Advent I

Mivel nagyjából két éve nem igazán lehet utazgatni, ezért az idei karácsonyi mese négy legkedvesebb városom képzeletbeli bejárása lesz egy hópehely szemszögéből - mindnek magam előtt látom az utcáit, tereit, házfalait, annyit róttam már őket, és ilyenkor jól esik az ott készült képeket nézegetni, és lélekben utazni.
Advent első hetére pedig egy igen tömény, igen finom csokit készítettem: nugát (minő meglepetés) és sós karamell van benne. Az édes ízeket finoman ellensúlyozza a só, a bonbon külsejét pedig karácsonyi mintával díszítettem :)

Hozzávalók:
100 gr nugát
200 gr cukor
200 ml tejszín

20 gr vaj
20 gr méz
néhány csipet himalájai só
250 gr tejcsoki

Elkészítés:

Először a karamellszószt készítem el: karamellizálok 200 gr cukrot, és miután felolvadt, előbb belekeverem a vajat és a mézet, majd apránként hozzáadagolok 200 ml tejszínt. Megvárom, míg a szósz kihűl, ekkor kimerek belőle 100 ml-t, és megsózom (ízlés szerint).
Formára vágom a transzferfóliát, belehelyezem a mágneses formába. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Félig megtöltöm őket karamellel, majd kis időre a hűtőbe teszem a formát. Mikor a karamell kissé megbőrösödött, teszek rá egy réteg nugátot is. Temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

*

Még szülés előtt megfogadtam, hogy nem fogok feltenni a netre fotót a babáról - aki fontos, úgyis látni fogja élőben, meg amúgy is, magánélethez nincs köze az internet széle-hosszának. Viszont most, hogy jön a karácsony, nem hagyhattam ki az alkalmat :D Ez végülis csak egy rajz, nem valódi fotó :)))
Before giving birth I made a vow that I won't put up photos of my baby on the internet - those who are important will see him anyway; and no one else has to know about my private life. But now that Christmas is coming, I couldn't miss this :D This is only a drawing after all, not a real photo :)))

