Advent I

Mivel nagyjából két éve nem igazán lehet utazgatni, ezért az idei karácsonyi mese négy legkedvesebb városom képzeletbeli bejárása lesz egy hópehely szemszögéből - mindnek magam előtt látom az utcáit, tereit, házfalait, annyit róttam már őket, és ilyenkor jól esik az ott készült képeket nézegetni, és lélekben utazni.
Advent első hetére pedig egy igen tömény, igen finom csokit készítettem: nugát (minő meglepetés) és sós karamell van benne. Az édes ízeket finoman ellensúlyozza a só, a bonbon külsejét pedig karácsonyi mintával díszítettem :)

Hozzávalók:
100 gr nugát
200 gr cukor
200 ml tejszín

20 gr vaj
20 gr méz
néhány csipet himalájai só
250 gr tejcsoki

Elkészítés:

Először a karamellszószt készítem el: karamellizálok 200 gr cukrot, és miután felolvadt, előbb belekeverem a vajat és a mézet, majd apránként hozzáadagolok 200 ml tejszínt. Megvárom, míg a szósz kihűl, ekkor kimerek belőle 100 ml-t, és megsózom (ízlés szerint).
Formára vágom a transzferfóliát, belehelyezem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Félig megtöltöm őket karamellel, majd kis időre a hűtőbe teszem a formát. Mikor a karamell kissé megbőrösödött, teszek rá egy réteg nugátot is. Temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

*

Még szülés előtt megfogadtam, hogy nem fogok feltenni a netre fotót a babáról - aki fontos, úgyis látni fogja élőben, meg amúgy is, magánélethez nincs köze az internet széle-hosszának. Viszont most, hogy jön a karácsony, nem hagyhattam ki az alkalmat :D Ez végülis csak egy rajz, nem valódi fotó :)))
Before giving birth I made a vow that I won't put up photos of my baby on the internet - those who are important will see him anyway; and no one else has to know about my private life. But now that Christmas is coming, I couldn't miss this :D This is only a drawing after all, not a real photo :)))

- Hohó! Kiáltotta Hópehely Hanna, és leugrott az ezüstfehér felhő pereméről, amin addig utazott. – Eljött az idő, hamarosan itt a karácsony, végre belephetjük a tájat a testvéreimmel, és az emberek örülni fognak, hogy minden szép fehér, a gyerekek hóembert gyártanak majd, meg hógolyóznak!
Megpördült a tengelye körül: szürke fellegek, rozsdabarna táj, szürke fellegek, és ismét a kopár, rozsdabarna táj. Hanna a tekintetét az egyhangú, apró foltokból összeálló vidékre szegezte. Amint hullott, puhán, lebegve, felfigyelt arra, hogy kisebb-nagyobb pókhálószerű települések – színes mozaikok – válnak ki a mezők, dombok, erdők rengetegéből, és ezeket szürke, kígyózó utak kötik össze. Az egyik ilyen vöröses mozaikdarab közepén érdekes mintázatot fedezett fel.
- Hahó, Szél! – kiáltotta el magát, mire a barátja rögvest ott termett.
- Egy kissé északabbra szeretnék utazni – kérte Hanna.
A Szél engedelmesen arra röpítette.
- Mi az a trapéz alakzat? – kérdezte Hanna.
- Az az új városrész, a Ville Basse – súgta a Szél.
- Mikor épült?
- 1240-ben, amikor Raymond Trencavel visszatért, a város lakói fellázadtak, és Lajos király száműzte őket az erőd falain túlra.
- Erőd? – Hanna a szemét meresztette, mire végre ki tudta venni a várost kettészelő folyó túloldalán a kettős falrendszer által körülvett központot.
A Szél játékosan meglendítette a hópihét, s a kanális és a folyó által közre zárt Ville Basse felé sodorta. Középkori, szűk utcákon, boltíves kapuk, vastag falak, apró ablakok előtt suhantak el.
- A sénéchal, az udvarmester háza. Ő volt a király helytartója – suttogta a Szél, ahogy egy gótikus, kettős csúcsíves ablakokkal ellátott épület mellett repültek; homokszín falai akár a patinás csipke. Majd a Szél jobbra terelte Hannát, apró tér nyílt előttük, melyet teljesen uralt a fölé tornyosuló, erődszerű templom. Homlokzatát egyetlen rózsaablak díszítette, önmagába fordulva, akár a végtelen idő, amely átjárta e helyet.
Hanna feljebb libbent, a város ismét mint egy térkép nyílt ki alatta: tágas tér, hidak a szürkén hömpölygő folyón, kopár park, amely szinte hívogatta az első hóesést, hogy végre belepje a faágakat és ösvényeket.
- Menjünk a fellegvárba! – kiáltotta Hanna, mire a Szél lecsapott, és egyenest az erőd falrendszerei közé repítette. Hanna fenséges, magasba törő tornyok, méltóságteljes bástyák közt suhant, ősi falak mentén.
-  Némelyik toronyban másfajta, vörös téglák is vannak. Miért?
- Azokat többszáz éve a rómaiak építették. A belső erődfalat a középkorban folyamatosan fejlesztették, építgették. A külső kört a 13. század közepén húzták fel a franciák, akik 1209-ben foglalták el a várost. Ők erősítették meg a kastélyt is, mert tartottak a város népétől – mesélte a Szél, ahogy Hanna átbucskázott az öregtorony felett, be a kastély díszudvarára. Kő hátán kő, sárga, szürke, okker, terrakotta, s a falakban számtalan éra, számtalan várúr keze nyoma: itt egy mára elporladt terem ajtaja lebegett a belső udvar felett, ott befalazott ablak bámult vak szemeivel. A gyilokjáró lőrésein át süvített a huzat, Hanna átsiklott az egyik ilyen nyíláson. Előtte hosszan sorakoztak a csúcsos, sötét tetejű tornyok, a fogazott pajzsfal. Távolabb gótikus katedrális csipkés tornyai meredtek az égre; alant egész középkori útvesztő kacskaringós utcácskákból, apró, egymásra támaszkodó házakból. Az ajtókból, ablakokból áradt a meleg fény, emberek sürögtek az utcákon, ki fenyőfát cipelt, ki díszeket aggatott az ablakába, más a szomszédjával tárgyalta a közelgő ünnep izgalmait. Forralt bor gőzölgött a sarki árus bódéjában, gyerekek rohantak csapatba verődve. Hannára is úgy átragadt az izgalom, hogy ide-oda csapódva igyekezett beinni a látványt. A Szél lelibbentette egy ódon ház párkányára: bent szőke kisleány gyújtott gyertyákat az ablakba helyezett díszen.
Hanna megrázta magát. – Itt el fogok olvadni! – kiáltott fel.
- És a testvéreid sem indultak még el felhőanyácskától. Talán nem is itt kell földet érned – sóhajtotta a Szél.
Felkapta Hannát, és fújta, sodorta; el, más távoli tájak felé…

