September 28, 2017

rumos-kókuszos // rum-coconut

Nos hát meglehetősen izgalmas volt részt venni a Segítsütiben! És még nincs vége, mert csak a licitálás zárult le, de a csokikat el is kell juttatni a nyerteshez. Mivel vállaltam a postázást, még az is lehet, hogy aztán dobozolásra lesz szükség :) Őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy egyszer a bonbonjaim ennyi pénzért fognak elkelni :D Az a legjobb a Segítsütiben, hogy mindenki jól jár vele: a licitálók megkapják a finom sütiket, az alapítvány a támogatást, nekünk pedig jó játék, és még az az érzés is vele jár, hogy segíthet az ember.
Ennek örömére itt egy újabb recept - annyira klasszikus, hogy nem is értem, miért nem jutott eszembe már jóval korábban, csak azután, hogy csináltam egy kókuszos-rumos forrócsokit valamelyik nap. Biztosan mert már így is túl sok ötletem van - talán el kéne kezdeni vezetni egy külön füzetkét, hogy ne feledjem el őket. Ami az összetételt illeti, nálam a rum egy kissé megszaladt (ami miatt természetesen senki nem panaszkodott :D), szóval érdemes kóstolgatni, és ízlés szerint adagolni :D


Hozzávalók:
200 gr tejcsoki
50 gr fehércsoki
20 gr kókuszolaj
30 gr tejszín
7 kiskanál kókuszreszelék
2 cl fehér rum

Elkészítés:
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát, és a hűtőbe teszem hűlni.
Összeöntöm a tejszínt és a kókuszolajat, és felmelegítem, közben hozzáadom a reszeléket is, és egy addig kevergetem, míg egy kissé megszívja magát. Eztán leveszem a tűről, ás belekeverem a fehércsokit. A rumot csak a legvégén adom hozzá.
A tölteléket a bonbonokba töltöm, ismét hűtőbe teszem egy órára, végül lezárom őket. A csokik tetejét fehércsoki-pöttyel díszítem.


This is a real classic - so much so that I don't even understand why I haven't thought about it earlier, only after preparing  coconut-rum hot chocolate the other day. Probably because my mind is full of chocolate recipes all the time, maybe I should start writing them down in another booklet so I won't forget them. As for the ingredients, I poured a bit too much rum in the filling (no one complained about it :D), so you should also add it according to your own taste :D 


Ingredients:
200 gr milk chocolate
50 gr white chocolate
20 gr coconut oil
30 gr cream
7 small spoons of coconut shred 
2 cl white rum

Recipe:
I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells, then I put them in the fridge.
I pour the cream and the coconut oil together, I warm it up and in the meanwhile I add coconut shred and stir it until it swells a bit. Then I turn off the stove and I add the white chocolate. I pour rum in it only at the very end. I fill the bonbons with the cream and I put the mould in the fridge for an hour. I seal the bonbons and I decorate them with a white chocolate dot.

September 25, 2017

Segítsüti

Idén ősszel egy kedves kezdeményezéshez csatlakozom: a Segítsüti árverése évente kétszer kerül megrendezésre, részvételemet az őszi fordulóra kértem, és megtiszteltetésnek veszem, hogy megkaptam e lehetőséget. A Segítsüti lényege, hogy bárki licitálhat harminc gasztroblogger által felajánlott süteményekre, édességekre, az így befolyt összeget pedig általában egy-egy alapítvány kapja. 
A 2017 őszi támogatott a Völgyzugolyház Alapítvány (Facebookon itt), amely a "kacifántosok", vagyis halmozottan sérült gyermekek testi-lelki támogatását, tanítását, fejlesztését tűzte ki célul. Az alapítványt maguk a gyermekek szülei hozták létre annak érdekében, hogy a kicsik megfelelő környezetben tanulhassanak. Az alapítvány igyekszik ezen gyermekek integrált oktatása révén megakadályozni elszigetelődésüket, a társadalomból való kiszorulásukat. A Segítsüti árverésén fejlesztő eszközökre, játékokra és egyéb szükséges berendezésekre gyűjtünk nekik. 
Ez a Segítsüti és ahhoz való csatlakozásom egy számomra fontos évfordulóval esik egybe: épp tíz éve indultam el egy olyan úton, ami kiformálta azt az embert, aki ma vagyok, legfontosabb érdeklődési területemmel, amelyről doktori disszertációmat fogom írni. Hosszú éveket töltöttem oktatással és kutatással ebben a témában, amelynek egyik legfontosabb vonatkozása épp arról szól, hogy minden ember szabadon születik és joga van az emberi méltósághoz, a méltó élethez. Ez alól nem kivételek a gyermekek sem, legfőképp a testi vagy szellemi adottságaikból kifolyólag hátrányban lévők. Épp ezért kiemelten fontosnak és megbecsülendőnek tartom a Völgyzugolyház Alapítvány munkáját.
Na meg arról se feledkezzünk el, hogy egy olyan pánpéter-szindrómás egyén, mint én, aki megrekedt a csoki és a mesék világában, és még mindig hisz a tündérekben, örömmel segít a gyermekeken. A Segítsütire a felajánlásom: negyven darab bonbon: húsz Strawberry dusk epres-rozmaringos és húsz áfonyás-levendulás, valamint egy mese :) Az epres csokit igény szerint tejmentesen is el tudom készíteni. A licit nyertesének Budapesten személyesen át tudom majd adni a csokikat, de postázni is tudom dobozban, ha a nyertes máshol lakik.
A licitálás ma indul és csütörtökig tart! Kérlek, kukkantsatok rá a Segítsüti honlapjára vagy Facebook oldalára a részletekért, böngésszétek végig a többi ínycsiklandó tortát és sütit, aztán licitre fel! :)