- Hohó! Kiáltotta Hópehely Hanna, és leugrott az ezüstfehér felhő pereméről, amin addig utazott. – Eljött az idő, hamarosan itt a karácsony, végre belephetjük a tájat a testvéreimmel, és az emberek örülni fognak, hogy minden szép fehér, a gyerekek hóembert gyártanak majd, meg hógolyóznak!
Megpördült a tengelye körül: szürke fellegek, rozsdabarna táj, szürke fellegek, és ismét a kopár, rozsdabarna táj. Hanna a tekintetét az egyhangú, apró foltokból összeálló vidékre szegezte. Amint hullott, puhán, lebegve, felfigyelt arra, hogy kisebb-nagyobb pókhálószerű települések – színes mozaikok – válnak ki a mezők, dombok, erdők rengetegéből, és ezeket szürke, kígyózó utak kötik össze. Az egyik ilyen vöröses mozaikdarab közepén érdekes mintázatot fedezett fel.
- Hahó, Szél! – kiáltotta el magát, mire a barátja rögvest ott termett.
- Egy kissé északabbra szeretnék utazni – kérte Hanna.
A Szél engedelmesen arra röpítette.
- Mi az a trapéz alakzat? – kérdezte Hanna.
- Az az új városrész, a Ville Basse – súgta a Szél.
- Mikor épült?
- 1240-ben, amikor Raymond Trencavel visszatért, a város lakói fellázadtak, és Lajos király száműzte őket az erőd falain túlra.
- Erőd? – Hanna a szemét meresztette, mire végre ki tudta venni a várost kettészelő folyó túloldalán a kettős falrendszer által körülvett központot.
A Szél játékosan meglendítette a hópihét, s a kanális és a folyó által közre zárt Ville Basse felé sodorta. Középkori, szűk utcákon, boltíves kapuk, vastag falak, apró ablakok előtt suhantak el.
- A sénéchal, az udvarmester háza. Ő volt a király helytartója – suttogta a Szél, ahogy egy gótikus, kettős csúcsíves ablakokkal ellátott épület mellett repültek; homokszín falai akár a patinás csipke. Majd a Szél jobbra terelte Hannát, apró tér nyílt előttük, melyet teljesen uralt a fölé tornyosuló, erődszerű templom. Homlokzatát egyetlen rózsaablak díszítette, önmagába fordulva, akár a végtelen idő, amely átjárta e helyet.
Hanna feljebb libbent, a város ismét mint egy térkép nyílt ki alatta: tágas tér, hidak a szürkén hömpölygő folyón, kopár park, amely szinte hívogatta az első hóesést, hogy végre belepje a faágakat és ösvényeket.
- Menjünk a fellegvárba! – kiáltotta Hanna, mire a Szél lecsapott, és egyenest az erőd falrendszerei közé repítette. Hanna fenséges, magasba törő tornyok, méltóságteljes bástyák közt suhant, ősi falak mentén.
-  Némelyik toronyban másfajta, vörös téglák is vannak. Miért?
- Azokat többszáz éve a rómaiak építették. A belső erődfalat a középkorban folyamatosan fejlesztették, építgették. A külső kört a 13. század közepén húzták fel a franciák, akik 1209-ben foglalták el a várost. Ők erősítették meg a kastélyt is, mert tartottak a város népétől – mesélte a Szél, ahogy Hanna átbucskázott az öregtorony felett, be a kastély díszudvarára. Kő hátán kő, sárga, szürke, okker, terrakotta, s a falakban számtalan éra, számtalan várúr keze nyoma: itt egy mára elporladt terem ajtaja lebegett a belső udvar felett, ott befalazott ablak bámult vak szemeivel. A gyilokjáró lőrésein át süvített a huzat, Hanna átsiklott az egyik ilyen nyíláson. Előtte hosszan sorakoztak a csúcsos, sötét tetejű tornyok, a fogazott pajzsfal. Távolabb gótikus katedrális csipkés tornyai meredtek az égre; alant egész középkori útvesztő kacskaringós utcácskákból, apró, egymásra támaszkodó házakból. Az ajtókból, ablakokból áradt a meleg fény, emberek sürögtek az utcákon, ki fenyőfát cipelt, ki díszeket aggatott az ablakába, más a szomszédjával tárgyalta a közelgő ünnep izgalmait. Forralt bor gőzölgött a sarki árus bódéjában, gyerekek rohantak csapatba verődve. Hannára is úgy átragadt az izgalom, hogy ide-oda csapódva igyekezett beinni a látványt. A Szél lelibbentette egy ódon ház párkányára: bent szőke kisleány gyújtott gyertyákat az ablakba helyezett díszen.
Hanna megrázta magát. – Itt el fogok olvadni! – kiáltott fel.
- És a testvéreid sem indultak még el felhőanyácskától. Talán nem is itt kell földet érned – sóhajtotta a Szél.
Felkapta Hannát, és fújta, sodorta; el, más távoli tájak felé…

On the occasion of the first week of Advent, I made a very dense but very tasty chocolate. The filling contains nougat (surprise, surprise!) and salty caramel. The salt counterbalances the sweet flavors; I decorated the bonbons' surface with Christmas pattern :)

Ingredients:
100 gr nougat
200 gr sugar
200 ml cream
20 gr butter
20 gr honey
some pinches of Himalayan salt
250 gr milk chocolate

Recipe:

First, I prepare the caramel: I caramelize 200 gr sugar and after it melts, first I add the butter and the honey, then the warm cream in small portions. I wait until the caramel cools, then I take 100 ml and salt it.
I cut an appropriate shape out of the transfer sheet and place it in the magnetic mold. I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells. I fill them halfway with caramel, then I put the mold in the fridge. When the caramel sets, I put another layer of nougat in the bonbons. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

Halloween/Samhain

Eljött a ködös-titokzatos őszi estek ideje, a hűvös-álmos reggelek, levegőben úszó ökörnyál és fátyolfelhők mögött bujkáló Hold ideje. Hamarosan megnyílik a holtak és szellemek világának kapuja egyetlen napra, hogy átlibbenhessenek ebbe a világba. Előjönnek a tündérek, démonok, kicsik-nagyok, azok a furcsa lények, akik éjjel motoszkálnak az ablak alatt, de ha kinézel, nincs ott senki, és azok, akik elrepülnek a Hold előtt, de csak a szemed sarkából látod az árnyékukat.
Halloween-Samhain sötét időszak, és ehhez illendően kell megülni is. Előkerülnek a gyertyák, őszi díszek, töklámpások. Na meg az ide illő édességek is :) A legutóbbi kis összejövetelre én is készítettem egy adagot - netről inspirálódtam, de továbbfejlesztettem az ötletet. Az alap édesség egy ún. "dirt cup", pohárkrém, amit feldíszítettem; továbbá készültek trüffelek is. Vettem pár agyvelő- és szemgolyó-gumicukrot, meg csont-koponya cukorkát.

