Advent IV

Hajaj, már a negyedik advent vasárnapnál tartunk! Minden év elején megállapítom, hogy most egy egész év áll előttünk - és mindig tudom, hogy milyen gyorsan el is fog telni. Most is pont így volt, és bár az év háromnegyedét félig vagy teljesen lezárva töltöttük a korona miatt, azért így is izgalmas és eseménydús volt. Mily szerencse, hogy létezik az internet, és a technológia segítségével az ember akkor is tudja tartani a kapcsolatot másokkal, amikor épp utazni nem lehet! Ez segített a disszertációm megvédésében, számtalan munkában és néha a családdal való kapcsolattartásban is. De azért remélem jövőre már nem leszünk ennyire röghöz kötöttek... Most viszont nincs más hátra, mint készülni a karácsonyra, és élvezni a hátramaradt néhány napot, amiket végre szeretteink körében tölthetünk 💖

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
két narancs leve
agaragar
100 gr pisztácia
20 gr porcukor
2 kiskanál pisztáciaolaj

Elkészítés:
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a bonbonformát. Kifacsarom a narancsokat, és amikor a csoki már megszilárdult, a narancslét felforralom egy teáskanálnyi agaragarral. Hűtés közben kevergetem a lét, míg szobahőmérsékletű nem lesz, ekkor félig megtöltöm a csokicsészéket, majd a hűtőbe teszem a formát.
A pisztáciát megtisztítom, aprítógépbe teszem a porcukorral és a pisztáciaolajjal együtt. Addig darálom, amíg krémes állagú pasztát nem kapok. A pasztából a csokicsészékbe adagolok úgy, hogy teljesen befedje a narancszselét.
Levágok egy megfelelő nagyságú darabot a transzferfóliából. Temperálom a maradék étcsokit, a bonbonokra öntöm. Ráillesztem a fóliát, majd egyszer lehúzom a spaklival, úgy, hogy a fóliát közben a helyére szorítom.

Hosszan-hosszan húzódott a tó a téli nap bágyadt fényében csillogva, akár egy nemes hajadon ódon tükréből elveszett darab. Dombok-hegyek alkották míves keretét, a kopár tájban szétszóródott gyöngyszemeknek tűntek a meszelt falú házikókból álló falvak, kisvárosok.
A Szél szabadon száguldozott a magas égben, összekavarva, elszédítve a hópelyheket.
- Tulajdonképpen hová tartunk? – kérdezte Hópehely Hanna, míg ide-oda pörgött egy alacsonyan szálló, tépett hasú szürke felhő és fentebb sikló, hófehér társa között.
- Valahová, ahol örülni fognak neked – susogta a Szél.
A cakkos tópartból, a víztükörből kivált egy sötétebb csík, s ahogy közeledtek, úgy vastagodott-telt, míg végül egy félsziget alakját öltötte. A Szél lejjebb ereszkedett, magával sodorva a hópihéket, így Hanna már láthatta az alvó elefántot mintázó dombot is. Mögötte újabb tó tükre csillant: a tavon és a félszigeten belül egy kisebb tó! Hanna átröpült a sziklás-erdős dombok felett, és megpillantott egy mocsarat: zsombékok közt megbúvó kicsi vízmozaikokat, hol a sárga, száraz nádban bujkáló madarak rikoltoztak. Párhuzamos sorokban szőlőtőkék tagolták a tájat, köztük kitaposott utak, vadcsapások. A kis tó partján szarvasok lépkedtek méltóságteljesen, és az egész látványt barna dombok fogták közre.
A félsziget túloldalán az egyik dombtetőn hófehér templom ült, alatta csendes falucska bújt meg. Itt a Szél megfordult, és visszaröpítette Hannát és a társait az alvó elefánthoz hasonló dombok felé. Amint átbucskáztak rajta, végig egy avarlepte erdei úton, elhagyatott házak közé érkeztek. A kertekben télre bebugyolálva aludtak a rózsatövek, száraz görönggyel borított, üres veteményesek várták a tavaszt, még a fű is sárgultan pihent, szinte meg se rezzent a Szél pajkos csipkelődésére. Csupán a magas, ezüstszín fenyők suttogtak, mint titkok tudói, zöld tűlevelük a Szél kócos sörényét fésülgették.
A félszigeten túl ismét felbukkant a nagy tó, s a távoli dombok felett vöröslő szemként hanyatlott le a Nap. Amint beállt a korai félhomály, a falucska néhány házának ablakában, ajtaján fények ragyogtak fel. Füst szállt a kéményekből, beszélgetés és edénycsörömpölés meghitt zaja hallatszott a falak mögül.
Hanna a Szél szárnyán bejárta a kavicsos kis utcákat, végignézte a kedves kis házakat, bekukkantott a kivilágított ablakokon, ahol háziasszonyok sürögtek, a karácsonyi vacsora forró párája elhomályosította az üveget, a családfők és gyerekek karácsonyfát díszítettek, ajándékokat csomagoltak, a nagytakarítás utolsó mozzanatait végezték, vagy épp az asztalt terítették.
A Szél levitte őt egészen a vízpartra, ahol a nádas az este titkairól susogott, az erdő fái alatt megült a köd és a homály. Hosszú út vezetett végig a falu első házai előtt, rajta egy vidáman beszélgető család sétált; egyikük babakocsit tolt.
- Odanézzetek, esik a hó! – kiáltott fel az asszony, és lehajolt a kocsihoz, hogy megigazítsa a kupoláját. Hópehely Hanna kíváncsian repült közelebb. A kocsiban alaposan bebugyolálva feküdt egy kisbaba, kék szeme tágra nyílt, ahogy az első hópelyheket megpillantotta. Kezecskéire babzoknit húztak kesztyűként, de most addig ügyeskedett, hogy a bal kezéről lehúzta, Kinyúlt a kupola alól a hóesésbe, szája vidám mosolyra húzódott.
- Most lát életében először havat – súgta a Szél.
A baba Hanna felé nyújtotta kis kezét, ő pedig leereszkedett egészen addig, hogy hozzáért az egyik ujjbegyéhez. A kisfiú a bizsergető hideg érzettől felkacagott – ez volt az utolsó hang, amit Hópehely Hanna hallott.

Oh gosh it's the fourth Advent Sunday already! In the beginning of every year I always think that now we have an entire year ahead - and I always know that it'll pass by so quickly. It was the same this year, too; and even though we spent at least 3/4 of the year in quarantine due to corona, it was still exciting and eventful. How lucky that the internet exists and one can keep in touch with others with the help of technology even if traveling is impossible! It helped with the defence of my dissertation, innumerable jobs and sometimes even keeping in touch with my family, too. But I still hope that next year we won't be so immobile... And now there's nothing else left but getting ready for Christmas, and enjoying the days left which we can finally spend with our loved ones 💖

Ingredients:
200 gr dark chocolate
two oranges
agar
100 gr pistachio
20 gr caster sugar
2 small spoons of pistachio seed oil

Recipe:
I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I squeeze the oranges and when the chocolate sets, I boil the orange juice with a teaspoon of agar. While I cool it, I stir it until it reaches room temperature. Then I fill the chocolate cups halfway and I put the mold in the fridge.
I clean the pistachios and put them in a food processor together with the caster sugar and the pistachio seed oil. I grind them until I get a creamy paste. I put small portions into the cups in a way that they cover the orange jelly.
I cut off an appropriate piece of the transfer sheet. I temper the leftover dark chocolate and pour it on the bonbons. I place the transfer sheet on the mold and I scrape it off once while I press down the sheet.

Advent III

Advent ezüstvasárnap, szél, csoki, zene, gyertyák...

