp narancsos balzsamecet
egy kiskanál vaj
7 ml tejszín
bronz színű lüszterpor
Elkészítés:
Kifacsarom a narancsokat, az egyiknek a héját és a megtisztított gyömbérdarabot is a lébe reszelem. Hozzáöntöm a tejszínt, a balzsamecetet, és beleteszek egy kiskanál vajat, majd felmelegítem. Amikor forráshoz közel van, leveszem a tűzről, és elkeverek benne 170 gr étcsokit. Ha nem elég pikáns a töltelék, porított gyömbért is adok hozzá.
Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok héját. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a töltelékkel, és a hűtőbe teszem egy órára. Végül ismét temperálom a maradék csokit, és lezárom a bonbonokat. A kész kakaóbabokat bronz színű lüszterporral festem át.
At the end of winter (well, for me winter starts in November, it reaches its peak around Christmas, then fades away at the end of January and only agonizes in February while spring is around the corner :D), so at the end of winter a little bit of vitamin is needed. And as we all know, chocolate is a vegetable (because it is made of cocoa beans and beets or what :D), I was thinking, why not add a little fruit too, the ones rich in vitamin C blablabla. No, as a matter of fact I realised that orange and ginger are so good together, so why not?! For the shells I used the Valrhona 55% chocolate pastilles that I received as a gift; it has a nice fruity aftertaste and goes very well with the filling, moreover it melted easily, it was quite fluid and thus easy to temper :) Others go shopping to malls and clothing stores, I go to the chocolate shop and that's how I bought, led by an irresistible desire, the cocoa bean shaped mould :) And of course I had to try it immmmmmediately :D This is the outcome :)
Ingredients:
170+200 gr dark chocolate
the juice of 2 oranges (ca. 70 ml)
orange peel
4-5 cm ginger 10 drops of orange balsamic vinegar
a small spoon of butter
7 ml cream
bronze luster dust
Recipe:
I squeeze the oranges and I shred the orange peel and the ginger in the juice. I add the cream, the balsamic vinegar and a spoonful of butter, then I warm it up. When it is close to boiling, I turn off the stove and I combine the liquid with 170 gr dark chocolate. If the cream is not spicy enough, I also add some pinches of ginger powder. I temper 200 gr dark chocolate, I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them and I put them in the fridge for an hour. Finally I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons. I colour the cocoa beans with bronze luster dust.