Hozzávalók:
A pohárkrémhez:
fél liter tej
egy csomag pudingpor
brandy
kakaós keksz
50 gr tejcsoki
30 gr fehércsoki
A trüffelhez:
100 gr 80%-os étcsoki
egy kiskanál méz
egy kiskanál vaj
kakaópor és sózott pirított mandula

Elkészítés:
A pohárkrémekhez előbb elkészítem a díszítést: kiterítek egy sütőpapírt, előkészítek néhány hurkapálca darabot, és egy papírdarabra felrajzolom a mintákat: fát, szellemet és sírkövet, majd ezt a sütőpapír alá helyezem. Temperálok egy kis adag fehércsokit, habzsákból kinyomva elkészítem a szellemeket és a sírköveket a következő módon: a minta alapján megrajzolom a figurát, és az aljára, az olvasztott csokiba teszek egy hurkapálcát úgy, hogy kb. 2 centivel túlnyúljon alul. Ezután a pálcára is nyomok egy adag csokit, hogy hozzátapasszam a figurához és beborítsam. Ha valahol kicsit mellémegy a csoki, ecsettel megigazítom. A sütőpapírt a hűtőbe teszem, de mivel vékony réteg csokiról van szó, elég gyorsan megszáradnak a figurák. Óvatosan lehúzom őket a papírról. Temperálok egy kis tejcsokit, és a fák elkészítéséhez hasonlóképp járok el: előbb egy sávot készítek, erre teszek hurkapálcát, majd azután megrajzolom a fát, és a pálcát beborítom csokival. A tejcsokival rajzolok szemet a szellemeknek, és ecset segítségével felírom a sírkövekre, hogy RIP.
A pudingporos tasakon lévő instrukcióknak megfelelően megfőzöm a pudingot. Miközben hűl, öntök hozzá egy egészséges adag brandyt. Kiadagolom négy pohárba, és egy-egy réteg puding fölé morzsolok egy adag csokis kekszet, amit aztán beborítok még egy adag pudinggal. Mozsárban porrá tört kekszet szórok a tetejére, és ha már kihűlt a puding, minden pohárba beleszúrok egy-egy csokifát, és egy sírkövet vagy szellemet. A fa elé szórok néhány cukorcsontot és -koponyát, egyet-egyet félig a keksz-homok alá tűzök, mintha most bukkant volna fel a sírból.

Ezután jön a trüffel. Ehhez vízgőz felett megolvasztom az étcsokit, majd hozzákeverem a mézet és a vajat. Addig kevergetem, míg szép sima krémet nem kapok, és megvárom, míg kihűl. Mozsárban összetöröm a sós mandulát, a darabkákat egy tálba szórom. Egy-egy kiskanálnyi trüffelkrémet golyóvá gyúrok, és beleforgatom a mandulába, majd kapszliba ültetem.

The time of misty-eerie autumn evenings, cool-drowsy mornings, air threads floating in the air and the Moon lurking behind a veil of clouds has come. Soon the gate of the world of the dead and ghosts will open for one day so that they can drift into this world. Fairies will come and demons, bigger and smaller, and those odd creatures that fumble about under the window at night but when you look out, there is no-one there, and also those that fly in front of the Moon but you can only see their shadow from the corner of your eye.

Halloween-Samhain is a dark period and one must celebrate it as such. Candles will be burning, and autumn decorations put out and jack-o-lanterns will be carved. And of course one must create fitting sweets :) For the last gathering I also made some - I took inspiration from the internet but then developed the ideas further. The basis is a dirt cup with decorations; I also made truffles and bought some brain and eyeball candies and bones made of sugar.

