advent I.

Végre ismét itt van kedvenc évszakom és kedvenc hónapom 💙Természetesen elmaradhatatlan a csokikészítés a gyerkőc bölcsis csoportjának a mikulás-napra! Ezúttal kicsit más csomagot állítottam össze, mivel a tej- és mogyoróérzékeny kisfiú oviba került, így most már senkinek nincsen ételallergiája. Ez nagyban megkönnyíti az ember dolgát :D De mégis, mivel kicsi gyerkőcökről van szó, csak nem túl gejl, viszonylag egészséges alapanyagok jöhetnek szóba!

Hozzávalók:
aszalt gyümölcsök
magvak
100 gr tejcsoki
150 gr étcsoki
karácsonyi szórócukor
transzferfólia

Elkészítés:
Kiterítem a transzferfóliát, kis darabkákra vágom a gyümölcsöket, tányérkára készítem őket a dióval, mandulával, mazsolával és aszalt áfonyával együtt. Kistányérokban színben és stílusban összeillő karácsonyi szórócukor-keverékeket állítok össze. Temperálom az étcsokit, evőkanállal adagolom a transzferfóliára; kör alakban kissé szétkenem, hogy szép korongokat kapjak. Minden mendiant-ra négyféle magot és/vagy gyümölcsdarabot teszek, középen pedig megszórom őket cukorkával. Hűtőbe teszem őket.
Kikészítem az aszalt szilvát és barackot. Temperálom a tejcsokit. Félig belemártom a barackokat, és sütőpapírra teszem őket. Hústűre vagy mártóvillára szúrva megmártom a szilvákat is a csokiban, és szintén a papírra teszem őket száradni.

Fekete-fehér tollkavalkád közepette egy szarka röppent a csupasz faágra, és zajosan cserregett.
Tarin mellé telepedett, csizmás lábát a semmi felett lógázta.
– Melyik ablak az? – kérdezte.
A szarka előre bökött a csőrével. – Nem nehéz észrevenni… – morogta. – Három krampusz integet bentről.
– Óh, már látom! – nevetett fel Tarin. – Gyere, menjünk! – felröppent a faágról, a szomszéd utcában álló kertesház emeleti manzárdablaka felé szállt.
– Semmi kedvem ehhez – zsörtölődött a mellette suhanó szarka. – Gonosz kölyök, megdobott kővel.
– Ugyan, ugyan! – békítgette Tarin. – A rossz gyerekek is megérdemlik néha az ajándékot.
– De nem a Mikulástól! – kiáltott fel a szarka.
– Ne méltatlankodj, Pika! Majd én intézem a dolgot.
Nesztelenül landoltak a háztetőn, a szarka tollászkodott, míg Tarin bekukkantott az ablakon. Odabentről a három krampusz gúnyosan öltött rá nyelvet. Egyikük megragadta az ablakba tett levelet, és nekilátott, hogy széttépje.
– Ne, várj! – kiáltott fel Tarin.
– Nem tudják eltépni – világosította fel Pika, és megrázta magát. – Csak a címzett bonthatja fel vagy semmisítheti meg.
– Nyissátok ki az ablakot! Hadd vigyem el a levelet! – kérlelte a krampuszokat Tarin.
A szarka a vállára röppent, csőrével előhúzta a nyakláncát, amelyen apró aranykulcs fityegett.
– Épp ezért kaptad ezt. Hogy figyeltél az eligazításon?!
Tarin könnyedén nevetett a szarka bosszúságán. – Túlságosan csábítóak voltak azok a mézeskalácsok!
Levette a láncot, a kulcsot az ablakkerethez érintette. Pattant az ablak, és kitárult. Tarin csak akkor vette észre, mit művelnek a krampuszok: széthajtották a levelet és kormos mancsaikkal összefogdosták, olvashatatlanná téve az írást. Kikapta a kezükből a papírt, mire a három kisördög rakoncátlan kacagás kíséretében rebbent szét. Puff-puff-puff és csupán három apró füstpamacs maradt a nyomukban.
– Na ezt jól megcsinálták! – bosszankodott a lány.
Pika némi kárörömmel a hangjában vihogott. – Megmondtam: rossz gyereknek nem jár ajándék!
Tarin elszántan szorította össze az ajkait. Kilibbent az ablakon, visszazárta a kulcsával. Felrepült az égbe. Pika alig győzte követni.
– Most meg hová mész?! – kiáltott utána, ám Tarin válaszra sem méltatta.
Szétmálló, szürkésfehér felhők úsztak az égen, szürke szálakat szőve a kékségbe. Amint elérte az elsőt, a lány hozzáérintette az aranykulcsot. Megnyílt a felhő gyomra, hófehér pelyhek libegtek alá belőle – előbb egyesével, majd egyre sűrűbben. Tarin feléjük tárta a tenyerét, és amikor egy jó adag hó összegyűlt rajta, végighúzta a kezét a piszkos levélen.
S láss csodát! Lemállott a korom, csupán egy szürke-sáros folt maradt Tarin tenyerén. Ragyogó mosolyt vetett a vállán gubbasztó szarkára, aki zsörtölődve törődött bele a dolgokba.
– Irány az északi sark! – kiáltott Tarin, megfordult és célirányosan elszáguldott észak felé. Odalent a várost lassan belepte a hó.

