szeder-joghurt // blackberry-yogurt

Ami az egyiknek szerencsét hoz, a másiknak balszerencsét - és úgy tűnik, a szeder esetében ez hatványozottan igaz. Ahány mitológiai említése, annyi féle - ez talán nem is véletlen, ha figyelembe vesszük, milyen szép a virága és ízletes a gyümölcse, és mennyire szúrósak a bokrok ágai. Kalandozzunk egyet térben és időben, és fedezzük fel, milyen történeteket szőttek a szeder köré!

A kelták - természetesen - a tündérek gyümölcsének tartották, így emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítélték; a tündérek útjai mentén szederbokrok húzódtak. Aki mégis megízlelte a gyümölcsöt, szerencsétlenséget hozott a saját fejére. 

Angliában a sérv, csonttörések, kelések gyógyításához vadszeder ágai alatt bújtak át.

Továbbá a szeder különféle szörnyek ellen is védelmet nyújtott: így például a vámpírokat azzal tartották távol, hogy szedret helyeztek a küszöbre vagy az ablakpárkányra, mert a vámpír megszállottan számolgatta a bogyókat és a tüskéket, és közben elfeledte, miért érkezett. A sírok köré is szedret ültettek, hogy a holtak ne kísérthessenek.

A keresztény mitológiában a szeder mind Krisztushoz, mint a Sátánhoz kapcsolódva megjelenik. Egyrészt Jézus töviskoronája vadszederből készült, ezért változtak a korábban vörös bogyók feketévé. Másrészt, amikor Isten levetette Lucifert az égből, ő egy szederbokorban landolt, és mérgében megátkozta, hogy csúnya legyen. 

Végezetül a kedvencem: a bolgár mitológia bumfordi óriásai, az ispolinok, akik az emberek előtt népesítették be a Földet, igencsak ódzkodtak a szedertől. A mítoszok szerint ugyanis hiába voltak hatalmasak és erősek, ugyanakkor igen lomhák is voltak, és nehezükre esett észrevenni és kikerülni a szederbokrokat. Az az óriás, akinek az útjába ilyen bokor került, elbotlott benne, összeszurkálta magát a tüskékkel, és odaveszett. Épp ezért az ispolinok áldoztak a szedernek.

Ebből kiderült, hogy miért nem lettünk még vámpírok martalékává: a kertünkben két szederbokor is nő :D Az én szedres csokim pedig csak kellemes ízélményt okozott, bár várom, hogy mikor átkoznak el a tündérek, amiért a gyümölcsüket fogyasztottam.

Hozzávalók:

15 gr joghurt

30 ml szederpüré

80 gr fehércsoki

200 gr tejcsoki

egy marék fahéjas müzli

transzferfólia

Elkészítés:

Átpasszírozom a szedret egy szitán, a léhez hozzákeverem a joghurtot (én meggyeset használtam, elég kellemes utóízt adott a krémnek. Szerintem natúr joghurttal is működne, vagy más, savanyú ízvilágú gyümölcsös joghurttal). Megolvasztom a fehércsokit, majd a szederhez adom.

Méretre vágom a transzferfóliát, belehelyezem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a burkokat. Miután megszilárdultak, félig megtöltöm őket a szedres krémmel, majd hűtőbe teszem a formát. 

Amikor a töltelék teljesen áthűlt és szilárd lett, darabkákra tört fahéjas müzlit szórok a bonbonokba. Kicsit belenyomkodom a krémbe ezt a második réteget, hogy ne okozzon gondot a lezárásnál.

Temperálom a maradék tejcsokit, lezárom a bonbonokat.

What brings luck to one, may bring misfortune to another - and it seems, this is exponentially true in the case of the blackberry. All of its mythological references are different - which is probably not a coincidence, taken into account its beautiful flower and tasty fruit, as well as the thorny branches. Let's wander through space and time and let's discover what kind of stories were woven around the blackberry.

The Celts - naturally - considered it the fruit of the fairies, which also meant that humans were not allowed to consume it; brambles framed the paths of the fairies. Those who still ate the fruit, had bad luck.

