erdei gyümölcs - pisztácia // fruit of the forest - pistachio

Azt hiszem mindenki egyetért velem abban, hogy az idei évet alapvetően a pandémia határozta meg. Folyton erről szóltak a hírek, nekünk meg alkalmazkodni kellett egy új életmódhoz: kevesebbet járunk ki, akkor is maszkot viselünk, és megállás nélkül motoszkál az ember agyában, hogy mi van ha most elkapom, mi lesz ha a családom vagy a barátaim kapják el?! 
Nekem nehéz volt hozzászokni ehhez az állandó stresszfaktorhoz, és épp mire hozzászoktam, bedurrant a második hullám, még sokkal több napi új esettel és halottal :( És a körülöttem lévők közül is egyre többen kapják el. Az egyik legjobb barátom sem úszta meg, és épp a születésnapját is koronásan töltötte otthon. Gondoltam, azért ne maradjon ki a jóból, összeállítottam neki egy kis ajándékcsomagot, amiben persze csoki is volt :) És aztán maszkban a kerítés két oldaláról beszélgettünk...

Hozzávalók:
25 ml erdei gyümölcs lé
15 ml szederpálinka
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
15 szem pisztácia
150 gr étcsoki
kakaóvaj, ételfesték

Elkészítés:
Szitán átpasszírozom az erdei gyümölcsöt, a léjéhez hozzáadom a pálinkát. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd a léhez keverem.
Egy mozsárban apró darabokra töröm a megpucolt pisztáciaszemeket.
Ezután jön a bonbon héja: előbb rózsaszín ételfestékkel megfestem a szivecskék egyik oldalát, és egy kicsit átspriccelek a másik oldalra is. Amikor ez megszáradt, a másik oldalt mohazölddel festem be. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Előbb az erdei gyümölcsös krémmel töltöm meg, annak a tetejére szórok egy réteg pisztáciát. Hűtőbe helyezem a formát, és egy óra múlva veszem csak ki. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat.

I believe everyone would agree that this year has been defined by the pandemic. It was a constant topic in the news, and we had to adjust to a new way of life: we went out less, even then we had to wear masks and the thought "what if I catch it", "what if my family members or my friends will catch it" was permanently bugging.
For me, it was hard to get used to this constant stress factor and by the time I got used to it, a second wave hit us with way more new cases per day and higher death toll :( And more and more people contract the virus around me. Among them one of my best friends; moreover, he had to spend his birthday at home, suffering from corona. I thought I'd compile a small package for him, in which I also put some chocolate :) And then we were talking from the two sides of the fence, wearing masks...

Ingredients:
25 ml fruit of the forest juice
15 ml blackberry pálinka
70 gr white chocolate
one small spoon of butter
15 pistachios
150 gr dark chocolate
cocoa butter, food paint

Recipe:
I pass the fruits through a sieve and I add the pálinka to the juice. Above steam I melt the white chocolate and the butter and combine them with the juice.
I crush the clean pistachios in a mortar.
Then come the bonbon shells: first, I paint one side of the hearts with pink, and I sprinkle a bit of pink on the other sides as well. When this layer sets, I paint the other side with moss green. I temper the dark chocolate and I prepare the shells. First, I fill them with the fruit of the forest cream, and on the top of that, I add a layer of crushed pistachio. I place the mold in the fridge and an hour later I temper the leftover dark chocolate and cap the bonbons.

mandarin-málna // tangerine-raspberry

Akit érdekel az emberi természet, az most biztosan érdeklődve figyeli, hogyan hozza ki egy extrém szituáció embertársaiból a legjobbat és a legrosszabbat. Ebben nagyon hasonlít az általam kutatott korszakhoz - akkor is sokan "hétköznapi hőssé" váltak, igen sokan pedig szégyenletesen viselkedtek. Én meg csak csendben figyelem a történéseket, és vonom a párhuzamokat a múlttal - az első szembeötlő az volt, amikor a máskor 150 forintos maszkokat 20-30-szoros áron láttam meg. A második világháború során igen sokan kaptak büntetést "árdrágítás" miatt - akkoriban is kihasználta az "élelmesebbje", hogy bizonyos árucikkekre nagyobb a kereslet. Na meg a pánikvásárlás: sok olyan levéltári irattal találkoztam már, amelyben a helyi önkormányzatok vagy rajtuk keresztül a kormány igyekezett szabályozni az egyes áruk elérhető mennyiségét, árát, hol, kinél lehessen kapni stb.

