Egzotikust és hazait társítani? Miért ne? Imádom a mangó édeskés-gyantás ízét és az eper finom, elegáns aromáját, ráadásul most, hogy már kaphatók az első doboznyi eprek a boltokban, nem győzöm venni és fogyasztani őket :D Mivel épp mindkettőből volt itthon, nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki őket egy finom, krémes töltelékű trüffelben :)
Hozzávalók:
50 gr mangópüré
50 gr eperpüré
150+100 gr fehércsoki
egy kiskanál vaj
lüszterpor/ételfesték
Elkészítés:
Az epret és a mangót megtisztítom, feldarabolom és összeturmixolom. A keverékhez adok egy kiskanál vajat, majd felmelegítem, és miután leveszem a tűzről, hozzákeverek 150 fehércsokit. A krémet egy éjszakára hűtőbe teszem.
Másnap, miután a trüffelkrém kellően szilárd halmazállapotú lett, kiskanállal adagokat veszek belőle, amikből golyókat formázok. Temperálok 100 gr fehércsokit, beleszórok egy kicsi piros/narancssárga ételfestéket, épp hogy csak szép rózsaszín legyen. Kimártom a trüffelgolyókat, és sütőpapírra teszem őket, míg a csoki meg nem szárad.
Pairing exotic and domestic? Why not? I love the sweet-resinous flavour of mango and the delicate, elegant aroma of strawberry; moreover, now that the first boxes of strawberries appeared in the shops, I can't restrain from buying and eating them :D Since I had both at home, I ha to try them together in a nice, creamy truffle :)
Ingredients:
50 gr mango puree
50 gr strawberry puree
150+100 gr white chocolate
small spoon of butter
lustre dust/food colouring
Recipe:
I clean and cut up the strawberries and the mango and I blend them. I add a small spoon of butter to the mixture and I warm it up. After I turn off the fire, I also add 150 gr white chocolate. I put the cream in the fridge for a night.
The next day, after the truffle cream gets solid enough, I take small portions of it with a spoon and I shape them into balls. I temper 100 gr white chocolate, I pour a tiny bit of red/orange food colouring, so that it becomes a little bit pink. I dip the truffles and I place them on a parchment sheet until the chocolate gets dry.
Csodák márpedig vannak. Ugyan néha az embernek a világ másik végébe kell utaznia hozzájuk, de épp attól öltenek csodajelleget, hogy ott és akkor következnek be, amikor a legkevésbé várnánk.
Évek óta kutatom Monort, azon belül is a helyi zsidó lakosság és a holokauszt történetét - helybéli túlélővel azonban sosem találkoztam (legfőképp azért, mert az egyetlen, aki állítólag még ott lakik, magának való, és nem akar beszélni a történtekről). Viszont minden fellelhető forrást és szakirodalmat elolvastam a témában, na meg magam is hozzátettem a részemet a monori gyűjtőtáborról szóló irodalomhoz. Bár a puzzle minden darabkáját igyekeztem a helyére rakni, így is maradt épp elég homályos folt, és jóllehet a történész ilyenkor igencsak támogatná egy időgép feltalálását, kevés reményem maradt arra nézve, hogy valaha is korábban ismeretlen anyagokat találok majd, amik segítenek helyretenni a hiányosságokat.
Úgy adódott, hogy a múlt héten Torontóba utaztam, mert meghívást kaptam egy könyv bemutatójára, amihez én írtam a bevezetőt (mondtam már, hogy imádom a munkámat?). Amellett, hogy végre személyesen is találkoztam a memoár írójával, ez a nagyszerű lehetőség arra is alkalmat adott, hogy a bemutató utáni fogadáson beszélgessek másokkal, akik érdeklődnek a holokauszt története iránt. Így történt, hogy egyik beszélgetőpartnerem megemlítette - teljesen véletlenül, bár már kezdek kételkedni abban, hogy az ilyesmi "véletlen" lehet -, hogy egy torontói magyar túlélő könyvet írt Monorról és a holokausztról. Persze azonnal lecsaptam rá - hogy létezik, hogy van egy ilyen könyv, és nem tudok róla?! Hát úgy, hogy nem hivatalos kiadás. A hölgy készségesen megígérte, hogy hoz nekem belőle egy példányt.
A kötettel együtt aztán megkaptam tőle az egyik szerkesztő testvérének elérhetőségét is. Ott tartózkodásom utolsó napján hívtam fel őt, és gyorsan megegyeztünk, hogy mielőtt kimegyek a reptérre, nála ebédelek. Nos, ez volt a váratlan találkozások netovábbja. Egy monori holokauszt túlélő Torontóban. Akinek a testvére volt azon négy túlélő egyike, akik összegyűjtötték ezt a történész-szemmel felbecsülhetetlen értékű és mennyiségű anyagot a monori zsidókról. Korábban általam ismeretlen visszaemlékezések, történetdarabkák, adatok sokasága... És mindenek felett egy monori túlélő barátsága, aki hosszú hallgatás után részletesen mesélt nekem az átéltekről, maga is hitetlenkedve, hogy van, akit ez még érdekel...
A tőle kapott jegyzetek (a testvére által a könyvhöz írt, gyűjtött adathalmaz) azóta itt várja, hogy feldolgozzam. A puzzle igen sok darabkája a helyére került.
***
Miracles do exist. Sometimes one has to travel to the other side of the world though to find them, but their miracle-ness lies in the fact that they happen when we least expect them.
