banán - sós karamell // banana-salty caramel

És ismét tavasz volt.

Winny a dombtetőn állt, körülötte felszabadultan sóhajtozó, zöld lobogójukat bontó fák. Alant a reggeli fényben még fáradtan, az elvonuló tél által hátrahagyott titkokat őrizve bújtak össze a piros cserepes háztetők. Virágoktól terhes ágú gyümölcsfák bohém alakja bukkant fel itt is, ott is.

Gyereknevetés, kályha gyomrából felkúszó füst, frissen teregetett ruhák ropogós, napszárított illata, a föld vérkeringésének pezsgése, az újjáéledő táj álmokat rejtő, felleguszályú látványa – Winny mindezt a levegővel együtt szívta be, megtelt a tüdeje.

Itt az ideje, hogy ismét útnak induljon.

Az ujját ölelő Pillangógyűrűt bámulta. Mily rég, hogy utoljára használta… Talán elfelejtette már a szárnyalást, és most már fél is tőle. Mi van, ha nem sikerül? Ha a belül süvítő szelek hiába biztatják?

Három év hosszú idő, sok minden megváltozik azalatt. Mi van, ha elpárolgott a varázslat a gyűrűből? Oly sokáig viselte használat nélkül, oly sokáig élvezte hangtalanul és rabságban tartva a belül játszó szelet.

A tetőket és a viráglombú fákat nézte. Mily könnyű lenne megfordulni és hazamenni! Egészen könnyű lenne ismét csendben hallgatni a belső szelet anélkül, hogy átadná magát neki.

De nem! Nem véletlenül hozta a szél erre a dombra.

Felsóhajtott és elfordította a Pillangógyűrűt. Békésen úsztak a bodros felhők az égen. Méhek döngtek a közeli bokrok körül.

Elmúlt a varázs. Még egy kis szellő sem moccant. Winny lábujjhegyre állt, hátha akkor megérzi. Milyen ragyogó zöld a fű, milyen sárgák a pitypangok, és ő soha többé nem látja őket a magasból! Apró légmozgás simította végig az arcát. Megdobbant a szíve. Ez lenne az?

A szél elült. Pillanatnyi csend.

Az égből csapott le, karmait kimeresztve a bosszú, egyesülés, odaadás vágyával, a rég nem látott szerető kíméletlenségével és szenvedélyével. Eltépte Winnyt a pázsitról, száraz falevélként sodorta az égbe, ide-oda ráncigálta mint rossz gyerek a játékszerét. Most a föld felé süvített, majd ismét neki a felhőknek, el a falu felett, föl, föl, egészen magasra, akárha az űrbe akarná kilökni.

Winny lélegzete bennszakadt, a szél egyre csak üvöltött s ő tehetetlen koloncként vergődött. Végtagjai gyorsan átfagytak, mellkasa páncéljában halálos félelem ritmusára vert a szíve. Küzdött, úszott, dobálta magát. Végül feladta. S akkor, csak akkor, a szél szelíd örvénnyé változott, tavaszi fuvallattá, hátára vette Winnyt, engedelmesen repítette, ahogy régen.

Odalent pitypang- és százszorszép-pettyes mező, a völgybe húzódó, fakó tetejű házikók, s utak, utak, utak. Már csak azt kell eldönteni, melyiket kövessék.

Ez egy egyszerű recept: minden fő hozzávalóból ugyanakkora mennyiség kell bele. Aztán amikor az ember megeszi, szétolvad a szájban a banán élénk, édes íze, nyami :)

Hozzávalók:

40 ml tejszín

40 gr cukor

40 gr banán

két kiskanál vaj

2 csipet himalájai só

200 gr tejcsoki

kakaóvaj, ételfesték

Elkészítés:

Olvasztott kakaóvajjal és ételfestékekkel (vörös, rózsaszín és arany) összefröcskölöm a formát. Ezután temperálom a tejcsokit és elkészítem a bonbonok burkát.

