Pride

Kis fáziskéséssel ugyan, de elkészültek a múlt hétvégi Pride által ihletett csokijaim. Persze illőbb lett volna inkább narancsos buktát készíteni ezúttal 😂 de mivel a sütésben még mindig gyengébb vagyok, mint a csokikészítésben, így maradt ez. Engem személy szerint nagyon mélyen érintett, mennyien részt vettek a rendezvényen, ami természetesen túlmutat önmagán. A kisebbségek jogainak ügyét mindig is szívemen viseltem, történészként is igyekszem felhívni arra a figyelmet, hogy mi is történik, amikor a többség úgy gondolja, joga van egy kisebbség tagjait ellehetetleníteni. Katasztrofális politikai és közéletünk dacára pedig úgy gondolom, hogy nem visz előre bármelyik oldal szavazóit "véglényeknek", "idiótáknak" vagy "hazaárulóknak" nevezni - mind meg vannak győződve arról, hogy az általuk támogatott párt politikája tesz jót az országnak, ezért aztán amiatt utálkozni, hogy valaki erre vagy arra szavaz, végképp ostobaság. De ebben a kiélezett, végletes és csak szélsőségekben gondolkodni képes társadalomban ezt sajnos elég kevesen látják be. Épp ezért - mivel a narancs is szerepel a szivárvány színei között, ezt választottam az egyik íznek a csokiba. És hogy egy kicsit megédesítsük, ezért karamell lett a másik :) A textúrát pedig ropogós manduladarabok dobják fel!

Hozzávalók:
100 gr karamellkrém
20-30 gr szeletelt mandula
egy narancs héja
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Elkészítem a karmellkrémet. Miután kihűlt, belereszelem egy narancs héját, és alaposan elkeverem. A manduladarabokat mozsárban töröm 2-3 mm nagyságúra. A karamellához adom, annyit, amennyi mellett még folyós marad a krém.
A szivárvány színeivel megfestem a bonbonforma mélyedéseit. Temperálok 200 gr tejcsokit, és kiöntöm a formát. Miután a burkok megszilárdultak, megtöltöm őket a karamellkrémmel, és hűtőbe teszem a formát néhány órára. Végül temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.

A little bit late, but finally I'm done with my chocolate hearts inspired by last week's Budapest Pride. In case you missed this event, click here. I was touched by the sheer number of participants, and of course the event itself has a deeper significance. I've always cared for minority rights, in fact, as a historian I am trying to call people's attention to what happens when the majority thinks that they can deprive the members of a minority group of their rights. Despite the catastrophic political and public life of our country, I still don't think that calling the voters of any party "amoebae", "idiots", or "traitors" will bring us forward. They all are convinced that the politics of the party they support is beneficial for the country, therefore hating someone just because s/he votes on this or that party is plain stupid. But in this society whose members can only think in extremes, only a few admit this. And since orange is also a color of the rainbow, I chose that as one of the components of the filling of this chocolate. In order to sweeten it a bit, caramel became another one :) and the texture is boosted by crunchy almond pieces!

Ingredients:
100 gr caramel cream
20-30 gr almond pieces
orange zest
200 gr milk chocolate
food color

Recipe:
I prepare the caramel cream (200 gr sugar, 200 ml cream, 30 gr butter, 30 gr honey, salt). When it cools down, I shred the zest of an orange in it, and mix it. I crush the almond in amortar into 2-3 mm small pieces. I add them to the caramel, as much as still allows the cream to flow.
I paint the cavities of the bonbon mold with the colors of the rainbow. I temper 200 gr milk chocolate, and I prepare the shells. After they get solid, I fill them with the caramel cream, and place the mold in the fridge for some hours. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.

advent II

Ezúttal karamellvariációk készültek: alapból öt adag sima karamellás csoki volt a leadott rendelés, de úgy döntöttem, hogy az unalmas; kicsi megbolondítom. Így lett sós karamellás, málna balzsamecet-karamellás, kávés-karamellás és fehércsokis-karamellás. 

Hozzávalók:
250 gr cukor
200 ml tejszín
40 gr vaj
40 gr méz
50 gr fehércsoki
10 ml málna balzsamecet
só
fél kiskanál instant kávé
400 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
Felmelegítem és megolvasztom a cukrot, mígy szép, sötétarany szímű karamellt kapok. Ekkor beleadagolom a mézet és a vajat, majd kis részletekben hozzáadom a tejszínt. A kész karamellszószt négyfelé porciózom. Az első adagba két csipet sót teszek. A másodikba fél kiskanál instant kávét, és alaposan elkeverem, hogy feloldódjon. A harmadik adaghoz hozzákeverem a fehércsokit. Végül, miután kissé hűlt, a negyedik adagba beleöntöm a balzsamecetet.
Két adag bonbont készítek. Az egyik adagot fröcsköléssel díszítem: fehér és arany festéket használtam ehhez, hogy a hóesést imitálja. Néhány bonbon "hátterét" sötétkékre festem. A második adagnál vörös, arany és fenyőzöld csíkokat húztam a bonbonforma mélyedéseibe.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a különböző karamellkrémekkel, és hűtőbe teszem a formát. Végül temperált tejcsokival zárom le a bonbonokat.