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
50 gr aszalt szilva
20-30 ml slivovica
70 gr diókrém
transzferfólia

Elkészítés:
Az aszalt szilvákat kis darabokra vágom, egy pohárkába teszem és felöntöm slivovicával. Fél napig ázni hagyom.
A transzferfóliát méretre vágom és belehelyezem a mágneses formába. Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Amikor megszilárdult a csoki, minden burok aljába 4-5 szilvadarabkát teszek. Ezeket lefedem a diókrémmel. Temperálom a maradék étcsokit és lezárom a bonbonokat.

- Mennyi fény! Mennyi torony! Mennyi tető! – kiáltott fel Hópehely Hanna, amint a levegőben kavargott egy város felett.
Lemenőben volt a nap – már igen rövidek voltak a nappalok; annál hosszabb a félhomály és az éjszaka. Sorra fénylettek fel az utcai lámpák; a templomok, nagyobb terek és épületek narancsszín díszkivilágítást nyertek. A Szél végigsüvítette Hannát a hidak fényében ragyogó folyó felett.
- Az a híd! – a hópehely megfordult röptében, mire a Szél visszafújta. – Milyen sok szobor! És az őrtornyok a két végén!
Zeneszó szállt a híd felől, nyüzsögtek rajta az emberek, ahogy kissé beljebb, a torony lábánál is. Hanna hópihe testvérei áradva szóródtak szét, porcukorként lepve be a mézeskalács-házakat.
- Óh, hát ezért jöttünk erre, itt fogok földet érni! – kacagott Hanna.
A Szél sejtelmesen hallgatott, és befújta őt a város közepére, egy hatalmas térre, ahol a soktornyú templom lábánál kórus énekelt karácsonyi dalokat a vásárban nézelődő embereknek. Hanna azt se tudta, merre nézzen, alig tudott betelni a látnivalókkal. Az évszázadok által ott felejtett sötét, méltóságteljes templomépület, tornyán az egész lényének ellentmondó aranyszín gömbökkel; a tér közepén álló szoborcsoporton csimpaszkodó gyerekek, forralt bort iszogató emberek, kiknek arcára a vásár fényei húztak vidám maszkot, óriási, aranyba öltöztetett karácsonyfa, a teret körülálló házak falain őrködő lovagok, vízköpők és egyéb szerzetek… és az épület, amelynek falán csudálatos szerkezet csillogott. Hanna többször is körberepülte, alaposan szemügyre vette a mutatókat, a fényes, színes számlapot, a jeleket.
- Mi ez? – kérdezte barátjától, a Széltől.
- Asztronómiai óra. Nemcsak az időt mutatja, hanem a Nap és a Hold állását, az állatöv jegyeit és még egy sor más dolgot, amik segítenek az embernek tájékozódni a világegyetemben.
- Milyen érdekes! – Hanna közelebb libegett, megpillantotta saját tükörképét a Napot jelképező arany figurában.
Kattanás hallatszott, s az óra felett kinyílt két ablakocska. Apró figurák táncoltak el a nyílásokban a harangjáték muzsikájára, a bámészkodók lelkes kiáltásai által kísérve. Hanna addig libegett ott, míg az utolsó bábu is eltűnt, s a kis nyílásokat ismét lezárták a kék spaletták. Akkor a Szél szárnyán felbukfencezett az égbe.
- Mutatok valamit – suttogta a Szél, azzal észak felé fordult, egy lökéssel átrepítette Hannát a belváros felett, majd puhán leeresztette egy forgalmas utcánál. – Nézd azt a házat!
Egészen sötétszürke, gótikus épület felé fordította a hópelyhet. A mesebeli ház homlokzatát arany pettyek és minták díszítették; kovácsoltvas erkélyek, tornyocskák, árkádok tagolták. Hanna elgyönyörködött benne, aztán ismét a magasba röppent, át a híd és a folyó felett egy magaslat felé, amely narancssárga fényben pompázott. Vörös cserepes, titkokat őrző házak maradtak el alatta, majd egy hosszan elnyúló, sokablakos, elegáns épület következett.
- A vár – mondta a Szél. – A közepén pedig a Szent Vitus-székesegyház.
A kígyózó épületsort, díszudvarokat komor, csipkés templom koronázta, fenségesen magasodva a fehér falak fölé. Hanna körbelibegte a pompás tornyokat. Odalentről orgonaszó búgott, kórus éneke szállt. Emberek tömege áramlott a csillogó díszek és fénylő karácsonyfák között, a dombról lefelé vezető utakon itt-ott bódésorok álltak kézműves termékekkel, mézeskaláccsal, forralt borral, s az egész látvány meghitt, ugyanakkor a közelgő ünneppel járó izgatott, nyüzsgő hangulatot árasztott.
- Nos, hová szálljak le? – kérdezte Hanna, míg körülötte megsűrűsödött a hóesés. – Egészen sok, a célnak megfelelő háztető van errefelé.
A Szél ismét csak hallgatott, és megint a folyó felé sodorta Hannát – aztán felkapta őt és süvítve elszáguldott vele délre…

Third Sunday of Advent, wind, chocolate, music, candles...

Ingredients:
200 gr dark chocolate
50 gr prunes
20-30 ml slivovica
70 gr walnut cream
transfer sheet

Recipe:
I cut up the prunes into small cubes; I put them in a dish and pour slivovica on them. I leave them to soak for half a day.
I cut an appropriate piece of the transfer sheet and I place it in the magnetic mold. I temper the dark chocolate and I prepare the bonbon shells. When the chocolate gets solid, I place 4-5 prune cubes in the bottom of each shell. I cover them with walnut cream. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons.

Advent II

Folytatódjék az adventi sorozat: a következő bonbonnak a Hóvihar nevet adtam, mivel kívül fehér és hűvös, belül viszont szívet melengető. Mint már tudjátok, nem vagyok a magvak-diók rajongója, ezért sokáig eszembe se jutott, hogy a spájz mélyén rejlik egy jó adag pucolt balatoni dió. Na de most! Igazi, karácsonyi finomság 😋

Hozzávalók:
150 gr dió    
30 gr cukor
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
A diót megpörkölöm: egy serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül melegítem, időről időre átkeverem vagy rázogatom. Amikor a héjak elkezdenek lepattogni, elzárom a tűzhelyet. Aprítógépbe teszem a diót és a cukrot. Nagyjából 2-3 perc darálás elég ahhoz, hogy a dió kiengedje az olajtartalmát, és selymes diókrémmé varázsolódjon. Opcionálisan adható hozzá méz, fahéj vagy mézeskalácsfűszer.
Kakaóvajban feloldom a fehér festéket, egy külön tálkában pedig a kéket. Előbb fehérrel festek köröket a bonbonforma mélyedéseibe, azután világoskékkel. Miután megszáradt a festék, temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonburkokat. Megtöltöm őket a diós krémmel, aztán temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