September 22, 2017

csokis márkiz // chocolate marquise

Végre elérhető közelségbe került a hétvége, ennek örömére itt egy recept, amit még az is könnyen elkészíthet, akinek a csoki temperálása valamiféle mágikus eljárásnak tűnik :D
Töredelmesen bevallom, életemben eddig kétszer készítettem sütit - az első alkalommal az eredmény állagában inkább egy medúzára hasonlított; másodszor már sikerült megsütni a piskótát, és még a külcsínt is valamelyest helyrepofoztam temperált csokibevonattal :) azonban az a sikerélmény sem indukált akkora lelkesedést bennem, hogy azóta folyton-folyvást sütigyártási kényszerem lenne. Na meg - eretnek gondolat, tudom - nekem a legtöbb sütiben a piskóta mindig is felesleges gyomorkitöltőnek tűnt, ami a lényeg, az a krém/lekvár/töltelék/csoki, és ha már ezeket önmagukban is lehet fogyasztani, minek hozzá bármi más? :D ez is arra motivált, hogy megmaradjak a csoki mellett.
A minap azonban elővettem a 30 csokoládés recept című kiskönyvet (ha már megkaptam ajándékba, ne porosodjon haszontalanul a polcon, ugye), és választottam belőle egy receptet - ez ugyan nem kimondottan sütemény (sőt inkább mousse-nak mondanám), de nem is szimpla csoki, könnyen elkészíthető, és meglehetősen finom. Ugyan nem vagyok oda a nyers tojásos receptekért, de egyszer ezt is meg lehet kóstolni :) Kicsit fel is dobtam némi szederszósszal. Szóval most következzék a csokis márkiz, aztán lehet, hogy majd egyszer még rászánom magam a sütikkel való kísérletezésre is, egy messzi-messzi galaxisban :D

Hozzávalók:
120 gr étcsoki
3 tojás
60 gr cukor
80 gr vaj
6 ek tejszínhab
100 gr szeder
mentalevél

Elkészítés:
Gőz fölött megolvasztom a csokit és a vajat. Egy üvegtálban összekeverem, a tojássárgájákat a cukorral, hozzáöntöm a csoki-vaj keveréket. A tojásfehérjéket felverem, hozzákeverem a csokis krémhez, majd ugyanígy teszek a tejszínhabbal is. A tálat hűtőbe teszem egy fél napra.
Tálalás előtt a szedret szitán átpasszírozom, és a kockákra vágott márkizt szederszósszal, mentalevéllel tálalom.


Finally the weekend is within arm's reach; therefore here is a recipe, which even those can prepare to whom chocolate tempering seems some kind of a magic procedure :D
I must admit that I've made cookies only twice in my life - the first time the consistency of the outcome resembled that of a jellyfish; the second time I managed to cook the sponge cake and I even improved the outer appearance with a tempered chocolate coat :) still, it didn't prove to be a success big enough to induce enthusiasm for cookie making. Moreover - a heretical thought, I know - to me in most cookies the sponge cake is an absolutely unnecessary stomach-filler; the cream/jam/filling/chocolate are the essentials; and since one can eat them in themselves, why would one  need anything else? :D This also motivated me to stay with chocolate and leave the rest.
The other day, though, I took the booklet entitled 30 recipes with chocolate (since I'd received it as a gift, it shouldn't just gather dust on the shelf, right?); and I chose a recipe from that. This is not really a cookie (moreover, I'd rather say it's a mousse), but not simple chocolate either, easy to prepare and quite tasty. I am not fond of recipes with raw egg, but once you can try this too :) I boosted it with some blackberry sauce. So here is the chocolate marquise, then maybe once, in a galaxy far, far away, I'll bestir myself to cookie making :D

Ingredients:
120 gr dark chocolate
3 eggs
60 gr sugar
80 gr butter
6 ek cream
100 gr blackberry
mint leaves

Recipe:
In a bain marie I melt the chocolate and the butter. I mix the egg yolks and the sugar in a glass bowl, then I pour the chocolate-butter mixture in it. I whip the egg whites and I add them to the chocolate cream; thne I do the same with the cream. I put the bowl in the fridge for 12 hours.
Before serving, I strain the blackberries through a sieve; I serve the marquise with blackberry sauce and mint leaves.

September 20, 2017

Grassalkovich-kastély

Hosszú hallgatásom oka:
The reason for my long silence:


Merthogy minden mesébe kell egy kastély :) Az én történetem is egy olyan városban kezdődik, ahol áll egy szép kastély: ez a Grassalkovich-kastély, amely az 1730-as években épült (meg aztán még sokáig bővítgették); nevét az építtetőről, Grassalkovich Antalról kapta. De a leghíresebb lakója talán mégsem ő, hanem I. Ferenc József és felesége, Erzsébet királyné.
Because all fairytales need a castle :) My tale too, starts out in a town with a beautiful castle: this is the Grassalkovich castle, which was built in the 1730s (and then it was extended for a long while). It got its name from the builder, Antal Grassalkovich. However, its most famous inhabitant was probably not him, but Franz Joseph I and Queen Elisabeth.


Így néz ki a valóságban. A kastélyhoz - minő meglepetés - leginkább a zenén keresztül kötődöm. Sok koncertélményem kapcsolódik hozzá, mind hallgatóként, mind szereplőként :) Ezért aztán már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy elkészítem csokiból - és hát mi másra valók az unalmas, szomorú őszi délutánok (szám szerint épp három), ha nem egy kis kreatívkodásra? :D Szóval következzék egy step-by-step leírás.
This is how it looks in reality. Surprisingly, I am connected to the castle mainly through music. I have attended many concerts there, both as part of the audience and as a musician :) Therefore the thought of reproducing it from chocolate has been in my mind for a long while - and what else are these boring, grey autumn afternoons (three of them, to be precise) good for, if not some creative work? :D So here is a step-by-step description.