Ingredients:
For the dirt cup:
half a liter milk
instant pudding powder
brandy
chocolate biscuits
50 gr milk chocolate
30 gr white chocolate
For the truffles:
100 gr 80% dark chocolate
a small spoon of honey
a small spoon of butter
cocoa powder and salted, roasted almonds

Recipe:
For the dirt cups, I first prepare the decorations: I place a piece of baking paper on the table; I break skewers into smaller pieces and I draw the templates on a piece of paper: a tree, a ghost and a tombstone, then I put this paper under the baking paper. I temper some milk chocolate and with the help of a piping bag, I prepare the ghosts and the tombstones: I draw the figures and at their bottom, I place a piece of skewer, which is approximately 2 centimeters longer.. Then I also drip some chocolate on the skewer in order to stick it properly to the figure and to cover it. If something goes wrong, I correct the lines with a brush. I place the parchment paper in the fridge, but since these are thin layers of chocolate, they will set quickly. I carefully pull them off the paper. I temper the milk chocolate and I make the trees in a similar way: first I draw a stripe, on which I place the skewer, then I draw the rest of the tree and I cover the skewer with chocolate. I draw eyes for the ghosts with milk chocolate and I also write RIP on the tombstones.
I prepare the pudding based on the instructions given on its packet. While it cools, I add a generous amount of brandy. I portion it into four cups and I layer it with chocolate biscuit crumb, which is again covered with a layer of pudding. I crush some biscuits in the mortar, which I sprinkle on the top and when the pudding gets cold, I stick one chocolate tree and a tombstone or a ghost into each cup. I throw some candy bones and skulls in front of the trees, and stick some of them under the biscuit-dirt so that it looks like they have just popped up from the grave.

Then come the truffles. For this, I melt the dark chocolate, then I add the honey and the butter. I stir it until I get a smooth cream and I wait until it cools. I crush the almonds in a mortar and pour it on a plate. I shape small spoonfuls of the cream into little balls and roll them in the almond, then put them in cup liners.

Whisky

Budapest számomra legszebb épülete az eredeti nem-eredeti Mátyás-templom (lánykori nevén Nagyboldogasszony-templom). Úgy ül a Várhegyen, akár egy csipkés csoda, elegáns, ragyogó. Bizonyítéka annak, hogy egyszer itt is volt gótikus középkori építészet - még ha a kövek nem is középkoriak, maga az épület mégis az.
E gyönyörű templom végigélte ezer év viharait, mindig újjászületett és még mindig itt van nekünk.
Eredetileg István király alapította a templomot 1015-ben, ám erről semmilyen forrás nem maradt fenn, csak az egyházi hagyományból tudjuk. Első átépítése a tatárjárás után zajlott, IV. Béla rendelete szerint, és 1269-ben ért véget. Az épület ekkor nyerte el gótikus formáját. Száz évvel később Nagy Lajos király átalakíttatta a templomot, majd Mátyás király uralkodása alatt kiegészítették a délnyugati harangtoronnyal, amelyre Mátyás jelképe, a holló is felkerült.
A török megszállás alatt az épület erősen megrongálódott, s 1541-ben mecsetté alakították át. 1686-ban ismét gazdát cserélt: Buda visszahódítása után a jezsuiták kapták meg, akik barokk stílusban építették át, s köré újabb épületeket húztak fel. 1723-ban a templom leégett, így a középkori épületelemek nagy része odaveszett.
A Mátyás-templom újjászületése 1874-ben kezdődött, amikor Schulek Frigyes vezetése alatt restaurálták. Schulek igyekezett a templom középkori képét visszaállítani, a munkálatok során sok helyütt szinte teljesen elbontotta a falakat, hogy ezt elérje. A belső tér kialakítása olyan nagy művészek nevéhez fűződik, mint Székely Bertalan és Lotz Károly. Így a templom elnyerte részben ma is látható, régi-új formáját: gótikus-neogót-szecessziós csoda. 
Persze a története nem itt ér véget, mert fénykora után jött még két világháború, s a második során ismét súlyosan megsérült, továbbá német tábori konyhaként és szovjet lóistállóként is szolgált. Ám ezek csak múló pillanatok voltak a több évszázados tündöklés mellett. Az ismételt helyreállítás a 80-as években fejeződött be.
A templom érdekességei közé tartozik, hogy itt koronázták meg Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét, hogy a Székely és Lotz által tervezett üvegablakokat sikerült elrejteni a második világháború során, így ma is az eredetiek láthatóak, hogy a tetőket kézzel gyártott Zsolnay cserepek fedik, és hogy itt játszották először Liszt Ferenc koronázási miséjét.
Úgy egy éve egy Facebook csoportban láttam meg egy csodás fotót a templomról, amit azonnal le is mentettem, mert mindenképp le akartam rajzolni. Sokáig tartott, de végül csak befejeztem...