I have been researching Monor, a small town close to Budapest, for years, more exactly the history of the local Jews and the Holocaust - however, I've never met any local survivors (especially because the only one who allegedly still lives there, keeps himself to himself and doesn't talk about what happened). I've read every source and literature on the topic, and of course I also added my bits to the historiography of the Monor transit camp. Even though I tried to put together the pieces of the puzzle, there are still a couple of blurry spots. A historian would totally support the invention of a time machine in such cases; as I have little chances that previously unknown material will be found, which would help solve the mysteries.
It happened that last week I travelled to Toronto as I was invited to the book launch of a book, for which I wrote the introduction (have I said that I love my job?). Besides giving me the possibility to finally meet the author of the memoir in person, at the reception after the book launch I could also talk to others interested in the Holocaust. One of the women I talked to mentioned - quite accidentally, although I am doubtful whether such things can be a "coincidence" - that a Torontonian Hungarian survivor wrote a book about Monor and the Holocaust. Obviously I immediately got interested - how is it possible that there's such a book and I don't know about it?! Because it is not an official publication. The lady promised me to bring me a copy.
Together with the volume, I also received the phone number of the sister of one of the editors. I called her on the last day of my trip, and we very quickly agreed that before going to the airport I'll have lunch with her. Well, this was the quintessence of unexpected meetings. A survivor from Monor in Toronto. Whose brother was one of the four survivors, who collected this invaluable material about the Jews of Monor. Recollections, story-pieces, data, previously unknown to me... And above all, the friendship of a survivor from Monor, who told me in detail what she had experienced; she herself being surprised that there are people interested in this...
The notes I received from her (the data collected by her brother for the book) is still waiting here to be processed. Many pieces of the puzzle were found.
Utolsó Torontóban töltött napomon ittam egy csodás smoothie-t, ami természetesen csokikészítésre inspirált. A mangó és a barack édes összhangját finoman ellenpontozza a vörös grapefruit savanykás íze - sűrű, de frissítő koktél!
Hozzávalók:
70 gr mangópüré
35 gr barackpüré
45 gr vörös grapefruit
50 gr fehércsoki
80 gr tejcsoki
agaragar
Elkészítés:
A mangót, barackot felaprítom, hozzáadok két gerezd grapefruitot, és leturmixolom az egészet. Félreteszem.
Temperálom a fehércsokit, belekeverek egy kicsi narancs vagy bronz lüsztert. Habzsákba töltöm, "összefirkálom" vele a bonbonforma mélyedéseit. A maradékot lehúzom a formáról.
Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonburkokat.
A gyümölcsturmixhoz adok fél kiskanálnyi agaragart, felteszem a tűzre, és forralom pár percig. Ezután hagyom lehűlni, közben néha megkavarom. Amikor az állaga kezd összeállni, és már eléggé kihűlt, a bonbonokba adagolom. A formát a hűtőbe teszem.
Amint a gyümölcszselé megszilárdult, kiveszem a formát a hűtőből. Temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.
I drank a wonderful smoothie on my last day in Toronto - obviously it inspired me to make chocolate. The sweet harmony of the mango and the peach is counterbalanced by the sour taste of the red grapefruit - dense but refreshing cocktail!
Ingredients:
70 gr mango puree
35 gr peach puree
45 gr red grapefruit
50 gr white chocolate
80 gr milk chocolate
agaragar
Recipe:
I cut the mango and the peach into pieces, I add two slices of grapefruit and I blend all of them. I put them aside.
I temper the white chocolate; I add a bit of orange or bronze lustre dust. I pour it into a piping bag and criss-cross the cavities of the mould. I scrape off the excess.
I temper the milk chocolate and I prepare the bonbon shells.
I add half small spoon of agaragar to the fruit puree, I put it on the stove and boil it for some minutes. Afterwards I let it cool down and stir it occasionally. When the consistency gets thick and cool enough, I portion it into the bonbons. I put the mould int he fridge.
As soon as the jelly gets hard, I take the mould from the fridge. I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.
Ez pediglen Legolas bonbonja lett. Legolas ugyan a könyv első részében nem sok vizet zavar (mondhatni unalmas szépfiú :D), de szerencsére a filmben több szerepet kapott, így ott jobban megismerhetjük. A bakacsinerdei tündeherceg ügyes harcos, jól bánik az íjjal, és költői lelkületű, szereti a szépet. Egyik kedves motívumom a könyvben (egyébként a filmben is) Legolas és Gimli barátsága - tudnivaló, hogy a tündék és a törpök nem kedvelik egymást, ők ketten azonban a kezdeti viták után gyorsan bajtársakká és barátokká válnak.
***
The time has come for the third Lord of the Rings chocolate!
And this became Legolas' bonbon. Even though Legolas is only a supporting character (we could even say a boring cutie :D), fortunately he got more space in the movie; there we can get to know him better. The elven prince of Mirkwood is a gifted warrior, he can handle the bow and arrow and he has a poetic soul, he likes beauty. One of my favourite motives in the book (and also in the movie) is the friendship of Legolas and Gimli. It is well-known that elves and dwarfs don't like each other, the two of them still become comrades and friends after the initial quarrels.
Legolas csokijának külsejét az erdőtündékhez illő arany és zöld színekkel díszítettem. Belül lime-zselé és zöldalma ganache található - a szokatlan, friss ízpárosítás, úgy vélem, illik a tündék örökifjú létéhez.
