Erik csokija

Meggyőződésem, hogy a kreativitás mindenkiben megvan, csak meg kell találni a megfelelő médiumot hozzá. Szóval amikor a bölcsiben azt mondták, hogy a kisfiam nem szeret rajzolni, festeni, nincs türelme hozzá, én már tudtam, hogy a csokizáshoz kedve és türelme is van. Így aztán ma leültünk, kiválasztotta a bonbonformát, aztán elé raktam az összes ételfestékemet, amiből kiválasztott három színt. Kikevertük a színeket kakaóvajjal, és ő kifestette a bonbonforma mélyedéseit. Ez egy kb. félórás művelet volt, ami egy 2.5 éves gyerek esetében szerintem elég jó teljesítmény. Az így létrehozott csokikat tavaszias töltelékkel készítettem el, ami illett a választott színekhez is :) 
(remélem, ha nagy lesz, profi csokikészítő lesz, és majd én ehetem az ő csokijait, nem fordítva 😅)

Hozzávalók:
30 ml eperpüré
20 ml gránátalma szirup
200 gr fehércsoki   
100 gr étcsoki
Egy kiskanál vaj
ételfesték

Elkészítés:
A bonbonforma mélyedéseit zölddel, pirossal és naranccsal festettük ki. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a burkokat. Ezután jön a töltelék: egybekeverem az eperpürét és a gránátalma szirupot, hozzáadom a vajat, majd felmelegítem. 100 gr összetördelt étcsokira öntöm a szószt, és összekeverem. Megtöltöm a bonbon burkokat, hűtőbe teszem egy órára, majd temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.

I am convinced that everyone can be creative given the right medium. So when they told me in the nursery that my son doesn't like to draw and paint, he's not patient for such activity, I knew already that he liked chocolate making and had patience for it, too. So today we sat down, he chose a mold, then I put out all my food colors, from which he picked three. We mixed the colors with cocoa butter and he painted the cavities of the mold. This took about half an hour which is a good achievement for a 2.5-year-old toddler. I filled the chocolates with a spring-ish filling which fit the chosen colors. :)
(I hope he'll become a professional chocolatier and I can eat his chocolates, not the other way round 😅)

Ingredients:
30 ml strawberry puree
20 ml pomegranate syrup
200 gr white chocolate   
100 gr dark chocolate
small spoon of butter
food paint

Recipe:
We colored the cavities with green, red and orange. I temper the white chocolate and I prepare the shells. Then comes the filling: I combine the strawberry puree and the pomegranate syrup, I add the butter and warm them up. Then I pour the sauce on 100 gr chopped dark chocolate. I fill the shells and I put the mold in the fridge for an hour. Finally I seal the bonbons with tempered white chocolate.

gránátalma-chili // pomegranate-chili

Nagyon szeretek csokival bíbelődni, és még amikor semmi energiám, néha olyankor is bekattan és nekilátok órákon át festegetni egy tálcányit. Ez most épp ilyen alkalom volt - előre készítettem Valentin-napi csokit életem férfijainak :D Úgy tűnik, a következő napokban nem igazán lesz időm ilyesmire, úgyhogy előre kellett cselekedni :)

Hozzávalók:
25 ml gránátalma szirup
25 ml tejszín
10 gr vaj
100 gr tejcsoki
200 gr fehércsoki
chili
ételfesték

Elkészítés:
A tejcsokit apró darabokra tördelem és egy tálkába teszem. Összeöntöm a gránátalma szirupot, a tejszínt és a vajat, és felforralom őket. Ezután a csokira öntöm, és addig kevergetem, amíg fényes ganache-t nem kapok. Chilivel ízesítem.
A forma mélyedéseit porfesték és olvasztott kakaóvaj keverékével díszítem. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a gránátalmás krémmel, majd hűtőbe teszem a formát. Amikor a ganache megbőrösödött, kiveszem, és temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.