- Mennyi víz! – kiáltott fel Hópehely Hanna, míg a Szél szárnyán libegett a tenger felett. Szaggatott partvonal, kisebb-nagyobb szigetek, hófödte hegycsúcsok húzódtak alatta.
- Ide jöttünk, igaz? – mutatott arrafelé.
- Nem egészen – susogott a Szél.
- De én le akarok hullani körbenézni!
A Szél kivonta alóla a tenyerét, mire Hanna lassan ereszkedni kezdett. Most már nemcsak a barna tájat látta, hanem ki tudta venni a parton nyújtózó, egymást érő településeket is. Fekete, vékony folyó tekergett elő a hegyek közül, és igyekezett a tenger felé. Kettészelte a várost, amely felkúszott a környék dombjaira.
- Jól látom, hogy ott van egy vár?! – szúrta ki Hanna.
- Igen, Trsat vára. A középkorban épült, de már a római korban is állt itt egy erőd, amiből a folyón zajló forgalmat ellenőrizték.
- Ó, de izgalmas! – Hanna izgatottan libegett lejjebb, egyre lejjebb. Ez a város úgy festett, mint különböző korok hullámai által a dombokra hordott jelek halmaza. Amint a hópihe elérte a várat, már látta a mögötte húzódó dombokba vájt autóutakat is, s a rajtuk zúgó forgalmat. Felkapta őt a légáramlat, egy pillanatra feltárult előtte a fenséges látvány: a vár, alatta a mélyben a folyó; túlsó partján hasonlóan magas halmokon modern emeletesek sorakoztak, akár óriás dominók. Lejjebb mediterrán, terrakotta cserepes házikók, még lentebb nyüzsgő városközpont, majd kikötő, s a kék tenger, amely a horizonton egybefolyt az égbolttal. Bal kéz felől szigetek úsztak, jobbra lilás hegyek keretezték a tájat.
Lecsapott a Szél, és Hannát a folyó völgyébe sodorta, ott utaztak tovább lefelé a kanálisig, ahol sirályok rikoltoztak, és színes csónakok pletykálkodtak a vízzel. A Szél ekkor vadul megpörgette, majd egy hófehér épület felé vitte a hópelyhet.
- A kormányzó palotája – ma múzeum – magyarázta.
- Csodás – sóhajtott Hanna.
Apró, girbegurba utcákon kanyarogtak, s a Szél átröpítette a hópihét egy ódon kőkapun.
- A római kapu, a város legrégibb emléke.
- Mennyi rétege van itt az építészeti stílusoknak! – kiáltott fel Hanna.
- Várj csak, míg meglátod ezt! – azzal Szél barátja egy lökettel átpenderítette egy karácsonyi díszekkel és fényekkel ékes korzóra. Emberek sereglettek az üzletek kirakatait nézegetve, a készülődés lázában szatyraikat egymáshoz csapva, kurjongatva, vidáman pergő nyelven beszélgetve. S a házak! A fenséges, klasszicista paloták, amelyek méltó őrökként, némán figyelték a sürgés-forgást a korzó mindkét oldalán! Hanna elsuhant közöttük, majd a Szél balra repítette. A kikötőhöz jutottak, ahol hosszan-hosszan húzódtak a dokkok, s a hajók alatt sötéten locsogott a tenger vize. Cifra épületek koronázták ezt a partot, a legszebb közöttük a kikötő végében álló ház. A tetején átbucskázva terecske tárult eléjük, s a túlsó végében újabb díszes sárga épület – a színház.
- Mik ezek a kisebb, folyosószerű épületek? – kérdezte Hanna.
- A piac – felelte a Szél, azzal végigrepítette a hópelyhet a gyümölcs-, zöldség- és halárusok klasszicista házacskái felett. Köztük az utcákat megtöltötték a kofák pultjai s a vásárlók, érdeklődők tömege.
Sok utcát bejártak még: láttak a tengerparti sziklák fölé épített villákat saját lejáróval a vízhez, örökzöld, mediterrán növények által keretezett, meleg színű, lapos tetejű kunyhókat, ipari kikötőt többtonnás hajószörnyekkel… s mindenhol ott látszott a korok, népek, kultúrák keze nyoma, akár egy sokszínű mozaik – a történelem jelenvalósága.
Mikor a hegyek rózsaszínbe borultak a napnyugta fényében, a Szél ismét a magasba repítette Hannát, és észak felé fújta…

Let's continue the Advent series: the following bonbons are called "Snow storm" because outside they are white and cool, but inside they are heart-warming. As you all know, I'm not a fan of seeds and nuts, therefore, for a while I forgot that there was a portion of unshelled walnuts in the pantry. But now! This is a real Christmas treat 😋

Ingredients:
150 gr walnuts    
30 gr sugar
200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I roast the walnuts: without additional grease, I warm them in a pan and stir them from time to time. When the skin starts to peel off, I turn off the cooker. I put the walnut and the sugar in a food processor. 2-3 minutes of grinding is enough for the walnut to let its oil out and become silky walnut butter. You may also add honey, cinnamon or gingerbread spice in it.
In cocoa butter, I dissolve the white and blue food paints in separate bowls. First, I paint white circles in the cavities of the mold, then blue ones. When the paint dries, I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the walnut cream, then I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

Advent I

Mivel nagyjából két éve nem igazán lehet utazgatni, ezért az idei karácsonyi mese négy legkedvesebb városom képzeletbeli bejárása lesz egy hópehely szemszögéből - mindnek magam előtt látom az utcáit, tereit, házfalait, annyit róttam már őket, és ilyenkor jól esik az ott készült képeket nézegetni, és lélekben utazni.
Advent első hetére pedig egy igen tömény, igen finom csokit készítettem: nugát (minő meglepetés) és sós karamell van benne. Az édes ízeket finoman ellensúlyozza a só, a bonbon külsejét pedig karácsonyi mintával díszítettem :)

Hozzávalók:
100 gr nugát
200 gr cukor
200 ml tejszín

20 gr vaj
20 gr méz
néhány csipet himalájai só
250 gr tejcsoki

Elkészítés:

Először a karamellszószt készítem el: karamellizálok 200 gr cukrot, és miután felolvadt, előbb belekeverem a vajat és a mézet, majd apránként hozzáadagolok 200 ml tejszínt. Megvárom, míg a szósz kihűl, ekkor kimerek belőle 100 ml-t, és megsózom (ízlés szerint).
Formára vágom a transzferfóliát, belehelyezem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Félig megtöltöm őket karamellel, majd kis időre a hűtőbe teszem a formát. Mikor a karamell kissé megbőrösödött, teszek rá egy réteg nugátot is. Temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

*

Még szülés előtt megfogadtam, hogy nem fogok feltenni a netre fotót a babáról - aki fontos, úgyis látni fogja élőben, meg amúgy is, magánélethez nincs köze az internet széle-hosszának. Viszont most, hogy jön a karácsony, nem hagyhattam ki az alkalmat :D Ez végülis csak egy rajz, nem valódi fotó :)))
Before giving birth I made a vow that I won't put up photos of my baby on the internet - those who are important will see him anyway; and no one else has to know about my private life. But now that Christmas is coming, I couldn't miss this :D This is only a drawing after all, not a real photo :)))