Finally my favorite season and favorite month have arrived 💙 Of course, I had to make a chocolate package again for my kid's nursery group. This time I prepared different types of sweets than before as the little boy who had lactose and nut intolerance went away to kindergarten, and now no one has allergies. That makes things a bit easier :D But still, since we're talking about little children, I used only not-too-sweet, relatively healthy ingredients.

Ingredients:
dry fruits
nuts
100 gr milk chocolate
150 gr dark chocolate
Xmas candies
transfer sheet

Recipe:
I spread out the transfer sheet; cut up the dry fruits and prepare them on a small plate together with walnuts, almonds, raisins and dry blueberries. I make two different kinds of Christmassy decor candies mix. I temper the dark chocolate and portion it on the transfer sheet with a tablespoon. I smear the chocolate into small disks. I put four different types of fruits/nuts on each mendiant, and sprinkle the middle with candy mix. I put them in the fridge.
I prepare the dry plums and apricots. I temper the milk chocolate. I dip the apricots and place them on baking paper. With a trussing needle, I dip the plums in the chocolate too and put them on the paper to dry.

In a flurry of black-and-white feathers, a magpie landed on the naked branch and rattled noisily.

Tarin settled next to him and dangled her booted feel above the abyss.

"Which window is it?" she asked.

The magpie poked ahead with his beak. "Not hard to notice..." he grumbled. "Three Krampuses are waving from inside."

"Ah, I see it now!" laughed Tarin. "Come, let's go!" She flew up and floated toward the mansard window of a house in the neighboring street.

"I don't feel like doing this," groaned the magpie gliding next to her. "He's a naughty kid, he threw a stone at me."

"My, my," consoled him Tarin. "Even bad children deserve a present sometimes."

"But not from Santa!" cried the magpie.

"Don't be so cross, Pika! I'll deal with this."

They landed noiselessly on the roof; the magpie preened his feathers while Tarin peeped in the window. From inside, the three Krampuses poked their tongues at her. One of them snatched the letter from the window pane and started to tear it apart.

"No, wait!" exclaimed Tarin.

"They can't tear it up," enlightened her Pika, and he shook himself. "Only the recipient can open it or annihilate it."

"Open the window! Let me take the letter!" begged them Tarin.

The magpie flew on her shoulder and drew forth her necklace on which a tiny golden key dangled.

"That's why you got this. Why didn't you pay attention at the orientation?!"

Tarin laughed wholeheartedly at the magpie's irritation. "Those gingerbread cookies were way too tempting!"

She took off her necklace and touched the key to the window frame. The window snapped, then opened. Only then did Tarin realize what the Krampuses were doing: they unfolded the letter and pawed it with their sooty hands, making the writing unreadable. She snatched the letter away; the three little devils danced away with unruly laughter. Puff-puff-puff and only three small smoke puffs remained of them.

"Now they've done it!" fumed the girl.

Pika cackled with gloat in his voice. "I told you: naughty kids don't get presents!"

Tarin pursed her lips resolutely. She darted through the window, locked it back with her key. She flew up in the sky; Pika could barely keep up with her.

"Where are you going now?!" he shouted but Tarin ignored him.

Moldering, grey-white clouds swam in the sky, weaving grey threads into the blue. As soon as she reached the first one, the girl touched it with her golden key. The cloud's belly opened up; snow white flakes fluttered down - one by one initially, then ever more densely. Tarin opened her palm towards them and when a good amount of snow gathered on it, she drew her hand over the dirty letter.

And alas! The soot crumbled down; only a grey-muddy stain remained on Tarin's palm. She cast a glowing smile at the magpie crouching on her shoulder who resigned to the developments.

"Let's go to the North Pole!" cried Tarin; she turned back and sped northwards. Underneath, the city was slowly covered in snow.