I love to deal with chocolate, and sometimes this overwhelms me even when I have zero energy and I start to paint for hours to make a tray of nice looking bonbons. This was such an occasion - I had to prepare the Valentine's day chocolate for my men in advance :D It seems that in the coming days I won't have time for it, so I had to do it now :)

Ingredients:
25 ml pomegranate syrup
25 ml cream
10 gr butter
100 gr milk chocolate
200 gr white chocolate
chili
food paint

Recipe:
I break the milk chocolate into smaller pieces and put them in a bowl. I pour the pomegranate syrup, the cream and the butter together and boil them. Then I pour them on the chocolate and stir it until I get a shiny ganache. I season it with chili.
I decorate the cavities of the mold with the mixture of paint powder and cocoa butter. I temper the white chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the pomegranate cream, then I put the mold in the fridge. When the ganache sets, I take it out and I seal the bonbons with tempered white chocolate.

gránátalma sajttorta // pomegranate cheesecake

Nemrég ráébredtem, hogy iszonyú régen csináltam csokit - illetve amit csináltam, az sem lett elég látványos ahhoz, hogy posztoljak róla. Nehéz időszak volt ez az évkezdés: az elmúlt két év folyamatos meló-babázás-meló kombinációja és a pihenés totális hiánya után teljesen leeresztettem a karácsonyi szünetben. Aztán persze még nehezebb volt visszatérni a melóhoz (ami valójában nem is meló, mint tudjuk, csak cigifüstös kocsmákban merengő bölcsész vagyok XD). Na de most! Nagy nehezen tudtam időt szakítani rá. És mivel valami érthetetlen oknál fogva rápörögtem a sajttortára, keresgéltem néhány receptet. Azokból gyúrtam össze a saját sajttorta-bonbonomat, ami gránátalma sziruppal igazán ütős lett!

Hozzávalók:

50 gr sajtkrém

25 gr tejföl

fél rúd vanília 

15 gr méz

70+180 gr fehércsoki

egy csipet só
gránátalma szirup
ételfesték

Elkészítés:

A sajtkrémet, tejfölt és a vanília kikapart magvait egy kis fazékban összekeverem. Hozzáadom a mézet, egy csipet sót, és felmelegítem, épp csak annyira, hogy puha állagú legyen a krém. Vízgőz fölött megolvasztok 70 gr fehércsokit, amit a sajtkrémhez öntök. Hűtőbe teszem a keveréket.

Pasztellszínű ételfestékkel kifestem a csokiforma mélyedéseit. Én előbb aranyat, aztán világos lilát, rózsaszínt és sötétlilát használtam. Temperálom a fehércsokit, elkészítem a burkokat. Cseppentek beléjük néhány csepp gránátalma szirupot, amit befedek a kihűlt sajtkrémmel. Temperált fehércsokival lezárom a bonbonokat.

Some days ago I realized that I haven't made chocolate in a loooong while - and the portion I made was not as spectacular as to deserve a post. The beginning of this year was really hard: after spending the last two years with work-baby-work without relaxing or having vacation, I completely unwound during the Christmas break. After which it was even harder to get back to work (which is not even work after all, I'm a historian for god's sake :D). But now! Somehow I managed to find the time. And since for unknown reasons I got interested in cheesecake, I looked up some recipes. I created my own cheesecake bonbons by combining these recipes. I added pomegranate syrup in it, which made it a real blockbuster! :D

Ingredients:
50 gr cream cheese

25 gr sour cream

half a vanilla bean

15 gr honey

70+180 gr white chocolate

pinch of salt
pomegranate syrup
food paint

Recipe:

I mix the cream cheese, sour cream and the scraped vanilla seeds in a small pot. I add honey and a pinch of salt and warm them up, just so the cream becomes soft. I melt 70 gr white chocolate in a bain marie and combine it with the cheese cream. I put the mixture in the fridge.

I paint the cavities of the bonbon mold with pastel paints. I used gold first, then light violet, pink and dark violet. I temper the white chocolate and I prepare the shells. I add a couple of drops of pomegranate syrup, which I cover with the cold cheese cream. I seal the bonbons with tempered white chocolate.

Advent III

Advent harmadik vasárnapjára az alábbi csoki készült. Ezen a héten volt a szülinapom (öreg vagyok, mint az országút XD), és jött egy rakás vendég. Szóval többségében ők ették meg. A felhasznált gránátalmaszirupot még Törökországból kaptam, nagyon finom: savanykás-pikáns-édes ízvilágú, ami igazán jól passzolt a csokihoz.

Hozzávalók:
100+200 gr étcsoki
30 ml gránátalmaszirup
20 ml tejszín
egy kiskanál vaj
ételfesték

Elkészítés:
Kimérem a tejszínt és a szirupot, összekeverem őket. Felolvasztok 100 gr étcsokit, majd a vajat is, és hozzákeverem a gránátalmás léhez.
Piros ételfestékkel kifestem a bonbonforma mélyedéseit. Egy fogpiszkálóval karácsonyi mintákat karcolok bele, azután fehérrel is átfestem a mélyedéseket, hogy a minta láthatóvá váljon.
Temperálom a maradék étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Száradás után megtöltöm őket a ganache-sal, hűtőbe teszem egy órára, majd lezárom a bonbonokat.