***
The outside of Legolas' chocolate was decorated with green and gold, which fit the elves of the Woodland Realm. Inside there's lime jelly and green apple ganache - the unusual, fresh combination fits the ageless existence of the elves.
***
Hozzávalók:
150+80 gr fehércsoki
matcha
egy lime leve
fél zöldalma
pár csepp citrom
agaragar
lüszterpor
Elkészítés:
Olvasztott kakaóvajjal kevert arany lüszterrel márványozom a csokiforma mélyedéseit. Temperálok 150 gr fehércsokit, amibe belekeverek egy fél kiskanálnyi matchát, így halványzöld színt kapok. Elkészítem a csokiburkokat.
Kifacsarom a lime-ot, teszek bele negyed kiskanálnyi agaragart, és addig melegítem, míg az fel nem olvad. Amikor a lé kezd összeállni, a forma minden mélyedését félig megtöltöm vele, és a hűtőbe teszem.
Meghámozom az almát, 50 grammnyit lereszelek belőle. Belefacsarok pár csepp citromlevet, hogy ne barnuljon meg, felmelegítem, és hozzákeverek 80 gr fehércsokit. A ganache-sal megtöltöm a bonbonforma mélyedéseit. Hűtőbe teszem.
Temperálom a maradék fehércsokit, lezárom a bonbonokat.
***
Ingredients:
150+80 gr white chocolate
matcha
juice of one lime
half green apple
some drops of lemon
agaragar
lustre dust
Recipe:
With the mixture of melted cocoa butter and golden lustre dust, I marble the cavities of the mould. I temper 150 gr white chocolate, in which I add half small spoon of matcha, thus I get a light green colour. I prepare the chocolate shells.
I squeeze the lime, I put 1/4 small spoon of agaragar in the juice and I warm it until the agaragar dissolves. When the liquid starts to jellify, I half fill the shells and I put the mould in the fridge.
I peel the apple, I shred 50 gr. I squeeze some drops of lemon in it so that it won't turn brown; I warm it up and combine it with 80 gr white chocolate. I fill the shells with the ganache. I put the mould in the fridge.
I temper the leftover white chocolate, I seal the bonbons.
Amikor a Gyűrűk Ura első része lement a moziban, a neten viharos gyorsasággal terjedtek az ún. "Gyűrűk Ura naplók", amiken akkoriban igen jókat szórakoztunk, és afféle korai netes kultiromány lett. A közkinccsé vált naplók közül Legolaséból idézek itt egy kicsit:
"Hatodik nap:
A Bányában még ahhoz is sötét van, hogy rendesen megfésüljem a hajam. Nagyon félek, hogy gubancos lesz. Az orkok tök hülyék. Még mindig én vagyok a legszebb.
Tizenegyedik nap:
Lothlórien. Azt hiszem, Galadriel szebb, mint én. Viszont biztos, hogy leutánozta a frizurámat. Én is pont így néztem ki ezer évvel ezelőtt, mint ő most. Hülye muff. Totál kiakadt, hogy a tükrös szökőkútjában vettem habfürdőt. Ráadásul azzal vádolt, hogy az én hajamtól dugult el a lefolyója. Hazugság, nyolcszáz éve egyetlen hajszálam se hullott ki, miért pont most kezdene el? Messze én vagyok a legszebb."
***
When the first part of the Lord of the Rings was showed in the cinemas, the so-called "Lord of the Rings diaries" spread with great velocity on Hungarian internet. We had loads of fun at them and they became kind of like an early internet cult. This time I will quote an excerpt from Legolas' diary:
"Sixth day:
It is way too dark in the Mine to comb my hair properly. I am very afraid that it will get shaggy. The orcs are totally stupid. I am still the most beautiful.
Eleventh day:
Lothlórien. I think Galadriel is more beautiful than me. But it's sure that she copied my hairstyle. A thousand years ago I looked exactly like she does now. Stupid bird. She got totally upset that I took a bubble bath in her mirror fountain. Moreover, she accused me that her drain got clogged from my hair. What a lie, not a single hair fell out in eight hundred years, why would it start just now? I am by far the most beautiful."