- Hohó! Kiáltotta Hópehely Hanna, és leugrott az ezüstfehér felhő pereméről, amin addig utazott. – Eljött az idő, hamarosan itt a karácsony, végre belephetjük a tájat a testvéreimmel, és az emberek örülni fognak, hogy minden szép fehér, a gyerekek hóembert gyártanak majd, meg hógolyóznak!
Megpördült a tengelye körül: szürke fellegek, rozsdabarna táj, szürke fellegek, és ismét a kopár, rozsdabarna táj. Hanna a tekintetét az egyhangú, apró foltokból összeálló vidékre szegezte. Amint hullott, puhán, lebegve, felfigyelt arra, hogy kisebb-nagyobb pókhálószerű települések – színes mozaikok – válnak ki a mezők, dombok, erdők rengetegéből, és ezeket szürke, kígyózó utak kötik össze. Az egyik ilyen vöröses mozaikdarab közepén érdekes mintázatot fedezett fel.
- Hahó, Szél! – kiáltotta el magát, mire a barátja rögvest ott termett.
- Egy kissé északabbra szeretnék utazni – kérte Hanna.
A Szél engedelmesen arra röpítette.
- Mi az a trapéz alakzat? – kérdezte Hanna.
- Az az új városrész, a Ville Basse – súgta a Szél.
- Mikor épült?
- 1240-ben, amikor Raymond Trencavel visszatért, a város lakói fellázadtak, és Lajos király száműzte őket az erőd falain túlra.
- Erőd? – Hanna a szemét meresztette, mire végre ki tudta venni a várost kettészelő folyó túloldalán a kettős falrendszer által körülvett központot.
A Szél játékosan meglendítette a hópihét, s a kanális és a folyó által közre zárt Ville Basse felé sodorta. Középkori, szűk utcákon, boltíves kapuk, vastag falak, apró ablakok előtt suhantak el.
- A sénéchal, az udvarmester háza. Ő volt a király helytartója – suttogta a Szél, ahogy egy gótikus, kettős csúcsíves ablakokkal ellátott épület mellett repültek; homokszín falai akár a patinás csipke. Majd a Szél jobbra terelte Hannát, apró tér nyílt előttük, melyet teljesen uralt a fölé tornyosuló, erődszerű templom. Homlokzatát egyetlen rózsaablak díszítette, önmagába fordulva, akár a végtelen idő, amely átjárta e helyet.
Hanna feljebb libbent, a város ismét mint egy térkép nyílt ki alatta: tágas tér, hidak a szürkén hömpölygő folyón, kopár park, amely szinte hívogatta az első hóesést, hogy végre belepje a faágakat és ösvényeket.
- Menjünk a fellegvárba! – kiáltotta Hanna, mire a Szél lecsapott, és egyenest az erőd falrendszerei közé repítette. Hanna fenséges, magasba törő tornyok, méltóságteljes bástyák közt suhant, ősi falak mentén.
-  Némelyik toronyban másfajta, vörös téglák is vannak. Miért?
- Azokat többszáz éve a rómaiak építették. A belső erődfalat a középkorban folyamatosan fejlesztették, építgették. A külső kört a 13. század közepén húzták fel a franciák, akik 1209-ben foglalták el a várost. Ők erősítették meg a kastélyt is, mert tartottak a város népétől – mesélte a Szél, ahogy Hanna átbucskázott az öregtorony felett, be a kastély díszudvarára. Kő hátán kő, sárga, szürke, okker, terrakotta, s a falakban számtalan éra, számtalan várúr keze nyoma: itt egy mára elporladt terem ajtaja lebegett a belső udvar felett, ott befalazott ablak bámult vak szemeivel. A gyilokjáró lőrésein át süvített a huzat, Hanna átsiklott az egyik ilyen nyíláson. Előtte hosszan sorakoztak a csúcsos, sötét tetejű tornyok, a fogazott pajzsfal. Távolabb gótikus katedrális csipkés tornyai meredtek az égre; alant egész középkori útvesztő kacskaringós utcácskákból, apró, egymásra támaszkodó házakból. Az ajtókból, ablakokból áradt a meleg fény, emberek sürögtek az utcákon, ki fenyőfát cipelt, ki díszeket aggatott az ablakába, más a szomszédjával tárgyalta a közelgő ünnep izgalmait. Forralt bor gőzölgött a sarki árus bódéjában, gyerekek rohantak csapatba verődve. Hannára is úgy átragadt az izgalom, hogy ide-oda csapódva igyekezett beinni a látványt. A Szél lelibbentette egy ódon ház párkányára: bent szőke kisleány gyújtott gyertyákat az ablakba helyezett díszen.
Hanna megrázta magát. – Itt el fogok olvadni! – kiáltott fel.
- És a testvéreid sem indultak még el felhőanyácskától. Talán nem is itt kell földet érned – sóhajtotta a Szél.
Felkapta Hannát, és fújta, sodorta; el, más távoli tájak felé…

On the occasion of the first week of Advent, I made a very dense but very tasty chocolate. The filling contains nougat (surprise, surprise!) and salty caramel. The salt counterbalances the sweet flavors; I decorated the bonbons' surface with Christmas pattern :)

Ingredients:
100 gr nougat
200 gr sugar
200 ml cream
20 gr butter
20 gr honey
some pinches of Himalayan salt
250 gr milk chocolate

Recipe:

First, I prepare the caramel: I caramelize 200 gr sugar and after it melts, first I add the butter and the honey, then the warm cream in small portions. I wait until the caramel cools, then I take 100 ml and salt it.
I cut an appropriate shape out of the transfer sheet and place it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells. I fill them halfway with caramel, then I put the mold in the fridge. When the caramel sets, I put another layer of nougat in the bonbons. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

Mozart praliné

Létezik olyan ember, aki ne szeretné a Mozartkugelt?! És létezik olyan ember, aki képes lenne annyit enni belőle, mint én, mégsem ismeri a történetét? Persze azt mindenki tudja, hogy Mozart Salzburgban született és az édesség róla kapta a nevét, de hogy ki készítette az elsőt, milyen rétegeket tartalmazott, hogy lett ennyire elterjedt, azt már kevesebben.
Az ausztriai Paul Fürst korán árvasorra jutott, és nagybátyja nevelte, akinek édességboltja volt Salzburgban. Az üzletet Paul vette át, miután több helyen inaskodott - többek közt Budapesten is. 1890-ben készítette el először azt az édességet, ami később világhírnévre tett szert - és ahogy egyre népszerűbb lett, végül saját céget alapított.
Fürst azonban elkövetett egy nagy hibát: nem védette le az ötletét, így végül a Mozartkugel Salzburg jellegzetes helyi csemegéje lett, amit minden magára valamit is adó cukrászda és édességbolt átvett és gyártott. Természetesen tovább is variálták. Az eredeti édesség egy nugátkrémmel bevont, pisztáciával dúsított marcipángolyó, amelyet étcsokoládéban mártottak ki. Több gyártó azonban harmadik ízként csokis mogyorókrémet is társított a marcipánhoz. Ennek megfelelően évtizedek óta zajlanak perek a különböző cégek Mozartkugeljei elnevezése és megjelenése miatt. Az eredeti megegyezés szerint csak Fürst cége használhatja az Original Salzburg Mozartkugeln elnevezést, míg a többieknek más nevet kell adniuk. Továbbá csak a Mirabell (ma Mondelez) nevű gyártó készíthet kerek Mozartgolyókat, minden más cég termékének egyik oldala lapos kell legyen.

Namármost, én imádom a Mozartkugelt (akármilyen variációban). Úgyhogy most, hogy végre van saját aprítógépem, és már a többedik adag nugátkrémet gyártom le, nem hagyhattam ki, hogy elkészítsem a saját verziómat. Hosszú idő óta először vettem egy új polikarbonát formát, amelynek jó mélyek a mélyedései - így elfért három réteg töltelék is a csokiban. A nugátot és a pisztáciamarcipánt sima marcipánnal egészítettem ki - NYAMI

Hozzávalók:
70+50 gr házi marcipán
25 gr pisztácia
70 gr nugátkrém (mogyoró, cukor, olívaolaj)
200 gr étcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
50 gr marcipánt és 25 gr megtisztított pisztáciát az aprítógépbe teszek és alaposan összedarálok. Elkészítem a nugátkrémet: 150 gr pirított mogyorót és 150 gr cukrot addig darálok, míg krémes állagú nem lesz. Hozzáadok 6 kiskanál (kb 30 ml) olívaolajat, még egyszer összedarálom. Az így kapott krémből veszek 70 grammnyit.
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát. A bonbonhéjak aljába teszek egy réteg marcipánt, arra egy réteg nugátot, végül arra egy réteg pisztáciamarcipánt. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat. Amikor készen kipotyognak a formából, ecsettel vékonyan megfestem a tetejüket arany lüszterrel. Kész is a Mozart praliné - abbahagyni az evést azután már nem lehet :D