On the occasion of the first week of Advent, I made a very dense but very tasty chocolate. The filling contains nougat (surprise, surprise!) and salty caramel. The salt counterbalances the sweet flavors; I decorated the bonbons' surface with Christmas pattern :)

Ingredients:
100 gr nougat
200 gr sugar
200 ml cream
20 gr butter
20 gr honey
some pinches of Himalayan salt
250 gr milk chocolate

Recipe:

First, I prepare the caramel: I caramelize 200 gr sugar and after it melts, first I add the butter and the honey, then the warm cream in small portions. I wait until the caramel cools, then I take 100 ml and salt it.
I cut an appropriate shape out of the transfer sheet and place it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells. I fill them halfway with caramel, then I put the mold in the fridge. When the caramel sets, I put another layer of nougat in the bonbons. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

Mozart praliné

Létezik olyan ember, aki ne szeretné a Mozartkugelt?! És létezik olyan ember, aki képes lenne annyit enni belőle, mint én, mégsem ismeri a történetét? Persze azt mindenki tudja, hogy Mozart Salzburgban született és az édesség róla kapta a nevét, de hogy ki készítette az elsőt, milyen rétegeket tartalmazott, hogy lett ennyire elterjedt, azt már kevesebben.
Az ausztriai Paul Fürst korán árvasorra jutott, és nagybátyja nevelte, akinek édességboltja volt Salzburgban. Az üzletet Paul vette át, miután több helyen inaskodott - többek közt Budapesten is. 1890-ben készítette el először azt az édességet, ami később világhírnévre tett szert - és ahogy egyre népszerűbb lett, végül saját céget alapított.
Fürst azonban elkövetett egy nagy hibát: nem védette le az ötletét, így végül a Mozartkugel Salzburg jellegzetes helyi csemegéje lett, amit minden magára valamit is adó cukrászda és édességbolt átvett és gyártott. Természetesen tovább is variálták. Az eredeti édesség egy nugátkrémmel bevont, pisztáciával dúsított marcipángolyó, amelyet étcsokoládéban mártottak ki. Több gyártó azonban harmadik ízként csokis mogyorókrémet is társított a marcipánhoz. Ennek megfelelően évtizedek óta zajlanak perek a különböző cégek Mozartkugeljei elnevezése és megjelenése miatt. Az eredeti megegyezés szerint csak Fürst cége használhatja az Original Salzburg Mozartkugeln elnevezést, míg a többieknek más nevet kell adniuk. Továbbá csak a Mirabell (ma Mondelez) nevű gyártó készíthet kerek Mozartgolyókat, minden más cég termékének egyik oldala lapos kell legyen.