In England, hernia, ruptures and boils could be cured by passing under the branches of a bramble.

Moreover, the blackberry meant protection against a variety of monsters: for instance, placing blackberries on the threshold or the window sill could keep vampires away, as the vampire would obsessively count the berries and the thorns and in the meantime would forget why he came. Blackberry was also planted around graves to keep the dead from haunting.

In Christian mythology, the blackberry is connected both to Christ and Satan. First, the crown of thorn of Jesus was made of brambles, thus the previously red berries were turned to black. Second, when God cast Lucifer down from heaven, he landed in brambles and cursed them in anger, so they would be ugly.

Finally, my favorite: the ispolini, the funny giants of Bulgarian mythology, who inhabited the Earth before humans, were afraid of blackberries. According to the myths, even though they were powerful and strong, they were also sluggish and thus were unable to spot and avoid blackberry bushes. The giant, who passed such a bush, would stumble in it, get stabbed by the thorns and perish. Therefore, the ispolini offered sacrifices to the blackberry.

This makes it clear why we haven't been eaten up by vampires yet: there are two blackberry bushes in our garden :D My blackberry chocolate has only caused a pleasant tasting experience, although I'm still waiting for the fairies to curse me for eating their fruit.

Ingredients:

15 gr yogurt

30 ml blackberry puree

80 gr white chocolate

200 gr milk chocolate

fistful of cinnamon cereal

transfer sheet

Recipe:

I pass the blackberry through a sieve; I add the yogurt to the juice (I used sour cherry yogurt, which gave a nice aftertaste to the cream. I believe it would also work with plain yogurt or any other sourish fruit yogurt). I melt the white chocolate and add it to the blackberry.

I cut up the transfer sheet and place it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and I prepare the shells. When they get solid, I half fill them with the blackberry cream. Then I put the mold in the fridge.

When the filling has completely cooled and it gets solid, I sprinkle crushed cinnamon cereal in the bonbons. I gently push it into the cream so that it wouldn't cause any trouble later. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

banán-csokis müzli // banana-chocolate cereal

Hittétek volna, hogy a banánnak gazdag mitológiája van?! Belegondolva persze annyira nem is furcsa, hiszen még nálunk is, eredeti termőhelyétől messze az egyik legnépszerűbb gyümölcs. Ennek megfelelően rengeteg történetet, mítoszt és a banánfával kapcsolatos mitikus lényt találtam, amik közül most csak egyet, a legszebbet emelem ki.

Nang Tani a thai folklór egyik kedvelt alakja: egy női szellem, aki a banánfákban él. Afféle driád tehát, a növényt őrző tündér, aki a banánfa körül szokott megjelenni szépséges, zöldes bőrű leány képében. Általában hagyományos thai népviseletet visel, ébenszín, dús haja kibontva omlik a hátára, ajkai vörösek. Főleg teliholdas éjszakákon kísért.

A Nang Tani által lakott fákat tilos kivágni, viszont édességeket és füstölőket visznek neki áldozatként. Sokatmondó egyébként, hogy a tündér csak egy bizonyos fajta banánfában él, amelynek gyümölcse nem ehető. A thai szájhagyomány úgy tartja, hogy jóindulatú szellem, azonban elbánik azokkal a férfiakkal, akik bántalmazzák a nőket.

Én ezt a csokit sokkal prózaibb körülmények között, egy kirándulás apropóján gyártottam, bár egy ilyen varázslatos tündér után illőbb lenne valamilyen történetet keríteni arról, hogyan ajándékozta nekem Nang Tani az ehető banánok legfinomabbikát :D Viszont maga a túra testet-lelket felüdítő volt, és az időről időre elénk táruló táj látványának csodálása közben a csoki jelentette a kulináris aláfestést. Eredeti tervem az volt, hogy egy igazi klasszikus "kinder csokit" gyártsak, aztán hogy, hogy nem, hozzáadódott a banán, majd a müzli is. Szerettem volna, ha a müzlidarabkák ropogóssága ellensúlyozza az édes krémet, de sajnos pont ez a fajta müzli elég gyorsan megszívja magát. Szóval ha valaki elkészíti ezt a csokit, annak ajánlom a kísérletezést ellenállóbb fajtákkal :D Ennek ellenére persze így is meglehetősen jó volt, hogy a banános töltelék közepette felbukkantak a tömény csokis darabkák.