Ezúttal egy olyan csokit is hoztam, amit igyekeztem kívül-belül elegánssá tenni. A töltelék igen egyszerű, mégis selymes és ütős, a díszítés szolid :)

Hozzávalók:
200 gr tejcsoki
100 gr étcsoki
40 ml Ballantine's whisky
egy kiskanál vaj
lüszterpor

Elkészítés:
Kimérem a whiskyt. Vízgőz felett megolvasztom az étcsokit és a vajat, majd a whiskyhez keverem. Ezzel kész is a töltelék.
A hatszögletű bonbonforma egy-egy harmadát kifestem bronz színű lüszterporral. Amikor megszáradt, temperálom a tejcsokit és elkészítem a burkokat. Ha megszilárdultak, megtöltöm őket a krémmel, a formát pedig a hűtőbe teszem pár órára. Végül temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.

For me, the most beautiful building of Budapest is the original not-original Matthias Church (aka Church of Assumption). It sits on the Castle Hill like a lacy wonder; elegant, splendid. A proof that one medieval Gothic architecture existed here - even though the stones themselves are not medieval, the building itself is.
This wonderful church survived the storms of a thousand years, it was reborn from time to time and it is still here for us.
Originally, the church was founded by King Stephen I (first king of Hungary) in 1015; however, no written record exists about this; we only know it from tradition. According to Béla IV's orders, the first reconstruction happened after the Mongol invasion and ended in 1269. The building had a classical Gothic style at this phase. A hundred years later King Louis the Great reconstructed it, then during the reign of King Matthias a bell tower was erected with the king's symbol, the raven on top.
Under the Turkish occupation, the building was damaged, then transformed into a mosque in 1541. In 1686, it switched owners again: after Buda was retaken, the Jesuit Order received it and they restored it in Baroque style, moreover, they also built other edifices around it. In 1723 the church burnt down, and thus a major portion of the medieval elements were lost.
The rebirth of the Matthias Church started in 1874, when it was renovated under Frigyes Schulek's supervision. Schulek tried to reconstruct the church's medieval image; therefore during the rebuilding work, in some places the walls were demolished to the ground. The interior decoration was the responsibility of artists Bertalan Székely and Károly Lotz. Thus, the church revived in its old-new appearance: a Gothic, neo-Gothic, Art nouveau wonder.
Of course, its story does not end here, because after its heydays, two world wars came and during the second one, it was heavily damaged again and served as a German camp kitchen and as a Soviet stable. But these were only fleeting moments compared to the centuries of glory. The renovations finished in the 1980s.
Fun facts: Franz Joseph I and Queen Elizabeth were crowned here; during WW2 the beautiful windows designed by Székely and Lotz were hidden and thus you can see the originals even today; the roofs are covered with handmade Zsolnay tiles; this was the place where Franz Liszt's Coronation Mass was performed for the first time.
I saw this amazing photo of the church about a year ago in a Facebook group. I saved it because I decided that I wanted to draw it. And now, finally I finished it.

This time I also brought a chocolate, which I tried to make elegant inside and out. The filling is really simple, still it's silky and strong; the decoration is modest :)

Ingredients:
200 gr milk chocolate
100 gr dark chocolate
40 ml Ballantine's whisky
small spoon of butter
luster dust

Recipe:
I measure out the whisky. In a bain-marie I melt the dark chocolate and the butter then I combine it with the whisky. The filling is thus ready.
With bronze luster dust, I paint one-third of the hexagonal cavities of the mold. When it sets, I temper the milk chocolate and I prepare the shells. After the chocolate gets solid, I fill the shells with the filling and put the mold in the fridge for some hours. Finally, I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.