A facebookon szörfölve a legkülönbözőbb véleményekbe, írásokba akad bele az ember - az minden bizonnyal elmondható, hogy a járvány és a karantén igencsak gondolkodásra serkenti az embereket, de hát most nincs is mást mit csinálni, csak otthon ücsörögni és agyalni, nem igaz? :D Nem mintha ez olyan nagy baj lenne. Abban reménykedem, hogy most, hogy lelassult az életünk és más perspektívából látjuk a... gyakorlatilag mindent, talán megváltozik majd a világ működése, ha vége lesz ennek. Én szeretem azt látni, hogy az utcán csak néhányan lézengenek, nincs tömeg, nem rohannak az emberek, hanem ráérősen sétálnak. Hogy az égen nincsenek keresztbe-kasba kondenzcsíkok. Nem azért, mert annyira civilizációellenes lennék, egyszerűen néha a civilizációból is sok. Néha jó lassítani és elmerengni zajok, rohanás, stressz nélkül. 

Na és persze karanténban több idő marad csokikészítésre is, ez sem egy utolsó szempont :D A héten kettőt is készítettem, ez az első.

Hozzávalók:

egy mandarin leve

25 ml málnapüré

50+150 gr fehércsoki

agaragar

gyömbér

egy kiskanál vaj

liofilizált málna, cukorgyöngyök

Elkészítés:

Először temperálok 150 gr fehércsokit, és elkészítem a csokicsészéket. Miután megszilrdultak, kiszedem őket a formából.

A málnás réteghez szűrőn átpasszírozom a málnát, szórok bele 3-4 csipet gyömbért. 50 gr fehércsokit megolvasztok a vajjal együtt, és a püréhez keverem. Félig töltöm a csészéket a krémmel, majd hűtőbe teszem őket. 

Amikor az első réteg töltelék már elég szilárd, kiveszem a csokit a hűtőből. Kifacsarom a mandarin levét, és egy késhegynyi agaragarral felforralom. Hűtés közben kavargatom. Amikor elég hűvös, de még nem zselésedik, egy-egy kiskanálnyit töltök a csészékbe. 

A kész csokik tetjét csipetnyi liofilizált málnával, cukorgyöngyökkel díszítem.

Those who are interested in human nature, are probably observing now how an extreme situation brings good and bad out of their fellow humans. In this, it is very similar to the period I am doing research on - back then many became "everyday heroes", and many behaved in a shameful way. I am just observing what's happening and drawing parallels with the past - the first thing that caught my attention was that masks, which used to be 150 Forints, were sold for 20-30 times as much. During the Second World War, many were penalised for selling items for a too high price - even then the more "resourceful" used the opportunity that certain products were more sought after. And the panic-buying: I've seen so many archival sources in which the municipalities or the government through them tried to control the available amount or price of certain products, or where and who shall sell them etc.

Surfing on facebook one can come across a variety of opinions and writings - it can be stated that the epidemic and quarantine inspire people think; but there's nothing else to do but sitting at home and contemplating, right? :D It is not such a big problem after all. I hope that now that our lives became slower and we see... basically everything from a new perspective, maybe the workings of the world will change after this. I like to see that there are only a couple of people on the streets, there's no crowd, people are not rushing but walking at ease. That there are no contrails in the sky. It is not that I am against civilisation, but sometimes even civilisation is a bit too much. Sometimes it's good to slow down and daydream without noise, rushing and stress.

And of course in quarantine there's more time for chocolate making :D I made two different kinds this week, this is the first one.

Ingredients:

juice of one mandarin

25 ml raspberry puree

50+150 gr white chocolate

agar

ginger

one spoonful butter

lyophilised raspberry, candy pearls

Recipe:

First I temper 150 gr white chocolate and I prepare the chocolate cups. When the chocolate gets solid, I take them out of the mould.

For the raspberry filling, I press the raspberries through a sieve; I add 3-4 pinches of ginger. I melt 50 gr white chocolate with the butter and I mix it with the puree. I fill the cups to half and I put them in the fridge.

When the first layer of filling sets, I take the chocolate out of the fridge. I squeeze the juice of one mandarin and boil it with a pinch of agar. I stir it while cooling. When it gets cool enough, but is not jellifying yet, I pour one small spoonful into each cup.

