kávékaramell cupcake // coffee-caramel cupcake

"Két ember közt a legrövidebb távolság a nevetés."

Hát, ez a Victor Borge tudott valamit. Egészen svédországi utazásomig eszembe sem jutott volna hobbiként számon tartani az utazást, de ott aztán kedves barátom ráébresztett, hogy ez igenis hobbi - és legnagyobb szerencsémre a történész-lét megkívánja a gyakori utazást. No és az utazás akkor az igazi, ha együtt jár más emberek megismerésével. Továbbra is úgy érzem, hogy egy ember megismerése a kincsesláda kinyitásához hasonlít, ámbár most januárban arra is rájöttem, hogy ezeknek a kincsesládáknak a teteje tükörből van: így a tartalmuk felett érzett izgalom mellett az ember egy pillanatra saját maga arcmását is láthatja.

És hát kivel ne esett volna meg, hogy a sors épp egy diktátorral hozza össze - ámde ez az én diktátorom egy jólelkű, vicces, kedves fiatalember, aki - a jó ég tudja miért - díjazza kifacsart humoromat, és napokig jámboran elviseli a piszkálódásomat (sajnos azon emberfajtához tartozom, aki így mutatja ki, hogy értékeli a másikat :D).

Ezt a csoki cupcake-et neki készítettem, hogy majd ha legközelebb összehoz minket a sors, akkor tudja, mi vár rá :D Ami azt illeti, a karamell, aztán a cupcake krém felét elkóstolgattam készítés közben XD De a késztermék is finom lett, a textúrák kellemesen kiegészítik egymást; a babapiskóta morzsa és a kávétöret ropogóssága izgalmas elegyet alkot a krémmel. Csak a konyha ne úgy nézett volna ki a végén, mint egy atomrobbanás után...:D

Hozzávalók:

A kávékaramellhez:

100 gr kristálycukor

100 gr tejszín

egy evőkanálnyi vaj

2 evőkanál instant kávé

két csipet só

A cupcake-hez:

200 gr tejcsoki

70 gr vaj

70 gr kávékaramell

70 gr porcukor

2 evőkanál tejszín

2 babapiskóta

kávétöret, kávészemek

Elkészítés:

Először a karamellszószt készítem el: egy lábas aljára szórom a kristálycukrot, és keverés nélkül közepes lángon melegítem. Amikor a cukor karamellizálódni kezd, spatulával átforgatom, és néha megkeverem, míg sötétarany karamellt kapok. Érdemes addig melegíteni, amíg egy kissé sötétebb nem lesz, az "égetett" karamell íze jobban passzol a kávééhoz. Lehúzom a tűzről, hozzáöntöm a tejszínt és a vajat (óvatosan, mert fröcsköl), a sót is, majd visszateszem melegedni, és kevergetem. Amikor összeáll, beleszórok két evőkanál instant kávét, és tovább mozgatom, míg az fel nem olvad. Ekkor elzárom a tüzet, és hagyom egészen kihűlni a karamellt.

Temperálom a tejcsokit, elkészítem a kis csészéket. Hűtőbe teszem a csokiformát egy fél órára, végül a csészéket kirázogatom.

Nejlonzacskóba teszem a babapiskótákat, egy kés nyelével kis darabkákra töröm őket. Minden csokicsésze aljába szórok pár darabot.

A szobahőmérsékletű vajat felverem, míg könnyed állagot nem kapok. Ekkor hozzáadom a karamellt és tovább verem habverővel, míg a kettő elegyedik. Beleszórom a porcukrot és adok hozzá másfél-két kanál tejszínt, hogy krémes állagot érjek el. Ismét felverem habverővel. Végül habzsákba kanalazom, és a csokicsészékbe nyomom. Kávészemekkel, díszítőcukorral vagy mozsárban tört kávédarabkákkal díszítem.

"Laughter is the closest distance between two people."

Well, this Victor Borge was right. Until my trip to Sweden, I wouldn't have labelled travelling as a hobby, but there my dear friend made me realise that it is - and luckily for me, being a historian requires frequent travelling. And travelling is not the same without getting to know others. I still feel that getting to know someone is like opening a treasure box, although this January I also discovered that the lid of these treasure boxes are made of mirror: thus, besides the excitement over their content, one also glimpses his own reflection for a second.

And who has not had the chance to meet a dictator - but this dictator of mine is a good-natured, funny, kind young man, who - god only knows why - appreciates my twisted sense of humour and leniently bore my teasing for days (unfortunately I belong to the kind of humans who demonstrate their affection this way :D).

This chocolate cupcake was made for him, so that next time we happen to meet, he'll know what awaits him :D As a matter of fact, I managed to sample half of the caramel and the cupcake icing while preparing it XD But the end product is also good, the textures complement each other nicely; the ladyfinger crumbs and the coffee nibs make up an exciting mixture with the icing. If only at the end the kitchen hadn't looked like after an explosion...:D

Ingredients:

Coffee-caramel:

100 gr sugar

100 gr cream

1 tablespoon butter

2 tablespoons instant coffee

2 pinches salt

Cupcake:

200 gr milk chocolate

70 gr butter

70 gr coffee-caramel

70 gr icing sugar

2 tablespoon cream

2 ladyfingers

coffee nibs, coffee beans

Recipe:

First I prepare the caramel sauce: I sprinkle the sugar in the bottom of a pot and without stirring, I warm it on medium heat. When the sugar starts to melt, I move it around with a spatula and sometimes stir it until I get dark amber caramel. You might want to heat it until it becomes a bit darker, as the flavour of "burnt'" caramel matches the coffee much better. I take the pot off the heat and I add the cream and the butter (be careful, it splatters), the salt too. Then I return it to low heat and keep stirring. After the caramel becomes creamy, I add the instant coffee and I keep stirring until it dissolves. Then I turn off the heat and I leave the caramel to cool.

I temper the milk chocolate and I prepare the chocolate cups. I put the mould in the fridge for half an hour, then I shake out the cups.

I put the ladyfingers in a plastic bag and crush them with the handle of a knife. I put some crumbs into every chocolate cup.

I whisk the butter until I get an airy consistence. Then I add the caramel and beat it further until they mix well enough. I also add the icing sugar and two tablespoon cream to get creamy consistency. I keep whipping. Finally I put the butter cream in a piping bag and frost the chocolate cups. I adorn the cupcakes with coffee beans, decor candies or coffee nibs.