citrom-pisztácia // lemon-pistachio

- Micsoda?! - kiáltott fel Athéné; a harag egyszeriben úgy elöntötte, hogy elejtette, amit a kezében tartott... 
...ami történetesen a Lükabettosz-hegy volt. Az Akropoliszra szánta, de még hibádzott odáig egy nyúlfarknyi távolság, viszont amikor meghallotta a hollótól, hogy mi történt, rohanvást indult Kekropsz lányaihoz. Egy fonott kosárkában ugyanis őrájuk bízta a csecsemő Erikhthonioszt, és a lelkükre kötötte, hogy ne nyissák ki a kosarat. Amint most a holló elsutyorogta neki, a három lány közül kettő mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, és belekukkantott. Az ő büntetésükkel már nem kellett törődni, hiszen a kígyólábú gyermek láttán levetették magukat az Akropoliszról, viszont a pletykás holló igenis megérdemli, hogy hófehér tollai ezentúl feketék legyenek. És többé nem mutatkozhat Athéné mellett.
A mítosz szerint így lett fekete a holló, és elűzése után Athéné új segítőt választott magának a bagoly személyében. A bagoly nemcsak az ő jelképe lett (és egyúttal Athén városáé is), hanem kedvelt szimbólum is, amely mind a pénzérméken, mind a mindennapi használati tárgyakon is előfordult. 
Hanem a bagoly nem sokáig örvendhetett jó hírnevének: a Római Birodalomban már úgy tartották, hogy a bagolyhuhogás a halált jelzi előre, és a boszorkányok bagoly képében szívják ki a gyermekek vérét. Állítólag Caesar, Augustus és Agrippa halálát is bagoly jelezte. A "kutyaharapást szőrével" elvnek megfelelően halott baglyot szögeltek a házak ajtajára, hogy a rosszat elhárítsa.
E későbbi hiedelmek a 19. századig fennmaradtak Európában - a bagoly a legtöbb helyen rossz hírek hozója, rossz ómen volt. Ez nem kis részben köszönhető életmódjának: éjszakai állat révén a sötét órákban hallani a hangját, amikor csak a szellemek és holtak járnak odakinn. Talán külseje is közrejátszott negatív megítélésében: a hatalmas szemek mintha a lélek mélyére látnának, és teljesen körbe tudja fordítani a fejét, ami bizonyára félelmetesnek hatott.
A bagoly azonban nem csak Európában honos: az amerikai első nemzetek közül többnél is a próféciákhoz, jövendöléshez kötődött az alakja. A hopik úgy tartották, hogy az üregi bagoly az alvilág és a halottak istenének szimbóluma - ez a kis bagolyfajta a földben fészkel.

Mivel én legszívesebben Athéné állataként gondolok a baglyokra, és nagyon is kedvelem őket, ezért az alábbi rajzhoz egy görög ízvilágú trüffelt álmodtam meg. A citrom és pisztácia kellemesen üdítő együtt, és a savanykás-sós keveredése igazán különlegessé teszi ezt a csokit.

Még a karantén legelején kétségbe estem: mi lesz, ha rajzolni támad majd kedvem, és nincs itthon normális színes ceruza?! Rettentő rég rajzoltam, de most egyszeriben ellenállhatatlan vágyam volt, hogy színeket lássak, és alkossak. Nem volt más hátra, kellett venni egy doboz művész ceruzát. És elmondhatom, hogy az ember egészen másképp látja a világot, amikor rajzoló-módba kapcsol: mindenhol téma van, megrajzolandó részletek, amiket korábban talán észre sem vett, most azonban elgyönyörködik bennük, és nincs elég óra a napban ahhoz, hogy mindet papírra vesse. De amikor megláttam azt a szép fotót a fülesbagolyról (ami nem mellesleg az év madara), tudtam, hogy azzal fogom kezdeni. Négy hétig le is kötött. Ezúttal nem rajzoltam meg előre a részleteket, hanem mozaik-szerűen haladtam minden irányban a színekkel (ne kérdezzétek, hogy miért a jobb oldali szemével kezdtem. Csak. Hogy kitoljak magammal, amikor a bal szemét kell majd rajzolni :D).

Fázisfotók:

És a kész mű:

Már el is feledtem, milyen kielégítő érzés tud lenni egy rajz befejezése. Főleg, ha az ember ennyi szabadidejét beleöli.

Na és akkor most jöjjön a csoki.

Hozzávalók:

120 gr fehércsoki

30 ml citromlé

reszelt citromhéj

10 ml tejszín

egy kiskanál vaj

pisztácia

Elkészítés:

Kifacsarom a citrom levét, és egybeöntöm a tejszínnel (azért rakok bele egy pici tejszínt, mert anélkül sokkal nehezebben formázható a lehűtött krém). Belereszelem egy citrom héját is. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit és a vajat, majd elegyítem a citromlével. Hűtőbe teszem néhány órára. Amikor eléggé lehűlt, kis golyókat formázok, és mindnek a közepébe teszek egy-egy pisztáciaszemet. Én sós pisztáciát használtam, egész jól kiegészítette a savanykás krémet.