Csípős szél süvített végig az utcán, megrázta a fák csupasz ágait.
– Ébredjetek, ébredjetek! Itt a Tél!
Nyomában fütyörészve érkezett Fagy Jankó, áttetsző alakja jégkristályként csillogott a felhők közül előbukkanó Hold fényében. Meg-megállt egy-egy ház előtt, hosszú, kecses ujjaival cifra virágmintákat rajzolt az ablakaikra. Rálehelt a zöld tujákra: dércsipke ütközött ki ágaik végén. El-eltűnődött valamely ablak előtt, ahová a háziak ragyogó karácsonyi díszfényeket aggattak. Fagy Jankó arcán e színes fények elcsúsztak, káprázva szóródtak szét.
Jankó mögött érkeztek a fagybaglyok, szárnycsapásaik nyomán pehelytollak szállingóztak – egy-egy hópehely. Pihéik megültek faágon, kerítésen, ablakpárkányon, aztán lassan a járdán és az úttesten, háztetőkön is. Sötét rajban repültek a baglyok, szárnyaik elhomályosították az eget, suhogásuk a tél mély, sötét, titokzatos melódiájává szövődött.
A szél felkapta, megpörgette tollpihéiket, mintákat sepert az úton összegyűlt hórétegbe. Feltúrta az utca sarkán, egy kertesház kőkerítésénél. Zsörtölődve kászálódott elő alóla egy apró alak: hosszú szakálla épp oly színű volt, mint a hó, hosszú, csúcsos sisakja alig fért ki a résen. Kezeiben jókora seprűt tartott, amellyel elkezdte sepergetni a havat, el a portája elől.
A keresztutcában, ahol a templom kőépülete állt, a feszület mellett vadrózsabokor nőtt. Most a szél szavára egy kéz nyúlt ki ágai közül. Kígyózó, száraz, tövises vesszők között egy tündér öltött testet: szoknyáját rózsalevelekből és pókhálóból szőtték, hosszú haja szétterült az ágakon, és dér övezte homlokát.
Végül megrázkódtak az óriás fenyőfák is, fekete fejük a Hold felé nyújtózott, lerázták hatalmas karjaikról a havat, felsóhajtottak. Minden fa közül egyedül ők ébredtek fel télen a szél szavára, hogy együtt várják a napfordulót az azt megelőző fekete órákban a Tél többi titokzatos teremtményével. A távolságtartó fenyőóriások méltóságteljesen hajladoztak, bele-belekaptak az alacsonyan szálló fellegekbe, azok gúnyája vattapamacsként akadt fenn a tüskés ágakon. Rájuk telepedtek a néma fagybaglyok, fehéren világító szemeikkel végignéztek a világon.
S a világ az éjszaka ellenére is fehér volt: hó ült a házakon, kerteken, utakon, fákon, csend telepedett a városra, csak a szél dudorászott a tűlevelek között. Megérkezett a Tél.

For the third Sunday of Advent, I created these chocolates below. My birthday was this week (I aaam getting old :D) and many guests came. So mainly they ate them up. I received the pomegranate syrup from Turkey, it is very tasty: it has a sour-savory-sweet taste, which goes well with chocolate.

Ingredients:
100+200 gr dark chocolate
30 ml pomegranate syrup
20 ml cream
one small spoon butter
food paint

Recipe:
I pour the cream and the syrup into a bowl and mix them. I melt 100 gr dark chocolate, then the butter too. I combine them with the pomegranate syrup.
I paint the cavities of the mold with red food paint. With a toothpick, I carve Christmassy patterns into them, then I paint the cavities with white too, in order to get a nice contrast.
I temper the leftover dark chocolate and I prepare the bonbon shells. After they get solid, I fill them with the ganache and I place the mold in the fridge for an hour. Finally, I seal the bonbons.