Sűrűn göndörödött a köd, egy-egy vaskosabb szürke gomoly mögül a nap sápadt pénzérmeként bukkant elő, csak hogy ismét eltűnjön a füstként bodorodó fellegek között.
Pika nesztelenül suhant, mintha csak a köd a zajokat is elnyomta volna körülötte. Nyomában Tarin úszott, kicsivel magasabban, nehogy fennakadjon az antennákban vagy kéményekben. Hunyorogva pásztázta a várost, és amikor a szarka éles kanyart vett jobbra, épp akkor vette észre ő is a sárgás ragyogást odalent. Követte társát – egy tágas, vasráccsal szegett erkélyre érkeztek. A levél az ablaküvegnek támasztva állt, címzésében arany betűkkel világított a Mikulás neve. Tarin elővette a kulcsát, kinyitotta az ablakot. Gondosan hajtogatott, gyöngybetűkkel írt levél került a kezébe. Elrakta a kabátja belső zsebébe, majd elrugaszkodott.
Tovább fürkészték a várost. A városközpontban hat- és nyolcemeletes házak sorakoztak, akár a sorba állított dominók. Itt is – ott is felfénylett egy-egy ablak; a Mikulásnak szóló levelek átvilágítottak a sűrű ködön. Pika véletlenszerű sorrendben vezette Tarint az ablakokhoz, ő pedig szorgalmasan gyűjtögette a leveleket kabátja zsebébe.
Épp nyitotta volna a következő, ötödik emeleti ablakot, amikor egy arc jelent meg odabent. Tarin és a kislány is lefagyott; a gyermek tátott szájjal, kitágult szemekkel bámulta az odakint lebegő leányt, ő pedig hirtelen azt sem tudta, hová kapjon. Rövidke pályafutása alatt még sohasem bukott le, bár hallotta a többieket arról beszélni, hogy ez az igazi „beavatás”.
– Csak semmi pánik – hallotta maga mögött a szarka hangját. – Nyisd ki az ablakot!
Tarin előhúzta a kulcsát, óvatos, lassú mozdulatokkal közeledett az ablak felé, és kioldotta a zárat. A kislány szeme – ha lehetséges – még jobban kitágult. Elhátrált az ablaktól, de tekintetét nem vette le Tarinról.
Pika az ablakpárkányra röppent. – Vedd elő a varázsport! Ha egy csipetnyit ráfújsz, azt fogja hinni, hogy álmodott.
A lány elővette zsebéből a dobozkát, felcsippentett egy csipetnyit az aranyszín porból, majd óvatosan kitárta az ablakot.
– Te ki vagy? – kérdezte a gyermek.
Tarin keze elakadt félúton, ahogy a nagy szemekbe nézett.
– Tarin vagyok. Gyakorló hótündér. Én viszem el a leveledet a Mikulásnak – bökött a borítékra.
– Mit művelsz?! – sziszegte a szarka. – Ne beszélgess vele!
A kislány közelebb lépett. – Tényleg?! Létezik a Mikulás? – kérdezte bizalmas hangon. – Az oviban azt mondták, hogy nincs is…
– Ha hótündér léteznek és itt röpködnek a házak között, akkor miért ne létezne a Mikulás? – mutatott rá Tarin.
– De te hogy tudsz repülni?
– Így születtem. A tündérek mind tudnak repülni.
– Azta! – a kislány már ott állt az ablakpárkánynál. – Ott él az északi sarkon?
– Igen. És vannak manói. És az összes levelet elolvassa. Remélem, csak szép dolgokat írtál!
A gyermek buzgón bólogatott, Tarin kezébe adta a borítékot, aki eltette.
– Azonnal hagyd abba, és szórd rá a varázsport! – zsörtölődött a szarka.
– Ez a madarad? – hajolt ki az ablakon immár széles mosollyal a kislány.
– Pika a társam. Segít megkeresni a leveleket.
– Tarin!! – hördült föl a szarka.
– Továbbá figyel év közben, hogy jók-e a gyerekek – emelte fel a mutatóujját Tarin. – Ő a Mikulás szeme – mielőtt Pika szólhatott volna, folytatta: – Ha felébredsz majd, ez az egész álomnak fog tűnni. Ez majd emlékeztet arra, hogy mégsem csak az volt – benyúlt a másik zsebébe, előhúzott egy aranyozott mézeskalácsot, olyat, amilyet útközben szokott rágcsálni. Berakta az ablakpárkányra, és gyors mozdulattal a gyermek felé fújta a még mindig a kezében tartott varázsport. Megrebbentek a kisleány szemhéjai, szó nélkül megfordult, az ágyához ment és lefeküdt. Tarin bezárta az ablakot.
– Ez most mire volt jó?! – vonta kérdőre a szarka.
– Azt akarom, hogy tudja az igazat.
– De hát…
– Változni fog bármi attól, hogy egyetlen gyermek tudja?! Elvárjuk, hogy higgyenek bennünk, mégis mindent a legnagyobb titokban csinálunk. Hogyan kérhetjük akkor számon, hogy egyre több gyermek veszti el a hitét?
Tarin megfordult, tovább repült a következő fénylő ablakhoz. Pika szótlanul követte. Az ablakpárkányon aranyosan ragyogott az ott hagyott mézeskalács.

This time I made a variety of caramel bonbons: I got an order for five portions of caramel chocolates but I decided that it would be too boring so I'll come up with something. Thus, I made salty caramel, raspberry balsamic vinegar-caramel, coffee-caramel and white chocolate-caramel bonbons.

Ingredients:
250 gr sugar
200 ml cream
40 gr butter
40 gr honey
50 gr white chocolate
10 ml raspberry balsamic vinegar
sale
half spoonful of instant coffee
400 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I warm up and melt the sugar until I get a nice, amber caramel. Then I add the honey and butter, and the cream too in small portions. I divide the caramel cream into four portions. I put two pinches of salt into the first one. I add a small amount of instant coffee into the second one and stir it well until it dissolves. I prepare the third portion with the white chocolate. Finally, after it cools a bit, I pour the balsamic vinegar into the fourth portion.
I prepare two portions of bonbons. I decorate the first batch by sprinkling white and gold paint into the cavities. I paint the "background" of some of the bonbons with dark blue. For the second batch, I paint streaks of red, gold and pine green into the cavities.
I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I fill them with the caramel creams, then I place the mold into the fridge. Finally, I seal the bonbons with tempered milk chocolate.