Is there such a person who doesn't like Mozartkugeln?! Is there such a person who could eat as much of it as me and still doesn't know its story? Of course everyone knows that Mozart was born in Salzburg and the confection got its name after him, but less people know who made the first one, what kind of layers it had and how it became so popular.
The Austrian Paul Fürst became orphaned quite early and he was raised by his uncle, who had a confectionery in Salzburg. Paul took over the business after training in several places - among others, in Budapest too. He created the sweets which later became world famous in 1890 - and as it got more and more popular, he even established his own company.
However, Fürst made a mistake: he didn't apply for patent to protect his idea, therefore the Mozartkugel became Salzburg's typical delicacy, taken over and produced by every confectionery. Quite naturally, they created new variations. The original candy contained a marzipan ball enriched with pistachio, covered in nougat and dipped in dark chocolate. Several producers added a third flavor, the combination of nougat and chocolate. And obviously, for decades, disputes have erupted concerning the names and appearance of the Mozartkugeln of various companies. According to the original agreement, only Fürst's company can use the name Original Salzburg Mozartkugeln, while others must choose other names. Additionally, only Mirabell (today Mondelez) can produce round Mozartkugeln, every other company's product must have a flat side.

Now, I adore Mozartkugeln (whichever variation). Therefore now that I have my own food processor, and have made several portions of nougat cream, I couldn't miss creating my own version. I've bought a new polycarbonate mold whose cavities are deep enough to house three layers of fillings. I combined the nougat and pistachio marzipan with pure marzipan - YUMMY

Ingredients:
70+50 gr homemade marzipan
25 gr pistachio
70 gr nougat (hazelnut, sugar, olive oil)
200 gr dark chocolate
luster dust

Recipe:
I put 50 gr marzipan and 25 gr peeled pistachio in the food processor and grind them. Then I prepare the nougat cream: I grind 150 gr roasted hazelnut and 150 gr sugar until they get a creamy consistence. I add 6 small spoon (ca 30 ml) olive oil and mix them again. I take 70 grams of this cream.
I temper the dark chocolate and pour it in the mold. I place one layer of marzipan in the bottom of the chocolate shells, then one layer of nougat cream and finally a layer of pistachio marzipan. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. When they fall out of the mold, I paint a thin layer of gold luster on the top of each praline. There you have your Mozart praline - but be aware that you won't be able to stop eating them :D

Kókuszkocka // coconut cube

Általában nem vagyok sütipárti (a lekváros tekercset leszámítva), azonban a kókuszkocka az egyik olyan süti, ami ha nem túl száraz, akkor szívesen fogyasztom. Ez a csoki még akkor készült, amikor semmi tejeset nem ehettem a baba miatt - borzasztó volt, azt hittem meghalok kakaó, sajt, tej- és fehércsoki nélkül -, és annyira gazdagon kókuszos, hogy végül elneveztem kókuszkocka bonbonnak. Továbbá itt fedeztem fel, mennyire de mennyire isteni a kókusztejszín, amiből azóta is tartok itthon, biztos ami biztos alapon.

Hozzávalók:
5 gr kókuszolaj
20 gr kókuszreszelék
50 ml kókusztejszín
100+200 gr étcsoki

Elkészítés:
Felmelegítem a kókusztejszínt, hozzákeverem a kókuszolajat és a kókuszreszeléket, és főzöm egy kicsit, míg a kókuszreszelék megpuhul valamelyest. Megolvasztok 100 gr étcsokit, egybeöntöm a kókuszkrémmel és alaposan összekeverem.
Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonburkokat. Megtöltöm őket a krémmel, kis időre hűtőbe helyezem a formát. Amikor kiveszem, temperálom a maradék étcsokit és befejezem a bonbonokat. Végül miután kivettem a formából őket, ecsettel kis étcsoki pettyeket festek a bonbonok tetejére, és megszórom őket kókuszreszelékkel.

In general, I'm not a fan of cookies but coconut cube is one of them which I like to eat - if it is not too dry. I made this chocolate when I still couldn't eat anything which had milk in it because of the baby - it was horrible; I thought I'd die without cocoa, cheese, milk and white chocolate -, and it became such a rich coconutty bonbon that I named it after the coconut cube. Also, I discovered how amazing the coconut cream is; and I still keep a box here at home, just in case.

Ingredients:
5 gr coconut oil
20 gr shredded coconut
50 ml coconut cream
100+200 gr dark chocolate

Recipe:
I warm up the coconut cream and add the coconut oil and the shredded coconut. I cook them a bit until the shredded coconut gets soft. I melt 100 gr dark chocolate and combine it with the coconut cream.
I temper 200 gr dark chocolate; I prepare the bonbons hells. I fill them with the cream and I place the mold in the fridge for a while. When I take it out, I temper the leftover dark chocolate and I finish the bonbons. Finally, after I take them out of the mold, I paint little dark chocolate dots on the tops and sprinkle them with shredded coconut.

Vörösáfonya-pálinka // red cranberry-palinka

Amikor csak úgy összedobsz valamit az otthon épp fellelhető alapanyagokból... 
Mivel a baba miatt meg kell válogatnom, hogy mit eszek, így alternatív édességként kaptam egy zacskó aszalt vörösáfonyát. Gondolkodtam, mihez kezdjek vele (nyilván csokiban a helye, de mivel?!). Benéztem a kamrába, és a hűtő tetején megláttam egy gyanús üveget. Vajon mi ehet benne... ha nem jófajta ágyas pálinka?! Áztassuk csak be azt a vörösáfonyát! A többi meg már jött magától :D

Hozzávalók:
40 gr aszalt vörösáfonya
30 ml ágyas barackpálinka
60+200 gr étcsoki
10 ml tejszín
ételfesték

Elkészítés:
A vörösáfonyát egy kis tálkában leöntöm a pálinkával, és egy napig hagyom ázni. Másnap megolvasztok 60 gr étcsokit, majd a tejszínnel együtt az áfonyához keverem. Néhány óráig hagyom állni a kész krémet, hogy összeérjenek az ízek.
A forma mélyedéseinek egyik oldalát befestem kakaóvajban oldott piros ételfestékkel, a másikat kékkel. Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbon burkokat. Megtöltöm őket az áfonyás krémmel és a hűtőbe teszem a formát. Néhány órával később a bonbonokat lezárom a maradék temperált csokival.

When you just create something from nothing...
Since I have to be careful of what I eat because of the baby, I received a bag of dried red cranberries as alternative sweets. I was thinking what I'd do with it (obviously it must end up in chocolate, but with what?!). I looked into the pantry and saw a suspicious bottle on the top of the fridge. What's in it... if not some good palinka (Hungarian spirit made of apricots)?! Let's soak those red cranberries! The rest happened automatically :D

Ingredients:
40 gr dried red cranberries
30 ml apricot pálinka
60+200 gr dark chocolate
10 ml cream
food paint

Recipe:
I put the cranberries in a small bowl and pour the pálinka on them. I leave it to soak for a day. The next day I melt 60 gr dark chocolate and I mix it with the cranberries and the cream. I set the cream aside for some hours until the flavors mature.
I paint one side of the cavities of the mold red, while the other side blue with food paint dissolved in cocoa butter. I temper 200 gr dark chocolate and I prepare the bonbon shells. I fill them with the cranberry cream and I put the mold in the fridge. Some hours later I seal the bonbons with the leftover tempered chocolate.