-What?! - yelled Athene; rage flooded over her and she dropped what she held in her hand...

... which happened to be Mount Lycabettus. She wanted to use it in the Acropolis, however, it was still a little bit further. However, when she was told by the crow what had happened, she rushed to the daughters of Kekrops. She entrusted them with taking care of baby Erikhthonois, who was in a wicker basket; instructing them not to look inside the basket. As the crow now whispered in her ear, two out of the three girls could not resist temptation and peeked into it. She would not have to deal with their punishment, as seeing the baby with the snake legs, they threw themselves off the Acropolis, but the gossiping crow deserved his snow-white feathered to be turned into black. Moreover, he cannot be seen together with Athene anymore. 

According to the myth, thus the crow became black and after banishing him, Athene chose a new sidekick: the owl. Not only did the owl become her symbol (and at the same time Athens' too), but also a popular ornament used both on coins and on everyday objects.

However, the owl did not enjoy a good reputation for long: in the Roman Empire it was believed that the hoot of an owl presaged imminent death; and witches transformed into owls sucked the blood of children. Allegedly the deaths of Caesar, Augustus and Agrippa were all predicted by an owl. According to the "hair of the dog" principle, a dead owl was nailed on the doors in order to avert the evil.

These beliefs persisted in Europe into the 19th century - in most places the owl was a harbinger of bad tidings, a bad omen. This is strongly connected to its habits: it is a nocturnal animal; it can be heard in the dark hours, when only ghosts and the dead walk the streets. Probably its appearance also contributed to its negative assessment: as if its enormous eyes were looking right into the soul, and it can rotate its head around, which might have been frightening.

Owls are indigenous not only in Europe: many of the First Nations in America associated its figure with prophecy and divination. The Hopis believed that the burrowing owl was the symbol of the god of the underworld and the dead - this small owl nests in the ground.

Since I prefer to think about owls as the bird of Athene, and I very much like them, therefore I paired up the above drawing with a Greek type of truffle. Lemon and pistachio are nice and refreshing together; and the mixture of sour and salty makes this chocolate special.

I got desperate at the beginning of the quarantine: what if I'll feel like drawing and I still don't have proper colour pencils?! I haven't drawn in ages, but now I felt the irresistible urge to see colours and to create. I really had to buy a box of artist pencils. And I can tell you, one sees the world in a different light in drawing mode: everywhere there are subjects, details to be drawn; maybe one didn't even notice them before but now finds them delightful and there aren't enough hours in the day to draw all of them. But when Is aw that beautiful photo of that long-eared owl, I knew that I'd start with that. It took four weeks. This time I didn't draw the details in advance, but coloured it like a mosaic (don't ask me why I started with the right eye. Just because. To mess up with myself when I'd have to draw the left eye :D) (see phase photos above).

I've almost forgotten how elevating it is to finish a drawing. Especially if one spends so much free time with it.

And now comes the chocolate.

Ingredients:

120 gr white chocolate

30 ml lemon juice

lemon zest

10 ml cream

one small spoon of butter

pistachio

Recipe:

I squeeze the lemon juice and mix it with the cream (I use a little bit of cream because without that it would be much harder to shape the ganache). I shred the lemon zest in it too. Above steam, I melt the white chocolate and the butter, then I combine it with the lemon juice. I put it in the fridge for some hours. When it gets cold, I shape small balls and I put a pistachio in the middle of each. I used salty pistachio, which harmonised nicely with the sour cream.

orgonalikőr-vanília // lilac liqueur-vanilla

A Ladon folyó szépséges nimfája, Szüringa csak akkor vette észre, hogy a kecskelábú Pán utána ólálkodik, amikor a pásztoristen már a közelében járt. Kedves szavakkal próbálta magához édesgetni a leányt, akit azonban vad külseje elriasztott a szerelmeskedéstől. Szüringa kiszabadult Pán ölelő karjai közül, és futásnak eredt. Pán sem volt rest, követte őt. A kétségbeesett nimfa segélykiáltásait hallván Artemisz megszánta őt, és a folyóparton nádszállá változtatta. Amikor azonban Pán odaérkezett, a nád sóhajtásaiból rájött a trükkre. Levágta Szüringa nádszálát, a darabokat méhviasszal egymáshoz rögzítette, így készítette el az első pánsípot. Ezután a szépséges nimfa örökké vele maradt.