The sun appeared as a pale coin between the thick grey curls of the fog, only to disappear again a moment later. Pika glided noiselessly as if the fog had swallowed up sounds too. In his wake, Tarin was flying a bit higher in order to avoid antennas and chimneys. She scanned the town squinting and when the magpie took a right turn, she also noticed the yellow glow down below. She followed her companion - they arrived on a spacious balcony. The letter stood on the window sill, in the address Santa's name was sparkling with golden letters. Tarin took her key and opened the window. She found a carefully folded, beautifully calligraphed letter which she put into her inner pocket, then she took off.
They searched through the town. In the center, six and eight-story buildings lined up just like domino tiles. Here and there, certain windows glowed up; letters written for Santa Claus gleamed through the thick fog. Pika led Tarin to these windows in a random order; and she collected all letters into her pocket.
She was about to open the next window on the fifth floor when a face showed up inside. Both Tarin and the little girl froze: the child was staring at the floating lady outside while the latter did not even know how to proceed. During her short career, she had never been caught although she had heard the others say that this is the real "initiation".
"Do not panic," she heard the magpie's voice from behind. "Open the window!"
Tarin took out her key and approached the window with careful, slow movements; then she unlocked the latch. If possible, the little girl's eyes widened even more. She backed away but she didn't take her eyes off Tarin.
Pika laded on the window sill. "Take your magic powder! If you blow a pinch of it on her, she will believe that she had dreamt this."
The girl took a small boy from her pocket and took a pinch of the golden powder inside, then she carefully opened the window.
"Who are you?" asked the child.
Tarin's hand stopped mid-movement as she looked into her big eyes.
"My name is Tarin. I'm a snow fairy in training. I take your letter to Santa Claus," she pointed at the envelope.
"What are you doing?!" hissed the magpie. "Don't talk to her!"
The little girl stepped closer. "Really?! Does Santa really exist?" she asked in a confidential voice. "They said in the kindergarten that he's not real..."
"If snow fairies exist and they fly around among the houses, then why wouldn't Santa exist?" pointed out Tarin.
"How can you fly?"
"I was born this way. All fairies can fly."
"Wow!" the little girl was standing at the window. "Does he live in the North Pole?"
"Yes. And he has elves. And he reads all letters. I hope you wrote only nice things!"
The child nodded and placed the envelope into Tarin's hand, who put it away.
"Stop it immediately and sprinkle the magic powder on her!" griped the magpie.
"Is this your bird?" leaned out the window the little girl with a wide smile.
"Pika is my companion. He helps find the letters."
"Tarin!!" exclaimed the magpie.
"He also observes the children during the year," lifted her index finger Tarin. "He is Santa's eye." Before Pika could say anything, she went on: "When you wake up, all this will seem like a dream. This will remind you that it wasn't," she reached into her other pocket and took out a gilded gingerbread just like the ones she usually ate during traveling. She placed it inside on the window sill, then quickly blew the magic powder onto the child. The little girl's eyelids fluttered, she turned around without a word, went to her bed and lay down. Tarin locked the window.
"What was this good for?!" questioned her the magpie.
"I want her to know the truth."
"But..."
"Will anything change if one child knows it?! We expect them to believe in us, still we do everything in utter secret. Why are we surprised then, that more and more children lose their faith?"
Tarin turned around and she flew to the next glowing window. Pika followed her silently. The gingerbread left on the window sill was shining softly.

málna-karamell // raspberry-caramel

Ez egy igazi internacionális bonbon lett. Anno Salzburgban fedeztük fel a Vom Fass üzletláncot, ahol rengeteg különleges balzsamecetet, olajat és likőrt lehetett kapni (azóta kiderült, hogy Magyarországon is van üzletük! Ajánlom mindenkinek aki efféle specialitásokra vágyik). Most ősszel, amikor a párom Németországban járt, hozott nekem két kis üvegcsét: az egyikben málna-balzsamecet, a másikban pedig kakaó-balzsamecet van. Nos, ebből az egyiket, a málnásat használtam az alábbi bonbonhoz, de már alig várom, hogy a kakaósat is kipróbáljam! A végeredményt pedig szlovák és cseh barátaim kapták meg Prágában (állítólag nagyon jó lett) - így tehát az egyik hozzávaló több mint 1200 km-t utazott, mire célba ért :)))

Hozzávalók:
200 ml tejszín
200 gr cukor
50 gr vaj
50 gr méz
20 ml málna-balzsamecet
200 gr tejcsoki
ételfesték

Elkészítés:
A cukrot addig melegítem, míg borostyánszínű karamellt nem kapok. Ekkor házzadom a vajat és a mézet, majd kis adagokban a tejszínt (vigyázat, forró!). A kész karamellkrémet lehúzom a tűzről, és belekeverek egy kis adag málnás balzsamecetet. Nagyon markáns íze van, ezért óvatosan kell adagolni, de azért túl keveset sem szabad beletenni, különben a csokiréteg mellett nem fog érvényesülni az íze.
Kétféle rózsaszín ételfestékkel összefröcskölöm a bonbonforma mélyedéseit. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Megtöltöm őket a karamellkrémmel, és hűtőbe teszem a formát néhány órára. Amikor a karamell megbőrösödik, temperálom a maradék tejcsokit és lezárom a bonbonokat.

This is a real international bonbon! Anno in Salzburg, we discovered the Vom Fass chain where you can buy a great variety of special balsamic vinegars, oils and liqueurs. This autumn, when my boyfriend traveled to Germany, he brought me two small vials: one contains raspberry-balsamic vinegar, the other one cocoa-balsamic vinegar. I used the raspberry one for this bonbon but I cannot wait to try the one with cocoa! And the final product was given to my Slovak and Czech friends in Prague (allegedly it was very good!) - therefore one of the ingredients travelled more than 1200 km until it reached its destination :)))

Ingredients:
200 ml cream
200 gr sugar
50 gr butter
50 gr honey
20 ml raspberry-balsamic vinegar
200 gr milk chocolate
food paint

Recipe:
I warm the sugar until I get an amber-colored caramel. Then I add the butter and the honey, and in small portions, the cream (careful, it's hot!). I turn off the heat and I add some of the raspberry balsamic vinegar. It has a very peculiar taste so take it easy, but be careful to put enough in it, otherwise the chocolate shell suppresses the flavor.
I sprinkle to types of pink food paint into the cavities of the mold. I temper the milk chocolate and prepare the shells. I fill them with the caramel cream and place the mold in the fridge for some hours. When the caramel sets, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.

eper-tökmagkaramell // strawberry-pumpkin seed caramel

Bár Valentin napi köntösben van, ez a csoki mégsem arra, hanem születésnapra készült :) Eredetileg a tölteléket picit másképp képzeltem, de végül így is nagyon finom lett, épp annyira tömény csak, hogy még nem gejl.