Barack-vanília // peach-vanilla

Na szóval eljött az a nap, amikor bébi mellett mertem színes csokit csinálni - ez már a nehezített pálya :D Több részletben készült el (előbb a töltelék, aztán a minta, aztán a burok+töltés, végezetül lezárás). Tudjátok hogy van ez, az ember nekilát, aztán a maradék csoki, az eszközök, lüszter stb. ott marad néhány napig a pulton, mert nincs idő elpakolni vagy szimplán csak annyira fásult az ember a napi rutintól, hogy nem pakolja el még akkor sem, ha van öt perce XD Mindazonáltal a csokikészítés - amint a meló is - igazi felüdülés és kiszakadás abból, amit csak babakörforgásnak nevezek (szoptatás-pelenkázás-játék-altatás). Na de jöjjön a recept maga!

Hozzávalók:
40 ml barackpüré
10 ml tejszín
4 csipet vanília
egy kiskanál vaj
100 gr fehércsoki
200 gr tejcsoki
fehér és bronzszínű ételfesték

Elkészítés:
A barackot összeturmixolom, egybekeverem a tejszínnel és a vaníliával. Felolvasztom a fehércsokit a vajjal együtt, és a barackhoz keverem.
A bronz lüsztert és a fehér festéket feloldom kakaóvajban, majd összefröcskölöm velük a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm őket a töltelékkel, és a hűtőbe teszem a formát. Két óra múlva kiveszem, temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

So the day came when I dared to make colorful chocolate while having a baby at home - this is a more difficult level :D I made it in several steps (first the filling, then the pattern, then the shells+filling, finally the sealing). You know how it is: one starts to do it, then leftover chocolate, equipment, luster etc. remain on the counter for a couple of days because one doesn't have time or is simply too inert from the daily routine to put them away even if one has five minutes XD Still, chocolate making - just like work - is a real recreation after what I call the baby-cycle (breastfeeding-diaper changing-playing-putting to sleep). But now, let's see the recipe!

Ingredients:
40 ml peach puree
10 ml cream
4 pinches of vanilla
one small spoon of butter
100 gr white chocolate
200 gr milk chocolate
white and bronze food paint

Recipe:
I blend the peach and mix it with the cream and the vanilla. I melt the white chocolate and the butter and add it to the peach.
I dissolve the bronze luster and the white paint in cocoa butter and sprinkle the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and I prepare the shells of the bonbons. I place the mold in the fridge. Two hours later I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

pisztácia / pistachio

"És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát." (1Móz  43:11)
A fenti bibliai idézetben szereplő "dió" valójában pisztácia volt: a mandula mellett az egyetlen csonthéjas, ami szerepel a Bibliában, ezt vitték ugyanis József testvérei Egyiptomba, hogy élelemre cseréljék. Régészeti leletek szerint az emberek mintegy 9000 éve fogyasztanak pisztáciát, így nem csoda, hogy bekerült minden idők legkeresettebb bestsellerébe is. 
A pisztácia Közép-Ázsiából származik, Afganisztán és Irán területéről, Európába a rómaiak hozták. A legenda szerint ez volt Sába királynőjének kedvenc eledele, aki állítólag elrendelte, hogy közemberek nem ültethetnek pisztáciafát, és az összes termést a királyi udvarba vitette, azt csak az udvariak fogyaszthatták. Több országban a pisztácia megrepedésének hangja a boldog párkapcsolat jó ómenje volt, ezért a szerelmespárok holdfényes éjszakákon a fák alá álltak, ott várták, hogy meghallják.
Ilyen ősi és misztikus hozzávalóból csakis az ember szíve választottjának készülhet csokoládé. Ez már a sokadik kísérletem a pisztáciakrémmel, eddig egyik jobb volt, mint a másik :D Ezúttal egy kis ganache-sal kevertem és tört pisztáciával egészítettem ki. Az ajándék másik része palackba zárt üzenet volt: emlékek, amiket közösen éltünk át :)

Hozzávalók:
8-10 szem pisztácia
20 gr pisztáciakrém
20 ml tejszín
egy kiskanál vaj
80+150 gr tejcsoki

Elkészítés:
A pisztáciakrémet és a tejszínt összekeverem. Vízgőz felett megolvasztok 80 gr tejcsokit, és hozzáadom a vajat. Egybeöntöm a tejszínes krémmel és alaposan elkeverem.
Temperálok 150 gr tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Amikor megszilárdultak, 2/3-ig megtöltöm őket a pisztáciás krémmel. Néhány szem pisztáciát megtörök a mozsárban, és minden bonbonban vékony réteg töretet teszek a krémre. Temperálom a maradék csokit, lezárom a bonbonokat.

"Then their father Israel said to them, "If it must be, then do this: Put some of the best products of the land in your bags and take them down to the man as a gift - a little balm and a little honey, some spices and myrrh, some pistachio nuts and almonds." (Gen 43:11)
Besides almonds, pistachio is the only type of nut that is mentioned in the Bible; Joseph's brothers brought it to Egypt in order to trade it for grains. According to archeological evidence, pistachios have been consumed for 9000 years ago; it is no surprise that they are included in the bestseller of all times.
Pistachios originate from Central Asia, the territory of Iran and Afghanistan. Romans introduced them to Europe. According to legend, this was the favorite food of the Queen of Sheba. She even decreed that commoners were not allowed to cultivate pistachio trees and the entire harvest was taken to the royal court; only royals were allowed to consume it. In several countries, the sound of a pistachio nut cracking was a good omen for a happy relationship; therefore on moonlit nights, couples stood under the trees and waited to hear the sound.
One has to use such an ancient and mystical ingredient in chocolate made for one's lover. I've made umpteen experiments with pistachio cream, all of them were amazing :D This time I mixed it with some ganache and completed it with pistachio nibs. Another present was a message in the bottle: memories that we experienced together :)

Ingredients:
8-10 pistachio nuts
20 gr pistachio cream
20 ml cream
one small spoon of butter
80+150 gr milk chocolate

Recipe:
I combine the pistachio cream and the cream. In a bain-marie, I melt 80 gr milk chocolate and add the butter. I mix it with the cream and blend them.
I temper 150 gr milk chocolate; I prepare the bonbon shells. When they get solid, I fill them 2/3 with the pistachio ganache. I crush some pistachio nuts in a mortar and put a thin layer of nibs in each bonbon. I temper the leftover chocolate and seal the bonbons.

Fűszeres trüffel // spicy truffle

Baba mellett nem egyszerű az élet, de nem vagyok az a fajta ember, aki feladja a melóját vagy épp legkedvesebb hobbijait azért, mert gyereke született (olyan szomorú látni azokat a csokis blogokat, amiket az írójuk azért adott fel, mert jött a baba). Így aztán cselezve, több részletben ugyan, de csak sikerül a csokikészítés :D Főleg annak fényében, hogy ilyenkor jönnek-mennek a rokonok, ismerősök, és ha már főzni nem mindig van idő, legalább csokit kapjanak.
Szóval elsőre csak ilyen egyszerű trüffelt készítettem, amit az ízesítés tesz egyedivé: amellett, hogy mandarinmézet kevertem bele, többféle fűszer is gazdagítja.