Hozzávalók:
300 gr fehércsoki
200 gr tejcsoki
100 gr étcsoki
cukorgyöngyök
lüszterpor

Ingredients:
300 gr white chcolate
200 gr milk chocolate
100 gr dark chocolate
candy pearls
luster dust

1. Megtervezem az épületrészeket. Vonalzó segítségével felrajzolom őket sütőpapírra. A papírra ezután celofánt vagy átlátszó fóliát fektetek. Temperálom a fehércsokit, és minden épületelemhez csurgatok belőle egy kicsit a fóliára. Szétterítem a csokit a kívánt formára, majd amikor elkezd szilárdulni, késsel körbevágom a széleket, hogy egyenesek legyenek. Ugyanezt teszem a tejcsokival, amiből a tető készült. Továbbá egy műanyag, félbeszedhető gömb egyik felének belsejét kifestem csokival - ebből lesz a kupola. 
First I make a plan of the building. With the help of a ruler I draw the pieces on parchment paper, then I lay transparent foil on the paper. I temper the white chocolate and I pour a bit on each of the pieces. I spread the chocolate to the desired shape and when it starts to set, I cut the pieces around with a knife so they will be straight. I do the same with milk chocolate - I made the roofs of that. Moreover, I paint the inside of the half of a plastic globe - this is going to be the cupola.



2. Ismét temperálom a fehércsokit, és ecsettel dekorálom a homlokzatot: ráfestem a címert, a közepét fehér cukorgyönggyel díszítem, továbbá megfestem a pilasztereket és az ablakok feletti barokk díszítést, amikre szintén gyöngyöket ültetek. Az épületszárnyakon is elkészítem az ablakok helyét.
I temper the white chocolate again and with a brush I decorate the facade: I paint the crest, I adorn the middle with a white candy pearl; I also paint the pilasters and the decoration above the windows, on which I put other pearls. I make the window-ornaments of the wings.



3. A temperált tejcsokival kidíszítem a homlokzatot: most következnek maguk az ablakok, a homlokzat oszlopai. Végül étcsokival megfestem az erkély rácsát és a kaput. A megszilárdult kupolára vékony csíkokat festek vele, és a tetejére ültetek egy csoki-tortadarát.
I decorate the facade with tempered milk chocolate: the windows and the columns are done. Finally I paint the balcony and the gate with dark chocolate. I also paint thin lines on the cupola and I put one piece of chocolate sprinkle on its top.



4. A timpanon mögötti tetőrészre két részletben öntök temperált tejcsokit, így készítek "emelvényt" a kupolának. Ezzel kész az összes épületelem.
On the roof piece behind the tympanum, I pour tempered milk chocolate, thus I make a kind of "podium" for the cupola. All pieces are ready.


Nem, az nem lapkasajt XD Nope, that's not slices of cheese :D
5. Jöhet az összeállítás. Na ez a trükkös rész! Először a főépületet "ragasztottam össze" temperált csokival, ami gyorsan szárad. Az oldalakat összeillesztem, kívül-belül és középütt is csokival fedve az illesztést. Amikor megszáradt, rárakom a tetőt, arra a kupolát. Ezután jönnek a szárnyak: itt csak három oldalt készítettem, mivel a negyediknél csatlakoznak a főépülethez. Ezeket is csokival ragasztom össze. Alufóliából két "lábat" gyúrok, amiket mindkét szárny közepére állítok. Ez fogja megtartani a két-két tetődarabot. A tetőket az épülethez fehércsokival ragasztom, középen, a tetőgerincen tejcsokival. A képen látszik, hogy egy-két oldal kissé túl hosszú lett - ezeket gyertyalánggal melegített késsel könnyen le lehet vágni akár az összeállítás után is.
The construction comes! That is the tricky part. First I "stick together" the main building with tempered chocolate, which gets dry quickly. I put together the walls and I cover the fringes with chocolate both from the inside and the outside. When it gets dry, I put the roof on it, and the cupola on that. Then the wings come: in this case I made only three sides, as they join the main building on the fourth side. I stick them together with chocolate. I prepare two "stands" of aluminium foil and I put them in the middle of the two wings. These are going to hold the roof pieces. I stick the roofs to the building with white chocolate, and with milk in the middle, on the ridge. You can see in the photo that some walls became a bit too long - I cut them to size with the help of a knife, heated above candle.



6. Végül összetolom az épületszárnyakat, és lüszterporral egy kis fényt adok a fehércsokis dekorációnak.
Finally I push the wings together and I add a bit of luster dust to the white chocolate decorations.



Na persze a csokikastély-élmény nem lenne tökéletes zene nélkül - és tudom, hogy bizonyos Deep Purple- és Rainbow-rajongók megköveznének érte, de ide csakis egy Blackmore's Night dal jöhet a világ egyik legjobb gitárosa közreműködésével :) 
Obviously the chocolate castle experience cannot be perfect without music - and I know that certain Deep Purple and Rainbow fans would stone me for this, but only a Blackmore's  Night song can come here, with the contribution of one of the best guitarists of the world :)




Na és persze, ha már írtam a kastélybeli koncertekről, nem hagyhatom ki, hogy ne emlékezzem meg a gödöllői ifjúsági vonószenekarról, amelynek jómagam is hosszú évekig a tagja voltam :)
And since I've written about the concerts in the castle, I cannot avoid mentioning the youth string orchestra of Gödöllő - I was also a member for long years :)





Az itt következő fotókat pedig kedves férjem készítette, akiből a kastély láttán felbugyogott gyermeki énje.
And the following photos were taken by my dear husband, whose child-self broke free when seeing the castle.


Godzilla megtámadta a kastélyt! / Godzilla has attacked the castle!
Szerencsére aztán megérkezett Batman, és megmentette a helyzetet / Fortunately then Batman arrived and saved the day

Hulk is tiszteletét tette / Even Hulk visited the castle

Miután a vendégek elmentek, Ferenc József Őnyúlsága és NyuSissy is előmerészkedett / After the guests have left, Franz Joseph His Bunjesty and Sissy also ventured out

Oh az igaz szerelem! / Ah true love...