Hozzávalók:
150 gr cukor
70 ml tejszín
két kiskanál méz
100 gr tökmag
30 gr porcukor
20 ml pisztáciaolaj
40 ml eperpüré
80+200 gr étcsoki
ételfesték

Elkészítés:
A tökmagot pisztáciaolajjal és porcukorral aprítógépben addig darálom, amíg krémes állagú nem lesz. Ezután elkészítem a karamellát: felolvasztom a cukrot, majd kis részletekben hozzákeverem a tejszínt, végül a mézet. 50 gr karamellába belekeverek ugyanennyi tökmagkrémet, és addig melegítem, kevergetem, amíg egynemű krémet kapok.
Elkészítem az eperkrémet: felolvasztok 80 gr étcsokoládét, és hozzáadom az eperpüréhez.
Piros festékkel belefestek a mélyedések közepébe. Miután megszáradt a festék, egy fogpiszkálóval EKG jelet rajzolok beléjük, majd fehér festékkel is átfestem. Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Megtöltöm előbb az epres krémmel, azután a tökmagkaramellel. A maradék temperált csokival lezárom a bonbonokat.

Even thought these chocolates look like Valentine's day, they were made for a birthday :) Originally I imagined a slightly different filling but they became quite tasty in the end, dense but not cloying.

Ingredients:
150 gr sugar
70 ml cream
two small spoons of honey
100 gr pumpkin seed
30 gr caster sugar
20 ml pistachio oil
40 ml strawberry puree
80+200 gr dark chocolate
food paint

Recipe:
I grind the pumpkin seeds, the pistachio oil and the caster sugar in a food processor until I get a smooth cream. Then I prepare the caramel: I melt the sugar, then add the cream in small portions, and finally the honey too. I take 50 gr caramel, combine it with the same amount of pumpkin seed cream, and warm them until I get a creamy caramel sauce.
I prepare the strawberry cream: I melt 80 gr chocolate and I mix it with the strawberry puree.
I paint into the cavities of the mold with red food paint. After the paint dries, I draw EKG signs in it with a toothpick, then I paint it over with white paint. I temper 200 gr dark chocolate, I prepare the bonbon shells. I fill them first with the strawberry cream, then with the pumpkin seed caramel. I seal the bonbons with the leftover tempered chocolate.

Advent I

Mivel nagyjából két éve nem igazán lehet utazgatni, ezért az idei karácsonyi mese négy legkedvesebb városom képzeletbeli bejárása lesz egy hópehely szemszögéből - mindnek magam előtt látom az utcáit, tereit, házfalait, annyit róttam már őket, és ilyenkor jól esik az ott készült képeket nézegetni, és lélekben utazni.
Advent első hetére pedig egy igen tömény, igen finom csokit készítettem: nugát (minő meglepetés) és sós karamell van benne. Az édes ízeket finoman ellensúlyozza a só, a bonbon külsejét pedig karácsonyi mintával díszítettem :)

Hozzávalók:
100 gr nugát
200 gr cukor
200 ml tejszín

20 gr vaj
20 gr méz
néhány csipet himalájai só
250 gr tejcsoki

Elkészítés:

Először a karamellszószt készítem el: karamellizálok 200 gr cukrot, és miután felolvadt, előbb belekeverem a vajat és a mézet, majd apránként hozzáadagolok 200 ml tejszínt. Megvárom, míg a szósz kihűl, ekkor kimerek belőle 100 ml-t, és megsózom (ízlés szerint).
Formára vágom a transzferfóliát, belehelyezem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Félig megtöltöm őket karamellel, majd kis időre a hűtőbe teszem a formát. Mikor a karamell kissé megbőrösödött, teszek rá egy réteg nugátot is. Temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

*

Még szülés előtt megfogadtam, hogy nem fogok feltenni a netre fotót a babáról - aki fontos, úgyis látni fogja élőben, meg amúgy is, magánélethez nincs köze az internet széle-hosszának. Viszont most, hogy jön a karácsony, nem hagyhattam ki az alkalmat :D Ez végülis csak egy rajz, nem valódi fotó :)))
Before giving birth I made a vow that I won't put up photos of my baby on the internet - those who are important will see him anyway; and no one else has to know about my private life. But now that Christmas is coming, I couldn't miss this :D This is only a drawing after all, not a real photo :)))

- Hohó! Kiáltotta Hópehely Hanna, és leugrott az ezüstfehér felhő pereméről, amin addig utazott. – Eljött az idő, hamarosan itt a karácsony, végre belephetjük a tájat a testvéreimmel, és az emberek örülni fognak, hogy minden szép fehér, a gyerekek hóembert gyártanak majd, meg hógolyóznak!
Megpördült a tengelye körül: szürke fellegek, rozsdabarna táj, szürke fellegek, és ismét a kopár, rozsdabarna táj. Hanna a tekintetét az egyhangú, apró foltokból összeálló vidékre szegezte. Amint hullott, puhán, lebegve, felfigyelt arra, hogy kisebb-nagyobb pókhálószerű települések – színes mozaikok – válnak ki a mezők, dombok, erdők rengetegéből, és ezeket szürke, kígyózó utak kötik össze. Az egyik ilyen vöröses mozaikdarab közepén érdekes mintázatot fedezett fel.
- Hahó, Szél! – kiáltotta el magát, mire a barátja rögvest ott termett.
- Egy kissé északabbra szeretnék utazni – kérte Hanna.
A Szél engedelmesen arra röpítette.
- Mi az a trapéz alakzat? – kérdezte Hanna.
- Az az új városrész, a Ville Basse – súgta a Szél.
- Mikor épült?
- 1240-ben, amikor Raymond Trencavel visszatért, a város lakói fellázadtak, és Lajos király száműzte őket az erőd falain túlra.
- Erőd? – Hanna a szemét meresztette, mire végre ki tudta venni a várost kettészelő folyó túloldalán a kettős falrendszer által körülvett központot.
A Szél játékosan meglendítette a hópihét, s a kanális és a folyó által közre zárt Ville Basse felé sodorta. Középkori, szűk utcákon, boltíves kapuk, vastag falak, apró ablakok előtt suhantak el.
- A sénéchal, az udvarmester háza. Ő volt a király helytartója – suttogta a Szél, ahogy egy gótikus, kettős csúcsíves ablakokkal ellátott épület mellett repültek; homokszín falai akár a patinás csipke. Majd a Szél jobbra terelte Hannát, apró tér nyílt előttük, melyet teljesen uralt a fölé tornyosuló, erődszerű templom. Homlokzatát egyetlen rózsaablak díszítette, önmagába fordulva, akár a végtelen idő, amely átjárta e helyet.
Hanna feljebb libbent, a város ismét mint egy térkép nyílt ki alatta: tágas tér, hidak a szürkén hömpölygő folyón, kopár park, amely szinte hívogatta az első hóesést, hogy végre belepje a faágakat és ösvényeket.
- Menjünk a fellegvárba! – kiáltotta Hanna, mire a Szél lecsapott, és egyenest az erőd falrendszerei közé repítette. Hanna fenséges, magasba törő tornyok, méltóságteljes bástyák közt suhant, ősi falak mentén.
-  Némelyik toronyban másfajta, vörös téglák is vannak. Miért?
- Azokat többszáz éve a rómaiak építették. A belső erődfalat a középkorban folyamatosan fejlesztették, építgették. A külső kört a 13. század közepén húzták fel a franciák, akik 1209-ben foglalták el a várost. Ők erősítették meg a kastélyt is, mert tartottak a város népétől – mesélte a Szél, ahogy Hanna átbucskázott az öregtorony felett, be a kastély díszudvarára. Kő hátán kő, sárga, szürke, okker, terrakotta, s a falakban számtalan éra, számtalan várúr keze nyoma: itt egy mára elporladt terem ajtaja lebegett a belső udvar felett, ott befalazott ablak bámult vak szemeivel. A gyilokjáró lőrésein át süvített a huzat, Hanna átsiklott az egyik ilyen nyíláson. Előtte hosszan sorakoztak a csúcsos, sötét tetejű tornyok, a fogazott pajzsfal. Távolabb gótikus katedrális csipkés tornyai meredtek az égre; alant egész középkori útvesztő kacskaringós utcácskákból, apró, egymásra támaszkodó házakból. Az ajtókból, ablakokból áradt a meleg fény, emberek sürögtek az utcákon, ki fenyőfát cipelt, ki díszeket aggatott az ablakába, más a szomszédjával tárgyalta a közelgő ünnep izgalmait. Forralt bor gőzölgött a sarki árus bódéjában, gyerekek rohantak csapatba verődve. Hannára is úgy átragadt az izgalom, hogy ide-oda csapódva igyekezett beinni a látványt. A Szél lelibbentette egy ódon ház párkányára: bent szőke kisleány gyújtott gyertyákat az ablakba helyezett díszen.
Hanna megrázta magát. – Itt el fogok olvadni! – kiáltott fel.
- És a testvéreid sem indultak még el felhőanyácskától. Talán nem is itt kell földet érned – sóhajtotta a Szél.
Felkapta Hannát, és fújta, sodorta; el, más távoli tájak felé…