Hozzávalók:

80+40 gr fehércsoki

50 gr banán

20 ml tejszín

1-2 marék csokis müzli

200 gr étcsoki

cukorgyöngyök

Elkészítés:

A banánt egy kis tányérban villával szétnyomkodom, hozzákeverem a tejszínt. Vízgőz fölött felolvasztok 80 gr fehércsokit, ezt is a banánhoz keverem. Ezután mozsárban durva darabokra töröm a müzlit, és belekeverem a krémbe.

A csokicsészék elkészítéséhez temperálom az étcsokit (valójában én ét- és tejcsokiból is készítettem pár csészét, de kóstolás után megállapítottam, hogy az étcsokis verzió finomabb, úgyhogy azt ajánlom). Kiöntöm a formát, majd miután kirázogattam a felesleget, és megszikkadt a csoki, beteszem a hűtőbe. Amikor elkészültek a csészék, kioperálom őket a formából, majdnem színültig töltöm a banános krémmel. Temperálok egy adag fehércsokit, és fél-fél kiskanállal öntök a csészék tetejére. Elterítem, majd cukorgyöngyöket szórok rá díszítésként.

Would you believe how rich mythology the banana has?! Thinking about it, this is not so weird, after all the banana is one of the most popular fruits even here, far away from its place of cultivation. Accordingly, I found several stories, myths and mythological creatures linked to the banana tree; here I will write about one of them, the most beautiful.

Nang Tani is one of the most popular figures of Thai folklore: a female spirit who lives in banana trees. She is a kind of dryad, a fairy guarding the tree, who appears around it as a beautiful girl with greenish complexion. Usually she wears a traditional Thai costume; her abundant, black hair flows down on her back untied; her lips are red. She haunts especially on full moon nights.

Trees inhabited by the Nang Tani are forbidden to cut; but offerings are made in the form of sweets and incense sticks. It is telling that the fairy lives only in one certain type of banana tree, whose fruit is not edible. According to Thai oral tradition, she is a benevolent spirit, but will harm men who have wronged women.

This chocolate was made under less poetic circumstances, only for a trip; however, after such a magical fairy, it would be more fitting to create a story about how Nang Tani gave me the tastiest of all bananas :D Then again, the trip was refreshing both mentally and physically; and while we admired the view, the chocolate served as a culinary soundtrack. My original plan was to make a classic "kinder chocolate", but then somehow the banana came into picture and also the cereal. I wanted the crunchy cereal morsels to act as counterpoint with the sweet cream, but unfortunately this kind of cereal soaks through quickly. So if you want to try this chocolate, I suggest to use a more resistant type :D Despite that, it was still quite good that dense chocolate pieces popped up in the middle of the banana filling.

Ingredients:

80+40 gr white chocolate

50 gr banana

20 ml cream

1-2 handfuls of chocolate cereal

200 gr dark chocolate

candy pearls

Recipe:

I crush the banana in a small plate and I mix it with the cream. Above steam, I melt 80 gr white chocolate, I combine it with the banana. Then I crush the cereal in a mortar and put it in the cream.

For the chocolate cups, I temper the dark chocolate (I tried both milk and dark chocolate cups, but after tasting them, I decided that the dark chocolate version is more tasty so I recommend that one). I prepare the shells, get rid of the excess chocolate and when the chocolate sets, I put the mould in the fridge. When the cups are ready, I take them out of the mould and fill them almost to the top with the banana cream. I temper some white chocolate and pour half a spoon of it on each of the cups. I spread it to seal the bonbons, and sprinkle it with candy pearls.