September 11, 2017

Queen I - Roger Taylor

Szóval egyszer már elkészítettem a Queen Hot Space borítóját csokiból, és már akkor tervbe vettem, hogy a tagokról egyesével is készítek bonbont olyan ízekkel, amelyek az egyéniségükhöz harmonizálnak. Nem mondhatnám, hogy nehéz dolgom van :D
Valójában csak akkor jöttem rá, hogy ez Roger csokija, miután elkészült, és megkóstoltam. Tudtam, hogy milyen ízt szeretnék elérni, és amikor ez sikerült, egyből ő jutott eszembe. A friss gyömbér ugyanis csípős, savanyú, élénk ízű, az alkohol pedig még inkább kidomborítja ezt a töltelékben. Épp olyan energikus, kicsattanó íz, amilyennek Rogert látni a Queen videóiban és koncertjein. 
És természetesen a recept alatt megtalálható két kedvenc Roger-dalom: az egyik a Queen 1986-os A Kind of Magic albumán szerepel, a Hegylakó filmzenéje, míg a másikat két évvel korábban vette fel Strange Frontier című szólóalbumához. Ez utóbbi, a Racing in the Streets valójában egy Bruce Springsteen-szám, de nekem sokkal jobban tetszik Roger verziója (bocs, Bruce :D), számomra nosztalgikus hangulata van :) Akinek ez újdonságot jelent: a Queen minden tagja dolgozott szólóprojekteken és/vagy más művészekkel is, Rogernek például öt szólóalbuma van, az utolsó épp négy éve jelent meg.


Hozzávalók:
200 gr étcsoki
100 gr tejcsoki
egy centi széles karika gyömbér
30 gr szederpüré
10 gr tejszín
két kupaknyi szederpálinka

Elkészítés:
A szederpürét és a tejszínt összeöntöm, belereszelek egy karika gyömbért, és felmelegítem. Elkeverem benne a tejcsokit. Ha nem elég csípős, adok hozzá még a gyömbérből, és belekeverek két kupaknyit a pálinkából. A végeredménynek kellően karakteresnek kell lennie, különben az íz nem fog átütni a burok csokiízén. 
Temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonhéjakat. Miután megszilárdultak, megtöltöm őket a krémmel, majd lezárom a bonbonokat.



Háttérben az aláírt Cosmos Rocks CD-m :) // In the background my signed Cosmos Rocks CD :)
So once I made Queen's Hot Space album cover of chocolate and even then I was planning to create bonbons inspired by the members of Queen, with flavours that match their personalities. I can't say it is a hard task :D
I only realised that this is Roger's chocolate once I finished and tasted it. I knew what kind of flavour I wanted to achieve and when I did, it reminded me of him, instantly. Fresh ginger has a hot, sour, intense flavour; alcohol enhances this in the filling. It is just as energetic and exuberant as Roger in the videos and concerts of Queen.
And naturally, above you can find my two favourite Roger-songs: the first one is from Queen's 1986 A Kind of Magic album, the soundtrack of Highlander; the other one was recorded two years earlier for his solo album Strange Frontier. This latter, Racing in the Streets is originally written by Bruce Springsteen, but I prefer Roger's version (sorry, Bruce! :D), to me it has a nostalgic feeling. To whom this is new: every member of Queen worked on solo projects and/or with other artists. Roger released five solo albums, the latest only four years ago.


Ingredients:
200 gr dark chocolate
100 gr milk chocolate
1 cm wide piece of ginger 
30 gr blackberry puree
10 gr cream
two bottle caps of blackberry palinka (at least 50% alcohol)

Recipe:
I pour together the blackberry puree and the cream, I shred the ginger in it and I warm it up. I mix it with the milk chocolate. If it is not spicy enough, I add more ginger; and I pour the palinka in it. The cream must be characteristic enough, otherwise its flavour won't be felt through the chocolate shell of the bonbons.
I temper the dark chocolate, I prepare the shells. After they get solid, I fill them with the cream, then I seal the bonbons.

September 9, 2017

mini panna cotta cupcake

Az ember onnét tudja, hogy valószínűleg már túl sok csokiformája van, hogy amikor bemegy a szokásos csokisboltjába, és kinyögi, hogy "vettem itt egy formát, és abból kéne nagyobb", az eladó ennyiből is érti, hogy mi a búbánatos fenére gondolt :D Szóval vettem a cupcake formából eggyel nagyobbat, csakis ennek a receptnek a kedvéért. 
Valahogy nyár közepén raktároztam el az ötletet a telefonomba, és most végre adódott egy kis idő, hogy elkészítsem. Meg kell mondjam, még annál is jobb lett, mint amit vártam :D Elöljáróban be kell valljam, a panna cottáért sosem voltam oda, mindig kissé jellegtelennek találtam, de csak kiderült, hogy megfelelő mennyiségű kiegészítő ízzel igen finom tud lenni! A panna cotta-réteg alá karamell került, fölé pedig szederszósz, de lehet kísérletezni a rétegekkel, azt hiszem, gyakorlatilag bármilyen gyümölcs szóba jöhet, én például kipróbálnám áfonyával, erdei gyümölccsel, mangóval, maracujával. A panna cottát elkészíteni pedig gyerekjáték!