Egy végiggondolkodott éjszaka után úgy döntöttem, feladom. Semmi értelme tovább küzdeni, elegem van. Így aztán a workshop ötödik napján reggel azzal az erős elhatározással mentem reggelizni, hogy többé nem próbálok annál szociálisabb lenni, mint amennyire képes vagyok. Amikor megérkeztem Görögországba, teli önbizalommal (legalábbis ezt hittem :D), eme elhatározásnak épp az ellenkezőjét fogadtam meg: hogy most aztán tényleg beszélgetni fogok mindenkivel, érdekes és elbűvölő leszek, és igenis élvezni fogom az egészet. Annyiban sikerült is ez az elhatározás, hogy már a második estén mindenki úgy ismert, mint a csaj, aki a közös piálást promótálja :D Nem tudtam meghazudtolni magam, sem elbűvölő nem voltam, de úgy tűnt, hogy még különösebben érdekes sem, inkább zabolátlan és néha túl hangos is. Minden igyekezetem, hogy folyton beszélgessek másokkal, fenntartsam az érdeklődésüket, bizalmat ébresszek bennük, hiábavalónak bizonyult. Máskülönben miért lenne az, hogy sokszor a csoport közepén egyedül megyek a konferencia helyszínére, hogy míg mások gyorsan találtak "legjobb konferencia-barátot" (nem mellesleg köszönhetően annak, hogy mind találtak valakit, akivel az angolon kívül beszéltek valamilyen közös/rokon nyelvet), addig én ide-oda csapódtam köztük, mint egy elszabadult falevél. Úgy tűnt, senkinek nem esik nehezére, sőt mindenki roppantul élvezi a többedik folyamatosan társaságban töltött napot is, és tele van önbizalommal. Biztosan bennem van a hiba tehát. Vacsora után minden este jókedvűen tartottam a csapattal a vendéglátóipari egységbe, aztán minden este úgy tértem vissza a szobámba, hogy elég volt a szocializálódásból, tovább nem bírom, túl nagy erőfeszítés ez nekem. Énem extrovertált fele minden eredményemmel elégedetlen volt, introvertáltabb része pedig inkább csak bezárkózott volna a szobába egy egész napra zenét hallgatni és írni vagy olvasni. Néha az önbizalomhiány olyan mélységeibe sikerült hullanom, hogy az ébresztő megszólalása után azon gondolkodtam az ágyban, hogy inkább le se megyek reggelizni. De persze mindig lementem, és beszélgettem a többiekkel, és valójában rettentő jól éreztem magam a kétségeimet leszámítva.
Az egyetlen, ami némileg megnyugtatott, hogy egyik kedves barátnőm épp úgy érzett, mint én. Fárasztotta, hogy folytonosan emberek között kell legyen (még este is ott a szobatárs ugye), önbizalomhiánnyal küszködött, és jóllehet ő aztán tényleg mindenről tud beszélni, néha nem igazán találta a közös hangot másokkal.
Az igazi meglepetés akkor jött, amikor a workshop legvégén hosszabb beszélgetésbe bonyolódtam az egyik, általam önbizalombombának tartott résztvevővel, aki egyszercsak kibökte: néha, amikor a csoport közepén egyedül tartott a konferencia helyszínére, azon gondolkodott, hogy biztos nem elég érdekes a többiek számára, azért nem beszélget vele senki, hogy neki nincs önbizalma, és néha nem találta a helyét. Hihetetlen, hogy néhány mondat hogy meg tud változtatni mindent! Kiváltképp ha az ember a saját gondolatait hallja vissza mástól. És ezzel feltárul előtte a másik lelke. Furcsa mód a tudat, hogy mások is ugyanazokkal a félelmekkel, bizonytalanságokkal küzdenek, mint én, önbizalmat adott. Talán még többen is így voltak vele, csak nem merték senkinek elmondani. Talán a sok önbizalom mégiscsak a látszat, mert belül mind emberek, esendőek vagyunk, és nagy társaságban mind félünk kicsit, hogy a többiek elfogadnak-e, érdekesnek találnak-e. És néha nem baj, ha az ember nem találja a szavakat, ha épp nincs kivel beszélgetnie. Akármennyire társas lény, mégiscsak szüksége van néha az egyedüllétre, hogy rendezze a gondolatait, sőt, hogy a saját gondolatait élvezze egy sokadik beszélgetés helyett.
***
After a night's thinking I decided that I give up. There's no point in struggling any further, I'm fed up. Thus, on the fifth day of the workshop, I went to have breakfast determined that I won't try to be more social than I'm actually capable of. When I arrived to Greece, full of self-confidence (at least that's what I thought :D), I made a promise to myself with the opposite content: that this time I will talk with everyone, I will be interesting and charming and I will enjoy everything. This decision was successful in so far that by the second evening everyone got to know me as the girl who is promoting drinking together :D I couldn't overcome myself, I wasn't charming, nor too interesting, it seemed; rather rampant and sometimes even too loud. All my efforts to talk with people all the time, keep up their interest and earn their trust, proved to be in vain. Otherwise why would it be that oftentimes I'm walking to the conference venue alone in the middle of the group, that while others quickly found a "conference bestie" (thanks to that all of them found someone with whom they spoke a common language apart from English), I was just drifting among them like a fallen leaf. It seemed that no one was tired of it, moreover, they all enjoyed these days spent in the constant company of others; they all were full of self-confidence. Therefore the mistake must be in me. After dinner, every night I was happy to join the party to the pub, and every night I returned to my room thinking that I'm fed up with socialising, I can't do it anymore, it's too big an effort for me. My extroverted side was discontent with all of my achievements; my introverted side rather wanted to lock myself up in the room for a day, listen to music and write or read. Sometimes I fell in such depths of lack of self-confidence that after the alarm went off, I was thinking in bed that I won't even go to have breakfast. But of course I always went downstairs, I was talking with others and actually I felt terribly good, despite my doubts.
The only thing that reassured me was that one of my dear friends felt the same. She was tired of being constantly among people (even at night there's your room mate), she was suffering of lack of self-confidence and even though she can talk about literally anything, sometimes she couldn't find the common voice with others.