Chilly wind whooshed through the street and shook the bare branches of the trees.
– Wake up, wake up! Winter has arrived!
In his wake, Jack Frost came whistling; his transparent figure sparkled as an ice crystal in the Moon's light. Occasionally he stopped in front of a house; he drew flowery ornaments on its windows with his long, graceful fingers. He breathed on the thuja trees: hoarfrost appeared on the edge of their branches. He was daydreaming in front of the windows where the inhabitants hung glowing Christmas lights. These colorful lights slipped on Jack Frost's face, then they dissolved dazzling.
Behind Jack, the frost owls arrived; every wing stroke let out fine feathers – the snowflakes. Their flakes gathered on branches, fences, window sills, then slowly on the pavement, the road and the roofs. The owls flew in a dark flock; their wings dimmed the sky; their rustle weaved the deep, dark, mysterious melody of winter.
The wind snatched up and whirled their flakes, swept patterns into the snow that gathered on the road. He piled it up on the corner of the street, at the stone fence of a house. Mumbling, a tiny creature crawled out from under: his long beard had the color of the snow; he could barely pull his long, pointy hat out. He held a huge broom in his hands, with which he started to sweep the snow.
In the next street, where the stone church stood; a brier grew next to the crucifix. Hearing the call of the wind, a hand reached out from its branches. Among the meandering, dry, thorny twigs, a fairy appeared: her skirt was weaved from rose leaves and cobweb; her long hair spread across the branches; hoarfrost crowned her forehead.
Finally, the giant pine trees shook themselves; their black heads reached toward the Moon; they shook the snow off their enormous arms and sighed. From among all the trees, only they woke up to the call of the wind in order to wait for the solstice in the black hours, together with the other mystical creatures of Winter. The cold pine giants bowed majestically; they snatched at the clouds which flew too low so that their garments got caught on their spiny branches just like cotton. The frost owls settled on them; they looked around with their white, glowing eyes.
And the world became white even despite the night hour: snow covered the houses, gardens, streets, trees; silence enveloped the city; only the wind hummed among the pine needles. Winter has arrived.

Variációk gránátalmára // pomegranate variations

Perszephoné éhségsztrájkba kezdett. Hiába kínálta fel neki az Alvilág legízletesebb falatait Hádész, nem volt hajlandó enni, csak azt hajtogatta, hogy haza akar menni az anyjához, Démétérhez. Hádész kezdte feladni a küzdelmet a csökönyös lánnyal - érthetetlen, miért akarna fölmenni, amikor ott túl sok a fény és a szín -, Perszephoné pedig már sorvadozott az éhségtől, szépséges haja kifakult, orcája beesett, bőre elvesztette az egészséges pírt. Ám ekkor Hádésznak eszébe ötlött a megoldás. Ezüsttálcán rubinszínű lédús magvakat kínát fel neki, és Perszephoné végre némi habozás után a kezébe vett egyet, és megette. Mosoly ült ki az arcára, megevett még egy szemet, meg még egyet... Démétér ragyogón és fenségesen jelent meg az Alvilág kapujában, és zengő hangon követelte a leányát Hádésztól.
- Beleevett az ételembe - vont vállat az Alvilág istene. - A szabályok szerint ezután többé nem hagyhatja el a birodalmam.
Démétér szeme villámokat szórt haragjában, a két isten vitatkozásának hangjai betöltötték az Alvilág termeit és barlangjait.
- Elég! - szólt közbe Zeusz - az Olümposzról termett ott, kissé zilált, ám pompás öltözékben. - A szabály valóban úgy szól, ahogy Hádész mondta. Ám mivel Perszephoné a gránátalma magoknak csak egy részét ette meg, ezért az esetében nem alkalmazható teljesen. Az év egy részét az Alvilágban fogja tölteni, a másikat pedig anyjával a föld fölött. Nem okozhattok többé ilyen éhínséget, mint most, amikor Démétér gyásza miatt semmi nem termett a földön!
Ezzel eldöntetett: Perszephoné minden tavaszt az anyjával töltött, kivirult a táj és gazdagon termett a búza, a zöldség és a gyümölcs. Ősszel pedig visszatért az Alvilágba férjéhez, Hádészhoz. Így játszott közre az évszakok kialakításában a gránátalma.