Hozzávalók:
100 gr tejszín
15 gr cukor
fél vaníliarúd, vagy 1 gr vaníliás cukor
másfél zselatinlap
150 gr fehércsoki
karamellszósz
20 gr szeder

Elkészítés:
Először a csészéket készítem el. Temperálom a fehércsokit, és beleöntöm a formába. Kiütögetem a felesleget, hagyom lecsepegni, végül beteszem a hűtőbe. Egy óra múlva kiveszem, és kiborítom a csészéket a formából. Az aljukba kiskanállal vékony réteg karamellszószt töltök. 
Ezután megfőzöm a panna cottát (ezt a receptet használtam). A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Kimérek egy deci tejszínt, és hozzáadok 15 gr cukrot, meg egy kis vaníliás cukrot. Kis lángon főzöm, és amikor épphogy felforr, elzárom a tüzet. Lecsepegtetem a zselatinlapokat, és alaposan elkeverem a tejszínben. Ezzel elvileg kész is a panna cotta. Kiöntöm egy tányérkába, folyamatos kevergetés mellett lehűtöm kb. 30 fokra. Ekkor kiskanállal a csokicsészékbe adagolom, úgy, hogy még maradjon egy milliméternyi perem, ahová a szederszósz kerül majd. A csészéket berakom a hűtőbe egy órára.
Elkészítem a szederszószt: egész egyszerűen szitán átpasszírozok 20 gr szedret, ízlés szerint hozzá lehet adni egy kiskanálnyi cukrot is, de mivel a karamellszósz és a panna cotta így is elég édes, a kontraszt kedvéért jó, ha elég savanyú marad. Miután a panna cotta teteje eléri a zselés állapotot, rátöltök néhány csepp szederszószt. Reszelt fehércsokival díszítem :)


Winny a vár udvarának magas kőpárkányán ücsörgött. Előtte az égbolt párás-puha, napszínű és világoskék felhők által keretezett tájképként tárult fel. Néhány sárkányformájú felhőszalag akkor nyelte el a Napot, ami olvasztott aranyat öntött végig rajtuk.
Hűvös, tavasz-illatú szellő dörgölőzött Winny térdéhez. A vár udvarán turisták sétáltak, egy pár ment a kőkerítéshez, a lány mosolyogva nézett fel Winnyre. Rózsaszínné fakuló párapamacsok lebegtek a vár lenyűgöző épülete fölé, mögülük előbukkant a félhold.
Winny mélázva forgatta sárkánygyűrűjét, miközben a távoli dombokra tévedt, elfeslett, vöröses napfényt bámulta. A fellegekre meghatározhatatlan színek vontak sávokat.
A vár mögül galambok röppentek fel. Kihunyt az utolsó fénycsóva is, csak az a sejtelmes, párás narancs vonal maradt meg a horizonton, távoli ígéretként. A felhők az éj mozaikdarabkáiként sötétedtek el.
Winny fölegyenesedett. Megfordította mutatóujja körül pillangógyűrűjét; torkát varázsige feltörő hangjai bizsergették. Az előbbi szellő ismét hozzátörleszkedett, arcába sodorva egyik hajtincsét. Lustán, mint hatalmas fehér vitorla dagadt fel a szél, végiggördült a vár udvarán; a turisták kalapjaikhoz, táskáikhoz kaptak, nehogy elsodorja azokat.
Winny előredőlt, a szél alákúszott, megemelte, együtt emelkedtek egyre magasabbra – a vár kupolái fölé, és tovább, míg végül alakja már csak akkorának tűnt lentről, mint egy madár. A várudvaron maradtak fejüket forgatva bámultak utána.


One knows that most probably one has way too many chocolate moulds, when one visits her regular chocolate shop and says "I bought a mould here and I want the same but bigger", and the shop assistant understands what the hell she's thinking about :D So I bought a one-size-bigger cupcake mould for the sake of this recipe.
Sometime in the middle of summer I stored this idea in my mobile and finally I had some time to prepare it. I have to say, it became even better than I expected :D I must admit I have never been a fan of panna cotta, I always found it a bit dull, but it turned out that you only need the right amount of complementary flavours and it can be really delicious! There's a layer of caramel under the panna cotta, above it there's blackberry sauce, but you can make experiments with the layers; I think any kind of fruit could match; I would totally try it with blueberry, fuits of the forest, mango, passion fruit. And preparing panna cotta is as easy as a pie! (what a weird metaphor XD)


Ingredients:
100 gr cream
15 gr sugar
half vanilla pod or 1 gr vanilla sugar
one and a half gelatin sheet
150 gr white chocolate
caramel sauce
20 gr blackberry

Recipe:
First I prepare the chocolate cups. I temper the white chocolate and I pour it in the mould. I get rid of the excess, I leave it to drip, finally I put it in the fridge. An hour later I take the cups out of the mould. I pour a thin layer of caramel sauce in the bottom of each cup.
Then I make the panna cotta (I used this recipe). I soak the gelatin sheets in cold water. I measure out one deciliter of cream and I add 15 gr sugar and a bit of vanilla sugar. I cook it on low fire until the cream reaches boiling point, then I turn off the stove. I wring gently the gelatin sheets to get rid of the water and I put them in the cream. I stir it until the gelatin dissolves. Thus the panna cotta is ready. I pour it out in a bowl and I cool it down to 30 degrees while constantly stirring. Then I portion it in the chocolate cups with the help of a small spoon. I leave one millimetre high brim, where I will pour the blackberry sauce. I put the cups in the fridge for an hour.
I prepare the blackberry sauce: I simply strain 20 gr blackberry through a sieve; you may add a little sugar but since the caramel cream and the panna cotta are quite sweet, it is better to leave it sour, for the sake of contrast. When the top of the panna cotta sets, I pour some drops of blackberry sauce in the cups. I decorate them with shredded white chocolate :)


Winny was sitting on the high stone ledge of the castle courtyard. In front of her the sky revealed itself as a hazy-soft landscape, framed by sun-yellow and light blue clouds. Some dragon-shaped cloud-ribbons had just swallowed the Sun that poured molten gold over them.
Cool spring-scented breeze nuzzled up to Winny's knees. Tourists were walking in the courtyard, a couple approached the stone fence, the girl looked up at Winny and smiled. Pink fading mist tufts floated above the majestic building of the castle, the crescent moon emerged from behind them.
Winny musingly turned around her dragon ring, while she was staring at the fraying red sunlight that lingered on the distant hills. Elusive colours drew stripes on the clouds. Pigeons took wings behind the castle. The last trail of light diminished, only that misty orange line stayed on the horizon, as a far-away promise. The clouds darkened as the mosaic pieces of the night.
Winny stood up. She turned the butterfly ring around her finger; her throat was tingled by the sound of a bursting spell. The breeze cuddled up to her again, drifting a tuft of hair in her face. The wind woke lazily, like a giant, white sail; it rolled through the courtyard; the tourists clutched their hats and bags.
Winny leaned forward, the wind crept under her, lifted her and they rose together higher and higher - above the domes of the castle, on and on, until finally her figure seemed like a bird from down there. Those who stayed in the courtyard stared at her with spinning heads.