The real treat came at the very end of the workshop, when I had a long conversation with one of the participants, whom I considered a self-confidence bomb. And then she suddenly told me: sometimes, while she was walking to the conference venue alone in the middle of the group, she was thinking that probably she's not interesting enough and that's the reason why others don't talk to her; that she doesn't have self-confidence and that sometimes she couldn't find her place. Incredible, how a couple of sentences can change everything! Especially if one hears her own thoughts from someone else. And thus the other's soul reveals itself. Oddly, knowing that someone else struggles with the same fears and insecurities as I do, gave me self-confidence. Maybe even more of them felt the same way, but they didn't dare to tell it to anyone. Maybe all that self-confidence is just the surface, because inside we all are humans and fallible, and in a big company we all are afraid a bit, whether others will accept us and find us interesting. And sometimes it is not a problem that one cannot find the right words or doesn't have anyone to talk to. We might be social beings, still sometimes we need a bit of solitude to make order in our thoughts, moreover, to enjoy our own thoughts instead of another conversation.
Ezt a csokit nektek ajánlom: a hozzám hasonló szociális ügyefogyottaknak, akik fejben mindent túlbonyolítanak, akik önbizalomhiánnyal küzdenek, kétségeik vannak saját magukat illetően, és néha tartanak attól, hogy vajon mások mit gondolnak róluk. Alant pedig van egy dal, ami a miénk :)
***
This chocolate is dedicated to you: the socially awkwards like me, who overcomplicate everything in their heads, who struggle with the lack of self-confidence, who have doubts about themselves and who sometimes worry about what others might think of them. Below is a song, which is ours :)
Hozzávalók:
50 ml tejszín
100 gr eper
1 pohárnyi ibolya
1 kiskanál selyemfű méz
fél kiskanál agaragar
200 gr tejcsoki
kakaóvaj, lüszterpor
Elkészítés:
Az ibolyákat megmosom és megszárítgatom. Belekeverem őket a tejszínbe, amit felforralok, 2 percig hagyom forrni, majd leveszem a tűzről, és hagyom állni. Közben az epret megtisztítom, felvágom és leturmixolom. Szitán átszűröm egy pohárba, aztán hozzáadom az ibolyás tejszínt leszűrve.
A bonbonforma mélyedéseit rózsaszín lüszterpor és olvasztott kakaóvaj keverékével márványozom. Temperálom a tejcsokit, elkészítem a bonbonok burkát.
Az epres tejszínbe belekeverem a mézet és az agaragart, felteszem melegedni. Addig kevergetem, míg az agaragar felolvad, azután hagyom kihűlni. Amikor eléri azt a hőfokot, hogy már nem tudja megolvasztani a csokit, megtöltöm vele a bonbonokat. Hűtőbe teszem, míg a töltelék zselés állagúvá nem válik. Ekkor temperálom a maradék tejcsokit, és lezárom a bonbonokat.
***
Ingredients:
50 ml cream
100 gr strawberry
1 glass of violet
1 small spoon silkweed honey
half small spoon agaragar
200 gr milk chocolate
cocoa butter, lustre dust
Recipe:
I wash and dry the violets. I combine them with the cream, which I then boil. I leave it to boil for 2 minutes, then take it off the heat and leave it to soak. In the meanwhile I clean the strawberries, cut them up and blend them. I pass the puree through a sieve and I also sieve the violet-cream.
I marble the cavities of the bonbon mould with the mixture of pink lustre dust and melted cocoa butter. I temper the milk chocolate and prepare the bonbon shells.
I mix the puree and the cream, add the honey and the agaragar in it and I warm it up. I stir it until the agaragar melts, then I leave it to cool down. When it's not so warm anymore to melt the chocolate, I fill the bonbons. I put the mould int he fridge until the filling becomes a jelly. Then I temper the leftover milk chocolate and I seal the bonbons.
Ez a rettenetesen kávés csokika szlovák barátaimnak készült legutóbbi látogatásom alkalmával. Én csak a krémet kóstoltam, az meglehetősen ízletes volt és erős (mondom úgy, hogy egyébként magában nem szeretem a kávét), de panasz nem érkezett senkitől utólagosan, úgyhogy feltételezem, a végtermék is jó lett :)
Hozzávalók: 50 ml tejszín 3 kiskanál instant kávé 90 gr étcsoki 1 kiskanál vaj 200 gr étcsoki 70 gr tejcsoki kávébabok Elkészítés: Felmelegítem a tejszínt, hozzáadom a vajat és az instant kávét és addig keverem, míg fel nem olvad. Végül jöhet 90 gr étcsoki a ganache-hoz. Temperálok 200 gr étcsokit, elkészítem a kávés cupcake-ek csészéit. Miután megszilárdultak, kirázogatom őket a formából, és megtöltöm a kávés krémmel. Temperálom a tejcsokit, előkészítem a kávébabokat. Kiskanállal minden cupcake tetejére adagolok egy kis tejcsokit, és beleültetek egy-egy kávébabot.
This chocolate with intense coffee flavour was made for my Slovak friends on the occasion of my last visit. I only tried the cream, that was quite tasty and strong (btw, I don't like coffee in itself), but no complaint was made about it afterwards so I presume the end product was also good :)
Ingredients: 50 ml cream 3 small spoon instant coffee 90 gr dark chocolate 1 small spoon butter 200 gr dark chocolate 70 gr milk chocolate coffee beans Recipe: I warm up the cream, add the butter and the instant coffee and stir it until the latter melts. Finally I put 90 gr dark chocolate in it. I temper 200 gr dark chocolate, I prepare the cups of the coffee cupcakes. After they get solid, I shake them out of the mould and I fill them with the coffee cream. I temper the milk chocolate, I prepare the coffee beans. With a small spoon I add a bit of milk chocolate on the top of every cupcake and I set coffee beans in that.