Persze a görög mítoszon kívül ez a gyümölcs különleges színe és magjai miatt számos más kultúrában is jelentőségre tett szert: a pusztában vándorló zsidóknak Mózes felderítői gránátalmát hoztak az Ígéret Földje termékenységének bizonyságául, míg Salamon állítólag a gránátalma koronájáról mintázta a saját koronáját. Egyes hagyományok szerint az Édenkert tiltott gyümölcse is gránátalma volt.
Örményországban a menyasszonyoknak adtak gránátalmát, amelyet a falhoz kellett vágniuk: a szétszóródó magok biztosították a gyermekáldást. Kínában is termékenységi jelkép volt, míg az iszlám hagyományban a gránátalma fogyasztása megtisztítja az embert a féltékenységtől, gyűlölettől és irigységtől.
Végül Iránban Esfandiyar herceg nevéhez kötődik a gránátalma. A herceg segített Zarathustrának a vallás terjesztésében, ezért cserébe a Mennyből származó láncot és páncélt kapott tőle. A lánc még a démonokat is meg tudta kötözni, míg a páncélzat legyőzhetetlenné tette a harcos herceget. Esfandiyar gránátalmát evett a csaták előtt, ebből merített erőt, és így vált a perzsa legendák egyik legnagyobb hősévé.

A minap vettünk egy gránátalmát, annak levéből készült egy nagy adag csoki. Többféle tölteléket is készítettem hozzá, mert nem akartm egyik ötletet sem veszendőbe menni hagyni.

Hozzávalók:
gránátalma-hibiszkusz:
40 ml gránátalmalé
két kiskanál szárított hibiszkuszvirág
70 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
gránátalma-rebarbara:
200 gr rebarbara
40 ml gránátalmalé
100 ml víz
4 kiskanál cukor
fűszerek: gyömbér, kardamom, szegfűbors, ánizs, szerecsendió, fahéj, bors
agaragar
200 gr fehércsoki
arany és rózsaszín ételfesték

Elkészítés:
Először a bonbonhéjakat készítem el: arany lüszterrel összefröcskölöm a forma mélyedéseit, majd amikor megszáradtak a pettyek, rózsaszínnel befestem az összes mélyedést. Temperálok 200 gr fehércsokit, majd kiöntöm a formát.
Ezután jöhetnek a töltelékek. Először 40 ml gránátalmalét összeöntöm a szárított hibiszkusszal, és felforralom. Leszűröm a lét, majd hozzákeverem az olvasztott fehércsokit és az olvasztott vajat. Félreteszem.
Megpucolom a rebarbarát és felaprítom. Egy deci vizet felmelegítek, beleszórom a fűszereket, nagyjából mintha forralt bort készítenék. Hozzáadom a rebarbarát, és addig forralom, amíg meg nem puhul, el nem kezdenek leválni a szálai. Közben belekeverek egy kis cukrot is. Ebből a befőttből veszek ki 70 gr-nyit, amibe beleöntöm a gránátalmalét, és turmixolom. Visszateszem főni, beleszórok két csipet agaragart. Néhány percnyi forralás után elzárom a tüzet, és kevergetve hűtöm ki a tölteléket. Amikor szobahőmérsékletű, de még nem zselésedik, megtöltöm vele a csokiburkok egy részét. Egy másik adag burokba pedig hibiszkuszos krémet teszek, és mehet a forma a hűtőbe. Egy óra múlva kiveszem, és lezárom a bonbonokat.

Persephoné started a hunger strike. Even though Hades offered her the most tasty delicacies of the Underworld, she was not willing to eat; she only repeated over and over that she wanted to go home to her mother, Démétér. Hades started to give up the fight with the stubborn girl - why would she want to go up where there's too much light and color -, and Persephoné was withering away from hunger - her beautiful hair faded, her cheeks were hollow, her skin lost its healthy blush. But then Hades thought of a solution. He offered crimson seeds to her on a silver plate and Persephoné, after a moment of hesitation, finally took and ate it. She smiled, ate another one and then another one... Radiant and majestic Démétér appeared at the gate of the Underworld and demanded Hades to release her daughter.
- She ate my food - shrugged the God of the Underworld. - According to the rules, she cannot leave my realm anymore.
Démétér's eyes flashed with anger; the sounds of the dispute of the two gods filled the halls and caves of the Underworld.
- Enough! - interrupted Zeus - he came from the Olympus in a somewhat disheveled but magnificent robe. - The rule is indeed as Hades said so. But since Persephoné ate only a part of the pomegranate seeds, it cannot be applied fully in her case. She will spend half of the year in the Underworld, and in the other half, she will be with her mother, above ground. You cannot cause such famine anymore like now, when due to Démétér's mourning, nothing was growing.
And thus it was decided: Persephoné spent every spring with her mother, then plants blossomed and crops, vegetables, fruits were growing. In autumn, she returned to her husband in the Underworld. This is how the pomegranate played a role in the origin of the seasons.