September 5, 2017

utazós csoki // travel chocolate

Az okosok úgy tartják, hogy az egész Föld az otthonunk, egyetlen országban maradni egész életünkben pedig olyan, mintha sosem hagynánk el a hálószobát - és ki vagyok én, hogy megcáfoljam?
Be kell vallanom, régen utáltam külföldre utazni. Ez volt a horoszkópom (nyilas) egyetlen sarkalatos pontja, amivel nem tudtam azonosulni XD A bőrönd bepakolása egy rémálom volt, hosszú listákat írtam magamnak, amiket aztán a századik utazás alkalmával századszor pipálgattam végig valami más színű tollal, nehogy otthon felejtsek valamit. Aztán ez valahogy szép lassan megváltozott. Már nem emlékszem, mikor. Talán amikor először sétáltam végig az imádott Dublin utcáin, és úgy éreztem magam, mintha máris fejből tudnám a város egész térképét, a papírtérképre rá se kellett nézni a tájékozódáshoz. Vagy amikor először láttam meg Prága soktornyú templomait, középkori sikátorait. Vagy amikor először szembesültem azzal, hogy Pozsonyba pikk-pakk eljut az ember Budapestről, milyen közel van, mégis egy egész más világ, és hosszan lehet csavarogni a belváros macskaköves utcáin. 
Utazni jó, egyedül utazni a legjobb, amikor az ember felelőtlenül elveszítheti az útját egy nagyvárosban, és órákig kóborolhat, miközben újabb és újabb csodákat fedez fel. Kanadától Izlandig, Isztambultól Dublinig igen sok helyen jártam, a célom általában, hogy az év minden hónapjára jusson legalább egy egy-két napos utazás (ami olasz férjjel és egy rakás nemzetközi konferenciával együtt egész könnyen megoldható). És persze vannak a szívemhez igen közel álló városok, ahová bármikor visszatérnék, és bár a biztonság kedvéért elviszem a térképet, de anélkül is mindig tudom, mi hol van. 
Ezért aztán nem tudtam ellenállni ennek a csokiformának. Szinte láttam magam előtt a csodás, utazáshoz is praktikus méretű csokikat, amiket majd készítek benne. Első körben két szelet készült, és a múltkori karamellszószt használtam fel tölteléknek.

Hozzávalók:
20 gr fehércsoki
45 gr tejcsoki
25 gr karamell

Elkészítés:
Temperálom a fehércsokit. Vékony ecsettel kifestem a forma megfelelő részeit, ami mellémegy, azt gondosan kitörlöm. Ezután temperálom a tejcsokit is, kiöntöm a formát, majd a felesleget kicsurgatom. Miután a csoki megszilárdult, megtöltöm karamellkrémmel, és hűtőbe teszem, míg a szósz meg nem bőrösödik. Végül ismét temperálom a tejcsokit, a karamellre öntöm, és elsimítom a csokiszelet talpát.


Smart people say the entire planet Earth is home, and to stay in one city is like never leaving one room - and who am I to disagree?
I have to admit that I earlier hated travelling abroad. This was the only cardinal point in my horoscope with which I couldn't identify XD Packing the suitcase was a nightmare, I wrote endless lists for myself, which I ticked at least a hundred times with different colours in order not to forget anything at home. Then this somehow changed. I can't remember when. Maybe when I walked through the streets of adored Dublin for the first time and I felt I knew the map of the city by heart; I didn't even have to check the actual map. Or when I saw the many-towered churches and medieval passages of Prague. Or when I first faced the fact that one can travel to Bratislava from Budapest in no time, it is very close, but it's still an entirely different world and one can wander on its cobbled streets for a long while.
Travelling is good; travelling alone is the best, when one can loose his way in a city without any responsibility; can ramble for hours, while discovering miracles. I have been to many places from CAnada to Iceland, from Istanbul to Dublin, my aim is usually to travel at least once per month at least for one or two days (which is quite easy with an Italian husband and loads of international conferences). And of course there are cities that stand close to my heart where I would return anytime and even though I always bring a map, I usually don't need it.
Therefore I couldn't resist this chocolate mould. I could see the wonderful chocolates that I would make - practical in size also for travelling. In the first round I made two bars, I used this caramel sauce as filling

Ingredients:
20 gr white chocolate
45 gr milk chocolate
25 gr caramel

Recipe:
I temper the white chocolate. With the help of a thin brush I paint certain parts of the mould; I clean up what goes astray. Then I temper the milk chocolat as well, I pour it in the mould and I get rid of the excess. When the chocolate gets solid, I fill it with caramel sauce and I put it in the fridge until it sets. Finally I temper the milk chocolate again and pour it on the caramel; I smooth the bottom of the chocolate bar.