Nem, most biztosan nem fogok. Nem akarom költeni a pénzt, és amúgy is már annyi van belőlük otthon. Nem megyek el arra, időveszteség is lenne. Na jó, egy kis séta talán nem árt, de csak kívülről nézek majd be, és annyi. Affene, ha már itt vagyok, csak bemegyek, milyen aranyos húsvéti díszeket raktak a kirakatba, hátha találok valami cuki nyulat. Nem, semmi hasznos nyulas cucc, de azért csak megnézem a füzeteket, már úgyis mindet láttam, nem veszek semmit. Mondom nem veszek semmit. Nem, azt a csodaszép barna lapos könyvecskét sem. Amúgy is olyan drágák. Ó te jó ég, de gyönyörűek azok a tornyok ennek a fedelén. Elvesztem...
Hozzávalók:
40 ml maracujalé
20 ml narancs-mangó lé
100+180 gr tejcsoki
egy kiskanál vaj
lüszterpor
Elkészítés:
Új díszítéssel kísérleteztem, ezúttal kétfélét is alkottam ehhez a bonbonhoz. Az egyik elég egyszerű: olvasztott kakaóvaj és vörös lüszter keverékével összespriccelem a mélyedéseket, majd arany lüszterporral márványozom. A másik: egy cseppnyi arany, majd a tetejébe egy cseppnyi bronz lüszterport cseppentek a mélyedés aljába, és szívószálon keresztül belefújok, óvatosan, hogy a színek kibomoljanak és szétterjedjenek.
Elkészítem a tölteléket: a maracuja belesjét szűrőn átpasszírozom, és hozzáadom a mangó-narancs lét (ez utóbbit készen vettem). Felmelegítem, elkeverek benne egy kiskanálnyi vajat és 100 gr tejcsokit.
Temperálom a többi tejcsokit, elkészítem a burkokat, majd megtöltöm őket a krémmel. A formát hűtőbe teszem, majd egy óra múlva kiveszem, és temperált tejcsokival lezárom a bonbonokat.
No, this time I won't. I don't want to spend money and I have so many of them at home. I won't even go that way, I'd just lose time. Well, maybe a bit of walk won't do any harm, but I'll look inside only from the window, and that's it. Shit, now that I'm here, I'll go in, they such cute Easter decorations on display, maybe I can find a cute rabbit. No, not a single useful rabbit stuff, but I will take a look at the booklets, I've seen all of them anyway, I won't buy anything. I said, I won't buy anything. No, not even that wonderful booklet with brown pages. They are so expensive anyway. Oh god, how beautiful those towers are on the cover of this one. I'm lost...
Ingredients:
40 ml maracuja juice
20 ml orange-mango juice
100+180 gr milk chocolate
1 small spoon butter
lustre dust
Elkészítés:
I tried new decorations, this time I created two types for this bonbon. One is quite simple: I sprinkle the cavities of the mould with the mixture of melted cocoa butter and red lustre, then I marble them with golden lustre. The other: I drip one drop of golden, then on it a drop of bronze lustre in the bottom of the cavities; I blow on them through a straw, carefully, so the colours spread.
I prepare the filling: I pass the flesh of the maracuja through a sieve and I add the mango-orange juice (I bought this latter in a shop). I warm up the juice, I combine it with the butter and 100 gr milk chocolate.
I temper 180 gr milk chocolate, I prepare the shells and I fill them with the cream. I put the mould in the fridge and after an hour I take it out and I seal the bonbons with tempered milk chocolate.
Most, hogy végre újraolvasom a Gyűrűk urát, ismét rácsodálkozok Tolkien összetett, mégis egyszerű, mitológiából és regékből táplálkozó világára, és valahányszor elgondolkodom egy-egy jeleneten vagy személyiségen, a jelentésrétegek úgy bomlanak ki mögötte, mint a virágszirmok. Csodás és a végtelenségig szórakoztató, lebilincselő olvasmány, ugyanakkor folyamatos elmélkedésre késztető.
A jelképes figurák közül Samu talán a legegyértelműbb: ő a szememben a hűség és a kitartás megtestesítője. Samu olyan egyszerű lélek, de mégis "megvan a magához való esze", a segítsége és kitartása nélkül Frodó bizonyosan nem tudná végihezvinni a küldetését. Samu talpraesett, gyakorlatias és a szívügye a növények gondozása. Épp ezért olyan ízvilágot képzeltem el a bonbonjához, ami ezt tükrözi. A körtére és a selyemfűmézre esett a választásom, a kettő simulékony, egyszerű ízharmóniája egy kis fahéjjal együtt akár a Zsáklak kis kertjéhez is illenék :)
Now that I'm finally re-reading the Lord of the Rings, I again admire Tolkien's complex, still simple world that is feeding on mythology and legends; and whenever I reflect on a scene or a character, the layers of meaning unfold behind them like the petals of a flower. It is wonderful and endlessly entertaining; an engaging reading, at the same time it inspires for constant contemplation.