Namármost, én imádom a Mozartkugelt (akármilyen variációban). Úgyhogy most, hogy végre van saját aprítógépem, és már a többedik adag nugátkrémet gyártom le, nem hagyhattam ki, hogy elkészítsem a saját verziómat. Hosszú idő óta először vettem egy új polikarbonát formát, amelynek jó mélyek a mélyedései - így elfért három réteg töltelék is a csokiban. A nugátot és a pisztáciamarcipánt sima marcipánnal egészítettem ki - NYAMI

Hozzávalók:
70+50 gr házi marcipán
25 gr pisztácia
70 gr nugátkrém (mogyoró, cukor, olívaolaj)
200 gr étcsoki
lüszterpor

Elkészítés:
50 gr marcipánt és 25 gr megtisztított pisztáciát az aprítógépbe teszek és alaposan összedarálok. Elkészítem a nugátkrémet: 150 gr pirított mogyorót és 150 gr cukrot addig darálok, míg krémes állagú nem lesz. Hozzáadok 6 kiskanál (kb 30 ml) olívaolajat, még egyszer összedarálom. Az így kapott krémből veszek 70 grammnyit.
Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát. A bonbonhéjak aljába teszek egy réteg marcipánt, arra egy réteg nugátot, végül arra egy réteg pisztáciamarcipánt. Temperálom a maradék étcsokit, lezárom a bonbonokat. Amikor készen kipotyognak a formából, ecsettel vékonyan megfestem a tetejüket arany lüszterrel. Kész is a Mozart praliné - abbahagyni az evést azután már nem lehet :D

Is there such a person who doesn't like Mozartkugeln?! Is there such a person who could eat as much of it as me and still doesn't know its story? Of course everyone knows that Mozart was born in Salzburg and the confection got its name after him, but less people know who made the first one, what kind of layers it had and how it became so popular.
The Austrian Paul Fürst became orphaned quite early and he was raised by his uncle, who had a confectionery in Salzburg. Paul took over the business after training in several places - among others, in Budapest too. He created the sweets which later became world famous in 1890 - and as it got more and more popular, he even established his own company.
However, Fürst made a mistake: he didn't apply for patent to protect his idea, therefore the Mozartkugel became Salzburg's typical delicacy, taken over and produced by every confectionery. Quite naturally, they created new variations. The original candy contained a marzipan ball enriched with pistachio, covered in nougat and dipped in dark chocolate. Several producers added a third flavor, the combination of nougat and chocolate. And obviously, for decades, disputes have erupted concerning the names and appearance of the Mozartkugeln of various companies. According to the original agreement, only Fürst's company can use the name Original Salzburg Mozartkugeln, while others must choose other names. Additionally, only Mirabell (today Mondelez) can produce round Mozartkugeln, every other company's product must have a flat side.

Now, I adore Mozartkugeln (whichever variation). Therefore now that I have my own food processor, and have made several portions of nougat cream, I couldn't miss creating my own version. I've bought a new polycarbonate mold whose cavities are deep enough to house three layers of fillings. I combined the nougat and pistachio marzipan with pure marzipan - YUMMY

Ingredients:
70+50 gr homemade marzipan
25 gr pistachio
70 gr nougat (hazelnut, sugar, olive oil)
200 gr dark chocolate
luster dust

Recipe:
I put 50 gr marzipan and 25 gr peeled pistachio in the food processor and grind them. Then I prepare the nougat cream: I grind 150 gr roasted hazelnut and 150 gr sugar until they get a creamy consistence. I add 6 small spoon (ca 30 ml) olive oil and mix them again. I take 70 grams of this cream.
I temper the dark chocolate and pour it in the mold. I place one layer of marzipan in the bottom of the chocolate shells, then one layer of nougat cream and finally a layer of pistachio marzipan. I temper the leftover dark chocolate and I seal the bonbons. When they fall out of the mold, I paint a thin layer of gold luster on the top of each praline. There you have your Mozart praline - but be aware that you won't be able to stop eating them :D