Of course, thanks to its peculiar color and seeds, this fruit gained importance in other cultures too: for the Jews wandering in the desert, the scouts sent out by Moses brought pomegranate as a proof of the fertility of the Promised Land, while Solomon is said to have designed his crown based on the pomegranate's crown. According to legend, the forbidden fruit of the Eden was also a pomegranate.
In Armenia, brides are given pomegranate, which they have to throw against a wall: the scattering seeds ensured future children. In China, too, it was a fertility symbol, while in Islamic tradition, consuming pomegranate cleansed people of jealousy, hatred and envy.
Finally, in Iran, the pomegranate is connected to Prince Esfandiyar. The prince supported Zarathustra in spreading the religion and in exchange he was given a chain and armor made in Heaven. The chain had the power to bind even demons, while the armor made the prince an invincible warrior. Esfandiyar ate pomegranate before battles, from which he gained strength and thus became one of the greatest heroes of Persian legends.

A couple of days ago we bought a pomegranate; from its juice I made a big portion of chocolate. I prepared various fillings because I didn't want to forget any of my ideas.

Ingredients:
pomegranate-hibiscus:
40 ml pomegranate juice
two small spoons of dried hibiscus flower
70 gr white chocolate
one small spoon of butter
pomegranate-rhubarb:
200 gr rhubarb
40 ml pomegranate juice
100 ml water
four small spoons of sugar
spices: ginger, cardamom, allspice, anise, nutmeg, cinnamon, pepper
agar
200 gr white chocolate
gold and pink food paint

Recipe:
First, I prepare the bonbon shells: I sprinkle the cavities of the mold with gold luster, then when the flecks get dry, I paint all the cavities with pink. I temper 200 gr of white chocolate and I pour it in the mold, then get rid of the excess.
Then come the fillings. First, I pour the dried hibiscus in 40 ml pomegranate juice and I boil it. I sieve the juice and mix it with melted white chocolate and butter. I put it aside.
I clean the rhubarb and cut it into pieces. I warm up 100 ml water and add the spices, just like when preparing mulled wine. I also add the rhubarb and simmer it until it gets soft and starts to break down. In the meantime I combine it with a bit of sugar. I take 70 gr from this compote, in which I pour the pomegranate juice and blend it. I put it back on the stove and add two pinches of agar. After boiling it for a couple of minutes, I turn off the stove and cool the filling while stirring it. When it cools down to room temperature but does not start to jellify, I fill a part of the shells with it. I fill the other portion of the shells with the hibiscus cream and I put the mold in the fridge. An hour later I take it out and seal the bonbons.

gránátalmás-marcipános // pomegranate-marzipan

Talán már észrevettétek, hogy szerelmese vagyok a papír-írószernek. Az ember lakhelyéről mindig őriz egy mentális térképet, fontosabb tájékozódási pontokkal, ismerős utcák hálózatával, no meg fehér foltokkal. Az enyémben a tájékozódási pontok a csokisboltok mellett a papír-írószer üzletek, és amikor le vagyok törve, vagy rám jön a shoppingolhatnék, akkor elugrok valamelyikbe, és elszórok egy rakás pénzt :D Nem tudok ellenállni a friss papír illatának, a színes tollaknak, a matricáknak (te jó ég, matricafüggő vagyok!) és kiegészítőknek, az igényesen nyomtatott és kötött füzeteknek. Szóval itthon állandó jelleggel állnak nagy halomban a különböző szépséges könyvecskék, és persze a többségének más-más funkciója van: az egyikbe csak karácsonyi mesék kerülnek, másokat naplónak teszek félre, van egy külön az immáron háromrészessé duzzadt hosszú mesémnek, meg egy a rövid szösszeneteknek :D De persze ha látok valami szépet, akkor is megveszem, amikor éppenséggel otthon öt-hat megkezdetlen füzet van XD Csak azért, mert a szép füzetektől az ihlet is könnyebben jön...

Az alábbi fotókon a legutóbbi szerzeményem látható, úh, elég ránézni a borítójára, és már egy nagy rakás mese kereng az ember fejében, amit beleírhat :D Úgy gondoltam, jó "háttér" lesz egy izgalmas csokinak, amihez a múltkori gránátalma megmaradt levét használtam fel :)

Hozzávalók:

180 gr 85%-os étcsoki

100 gr marcipán

0,4 dl gránátalmalé

lüszterpor, kakaóvaj

Elkészítés:

A marcipánt belereszelem a gránátalmalébe. Felmelegítem, és kevergetem, míg egynemű masszává áll össze.