From among the symbolic figures, Samwise is the most obvious: for me he is the symbol of loyalty and endurance. Sam is a simple soul but he is smart; without his help and endurance Frodo surely wouldn't have been able to carry out his mission. Sam is on the ball, he is practical and he cherishes plants and planting. Therefore I wanted a flavour which would reflect this. I chose pear and silkweed honey; the pliant, simple harmony of the two with some cinnamon would suit even the garden of Bag End :)
Hozzávalók:
120 gr étcsoki
30 gr körte
3 kiskanál selyemfűméz
2 csipet fahéj
étcsoki ganache:
40 gr étcsoki
20 gr tejszín
1 kiskanál vaj
lüszterpor
Elkészítés:
Papír ragasztószalagból vékony csíkokat vágok, és beragasztom őket a bonbonforma mélyedéseiben középre. Így készül majd a bonbok felszínén a sötét csík. Olvasztott kakaóvaj és bronz lüszter keverékével összefröcskölöm a mélyedéseket. Miután a cseppek megszáradtak, kakaóvajjal kevert sötétzöld lüszterrel márványozom a mélyedéseket. Ha ez is megszáradt, óvatosan kiszedem a ragasztószalagot (lásd alsó kép). Így egyenes, üres sávot kapok a mélyedések közepén.
Temperálom az étcsoki, elkészítem a bonbon burkokat.
Míg megszilárdulnak, a tölteléket is megcsinálom: a körtét meghámozom, a körtedarabokat összeturmixolom, hozzáadom a mézet és a fahéjat ízlés szerint. Végül belekeverem a ganache-t. Megtöltöm a bonbonokat, és a hűtőbe teszem a formát. Egy óra múlva kiveszem, temperált étcsokival lezárom a bonbonokat.
Ingredients:
120 gr dark chocolate
30 gr pear
3 small spoons of silkweed honey
2 pinches cinnamon
dark chocolate ganache:
40 gr dark chocolate
20 gr cream
1 small spoon butter
lustre dust
Recipe:
I cut thin stripes of paper tape and I stick them in the middle of the cavities of the mould. This is how I will get the dark stripes on the surface of the bonbons. With the mixture of melted cocoa butter and bronze lustre dust, I sprinkle the cavities. After the drops get solid, I marble the cavities with cocoa butter and green lustre dust. When this dries too, I carefully get rid of the tape (see photo above). Thus, I get a straight, empty stripe in the middle of the cavities.
I temper the dark chocolate and prepare the shells.
While the chocolate sets, I make the filling: I peel the pear, I blend the pieces and I combine them with honey and cinnamon. Finally I add the ganache. I fill the bonbons and I put the mould in the fridge. an hour later I seal the bonbon with tempered dark chocolate.
Persze a tündéreket csak az látja, aki hisz bennük. Mármint aki igazán hisz, mert legyen akár csak egy kicsi kis kétely is legbelül, már láthatatlanok maradnak a szemnek. A mi tündérkirálynőnk, aki egyik székhelyét az átjárótól nem messze tartja a kertben, kedvét leli az emberek megfigyelésében. A házba semmi szín alatt nem lép be - tudvalevő, hogy a tündérek csak meghívásra léphetik át a küszöböt -, de reggelente elücsörög a bejárat mögötti bokrok rejtekén, és elnézi, ahogy a lakók munkába mennek, míg ő harmatot szed a borostyánról, vagy pókhálóból sző kendőt. Azt hiszem, csak én látom őt. Az első emeleti mogorva néni szinte biztos nem, és a szószátyár néni sem, ő túl földhözragadt az ilyesmihez.
***
Of course only those can see fairies who believe in them. I mean who really believe, because the smallest doubt is enough for them to remain invisible to the eye. Our fairy queen, who holds one of her seats in the garden, close to the crossover, likes to observe people. By no means does she enter the house - it is well-known that fairies can step across the threshold only if they are invited - but in the morning she is sitting concealed by the bushes behind the entrance and watching the inhabitants go to work while she is picking dew from the ivy or weaving a shawl of cobweb. I believe I'm the only one who sees her. Surely the grumpy old lady living on the first floor cannot, neither can the babbler lady, she is too down-to-earth for that.
Mivel a tündérek barátja vagyok, és egyszer jó szolgálatot tettem nekik - erről majd később, egy másik posztban - jóindulatuk jeleként megajándékoztak egy csodás pecséttel. A nagy tündérnemzetségeknek mindnek saját pecsétje és címere van, ez köztudott, és a szimbólumaik szorosan összefüggnek a nemzetség történelmével, hőstetteivel, származásával. Nincs ez másképp az én tőlük kapott pecsétemmel sem :) A pecsételő színaranyból készült, nyele pedig rózsafából, s egy holdfényes nyári estén találtam a kertre néző erkélyemen, ahonnét a naplementét szoktam nézni. Ezt a csodás ajándékot nagy becsben tartom, és mivel a kertben élő tündérek igencsak édesszájúak, ígéretet tettem, hogy csak csokikészítéshez fogom használni.
***
Since I am a friend of the fairies and once I did a favour for them - about this I will write later in another post - as a sign of their benevolence, they gave me a gift: a wonderful stamp. Now every big fairy clan has their own stamp and coat of arms, this is common knowledge, and their symbols are connected to the history, heroic deeds, origins of the clan. The stamp I received from them is the same :) the stamp itself is made of pure gold, its handle is carved of rose wood and I found it on a moonlit summer night on my balcony from where I watch the sunsets. I cherish this wonderful gift and since the fairies living in our garden have a sweet tooth, I made a promise that I will use it only for chocolate making.