Hozzávalók:
200 gr étcsoki
2 kiskanál vaj
2 kiskanál mandarinméz
50 ml tejszín
fahéj, szegfűbors, szerecsendió, vanília, gyömbér
kakaópor

Elkészítés:
A tejszínt kitöltöm egy tálkába, hozzáadom a mézet és ízlés szerint a fűszereket (én 3-3 csipetnyit adtam mindből). Az étcsokit felolvasztom, hozzákeverem a vajat, majd egybeöntöm a tejszínnel. Alaposan összekeverem a kettőt, és a tálkát a hűtőbe teszem. Két órával később kiveszem, a ganache-t golyókká formázom és kakaóporba hempergetem.

It is not easy when one has a baby, however, I am not the kind of person who would give up on her profession and favorite hobbies because her child was born (it is so sad to see those gastroblogs which were finished because the writer had a baby). Thus, in a tricky way and multiple steps, but it is actually possible to make chocolate :D All the more so, because friends and relatives are coming and going, and if I don't have time to cook, at least they should get chocolate.
So the first one was this simple truffle, which is special because of the seasoning: besides mandarin honey, it is enriched with multiple spices.

Ingredients:
200 gr dark chocolate
2 small spoons of butter
2 small spoons of mandarin honey
50 ml cream
cinnamon, allspice, nutmeg, vanilla, ginger
cocoa powder

Recipe:
I pour the cream in a bowl and add the honey and the spices (3-3 pinches of everything). I melt the dark chocolate with the butter and pour it in the bowl. I combine the chocolate and the cream and place the bowl in the fridge. Two hours later I shape small balls of the ganache and roll them in cocoa powder.

Babanapló

Mítoszeloszlató félóránk következik.
Amikor belevágtunk életem egyik legnagyobb kalandjába, még sejtelmem sem volt, hogy ennyi lemondással, fizikai fájdalommal és kellemetlenséggel fog járni. Mert hát a várandósságot és a szülést mindig és mindenhol úgy állítják be, mint csodálatos, boldog időszakot/eseményt, és mindig azt hangsúlyozza mindenki, hogy az új élet születése a legszebb dolog, ami csak történhet.
Biztosan sok olyan nő van, aki úgy vállalja a várandósságot, hogy előtte minden létező szakirodalmat elolvas a témában, felkészült és nem érhetik meglepetések. Hát én nem tartozom közéjük. Alapvető tudása mindenkinek van, de először is külön tudomány egyáltalán összehozni egy gyereket: méricskélni reggelente a testhőt, vezetni a táblázatot, számolgatni a napokat. Frusztrálódni, hogy újabb és újabb hónap telt el, amikor nem sikerült. Ráfogni a frusztrációra, hogy amiatt nem sikerül, gondolkodni, hogy vajon milyen testi hiba akadályozhatja a fogantatást, emiatt idegeskedni, orvosokat keresni, keseregni, hogy "nekem sosem lesz..."
Aztán végre siker! Az első boldog pillanatokat és örömöt igen gyorsan felváltják az első kellemetlenségek. Például a ráébredés, hogy a "reggeli rosszullét" valójában egész nap tart (nyilván egy férfi adta ezt az eufemisztikus nevet a jelenségnek...): az idő 90%-ában az ember émelyeg, a maradék 10%-ban pedig legszívesebben felemésztené a konyhát és a spájzt úgy ahogy van, mint a mesebeli kisgömböc. Ez a nagy zabálások és a folyamatos hányinger időszaka (és akkor én még szerencsés voltam, mert nem hánytam). Továbbá a szervezet teljesen leamortizálódik a magzat befogadása során, valamint abbéli igyekezetében, hogy ellássa a kis jövevényt. Szóval kb. 2.5-3 hónapig nem is nagyon lehet kikelni az ágyból - minő szerencse, ha valaki otthonról tud dolgozni, ugye - az embernek az élettől is elmegy a kedve, kivált, ha olyan barátságos november-decemberünk van, mint a tavalyi :D Nekem külön nehezített pálya volt még, hogy épp a doktori vége felé jártam, és meg kellett küzdeni az ezzel járó problémákkal is.
A második trimeszter a legkönnyebb, még nem túl nagy a pocak, a "reggeli rosszullét" pedig elmúlik. De azért van helyette más bőven, nem kell aggódni. Elkezd fájni például az ember rekeszizma. Ez azért különösen jó, mert nagyjából semelyik krémet nem lehet használni várandósság alatt az ilyesmire. Ott van aztán a lassanként kialakuló reflux, az állandó gyomorsav az ember nyelőcsövében, amitől éjszaka igen jókat lehet aludni (se). Továbbá az érzés, hogy hirtelen nem kapsz levegőt. Ahogy nő a baba, egyre összébb szorítja az ember belső szerveit, így pl. a tüdőt is. Volt éjszaka, amikor halálfélelemre ébredtem, hogy most bizony megfulladok. Szóval új pozíciót kell kitalálni, hogy az ember megfelelően levegőhöz jusson.
Furcsa tünete volt még nálam a várandósságnak a fejfájás. Korábban soha nem voltam fejfájós, most viszont többször is előfordult, hogy ágyban kellett maradni, annyira hasogatott. Szerencsére ez a második trimeszter közepére elmúlt. Megmaradtak ellenben a pattanások, amik a babavárás végére már-már bekövesedtek :D 
Ebben az időszakban indult be a melanintermelődés is, ami a kismamák pocakján látható függőleges linea nigrát, azaz sötét csíkot okozza. Nálam ugyanez a szám felett kis barna foltokat is előhozott. Ezek a tünetek idővel elmúlnak, állítólag.
Végül elérkezünk a harmadik trimeszterhez. Ekkor már szó szerint cipelni kell a pocakot. Én kb. 13 kilót szedtem fel a kilenc hónap alatt, ez a többletsúly nyilván nehezíti az ember mozgását, fáradékonyabbá, lassabbá válik tőle. Nálam külön ínyencség volt, hogy a 8. hónapban valahogy rosszul mozdultam/feküdtem, és becsípődött egy ideg a derekamban. Egy hétig járni is alig bírtam, és aztán további 3 hétig regenerálódtam, mire végre elmúlt, ismét nekiláthattam a tornázásnak és tudtam mozogni. Addig meg úgy mentem, hogy Quasimodo megirigyelte volna.
Szerencsémre kimaradt a vizesedés, legalább azzal nem kellett küzdeni. Nyugodt éjszakánk viszont elég kevés adódott: eleinte csak egyszer, később már kétszer kellett kijárnom vécére minden éjjel. Ezen problémák ellenére végigdolgoztam az egész várandósságot: egy hónappal szülés előtt megvédtem a doktori disszertációmat, utána még 3 online előadáson vettem részt/tartottam, és az utolsó pillanatig aktív maradtam. 
De hogy ne csak az árnyoldalról essék szó, azt is el kell mondani, hogy amikor először megérzi az ember a babát odabenn mocorogni, az épp olyan, mint amikor pillangók röpködnek a gyomrodban. Hihetetlen érzés, és persze ahogy nő a bébi, úgy lesz egyre erőteljesebb. Az én babám végig mozgott, még akkor is, amikor már alig maradt helye a 9. hónapban. Mindenféleképp boldogság-mérföldkő volt, amikor először voltunk ultrahangon, és meghallottuk a szíve dobogását. Talán ekkor ébred rá először az ember, hogy ott bent egy egyedülálló kis lény van, aki hamarosan emberpalántaként világra jön majd. A második trimeszteri nagy ultrahangon pedig megláttuk, hogy a fülét tőlem örökölte (van lelógó cimpája! :D Azóta már azt is látjuk, hogy igazi kis Dumbó XD), és kiderült, hogy nagyon nem tetszett neki az ultrahang, húzkodta el előle a fejét. Szóval van személyisége is - bizonyos dolgok tetszenek neki, mások nem annyira. Szerette például az autókázást és az édességeket (minő meglepetés :D azt csodálom, hogy nem csoki jött belőle vér helyett az első vérvételén :D). A gyermekvállalás egyébként nem olyasmi, amire fel lehet készülni lelkileg. Aki ezt állítja, hazudik. Ha csak belegondolunk, hogy hirtelen egy kicsi ember életéért leszünk felelősek, nincs az az épeszű ember, aki ne ijedne meg. Épp ezért nem is szabad gondolkodni a dolgon, hanem egyszerűen csak bele kell vágni. Én még szinte most sem hiszem el, hogy ez velem történik, a várandósság időszakában meg végig kívülről néztem magam.