I decorate the top of the chocolates with lyophilised raspberry and candy pearls.

málna-pisztácia // raspberry-pistachio

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki sokat gondolkodik a víruson és a kialakult globális helyzeten. Nekem mint történésznek rettentően érdekes az egész: utoljára 2001. szeptember 11-én éreztem úgy, hogy épp a történelem történik, és én egyidejűleg figyelhetem meg. Ezúttal azonban magam is részese vagyok. Láttam egy felhívást, amelyben egy történész professzor kérte a diákjait, hogy jegyezzék le, hogyan élik meg a mindennapokat a járvány, a karantén idején - ez a kérés talán az emberi epitómája. Az emberi öntudat és történelmi gondolkodás leghívebb megnyilvánulása. Én is ezt kérném, ha lennének diákjaim. Az egyidejű gondolkodás, élmények rögzítése meghatározó lesz később az események rekonstruálásában. Én 11 éves korom óta írok naplót, természetesen most is, ha nem is napról napra, de néhány naponta lejegyzem a legfontosabbakat. Így íródik a történelem. Az idő elszáll, a történelem megmarad. A naplók pedig egy idő után maguk is beépülnek a történelembe. 

Ne legyenek kétségeink, erről egyszer tanulni fognak a diákok. "Amikor az egész világ leállt". És mindez egy (vagy egy pár) ember miatt, akik megettek egy denevért Kínában. Nem furcsa? Pillangóeffektus at its best. Persze nehéz most a fenekünkön ülni hetekig vagy akár hónapokig. De közben próbáljunk a pozitív dolgokra koncentrálni: több idő van pihenni, a hobbikkal foglalkozni, a természet egy kicsit magára találhat végre, jót teszünk a bolygónkkal! Amellett persze, hogy így elkerülhetjük a fertőzést, és másokat is megkímélünk. 

Ha unatkoztok, csináljatok csokit ;) az csak jó lehet! Kellemes időtöltés, még kellemesebb végeredmény :)))

Hozzávalók:

30 ml málnapüré

50 gr pisztáciakrém

15 szem pisztácia

200 gr étcsoki

agaragar

lüszterpor

Elkészítés:

Vörös és zöld lüszterrel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom az étcsokit, elkészítem a burkokat. Míg azok megszilárdulnak, kipréselem a lét a málnából egy szitán keresztül, hogy a magok ne kerüljenek bele. Ezt a pürét aztán felmelegítem, és amikor forrásközeli állapotba kerül, beleszórok egy késhegynyi agaragart. Egy percig forralom, majd elzárom a tüzet, és kevergetem a pürét, míg eléggé ki nem hűl. Akkor minden bonbonburokba néhány cseppnyit öntök. A formát a hűtőbe teszem pár percre, míg a málnalé zselésedik. Ezután kiveszem, és habzsákból egy réteg pisztáciakrémet nyomok a málnazselére. A pisztáciaszemeket megtisztítom, és mozsárban közepes méretű darabokra töröm. A darabkákból egy réteget a pisztáciakrémbe nyomok. Ezután temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

Probably I'm not the only one who reflects a lot on the virus and the entire global situation. For me as a historian it is incredibly interesting this whole thing: the last time I felt that history was happening on September 11, 2001 and I can observe it real time. This tome, though, I am also part of it. I saw a call, where a history professor asked his students to record how they experience everyday life during the epidemic and the quarantine - this request is, possibly, the epitome of being a human. The quintessence of human consciousness and historical thinking. I would ask my students the same. Contemporaneous thinking, recording experiences will be crucial later on when it comes to the reconstruction of events. I've been writing a diary since the age of 11; now too, even if not on a daily basis, but in every couple of days I write down the most important things. This is how history is written. Time flies, history remains. Diaries will be incorporated into history.

Do not have doubts, students will learn about this once. "When the whole world stood still". And all of it because of one (or a couple of) person who ate a bat in China. Isn't it weird? Butterfly effect at its best. Of course it is hard to sit at home for weeks or months. But let's try to focus on the positive side: there's more time for relaxing, for hobbies; nature can recover a bit, this is good for our planet! Besides, we can avoid the infection and we can spare others too.

If you get bored, make chocolate ;) that can only be good! Pleasant activity, even more pleasant result :)))

Ingredients:

30 ml raspberry puree

50 gr pistachio cream

15 pistachio seeds

200 gr dark chocolate

agar

lustre dust

Recipe:

I sprinkle the cavities of the mould with red and green lustre dust. I temper the dark chocolate, I prepare the shells. While they get solid, I press the raspberry through a sieve so the seeds don't get into the puree. I warm up this puree and when it gets close to boiling, I add a pinch of agar. I boil it for a minute, then I turn off the stove. I stir the puree until it gets cool, then I pour some drops in each shell. I put the mould in the fridge until the raspberry juice jellifies. Then I take it out and from a piping bag, I press a layer of pistachio cream on the top of the raspberry. I clean the pistachio seeds and break them into medium-sized pieces in a mortar. I press a layer of them into the pistachio cream. Then I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.