Gyertyaláng felett megolvasztom a kakaóvajat, elkeverem bordó lüszterporral, és márványozom a csokiforma mélyedéseit. Temperálom az étcsokit, elkészítem a csokiburkokat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a marcipános krémmel, és berakom a hűtőbe. Ha a töltelék megbőrösödik, temperálom a maradék étcsokit, és lezárom a bonbonokat.

Maybe you've noticed already that I am obsessed with stationery. One always keeps a mental map of one's hometown, with major points of orientation, the network of familiar streets and of course blank spots. In mine the points of orientation are chocolate shops and stationery shops; when I'm down or I feel like shopping, I go to one of them and play the big spender :D I just can't resist the smell of fresh paper, colourful pens, stickers (oh god, I am sticker addicted!) and accessories, booklets of high quality printing and binding. So at home the various beautiful booklets are constantly piled up and obviously most of them have a different function: one contains only Christmas tales, others are used as diary, I have a separate book for my fairytale which became a trilogy, and another one for short tales :D But of course if I see something nice, I buy it even if there are five or six empty ones at home XD Only because beautiful booklets inspire me...

In the photos you can see my latest baby, oh it's enough to look at the cover and a bunch of tales that I'll write in it are already whirling in my mind :D I thought it could serve as a proper background for an exciting chocolate, in which I used the leftover juice of the pomegranate :)

Ingredients:

180 gr 85% dark chocolate

100 gr marzipan

0,4 dl pomegranate juice

luster dust, cocoa butter

Recipe:

I shred the marzipan in the pomegranate juice. I warm it up and stir it until it becomes a homogeneous cream.

Above a candle I melt the cocoa butter; I combine it with deep red luster dust and I marble the cavities of the chocolate mould. I temper the dark chocolate and I prepare the shells. After they get solid, I fill them with the marzipan cream and I put the mould in the fridge. When the filling sets, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.

pezsgős-gránátalmás // champagne-pomegranate

Gondoltam, csinálok valami ütőset farsangra, de úgy tűnik, már megint elkéstem vele, épp, mint tavaly XD Minden esetre, ha már itt tartunk, essék szó egy kicsit a farsangról, amiről a legtöbben csak annyit tudnak, hogy sokat kell kajálni, esetleg elmegyünk egy bálba, és ott vannak azok a karneváli őrületek Olaszországban, meg még egy-két más helyen. Na ennél egy kicsit összetettebb a dolog. A farsang a tél végi dőzsölés időszaka - a középkorban ekkor fogyasztották el a télről megmaradt élelmet, ami további őrizgetés esetén már megromlott volna. Ezt egybekötötték egy átmeneti rítussal, amely a télből, a sötét és a démonok idejéből a tavaszba, napfénybe vezetett át. Mint a legtöbb ilyen, a világ rendjét megújító fordulópont, a farsang is egy rövidke átmenet a káoszba, hogy aztán minden ismét szépen, rendben mehessen a maga útján. A démonok uralmának megtörését megfelelő szimbólumokkal, viselkedésformákkal, rítusokkal lehet elérni, amelyek hosszú ideig jellemezték a farsang időszakát, és itt-ott még ma is előfordulnak. Ilyenek a maszkos alakoskodások, különböző bábuk égetése (a tűz, a fény démonűző hatású). A felfordult világ rendjéhez tartozott a kicsapongás, a piálás, a táncos mulatságok, no meg az is, hogy ezekben a napokban az egyszerű emberek gúnyt űzhettek uraikból, elöljáróikból. Ugyanakkor az efféle érzéki örömökben gazdag fesztiválok, ünnepségek már előrevetítették a tavasz, a termékenység időszakát is. 
Az egyház persze igyekezett gátat szabni e pogány hagyománynak (no meg gondolom a gúnyolódás is érzékenyen érintette őket :D), így aztán Nagy Gergely pápa a hamvazószerdát jelölte ki a farsangi időszak végeként, ezzel beszorítva azt a karácsonyi ünnepkör és a húsvétot megelőző böjt közé. 