On the occasion of the first week of Advent, I made a very dense but very tasty chocolate. The filling contains nougat (surprise, surprise!) and salty caramel. The salt counterbalances the sweet flavors; I decorated the bonbons' surface with Christmas pattern :)

Ingredients:
100 gr nougat
200 gr sugar
200 ml cream
20 gr butter
20 gr honey
some pinches of Himalayan salt
250 gr milk chocolate

Recipe:

First, I prepare the caramel: I caramelize 200 gr sugar and after it melts, first I add the butter and the honey, then the warm cream in small portions. I wait until the caramel cools, then I take 100 ml and salt it.
I cut an appropriate shape out of the transfer sheet and place it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells. I fill them halfway with caramel, then I put the mold in the fridge. When the caramel sets, I put another layer of nougat in the bonbons. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

Valentine

Valentin napra volt egy pár ötletem talonban, amiket végre megvalósítottam. Az egyik egy csokiból készült fonott kosárka, a másik pedig a házi marcipán, amit mindössze négy hozzávalóból készítettem el. A bonbonok töltelékei már nagyjából mind szerepeltek a blogon, ezért ezeket most külön nem írom le. Vannak köztük egyszerű rózsás ganache-sal, áfonyás-levendulás krémmel, mangós krémmel és sós karamellel töltöttek. Igazából a töltelékek egy másik projekthez (is) készültek, ezeket egyelőre azért sem akarom külön megosztani.

Csokikosár hozzávalók:
100 gr tejcsoki
lüszterpor
ceruza, sütőpapír

Elkészítés:
Először megtervezem a kosárkát: először egy 7 cm-es oldalú négyzetet rajzoltam fel sütőpapírra, majd a kosár oldalait külön-külön 7-7 cm-es alappal, 6 cm-es oldalhosszúsággal rajzoltam meg. Valójában elég egyet megszerkeszteni ezek közül, azt sablonként használva a többit - mivel a sütőpapír amúgy is átlátszó - át lehet kopírozni. Továbbá rajzoltam még egy szív formát is, a kosár tervezett oldalmagasságához igazítva.
Temperáltam a tejcsokit és habzsákba töltöttem, majd gyors mozdulatokkal többször körbehúztam a kosár egyik oldalát, két "merevítő" vonalat is húztam bele függőlegesen, aztán vízszintesen kezdtem megrajzolni a "vesszőket", amikből a kosár készült. Ugyanígy jártam el a kosár aljánál és a többi oldalánál, igyekeztem elég sűrűre "rajzolni" a vesszőket, de azért hagyni néhány lyukat is köztük. A szívet is hasonló módszerrel készítettem el.
Amikor az oldalak megszáradtak, lehúztam őket a papírról, majd elővettem 4 kisebb poharat, az egyiket a kosár alap mellé állítottam. Nekitámasztottam a kosár egyik oldalát, és megnéztem, milyen szögben kell majd állnia, hogy hozzá tudjam illeszteni egy másik oldalát is. Ebben a szögben ecsetre kent temperált csokival hozzáragasztottam az alaphoz. A következő pohárral kitámasztottam a kosár szomszédos oldalát, amit szintúgy hozzáragasztottam az aljhoz, valamint a már álló oldalhoz is. A hátralévő oldalakat ugyanígy rögzítettem, végül vártam negyed órát, hogy a csoki egészen megszilárduljon. Akkor elvettem a poharakat, és voilá! Kész is volt a kosár. Utoljára bronz lüszterrel befestettem a csokiszívet, és olvasztott csokival felragasztottam az egyik oldalra.