Arról most nem ejtek szót, hogy mit össze szívtam a kórházzal, ahol azután a bébi megszületett, és ahová ctg-re és ultrahangra kellett járnom az utolsó egy hónapban. Végül ez szóra sem érdemes. Az annál inkább, hogy mennyire jó szülésznőnk volt, aki jó humorral, vidáman kísért végig majdnem a teljes 12 órás vajúdáson. Csak este fél 7-kor váltották le, akkor pedig már csak egy óra volt a baba érkezéséig. 
Nálam meg kellett indítani a szülést a fogyatkozó magzatvíz miatt. Ekkor már a terminus után 5 nappal voltunk, úgyhogy akik korábban lányt jósoltak, már azok is azt mondogatták, hogy "a fiúk ilyen lusták" :D (a baba nemét a születéséig nem tudtuk). Azt nem igazán találtam helyénvalónak, hogy a kórházi személyzet többször azzal viccelődött, hogy nem bírom a fájdalmat - azt hiszem, a szülés épp az a fajta esemény, ahol megengedhető az, hogy az ember kimutassa, ha fáj. A burokrepesztés után kezdődtek a kontrakciók: ezek eleinte "csak" a menstruációs fájdalom szintjét érték el, később már annak a hatványozott sokszorosát. Vicces belegondolni, hogy a babának csupán néhány centiméteres utat kell megtennie a külvilág felé, mégis milyen sokáig tart ez, és mennyire rohadtul tud fájni. Csak a melegvizes fürdő enyhített rajta valamelyest, az órák meg csak teltek, és fájt és fájt. Különösen rosszul esett, amikor azt ellenőrizgették, hogy hol tart a baba feje, eltűnt-e már a méhszáj. Így utólag belegondolva talán 4-5-ször lehetett ilyen, de ott akkor úgy tűnt, mintha óránként történne ez a borzalom. Apás szülés volt, de főleg a vége felé már azt sem bírtam ha bárki hozzámért, netán rám nézett. 
A szülés második szakasza a kitolás, vagyis amikor a baba megszületik. Ez így tök szépen hangzik, de közben a baba édesanyja széjjelszakad, és nyomnia kell, míg elviselhetetlenül fáj. És ez megy egy órán keresztül - csak nyomni, nyomni, miközben a szülésznő az arcokat vágja, hogy nem elég hatékonyan csinálod, a baba feje "elakadt" és így nem fogod tudni megszülni. Ez végtelenül motiváló tud lenni abban a helyzetben. Amint az is, hogy az orvos arra kér, hogy csendben szülj. Lol. De aztán végre szétszakadsz és előbukkan a baba feje, aztán előbukkan az egész baba!
A fájás az ebben a pillanatban megszűnik, viszont ne legyünk naivak, még jön egy adag varrás, hiszen a bébi feje szinte minden szülés alkalmával okoz valamilyen kisebb-nagyobb sérülést. Manapság amint kijön a baba, az édesanyjára helyezik, és jön az "aranyóra", amikor együtt lehetsz a bébivel, először szoptathatsz. Na ennek az aranyórának a fele azzal telt, hogy varrtak össze, és közben azt várták, hogy élvezzem és maradjak csendben...
Az okosok azt mondják, hogy "idővel elfelejted a rosszat", amit nem akartam elhinni, aznap este megfogadtam, hogy soha többé nem akarok szülni. De a hormonok olyan kis rohadékok, hogy nagyjából két nap múlva tényleg elfeledkeztem a kellemetlenségekről és már csak az számított, hogy ott az a szép szőke kisbaba.

No és persze ezután jött az igazi feketeleves. Ugyanis hiába olvasod el az Anyatej Magazint, hiába végzed el a kórház szülésfelkészítő online tanfolyamát, a szoptatás művészetére senki nem tud hatékonyan felkészíteni. Mindenki mást mond, úgy tűnik, mindenki tudja a tutit, arra viszont senki nem figyelmeztet, hogy az első napokban szoptasd a gyereket minél többször és ne engedd, hogy cumit tegyenek a szájába, különben összezavarodik és elfelejti, hogyan kell szopni. Szóval mire három nappal később hazajöttünk, a bébi már egyáltalán nem akart szopizni, kénytelen voltam lefejt tejjel pohárkából itatni. Meg kihívni egy szakértőt, aki segített abban, hogy mégis hogyan érjem el, hogy etetni tudjam a gyerekem.
Szóval ott vagy egy rakás szerencsétlenségként, a hormonok sziporkázó tűzijátéka miatt percenként ingadozik a hangulatod, össze vagy varrva, dagadtnak érzed magad, és ráadásul egy teljes csődtömegnek, aki még életben tartani sem képes a babáját, mivel nem tud szoptatni. A felelősség súlya, az alkalmatlanság érzése, az első napokban önmagad és a baba iránti türelmetlenség miatti lelkifurdalás, a különböző előírások és tanácsok kavalkádja oda vezet, hogy az ember napokig csak bőg, szarul érzi magát, míg végre eljut arra a pontra - az egyetlen, amit tehetsz! - hogy szarik az egészre, és saját rendszert alakít ki, amiben ő is, a gyereke is meg az apuka is jól érzi magát. Idáig azonban hosszú és gyötrelmes út vezet.
És mégis...
Amikor ránézel a gyerekedre, és belegondolsz, hogy ez a kis lény két sejtből keletkezett... szinte hihetetlen az élet csodája. Belegondolsz, hogy ez a kis lény a párod iránti szerelemből és az ő irántad érzett szerelméből született... Belegondolsz, hogy az ő kis világának ti vagytok a közepe, senki mást nem ismer egyelőre, az élete múlik a gondviseléseteken, olyan kiszolgáltatott... Úgy érzem, hogy az emberi életnek egy eddig ismeretlen oldala tárult fel előttem a saját gyermekem iránt érzett szeretet által. Hiszen ez más, mint amit az ember a családtagjai, barátai, a szerelme iránt érez: odaadás, féltés, feltétlen szeretet - talán ez az igazi felnőtté válás, amikor teljes felelősséget tudsz vállalni egy másik ember iránt, akiről tudod, hogy nélküled nem lenne.

Ez itt pedig a mi dalunk. Amióta csak ismerem ezt a dalt, mindig is a leendő gyermekemre gondoltam, valahányszor meghallottam.

Hey you, you're a child in my head

You haven't walked yet

Your first words have yet to be said

But I swear you'll be blessed

I know you're still just a dream

Your eyes might be green

Or the bluest that I've ever seen

Anyway, you'll be blessed

And you, you'll be blessed

You'll have the best

I promise you that

I'll pick a star from the sky

Pull your name from a hat

I promise you that, promise you that

Promise you that you'll be blessed

I need you before I'm too old

To have and to hold

To walk with you and watch you grow

And know that you're blessed

And you, you'll be blessed

You'll have the best

I promise you that

I'll pick a star from the sky

Pull your name from a hat

I promise you that, promise you that

You'll be blessed