September 1, 2017

tenger gyümölcsei // frutti di mare

Nyár eleji családfa-kutatásom végeredménye egy családi kiruccanás lett augusztus végén: két olyan városba látogattunk el, ahonnét a felmenőim származnak. Elsőként Szlovéniában töltöttünk két napot, ahol a főhadiszállást Mariborban rendeztük be a nővéremnél :) Megmásztuk a Pohorje-hegyet, és kétszer lesiklottunk a nyári-bob pályán, ami egészen addig vicces, amíg a miniatűr méretű, centrifugaként rázkódó bob fejest nem ugrik az emberrel a susnyásba, hogy 3-4 métert zuhanjon a sínen, azután ismét felkapaszkodjon :D 

Maribor a Pohorjéről // Maribor as seen from Pohorje
Apai nagyapám nagymamája egy Gorenja Vas nevű apró hegyi faluban született, Skofja Lokától nem messze. Na most biztos az lesz a reakció, hogy antiszociális vagyok, de azért szeretek egyedül utazni, mert annak megvannak a maga kis rituáléi, amiket sok emberrel körbevéve nem mindig lehet véghezvinni. Egy-egy tájon vagy városon nem lehet csak úgy átrohanni, azt az embernek magába kell szívnia, át kell éreznie a hely szellemét, össze kell barátkoznia vele. Kiváltképp, ha valamilyen módon (tegyük fel az üknagyanyja és az ő szülei révén) még kapcsolódik is hozzá. Szóval nálam nem játszik a "hajtsunk-át-rajta-autóval, együnk-egyet-a-parkolóban"-módszer. El kellett menni a temetőbe (sajnos már nem voltak régi sírok), körbe kellett járni a templomot (zárva volt), és míg a többieknél a parkolós evés volt terítéken, én felmásztam a falucska dombjára, hogy lássam azt a tájat, amit az üknagyanyám valószínűleg láthatott - talán kicsivel kevesebb házzal. Ez az:

Gorenja Vas
És ha már úgyis ott voltunk a közelben, átruccantunk Bledbe is, amely egykor majd a birodalmam része lesz, vagyis AZ lesz a birodalmam, mert minden benne van, ami egy birodalomhoz kell: hegyek, erdő, tó, sziget és vár :DDD

Bled
A csúcson kell mindent abbahagyni, ennek szellemében másnap átfuvaroztunk Horvátországba, ahol egy Rijeka/Fiume nevű városban 1889-ben megszületett az olasz dédnagyanyám (mivel akkoriban Fiume volt a város neve, a továbbiakban én is így fogom hívni). A város meglehetősen összetett múltra tekint vissza, amit szépen tükröz az architektúra: a mediterrán házikók mellett a monarchia idejében épült, klasszicista paloták és szocialista, 20 emeletes monstrumok emelkednek - ez talán sokaknak nem tetszik, én viszont épp emiatt a mozaik-szerűsége, a "katyvasz" miatt szerettem bele első látásra. Számomra gyönyörű, hogy annak a színes történelemnek minden vonása megmaradt a város arculatán a római kaputól kezdve az ultramodern házakig. Talán mert magam is ex-szocialista országból származom, nekem az otromba emeletes házak a városkép szerves részeinek tűnnek, nem lerombolandó valaminek. De beszéljen helyettem ez a kép:

Fiume
Első utunk abba az utcába vezetett, ahol a dédnagyanyám családja élt, és amint megláttam a következő kis kastélyt, egyből tudtam, hogy csak ott lakhattak (pláne, amikor felfedeztem rajta a 13-as számot..:D)

Belveder 13.
Fiume csodás város, a Kvarner-öböl ívének szinte a közepén fekszik, az egész öblöt belátni innét, beleértve Krk és Cres szigetét. Mediterrán éghajlatú, ugyanakkor a tengerpartot leszámítva dombos-sziklás táj, kiemelkedik belőle a Trsat-vár (ahová természetesen szintén felmentünk). Hatalmas piaca van, sok-sok frissen fogott hallal és tengeri herkentyűvel, a makrélának nem is tudtunk ellenállni. És persze rengeteg szűk, kóborlásra csábító kis utcája is van, virágokkal és lépcsősorokkal megrakva.
Elmentünk itt is a temetőbe, és szinte biztos, hogy a családnak még megvan a sírja, viszont ez a temető túlságosan nagy volt ahhoz, hogy az ember végignézze... De legalább van miért visszatérni ;)
A túrától megihletődve azután itthon kreáltam egy adag csokit. Ezúttal nosztalgikus ízt akartam teremteni, és mivel a nagymamámék szombati látogatásaikon rendszeresen hoztak nekünk banánt, így erre tettem le a voksomat. Mellé karamellát párosítottam, szintén a (számomra) nosztalgikus ízvilága miatt, meg azért is mert nagyon szeretem :P A csoki formája pedig... hát mi más lenne?


Hozzávalók:
150 gr tejcsoki
20 gr fehércsoki
A banános töltelékhez:
egy banán
citromlé
15 gr fehércsoki
egy lapzselatin
20 gr tejszín
A karamellhez:
150 gr cukor
100 gr tejszín
30 gr méz/agavé szirup
40 gr vaj

Elkészítés:
Először temperálok 20 gr fehércsokit, és márványozom vele a bonbonforma mélyedéseit. Ezután temperálom a tejcsokit is, és kiöntöm a formát. A hűtőbe teszem, míg a burkok megszilárdulnak. 
Elkészítem a karamellszószt: ehhez Ötvös Zsuzsa receptjét használtam, ami meglehetősen egyszerű: a tejszínt felmelegítem, közben egy másik lábasban megolvasztom a cukrot, és amikor eléri a megfelelő színt, hozzáadom előbb az agavé szirupot (én ezzel dolgoztam méz helyett), a még meleg tejszínt, végül a vajat. Direkt nagyobb adagot készítettem belőle, hogy még máshoz is tudjam majd használni. Miután kész, félrerakom a karamellt, míg kihűl.
A banánhabhoz előre hideg vízbe áztatok egy lapzselatint. Botmixerrel pürésítek egy banánt, hozzákeverek néhány csepp citromlét és 10-15 gr tejszínt (tényleg csak egy egész kicsi kell!). Egy kis lábosban vízgőz felett felolvasztok 15 gr fehércsokit, hozzáöntök 10 gr tejszínt. A lapzselatinról lerázom a vizet, és elkeverem a meleg csokiban. Míg kihűl, felverem a tejszínes banánpürét - persze nem lesz olyan habos, mint a tejszínhab, de ez nem is szükséges. Végül hozzáöntöm a zselatinos csokit, összekeverem, és berakom a hűtőbe. 1-2 óra múlva kellemesen szilárd banánhabbá válik.
A bonbonburkokat kirázom a formából, és egy tálra teszem. A kagylók egyik oldalát karamellel, a másikat banánhabbal töltöm meg. Egy lábost néhány másodpercre felteszek a tűzre, hogy az alja megmelegedjen. A csokik egyik felét az aljához érintem, hogy megolvadjon a peremük, majd rögvest a másik oldalhoz illesztem őket. És kész is a tenger gyümölcsei bonbon :)