Feldarabolom a banánt és a tejszínnel együtt összeturmixolom. Egy lábasban megolvasztom a cukrot, amikor szép borostyánszínű lesz, lehúzom a tűzről, és beleteszek két kanál vajat, azután a banánturmixot. Fröcsköl, vigyázat! Egy kicsit még melegítem az egészet, hogy összeálljon, legvégül ízlés szerint adagolom a sót.

Amikor kissé kihűlt, a karamellát beleadagolom a bonbon burkokba. Hűtőbe teszem a formát, míg a töltelék teteje meg nem köt. Ekkor temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

And it was spring again.

Winny was standing on the hilltop, around her, freely sighing trees unfolding their green flags. Below, still tired in the morning light, guarding the leftover secrets of passing winter,  red-tiled roofs huddled. The bohemian figure of fruit-trees turned up, their branches heavy with flowers.

Children's laughter, smoke rising from the belly of furnaces, the crisp, sun-dried scent of freshly hung-out clothes, the fizzing of the ground's circulation, the view of the reviving, dream-hiding, cloud-cloaked landscape - Winny breathed all of this in together with the air; her lungs filled.

It's time to take the road again.

She stared at the Butterfly ring embracing her finger. It's been a long time since she'd last used it... Maybe she'd forgotten to fly, and now she's afraid of it. What if she doesn't succeed? If the winds inside encourage her in vain?

Three years is a long time, many things can change. What if the magic had evaporated from the ring? She was wearing it for such a long time without using it; she enjoyed the silent wind playing inside, in captivity.

She watched the roofs and the flower-crowned trees. How easy it would be to turn around and go home! It would be really easy to silently listen to the inner wind, without giving herself to it.

But no! It is not by chance that the wind brought her to this hilltop.

She sighed and turned the Butterfly ring around. Peacefully, fluffly clouds were swimming in the sky. Bees were buzzing around the nearby bush.

The magic was gone. Not even a tiny breeze moved. Winny stood on tiptoes - maybe then she'd feel it. How dazzling green the grass is, how yellow the dandelions are, and she'd never see them from above! A tiny waft caressed her face. Her heart skipped a beat. Is it that?

The wind died off. A moment of silence.

It struck from the sky; with sharp talons, the desire to revenge and unite; the relentlessness and passion of a lover long time not seen. It tore Winny from the lawn; carried her in the sky like a dry leaf; dragged her around like a bad child his toy. Now it whizzed towards the ground, then again at the clouds, away above the village, up, up, very high, as if it wanted to toss her into space.

Taking Winny's breath, the wind kept howling and she was squirming like a helpless burden. Her limbs froze; in the armour of her chest, her heart beat to the rhythm of deadly fear. She struggled, swam, threw herself. Finally she gave it up. And then, only then, the wind transformed into a gentle swirl, a spring breeze, it took Winny on its back, flew her obediently like back then.

Below a field with dandelions and daisies; cottages with faded roofs and roads, roads, roads. The only thing to decide, which one they should follow.

This is a simple recipe: the same amount is needed of every main ingredient. Then when you eat it, the intense, sweet flavour of the banana melts in your mouth, yummy :)

Ingredients:

40 ml cream

40 gr sugar

40 gr banana

two small spoon of butter

2 pinches Himalayan salt

200 gr milk chocolate

cocoa butter, food paint

Recipe:

With melted cocoa butter and food paint (red, pink and gold) I sparkle the mould. THen I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells.

I cut up the banana and blend it with the cream. I melt the sugar in a pot and when it gets a nice amber colour, I take it off the fire and I add two spoons of butter, then the banana-smoothie. Be careful, it splatters! I warm the caramel a bit more until it becomes creamy; finally I add the salt.

When it cools down, I portion the caramel into the shells. I put the mould in the fridge until the filling sets. Then I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.