Tavasszal a pásztorok az orgona vesszőiből faragtak hasonló sípokat, innét nyerte "csövet" jelentő latin nevét (Syringa) az orgona.

Ilyen varázslatos (és tragikus) múlt után mi mást lehetne még hozzátenni a tavasz érkeztét csodás illatával jelző orgona történetéhez?!

Természetesen még sok mindent: mint a legtöbb, az ember közvetlen környezetében megtalálható növényhez, az orgonához is sokféle szokás, hiedelem kapcsolódott. Nagy-Britanniában például azon fiatal leányok, akik orgonát viseltek, felkészülhettek arra, hogy egyedül maradnak. Hasonlóképp a jegyesség felbontásának jeléül is orgonavirágot küldtek. Ugyanakkor máshol az első szerelem, illetve a 8. házassági évforduló virága volt. Oroszországban úgy hitték, hogy az újszülött fölé tartott orgonaág bölcsességet ad neki.

Az orgonát sokféleképp hasznosították az idők folyamán: olajából arclemosó szer készült, és bőrhibák gyógyítására használták; leggyakrabban azonban kozmetikumokban és parfümökben találkozhatunk az illatával.

Én pedig idén ismét likőrré desztilláltam, és abból készült e bonbon krémes, lágy tölteléke. A kompozíciót a nimfa képe egészíti ki :)

Hozzávalók:

40 ml orgonalikőr

10 ml tejszín

100 gr fehércsoki

2 csipet vanília

egy kiskanál vaj

200 gr étcsoki

ételszínezék

Elkészítés:

Kimérem az orgonalikőrt, a tejszínt, és összekeverem őket, majd hozzáadom a vaníliát is. Vízgőz felett megolvasztom a fehércsokit a vajjal, és a likőrhöz adagolom.

A bonbonok díszítéséhez előbb lila, majd barackszín ételfestékkel kevert kakaóvajjal márványozom a forma mélyedéseit. Ezután temperálom az étcsokit, elkészítem a bonbonok burkát. Miután megszilárdult a csoki, megtöltöm a likőrös krémmel, és a hűtőbe teszem a formát. Végül a maradék csokit temperálom, és lezárom a bonbonokat.

Syringa, the beautiful nymph of the River Ladon, noticed that the half-goat Pan spied her when he was too close already. He tried to seduce her with sweet words, however, the girl was scared away by his wild looks. Syringa fled Pan's embrace and ran away. Pan pursued her immediately. Hearing the call for help of the desperate nymph, Artemis took pity on her and transformed her into a reed at the riverside. When Pan arrived, noticing the sighs of the reed, he discovered the trick. He cut down Syringa's reed and by sticking the pieces together with beeswax, he made the first pan flute. Afterwards the beautiful nymph never left his side.

In spring, the shepherds made similar flutes of lilac wood, hence the Latin name (Syringa, meaning pipe) of the lilac.

After such magical (and tragic) past, what else could we add to the story of the lilac, which foretells the arrival of spring with its wonderful scent?!

Obviously, a lot: like most plants which can be found in human environment, many traditions and beliefs are connected with lilac too. In Great Britain, those young girls who wore lilac blossom, could prepare to be single forever. Similarly, lilacs were sent if you wished to break an engagement. On the other hand, it could also be the symbol of first love and the 8th wedding anniversary. In Russia, it was believed that holding a twig of lilac over the newborn would bring wisdom. 

Lilac was used in many ways over the time: its oil was used as face wash and as a treatment for skin disorders; most frequently, though, we can feel its fragrance in cosmetics and perfumes.

This year I distilled it into liqueur and that became the basis of the creamy, soft filling of these bonbons. The composition is complemented with the picture of the nymph :)

Ingredients:

40 ml lilac liqueur

10 ml cream

100 gr white chocolate

2 pinches of vanilla

one small spoon of butter

200 gr dark chocolate

food paint

Recipe:

I pour the lilac liqueur and the cream in a bowl and mix them with the vanilla. Above steam I melt the white chocolate and the butter, and combine it with the liqueur.

I decorate the bonbons by marbling the cavities of the mould first with purple, then with peach food paint mixed with cocoa butter. I temper the dark chocolate, and I prepare the shells. When the chocolate gets solid, I fill them with the filling and I put the mould in the fridge. Finally, I temper the leftover chocolate and I seal the bonbons.