Sebaj, a csoki mindig jól jön, akkor is, amikor már egyébként böjtölni kéne :D No szóval kedvem támadt kipróbálni a gránátalmát, elvégre a farsang a dőzsölés, az érzékiség ideje, és mind jól tudjuk, hogy a gránátalma tulajdonképpen minek a jelképe :) Továbbá ebbe a csokiba muszáj volt minden finomságot belepréselnem, ami eszembe jutott, hogy minél farsangibb legyen - ebből persze az alkohol sem maradhatott ki :)

Hozzávalók:

0,8 dl  tejszín
2 pillecukor

0,3 dl gránátalmalé

2 nagy csipet csili

0,2 dl pezsgő

80 gr fehércsoki
200 gr tejcsoki

Elkészítés:
A gránátalma-magokat kioperálom a héjból, közben összevissza fröcskölöm magamat, meg a fél asztalt is a lével XD Leturmixolom őket, majd leszűröm, így kinyerem a tiszta gránátalmalét. Felmelegítek belőle 0,3 decit, amiben apró darabokra tépkedve felolvasztom a pillecukrokat. Belekeverem a fehércsokit is, és amikor egynemű masszává áll össze, hozzáöntöm a pezsgőt. Beleszórok két csipet csilit, és megkóstolom, hogy megfelelően pikáns lett-e.
Felverem a tejszínt, beleforgatom a pezsgős-gránátalmás krémet, így habos mousse-t kapok. Pár órára (vagy egy éjszakára) a hűtőben hagyom, hogy kellően megszilárduljon a hab.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a csokicsészéket. Miután megszilárdultak, kiütögetem őket a bonbonformából. Csillagcsővel ellátott habzsákból töltöm meg a csészéket a mousse-szal, hogy kicsi cupcake-eket formázzanak. Végül megszórom őket cukorkonfettivel, és visszateszem a hűtőbe, hogy az időközben felmelegedett hab ismét megszilárduljon.
A ropogós csokicsészékkel ínycsiklandó kontrasztot alkot a selymes hab, savanykás-csípős íze pedig meglepő és üdítő.

I thought I'd prepare something awesome for carnival, but it looks like I'm late again, just like last year XD Anyway, since we're here, let's talk a bit about carnival, of which most people know only that you have to eat a lot, maybe go to a ball and there are those famous parades in Italy and some other places. But it's so much more than this! Ttraditionally carnival was the debauchery, feasting period at the end of winter - in the middle ages leftover winter stores were consumed, otherwise they would have decayed. This was connected to a rite of passage, a transition rite, which was supposed to lead from winter, the time of darkness and demons to spring and sunshine. As most turning points renewing world order, carnival was also a short transition into chaos, after which everything could return to its good old, ordinary state. Breaking the reign of demons could be achieved with certain symbols, behavioural patterns and rites, which characterised the period of carnival for a long while and some of them appear even today. Such were using masks and disguise, the burning of puppets (fire and light chase away demons). Excesses, drinking, dancing, feasting and simple people mocking the ruling class all belonged to this upside-down world. At the same time such sensual celebrations and festivals were the precursors of the fertile period of spring. 
The church, obviously, tried to restrict this pagan tradition (and I guess they didn't particularly like the mocking either :D), therefore Pope  Gregory the Great decided that Ash Wednesday shall be the end of carnival, thus squeezing it between the Christmas and the pre-Easter Lent periods. 


It doesn't matter, chocolate is always good, even when Lent has already started :D So I felt like trying pomegranate, after all carnival is about excessive eating and sensuality, and we all know what pomegranate symbolizes :) Moreover, I put everything good in this chocolate that I managed to find out - obviously not omitting alcohol either :)

Ingredients:

0,8 dl  cream
2 marshmallows

0,3 dl pomegranate juice

2 pinches of chili

0,2 dl champagne

80 gr white chocolate
200 gr milk chocolate

Recipe:
I remove the pomegranate seeds and in the meanwhile I splash myself and the entire table with the juice XD I blend the seeds, then I sieve them, thus I get the clean juice. I warm up 0,3 dl of it, in which I melt the marshmallows torn into little pieces. I mix it with the white chocolate and when it becomes a smooth cream, I add the champagne. I sprinkle it with two pinches of chili and I taste the ganache if it became spicy enough.
I whip the cream and I combine it with the champagne-pomegranate ganache, which results in a foamy mousse. I put it in the fridge for some hours (or an entire night) so it has enough time to harden.
I temper the milk chocolate and I prepare the chocolate cups. After they get solid, I take them out of the mould. I fill them with the mousse from a star-tipped piping bag in order to get tiny cupcakes. Finally I adorn them with candy confetti and I put them back in the fridge so the foam can harden again.
The silky foam contrasts enticingly with the crunchy chocolate cups; its sour-spicy flavour is surprising and refreshing.