My family tree research at the beginning of summer ended up in a family trip at the end of August: we visited two towns from where my ancestors came (see more photos above!). First we spent two days in Slovenia, where our headquarters was in Maribor, at my sister's :) We climbed the Pohorje mountain and slid down twice with the summer sledge, which is quite funny until the miniature, jiggling sledge flings itself into the weeds in order to fall 3-4 metres on the trail, then clamber up again :D


My paternal grandfather's grandmother was born in a tiny mountain village called Gorenja Vas, close to Skofja Loka. Now your reaction might be that I'm antisocial but I like to travel alone because it has its own rituals which are hard to observe when surrounded by a multitude of people. One cannot just rush through a town, one has to breathe in and feel the spirit of the place and has to become its friend. Especially if one is connected to this place (for instance through her great-great-grandma and her parents). So for me the "let's-ride-through-it-in-car", "let's-eat-in-the-parking-lot"-method is not working. We went to the cemetery (unfortunately no old graves were found), went around the church (it was closed), and while the others were eating in the parking lot, I climbed the hill of the village in order to see the landscape that my great-great-grandma had seen - probably with fewer houses.


And since we were quite close, we also travelled to Bled, which is going to be a part of my realm once, or better, it IS going to be my realm as it has everything a realm needs: mountains, forests, lake, island and fortress :DDD
You have to stop things at the top, and so the next day we transported ourselves to Croatia, where in 1889 my Italian great-grandma was born in a city called Rijeka/Fiume (since at that time it was called Fiume, I am going to call it like that too). The city looks back to a quite complex past, which is nicely reflected by the architecture: besides mediterranean cottages, palaces built in classicist style during the time of the Monarchy and socialist, 20-storey monsters can also be found - probably not everyone likes the latter, but I fell in love with the city exactly because of its mosaic-like nature, because of the "chaos". To me it is wonderful how every period of its colourful history left its mark on the city, from the Roman arch to the modern houses. Probably because I myself come from an ex-socialist country, for me the gross, multi-storey buildings are organic parts of the cityscape and not something to be torn down. But you should see it for yourself (photo no. 4 above).


We visited the street where my great-grandma's family had lived, and as soon as I glimpsed this small castle (photo no. 5 above) I immediately knew that they must have lived there (especially when I discovered that it's a number 13... :D)
Fiume is an amazing city, it is almost in the middle of Kvarner bay's curve, from where the entire bay can be seen, including Krk and Cres islands. It has mediterranean climate; apart from the seaside it lies on a hilly-rocky terrain and the Trsat castle rises above it (which we visited too). It has a huge market with loads of freshly caught fish and sea creatures; we couldn't resist mackerels. And of course it has many narrow streets full of flowers and stairs, tempting you to wander around.
We also went to the cemetery and it is almost certain that our family still has a grave there, however, the cemetery was way too huge to search for that... But at least there is something to come back for ;)
Being inspired by the trip I made some chocolates at home. This time I wanted to create a nostalgic flavour, and since my grandparents always brought us banana when they visited us on Saturdays, I chose this flavour. I paired it with caramel, which is again a nostalgic sweet (at least for me), and also because I like it :P And the shape of the chocolate... what else could it be?


Ingredients:
150 gr milk chocolate
20 gr white chocolate
Banana filling:
one banana
lemon juice
15 gr white chocolate
one gelatin sheet
20 gr cream
Caramel:
150 gr sugar
100 gr cream
30 gr honey/agave syrup
40 gr butter

Recipe:
First I temper 20 gr white chocolate and I marble the cavities of the mould. Then I temper the milk chocolate and I prepare the shells. I put them in the fridge until they get solid.
I make the caramel cream: I used the recipe of Zsuzsa Ötvös for this, which is quite simple: I warm up the cream, in the meanwhile I melt the sugar in another pot. When it gets the right colour (a deep amber), first I add the agave syrup (I used this instead of honey), the warm cream, then finally the butter. I made a bigger amount of caramel so I could use it for other sweets too. When it is ready, I put it aside.
For the banana foam I soak the gelatin sheet in cold water for 10 minutes. I blend a banana and I add some drops of lemon juice and 10-15 gr cream (you'll need only a tiny bit!). I melt 15 gr white chocolate in bain marie, then I pour 10 gr cream in it. I wring the gelatin sheet to remove excess water, and I add it to the warm chocolate and stir it until it dissolves. While this mixture is getting cool, I whip the banana puree - it is not going to be as foamy as whipped cream, but you won't even need that. Finally I mix it with the chocolate-gelatin, I stir them and I put the pot in the fridge. In 1-2 hours it will become a nice, quite solid banana foam.
I shake the bonbon shells out of the mould and I put them on a plate. I fill one half with caramel, the other with banana foam. I put a pot on the heater for some seconds so the bottom becomes warm. I melt the fringe of one half of the bonbons on it, then I immediately fit them together with the other half - that's how I get "3D bonbons". And the frutti di mare chocolates are ready! :)