Íme az első csoki, amihez a pecsételőt is felhasználtam:
Hozzávalók:
120 gr fehércsoki
2 kiskanál matcha
fehércsoki ganache:
60 gr fehércsoki
30 gr tejszín
2 kiskanál vaj
egy fél biocitrom leve és héja
Elkészítés:
Temperálok 120 gr fehércsokit, a végén belekeverem a matcha port. Kiöntöm a bonbonformát, majd beteszem a hűtőbe.
A ganache-hoz megolvasztom a csokit, beleöntöm a tejszínt és hozzáadom a vajat. Egyneművé keverem. Végül belefacsarom a citrom levét.
A kis csokicsészéket kiszedem a formából, megtöltöm őket a citromos krémmel, a tetejükre reszelek a citromhéjból.
***
So here is the first chocolate for which I used the stamp:
Ingredients:
120 gr white chocolate
2 small spoons matcha
white chocolate ganache:
60 gr white chocolate
30 gr cream
2 small spoons butter
the juice and zest of half a lemon
Recipe:
I temper 120 gr white chocolate, in the end I combine it with the matcha. I prepare the bonbon shells, then I put the mould in the fridge.
For the ganache, I melt the chocolate, I pour the cream in it and I add the butter. I stir it until it becomes smooth. Finally I squeeze the juice of the lemon in it.
I take the chocolate cups out of the mould, I fill them with the lemon cream and shred some zest on top.
És végül a csokipecsétek:
a pecsételőt egy órára a mélyhűtőbe teszem. Amikor kiveszem, letörlöm, nehogy pára vagy jég maradjon a felszínén. A temperált csokiból kiskanálnyi adagokat teszek sütőpapírra, amikbe egyesével finoman belenyomom a pecsételőt. A hideg fém azonnal megfagyasztja a csokit, így utána ki is lehet húzni a csokiból.
***
And finally the chocolate stamps:
I put the stamp in the freezer for an hour. When I take it out, I wipe it in order to get rid of possible damp or ice. I put small spoons of the tempered chocolate on parchment paper, in which I carefully push the stamp. The cold metal immediately freezes the chocolate, thus afterwards it can be pulled out.
Nemrég bekapcsolódtam egy izgalmas történelmi projektbe, és miután elvégeztem ehhez kapcsolódó első feladatomat, a jól végzett munka örömére megajándékoztam magam egy kis csokikészítéssel :D Szóval kitaláltam a Gyűrűk Ura challenge-et, azaz ebben az évben minden hónapban fogok készíteni egy-egy csokit valamelyik karakterhez kapcsolódóan. Mivel a januárról lemaradtam, ezért ebben a hónapban két ilyen bonbon lesz.
És hát ki lenne az első, ha nem Frodó? Az idegesítő, szenvedős kis hobbit, aki mégiscsak képes elvinni a Gyűrűt a Végzet Hegyéhez, és ott belehajítani a tűzbe (a még idegesítőbb Gollammal együtt), ezzel véget vetve Szauron uralmának. Épp ezért - bár a hobbitok nem a szofisztikált lelkületükről híresek - a csokinak egyszerű, de karakteres külsőt-belsőt akartam kreálni. Szerencsére a Facebookon rengeteg kiváló ötletet kaptam, amiket ezúton is köszönök mindenkinek, aki részt vett a játékban; ezek közül válogattam :)
Hozzávalók:
200 gr étcsoki
25 gr földimogyoró
40 gr juharszirup
3 csipet ánizs
65 gr tejcsoki
lüszterpor
Elkészítés:
Ledarálom a mogyorót. Összekeverem a juharsziruppal és felmelegítem, majd hozzákeverem a tejcsokit. Kóstolás alapon adok hozzá ánizst is.
Lüszterporral díszítem a bonbonforma mélyedéseit: arany és szürke lüszterrel összefröcskölök párat, néhányat pedig arany és zöld kombinációval márványozok. Temperálom az étcsokit, kiöntöm a formát, a felesleget kicsepegtetem. Miután a burkok megszilárdultak, megtöltöm őket a mogyorós töltelékkel. Hűtőbe téve megvárom, míg a töltelék megszilárdul, ezután temperált csokival lezárom a bonbonokat.
Not long ago I joined an exciting history project and after completing the first task, I rewarded myself with some chocolate time :D So I came up with this Lord of the Rings challenge, i.e. this year I will prepare one chocolate connected to one of the characters in every month. Since I missed January, this month I will make two of the.
And who else would be the first if not Frodo? The annoying, suffering little hobbit, who is still capable of taking the Ring to Mount Doom and there cast it into the fire (together with the even more annoying Gollum), and thus putting an end to Sauron's reign. Therefore - even though hobbits are not famous for having a sophisticated spirit - I wanted to make this chocolate simple but characteristic both inside and outside. Fortunately I received plenty of great ideas on Facebook, I picked from those :)
Ingredients:
200 gr dark chocolate
25 gr peanuts
40 gr maple syrup
3 pinch anise
65 gr milk chocolate
luster dust
Recipe:
I grind the peanuts. I mix it with the maple syrup and warm it up, then I add the milk chocolate. I also add some anise while tasting the cream.
I decorate the cavities of the mould with luster dust: I sprinkle some of them with gold and grey luster, others I marble with the combination of green and gold. I temper the dark chocolate, I fill the cavities then pour out the excess. After the shells get solid, I fill them with the peanut cream. I put the mould in the fridge and wait until it sets, then I seal the bonbons with tempered chocolate.