Marcipán hozzávalók:
200 gr mandula
200 gr porcukor
50 ml víz
mandulaaroma
rózsaméz

Elkészítés:
Ha héjas mandulával dolgozunk, érdemes előbb 3-4 percre lobogó forró vízben főzni, így könnyen lejön a héja. Utána egy napig szárítani kell.
Összedarálom a mandulát, a porcukor felét kimérem és hozzáadom. Én a darálóban elegyítettem a már felaprított mandulát és a cukrot is. Egy tálba szórom, hozzáadok két kiskanálnyi mandulaaromát és egy kiskanálnyi rózsamézet. A maradék porcukorból és fél deci vízből szirupot főzök, amit óvatosan adagolok a mandulához. Elkezdem gyúrni az egészet, és közben addig öntöm hozzá a szirupot, amíg megfelelő (formázható, de nem túl folyós) lesz az állaga. Golyókat formázok a marcipánból, meghempergetem őket kakaóporban.

I had some spare ideas for Valentine's day, which I finally realized. One of them was a wicker basket made of chocolate, the other one home-made marzipan which I prepared of only four ingredients. Most of the fillings of the bonbons have already been shared on this blog, therefore I won't write about them now. There are some filled with a simple rose ganache, others with blueberry-lavender cream, mango cream or salty caramel. Since I made these fillings for another project (too), that's another reason why I don't want to share them just now.

Chocolate basket ingredients:
100 gr milk chocolate
luster dust
pencil, parchment paper

How to prepare:
First, I design the wicker basket: I drew a square of 7 cm sides on the paper, then the sides of the basket with a 7-7 cm basis and 6 cm height. In reality it is enough to design one side, which can be used as template - as the parchment paper is transparent, it is easy to copy 3 more of it. Additionally, I drew a heart shape, whose size was adjusted to the height of the planned basket.
I tempered the milk chocolate and poured it in a piping bag. Then with quick movements, I drew the edges of one of the side panels and I also drew two more vertical lines which would serve as "braces". Afterwards, I drew short horizontal lines which would give the pattern of the wickerwork. I did the same with the bottom of the basket and the rest of the side panels; I tried to make the "wickerwork" dense but occasionally leaving some holes in it too. I made the heart with the same method.
When the sides were ready, I peeled them off the paper, then I took 4 smaller glasses and set one of them next to the bottom of the basket. I leaned one of the side panels to the glass and checked the right angle with which another side panel could join it. I glued the first side panel to the basis in this very angle, using tempered milk chocolate and a brush. I used the next glass to support the second side panel and glued that one to the basis, then to the first side panel too. I used the same method for the other two sides, then I waited 15 minutes until the chocolate set. Then I put away the glasses and voilá! The basket was ready. Finally, I painted the chocolate heart with bronze luster and glued it on one side of the basket with melted chocolate.

Marzipan ingredients:
200 gr almond
200 gr icing sugar
50 ml water
almond aroma
rose honey

Recipe:
If you use almonds which are not peeled, first boil them in hot water for 3-4 minutes, afterwards you can peel it easily. Then you need to dry them for a day.
I grind the almonds and add half of the icing sugar, too. I used the food processor to mix them properly. I pour the almond in a bowl, I add two small spoons of almond aroma and one spoon of rose honey. I add 50 ml water to the leftover sugar and I make sugar syrup of it. I add small portions of this syrup to the almond while I keep kneading it. I add the syrup until the consistency of the marzipan becomes perfect (shapeable but not runny). I shape small balls and roll them in cocoa powder.

mangós-karamellás // mango-caramel

Éppen egy hónapja írtam utoljára - és ma, a téli napforduló estéjén újra itt vagyok :)

Hosszú és dolgos év után végre elérkezett a karácsonyi szünet ideje (ami nálam azt jelenti, hogy folytatom a disszertációírást :D). Ennek jegyében szakítottam időt némi csokikészítésre is. Már hiányzott! Felüdülés csokikavargatás közben filozofálni, kreatívkodni, ízekkel és színekkel kísérletezni. Mondjuk kicsit szomorú, hogy a trend része lett, hogy karácsonykor plusz 10-15 fok van, nagyjából mintha tavasz lenne, de azért igyekeztem megőrizni a karácsonyi hangulatomat. Karácsonyi zenék, fények, ajándékokon agyalás és csomagolás, na meg egy kiruccanás a csodás Salzburgba sokat segített :) persze írtam karácsonyi mesét is, de még nem tudom, lesz-e időm begépelni és lefordítani.

Minden esetre a készülődés jegyében készült egy mangós - sós karamellás bonbon is, először is ennek a receptjét osztom meg veletek :)

Hozzávalók:

60 gr mangópüré

100 gr sós karamella: 1 dl tejszín, 100 gr cukor, két kiskanál vaj, két kiskanál méz, himalájai só

180 gr tejcsoki

70 gr fehércsoki

Elkészítés:

A töltelékhez meghámozom a mangót, kockákra vágom, és leturmixolom. Ebből mérek ki 60 grammnyit. Ezután következik a karamella: a cukrot felmelegítem, míg meg nem olvad és aranysárga színt nem kap. Ekkor öntöm hozzá a forró tejszínt. Összekeverem, hozzáadom a vajat és a mézet, majd ízlés szerint egy-két csipet sót. Megvárom, míg kihűl, és a mangóhoz adagolom.

Elkészítem a bonbonhéjakat: a temperált fehércsokit habzsákba töltöm, és gyorsan csíkokat húzok a forma mélyedéseibe. Temperálom a tejcsokit, azzal öntöm ki a formát. Mikor a héjak megszilárdultak, megtöltöm őket a mangós krémmel. A hűtőbe teszem őket, néhány óra múlva előveszem, temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

I wrote exactly a month ago - and today, on the day of winter solstice, I'm here again :)

After this long and busy year, finally Christmas break is here (which means that I'll continue writing my dissertation :D). Therefore, I spent some time with chocolate making. I missed it! It was refreshing to contemplate while stirring chocolate, to be creative, experiment with flavours and colours. It is a bit sad that +10-15 degrees became a trend at Christmas - as if it was spring - but I tried to keep up my Christmas mood. Christmas music, lights, thinking about and wrapping presents, as well as a trip to the wonderful Salzburg helped a lot :) of course I wrote a Christmas tale too, but I don't know whether I'll have time to transcribe and translate it.

Still, as a part of the preparations, here is the recipe of a mango-salted caramel bonbon :)

Ingredients:

60 gr mango puree

100 gr salted caramel: 1 dl cream, 100 gr sugar, 2 small spoons of butter, 2 small spoons of honey, Himalayan salt

180 gr milk chocolate

70 gr white chocolate

Recipe:

For the filling, I peel the mango, cut the flesh into cubes and blend it. I take 60 grams of it. Then comes the caramel: I warm up the sugar until it melts and gets a golden hue. Then I pour the hot cream into it. I mix them, I add the butter and the honey and 1-2 pinches of salt. I wait until it gets cooler, then I add it to the mango puree.

I prepare the bonbon shells: I put the tempered white chocolate in a piping bag and quickly I draw thin lines in the cavities of the mould. I temper the milk chocolate and I make the shells. When they get solid, I fill them with the mango cream. I put them in the fridge for some hours, then I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

barackos pohárkrém // peach trifle

Ebben a hatvanzsillió fokos melegben kinek ne esne jól egy behűtött gyümölcszselés pohárkrém?! A héten vásárolt nektarinból készítettem, és mivel karamellfüggő is vagyok, feldúsítottam némi brandys karamellszósszal. Krémes vaníliás mascarpone, friss barackzselé és tömény karamell, mi más kellhet egy igazán finom desszerthez?

Alant pedig rövid beszámoló dániai utazásunkról :)

Hozzávalók:
100 gr mascarpone
50 gr fehércsoki
vanília
150 gr cukor
100 gr tejszín
40 gr vaj
40 gr méz
brandy
150 gr barackpüré
agaragar

Elkészítés:

A mascarponét kikeverem olvasztott fehércsokival és két csipet vaníliával. Poharakba töltöm. Elkészítem a karamellt: feolvasztom a cukrot, és amikor aranybarnává válik, hozzáadom a vajat, majd kis részletekben a tejszínt és a mézet. Ha szükséges, visszateszem a tűzre, és kevergetem, míg egyneművé nem válik. Végül félreteszem. Amikor már kellően kihűlt, ízlés szerint öntök hozzá brandyt.

Négy barackot meghámozok, feldarabolok, majd pürésítek. A pürét leszűröm, az így kapott léből veszek 150 grammnyit. Fél kiskanál agaragarral együtt felforralom, azután hagyom lehűlni. Amikor már langyos, a mascarpone tetejére öntöm, a poharakat beteszem a hűtőbe, hogy megszilárduljon a zselé. Végül vékony rétegnyi karamellt öntök a tetejére, és barackdarabokkal díszítem.

Ez a kastély, Rosenborg ugyan ma még látogatható, de hamarosan beköltözöm, és a toronyszobában fogok lakni. Koppenhága ugyanis csodálatos, mesés hely, ahol szívesen eléldegélnék :D Minden kapu mellett rózsabokrok nőnek, séta közben elkísér az illatuk, az épületek barátságosak, színesek és sokfélék, az emberek mosolygósak. És rendezett, virágokkal tömött parkok mindenhol! Ahol a fák alatt a helyiek olvasnak, sétálnak, pihennek. Az utak csinosak, tiszták, úton-útfélen látnivalókba botlik az ember: palota, kert, erőd, tengerpart, történelmi épület... Koppenhágában mindez megtalálható :) Arisztokratikus, ízléses és mesés egyszerre. Erősen ajánlott úticél azoknak, akik szeretik, ha egy város elvarázsolja őket.

In this six billion degrees heat who wouldn't love a good, cool, fruit jelly trifle?! I made it from the nectarine bought this week and since I'm addicted to caramel, I boosted it up with some brandy-caramel sauce. Creamy vanilla mascarpone, fresh peach jelly and dense caramel, what else would you need for a good dessert?

Below a short account on our trip to Denmark :)

Ingredients:
100 gr mascarpone
50 gr white chocolate
vanilla
150 gr sugar
100 gr cream
40 gr butter
40 gr honey
brandy
150 gr peach puree
agar

Recipe:

I mix the mascarpone, the melted white chocolate and two pinches of vanilla. I portion it into glasses. I prepare the caramel: I melt the sugar and when it becomes golden brown, I add the butter, then the cream and the honey in small doses. If needed, I put it back on the stove and stir it until it becomes creamy. I put it aside. When it gets cooler, I add the brandy.

I peel four nectarines, I chop them up and blend them. I sieve the puree; I take 150 gr from the liquid. I boil it together with the agar, then I leave it to cool. I pour it on the top of the mascarpone and I put the glasses in the fridge so the jelly can harden. Finally I pour a thin layer of caramel on the top and I decorate it with peach slices.

This castle, Rosenborg can still be visited, but soon I'll move in and I'll live int he tower room. Copenhagen is a wonderful, fabulous place where I'd love to live :D Rose bushes grow in every gate, their scent follows you; the buildings are friendly, colourful and diverse; people are smiling. And tidy parks filled with flowers everywhere! Under the trees the locals are reading, walking, relaxing. The streets are neat, clean, everywhere sights to see: palaces, gardens, fortresses, seaside, historical buildings... All of them can be found in Copenhagen :) Aristocratic, elegant and fabulous at the same time. Recommended destination to those who like to be enchanted by a city.

banán - sós karamell // banana-salty caramel

És ismét tavasz volt.

Winny a dombtetőn állt, körülötte felszabadultan sóhajtozó, zöld lobogójukat bontó fák. Alant a reggeli fényben még fáradtan, az elvonuló tél által hátrahagyott titkokat őrizve bújtak össze a piros cserepes háztetők. Virágoktól terhes ágú gyümölcsfák bohém alakja bukkant fel itt is, ott is.

Gyereknevetés, kályha gyomrából felkúszó füst, frissen teregetett ruhák ropogós, napszárított illata, a föld vérkeringésének pezsgése, az újjáéledő táj álmokat rejtő, felleguszályú látványa – Winny mindezt a levegővel együtt szívta be, megtelt a tüdeje.

Itt az ideje, hogy ismét útnak induljon.

Az ujját ölelő Pillangógyűrűt bámulta. Mily rég, hogy utoljára használta… Talán elfelejtette már a szárnyalást, és most már fél is tőle. Mi van, ha nem sikerül? Ha a belül süvítő szelek hiába biztatják?

Három év hosszú idő, sok minden megváltozik azalatt. Mi van, ha elpárolgott a varázslat a gyűrűből? Oly sokáig viselte használat nélkül, oly sokáig élvezte hangtalanul és rabságban tartva a belül játszó szelet.

A tetőket és a viráglombú fákat nézte. Mily könnyű lenne megfordulni és hazamenni! Egészen könnyű lenne ismét csendben hallgatni a belső szelet anélkül, hogy átadná magát neki.

De nem! Nem véletlenül hozta a szél erre a dombra.

Felsóhajtott és elfordította a Pillangógyűrűt. Békésen úsztak a bodros felhők az égen. Méhek döngtek a közeli bokrok körül.

Elmúlt a varázs. Még egy kis szellő sem moccant. Winny lábujjhegyre állt, hátha akkor megérzi. Milyen ragyogó zöld a fű, milyen sárgák a pitypangok, és ő soha többé nem látja őket a magasból! Apró légmozgás simította végig az arcát. Megdobbant a szíve. Ez lenne az?

A szél elült. Pillanatnyi csend.

Az égből csapott le, karmait kimeresztve a bosszú, egyesülés, odaadás vágyával, a rég nem látott szerető kíméletlenségével és szenvedélyével. Eltépte Winnyt a pázsitról, száraz falevélként sodorta az égbe, ide-oda ráncigálta mint rossz gyerek a játékszerét. Most a föld felé süvített, majd ismét neki a felhőknek, el a falu felett, föl, föl, egészen magasra, akárha az űrbe akarná kilökni.

Winny lélegzete bennszakadt, a szél egyre csak üvöltött s ő tehetetlen koloncként vergődött. Végtagjai gyorsan átfagytak, mellkasa páncéljában halálos félelem ritmusára vert a szíve. Küzdött, úszott, dobálta magát. Végül feladta. S akkor, csak akkor, a szél szelíd örvénnyé változott, tavaszi fuvallattá, hátára vette Winnyt, engedelmesen repítette, ahogy régen.

Odalent pitypang- és százszorszép-pettyes mező, a völgybe húzódó, fakó tetejű házikók, s utak, utak, utak. Már csak azt kell eldönteni, melyiket kövessék.

Ez egy egyszerű recept: minden fő hozzávalóból ugyanakkora mennyiség kell bele. Aztán amikor az ember megeszi, szétolvad a szájban a banán élénk, édes íze, nyami :)

Hozzávalók:

40 ml tejszín

40 gr cukor

40 gr banán

két kiskanál vaj

2 csipet himalájai só

200 gr tejcsoki

kakaóvaj, ételfesték

Elkészítés:

Olvasztott kakaóvajjal és ételfestékekkel (vörös, rózsaszín és arany) összefröcskölöm a formát. Ezután temperálom a tejcsokit és elkészítem a bonbonok burkát.

Feldarabolom a banánt és a tejszínnel együtt összeturmixolom. Egy lábasban megolvasztom a cukrot, amikor szép borostyánszínű lesz, lehúzom a tűzről, és beleteszek két kanál vajat, azután a banánturmixot. Fröcsköl, vigyázat! Egy kicsit még melegítem az egészet, hogy összeálljon, legvégül ízlés szerint adagolom a sót.

Amikor kissé kihűlt, a karamellát beleadagolom a bonbon burkokba. Hűtőbe teszem a formát, míg a töltelék teteje meg nem köt. Ekkor temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

And it was spring again.

Winny was standing on the hilltop, around her, freely sighing trees unfolding their green flags. Below, still tired in the morning light, guarding the leftover secrets of passing winter,  red-tiled roofs huddled. The bohemian figure of fruit-trees turned up, their branches heavy with flowers.

Children's laughter, smoke rising from the belly of furnaces, the crisp, sun-dried scent of freshly hung-out clothes, the fizzing of the ground's circulation, the view of the reviving, dream-hiding, cloud-cloaked landscape - Winny breathed all of this in together with the air; her lungs filled.

It's time to take the road again.

She stared at the Butterfly ring embracing her finger. It's been a long time since she'd last used it... Maybe she'd forgotten to fly, and now she's afraid of it. What if she doesn't succeed? If the winds inside encourage her in vain?

Three years is a long time, many things can change. What if the magic had evaporated from the ring? She was wearing it for such a long time without using it; she enjoyed the silent wind playing inside, in captivity.

She watched the roofs and the flower-crowned trees. How easy it would be to turn around and go home! It would be really easy to silently listen to the inner wind, without giving herself to it.

But no! It is not by chance that the wind brought her to this hilltop.

She sighed and turned the Butterfly ring around. Peacefully, fluffly clouds were swimming in the sky. Bees were buzzing around the nearby bush.

The magic was gone. Not even a tiny breeze moved. Winny stood on tiptoes - maybe then she'd feel it. How dazzling green the grass is, how yellow the dandelions are, and she'd never see them from above! A tiny waft caressed her face. Her heart skipped a beat. Is it that?

The wind died off. A moment of silence.

It struck from the sky; with sharp talons, the desire to revenge and unite; the relentlessness and passion of a lover long time not seen. It tore Winny from the lawn; carried her in the sky like a dry leaf; dragged her around like a bad child his toy. Now it whizzed towards the ground, then again at the clouds, away above the village, up, up, very high, as if it wanted to toss her into space.

Taking Winny's breath, the wind kept howling and she was squirming like a helpless burden. Her limbs froze; in the armour of her chest, her heart beat to the rhythm of deadly fear. She struggled, swam, threw herself. Finally she gave it up. And then, only then, the wind transformed into a gentle swirl, a spring breeze, it took Winny on its back, flew her obediently like back then.

Below a field with dandelions and daisies; cottages with faded roofs and roads, roads, roads. The only thing to decide, which one they should follow.

This is a simple recipe: the same amount is needed of every main ingredient. Then when you eat it, the intense, sweet flavour of the banana melts in your mouth, yummy :)

Ingredients:

40 ml cream

40 gr sugar

40 gr banana

two small spoon of butter

2 pinches Himalayan salt

200 gr milk chocolate

cocoa butter, food paint

Recipe:

With melted cocoa butter and food paint (red, pink and gold) I sparkle the mould. THen I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells.

I cut up the banana and blend it with the cream. I melt the sugar in a pot and when it gets a nice amber colour, I take it off the fire and I add two spoons of butter, then the banana-smoothie. Be careful, it splatters! I warm the caramel a bit more until it becomes creamy; finally I add the salt.

When it cools down, I portion the caramel into the shells. I put the mould in the fridge until the filling sets. Then I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.